Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-02 / 230. szám

1982. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A VII. pártkongresszus határozatainak * végrehajtásáról Beszélgetés a járműjavító pártbizottságának titkárával A jól gazdálkodó tsz~ek sorába lép a tiszaderzsi Kossuth Felkerestük Szabadkai Mi­hály elvtársat, a Szolnoki •Járműjavító pártbizottságá­nak titkárát, s kértük: vála­szoljon néhány időszerű kér­désre. A járműjavító dolgozói hogyan segítik a munkás­paraszt szövetség erősítését? Azon túl, hogy munkánk­kal hozzájárulunk a népgaz­daság egészének erősítéséhez, egyetlen vonatkozásáról be­szélnék arról, hogy hosszú ideje patronálunk termelő- szövetkezeteket. Évekkel ez­előtt a kisújszállási, később pedig a kétpói szövetkezetek­kel tartottunk szoros kapcso­latot. Utólag is jólesik vissza­gondolni arra, hogy azok á termelőszövetkezeti tagok, akiknek abban az időben még csak az akaratuk volt meg a közös kialakításához, most már korszerű gazdasá­gokban élnek. S ehhez talán a mi üzemünknek is köze van. Állandó törekvésünk az volt, hogy a gazdasági mel­lett politikai segítséget is ad­junk a szövetkezeti ekneic. Részt vettünk párttaggyűlé­seiken, rendezvényeiken, se­gítettünk elindítani az ifjú­sági mozgalmat is. Kultúr- gárdánk is sokszor a falusi dolgozók között töltötte sza­badidejét. Az idén a kengyeli Mező Imre Tsz-t patronáljuk. Ve­lük azonban nem vált még bensőségessé a kapcsolatunk. Nehéz kimondani, de vala­hogy azt érezzük, a kengyeli elvtársaknak rossz elképzelé­sük volt a patronálásról. Ügy g- ndolták, hogy mi főleg in­gyenes anyagi segítséget ad­hatunk. Nemrég soronkíyül csöveket, biztosítottunk szá­múkra. Le is szabtuk azokat, de amikor az árát kértük, az egész cserét csaknem visz- szautasították. A tavasszal, amikor felújítottuk a patro- nálási szerződést, mi anyagi­lag és politikailag a tőlünk telhető segítséget a szerző­désbe foglaltuk. Viszonzásul azt kértük, a szövetkezetiek adjanak el annyi gabonát az államinak, amennyit az egy ilyen szövetkezettől elvárhat, ök azonban talán túlzott óva­tosságból, szinte egyetlen adatot se foglaltak a szerző­désbe. Nem adjuk fel azonban a reményt, s a közeljövőben ismét felkeressük a szövet­kezetét, hogy a félreértéseket tisztázzuk.­— Milyen kérdések, véle­mények merültek fel a párt szövetségi politikájával kap­csolatban az tizem dolgozói között? — Vannak itt olyan elv- társak jónéhányan, akik 1945-ben, a termelés meg­szervezésekor az üzemben dolgoztak már, s nagyon de­rekasan helytálltak. Ugyan­ekkor azonban közülük so- >an megmaradtak az akkori "elfogásnál, az akkori mun­kamódszerek, alkalmazásánál, s nem tudnak lépést tartani ditikánk fejlődésével. Eltorzítanám munkásaink angulatát, ha csak az irány- ivek megjelenését követő éleményekről szólnék. Ugyanis a szövetségi politi­káról sok szó esett már kö- 'öttünk Kádár elvtárs csepe- ’i beszéde óta, ahol szövet­ségi politikánk alapját tömő­én úgy foglalta össze: ,.aki nincs ellenünk, az velünk van”.­Azóta véget vetettünk an­nak a szinte romboló hatású gyakorlatnak, ami elég soká­ig lazította nálunk a pártta­gok és pártonkívüliek kap­csolatát. Ugyanis hosszú időn át csak párttagokat javasol­tunk jutalmazásra, kitünte­tésre. Még akkor is, ha a pártonkívüliek is nagyon szorgalmasan, becsületesen, dolgoztak, jól elvégezték munkájukat* Dolgoznak az üzemben olyan emberek is. akik az ellenforradalom idején el­vesztették a fejüket, de azóta minden igyekezetük, hibájuk kijavítása volt. Míg a mos­tani állásfoglalásra nem ju­tottunk, addig mégsem tud­hattak szívvel-lélekkel kö­zénk illeszkedni. Most már elértük, hogy előléptetések­nél, jutalmazásoknál akkori magatartásukat egyáltalán nem említjük és hallgatóla­gosan se „számítjuk” fel. Talán ha nem részletezem is tovább mindazt, amit tet­tünk, egy viszonyító adattal érzékeltethetem az üzemben történt változásokat: tavaly összesen húsz brigád indult versenyre a szocialista cí­mért, most száztíz brigádban ezer ember küzd a kitűzött célokért. Az irányelvek megjelenése után a beiskolázásoknál a származás figyelmen kívül hagyása miatt keletkezett a legtöbb vita. Üzemünket is igen jelentősen érinti ez, mert minden évben negy- ven-ötven személyről kémek tőlünk véleményt az egyete­mek, a technikumok, a szak­mai intézmények. Sokan azt tartják most is, még nem vagyunk olyan helyzetben, hogy a munkás-, paraszt- és értelmiségi szü­lők gyermekei egyforma eséllyel jelentkezhetnének a felső oktatási intézmények­be. S ebben bizonyos mérté­kig elfogadhatjuk vélemé­nyüket, mert valóban sok munkásszülő legjobb akarata ellenére sem tudja tanuló gyermekének azt a segítséget nyújtani, amit például egy mérnök gyermekei megkap­hatnak. — Milyen fő kérdéseket fognak megbeszélni az üzemi pártértekezleten? Üzemünkben a termelé­kenység 1959-hez viszonyítva közel 16 százalékkal növe­kedett. S e szám mögött sok változás rejlik. A műszaki fejlesztésre 53 millió forin­tot fordítottunk három év óta. Felújítottuk, korszerűvé s egészségessé tettük a ko­vácsműhelyt. Egészséges ivó­vizet kapott az üzem. A mozdony-osztályon eszterga­üzemrészt alakítottunk, s megvalósítottuk a zárt cik­lusú munkafolyamatokat. Kétszázötven korszerű gépet is beszereztünk a száz éve­sek helyett. A nagyteljesít­ményű gépektől a motoros targoncáig sok új felszerelés található nálunk. Ehhez hozzátartozott a dolgozók felkészítése is. A szalagszerű javításhoz pél­dául már előre gondoskod­tunk arról, hogy mindenki tudja, milyen munka vár rá. Ennek az időszaknak volt néhány szépséghibája is. Egyesek görcsösen ragasz­kodtak a régihez, mert bizo­nyos fokig féltek az újtól, ismeretlen volt előttük. Mindezt azért mondtam el, hogy érthető legyen, miért merül fel olyan éle­sen majd a pártértekezleten a kapacitás kihasználásának sürgetése. Ugyanis az átszer­vezéssel, a beruházásokkal olyan kapacitást teremtettünk meg, amit pillanatnyilag nem tudunk megfelelően ki­használni, főleg az eszterga­részlegnél. A kétműszakból, a tizenhat órából jelenleg tizenegyet üzemelnek a gé­pek. Ez jórészt a munkael­látottság hiányosságából adó­dik. Dolgozóink szakmai kép­zésének növelésére is tö­rekszünk. Nem indokolatla­nul mondjuk majd a párt- értekezleten, hogy növeke­dett a tanulási aktivitás. Százan - járnak jelenleg az általános iskola öt-nyolc osztlyába, negyvenöt-ötvenen közép-, és húszán felső ok­tatásra. Nem nagy ez a szám, ha azt tekintjük, hogy még nyolcszáz embernek nincs meg nálunk a nyolc osztálya. Körülbelül hatszá- zan járnak majd pártokta­tásra, s ami nagy szó, a mű­szakiak is mindannyian ta­nulnak. A dolgozók nevelésének, képzésének egy másik mód­jára is kitér' a végrehajtó bizottság beszámolója. Nem is hagyhatjuk szó nélkül, hogy az üzemrészek vezetői huzamos időn át elhanya­golták a nem versenyző bri­gádokat.- Fél éven át sem hívták össze őket. nem kér­ték' ki véleményüket.' Csak a szocialista brigádokat is- tápolták. Ezen némileg már változtattak, de még nincs egészen rend. Erre pedig nagy gondunk lesz, mert az erőket össze kell fognunk. Termelési eredményeink­ről már szóltam néhány szót, de a dolgozók gondolkodás­beli változásának bizonyítá­sára elmondanám még azt: Három év alatt négyezer köbméter import faanyagot takarított meg az üzem. Vas­anyagból pedig négy millió forintot érőt. Erre alapozva talán nem tűnk szerénytelen­ségnek, ha elmondom, hogy százötvennyolcan „Kiváló dolgozó” oklevelet és nyolc- vanheten pedig „Kiváló dol­gozó” jelvényt szereztek az utóbbi három év alatt. Ez is jelzi, hogy a járműjavító kollektívája helytállt az MSZMP VII. kongresszusa határozatainak végrehajtásá­ban. B. E. — Nézzék ezt a kukoricát. Negyven, mázsa májusi mor­moltat ad minden holdja — mondja Fótos Sándor tsz-el- nök. Ha nem látnánk a kukori­cát, talán dicsekvésnek ven­nénk az elnök szavait, hi­szen ebben az aszályos évben nem sok helyen értek el ilyen kukoricatermést. — Öntözéssel pótoltuk a csapadékhiányt. Kétszázötven hold kukoricára folyt a víz a barázdákban, kétszer 80— 80 milliméter csapadékot ka­pott a növény. Emellett egy mázsa nitrogén és ötven ki­logramm szuperfoszfát mű­trágyát adtunk minden hold­ra. Háromszor géppel, kétszer kézzel kapáltunk — sorolja Andrási János főagronómus. Ez tehát a titka ennek a 42 holdas kukorica-erdőnek, ahol cső csövet ér. No és az, hogy a negyven fős KISZ-brigád, az új iránt fogékony fiata­lok megfogadták a főagronó­mus tanácsát, s holdanként huszonnyolcezres tőállományt hagytak. A mellettük lévő 46 holdas táblán ötezerrel keve­sebb a tőállonány, s itt né­hány mázsával a termés is kevesebb lesz. Bizonyára ta­nulnak majd ebből a szövet­kezeti tagok, hiszen az öntö­zéssel is az idén próbálkoztak először, s máris megtanul­ták, érdemes csinálni. A tiszaderzsi Kossuth Tsz gazdái megfogták a „pénz anyját” a lucernamaggal is. — Száznyolcvan holdon 140 000 forint bevétel meg­sokszorozódik, körülbelül 1 300 000 forint lesz. — Miből lesz még jó bevé­telük? — Elmondjuk, de előbb nézzünk be ide, az istállóba — invitálnak bennünket a vezetők. Józsa Dániel és Dányi Gyu­la éppen almoznak. Ketten gondozzák az ötven növen­dékbikát, amelyeket október­ben szállítanak el exportra. — A másik jövedelemfor­rásunk az állattenyésztés. Az ötven hízott bika 450 000 fo­rintot hoz a kasszába. Hetven üszőt hizlalunk, ebből is vagy ötven megfelel az exportkö­vetelményeknek, s így több­letbevételt hoz. Csak úgy, mint az árubaromfi; tizen­egyezer helyett huszonhárom­ezret neveltünk fel. A terve­zettnél 250 000 forinttal töb­bet kaptunk az árubaromfi­ért. Év végéig az állatte­nyésztésből 200 000 forint plusz bevételünk lesz — so­rolja a főagronómus. Szabó Pál, a tsz párttitkára sem dicsekvésnek szánja, amit mond, csupán tényeket sorol: — Tiszaderzsen még nem volt 13,5 mázsás búzatermés, s az idén 1030 hold átlagá­ban ennyit takarítottunk be. Az őszi árpánk 19, a tavaszi pedig 17 mázsájával fizetett. Tavaly a két tsz nem adott le annyi hízómarhát, mint most a Kossuth, amely száz­nyolcvanat értékesít év vé­Permefező-, öntözőgépkezelői tanfolyam nyílt Kenderesen Tegnap hathetes időtarta­mú permetező-, öntözőgépke­zelői tanfolyam nyílt meg Kenderesen, az egykori Hor- thy-kúriában. A tanfolyamot az FM szakoktatási főigazga­tósága szervezte mintegy száz résztvevővel. A hallga­tókat az ország különböző megyéiből a tsz-tagok közül toborozták. Felvételüknek előfeltétele volt, hogy alapfokú trakto­ros-, illetve vontatóvezető­képző tanfolyammal rendel­kezzenek. Feltétel volt továb­bá, hogy a tanfolyam előtt az öntözőtelepeken dolgoz­tak, tehát ismerjék a perme­tező-berendezésieket. Az FM összesen hat hasonló tanfo­lyamot szervez Kenderesen. Értesüléseink szerint Szol­nok megyéből hatszor tizen­négy hallgatót küldhetnek a kenderesi szaktanfolyamra. A tanfolyam költségeit az állam fedezi. A szövetkezeti gazdák a tanfolyam elvégzésével ön­tözési gépész szakmunkás-bi­zonyítványt kapnak. hagytuk meg magnak a lu­cernát. Rendrevágóval vág­tuk, s hét kombájn csépelte el. Már épp a végefelé já­runk — magyaráz az elnök. — Nagyon jól sikerült a mag­fogás, holdanként megadja a két mázsát. A betervezett géig. A kertészet és a szőlő is több jövedelmet hoz a terve­zettnél. — Az ám, a szőlő! Ezt még nem is látták — kap észbe Fótos elvtárs. Megnéztük a szőlőt is. S minden túlzás nélkül állít­— A félkilós fürt sem rit­ka — mondja Csillag And­rás, a szőlős munkacsapat vezetője. hatjuk: ilyen szépen kezelt szőlőt még nem sokat lát­tunk. Az édes fürtöket érlelő tőkék köze tiszta, gyommen­tes. A gereblyélt utakat virá gok szegélyezik. A nyolc hold szőlőből öt hold terem, a többi jövőre fordul termőre Csillag András vezetésével nyolc idős ember gondozza a szőlőt, s már arról beszél­gettek, hogy a tervezett 4ü hektoliteres bortermést 20 hektoliterrel megtoldják.. S még eladásra is jut a szóló bői. Eddig negyvenöt mázsa csemegeszőlőt adták el. A tiszaderzsi Kossuth Tsz gazdái szinte mindenből túl­szárnyalják tervüket, s így biztosan számítanak arra hogy a tervezett 31,17 forin- helyett 40 forintot ér min­den munkaegységük. S ezév: eredményeikkel a legjobban gazdálkodó termelőszövetke­zetek sorába kerülnek. N, K. Orményesi sertéstenyésztők A HOSSZÚ, SZALMATE­TŐS építmény inkább nevez­hető karámnak, mint disznó­ólnak. Falait vékony, deszka kerítés öleli belül a kutri- cákban szabályos rendben elkülönítve a különböző kor­osztályú sertések. S ha kicsit távolabb néz az ember. téglarakásokat frissen rakott falakat lát, — épül az új ötszáz férőhelyes hizlalda az orményesi Új Élet Tsz-ben. Jövő hónap közepén adják át, addig megteszi a régi, a szalmate­tős is. Építettek ezen kívül egy hatvan férőhelyes sertés- fiaztatót — három hete fe­jezték be. Nagy szükség volt A Törökszentmiklósi Vas- és Faipari Ktsz rövid szállítási határidővel vállal a la­kosság részére asztalos, bádogos, hűtő­gép, villanyszerelő, motorszerelő és vas­ipari javítási munkákat. Telefon: 85. rá, meg sem várták míg egészen elkészül, alighogy meglett a kutrica egyik vé­ge, már „beköltöztették” az anyakocákat. Hűvösödnek az őszi éjszakák, s felelőtlenség volna a szabadban fiaztatni. Subicz Ferenc brigádjában tíz ember gondozza a telep 1400 sertését. Tavasszal, ami­kor az egyik taggyűlésen a kongresszusi verseny került szóba, az elsők között jelent­keztek. Egymás után szület­tek a felajánlások. Fehér Mi­hály vállalta 48 anyakoca után 560 egészséges malac felnevelését. A brigádvezető 36 kocától ötszáz, Fazekas Pál pedig 53 kocától hatszáz kismalacot garantált. PALI BÄCSI pedig már nem fiatalember, idén tölti a hetvenedik esztendejét. Jö­vőre már itt sem lesz, nyug­díjba megy — esetleg néha­napján néz ki majd a telep­re. kíváncsiságból. Világéle­tében disznókkal bánt. meg­szokta. megszerette ezt a munkát. Régen, a felszaba­dulás előtt kondás volt Ke- pik uradalmáfían. Azóta megöregedett, a világ is megváltozott, de Pali bácsi nem hagyta el az állatokat Itt érzi jól magát, szeret5 a körülötte hangoskodó fia­talokat, akikre rábízza majd a mesterségét. Morgolódik szidja is őket néha, hog\ már megint teliszórták mag­héjjal az ügyeletes szobát. Mert az a György Vencel (agornómus!) is pontosan oda tudta tervezni a napraforgó­táblát a sertéstelep mellé... Jóval vígabb kedélyű az öregnél a hatvan éves Savai Pál. Nevető társai gyűrűjé­ben szórja ruhájára a Mata­dort, cifra káromkodásokkal illetvén a bolhákat, mert igen csak meglepték. No persze bolha se volna, ha fel tüdnák számolni ezt a szű­kös. kezdetleges sertésszál­lást. Az ifjú gondozók vidá­man figyelik a tréfálkozó embert, míg az egyik meg­jegyzi, hogy Vantuknak kéne Sávait odaadni. Az meg majdnem megharagszik, hi­szen Vantuk kereskedő, a rossz lovakat vette régen a faluban. AZ ÉLCELŐDŐ FIATAL­EMBER, ifi. Szabó Antal na­gyon kezdő a szakmában Két hete se múlt még. hoev a telepre kérte magát. Alis tizennyolc esztendős és négv éve az Üj Élet Tsz-ben do1- sozik. Vasárnap ő lesz a? ügyeletes az állatoknál, - ennek bobjára jókedve 'elohad kissé. F. M Az exportra kerülő növendékbikák közül is lencsevégre kaptunk egyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom