Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-28 / 253. szám
1982, ofctőher 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanítsuk meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni! Az öntözött terület csak újabb vízlépcső és víztároló építésénél növelhető számottevően _ Néhány nappal ezelőtt ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Ezen az MSZMP VIII. kongresszusának irányelveiből a szak- szervezeti mozgalomra, megyénk szervezett dolgozóira háruló feladatokat vitatták meg. Az irányelvek Ismertetése a dolgozókkal a helyi párt- szervezetek irányításával már megtörtént. Ez a tanácsülés azt a célt tűzte maga elé, hogy a jelenlévő szakszervezeti bizottsági vezetők, aktívák bevonásával, javaslatok, elképzelések, vélemények összegezése alapján határozza meg az üzemek szervezett dolgozóinak tennivalóit, a szakszervezeti munka még jobbá tetejének lehetőségeit A elmúlt években megváltozott politikai légkörben a szakszervezeti munka feltételei is kedvezőbbé váltak és ennek tulajdonítható elsősorban, hogy az MSZMP VII. kongresszusa óta eltelt időben a megye szakszervezeti mozgalma fejlődött. Növekedett az alapszervek tekintélye és tömegbefolyása, több olya® helyes módszer alakult ki, amelyek alkalmazásával a feladatokat gyorsabban és jobban oldották meg. Érvényre jutottak azok az elvek, amelyek a szervezet demokratizmusát, a kollektív vezetést, a széleskörű társadalmi munkát biztosítják. Ezek vezettek a szakszervezetek tömegbázisának növeléséhez Is. Ma már megyénk bérből élő dolgozóinak 93,6 százaléka a szakszervezet tagja. Megyénk iparának jövője már látható. A termelés a második ötéves terv befe- jézéséig, mintegy 58—60 százalékkal növekedik. Ez azonban még csak részben valósult meg a végső siker eléréséhez a tennivalókból az eddiginél nagyobb részt kell vállalniuk szakszervezeteinknek. Az eddig alkalmazott több helyes módszer közül is kiemelkedik a munkaverseny. A versenymozgalom jelentős eredményeket hozhat népgazdaságunk számára. A szocialista címért harcolók vállalásaiban a minőség javítása, a termelékenység növelése, a műszaki színvonal emelése, az újítómoz- galom fejlesztése és a takarékosság foglalják el a fő helyet Az elmúlt hónapok eredményeinek értékelései azt bizonyítják; ahol az üzemi alapszervezetek gazdái a szocialista címért folyó vetélkedésnek, ott a vállalati terv teljesítése mellett javult a minőség és a gazdaságosabb termelés jelei mutatkoznak. A megye közel 12 000 brigádtagjának versenymozgalma jó irányítás mellett, még nagyobb eredményeket produkálhat Az irányelvek ezt így fogalmazzák meg: „Növelni kell a szakszervezetek szerepét a gazdasági feladatok megoldásában”. Külön hangsúlyozza a szocialista brigádmozgalom jelentőségét, szerepét. A mozgalom fejlődésének lehetőségét megyénkben a tanácskozás így vázolta: a szocialista munkaversenyt tartalmában gazdagabbá kell tenni nagyobb gondot kell fordítani a verseny- eredmények értékelésére és nyilvánosságára. Fokozni kell a kiemelkedő eredményt elérő dolgozók erkölcsi és anyagi elismerését. Emellett továbbra is a munkakörülmények javításán keli munkálkodni. Olyan legyen a légkör, amelyben a munkások maguk ítélik el a felületességet, a nemtörődömséget és munkavédelmi előírások megszegőit. Tanítsuk meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni Nem kétséges, hogy a feladat megoldásában fő szerep az alapszervezetekre és az azok által létrehozott aktívahálózatra vár. A dolgozók közelebbvitelét a gyári, vállalati érdekhez és összességében a népgazdaság feladataihoz, ez lesz a jövőben a szakszervezetek fő munkája. Az irányelvek így fogalmazzák meg a feladatot és egyben a megoldás útját: „szükséges, hogy — elsősorban a termelési tanácskozásokon — a dolgozók hatékonyabban vegyenek részt a vállalati tervek kidolgozásában és ellenőrzésében, a helyi kérdések eldöntésében”. A mostani tanácskozáson elhangzott beszámoló nyíltan, őszintén beszélt az egyes üzemi szakszervezetek hibájáról is. Vannak olyanok, amelyek igen bátortalanul küzdenek a rendeletek kétoldalú betartásáért. Amikor a vállalat vezetésének rossz tervezése, munkaszervezése miatt sok a túlóra, megszokottá válik a hóvégi hajrá és negyedévi hajrá, ilyenkor szokás „népgazdasági érdek”-re hivatkozni, holott a túlóra, a hajrá munka nem érdek, romlik a termékek minősége, növekedik az önköltség. Ilyen esetekben a szakszervezeteknek kötelességük megértetni az effajta nézetek tarthatatlanságát, különben a szakszervezet a rossz igazgató szócsövévé válik. A mégjobb szakszervezeti munka lehetőségének keresésében az üzemi szakszervezeti bizottságokkal együtt a megyen vezetőség is részt vesz. Több olyan javaslatot elképzelést gyűjtöttek össze, amelyek még nem határozatok ugyan, de ha a széleskörű megvitatás után bevezetésüket helyesnek tartja a tagság, azokká válnak. Nagyobb szerepet kívánnak biztosítani az üzemi tanácsoknak, amelyek esetleg mint a szakszervezeti bizottságok egy reszortbizottsága látnák el feladataikat. Ezzel az üzemi demokrácia Is erősebb talajra • kerülne. Ennek létrehozása egyben újabb megoldandó problémát is jelent: túlhaladottá válik az Az „anyóst" Boda Rózát, ezt az ötven év körüli, enyhén őszülő, szemüveges, vékony asszonyt már régóta ismerem. A nejével laktam egy épületben Marfűn. Sűrűn meglátogatta őket. Nem csoda, egyedül él Mezőtúron, hát vágyódik a fiatalok után. Emlékszem, ilyenkor mindig valami nagyon finomat és különlegeset sütött, főzött a gyerekeknek. Csúsztatott palacsinta... Még mindig a számban az ize. Értette a módját, húsz évvel azelőtt, míg nem dolgozott a téglagyárban, szakácsnő volt. Most pedig... de ne vágjunk elébe... A napokban Mezőtúron akadt dolgom, elmentem a téglagyárba is. — Boda Róza? — a ringen találja. Arra jobbra menjen, fel a lépcsőn — igazított útba a portás bácsi. A ring számomra eddig az ökölvívók kötelekkel körülvett küzdőterének fogalmát jelentette. A téglagyári ring azonban egészen más küzdőtér. Küzdelem folyik itt is, de nyolc órán keresztül a kemencék felett, hogy mindig 1000 C fok legyen odalent. — Ibolya néni — kiáltottam fel, mikor megláttam. Háttal állt felém, de majdnem elejtette a kis, rövid- nyelú lapátot az ismerős hang hallatára. — Te jó ég, hogy kerülsz ide? — kérdezte nagy kedvesen, de kissé zavartan pillantott öltözékére. — Miért nem odahaza kerestél fel édes fiam, tudod itt olyan koszos minden, látod így kell beöltözni. Ejnye, ejnye. Valamikor kék lehetett az a munkaruha, ami rajta volt. Most mint a kéményseprők fekete öltözéke, úgy nézett ki. Lábán bakancs, feje kendővel jó szorosan bekötve. — Már a gombomhoz akartam kapni, mert azt gondolüzemi tanácsok választásánál eddig alkalmazott kéthar- mad-egyharmad választási mód. A tapasztalat azt mutatja, hogy a több mint 90 százalékos szervezettség mellett a jelen helyzetben a kevésszámú nem szervezett dolgozó nagyobb képviselethez jut a tanácsban, mint a szervezett dolgozók. Az irányelveknek megfelelően megnő a termelési tanácskozások szerepe is. Ezeken a tanácskozásokon válnának az üzemek dolgozói a gazdasági vezetés részeseivé. A szakszervezeti bizottságok feladata viszont, hogy a gazdasági vezetők is éljenek a tanácskozások adta lehetőségekkel, a feladatokkal, nehézségekkel ez alkalmakkor forduljanak bizalommal a dolgozóikhoz. Ilyen légkör létrehozásában elsőrendű feladattá válik, hogy a szakszervezeti bizottságok vezetői felnőjjenek a gazdasági, műszaki vezetés színvonalára. A megyéi párt-végrehajtó- Wzottság, a járási, városi pártbizottságok és a tanácsi szervek egyre gyakrabban kérik a szakszervezetek közreműködését a közügyek megoldásában. Az ehhez szükséges szervezeti keretek nagyjából kialakultak megyei középszervek, és a szakmaközi bizottságok formájában, munkájukat azonban lényegesen hatékonyabbá kell tenni, elsősorban tapasztalt vezetők és társadalmi munkások beállításával, olyanokéval, akik képesek a megnövekedett feladatok megoldására. Jobbá és hatékonyabbá, az irányelveknek megfelelően csak úgy válhat a szakszervezetek munkája, ha a javaslatok, mint a vízbedobott kő okozta hullámok, egyre szélesebb körben gyűrűznek és a hatalmas szervezet mindem tagjához eljutnak. E. Gy. — Sajtótájékoztató Tiszátokon — Az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság a Tiszalöki Duzzasztóműnél sajtótájékoztatót tartott a központi lapok, a rádió, az MTI és a Tisza menti megyei lapok munkatársai részére. A sajtó képviselőinek bemutatták a ti- szakeszi kettős működésű szivattyútelepet, mely a belvíz levezetését és a víz kiemelését, az öntözést szolgálja. A Tisza vízállása ezen a szakaszon rendkívü alacsony, a gázló mélysége mindössze 50 centiméter. A tiszalöki duzzasztóműnél a folyó mélysége a rendkívüli időjárásban is megközelíti a 7 métert. A tájékoztatón dr. Kertai Ede, az OVF műszaki, tervezési és tudományos kutatási főosztályának vezetője, valamint dr. Budavári Kurt az OVF öntözési osztályának vezetője ismertette a Tisza és mellékfolyóinak az aszályos évekbeni rendkívüli alacsony vízállásával, az Alföld vízgazdálkodásával, s az öntözéssel kapcsolatos problé- mákat. Hatvan évből 12 aszályos Egy évszázaddal ezelőtt az Alföldön még 100 ezer hold volt a mocsaras terület. A folyók sűrűn elöntötték a vidéket és óriási pusztítást okoztak. Azóta szabályozták a folyókat, s a mocsarak helyén. szántóföldi kultúrák honosodtak meg. Az aszály azonban gyakran pusztít az Alföldön. 1904. óta tizenkétszer seperte el a termést, 1946. óta hat évben volt aszály. Víz nélkül a talajerőutánpótlás, a korszerű agrotechnika sem hozhat hellő eredményt. A Tiszalöki Duzzasztómű és a Keleti Főcsatorna megépítése többszázezer hold öntözését tette lehetővé. 1955-ben 158 000, tavaly 231 000, az idén 350 000 holdat öntöztek az országban. Ennek 77,2 százaléka jut a Tisza-menti területekre. Ismeretes. hogy Szolnok megyében 95 544 holdat öntöztek az idén. A Keleti Főcsatorna építési költsége már megtérült A felszabadulást követő években 1,7 milliárd forintot ruháztunk be az öntöző hálózatok építésébe. A költségek 13 év alatt megtérültek. A megközelítően pontos számítások szerint az öntözés 4 milliárd forint többletbevételt biztosított. A különböző üzemelési költségek leszámítása után 1,8 millió forint tiszta nyereséggel zárult a gazdálkodás. A Vízügyi Főigazgatóság további erőfeszítéseket tesz az öntözött területek növeléséért. A tervek szerint 1965- ben 600 ezer 1970-ben egy millió, 1980-ban 2 millió holdat akarnak öntözni Megyénkben 350 ezer holdem tervezik az öntözést, Ez a terület azonban a jelenlegi vízgazdálkodás mellett — újabb beruházások nélkül nem biztosítható. Az Idei nyáron ugyanis az önTizenkét évig a ringen A szolnoki Damjanich múze um iparművészeti kiállításán készült felvételünk töző víznek csaknem a maximumát vették igénybe. Az ország vízfogyasztása jelenleg — ivó-, ipari-, öntöző- és egyéb víz — 3100 millió köbméter évente. Ez a vízmeny- nyiség a közepes vízálláskor a Dunán 15, a Tiszán 45 nap alatt folyik le. A tavaszi áradáskor pedig néhány nap alatt. A Tiszán lefolyó legkisebb vízmennyiség évi 12 000 millió köbméter. A jelenlegi vízigény állandóan növekszik. 1980-ig például 12 300 millió köbméterre. Az öntözővíz szükséglet 840-ről 3500, a tógazdasági pedig 450-ről 914 millió köbméterre nő. Tovább nő az ivóvíz és az ipari víz igény is. Az aszályos években, a nagyfokú párolgás tovább csökkenti a folyók vízmeny- nyiségét Különösen áll ez a Tiszára. A folyónak öntisztulásra is szüksége van, tehát több vizet már nem lehet kivenni belőle. A növekvő igényeket viszont ki kell elégíteni Ifjabb tárolók és vízlépcsők építése Milyen eszközei lehetnek a víztárolásnak? A sík vidéki tárolókban 800 millió köbméter vizet lehet tartalékolni Több szó esik a hegyvidéki és dombvidéki tárolók építéséről is. Az OVF olyan tárolók építését javasolja. melyek kevésbé költségesek és a leggazdaságosabbak. Ilyen például a meder és a hullámtéri tárolása A Tiszalöki Duzzasztóműnél például 10 millió köbmétert tudnak tartalékolni Az OVF kidolgozta a tiszai Viz és öntöző rendszerek tervét. Ezek között első helye® áll a tiszaburai. illetve a kiskörei II. vízlépcső megépítése. Itt az árterületen és mederben több mint 200 millió köbméter vizet lehet tárolni, Építési költsége a tároló medence 1 köbméterére átszámítva 1,80 forint. A kiskörei II, vízlépcsőt a tervek szerint 1964-ben kezdik el építeni és 1972-ben fejezik be. A kiskörei duzzasztómű mellett a tiszalökihez hasonlóan — erőmű is létesül, mely olcsó villamosener- giát szogáltat. Jászsági és nagykunsági ön tözőrendszer Megyénk egész lakosságát a legközvetlenebbül érinti a II. tiszai vízlépcső felépítése. Csupán ez tudja megszüntetni a megyeszékhely ivóvíz ellátási zavarait, ez biztosítja az ipartelepülés vízszükségletét, s csak ennek felépítésével lehet az öntözést nagyobb arányban kiterjeszteni. A kiskörei duzzasztóművel párhuzamosan épülnek a jászsági és a nagykunsági főcsatornák, melyek öntözővizet tartalékolnak és viszr nek az aszályos földekre, A tiszai vízlépcsők sorában a III. helyen szerepel a csongrádi vízlépcső megépítése. Ebből táplálkozik majd az alpári víztároló, a Körös völgyi öntöző rendszer és a Felső-Körös csatorna, mely Szelevény, Csépa körzetében köti össze a Tiszát a Körössel. A vízlépcsők sorában — 1980 után — a felső-tiszai — Dombrád — IV.—V. vízlépcsők építése következik Ismét napirendre került a hajózható — Duna—Tisza csatorna megépítése is. A tájékoztatón az OVF osztályvezetői válaszoltak az újságírók kérdéseire, végül bemutatták a Tiszalöki Duzzasztóművet. hajózsilipet és vízierőművet. — máthé •ss tam, hogy egy kéménpseprt áll előttem — viccelődtem — Ugyan már ne csúfol- kodj, mert összekenlek — dohogott kedvesen. — Tudod, újabban kazánkorommal is tüzelünk. Szénpótlás miatt. Igaz olyan vagyok, mint egy kéményseprő, meg többet is kell dolgozni, de megéri. Csökken az égetési költség, Várj csak, igen, míg ezt nem használtuk, egy milliónál is többet, most meg csak 6— 700 000 kalóriát használunk fel szénből ezer téglánként. — Mennyi szenet kell eltüzelni egy műszakban? — érdeklődtem. — Húsz, huszonöt mázsát, ezzel a kislapáttal, — mutatja a rövidnyelű szerszámot. — Látod, felemelem ezt a vaslcapsznit, azután gyorsan beöntöm a lyukba a szenet. Három, négy kilogramm egy ilyen kapszni. Hatvannégy lyuk van és egy óra alatt háromszor kell végigtüzelni rajtuk keresztül a kemencét. — Jaj, majdnem elfelejtem mondani, pár napja jöttem meg az üdülésből, Mátraházán voltam. Nagyon jó volt. Talán nincs is szebb az őszi erdőnél. Elvégre TT-s vagyok, miért ne utaljam be magam valamelyik üdülőbe? — teszi hozzá nevetve. — Ügy tudom, a nőbizottság vezetőségében is dolgozik Ibolya némi. — Amellett, hogy pártbizalmi vagyok — toldja meg. — Hogy tud mindezekre időt szakítani? •— Ügy, édes fiam. hogy hazudnák, ha azt mondanám: az én második otthonom a gyár. Ez nem így van, mert nekem az első otthonom. Ha délutános vagyok, akkor már délelőtt tíz órakor bejövök. De ha délelőtt dolgozom, akkor csak öt-hat 6ra tájban megyek haza. Nem történhet a gyárban semmi az én tudtom nélkül. Már többször mondták: Ez a Boda Róza mindenbe beleüti az orrát. Mit mondanak, nem törődök vele, engem a dolgozók egészségvédelme érdekel és kész. Nagyon hozzánőtt a szívemhez a téglagyár húsz év alatt. Ügy érzem, mintha az enyém lenne. — Mint n&í téglaégető egyedül dolgozik itt? — Igen, Három műszakban dolgozunk, tehát hárman vagyunk. A másik két égetővel már tizenkét éve együtt dolgozom. Az egyikük jövőre nyugdíjba megy. — Hány év van még hátra a nyugdíjig? — A napokban számoltam. Négy év és négy hőnap. Még messze van az idő, mikor utoljára dolgozni jövök. Egy kicsit azért megfáradtam már, hidd el. — Nem lesz szokatlan ennyi dolgos év után itthagyni a gyárat? — Ki beszél arról fiam, hogy itthagyom? Csak a fizikai munkát hagyom abba. így több időm marad a társadalmi munkák végzésére, munkatársaim ügyeinek, bajainak intézésére. A vonaton hazafelé volt időm gondolkozni. Kevés ilyen asszonyt láttam még, az biztos. Érdekes, a szakácsnő Boda Róza csúsztatott palacsintájának ízét már nem is igen érzem, mióta a téglaégető Boda Róza munkájából ízelítőt kaptam. Bognár János
