Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-20 / 246. szám

•> SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. október 20. PÁRTÉRTEKEZLET Tiszafüreden Tegnap tartották Tiszafüreden a járási pártértekezle­tet. A küldöttek tanácskozá sán résztvett Sándor Kálmán elvtárs. az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Magyar Béla, a Központi Bizottság párt és tömegszervezetek osz­tályának munkatársa, Besreczki Lajos, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője és Kikillai Sándor, a járást patro­náló budapesti XXV. kerületi alumímiumgyár pártbizottsá­gának titkára. Mándi Sándor, a járási pártbizottság titkára mondta el a pártbizottság három éves munkájáról szóló referátu­mot. Mindenekelőtt a kong­resszusi verseny éredményeit foglalta össze a beszámoló, majd részletesen szólt a ter­melőszövetkezetek gazdasági eredményeiről; Ismertette azokat a gátló körülménye­ket is. amelyek a gazdasági előrehaladást sokszor hátrál­tatják, visszavetik. Bebizo­nyította, hogy egyes szövet­kezetek termékeik előállítá­sára sokszor kétszeres költ­séget használnak fel.­— A hibák okát mindenek­előtt a szövetkezeti vezetés­ben kereshetjük — hangsú­lyozta az előadó. — Az elnö­köknél hiányzott sok esetben a megfelelő hozzáértés, s szakértelem. Három évvel ezelőtt még a járás 29 elnöke közül mindössze tizenkettő­nek volt közép- vagy szak­iskolája. Most jobb az arány. Jelenleg tizennyolc elnök kö­zül öt mezőgazdasági egyete­met, hét pedig egy éves szö­vetkezeti elnökképző iskolát végzett. kosság életszínvonalának ala­kulásáról, kulturális igényei­nek növeléséről szólt. A to­vábbiakban Mándi elvtárs a párt-végrehajtó bizottság munkájáról adott részletes tájékoztatást a pártbizottság­nak, befejezésül pedig a tö­megszervezetek, tömegmoz­galmak munkájáról, a társa­dalmi pártmunkásak tevé­kenységéről beszélt. Benko- vics László, a revíziós bizott­ság elnöke beterjesztette a revíziós bizottság beszámoló­ját, majd megkezdődött a vita. Bereczki Lajos elvtárs részletesen beszélt azokról a hibákról és nehézségekről, amelyek a járás gazdasági előrehaladását, politikai fej­lődését hosszú időn át hát­ráltatták. Rámutatott, hogy a járás adottságai semmivel sem rosszabbak, mint a megye bármely más járásáé. S most, hogy sok nehézsé­get legyűrtek, ezeket a le­hetőségeket az eddiginél sok­kal jobban kihasználják. E megállapítását arra alapozta, hogy míg a múlt évben hét termelőszövetkezet több mil­lió forintos dificittel zárt a járásban, idén előrelátható­lag egy termelőszövetkezet zár mérleghiánnyal. Sőti Gyula, a tiszaszent- imrei Ezüstkalász Tsz elnö­ke elmondotta, hogy náluk sokan még ez évben is hatá­rozottan ellenezték az öntö­zést, de a 470 hold öntözött terület termése meggyőzte őket. Magyar Zoltánná, a járási nőtanács titkára az asszo­nyok tanulásáról, megbecsü­léséről, Németh Lajos, a já­rási pártbizottság munka­társa, a szervezeti szabályzat tervezett tanulmányozásáról szóit. Százhetven kisgyűlésen vitatták eddig a járásban a tervezetet. Tamási Andor, a tiszaörvé- nyi Dózsa Tsz elnöke arról szólt, hogy a tsz-elnököknek önállóságra kell nevelni a brdgádvezetőket. Kiss Lajos, a tiszaszöllősi községi párt- titkár a termelőszövetkezeti tagok szorgalmas munkájá­ról, Kikillai Sándor elvtárs pedig a termelőszövetkezetek patronálásáról beszállt. A vitában még többen fel­szólaltak. A második na­pirend során pedig megvá­lasztották a pártbizottságot, a revíziós bizottságot, vala­mint a megyei pártértekez­let küldötteit. B. E. Beszélt az előadó arról is, hogy a pártszervezetek sem tudtak minden esetben meg­felelő segítséget adni a szö­vetkezetek megszilárdításá­hoz; Nem tudtak a megválto­zott körülményeknek megfe­lelően foglalkozni az embe­rekkel sem. Sürgős feladat­ként szabta meg a pártszer­vezeteknek, hogy segítsenek abban: mindenhol érvénye­sítsék a szövetkezeti tagok jogait, a szövetkezeti de­mokráciát. A szövetkezetek munkájá­nak értékelése után a be­számoló áttért a kisipari szövetkezetek tevékenységé­nek elemzésére, majd a la­Megkezdődött a Szolnok városi pártértekezlet Tegnap délelőtt megkezdte, s ma folytatja munkáját a Szolnok városi pártértekez­let. A városi pártbizottság beszámolóját Sipos Károly elvtárs, a párbizottság első titkára terjesztette a pártér­tekezlet elé, majd Magyaroséi Sándor elvtárs, a revíziós bi­zottság elnöke beszámolt a revíziós bizottság munkájá­ról. A pártértekezleten részt­vett Szerényi Sándor elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a pártfőiskola igazgatója, Csáki István, a megyei párt- bizottság első titkára, Fodor Mihály élvtárs, a megyei ta- nácg vb elnökhelyettese és meghívott vendégként né­hány pártonkívüli dolgozó is. A pártértekezlet anyagának részletes ismertetésére még visszatérünk. Csődöt mondott az amerikai Rangers Cape Canaveral, (MTI) Az Egyesült Államok Or­szágos Űrhajózási Hivatala, valamint a kaliforniai Pase- daneban működő nyomköve­tő laboratórium vezetősége — a nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése sze­rint — alig 10 órával a Ran­ger—5. nevű Holdrakéta ki- röpítését követően bejelen­tették, hogy megszakadt a rádióösszeköttetés a rakéta rádióállomásával. A hivatalos közlések fel­tételezik, hogy a rakéta nap­energiagyűjtő elemei fel­mondták a szolgálatot, elma­radt a rakéta energiatelepé­nek feltöltődése és így a ra­kéta repülésének kilencedik órájában — 8 óra 44 perc múlva — már gyakorlati ha­szon nélkül haladt a Hold felé. A Ranger—5. berendezésé­nek hibás működése ugyanis — mint a közlésből kiderül — azzal a következménnyel jár, hogy nem lehet távirá­nyítással elvégezni a holdra­kéta számított pályájának későbbi szakaszában a szük­ségessé váló helyesbítést és így a Ranger—5. 480—500 kilométerrel kerüli majd el a kitűzött célpontját A pasadenai figyelőállomás tudósai mihelyt észlelték a hiba első jeleit, igyekeztek a Ranger—5.-nek a távirányí­tást megadni, de erőfeszíté­sük hiábavaló volt. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Tíz éves a szolnoki 33-as Tegnap este 7 óra után bensőséges ünnepségre került sor Szolnokon az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 33- as számú boltjában. A dolgo­zók ugyanis ez alkalommal emlékeztek meg az üzlet fenn állásának tizedik évforduló­járól. Kunhegyesen is megalakult a közlekedési balesetelhárítási tanács Balesetelhárítási ankétra került sor tegnap délután a Középtiszavidéki Állami Gaz­daság tiszaszentimrei üzem­egységében. Mintegy másfél­száz hallgató előtt Gyömbér András tartott előadást a közlekedési balesetekről. Az ankét végén a megyei rendőrfőkapitányság képvise­lője bejelentette, hogy Szol­nok, Jászberény és Túrkeve után Kunhegyes területén is megalakult a közlekedési balesetelhárítási társadalmi tanács. Könyvelőgép Bánhalmán A Középtiszavidéki Állami Gazdaság bánhalmi központ­ja két igen korszerű köny­velőgépet kapott tegnap. A gépek a Német Demokrati­kus Köztársaságból érkeztek. Hasszán herceget halálraítélték Angol hadihaiók keltek át a Szuezbcsatornán A jemeni hadihelyzet hírei A Jemeni Forradalmi Tör­vényszék távollétében halál­ra ítélte a trónkövetelő Hasz- szán herceget — jelenti a szanaai rádió. Az ítélet ér­telmében Hasszán herceg va­gyonát elkobozták.- A Forra­dalmi Törvényszék a királyi családnak még 15 tagját ítél­te halálra és vagyonelkob­zásra; Az ítéletet Szalal je­meni miniszterelnök jóvá­hagyta. Csütörtökről péntekre vir­radóan öt torpedóromboló­ból és két aknaszedőből álló hadihajóraj kelt át a Szuezi- csatomán a Vörös-tenger fe­lé — jelenti az AFP. A je­meni forradalmi parancsnok­ság tanácsának szóvivője még a hír megerősítése előtt kijelentette — közli a MEN hírügynökség —. hogy Jemen felkészült minden váratlan eseményre. A hadihelyzetről szóló je­lentések alapján a követke­ző kép alakult kú Szaada térségét teljes egeszeben a forradalmi csapatok ellenőr­zik: Dzsauf környékén, az or­szág keleti részében a zsoldos csapatok maradványait szá­molják fel. Marib körzetében elszigetelték a forradalmi kormány ellen fellázadt törzseket, fegyverletételük napról-napra várható. A kormánycsapatok elfog­lalták a Maribtól tíz kilomé­terre fekvő szarnah térségét, ahol szintén lázadó törzsek vannak, A katonai parancs­nokság szóvivője kijelentette, hogy a forradalmi csapatok bármikor megsemmisítő csa­pást mérhetnének a lázadókra, azonban elhatározták, hogy inkább elszigetelik őket egy­mástól lehetőséget adva ne­kik a fegyverletételről szóló tárgyalások megkezdésére. A kapituláló Obejda-törzs Szaruahba érkezett vezetői közölték, hogy az angolok fegyverrel látták el őket az új kormány elleni harchoz. — 5. — Mögötte a szétdúrt bak- hátak árasztották a friss földszagot és jókora kosárra való krumplihalmok sárgál­lottak egyenes sorban. Űjabb bokor alá csapott a kapával, de rémülten eldobta a szer­számot, rövidet sikoltott, uj­ját a szájába kapta. Két pocakos egér szaladt át a lábafején, a kifordult krum­plibokor gyökerein pedig a szétroncsolt fészek szalma- pozdorjája látszott. Sápadtan meredt a csupasz, tehetetlen egérporontyokra. Ijedelméből nevetésre ocsúdott. Fölpillantott és előtte magasodott a karcsú Pásztor Anti. Ahogy egymásra néztek, ő hátrált egy lépést és fehé­rebb lett, mint az imént. A legény meg elfelejtette a ne­vetést. Vékony, konokságtól keskeny arca borongásra vált, nagy fekete szeme szá- monkérőn meredt a lányra. “ De megijedtél ... — Meg... — sóhajtott ne­hezet a lány. Aztán vártak, kínlódó te­hetetlenséggel, mintha egy­szerre érezték volna, hogy mindjárt megnyílik alattuk a föld. Anti alatt már meg is in­dult. Minél tovább nézte a lányt, annál jobban elhomá­lyosította szemét az éber szé­dület. Mintha nyugtalan víz­tükör elmosódott képe lett volna a lány, vonalai hal­vánnyá enyésztek, szép arca homályosan piroslott, csak a szeme ragyogott élesen, kér­dő csodálkozással. Pásztor Anti lehunyta pilláit, s ami­kor újra fölnézett, már nyo­ma sem volt a káprázatnák. Érzései felocsúdtak az áju- latból, viharzássá • szilajulták, de azt értelem fékentartotta őket. — Csak azért fáj, hogy szajha lettél, mert szeret­lek... — mondta halkan. Klári nem tudta, hogy a kapáért ugorjon és azzal vág­ja szét Pásztor fejét, vagy a puszta körmeivel essen neki. Inkább várt, amíg hármat számolhat az ember. Hangjá­ban az indulat leghalványabb árnyalata sem érződött. — Akkor téged is szajha hozott a világra. Meg min­denkit, aki szerelem szülötte. Utálj, ha jólesik. De öt ne üldözd. Antit mintha doronggal ütötték volna tarkón: ráesz­mélt, hogy félnek tőle. Jobb­ról bús napraforgó horgász­tatta le mellette a fejét. Érte nyúlt és tépte, morzsolta a vattásbélű tányért. Csizmája orrára csikoshéjú magvak hulltak. Szomorú sajnálkozás­sal nézte a lányt. Ennél bántóbbat nem i* mondhatott volna Klári. Per­sze, Danira nem tudott ha­rag nélkül gondolni, de a szándék, hogy ártson neki, a leggyűlölködőbb kedvében sem jutott eszébe. Még ilyen áron is drága volt neki Klári boldogsága, t tudta, soha nem fog annyira lealjasodni, hogy bosszúvágyból megránt, sa örömüket. Ha levágják va­lakinek a karját, hiába jaj- veszékelnek utána, okosab­ban teszi az ember, ha türe­lemmel bevárja a seb gyó­gyulását. Bizton megjósolhat­ta magának, hogy sokáig csonka marad, de belátta, nem vigasztalná az, ha bosz- szúvágyból mások életét cson­kítaná meg. Ezért fájt neki a védekezés: „Utálj, ha jól­esik. De őt ne üldözd". — Gazember azért még­sem vagyok... — szólt s fá­radt mosolya többet mondott bánatáról, mintha őrjöngött volna. A domboldalról idehallat­szott a legelésző csorda ko- lompszava. Kétségbeesetten eszmélt rá, hogy hiába hall­ják ugyanazt a kolompszót, hiába látják ugyanazt a domboldalt, mégis mennyire távol kerültek egymástól. * Kincses József döccenő lé­pésekkel kapaszkodott föl a hegyi úton Kustánék szőlője felé. Amíg lépdelt a horhos­ban, bizakodó örömmel gon­dolta, hogy tavaszig megala­kul a szövetkezet és attól kezdve vége a kolduséletnek. Hiszen eddig sem volt ágról- szakadt, kenyér, zsírozó min­dig akadt, annyira sohasem rojigyolódtak le, hogy folthoz kellett volna varrni a foltot, de ötről hatra sehogy sem tudtak vergődni. Amióta Klára felnőtté serdült, még inkább szabadabban lélegez­hettek, mert a lány serény- sége megnövelte a vélemé­nyek életkedvét, azonkívül a korongot is ügyesebben pör­gette, mint akárhány suta­kezű fazekas. Bizony, Klári hovatovább nálánál is több hasznot mozdított a házhoz, s azon vette magát észre az öreg Kincses, hogy lányát ugyanúgy kezdi tisztelni, mi­GERENCSÉR MIKLÓS: nagy újságtól, hogy Klári szerelmes lett. Volt rá ideje az öregnek, hogy megérlelőd­jön benne a bölcsesség, tud­ta hát, hogy a szerelem az ember legnagyobb szerencsé­je. Elégedetten egyezett ki sorsával, amely, Íme, fáradt életéért végül a lánya bol­dogságával jutalmazta meg. Nagyon vagyon gazdagnak érezte magát ettől a juta­lomtól. Kissé kifulladt az emel­kedőn, megállt pihenni ott, ahol végeszakadt a horhos­nak és pici fennsíkra érkezik az út. Mesés kilátás nyílott innen a völgyre, közepén a faluval. Pici volt a községük, összesen 57 porta szegélyezte az egyetlen utca két oldalát. ként hajdan tisztelte a fele­ségét, aki nyolc évvel ezelőtt köszönt el tőlük örökre. A bánkódás már rég nem kínozta, mert asszonyát las­sacskán visszalopkodta a ha­láltól. Űjra élt a hitves, csak másképp, mint a köztünk já­rók. Most is rágondolt, köz­ben bele-belesímított türel­mes tekintetével a horhos löszfalába kapaszkodó, lenge akácbokrokba. Verebek ver­ték föl a bozótok nyugalmát, hintázva ringtak a gallyak, ahova repültek. Mintha in­cselkedtek volna az öreggel, bevárták, s amikor utolérte őket, tovább repültek. Kincses eközben a felesé­gével beszélgetett. Asszonyá­ra gondolt, így ujjongott * Valamennyi tető pirosán vi­rított, csak a templomot, meg a tűzoltószertárat takarta fa­kó fazsindely, mintha úgy vélekedtek volna az elöljá­rók, hogy ezek az épületek úgy sem gyulladnak ki, hi­szen nincsen kéményük. Új kazlak sárgállottak a gyü­mölcsfák között, s néhány karcsú góréból messzire aránylóit az idei kukorica ts. Kincses József hozzáértő sze­me kiválogatta az ólak, csű­rök, istállók sorából a kor­mos sisakú égetőkemencéket, végül elpihent tekintete a maga házán, amely éppen az utca közelebbi végében la­pult, semmit sem különbözve a többi kisebb hajléktől. De a etetne nem nyugha­tott. Fürkészésre csalogatta a gondolat. Tűnődve méregette a völgyet óvó dombokat. A meredekebb oldalakról sző­lők, gyümölcsösök lejtettek alá, s fehér présházak kém­leltek le a mélybe. Ahol meg lankává szelídültek az oldalak, ott szántóföldek sző­nyegei illeszkedtek egymás­hoz, ahány darab, annyi szín, mintha a gazdák erről is­mertek volna rá a birtokuk­ra. Kincses József vágyai a tavaszt sürgették, amikor majd levedlenek ezek a fol­tok a halmokról és a határ új palástot ölt magára. Remélte, hogy az idei tér* més már a közös földeken fog újra csírázni. Ezért hatá­rozott úgy, hogy a krumpli nagy részét magnak vermeli el a szövetkezet számára, sa­játjának csak annyit hagy, amennyi eledelhez, moslék­hoz szükséges. Már nem kí­vánt sokat az élettől. Csu­pán azt szerette volna meg* érni, hogy a fiatalokat kísér­hesse még egy darabig qz új házasságban, az új sorsban. Legalább odáig, ahonnan nyugodt lelkiismerettel, ag­godalom nélkül nézhet bele a jövőbe. Mint aki egészen biztos a jószerencsében, gond nélkül vágott neki az újabb emelke­dőnek. Csak a járása látszott olyannak, mintha fájdítaná a lábát, pedig az nem fájt, észre sem vette már, hogy minden lépésnél megbillen vállas alakja. Épp azon mor­fondírozott, hogy mikor len­ne alkalmas megtartani az esküvőt, most ősszel-e, avagy a farsangon, amikor a közeli vadkörtefánál kitoppant eléje Dani az út fordulójából. — Én meg épp hozzátok tartók! — kiáltott eléje nagy vidáman. A legény semmit se szólt és ettől szorongó érzé­se támadt. Nevetésről tétova kifejezésre váltott sókráncú arca. Hajlott orra alatt er­nyedten lógott a bajusza. Ahogy közelebb ért hozzá Da, ni, látta rajta, hogy a képe fe­hér és fénylik a verejtéktől. A szeme előtt szakadt meg egy­szer egy ember, Oroszország­ban, amikor a lőszerrel ra­kott trénkocsit emelték ki a kátyúból. Az nézett rá így, ahogy most a legény. — Csak nincs valami baj?... — kér­dezte ijedten s megállt. Dani széles mellén csata­kos volt az ing az izzadtság­tól. Ahol must fröccsent a csizma fejére, sárrá ázott az út pora. Szája szélét először úgy mozgatta, mint a néma. Szeme feketébb volt, mint máskor, tekintete meg-meg. rebbent a titkolt szégyentől. —• Kitagadott az árpám — vallotta be. Kincses hátrahőkölt, szi­gorúan kapta össze a szem­öldökét. *— Csak nem hibbant meg?! — Nem pusztulok bele. A károm csak annyi, hogy oda a békesség. — Danira a sa­ját szavai hoztak megköny- nyebbülést. Hogy szólhatott valakihez, engedelmesen meg­oldódott a torkán a hurok, amelyről azt hitte már. hogy fulladásig fogja szorítani. Az öreg lehorgasztotta a fejét, sokáig gondolkodott. — Elég nagy baj, ha oda a békesség... — mondta vé­gül. — Na, gyere, fiam... Megfordult, indult vissza, Dani szótlanul követte. * Ezen a vidéken délutánon­ként hirtelen sietősre szokott válni a nap dolga: gyorsan elmerült a dombok mögé és csak a fenyőerdőre sugárzott fényével üzente, hogy ragyog még valahol, a távoli orszá­gok ismeretlen tájain. Itt pe­dig kékes homály sompoly- gott a völgyre, magával hoz­ta barátját, a hűvösségéit amelytől pezsdítően borzong- tak meg az emberek, mint amikor hideg vízbe mártják a lábukat. (Folytatjuk.» ygotOLMDii KISREGÉNY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom