Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-19 / 219. szám

1962. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kevesebb van szükség? Néhány szó egy zárszóhoz művészre Ä közelmúltban jelent meg a szolnoki általános gépipari technikum év­könyve. Az iskola igazga­tója zárszót írt az év­könyvhöz. Ebben szenve­délyes hitvallással nyilat­kozik az oktatói kollektíva nevelési célkitűzéseiről. Eközben néhány olyan megállapítást tesz. s olyan végső következtetést von le, amellyel vitatkozni kell. „Csak elmaradott, a kör­nyező világot nem ismerő s a technika iránt idegenke­dő ember az, aki görcsö­sen kitart a klasszikus hu­mán műveltség szinte egye­düli üdvözítő létjoga mel­lett, illenék észrevenni, hogy a napi életet számára is éppen a technika vívmá­nyai jelentik.’' Ez a megállapítás telje­sen helytálló. De ahogyan ezt a gondolatot kifejti, boncolja, azzal nem lehet egyetérteni: ,,Lehet, hogy vannak ráérő emberek, akik képesek órákat medi­tálni azon, hogy amikor Petőfi a Tisza c. verset ír­ta, mén éppenotf állt meg, ahol a Jds-Túr siet a Ti­szába, s tudják ezt meg­annyi többszörösen össze­tett és sokszorosan bőví­tett körmondattal magyi- r&zni is — sőt még ezt na­gyon tudományos dolognak is tartják, s az ebből faka­dó műveltséget pedig min­denek felett valónak —• csak éppen arról feledkez­nek meg, hogy az ilyen meditációkból ugyan új élet nem sarjad, fejlődést sem eredményez, gazdasági jobblétet, tehát többter­melést sem idéz elő, tehát akkor az ilyen és ehhez hasonló okfejtésekkel sokat és sok embernek foglalkoz­ni igazán nem érdemes Ez a többszörösen össze­tett és sokszorosan bonyo­lult körmondat alaposan el­kanyarodik az igazságtól. Ha a körmondaf labirintu­sán átrágjuk magunkat, ki­derül, hogy a szerző telje­sen feleslegesnek tartja az irodalomtörténeti kutatást azon indok alapján, hogy az nem eredményez több- tefmelést. a szerző állás­pontját elfogadva a ha­szontalan Időtöltés körébe sorolhatunk sokmindent Például: az egész irodal­mat, kivéve az olyan ver­seket talán, amit egy évti­zeddel ezelőtt volt divatos írni, s amelyek közül a legjobb valahogy így hang­zott: Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded. (Ez ha nem is a több- termelést, de a több acél gyártásához szükséges ócs­kavas összegyűjtését segí­tette — tehát hasznos!?) A szerző okfejtése szerint teljesen haszontalan dolog képeket festeni, szobrokat faragni, mert attól még nem dolgozik jobban az esztergályos, ha a gyár ka­puja elé egy szép szobrot helyezünk el. És ha tegnap este hangversenyen volt? Legfeljebb reggel álmosan kezdi a munkát, de miért lenne abból még bobbter- melés? Vágjuk sutba az egészet! — Ezt is a szerző írja, ami­kor megállapítja: „Keve­sebb régészre, zeneszerzőre, művészre, de rengeteg al­kotómunkáskézre van szük­ség, hogy gazdagabbak és boldogabbak legyünk A zárszó írója szerint te­hát csökkenteni kell a ré­gészek, zeneszerzők, álta­lában a művészek számát: Ez egészen eredeti és na­gyon merész javaslat. Va­jon mi tartozik szerinte a gazdagság és boldogság fogalmába? Nagyon sze­gény gazdagság és sivár boldogság az, amelyhez úgy jutunk el,, ha a művé­szek, zeneszerzők számát csökkentjük. Akinek a kultúráról, a kultúra tár­sadalmi szerepéről ilyen véleménye van, aki csak ennyi helyet hagy az em­berek életében a szépség­nek — nem ismeri a szo­cialista társadalom, a kommunista társadalom célkitűzéseit; Csak oktalan ember ta­gadja a termelőmunka el­sődlegességét. Hiszen az mindennek alapja, sőt a szocialista társadalom a munkát is az öröm forrá­sává teszi: De az ember termelő tevékenysége, az anyagi javak előállítása mégis csak alap marad. Olyan szép és boldog élet alapja, amelyben az egykor kiváltságosokat szolgáló művészet is a tömegek közkincsévé válik. A kommunisták, s velük az egész ország dolgozói­nak legfontosabb célkitű­zése a termelőmunka mind magasabb színvonal­ra emelése. Csak ezen az úton szilárdíthatjuk meg a szocializmus anyagi bá­zisát, fejezhetjük be a szo­cializmus építését. Egész tevékenységünk középpont­jában áll tehát a termelő- munka — de soha nem tar­tottuk azt öncélúnak. Nem önmagáért a munkáért dolgozunk, hanem egy szép, örömteli élet. egy boldog társadalom megte­remtéséért. A mi általunk elképzelt — e ez már nem utópia, hanem néhány év­tized múltán valóság — kommunista társadalom nem a gépek szolgájává süllyedt emberek falansz­tere lesz, hanem sokolda­lúan képzett művelt em­berek társadalma. Nem hisszük, hogy ennek a tár­sadalomnak a mielőbbi felépítése érdekében csök­kenteni kellene a zene­szerzők. művészek számát. És mit szóljunk ahhoz a megállapításhoz, mely sze­rint Munkácsy, Kisfaludy Stróbl, vagy Bartók keze nem alkotó, munkás kéz? Nehéz szavakat találni az ilyen nézet bírálatára. Nem hagyhattuk szó nélkül a zárszó idézett Százszemélyes kórház az 1L—lo-ason megállapításait, hisz a szer­zője többek között azt kéri: „...erősítsék meg bennünk ezt a tudatot s neveljék a szülői háznál is ilyen . szellemben gyerme­keiket .,Véleményünk szerint sok hasznos gondo­latot tartalmaz az év­könyv, olyat, amely a szülői házban folyó neve­lőmunka alapja is lehet, de az idézett gondolatokat - nem fogadhatják el a szü­lők. (V. J.) Sok szó esett az emberek neveléséről Küldöttválasztó taggyűlés a szelevényi Szikra Tsz-ben . A napokban a szeievé- nyi Szikra Tsz népes párt- alapszervezetében tartottak küldöttválasztó taggyűlést. A kommunisták tanácskozásán jelen volt Karsai Mihály is, a járási pártbizottság titkára. Szabó Gábor, az alapszerve­zet titkára, tartalmas beszá­molót tartott a vezetőség egy év alatt végzett munkájáról. A két tsz egyesüléséből lét­rejött 5300 holdas gazdaság párt- és szakvezetőségének nem volt könnyű dolga. A gyenge tsz-ek tavaly nagy adóssággal zárták az évet, alacsony volt a tagok jöve­delme, s odalett a munka­kedv. Meg kellett birkózni a szervezetlenséggel és arra nevelni az embereket, hogy közös erővel legyenek úrrá a nehézségeken. A kommunis­ták a szigorú takarékosságra és a szövetkezeti vagyon vé­delmére serkentettek Bi­zonygatták, hogy szorgalmas A MALÉV forgalmában egyre nagyobb helyet foglal sl az áruszállítás. Az idén eddig — a rendszeres járato­kon kívül csaknem száz kü­lön gép repítette a magyar export árukat közeli és távo­li országokba. A múlt hét végén Finnországba, a Hel­sinkitől mintegy hatszáz ki­lométerre északra fekvő — Ouluba két IL—18-as több mint 20 tonna szőlőt vitt. — Vasárnap a menetrendszerű járat hatezer kiló paradi­csom-paprikával „varázsolt” friss, magyar ízt a finn fővá­rosba. Nem mindennapos teherrel indult a Ferihegyi repülő­térről kedden reggel egy IL— 18-as különgép. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt a szolidaritási hónapban a magyar nép ado­mányaiból befolyt összegből segélyküldeményt továbbí­tott az Algériai Köztársaság­ba. A Magyar Vöröskereszt egy korszerű, százszemélyes kórház teljes berendezését, felszerelését, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa pedig nagymennyiségű gyógyszert és ruhaneműt küldött a fel­szabadító harcok után nehéz körülmények között élő algé­riai nép megsegítésére. (MTI) Aki az első termelőszövetkezeti szocialista brigádot megalakította Pálinkás Jánosné akkor érezte először, hogy megbe­csülik a munkáját, amikor az abasári Rákóczi Tsz tag­sága beválasztotta a vezető­ségbe. Hosszú, rögös út vezetett idáig. Korán özvegységre jutott. A jussként maradt pár négyszögöl szőlőben éj­jel nappal dolgoznia kel­lett, hogy két gyermekét fel­nevelhesse. Majd álmatlan, gyötrelmes éjszakák következtek, amíg döntött: aláírta a belépési nyilatkozatot. Űj világ tá­rult fel előtte, hamar felis­merte a közösségi munká­ban rejlő határtalan lehető­ségeket és egyik leghívebb apostola lett ennek. Az em­Pálinkás Jánosné Valisko Joachim brigádvezetővel a „szocialista területen” berek tisztelték, megszeret­ték. Ennek a megbecsülés­nek a bizonyítéka volt az, hogy a tsz-asszonyok buda­pesti tanácskozására Pálin- kásnét küldték fel. Itt hallott először a szo­cialista brigádokróL Egy gondolat ötlött fel benne: szocialista brigád a termelő- szövetkezetben. Üjra és újra foglalkoztatta ez a gondolat. Hogyan is lehetne megcsi­nálni? Kivel? Ha elmondja, nem válik-e nevetségessé? Hazaérve csak nem tudta megállni, hogy ne szóljon róla. Nap nap után beszél­getett a munkacsapatának tagjaival a lehetőségekről. Nem nevették ki, komolyan vették. Egy szép napon pedig oda- álltak doktor Tóth Dezső el­nök elé, bejelentették, hogy megalakulnak; mint az első magyar termelőszövetkezeti szocialista brigád látnak munkához. Az elnök megle­petten nézett, pillanatnyilag nem is tudta áttekinteni a lehetőségekét És Pálinkásné előadta s munkacsapat tagjaival ki dolgozott javaslatot, a VIII kongresszus tiszteletére tett felajánlásukat, ami azóta valóra is vált. (Egy elhanya­golt mintegy 32 holdnyi, ki' vágásra ítélt szőlő területét megtisztították a gyomtól, helyreállították, újra termő­vé tették.) Ha pedig valaki Pálinkás- nét, vagy a szocialista bri­gád tagjai közül valakit ke­resne, azt a választ kapná, hogy kint van a „szocialista területen”. Azóta ugyanis így hívják Abasáron a bri­gád munkaterületét. A közösség újból megbe­csülését nyilvánította Pálin kás Jánosné irányába. Mire e sorok megjelennek, Pálin­kásné már a Szovjetunióban lesz. Itt piheni ki az egész évi áldozatkész munkásságá­nak fáradalmait.­V. Gy. ffiz irányelvekről szól Dr. Lakatos Károly gyermekgyógyász főorvos Mint értelmiségi dolgozó, aki a letűnt rendszerben is szolgáltam népünk egészsé­gét — és soha senki nem kér­dezte meg a véleményemet — különösen értékelem, hogy pártunk, nagy tervei kidol­gozásához és végrehajtásához igényt tart az én segítségem­re is. Ezt ma már természe­tesnek vesszük, s tudjuk, hogy a mi dolgunk, általunk megválasztott kongresszusi küldötteink dolga, jóváhagy­ni és megerősíteni pártunk eddigi politikáját — s jövő irányelveit. Bár nincsen népünk társa­dalmi, politikai életének egyetlen olyan vonatkozása sem, amely engem, mint gyermek- és tüdőgyógyászt közvetlenül ne érintene, — mégis csak néhány, közvet­len szakterületemhez tartozó témát vetek itt fel. Hogyne hagynám jóvá pártunk eddigi politikáját, hogyne értenék mindenben egyet a jövő irányelveivel, amikor 1962. év első felében Szolnok városában mindösz- sze egy, egész Szolnok me­gyében mindössze húsz gyer- mek-tbc megbetegedés tör­tént, s az is mind meggyó­gyult, vagy meg fog gyógyul­ni. Vagy a minimálisra (3.3 százalék) csökkent megyei csecsemőhalálozás! Nem füg- genek-e ezek a tények össze a megye paraszt lakosságá­nak szocialista útra lépésé­vel, a szociális, közegészség­ügyi, kulturális színvonal pá­ratlan eme1 kedésével, az or­vosi munka személyi- és anyagi feltételeinek állandó javulásával, az ■ egészségügyi munka megbecsülésével? Szocialista társadalmunk­ban elfoglalt helyem, egyéni sorsom alakulására van köz­vetlen hatással a tézisek azon megállapítása, hogy „a szocialista építő munka elő­rehaladásával megnő a tudo­mány szerepe: a tudomány közvetlen termelőerővé vá­lik”. Örvendetes, hogy pártunk helyes politikája ma már le­hetővé teszi a szociális szár­mazás figyelmen kívül ha­gyását. Fiaim nem fognak sehol hátrányosabb helyzet­be kerülni azért mert apjuk nem „közvetlen termelő erő”, hanem orvos. Megnyugtat, s magamban a Vili. kongresszussal együtt lezárom a múlt hibái felett való, oly sok keserűséget okozó töprengést. Kétezer éves orvosi alaptörvény: ubi pus, evacua! — ahol genny van. ürítsd ki! Nos, a genny- góc kiürült. Ezekkel és még sok más lelkesítő gondolattal megyek, pártalapszervezetem megtisz­telő bizalmából, küldöttként az MSZMP városi pártérte­kezletére. munkával meg lehet élni a szövetkezetben. Egy év alatt nem le­het csodákat művelni, s kü­lönösen olyan évben nem. mint az idei volt. A beszámo­ló nem csapott hurrá-hangu­latot, amikor elemezte, mennyivel jutottak előbb'«. Az adósság egy részét letör­lesztették. Rendezték a ta­valyról elmaradt földjáradé­kot, a munkaegység szerinti részesedéseket, s szerény ösz- szegű — 6 forint — előleget is osztottak, öntözőgépet és mág felszereléseket vásárol­tak. Szüntelenül magyaráz­ták, hogy csak szorgalmas munkával tudnak kilábolni a gondokból. A vezetőség nem titkolta el a bajokat sem. Őszintén beszélt a hibákról, a politi­kai és gazdasági munka gyengeségeiről. Kár; hogy nem személy szerint rótta meg a kötelességeikről elfe­ledkező kommunistákat. Baj van a példamutatással és el­nézőek a közös vagyon dézs- málóiva! szemben. Az alapszervezet az újjá- választás óta hat párttaggal és két tagjelölttel gyarapo­dott. Szabó elvtárs hibaként említette az új párttagoknak eddig még nem adtak meg­bízatást, de pótolják mulasz­tásukat: Az aloPszervezet a községi pártszervezet funk­cióját is betölti, így joggal beszélt a párttitkár a község politikai feladatairól, a kom­munista tanácstagok munká­járól és népművelési tenni­valókról. Az utóbbinál az ál­talános műveltség és a szak­mai képzettség emelését sür­gette. A beszámoló kitért a Köz­ponti Bizottság kongresszusi téziseinek és a szervezeti szabályzat-tervezet ismerteté­sére. A hozzászólók szavaiból s közös tulajdon féltése és a szövetkezet iránti felelősség- érzet csendült ki. Berec'7 Sándor kifogásolta, hogy a Pálóczi tanyára szikrafogó nélküli G—35-őst küldtek a szénakazlazáshoz. Ki lesz a felelős, ha elég az amúgy is kevés szénánk — mondotta. A kommunisták tájékoz­tatták egymást politikai munkájukról. Bizony sok a meg nem értés, s —különö­sen a tanyai - körzetben — ellenséges nézetekkel is szembe kell szállniuk. Egy­ségesen foglaltak állást: töb­bet kell tenniök az emberek felvilágosításért. Jó volt hallani a párt egyszerű har­cosainak szájából: ha a ter­melésben előre lépünk, anya­gi gondjaink is csökkennek. A vezetőséget ifjú Nagy Dezső és mások is óva in­tették a szépítgetéstől. Az igazat mondják, ha kedve­zőtlen is. A kaszálók kiosz­tásánál történt egyenlősdi miatt bíráltak. A naplopók nak is adtak kaszálókat, akik 2—3 bikát és hízőmarhát ne­velnek. Miért nem tartják be az alapszabályt? — han­goztatták. A szelevényi kommunisták tanácskozása újabb kiinduló­pontja lett a szövetkezet megszilárdításáért vívott harcnak. Meghatározták a közös tennivalókat és leg­fontosabbnak a nevelő mun­kát jelölték meg. Végezetül kilenc küldöttet választot­tak a járási pártértekezletre. — m. 1. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom