Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

*> SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. szeptember 18, EGY HÉT a külpolitikában kintélye és tömegbefolyása igen jelentős. A jövendő al­gériai választások megtartá­sa azonban ettől eltekintve pozitív tény, hiszen az eddi­gi viszály és válság állandó ürügyet teremtett a franciák katonai beavatkozására. A nemzetgyűlés és ezt köve­tően a kormány megalakítá­sa véget vethet az immár két hónapja tartó veszélyes bi­zonytalanságnak. Rudnyánszky István lőház között elmérgesedett a viszony az elnöki jogkör visszaállításának vitája kö­vetkeztében. A kormány csü­törtökön lemondott. A szak- szervezetek erre közölték, hogy általános sztrájkkal tá­mogatják az elnököt. A had­sereg több hadosztályát har­ci készültségbe helyezték. A hét legjelentősebb ese­ménysorozata mindamellett azzal a TASZSZ-nyilatkozat- tal függ össze, amely felszó­lította a Kuba-ellenes ame­rikai provokációk szervezőit: álljanak el veszélyes terveik­től. A nyilatkozat figyelmez­tette a forrófejű imperialis­tákat: Kuba nincs egyedül, s Kuba nem Guatemala... — Kennedy elnök csütörtökön sajtóértekezletén válaszolt a szovjet nyilatkozatra. Kennedy beismerései, de ugyanakkor hangoztatott fenyegetései megmutatják, hogy az Egyesült Államok­ban aknamunka folyik a ku­bai kormány megdöntésére és hogy Washington egyál­talán nem mondott le arról a szándékáról, hogy vala­milyen módon „félreállítja” a Castro-kormányt. Az el­nök felemás nyilatkozatának első része nyilvánvalóan tük­rözi a szovjet figyelmeztetés hatását: az elnök ugyanis le­intette a katonai beavatko­zást követelő nagyhangú — amerikai politikusokat. Ki­jelentette, hogy a Kuba-elle­nes katonai intervenció „a jelen pillanatban szükségte­len és indokolatlan” és saj­nálkozását fejezte ki amiatt, hogy az Egyesült Államok­ban elhangzó felelőtlen be­szédek alátámasztják az ilyen veszély fennállásának valószínűségét... Kennedy lényegében beismerte: — a Szovjetunió Kubába irányló fegyverszállításai nem jelen­tenek veszélyt a nyugati fél­teke egyik országára sem. Ebből világosan látható: a szovjet kormány figyelmez­tetése sok forró fejet kijóza­nított az Egyesült Államok­ban, s hideg zuhanyként ér­te azokat a hetvenkedő és kardcsörtető köröket is, ame­lyek egyébként a közelgő vá­lasztások miatt is igyekeztek nagy hűhót csapni a Kubá­nak juttatott szovjet segít­sektől. Az elnök felsorolta azokat a „feltételeket”, ame­lyek között az Egyesült Álla­mok beavatkoznék Kubá­ban: ezek között van pél­dául az, ha Kuba veszélyez­tetné a guantanamói ameri­kai támaszpontot, illetve ha Kuba támaszpontot adna a Szovjetuniónak. Ez az ön­magában is nyilvánvalóan ellentmondó „érvelés” több más olyan ködös és kétértel­mű megfogalmazással páro­sul, hogy csak azt mondhat­ja az ember: az amerikaiak Kubával kapcsolatos politi­kája továbbra is rendkívül veszélyes marad. Az elmúlt héten ismét az érdeklődés előterébe került Anglia és a Közös Piac kap­csolata, mégpedig a brit nemzetközösségi értekezlet kapcsán. — A Marlborough- kastélyban a commonwealth­értekezleten a nemzetközös­ség tizenöt tagállama és Nagy-Britannia kilenc gyar­mata általában bírálta Mac­millan tervét és kifejezte ag­godalmát: mivel Angliának be kel illeszkednie a Párizs— Bonn tengely által uralt Kö­zös Piacba, ez elkerülhetet­lenül a Commonwealth-or- szágokkal kialakított gazda­sági kapcsolatok lazításával jár majd — és ez a nemzet- közösségi államok kedvez­ményes vámokkal és más feltételekkel biztosított ed­Az Egyesült Államok fokozni akarfa a NATO atomkapacitását Bonn, (MTI) Strauss had­ügyminiszter pénteken Gil- patric amerikai hadügymi­niszterhelyettessel tárgyalt. A tárgyalásról kiadott köz­lemény hangsúlyozta, hogy „meg kell javítani a NATO védelmi potenciálját”, to­vábbá, hogy „szükség van jelentékeny és jól védelme­zett atomhaderők jelenlétére Európában.” Gilpatric közöl­te továbbá Strauss-szal, hogy az amerikai kormány haj­landó további atomerőmeg- hajtású tengeralattjárókat a A szovjet hajók nem változtatnak irányt Moszkva (MTI) Viktor Bakajev, a Szovjet­unió tengeri-flottaügyi mi­nisztere a Szovjetszkaja Rosszija tudósítójának adott nyilatkozatában hangoztatta: a Kubába tartó szovjet ke­reskedelmi hajókat semmi­féle amerikai fenyegetés vagy provokáció nem kész­tetheti arra, hogy letérjenek útjukról. A miniszter utalt rá, hogy igen intenzív kereskedelmi forgalom bonyolódik le Ku­ba és a Szovjetunió között, mindkét irányban sokmillió tonna áru van útban. Kubá­ba olajat, mezőgazdasági gé­peket, a legkülönbözőbb ipari berendezéseket. onnan a Szovjetunióba pedig cukrot, szeszt, dohányt, stb. szállíta­nak a szovjet kereskedelmi flotta hajói. Minden nap több tucat kereskedelmi és utasszállító hajó indul útnak a Szigetország és a Szovjet­unió között. A két ország közötti áru­forgalom egy része bérbe­vett külföldi hajókon bonyo­lódik le — folytatódik a mi­niszter nyilatkozata. Sok őri szág hajótulajdonosai kötnek ilyen bérszerződést, mivel ez anyagilag rendkívül előnyös. Az utóbbi időben az ameri­kai kormány a NATO fel­használásával durva nyo­mást gyakorol Angliára, Norvégiára, Franciaországra, Olaszországra, Görögország­ra és másokra, hogy lemond­janak az áruszállításokról. Washingtonnak azonban nem sikerült rákényszeríte- nie akaratát a szövetsége­sekre. Ez egyébként elég ésszerűtlen politika, hiszen a pentagoni stratégák tud­hatnák. hogy az utóbbi idő­ben rendkívüli mértékben megerősödött. gyorsjáratú, nagy vízkiszorítású hajókkal gyarapodott szovjet kereske­delmi flotta szükség esetén egymaga is elláthatná a szo­cialista országok és Kuba közötti forgalmat, ez esetben a bérfuvarról lemondó orszá­gok járnának rosszul, hi­szen sok-sok hajójuk válna „munkanélkülivé”. Viktor Bakajev befejezésül elmondotta, hogy az utóbbi időben az amerikai légiflotta és haditengerészet repülőgé­pei egyre gyakrabbn zaklat­ják a békésen hajózó szovjet kereskedelmi flottaegysége­ket. De semmilyen provoká­ció nem késztetheti a Kubát segítő szovjet kereskedelmi hajókat arra, hogy letérje­nek útjukról. Tengerészeink tudják: hatalmas erő áll mö­göttük, olyan erő, amely bárkit kijózaníthat. Megkezdődött az amerikai katonai szakértők vissza­vonása Laoszból New York, (MTI) Az amerikai külügyminisz­térium bejelentette, hogy pénteken megkezdődött az amerikai katonai tanácsadók visszavonása Laoszból. Reap, a külügyminisztérium szó­vivője közölte, hogy az ame­rikai katonai személyzet ok­tóber 6-ig, a genfi egyez­ményekben előírt időpontig elhagyják az országot. NATO rendelkezésére bocsá­tani. A szombati nyugatnémet sajtókommentárok lelken­dezve üdvözlik ezt a közle­ményt és általában azt han­goztatják, hogy az Egyesült Államok fokozni akarja a NATO atomkapacitását. A Die Welt szerint az ameri­kaiak elsősorban azt ígérik, hogy növelni fogják az Eu­rópában állomásozó amerikai csapatok atomrakétáinak számát, különösen az első vonalbeli bevetésre szánt Davy Crocket típusú raké­tákat. Strauss és Gilpatric meg­beszélésén fontos szerepet játszott a bonni kormány amerikai fegyvervásárlásának kérdése is. Lapértesülések szerint az amerikai hadügy­miniszterhelyettes hangsú­lyozta: az Egyesült Államok szeretné, ha Bonn a jövő évben is nagyobb számú fegyvert vásárolna az Egye­sült Államoktól és ezzel já­rulna hozzá az amerikai fi­zetési mérleg deficitjének eltüntetéséhez. A Westdeutsche Allge­meine Zeitung szerint Gil­patric főleg hagyományos fegyverek vásárlására sür­gette Strausst, a bonni had­ügyminiszter viszont azt hangoztatta, hogy a rendel­kezésre álló költségvetési ke­retből elsősorban rakétafegy­vereket akar beszerezni. Nemzeti összefogás, nemzeti egység (Folytatás az 1. oldalról) gosító munka eszközeivel segítheti. A szocializmus teljes győzelme magában foglalja a kultúrforradalom győ­zelmét is. Ezért számunkra most a kulturális forrada­lom továbbvitele a gazda­sági feladatokkal egyenér­tékű. E tekintetben a Szol­nok megyei népfrontbizott­ságoknak van mit pótolni. Akkor is, ha a feladatok­hoz mérjük a tennivalókat, de akkor is, ha néhány olyan megyéhez, ahol ezt mér eredményesebben csi­nálják. A falusi népműve­lő- a pártonkívüli töme­gek közötti rendszeres fel- világosító munka, s min­den, a kulturális felvilágo­sítás, a kulturális 'let kö­rébe tartozó feladat az előttünk álló években na­gyobb energiát kíván. Töb­bek között azt is, hogy rendezzük a mozgalom so­rait, erősítsük meg a bi­zottságokat, elnökségeket olyan új erőkkel, akikre a a megnövekedett feladatok végrehajtása során mindig számíthatunk. (V, J.) a Jegyzékváltás Szovjetunió és Irán között Moszkva, (TASZSZ) A szovjet külügyminiszté- riym bejelentette, hogy szombaton Teheránban jegy­zékváltás történt Nyikolaj Pegov szovjet nagykövet és Abbasz Aram iráni külügy­miniszter között. Az iráni jegyzék ígéretet tesz arra, hogy az ’’iráni kormány nem ad jogot egyetlen külföldi államnak sem ahhoz, hogy különböző rakétatámaszpon­tokkal rendelkezzék Irán te­rületei”. A Szovjetunió válaszjegy­zéke megelégedéssel fogadja ezt a nyilatkozatot. A jegyzékváltás alkalmá­ból Abbasz Aram iráni kül­ügyminiszter kormánya ne­vében ezeket mondta: „Hivatalosan kijelentem, hogy mint a sah őfelsége több ízben hangsúlyozta, az iráni kormány sohasem en­gedi meg, hogy Irán a Szov­jetunió területe ellen irá­nyuló agresszió eszközévé váljék”. A szovjet nagykövet vála­szában hangoztatta, hogy az iráni kormány ígérete, va­lamint az említett jegyzék­váltás „a Szovjetunió és Irán közötti jószomszédi kapcso­latok alapjainak megerősíté­sére szolgál és megfelel a Közel- és Közép-Kelet bé­kéje és biztonsága érdekei­nek”. (MTI) ség miatt. Hozzátartozik a képhez azonban az is, hogy a részleges kijózanodás mellett továbbra is tapasztalhatók az elvakult agresszív szán­dék jelei is, például Dirksen szenátor egyfelől némileg el­határolta magát a köztársa­sági párt leghangosabb kard- csörtetőitől. de másfelől úgy vélte: „valamit mégis kelle­ne csinálni Kubával...” A szándék, hogy „valamit kell Kuba ellen tenni”, meg­nyilvánult Kennedy elnök nyilatkozatának abban a má­sodik szakaszában is, amely alig különbözött az általa is elítélt agresszív fenyegeté­az algériai közzététele. A százkilencven­hat képviselőjelöltet minden bizonnyal megválasztják majd, s valószínű, hogy Ben Bellának, az FLN politikai bizottsága elnökének az or­szág első nemzetgyűlésében nyolcvan százalékos többsé­ge lesz. Az európai lakossá­got változatlanul ugyanaz a tizenhat jelölt képviseli, — mint a válság elején közöl­ték, de a politikai bizottság és a 4. vilaja viszályának kö­vetkeztében kihagytak a lis­táról egész sor olyan ismert algériai politikust, aki Ben Bella ellenfele volt, így pél­digi gazdasági pozícióinak fenyegetését is jelenti. Ka­nada gabonakivitelét, Űj- Zéland húsexportját, Auszt­rália gyapjúkiviteli piacát érzi veszélyeztetve, és így to­vább. A nemzetközösségi ér­tekezlet vitái megmutatták: Anglia előrelátható belépése a Közös Piacba a szó szoros értelmében aláaknázza a Commenwealth egész épü­letét. A hét jelentősebb esemé­nyei közé tartozik az algé­riai kibontakozás újabb ál­lomása: a szeptember 20-ra kitűzött választások előké­szítéseként jelöltlisták dául Ben Kheddát, az ideig­lenes kormány jelenlegi mi­niszterelnökét is. Ben Bella nem vette fi­gyelembe az algériai kom­munistáknak a választások demokratizálására tett javas­latát és a kommunista párt jelöltjei nem szerepelnek az FLN választási listáján. Az Algériai Kommunista Párt mellőzése mindenképpen saj­nálatos tény, hiszen tagjai harcoltak az ország függet­lenségéért, igen sok kommu­nista áldozta életét Algéria szabadságáért, s noha a párt számszerűit nem nagy, te­Ki bomlasztja a brigádot ? C ZIVESEN elmondanék magának mindent, ha tudnám, hogy végighallgat. Jó is lenne alaposan kibe­szélni magamat, mert na­gyon nehéz mindent lenyel­ni. Csak attól félek, hogy majd ilyen tanácsokkal sza­kít félbe: „Miért nem állt a sarkára?” „Ezt már régen el kellett volna mondani a pártbizottságon.” Elhiszem, hogy maga több helyen megfordult mint én, de azért azt ne felejtse el: más do­log egy műhelyben élni és végigcsinálni mindent, hosz- szú éveken keresztül. És me­gint más valamibe kívülről —. ha a legjobb indulattal is — belecsöppenni. Az utóbbi, akárhogy vesszük is. köny- nyebb. Ügy minden egysze­rűbbnek látszik. Tény, hogy kiléptem a szocialista brigádból. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez volt-e a legokosabb, amit tehettem. Nem tartom mag'- mat bölcs kádinak. megha'l- gatom a más véleményét is. De előbb magát is az okok érdeklik biztosan, mert az világos, hogy nem jókedvem­ben léptem ki a brigádból; Sőt, még csak azért sem, mert olyan rossz lakatos va­gyok, hogy féltem a leégés­től. A besorolásom is iga­zolja, hogy jó szakembernek tartanak. Sőt, nem is olyan régen a műhelyfőnök egy termelési értekezleten még azt mondta, hogy én vagyok a gyáregységben a legjobb lakatos. Nem mintha nagyon örültem volna ennek a meg­jegyzésnek, mert az ember az ilyen dicséretekbe bele is sántulhat... Na, mindegy. Elég abból annyi, hogy a legnehezebb munkától se ijedek meg Amikor először szóba ke­rült a szocialista brigád, ko­molyan mondom: megörül­tem. Még fiatal segéd ko­romból emlékszem az ötve­nes évek versenyeire. Sok minden nem tetszett abban, mert kizárólag százalékról, minőségről, gépekről beszél­tek. Tudom, hogy fontosak ezek, de az ember alig ke­rült szóba. Pedig világos, hogy a termelési eredmé­nyek az emberen múlnak. Bár igaz, hogy a mi műhe­lyünktől hónap végén régen is, most is, azt kérik számon: hány tartályt szállítunk ki, mégsem mindegy, mi lesz az emberekből; A szocialista brigádmozgalom a termelést az ember oldaláról nézi, és ez nagyon tetszett nekem. Mindenki szereti, ha komo­lyan, mondhatnám szívből számítanak rá. Nemcsak a tervből ráeső részre, hanem a csetlő-botló emberre is; Amikor a szocialista brigád először szóba került arról beszéltünk azokkal, akik a pártbizottságról és az üb-ről jöttek, hogy a brigádban művelődés, kultúra is lesz. Meg azután törődünk egy­más dolgaival, ki milyen emberré válik. gS ENDBEN van, gondol- tam, ez jó dolog, ebbe érdemes beszállni. Ez év ele­jén megalakult a nyolctagú brigád, amely a Becsület ne­vet vette fel. Elég szép ered­ményeket értünk el a terme­lésben. Az összezördülés ott kezdődött, hogy ketten-hár- man valóban komolyan vet­tük a brigád céljait, azt, hogy nemcsak a termeléssel, hanem magunkkal is törő­dünk kicsit. Mint szakszervezeti bizal­minak, nekem is alá kellett írnom a túlóraigénylést. Ré­gebben azt hiszem szó nélkül oda firkáltam volna a be­cses nevemet. De, ha már szocialista brigád vagyunk, akik egyenesen a Becsület szóval kérkedünk, akkor már nem olyan egyszerű a dolog. Az történt, hogy a bri­gád négy tagja, az úgyneve­zett Szekeres-csoport sürgős munkán dolgozott. A rendes munkaidőt ellógták, sőt, nyíltan hangoztatták, hogy szükségük lenne egy kis zsebpénzre ‘— túlórázni akarnak. Tudták, hogy a műhelyfőnök mindent meg­ad. amit kérnek, mert szo­rítja őt a terv. Én azonban, mert brigádtag vagyok-, aki köztük élek, tudtam, hogy közönséges csalásról van szó és nem írtam alá a túl­órapapírt. Persze, Szekere­sék nem ijedtek be. (Szeke­res különben negyven éves, régi bútor a műhelyben. Jól be van ágyazva.. i És ami azt illeti, jó szakember.) A legközelebbi termelési ta­nácskozáson nekem támad­tak, hogy én nem szakszer­vezeti bizalmi vagyok, aki­nek a dolgozók érdekeit kel­lene védeni, hanem hajcsár­nak csaptam fel... Beszélni, azt jól tudnak és meg is szervezték az egész felhaj­tást. A műhelyfőnök bedőlt nekik és még engem szidott le, amiért a brigád a túl­órák nélkül nem teljesítette a (tervet. (Később kiderült* Az elmúlt héten folytatód­tak az amerikaiak Kuba-el­lenes és Kína-ellenes provo­kációi. Az amerikai sajtóban és a kongresszusban egy­aránt uszítanak a forradalmi Kuba ellen, s hírek jelentek meg arról, hogy az amerikai haditengerészet jogellenesen „ellenőrizni” akarja a kubai hajóforgalmat. Egy amerikai U—2-es kémrepülőgép — csangkajsekista felségjellel — megsértette a Kínai Nép- köztársaság légiterét: a gé­pet lelőtték. Az amerikaiak nem tanulnak az U—2-esek korábbi eseteiből: híre járt, hogy ilyen kémrepülőgépe­ket állomásoztatnak majd Ausztráliában is, Laverton támoszpontján. — Feszült a helyzet Braziliában is, ahol Goulart elnök és a képvise-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom