Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-04 / 206. szám
1902. szeptember 4. SZOLNOK MEGYEI NKPLAE 3 jő termést ígérnek az öntözött növények öntözési bemutató a törökszentmiklósi Kossuth Tsz-ben Az öntözéses gazdálkodás szép példáját láthatták a közelmúltban megtartott öntözési bemutatón a szakemberek. A Kossuth Tsz gazdái nemcsak megértették az öntözés jelentőségét, hanem erejükhöz mérten mindent megtettek tervük teljesítéséért. Tavaly még csak 45 hold kertészed bulgár-rendszerű öntözésével foglalkoztak, s az idén már 293 hold öntözését tervezték. Nagy gondot fordítottak az öntöző brigádok állandósítására és bérezésére. Növényeik közül elsőnek a 44 hód cukorrépát mutatták be. Élénk zöld színe már messziről elárulja, hogy nem sínylette meg az aszályos időjárást. Ez érthető, hiszen a 200 mázsa istállótrágyát, a 100 kilogramm kálisót és a jó minőségű talajelőkészítést megtoldottak egyszeri — a terület egyrészén kétszeri — öntözéssel. Az első öntözéskor a vízben feloldva 50 kilogramm pétisót juttattak egy holdra. A várható termésátlag, a viszonylag kevés 45—50 ezres — öntözésnél 60—65 ezres az optimális növényállomány — tőszám ellenére is 200—220 mázsa holdanként. Itt láttuk először a házilag gyártott „V” alakú szórófejeket. Szórófej meghibásodás miatt nem volt kiesés az öntözési idény alatt. A cukorrépa után a tarló- répa kelesztő öntözését láttuk. Egy kicsit ez már megkésett, de hosszú ősz esetén igen jó termést adhat. A következő növény, amely kiváltotta a szakemberek elismerését. az erősen szikes, kötött talajba vetett kukorica volt. Ez a terület szervestrágyát hosszú idő óta nem kapott, műtrágyát is csak 100 kilogramm pétisót és 100 kilogramm szuperfoszfátot holdanként. A kukoricát címerhányás idején öntözték meg 60 milliméterre. A növényállomány jól fejlett s mintegy 14 mázsás májusi morzsolt kukorica várható 60 hold átlagában. Az öntözött burgonya is egyszer kapott vizet, szintén jó termést ígér. 120—130 mázsát várnak egy holdról. Egy 103 holdas tábla kukorica, a mindössze 13—14 ezres tőszám mellett is az öntözés és a kétszeri műtrágyázás eredményeként — a becslés szerint — 20—22 mázsás (májusi morzsolt) terméssel fizet holdanként. A kertészetben a sok munkaerőt igénylő és drága bulgár-rendszerű öntözésről áttértek a permetező öntözésre. A paprikát eddig ötször, az uborkát háromszor, a paradicsomot és káposztát pedig kétszer öntözték. Uborkából holdanként 16 ezer forintot jövedelmeztek, s a káposzta és paradicsom is jó termést és bevételt ígér. A paprikából holdanként 160— 170 mázsás termésre számítanak; A termelőszövetkezet öntözési tervét már 145 százalékra teljesítette. Az öntözési idény még nem fejeződött be, de a Kossuth Tsz gazdái — nagyon helyesen — már a jövőre gondolnak, s készítik az 1963. évi öntözési tervüket. Akkor 600 holdon folytatnak öntözéses gazdálkodást. Reméljük, .hogy tervüket az ideihez hasonlóan teljesítik. illetve túlteljesítik. Baranyi Lajos agronómus Törökszentmiklós Múzeumi kiállítás Mezőtúron Gerendás mennyezetű parasztszoba. fehérre meszelve. Valamikor a mezőtúri iparos dalárda hangadozott benne. Itt nyűt meg augusztus 20- án, a túri ünnepi napok keretében az első állandó jellegű mezőtúri múzeumi kiállítás: „Képek Mezőtúr történetéből”; Fali vitrineken a legrégibb történeti korok emlékei;. Az Javítják a talajt A debreceni Talajjavító Vállalat 22-es gépcsoportja Kuncsorba határában dolgozik. A Talajjavító Vállalat munkásai vállalták, hogy a Kossuth Termelőszövetkezet 50 holdas, rossz minőségű, szikes földjén öt nap alatt di- gózással termővé teszik a talajt. Tóth Kálmán brigádjának tagjaival az Sz—100-as lánctalpas traktorok és az utánuk kapcsolt hatalmas szkréperládák segítségével a vállalást valóra is váltottaFarkas Márton, Barkóczi Jánossal sósavval gyakran vizsgálta a talajt ijjel-nappal dübörögnek a hatalmas lánctalpasok a üossuth Tsz földjén. A bányából hordták a meszezett talajt a terméketlen, szikes földre első Mezőtúron készült cserépedények, koruk 4500 év. A bánomkerti bronzkori lakótelep és bronzöntő műhely leletei. A lőtémél feltárt avar temető régiségei, a múlt évi csugari ásatásokból előkerült honfoglaláskor! ékszerek. Képek a régi Mezőtúr népéletéből: megelevenedik az egykori vízvilág, a kihalt pásztorélet. A mostani öregeknek még élő emlék — a fiataloknak történeti dokumentum, figyelmeztető: innen jöttünk. Ezen a kézimalmon őrölték a kenyérnek valót, ezekkel a mécsesekkel világítottak nagyszüleink a villanytalan parasztszobákban; A híres mezőtúri kerámia múltja — népművészet a javából. A múlt századi céhek emlékei. A kiállítás külön része mutatja be a leghíresebb túri fazekasnépművész. idős Badár Balázs munkáit, hagyatékának válogatott darabjait. Képek, emlékek Badár Balázs bácsiról, újságlapok, melyeken Badár Balázs művészetét méltatják, s ott áll a régi fazekaskorong is, amelyen világhírű remekeit korongol- ta a mester. És végül néhány szó a máról: bemutató az Agyagipari KTSZ munkájából. A kiállítást a mezőtúri városi tanács anyagi támogatásával a Mezőtúri Múzeum- barátok Szakköre és a megyei múzeum készítette. Kölségvetése — el merjem árulni? — mindössze 4000 forint volt, a többit a lelkesedés pótolta. A kiállított anyag nagyrésze a megyei múzeumé, de részben már a szakkör gyűjtötte. Nagyértékű anyag, a polcokon sorakozó régi túri cserépedények nem egy darabját a Néprajzi Múzeum is megirigyelné. Az ízléses kiállítású dekoráció gondos munka bizonysága. A kiállítás állandó jellegű. Állni fog mindaddig, míg nem lehet helyette méltóbb helyen szebbett, nagyobbat készíteni. Móricz Zsigmond írta egykor. egy Badár Balázs látogatásakor született mezőtúri riportjában: „Ez a baj, hogy itt nincs múzeum, elvesznek a régi szép dolgok. — Miért nem csinálnak? — Már mire kimondom, meghalt a gondolat. Csinálni? Itt? Mezőtúron? Múzeumot?.. Nos, hát megtörtént. Megszületett. Múzeum. Mezőtúron. Az évtizedek óta vajúdó múzeum-gondolat végre célhoz jutott. Csalog Zsolt Kongresszusi mimkayersenyben a „Csepel szalag ' Kicsi Sándor szocialista brigádjához tartozik a Csepel szalag hat dolgozója is. A szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál a Csepel teherautó- motorok javítását, generálozását végzik. A rossz anyagellátás ellenére tervüket teljesítették. Az üzem egyik legjobb brigádjaként emlegetik őket !11»>HIUSi)l4lli!litl!IIHIilllUIII(lll!«i!fllltll!llt.ltliljtl4l>illUai1BUl!í«Ulltlll«11ll!l!j|i:i!!l:!ll!|''l!!|;i«!:B;íli;«!!liil!iliitflíl-i I I I II I I IMI I tel. Thália Karcagon Karcag városa lassanként bemutató színházi várossá növi ki magát. A tavalyi évadban az „Apja lánya” a karcagi közönség előtt került színre először. Idén az évad első előadását láthatták a karcagi nézők, a felújított Goldoní-vígjátékot, a Fogadósnál;. Nem volt telt ház. De akik eljöttek, nem csalódtak, jól szórakoztak a régen élt olasz mulattatónak a vásári komédiához oly sokban hasonlító müvén. A Fogadósné-ban három változással a régi gárda lépett fél. Kedvvel, de mérték- tartással játszottak. Szívből örültek a tapsoknak, hiszen a premier, az év első bemutatója mindig izgalmas. Pás Sándor rendező a darab játékosságát, ódon báját hangsúlyozta, ez így helyes. A díszletek azonban még jelzett díszletként sem lehetnek ennyire szegényesek... Tíz perc szünet. A színészek eltűntek öltözőikben, látogassuk hát meg a közönséget. Az egyik sorban csupa fiatal lány. Kollégisták. —■ Tetszett? — kérdezzük egyiküktől, Fügedi Judittól. — Igen, tetszett. Főleg az, hogy a színészeken nyoma sem volt a közönség lebecsülésének, nem vették félvállról. Sokat nevetünk, de... — De azért Moliére nagyobb író — fejezi be a mun- datot Kábái Erzsi, a barátnője. — Meg aztán annak sem örülök, hogy mindent megmagyaráznak a színpa. dón történtekből, ami úgyis nyilvánvaló. Ezen egy kis vita kerekedik, végül is megegyeznek abban, hogy ez a darab eredeti stílusa és az akkori közönségigényt fejezi ki. Oszbajuszú derék paraszt- ember üldögél kis, fejkendős feleségével a hátsó sorok egyikében. — Hát magának hogy tetszik? — Igen mulatságos... — Megismétli a nyomaték kedvéért, — Nagyon mulatságos darab ... Jól megadják azoknak az ingyenélő léhűtőknek, mert ezeknek csak címük, meg rangjuk volt, de becsületük az keltés. Szóval jól szórakozunk, én is meg a feleségem is — dől hátra a megszólított: Szilágyi András, a Lenin Tsz nyugdíjasa. — Most már van időnk színházba járni. Itt is vagyunk mindig — toldja meg kedves élete párja. Vége az előadásnak. A művelődési ház igazgatója nagy taps közben nyújtja át a virágcsokrot Andaházy Margit- nalc. Majd a színészek és a művelődési ház vezetőinek baráti összejövetelén ürítenek egy pohár sört a további , sikerekre. Molnár Miklós odahajol Linka Györgyhöz, aki Gellet Kornél szerepét vette át. — Te, Ripafratta lovag! Hová is megyünk holnap? A tájautóbusz elindul hazafelé. Megkezdődött az évad. — bt — Kilenc asszony, egy férfi Messzire piroslik karjukon a kosár, amint hajladoznak a tábla közepén. Lábamat zöldre festi a paradicsomlevél, mire odaérek. — Dél óta paradicsomot szedünk, azelőtt a paprika- táblán dolgoztunk — kezdi a beszélgetést Szőke Mátyásné csapatvezető. A többiek is leteszik kosarukat és „körbe ülnek”, már ahogy a sorok között egyáltalán lehet. Overálban, tar- kakendősen az asszonycsapat minden tagja, illetve egy kivétel: Kocsis Józsi bácsi, a „tiszteletbeli tag”. Együtt dolgoznak tízen a kunszentmártoni búzakalász Tsz kertészetében. Jól megférnek együtt. Nemrég ünnepelték a szövetkezet megalakulásának tizedik évfordulóját. — Az volt ám a jó — emlékezik a közös vacsorára Radics Mátyásné. — Mi csak ettünk, ittunk, a fiatalok meg tálaltak. — Nekem az egy liter bor esett a legjobban — veszi át a szót Mariska néni. Asz- szonynevén Hegedűs Kálmánná. ö. a csapat legidősebb tagja. Nagyon szeretik a többiek. Már túl van jóval a hatvanon, mégis vidám, játékoskedvű. — Szerintem a legcsintalanabb köztük — mondja Acher Jőzsefné — de nem folytathatja, mert Mari néni rászól: — Odadobok menten egy paradicsomot! Acher Józsefné. meg a másik Acherné „menytestvérek”. Egyforma, piros mintás kartonkendőt viselnek. A másikat Holló Mátyásné mutatja be: — Pöszike csapatunk legfiatalabb tagja, — mondhatnám mindenki kedvence. Valóban, Esztikét inkább lánynak nézné az ember, olyan fiatal. Pedig már baba is van. A gyerek említésére elszomorodik Gál Lajosné. — Hároméves Zsuzsikája a szentesi kórházban fekszik betegen. — A többi fiatalasszonynak szintén egy-egy csemetéje van, nekem kettő, Mariska néninek pedig hat — tudom meg Radicsnétól.. S amíg beszélgetünk, ládával megrakott teherautó kanyarodik az útra. Az asz- szonyok integetnek az árura vigyázónak. Az egyik oda is kiáltja: — Aztán le ne essen ott hátul, míg Kecskemétre érnek, Gyurka bácsi! Elporzik az autó a paprikafuvarral. A konzervgyárba szállítják. — Nyolc vagonra szerződött a szövetkezet, ebből több mint százötven mázsát már átadtak. Azt mind az asszonyok takarították be. Nem kis munka volt. — Naponta huszonöt mázsa paprikát szedünk le — A Tisza, Tiszafüredtől Csongrádig terjedő szakaszán nagyarányú fenntartási és felújítási 'munkákkal megakadályozza a folyó partjainak omladozását a Közép- tiszvidéki Vízügyi Igazgatóság. A leendő kiskörei vízilépcső feletti szakaszon, a derzsi rakodónál, valamint Tiszakürt környékén több mint hatmillió forintot költenek az úgynevezett kisvízi mondja a csapatvezető. Ennyi az átlagteljesítményük. De került már harminc mázsa is egy nap ládába. Nem csoda, ha jól keresnek a csapatbeliek. — Eddig mindenkinek legalább 180 munkaegysége gyűlt össze, s ez napi kettővel — másféllel szaporodik — fűzi tovább a szót Józsi bácsi. Sajnálják, hogy a „nagyfőnököt”, a kertészeti brigád- vezetőt nem mutathatják be. Éppen disznót vág. Rendes ember — mondják többen is. — Csak olyan lehetetlen neve ne volna — szól közbe Esztike. — Mrena, de mi Brenának szólítjuk, különben beletörik a kimondásába a nyelvünk. Mindenki gyakorolja- ezt a „kimondhatlatan” nevet. A csapatvezető feláll és munkába indítja a társaságot. — Megindulnak a paradicsommal teli kosarakkal a tábla végén tornyosodó ládák felé... F. M. szabályozásra, a folyópart fenntartására és felújítására. A Vízügyi Igazgatóság dolgozói a nagyrészt uszályokon helyszínre szállított terméskőből eddig több mint hatezer tonnát építettek be. A folyó néhány szakaszán, — ahol viszonylag kisebb erejű a víz sodrása —* a tiszamenti füzesek terméséből készített rőzsepokrócokat helyeznek a partoldalakba. Megóvják a Tisza partjait az omladozástól
