Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-30 / 229. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. ____szeptember JO. A h ét nemzetközi politi­kai eseményei közül Leonyid Brezsnyevnek. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének a szomszédos Ju­goszláviában zajló, tíz napos hivatalos látogatása váltotta ki a legnagyobb figyelmet és érdeklődést. Ez a találkozó újabb jelentős lépés a két ország népei barátságának erősítésében. Azok a megbe­szélések és tanácskozások, amelyekre az utóbbi időben Belgrádban és Moszkvában sor került az együttműködés megszilárdításához vezettek, különösen gazdasági és kul­turális téren. De még tovább lehet lépni. Egyebek között ezt szolgálják a mostani tár­gyalások. A két államot összekap­csolja a békéért, a haladá­sért vivott harc eszméinek azonossága is. Nézeteik meg­egyeznek, vagy közelállók olyan fontos nemzetközi kér­désekben. mint az általános és teljes leszerelés, a Német­országgal való békerendezés, a nemzetközi kereskedelem alapelvei, a gyarmati rend­szer felszámolása. A látogatást kommentálva joggal állapítja meg a moszkvai sajtó „minden olyan lépés, amelynek célja országaink együttműködésé­nek fejlesztése, megelégedés­sel találkozik, mert kapcso­lataink javulása hasznára van minden olyan országnak, amely a szocializmust, a kommunizmust építi.” Ismét operettre emlékez­tető jelenetek, fenyegetések, párbajra hívások, könnyezé- 6ek — színhelye volt a bue- nos airesi Casa Rosada, az argentin elnök palotája. Az előadás tartalma, díszletei, rendezői és szereplői szinte teljesen azonosak voltak ' a fél évvel lezajlott bemutató­éval1’, amikor Frondizi elnö­köt a tábornokok megbuk­tatták. Az utolsó kép melo­drámába csapott át: Guido, a mostani elnök kezét szívé­re téve, mártírként közölte, hogy átadja a hatalmat, s ájultan rogyott a parkettre. Amikor magához tért. már Milliókat tett hajléktalanná a pendzsabi árvíz Delhi (TASZSZ) Pend- zsab államban rendkívül sú­lyos árvíz embermiiliókat tett hajléktalanná nincste­lenné. Az állam 18 kerülete közül 11 víz alá került. Az okozott kár mintegy 400 mil­lió rúpia. (MTI) nem emlékezett nyilatkoza­tára, s kijelentette: inkább meghal, semhogy lemondana. Ez alatt a hatalmat tény­legesen kezükben tartó ka­tonai vezetők két irányzatá­nak hívei között folyt a küz­delem. amely végül fegyve­res összecsapásba torkollott. Az úgynevezett legitimista irányzathoz tartozó tá­bornokok és tisztek — akik a fennálló katonai-rendőri dik­tatúrát az amerikai kormány szájízének leginkább megfe­lelő polgári demokratikus mezbe óhajtják öltöztetni Ongana tábornok vezetésével „fellázadtak” a kormány és az utóblji hónapokban egyre jobban előretörő, a nyílt ka­tonai diktatúrát követelő, a Pentagon zsoldjában álló szélsőséges reakciós táborno­kok és tisztek ellen. Az ese­mények bővelkedtek megle­pő fordulatokban. Így pl. Ongania hívei, a „kékek” akik Guido kormánya ellen indultak harcba, két nap múltán az elnök védelmére keltek. Az eredetileg magu­kat lojálisnak nevező „piro­sak” Savaria tábornok veze­tésével ugyanakkor szakítot­tak Guidoval és azt követel­ték, hogy három tagú kato­nai junta vegye át a hatal­mat. Az elnök és a „kékek” kerekedtek felül, s legalább is ideig-óráig kézben tartják a hatalmat, Kétségtelen t Guido elnökkel és katonai-rendőri diktatúrájával az egész ar­gentin nép szembe áll; Fé­nyesen bizonyították ezt az elmúlt hónapok tömegtünte­tései, amelyek a lakosság minden rétegét megmozgat­ták. A mostani viharos ese­mények olyan időszakban zajlanak, amikor az ország súlyos gazdasági nehézsége­ket él át, amikor rendkívül kiéléződtek az ellentmondá­sok a különböző társadalmi osztályok és rétegek között. Elegendő megemlíteni, hogy Argentína államadóssága több mint két és félmilliárd dollárra rúg. A két katonai csoportosulás marakodása ezt a mély gazdasági és po­litikai válságot tükrözi. A dolgozó tömegek célkitűzése ebben a helyzetben harcolni az uralmon lévő fasisz­ta katonai klikk ellen egy valóban demokratikus, népi rend megteremtéséért. Nkrumah ghanai elnök rádióbeszédében jelentette be, hogy kormánya az au­gusztus elsejei, szeptember 9-i és 20-i bombamerényie­tek miatt bevezette az or­szágban a rendkívüli állapo­tot, hogy „végetvessenek a terrorcselekményeknek.” Ghana az afrikai orszá­gok élvonalában harcol a neokolonializmus ellen, a nemzeti függetlenség szilár­dításáért, az erős népgazda­Családi örömök # VÄ ság megteremtéséért. Nem véletlen, hogy a bombák olyan időben robbannak, amikor az ország politikai fejlődésének imperialista­ellenes iránya határozottab- bá válik. A neokolonializmus erői ezt nem nézik tétlenül. — „Világos — írják a ghanai íqpok —, hogy az amerikai, a*gol, francia és nyugatné­met imperialista köröknek érdekük fűződik ahhoz, hogy megakadályozzák a ghanai független, demokratikus po­litikai irányvonal megvaló­sítását. A merényletek mö­gött közönséges gyilkosok állnak, akik hidegvérű szá­mítással ölnek azért, hogy terrorizálják a népet”. Akik a bombákhoz nyúl­tak. bizonyára tudják, hogy nem számíthatnak a tömegek támogatására. Megtanulhat­ták volna azonban azt is, hogy a szabadságért küzdő népet semmivel sem lehet megfélemlíteni. A felszaba­dult ghanai nép előrehaladá­sát sem tudják feltartóztatni. Markus Gyula Hruscsov üdvözlő üzenete Moszkva (TASZSZ) Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő üdvözlő táviratot intézett Ahmed Ben Bellá­hoz, az Algériai Demokrati­kus és Népi Köztársaság kor­mányának elnökéhez. A táv­iratban leszögezi, hogy a szovjet kormány továbbra is őszinte barátságon és gyü­mölcsöző együttműködésen alapuló jó viszonyt akar az Algériai Demokratikus és Népi Köztársasággal, szem előtt tartva a teljes egyenlő­séget, a szuverénitás tiszte- letbentartását és a belügyek- be való be nem avatkozást. Hruscsov kifejezte azt a meggyőződését, hogy Algéria „méltó módon kiveszi részét az egyetemes béke megőrzé­sének és megszilárdításának munkájából és a szégyenle­tes gyarmati rendszer vég­érvényes megszüntetéséből”. „Örömmel állapítjuk meg — mondja az üdvözlőtávirat — hogy országainkat a szi­lárd barátság szálai fűzik össze, amely barátság az al­gériai nép nemzeti felszaba­dító harcának időszakában született és erősödött meg”. (MTI) Az algériai nemzetgyűlés döntő többséggel beiktatta a Ben Bella kormányt Algír (MTI). Az algériai al­kotni ányozó nemzetgyűlés péntek esti ülését — mint már jelentettük — Ben Bella programbeszéde töltötte ki. Az ország bel- és külpoliti­kai irányvonalát részletesen meghatározó beszédet a kor­mánynyilatkozat megvitatása követte. • A vitában felvetett1 Kérdé­sekre a hírügynökségi jelen­tések nem térnek ki, de Ben Bella válasza utal rájuk. Hangsúlyozta, hogy Algéria nem fogja tűrni, hogy a föld­reformprogramba bármiféle beavatkozás történjék az eviani egyezmény ürügyén. Nyomatékosan rámutatott ez­után, hogy Algéria a jövő­ben nem elégszik meg azzal, hogy a gyarmatosítás elleni harcot szolidaritási nyilatko­zatokkal támogassa. Ha szük­séges — mondotta — önkén­teseket küldünk a független­ségükért harcoló afrikai or­szágokba, például Angolába. A nemzetgyűlés ezután döntő többséggel bizalmat szavazott a kormánynak és beiktatta. Az ülésen megje­lent 179 képviselő közül 159 hagyta jóvá Ben Bella prog­ramját és beterjesztett kor­mánylistáját 19 képviselő tartózkodott a szavazástól, s egy szavazat volt ellene. A kormánynak a minisz­terelnökön és helyettesén kí­vül 19 tagja van. — Az al­katmányozó nemzetgyűlés a szavazás után felfüggesztette ülését és szünetet tart mind­addig, míg Ben Bella és kül­ügyminisztere New Yorkban tartózkodik majd, ahol soron van Algéria felvétele az ENSZ-be. ITÁLIAI ÚTI JEGYZET eszem. Egy babgulyást azért tíz ilyen ebédért sem adnék, annyi szent. Városnézés Rómában. Két­ezer éves falak, hangulatos utcák, karcsú pálmák bája, ciprusok zord méltósága, fel­hőkarcolók merész íve igéz. A régmúlt és a jelen sajátos, művészi ötvözete ez a város. A Termini pályaudvar vilá­gos, hipermodern épületének évezredes, mohos kőfal ru­gaszkodik — s mégsem érzed bánfának az ellentétet, sem itt, sem máshol a városban. Műemlékeiket úgy rendben tartják, mint talán sehol máshol. Érthető is ez, a ha­gyománytisztelet mellett üz­leti érdekeik is ezt követe­lik, hiszen jórészt a régi Ró­ma varázsa vonzza a turisták millióit. Így aztán nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy az ódon épületek falai között járva képzeletünkben meg­elevenedjék a múlt. A Colosseumban szinte lát­ja az ember a barbárok fe­lett aratott győzelem után itt rendezett, száz napig tartó ünnep színes forgatagát, a tízezer gladiátor produkció­ját, az ötvenezer néző feszül­ten figyelő arcát. Lenyűgöző Milyen szépen fejlődik a kicsike!! Vidám fiatalok teáznak Dél nyugat-Kína egyik Nép; Kornmu nájában Az ENSZ-közgyűlés péntek délutáni ülése New York (TASZSZ). — Az ENSZ-közgyűlés péntek délutáni ülésén folytatták a vitát. Az első felszólaló Saga- darszuren mongol külügymi­niszter kijelentette: — Kormányának kül­politikája a békés együttélés elvén, a világbéke megőrzé­sére és megerősítésére irá­nyuló törekvésen alapszik. A leszerelési tárgyalásokról szólva Sagadarszuren sajnál­kozását fejezte ki amiatt, hogy a Genfben működő 18 hatalmi bizottság munkája ezideig nem hozott érezhető eredményeket. Kijelentette: kormánya lel­kesen támogatja azt a javas­latot. hogy teremetsenek atomfegyvermentes övezete­ket a távol-keleten és a Csendes-óceán térségében. Quinin Pholsena laoszi külügyminiszter kijelentet­te, hogy hazája lakosai nagy megelégedéssel fogadták a független egységes és semle­ges Laosz megteremtéséről szóló megállapodást. Rámu­tatott: kormánya hozzájárul minden olyan intézkedéshez, amely szavatolja a szomszé­dos Kambodzsa semlegessé­gét és területi sérthetetlensé­gét. Az utolsó felszólaló, Jósé Fellman Valverde bolíviai külügyminiszter beszélt a nagy monopóliumok tulajdo­nának bolíviai államosításá­ról és a végrehajtott földre­formról. Foglalkozott továb­bá azzal a nézeteltéréssel, — amely Bolivia és Chile kö­zött támadt a tengeri kikö­tők használata kapcsán. Ezzel az ENSZ-közgyűlés péntek délutáni vitája véget ért. (MTI). épület ez a Colosseum ma is, s mennyivel monumentáli­sabb lehetett kövei jórészé­nek paloták építéséhez való szállítása előtt. Itt is, a Raffael sírját rejtő Pantheunom negyvenhárom méter magas kupoláját szem­lélve, s máshoz is okvetle­nül felvetődik benned a kérdés: primitív eszközeikkel hogyan boldogultak, miként alkottak ilyen csodálatos dolgokat az akkori építé­szek? S a Fórum Románu- mon járva is csak sajnálni tudod, hogy a barbárok, s az idő pusztításának sok je­les épület nem tudott ellent- állni. Az utcán ezernyi autó, s köztük száz meg száz konf­lis, mert itt ez a sikk. Ko­csin mindenki mehet, jóval olcsóbbak az autók, mint nálunk, — de aki elegánsan akarja szemlélni a várost, vagu szíve hölgyét akarja megnyerni, az konflist fogad — persze ha van pénze. Mert itt a pénz az isten, minhenhol és minden mó­don azt igyekeznek meg­szerezni. A megbilincselt szent Pé­ter falakon kívüli templo­mában (azért nevezik így. mert a régi városfalakon kí­vül esik) például száz lírát bedobsz az automatába, s a kagylót leakasztva máris hallhatod, amint — készülé­kenként más-más nyelven — ájtatos hangon ismertetik a templom történetét. S ha jól választod meg az automatát, hallgatás közben szemlélhe­ted azokat a láncokat, me­lyeket állítólag szent Péter viselt, vagy ha a képzőmű­vészethez jobban vonzódsz, csodálhatod Michelangelo világhírű Mózes szobrát az oldalfalon. A római utca azonban in­gyen is szórakoztat. Ha nagynevű embereket, dicsőí­tett sztárokat akarsz látni, akkor sétálj el a Via Vene- tora — de csak este tíz után. mert akkor kezdődik ott az élet. Ha üres a zsebed, s mégis jó műsorban akarsz gyönyörködni, ugorj át a na­jádok kútjával díszített tér­re, a Caffé Grande Italia elé. Nem leszel egyedül, az asztalokat a tértől elválasztó kötél mellett százszámra áll­nak, a kút kövén ülnek a vékonypénzű rómaiak, s számunkra szokatlan élénk­séggel kísérik a produkciót. Ha tetszik nekik, ők is rá­zendítenek, lelkesen tapsol­nak, vagn pisszegnek, mit- sem törődve azzal, hogy hí­vatlan vendégek. Utóvégre az utcát ők uralják. Különösen a „madzag utcákat”, a bel­városban is megtalálható, alig két méter széles sikáto­rokat. Ott az utcán zajlik az élet. Ott verik a gyereket, ott trécselnek, ott foltozzál: a kopott sezlont. s bámulják az idegent. — az meg őket (Folytatjuk) Simon Bét* ÉÉ fcgag SZEMLE Hol van már az irigy ég. tenyérnyi felhőablakán mu­tatva csak az Adria csücs­két, s alig bőkezűbben a Tir- rén-tenger csipkézett széleit. Azóta a jó öreg IL—18-as is visszafelé baktat, s pilótái ízes magyar ebédet fogyasz­tanak. De mit eszünk mi? Egyelőre rejtély. Ülünk a római központi páhjauávartól bakugrásvyira lévő „Casa nostra” penzió asztalainál, s várunk. Hozzák az első fo­gást: leves helyett olajos ma- ijcarónit, reszelt sajttal ízesít­ve, paradicsommal nyákon- öntve. Valaki megborsozza, de az sem segít. Ennénk, csak ne volna olyan hosszú a tész­ta, mint a Jász-Kunságban a disznótoros kolbász. Utitár- sam „tudnám tekerni, de mi értelme’’ jelszóval kést ra­gad, s a helybeliek csodál­kozására úgy össze szabdalja a makarónit, mint annakide­jén a gordiusi csomót az egy. szerűséget kedvelő hadvezér. A másik fogás kirántott hús, melyre úgy facsarják a citromot, mint nálunk a. teá­ba, Kérdjük, milyen hús? — Medúza — felel készséggel a pincér. Szerencsére nem lát­tam még eleven medúzát, így viszonylag jó étvággyal

Next

/
Oldalképek
Tartalom