Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

1962. szeptember 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Kíváncsian érkezett, elégedetten távozott a Karcagra látogató belkereskedelmi miniszter E hét derekán Karcagra látogatott Tausz János bel­kereskedelmi miniszter. Tár­saságában volt Szirmai Jenő, a SZŐ VOSZ elnöke és Mol­nár Károly, a SZÖVOSZ el­nökhelyettese. A vendége­ket a városban tett sétáju­kon Böjti János, a városi ta­nács VB elnöke, Kovács István, a pártbizottság titká­ra, valamint Szabó István, a karcagi földművesszövetke­zet igazgatósági elnöke kí­sérte eh Mint ismeretes, a karcagi kiskereskedelem egészében földművesszövetkezeti keze­lésben áll. Tausz János mi­nisztert elsősorban az érde­kelte, hogyan tud megbir­kózni az fmsz ezzel a nagy feladattal, mit tett az utóbbi években a bolthálózat fej­lesztéséért. Vendégek s vendéglátók felkeresték az önkiszolgáló élelmiszerboltot, a rövidáru-, papír-, írószer-, kultúrcikk-, gyermekkonfekció-, dohány-, zöldség- valamint vasboltot, háztartási cikk üzletet. Jár­tak természetesen a nagy­áruházban is, nem különben a kölcsönzőben; — E bolt működése nem­csak a háziasszonyok mun­káját könnyíti meg, — je­gyezte meg Tausz elvtárs. — A kölcsönző egyben a kor­szerű háztartási gépek elter­jedésének legjobb propagan­distája; A belkereskedelmi minisz­ter helyesléssel állapította meg, hogy az fmsz-boltosok sok gondot fordítanak a bő választékra. Tausz elvtárs figyelmét nem kerülte el, hogy az egyik boltban hat­féle gyógyvíz kapható. Tet­szését legjobban az édesség­bolt nyerte meg. Itt is — akár a többi üzletben — hosszasan elbeszélgetett a bolt dolgozóival, vezetőjével. Mindenütt feljegyezte a bol­tosok tájékoztatását arról, hogy mit kívánnak, mit ke­resnek a fogyasztók. Az esz­mecseréket elvtársi őszinte­ség jellemezte. Az élelmiszerbolt vezetője kertelés nélkül kimondta: a szardíniafogyasztás nem ol­csó mulatság. Kérte, juttas­sanak több hatforintos ola­joshalat az üzletbe. Meg­nyugtató választ adott Tausz János elvtárs a sportcipők szállítására vonatkozó kér­désre. — Tudom, — úgymond, — ma még kevés a sportcipő. Nemsokára elegendő érkezik belőle. A Kínai Népköztár­sasággal már megkötöttük a szerződést. A kormány tagja teljes egyetértésben beszélgetett az édességbolt beliekkel arról, menniyre fontos az udvarias, előzékeny kiszolgálás mel­lett a modem, tetszetős cso­magolás. A méteráru bolt­ban elégedetten látta, hogy ott hazai áru mellett angol és egyiptomi szövetek is kaphatók, — mintegy bizony­ságául annak, hogy az áru­elosztást intéző szervek nem részesítik hátrányban a föld­művesszövetkezeti boltokat az államiak javára. A vendégek* elismerő sza­vakkal vették tudomásul, hogy a karcagi fmsiz az utóbbi néhány évben — job­badán az ellenforradalom le­verését követő esztendőkben — majdnem nyolcmillió fo­rintot áldozott építésre, kor­szerűsítésre. Ez törvényszerű eredménye a szocialista fej­lődésnek, de a következetes tagtoborzásnak, a tanácsi szervekkel való együttműkö­désnek is. A kisföldeknél e hetek­ben állami fedezetből 220 000 forintos költséggel élelmi­szer- és húsbolt épül, mely a befejezés után az fmsz kezelésébe kerül. Aratják a rizst, csépelik a maglucernát a túrkevei Vörös Csillag Tsz gazdái. A többi munkát is nagy igyekezettel végzik. Közel 500 holdon termeltek cukorrépát, s a termés 82 százalékát már felszedték. A lucernát 822 holdon hagy­ták meg magnak, csépléset eddig 45 százalékban végez­ték el. A rizst az 513 hold 20 százalékán aratták le. A traktorosok is szorgal­masan dolgoznak. A 4093 hold 72 százalékán végeztek vetőszántást, s az 1413 hold őszi árpa vetésterület 87 szá­zalékán földbe tették a ve­tőmagot. Az év végén megjelenik az új helységnévtár A Központi Statisztikai Hivatal az év végéig közre­adja a legújabb helységnév- tárt. A mintegy ezer olda­las könyv beszámol Buda­pest, a négy megyei jogú város, az 58 járási jogú vá­ros, továbbá hazánk 3207 községének és mintegy 17 000 külkerületí lakott helyének területi, közlekedési, postai adatairól. Az új kötetben ezen kí­vül megtalálhatók a népes­ség számára, a lakóházakra, az egészségügyi, kulturális intézményekre és a közmű­veikre vonatkozó adatok. Ahol a csillagok születnek ☆ Tanár úr, az olimpiai bajnok ☆ A fáraó házőrzői Két méter magas az itt pidesztálnak mondott emel­vény; tizenhatéves forma, izmos fiú huszonhetedszer szökken fel rá, huszonheted­szer röppen az ugródeszka egyik oldalára, a tizenkét- tizenháromesztendös szőke kislány huszonhetedszer röppen a magasba — s áll meg több-kevesebb sikerrel két, egymáson álló fiú vál­lán. Kati derekán a tűzoltó­kéhoz hasonló öv; arról két szál kötél vezet a csigára, onnan Hortobágyi Károly tanár úr vasmarkába. A le­írt felszerelést londzs-nak nevezik. Tanszer, biztosító eszköz; naponta használják az Állami Artistaképző Is­kola budapesti Gorkij faso­ri termében. Itt tanulnak a jövő artistái, itt születnek a holnap csillagai.­Nehogy a látogatót szak­szerűtlenséggel vádolja bár­ki, sietve meg kell jegyezni, hogy az artista-diáklány nem „csak” huszonhetet, de — mestere becslése szerint — legalább százat ugrott az­nap. S dehogy pihent meg a nézni is fárasztó gyakorlat után... Amint a következő Aszfalt utat kapnak a besenyszögiek Válasz egy panaszos levélre Id. wesniczky Antal szerkesz­tőségünkhöz írott levelében ke­sereg, hogy az idei útjavítás Be- senyszögön nem valami tökéle­tesre sikerült. — A járművek ugyanis minduntalan ledúrják a bitumenről a zúzalékkövet. Wes­niczky elvtárs attól is tart, hogy az esős időszak beálltával vég­képpen eltűnik az úttestről min­den kavics. Érdeklődésünkre Gecse Ger­gely a közúti igazgatóság sza­kasztechnikusa elmondotta, hogy az idén csak közvetlenül a hű­vös idő beállta előtt sikerült megjavítani a besenyszögi utat. Ráadásul még a tavalyinál dur­vább zúzalékot is kaptak, így aztán nem csoda, hogy a kövek lerepülnek az úttestről. Remél­hetőleg azonban lesz még egy­két verőfényes nap, amikor a megpuhuló bitumen megköti a kavicsokat. Addig is nem lehe­tett a zúzalékanyagot szétterí- letlenü! hagyni. Gecse elvtárs hangsúlyozta, hogy lehetelen túl­zott követelményeket támasztani az útjavításnak ezzel a módjá­val szemben. — Ez a megoldás megszünteti a nagy kátyúkat és igen kevés pénzbe is kerül, de gyökeres változást csak az asz­faltozás hozhat. Gecse Gergely úgy tájékoztatott bennünket, hogy jövőre erre is sor kerül már. A község életét közleke­dését könnyít* rv^rxq a por­mentes. iárműkímélő út. Harmincöt tagrú szovjet turistacsoport látogatta meg csütörtökön a szolnoki közgazda- sági technikumot. A csoport tagjai nagy figyelemmel tanulmányozták a technikum életét és munkáját, melyet Szurmai Ernő igazgató ismertetett. A tanulók Népek Ba­rátsága köre kedves kis (orosz, francia, német nyelvű) műsorral énekszámokkal, versekkel szórakoztatta a vendégeket. Képünkön a csoport tagjai a tanulók és a ta­nárok körében AZ ÖREQ KÖNYV TITKAI Az iskola fiatal igazgatója elém tárt egy régiveretű könyvet: KIS ESTA NAGY ESTA KIVINTA KŐVÁRT A — olvasom. Varázslatos szavak ezek. Értelmüket nehezen bogoz­hatnánk ki a hűséges öreg könyv nélkül. De itt. fekszik előttünk a nagy fóliáns és én a kutató izgalmával lapo­zok bele. Az öreg könyv latinnal kevert, különös for­májú magyar betűi nyomán történelem tárul elénk. Meg­tudom, hogy a Kunság fő­városának, Karcagnak már 1722-ben volt alsófokú isko­lája és a négy „oskolát" kis estának, nagy estának, kivin- tának és kovartának hívták. Egy tanítóval kezdődött a tanítás, november 5-én lesz 250 esztendeje. Kezdetben latinul folyt az oktatás, majd a debreceni kollégium jóté­kony kisugárzásának hatásá­ra rövidesen magyar nyelven tanították a kunok fiait. Meleg szavakkal vall az öreg könyv arról is, milyen példa­mutató szerepe volt a Nagy­kunság egyetlen alsófokú in­tézményének a később fel­állítandó iskolákra. Még kemencével fűtötték ap egyetlen termet, a ke­mencében kukoricacsutka hamvad, közadakozásból, de már így is messzi tanyákról felkeresték az oskolát. Ké­sőbb a város 800 hold földet adományozott az iskolának, amivei szerényen megvethet­te anyagi alapjait, ez az ősi intézmény. Az iskolát 250 esztendő alatt kétszer átépítették, de még napjainkban is barokk- stílusú, műemlék jellegű épület várja korunk kis­iskolásait. Sok neves ember tanult az iskola falai között. Itt is­merkedett a betűvetéssel Györffy István, a híres nép­rajztudós. Az ódon falak kö­zött szerette meg a forrnák titokzatos világát Cs. Ko­vács Imre, jónevű szobrász­művészünk. Számomra mindezen kívül a ritka újdonság erejével ha­tott az ódon iskola fiatal, mindössze harminc esztendős igazgatójának bejelentése: — Ebben az iskolában ta­nult a dédapám, a nagyapám, az apám és itt tegeztem a tanulmányaim egyrészét én is. Dédnagybátyám neve fel­lelhető az öreg könyvben, mert 5 tanító volt — mon­dotta emlékezően a fiatal igazgató és elém perdítette a könyv utolsó lapját. Ezen megláttam a hosszú, hosszú névsorok végén a fia­tal igazgató, Sáfár László ne­vét is- Kétszázötven év pe­dagógus hadseregének név­sora! őszintén szólva kedvem lenne kivétel nélkül mind­egyikről írni egy-két szívsze­rinti sort, de oly kevéssé is­merem őket. De itt a névsor alján szerényen meghúzódó név tulajdonosát, már egé­szen jól ismerem. Az az ér­zésem: 6 testesíti meg azt a pedagógus eszményképet, amelyet egy felszabadult or­szág teremtett meg, de a fő jellemvonások ott lappangtak „felelő” elfoglalta helyét, 6 már a gyűrűn hintázott. Hortobágyi Károly persze nem csodálkozik ezen. A ga­lambősz mester ugródeszka- csoportja tette világhírűvé ezt a számot; vezetője ugyan jól — s tapasztalatból — tudja, hogy a vérbeli artista fáradhatatlan A ma artista-jelöltjének pe­dig testben szellemben kell fáradhatatlannak lennie hogy mind a szakmai okta­tás, mind a humángimnázi­um anyagát egyszerre elsa­játíthassa. Érettségi nélkül nem léphet a porondra; — Magam annak idején csak hat elemiig jutottam, — emlékezik kesernyésen Hortobágyi Károly. — Meny­nyivel többet vesznek majd észre a világból a mai fia­talok, akik majd az én utamat járják végig! S tu­dásuk, általános műveltsé­gük révén mennyivel több megbecsülésben lesz ré­szük... A terem egyik sarkában fénylő krómozósú, egykere­kű járművek: monociklik. Tanszerek ezek is. — Egy hónaptól három hónapig terjedő, heti há­romszori gyakorlás kell, hogy a növendék megülje a monociklit, — szól Pataki Ferenc, egykori olimpiai tor­nászbajnok. Ö akrobatikára, kerékpározásra, trapézpro­dukciókra tanítja a jövő ar­tistáit; közöttük saját leá­nyát is; — Ezekben a hetek­ben az ismerősebb kétkerekű kerékpárok többet mozog­nak. Fiataljaink, három lány, négy fiú, nagy számra ké­szülnek: ugródeszkáról pat­tannak körbe-körbe kerék­pározó társaik nyakába, vál­lára. Az Aeros Cirkuszban ma­gyar artisták kerékpár he­lyett lóval produkáltak ha­sonlót. Nem kell bransbeli- nek lenni annak megállapí­tásához, hogy kerékpárral nehezebb, újszerűbb a mutatvány... Korunk artistájától elvár­ja a közönség, hogy magabiz­tosan lépjen a porondra, hogy elegáns mozdulattal köszönje meg a tapsot. Ezt már 250 év nemes, tanítói ka. rabon is. Sáfár László újkori igazga­tó most 850 gyerek „atyja". Harminchárom nevelő veze­tője. Szrtilők, pedagógusok egyaránt dicsérik szerénysé­gét, felkészültségét. A bizal­mat megőrzi és meghálálja a fiatal pedagógus elsősorban azzal, hogy főiskolai diploma birtokában még magasabbra tör: immár a bölcsész kar pe dagógiai szakán fényesíti, ne mesiti tudományát. Bizalmat teremt azzal is, hogy mind a városi KISZ bizottságon, mind a különböző művelődési szervekben eredményesen és jószívvel működik közre. Lakásában temérdek a könyv, a folyóirat, levéltárcá­jában színházbérlet. Saját költségén megjárta a fél vi­lágot, hogy nevelőinek és ta­nítványainak hamisítatlan eredetiséggel beszélhessen a mai Hellasról, Rómáról, Pá­rizsról és a szökőkutak hazá­járól: Leningrádról. A fóliámban, amely gene­rációról generációra rögzítet­te és rögzíti a kétszáz­ötven esztendős iskola tör­ténetét, Sáfár Lászlóról a ne­vén kívül még semmit sem olvashatunk. De úgy remél­jük, hogy szép sorok állnak majd róla is az öreg könyv- bem Párkány László is tanulni kell... S persze a színészmesterség legfonto­sabb elemeit, továbbá zenét, táncot, zsonglőrködést szin­tén. Még humort is: már amennyiben azt meg lehet tanulni... Ennek az igen ko­moly tantárgynak Deddy, az országszerte népszerű bohóc a tanára. Egy tantárgyé pe­dig, melyet csupán ebben az iskolában oktatnak Szekeres József, csepeli történelemta­nár. Ö a cirkusztörténetet adja elő — társszerzőként alkotott műve alapján. Szerzőtársa Baross Imre, az iskola igaz­gatója: valaha országos kö­zépiskolai sportbajnok. (Fiát ifjabb Baross Imrét is isme­ri a közönség. Láthattuk a „Hosszú az út hazáig”, az „ígéret földje” című filmben sőt a „Nem vagyunk angya­lok” vígjátékban is — míg ki nem nyurgult a szerep­ből...) Baross direktorra a város más részén találunk. — A cirkusztörténet há­rom részre oszlik: az ókorra, a szovjet cirkusz történetére és a magyar cirkuszéra 1920- ig, — tájékoztat Baross Imre; — A kínaiak már ezelőtt há­romezerötszáz évvel gyönyö­rű produkciókat mutattak be; körülbelül ezzel egyidő- ben „léptek fel” Indiában idomított elefántok. Jól ér­tettek az állatidomításhoz az ókori egyiptomiak is. Tudja, mi őrizte a fáraók udvarát? Idomított oroszlán!... A szovjet cirkuszművészet el­sődlegesen azért érdekes szá­munkra, mert a cirkusz ősi orosz művészet; hagyomá­nyai még a tradíciókban szintén nem szegény bolgár cirkuszművészeténél is gaz­dagabbak. A magyar anyag teljes egészében a jövő év elején készül el.­A fiatalok — s ez termé­szetes — szeretik a cirkusz­történetet, örömmel tanul­ják. Épp ilyen érdeklődésük­re tarthat számot az a tudo­mányos rövidfilm, mely jó­részt az 6 tanulásuk meg­könnyítésére — s az ő köz­reműködésükkel készült: a „Törvények a porond felettm cimű. Megtekintése révén ki­törölhetetlen fizikai ismere­tekre tehetnek szert. A fizika fontos része az artistatudománynak; Me­gyénk cirkuszbarát közönsé­ge még emlegeti az Európa Cirkusszal nálunk járt len­gő drótkötél egyensúlyozó Székely Szilárd — Baross igazgató azóta Svájcban ven­dégszereplő tanítványa — produkcióját. E szám kidol­gozásához éppoly elengedhe­tetlenek a fizikai ismeretek, mint például egy csoportos levegő- vagy ugrószámhoz. — Egy vegyes vadállat- szám beállítása szerény szá­mítás szerint negyedmillió forintba kerülne, — kalku­lál az iskola igazgatója. — Ha nagyon tehetségesnek ígérkező fiatalra bukkan­nánk, talán, hangsúlyozom: talán módját lehetne ejteni, hogy a Szovjetunióban ta­nuljon. Esetleg, ha madárral, macskával, egérrel lenne merőben újszerű elképzelé­se: Lengyelországban, hol kollégáink a nálunk „apró- állat”-nak nevezett állatok­kal értek el világviszonylat­ban kimagasló eredménye­ket.­— Hiszek fiataljainkban, hiszek a modern cirkusz jövőjében. — állítja határo­zottan Baross Imre igazgató. — Bár lassan, de mind töb­ben ismerik fel, hogy társa­dalmunkban és korunkban a cirkusz nem útszéli, olcsó, lebecsült értelemben vett nép" szórakozás. Sokkal több annál. Megújhodó mű­vészet; a testkultúra, a me­részség és szépség művészete «— borváró —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom