Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. szeptember 23. Gromiko újabb napirendi javaslata az ENSZ-ben New York, (TASZSZ) Gromiko szovjet külügyminiszter kormánya megbízásából azzal a kéréssel fordult Zafrullah Khanhoz, az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakának elnökéhez, hogy tűzzék fontos és sürgős kérdésként az ülésszak napirendjére a preventív atomNew York (MTI). Hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint az Amerikai Űrhajózási Bizottság (NASA) szóvivője bejelentette, hogy legalább öt nappal el kell halasztani Walter Schir- ra tervbevett űrrepülését. Mint ismeretes, az űrhajós a tervek szerint hat fordulatot végezne a Föld körül. A szóvivő azt mondotta, háború propagandájának elítélését. A szovjet küldöttség e kérdéssel kapcsolatban határozati javaslatot nyújtott be, amely felhívja az ENSZ közgyűlését, ítéljen el „mint agresszív lépést, amely ellenkezik az alapokmány céljaival és elveivel, a béke hogy az űrrepülésre október 3-a előtt semmiképpen sem kerülhet sor. A halasztás oka az, hogy a repülés előkészítése során hibára bukkantak annak a szelektor-lámpának működésében, amelyet az űrhajó kozmoszbeli helyzetének ellenőrzésére használnak majd fel. (TASZSZ—Reuter—DPA, AP) fenntartásával, összeegyeztethetetlen az emberiség becsületével és lelkiismereté- vel, — minden olyan felszólítást, amely preventív atomháborút sürget, s azit követeld, hogy elsőként mérjenek atomcsapást az ellenfélre”. A határozati javaslat értelmében „minden olyan állam, amely nukleáris fegyverekkel rendelkezik, e fegyverek eltiltásához vezető első lépésként vállaljon haladéktalanul ünnepélyes kötelezettséget, hogy nem használja elsőként e fegyvereket”. A határozati javaslat felhívja az ENSZ közgyűlését, hogy ítélje el mint „a háborús propaganda egyik legveszélyesebb formáját, azokat a megnyilatkozásokat, amelyek revansot hirdetnek és a második világháború eredményeként Európában kialakult államhatárok módosítását követelik”. A határozati javaslathoz mellékelt magyarázó feljegyzés rámutat, hogy az egyre veszedelmesebbé váló nukleáris fegyverkezési verseny közepette még inkább fenyeget az atomháború kitörésének lehetősége, mert a NATO tagállamaiban széleskörű propaganda folyik annak érdekében, hogy indítsanak preventív háborút és elsőként mérjenek atomcsapást az ellenfélre: A revanspropaganda és a második világháború eredményeként kialakult európai államhatárok revíziójára irányuló követelések szintén fokozzák egy olyan háború kitörésének veszélyét, amely világháborúvá fajulhat. A feljegyzés rávilágít arra is, hogy a felszabadult és függetlenné vált népeknek tartós békére van szükségük a gyarmati elnyomás súlyos követelményeinek felszámolásához és így a preventív atomháború propagandája e népekre nézve is óriási veszélyt rejt magában. Befejezésül a feljegyzés hangsúlyozza, hogy ilyen körülmények között haladéktalanul szükség van a preventív atomháború propagandájának beszüntetésére és a célt jól szolgálná, ha a közgyűlés elfogadni az ezzel kapcsolatban beterjesztett szovjet javaslatot. (MTI) Előzetes jelentés Algír (MTI). Az Algériában csütörtökön megtartott választásokról beérkezett adatok alapján az ellenőrző bizottság Rocher Noirban az alábbi tájékoztatást adta ki: A szavazólistákra 6 504 033 személyt vettek fel. A leadott szavazatok száma: 5 303 661. Az FLN listájára szavazott 5 265 377 választó. Ellene 18 637-en szavaztak. A hivatalos végleges eredményeket csak néhány nap múlva teszik közé, Rendkívüli állapot Accrában Csütörtök este ismét bombák robbantak Accrában, a felvonuló tömegek között. A bombarobbanás pontosan olyan körülmények között történt, mint szeptember 9- én, amikor Nkrumah elnök rezidenciájához felvonulók között robbant egy fa alá rejtett bomba. Augusztus 1., a Nkrumah elleni első merénylet óta ez már a negyedik bombarobbanás. Nem kétséges, hogy a helyzet igen komoly. Ahhoz, hogy kiknek áll érdekükben embereket, gyerekeket gyilkolni a nyűt utcán, sémim kétség nem fér. Nkrumah elnök szombaton, a legutóbbi bombarobbanások miatt kihirdette a város területére a rendkívüli állapotot, s ezzel megtették a szükséges intézkedéseket a további gyilkosságok megakadályozására. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) helyi idő szerint hajnali fél háromra (magyar idő szerint fél hétre) a tengerészeti minisztérium épületébe összehívták az összes katonai vezetők tanácskozását. A megbeszélésre azonban nem került sor, mert Ongania tábornok nem volt hajlandó részt venni rajta. Az éjszaka során több ösz- szecsapásra került sor Buenos Aires körzetében. A kékek egyik hadoszlopa benyomult a fővárosba és egyes hírügynökségi jelentések szerint elfoglalta az elnöki palotát, valamint a hadseregügyi minisztériumot, Guido ekkor már nem tartózkodott székhelyén, hanem Buenos Aires külvárosában lévő rezidenciájára vonult. A légierők egységei géppuskatűzzel pásztázták végig a pirosak egyik egységét, feltehetően azért, mert azok tüzet nyiLondon, (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint Gaitskell, az Angol Munikáspárt vezetője pénteken este rádióbeszédet tartott, s ebben állást foglalt az ellen, hogy Anglia csatlakozzék az Európai Közös Piachoz. Hangoztatta, hogy Anglia csatlakozásával „lemondana ezeréves történelméről” és megsemmisítené a brit nemzetközösséget. Az angolok tottak a repülőgépükre. Délután tűzharc zajlott le Avelianedában, Buenos Aires egyik külvárosában. A harcoknak több sebesültje és négy halálos áldozata is van; A Campo de Mayo táborban, a kékek főhadiszállásán Ongania tábornok pénteken este sajtóértekezletet tartott. Kijelentette, hogy az országban a hadsereg számos egysége csatlakozott hozzá. Hangsúlyozta, hogy a kékek követelik, a lehető leghamarabb rendezzenek általános választásokat. Csapatai — mondotta — a szigorú törvényesség és alkotmányosság talaján állnak: Ilymódon az a különös helyzet állott elő, hogy a tegnapi piros kormánypártiak Guido lemondását követelik, mig a kék „lázadók” az elnöki rendszer és az alkotmányos rend fenntartása mellett szállnak síkra. elvesztenék függetlenségüket az ország nem lenne egyéb, tagállamnál, a brit nemzetközösség pedig Nyugat-Euiró- pa tartományává válnék. Gazdaságilag egyaránt szólnak az érvek amellett, hogy Anglia csatlakozzék a Közös Piachoz és amellett, hogy maradjon távol tőle. Anglia könnyebben tudna árucikkeket eladni Francia- országnak, Nyugat-Németor- szágnak és a Közös Piac más tagállamainak, de nehezebben a brit nemzetközösség országainak és a Közös Piacon kívül maradó többi európai államnak. Gaitskell kifejezte azt a véleményét, hogy az angol nép — ha módja lenne a döntésre — a csatlakozás ellen foglalna állást. A Reuter politikai megfigyelők véleményét idézve rámutat, Gaitskell beszéde nem jelenti azt, hogy az angol munkáspárti vezető elvben ellenzi Anglia csatlakozását. Gaitskell mindössze azt ellenzi, hogy Anglia az eddig megtárgyalt feltételek alapján váljék a Közös Piac tagjává. (MTI) Brit nemzetközösscig: — Nem szégyelled magad, nős ember létedre ilyen rosszfélékre kacsintgatsz!! Kurt Leibbrand, német tömeggyilkos pere Stuttgartban. Dr. Kurt Leibbrand prof essz őrt, akit jónevű kereskedelmi szakembernek ismertek a háború utáni Nyugat-Német ország ban, bíróság elé állítottak 26 olasz katona kivégzésének vádjával. Leibbrand azzal védekezett, hogy mindezt csupán felsőbb utasításra cselekedte. A tárgyaláson azonban megjelentek a tanúk, akik fényt derítettek a dologra. A képen: akik a háláiból menekültek (balról jobbra) Amando Gindetti, Leone Di Benedettom, Pietro Cornelli és Apostolo Ácsért!, egykori olasz katonák, akiknek sikerűit megszökniük a kivégzés előtt Újból elhalasztották a tervezett amerikai űrhajós kísérletet Gaitskell ellenzi, hogy Anglia csatlakozzék a közös piachoz KONZULTÁCIÓ A II. Vatikáni Zsinat előkészületei Egy hónap múlva, október második hetében ül össze a római Szent Péter Bazilikában a n. Vatikáni Zsinat, az egyház kétezeréves történetében a XXI. egyetemi zsinat. Az előkészítő munkálatok, a beérkezett óhajok és posztulátumok értékelése, a főbizottságok tanácskozása 1959 óta folyik. Mégis, most a zsinat közeledtével a helyzet bonyolultabbnak tűnik, mint valaha. Az eltelt időszakban az igen gondos előkészítő munka ellenére nem tisztázódtak, hanem sűrűsödtek a problémák. Nem mintha egyházi és világi katolikus és protestáns részről nem történteik volna mélyreható, és átfogó kísérletek a problémák rendezésére, és a nagy tanácskozás irányvonalának határozott kijelölésére. Annak, hogy ezek a kísérletek nem vezettek jelentősebb eredményre, és a szembenálló álláspontok tekintetében nem sikerült valóságos közeledést létrehozni, más, mélyebb oka van. A legutóbbi I. Vatikáni Zsinat óta két világháború rázta meg a földkerekséget, forradalmak száguldottak végig a világrészeken, megszületett a szocialista országok hatalmas tábora, szétbomlot- tak a gyarmatbirodalmak, és nagyszámú új ország és nép lépett a világtörténelem színpadára. A kapitalizmus általános válsága magától értetődően, érezteti hatását az egyházon belül is, és megnehezíti mindazoknak a problémáknak valóban új szellemű megközelítését, amelyekkel a zsinat szemben találja magát; Mindezen túl az általános válságnak az egyházra gyakorolt hatása mellett, szemlélői lehetünk az egyház saját külön válságának is. Ért katolikus teológusok és a klérushoz közelálló világi emberek sem tagadják. Az Esprit című francia folyóirat 1961 decemberi számában Joseph Congar páter, a zsinatelőkészítő bizottság tagja, például így méri fel az általános helyzetet: „Olyan vi-> lúgban élünk, amelyben minden negyedik ember kínai, minden harmadik kommunista uralom alatt él, és két keresztény közül csupán egy katolikus", a Herder Korrespondenz című német katolikus folyóirat pontos adatokban mutatja ki a világ lakóinak számához viszonyítva, a keresztények számának csökkenését. „A pillanatnyi születési arány mellett, évente 8 millió katolikus születik, ezzel szemben 31 millió nem keresztény” — írja a többi között a folyóirat. A válság közepette összeülő zsinatot emellett mélyreható belső ellentétek marcangolják. Talán a legérdekesebbek a Vatikánon belül jelentkező nézeteltérések Rendkívül figyelemreméltó megállapításokat tett Küng professzor a zsinat közeledtével, a különféle területeken mind élesebben jelentkező ellentétekről. A problematikus kérdések áttekintésénél általában meg lehet állapítani a két irányzat küzdelmét. Szerinte az egyik oldalon állnak a német püspökök, valamint a keleti egyházak püspökei, ők az elő- harcosai annak, hogy igazítsak hozzá az idők szelleméhez az egyházat formailag, és tartalmilag is. A másik oldalon áll az olasz klérus és mindenekelőtt a római kúria. Ennek a csoportnak a célja az Actio Catholica aktivizálása hagyományos alapon, az egyházi hatalom további koncentrációja a kúriában, és megakadályozása a katolikus egyházon belül az olasz klérus túlsúlyának csökkentését célzó kísérleteknek. A német klérus reformköveteléseivel szemben a kúria a zsinatból nem akar mást csinálni, mint egy barakkpompájú óriási demonstrációt az ■ egyház nagyságának és elszántságának bizonyítására. Rendkívül érdekes probléma az ún. keresztény egység kérdése, vagyis a katolikus és protestáns egyházak kibékí- tésénék, és egyesítésének ügye. Ennek útjába viszont leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak. Hadd említsünk meg néhányat: Protestáns részről éles támadások hangzanak el a katolikus hierarchia, a bíbo- rosi cím, és általában a katolikus egyházon belül a rangkórság, a túlzott centralizáció, és a püspöki hivatal katolikus felfogása ellen; A jelenlegi egyházi méltóságokat protestáns oldalról feudális maradványoknak tekintik, nagyobb önállóságot és hatáskört követelnek a püspökök száméra, és sokan állást foglalnak amellett, hogy a püspököket éppen úgy, mint az egyház első évszázadaiban, a világi és egyházi emberek együttesen válaszszák. Politikai tekintetben a Vatikán természetesen befolyásának növelésére törekszik. A nyugati világban ma a vezetőszerep a túlnyomóan protestáns országoké, és ezek az országok, mint gyarmatosító hatalmak, jelentős mértékben érdekeltek Afrika és Ázsia fiatal, független országainak gazdasági életében is. Ahhoz tehát, hogy a vatikáni politika és a katolikus egyház elképzelései hatékonyabban érvényesüljenek, meg kell erősödnie a római befolyásnak a túlnyomórészt protestáns országokban, valamint az afrikai és ázsiai területeken. Ez az irányzat érthetően a protestánsok ellenállásába ütközik. Ha már most a , keresztény egység” jelszava mögött rejlő politikai célokat vizsgáljuk — mert hát a szorosabban vett vallási jellegű reformok, végső fokon a politika hatékonyságának növelését szolgálják —, akkor világosan kell látnunk e célokat. Itt elsősorban esik a latba az egyháznak a szocialista államok politikájával szemben folytatott harca. Érdekes végül megvizsgálni art a kérdést, hogy különféle körok milyen szerepet játszanak a zsinatnak a kommunizmus elleni küzdelmében, illetve miként szemlélik a zsinat és a marxizmus viszonyát. E tekintetben a véleményeket két csoportra lehet osztani. Az egyik, a reálisabb, art az álláspontot hirdeti, hogy a zsinatnak politikailag a feszültség enyhítését kell előmozdítania, és így nem szabad marxistaellenes fórummá változnia; Jellemző például a már említett Congar páter véleménye: „Anélkül, hogy elhallgatnánk a filozófia, a természettudomány, a társadalomtudomány és a közgazdaság területén a marxizmus által felvetett kérdéseket, van egy terület, ahol lehetőség nyílik a pozitív érintkezésre. Ez a terület a béke megszervezése. Általános az óhaj, hogy a zsinat valóban tegyen valamit a békéért.” A zsinat és a marxizmus kapcsolatát vizsgáló másik álláspont kíméletlen harcot követel a szocializmus tanai, de mint alább látható, még inkább a szocialista országok politikája ellen. Mi sem jellemzőbb, minthogy ennek a nézetnek egyik előharcosa Franz Josef Strauss nyugatnémet hadügyminiszter. Strauss a "vugatnémet Herder kiadó által megjelentetett Wort und Wahrheit című folyóirat különszámában. az „Umfrage zum Konzil”- ban azért foglal állást a keresztyén egyházak egysége mellett, hogy „közösen vegyék fel a küzdelmet a közös veszedelemmel, a kommunizmus antikrisztusi hatalmi igényeivel szemben”. Világos ebből, hogy Strauss és a hozzá hasonlók, mindenképpen reakciós politikai céljaik érdekében igyekeznék felhasználni a zsinatot, s art várják tőle, hogy „morálisan támassza alá” a Nyugat politikáját. Ugyanilyen világosan fogalmazott a zsinatelőkészítő bizottság második ülésén Ot- taviani bíboros. Mint mondotta: ,,elérkezett a •pillanat, amikor a kommunizmus elleni erőteljes támadás számára különösen kedvező a helyzet”. Látható ezekből, hogy nem lebecsülendő erők a zsinatot valamilyen fajta vallásos NATO”-vá akarják változtatni; Ha megint ez az irányzat kerekedne felül, akkor a zsinat rendkívül káros hatást gyakorolna a nemzetközi helyzetre, de magára a katolikus egyházra is. A békés egymás mellett élés megvalósulásában reménykedő emberiség, mindenekelőtt a katolikus dolgozó tömegek viszont azt várják, hogy a zsinat utasítsa el az Ottaviani— Strauss-féle vonalat és ne váljon a hidegháború fórumává. A zsinati programból egyelőre csaknem teljes egészében hiányoznak az emberiség fő kérdései. Pedig jelentősége, értéke épp azon és egyedül azon múlik, mit szándékozik és mit képes tenni a legfőbb kérdési, m béke előmozdításéra.
