Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-19 / 219. szám

/ 1S€5, szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP AZ ELSŐ LÉPÉSEK Hosszú sorban állnak a fiúk. Szemük derűsen őszin­te, mozgásuk vállalkozó­kedvről árulkodik; Mintha mindenki őket gondozná, mintha a tárgyakat is értük szakították volna ki a rideg anyagból. Tankönyvekre várnak! Tizennégy—tizenöt éves ipari tanulók. Most kez­dik tanulni a szakmát. Az el­ső napok sodró várakozása fogja körül azt a négyet is, akit a tágas üvegfalú folyo­són beszélgetésre hívok: Gajdács Ádám villany- szerelő szeretett volna lenni. Végül is a vasbetonszerelést választotta. — Akkor nem kaptam volna helyet az otthonban — mondja. — Meg aztán vil­lannyal dolgozni veszélyes. Tetszik neki azonban ez a szakma is. Szép, modern épületeket szeretne építeni. Mint amilyen az iskola, meg a tanulóotthon. Megkérde­zem, ha egyetlen kívánsá­ga teljesülne, mit szeretne? — A továbbtanulást. Az jó lenne — néz a szemem­be rövid gondolkodás után. Ádám jórendűen végezte el az általános iskolát. — Majd ha kitanultam a szakmát, elvégzem az esti techni­kumot — ábrándozik el. ' Barna, hosszúra nyúlt fiú Kóródi Sándor, ö is négyes eredménnyel került ide. Nem vették fel az építőipari technikumba. Azért nincs el­keseredve: — Jó szakma az esztergá- lyosság is — mosolyog. — Sok ügyesség és tudás kell hozzá. ö is szeretne majd tovább tanulni. De lehet, hogy moz­donyvezető lesz. Apjával együtt jár be Törökszent- miklósról. Most még nem ér­zi a napi hosszas utazások terhét: . Az iskolában sincs jnár egyedül, összebarátko­zott osztálytársával. Gulyás Ferenccel. Hirtelen ötlettel a KGST felől faggatom. — Több ország egyesült, hogy jobban gazdálkodjon — rakja megfontoltan egy­más mellé a szavakat: — Milyen? Szocialista vagy kapitalista ország? KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY A TITÁSZ Vállalat Szol­nok városi üzemvezetősége értesíti a lakosságot, hogy az alábbi helyeken megépí­tett nagyfeszültségű beren­dezéseit feszültség alá he­lyezi : A Vörös Hadsereg úton, a Gyökér utca és a Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat te­lepe között, továbbá a do­hányfermentáló' és a Tisza malom közötti 20 kV-os táv­vezetéket; a Durst János ut­cában lévő vasoszlopos transzformátor állomást; a Körösi úton a Kőolajipari Tröszt és a Csallóköz utca közötti szakaszon, továbbá a Körösi úti mellékközben a 20 . kV-os távvezetéket és a Vadász utcában a 20 kV-os távvezetéket. A vezetékek érintése élet- veszélyes ! Nem túl biztos a válasz­ban: — Szocialista: Cseh László mielőbb pénzt akart keresni. Nem tanult tovább. Jelentkezett ipari tanulónak. Apja géplakatos, nem ismeretlen területet tár­nak ki hát az épületlakatos szakma bonyolult fogásai. Később közgazdasági techni­kumba szeretne menni. A hivatali munka kényelme­sebb. Nem tudom hitében megingatni. Gyakran jár moziba. Utoljára a Tiszta égboltot látta. — Egy repülőről szólt, ki nagyon hősiesen harcolt; de amikor fogságba került és visszajött, nem engedték többet repülni — szedi össze a film tartalmát — Mit tettél volna azzal, aki nem engedte a pilótát repülni? Meglepően érett választ ad: — Csak ha gonosz volt, akkor bántanám. Szőke, magabiztos, töré­keny testű fiú szólal meg. Eddig jóformán elsüllyedt a széles karosszékben. T etőfedést tanul Nem ismeretlen előtte a szakma. Vagy három hete nagybátyja felvitte két eme­let magasba cserepelni. Azó­ta is adogatta testvérének néhányszor a piros agyagla­pokat. Igaz, csak földszintes házakon. De a magasban sem félt; — Megmondták, hogy ne nézzek le — magyarázza. — Így nem is volt semmi baj. A lapostetejű házakra azonban féltékeny. — Ha mind olyat építenek, kevés pénzt fogok majd keresni — komorul el. — Mit csinálnál, ha sok pénzed lenne? — Cipőt, ruhát vennék, a többit meg odaadnám édes­anyámnak — bukkan elő szívszorongató kedvességgel a gyermekek örök közhelye. Vége a szünetnek. A négy fiú visszaballag a sorba. To­vább várakoznak türelme­sen. Űj könyvre, új tudásra. Négyen a nyolcszáz közül. T. L. A Magyar Televízió az NDX-ban készít felvételeket Greifswald, (ADN) A magyar televízió mun­katársai a napokban filmet vettek fel a Rostook köze­lében lévő Greifswald váro­sában, amelyet a magyar közönség „A lelkiismeret lá­zadása” c. NDK televíziós film­ről ismer. A magyar vendé­gek meghívták kamerájuk elé Rudolf Petershagen, volt Wehrmacht ezredest is, aki­nek az élménybeszámolója alapján az említett film ké­szült. (MTI) iiiiiiiMiiHminiiiiiiiiiiiiniiMiiiiMiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiHMiiiimhiiiiimuimimMiiiiiimiiiiiii Szobrászműrészek a kiállításon / ■. Z-jMi f I 1 • -1 & \ _ m- ;» »/< • •.. í Smilll L'l. • *. ' *.' '• ^ . ’ •: ~*g§3 H isiül k s Sí Magyar siker a brnoi nemzetköz1 gépíróversenyen A 4. bmói nemzetközi vásár keretében szeptember 12-én nem­zetközi gépíróversenyt rendez­tek, amelyen háromtagú magyar csapat is részt vett. A hibátlan- sági versenyt Tóth Györgyné' (Magyar Külkereskedelmi Bank) nyerte meg 4297 hibátlan leütés­sel. Második helyezett Harangozó Ferencné (KPM 1. Vasúti Fősz- tály). — A sebességi versenyben Boromissza Ivánné (Külkereske­delmi Minisztérium) 11 358 tiszta leütéssel negyedik helyezést ért el. A sebességi csapatverseny­ben a magyar csapat a második helyen végzett. (MTI). A Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási főigazgató­sága a közép- és felsőfokú tanintézetek tanul mái) y-szob- rokat készíttet. Képünkön Kormos István szegedi szob­rászművész a pácini Dimitrov Tsz aranyérmes mangalica kocáját mintázza. Kevés a jelentkező a nyelvtanfolyamokra Szolnokon a TIT központ­ban nagy a forgalom. Fize­tik a tagdíjakat, jelentkez­nek a járási titkárok, érte­kezletre jöttek. Valaki a Jászkunság eev régebbi év­folyamát keresi. Nyílik az ajtó, középkorú nő lép be. — Kérem, a német nyelv­tanfolyamra szeretnék jelent­kezni. Mik a feltételek? Miután -felvilágosítást kap, udvariasan megköszöni, majd ezzel búcsúzik: — Megbeszélem otthon. — Ilyen jelentkező elég sok van — sóhajtja Som­lyód! János, az egyik szak­titkár. — Sajnos beiratko­zottunk annál kevesebb. Nem vagyunk, nem lehetünk megelégedve az eddigi ered­ményekkel. Habár még tíz nap van hátra a jelentkezési határidőig, nem hiszem, hogy a jelenlegi helyzet sokban fog javulni. A kimutatásból aztán meg­tudjuk, hogy mégis van hasznos kezdeményezés. A vendéglátóipari vállalat és az SZTK alközpont saját kebelén belül szervezte meg a tanfolyamot. Húsz-húsz fővel német nyelvű kezdő kurzust indítanak. Ennek az az előnye, hogy helyben, is­merősök, barátok között fo­lyik a tanulás, kevesebb sza­badidő vész el. Igen hasznos lenne, ha a többi vállalatok és üzemek is követnék ezt a példát. A kimutatás többi része azonban nagyon elszomorító képet mutat, öten jelent­keztek a város területéről németre, egy jelentkező van angolra, — ez minden. Érdeklődtünk a Ságvári Endre Művelődési Háznál az orosz nyelvtanfolyamok iránt. A helyzet itt se jobb. Eddig heten jelentkeztek a haladó, ketten a kezdő tan­folyamra. Egy jelentkező pe­dig társalgási fokon kíván az orosz nyelvvel foglalkoz­ni. Őszintén szólva nem ért­jük. Mi lehet az oka, hogy ma, amikor a külfölddel va­ló érintkezésünk egyre ki- terjedtebb, turistacsoportok tízei mennek át Szolnokon és töltenek itt hosszabb-rövi- debb időt, ugyanakkor vas­úton, autóbuszon, repülőgép­pel százával mennek kül­földre megyénk — és ezen belül városunk lakói, ilyen nagyfokú a közömbösség? Különösen élénk a turista­forgalom a Szovjetunióval. Mi lehet az oka ennek a sikertelenségnek? Az a gya­núnk, hogy sem a TIT, sem az MSZBT nem foglalkozott eléggé gondosan ezekkel a nyelvtanfolyamokkal. A gya­korlat megtaníthatott arra bennünket, hogy a kiragasz­tott plakát nem elég, a nép­szerűsítésnek, a meggyőzés­nek egyéb formáit is latba kell vetni, ha sikereket aka­runk elérni. Miután mind a TIT, mind az MSZBT igen kevés függetlenített ember­rel dolgozik, egészen őket sem lehet hibáztatni. Az üze­mek, vállalatok kulturális vezetőinek kellene napiren­den tartaniuk ezt a kérdést. Valahogy úgy, amint a vendéglátóipari vállalatnál és az SZTK alközpontnál teszik. — fii — jásztelekre is jut az arany­éremből Tíz libát vittek az orszá­gos kiállításra a jászteleki Tolbuchin Tsz gazdái. Sok nézője van a hófehér, nagy­testű ludaknak. Az egyik né­ni hangosan mondta: egyem a májatokat! A körülállók mosolyogtak s azon vitatkoztak mekkora lehet a mája a szép libus- káknak, s hány kilót nyom­nak hízottam Egy asszonyba így szólt: — Az ilyen libák tizenkét kilósra is meghíznak. Nem volt ellenvetés. S nem is lehetett, hiszen az aranyérem is bizonyítja: na­gyon szépek a Tolbuchin Tsz libái. £erijzaforgácsok l)lllllllllll>llllllllll!lllllllllllllllllllll!llllllll!llll!lll!ll>IIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIilllllllllllllUI|llilllllllllHIIII!lllllllllllllUIIIIIIIIIIIII Állami Gazdaságok, Termelőszövetkezetek, figyelem! A'Palotás! Állami Gazdaság elfekvő készleteiből az alábbi gépeket kínálja megvételre: Ezüstszelekto.r 5 db 300-as és 350-es könyök Kalmárrosta 3 db és egyenes cső 20 db Szeleiö rosta 2 db Kaffka szivattyú, nagy 2 db Gépi répavágó 2 db KA. 8-as kévekötő és Magyaróvári fűkasza 2 db aratógép 1 db Csigatriőr 4 db Granuláló 2 db Cséplőgép 2 db Vasridzser 1 db Fogatos eke 1 db Kanadai rendrearató l db Kulttvátor 1 db .32 soros vetőgép 1 db Ekekapa 12 db Fogatos vetőgép 1 db TE 33(Kas eke 5 db Kaparógép 2 db Elevátor 2 db Fogatos kocsi 12 db Kaffka szivattyú, kicsi 4 db Lószerszám 40 db A gépek megtekinthetők a gazdaság gépudvarában, Besenyszög—Palotás. Telefon: Szolnok 28—55. olvas ki, amiért ilyen köz­ponttá tette magát. Miután csend támad, elégedetten sé­tál az egyik állópulthoz. Hir­telen körülnéz megint, bal­loniát mutatóujjára akasztja, feltartja karját a magasba és odakiált a presszósnőnek. — Fogas... Hol a fogas, kérem? Tartsam tálán az ujjamon a kabátomat, míg eszem? A fekete hajú, sötétszemű, csinos feketésnő elpirul. Min­den szem rászegeződik. Mit válaszoljon erre? A hangulat az öreg\0 ellen fordul. Jó lehet majd szó ruhafogasról is lassacskán, de most még a helyiség elég szűkös ah­hoz is, hogy elegendő evő­polc elférjen. Mit követelő­zik az öreg házsártos? De biz az nem veszi észre ma­gát. Miután a presszóslány nem tud mit felelni, a vén zsörtölődő mérgesen topogn' kezd. Eközben megakad sze­me az ablak zárófogantyú - ján. Felakasztja rá a ballont és követelőző hangon uta­sítja a felszolgálónőt. — Kérem, vigyázzon rá míg a konyhánál rendelek Ez azért mégiscsak sok. A vendégek zúgolódnak. Egye­dül a feketéslány találja fel magát. Hirtelen ötlettel ott­hagyja a presszógépet, kijön helyéről a távoli ablakhoz, és megáll az öregúr kabátja mellett. Ottmarad mindad­dig, míg a vendég nem hoz­za a tálca sültet. A vén ka­kadu mindezt annyira ter­mészetesnek veszi, hogy ka­tonásan. helybenhagy ólag bó­lint. Tűri, hogy a lány ott álljon a kabátja mellett még akkor is, mikor már javában falatozik. Azt sem bánja, hogy gú­nyolódnak rajta. Annyit je­gyez csak meg — Min csodálkoznak? A vendéglátóipar a dolgozókért van. Nem? Kozák Gátas» vonás, mintha mindig kín­ban volna. Kilométerről lát­szik, hogy gyomorbajos. Megáll a jövőmevők sod­rában, nem győzik őt kerül­getni. Beleszimatol a leve­gőbe, kritikusan félrehúzza a száját. Ballonkabátját kar­ján lóbálva se szó, se beszéd' — belép a felszolgáló pult mögé, elkezdi tapogatni a bambis, sörös palackokat ozojj a tükrös polcsoron, amelyen feltűnő■ betűs fel­írás hirdeti: „Jégen hűtött italok”. — No, éreztem már ezek­nél hidegebbet is — jegyzi meg hangosan és megróvóan néz az alkalmazottakra, aki­ket úgy meglep otthonossága, hogy csak néznek egymásra tanácstalanul. Mit akar ez az úr? Az öreget figyelik már a vendégek is. ö állja a feltűnést, sőt farkasszemet néz a legbátróbbakkal, akik­nek tekirdetéből rosszallást esni a ló túlsó oldalára. A már nem trükk. • A kisváros színes, derűs tiszta bisztrója csak amolyai talponálló intézmény. Nin csenek kényelmes vendéglő székek, alacsony asztalok csak magas, keskeny pultok melyek mellett állva lehe fogyasztani. Nincs is ezér semmi baj, a bisztrókat iga zán csak futóvendégeknel létesítették legtöbb helyen Az a fontos, hogy van min­den, amit szem-száj megkí­vánhat. Ínycsiklandozó illa­tok szállnak a konyha felől ahol patyolatfehér öltözeti szakácsnők adogatják a rán­tottmájak, virslik, lacipecse- nyék, gulyáslevesek, köríté­sek garmadáit s napontc annyi palacsintát, hogy be­lőlük hatalmas, ennivalc máglyát lehetne felrakni es­tére. A törzsvendégek hivatalok, vállalatok dolgozói, akik Telt ház a posta csomag­osztályán. Feltűnő azonban, hogy feladókból az alkalma­zottakig mindenki kuncog, mosolyog, vagy hangtalanul nevet. Egy ember kivételé­vel. Ö az egyik középiskola pedellusa. Annyira elmerül számos csomagja adminiszt­rációjával, hor-’i észre sem veszi az általános derültsé­get. Pedig ő váltotta ki. Az új tanévre kapott va­donatúj munkák .senyén há­rom jókora postacimke virít. Legvörösebb az „Express”, valamivel halványabb a „Terjedelmes”, de megint méregpiros a „Vigyázat — töréken-i!” címke. Alaposan elüt mind a három cédu­lácska a sötétkék vászontól. Így jött a postára, így bi­ciklizett át egy egésze város­negyedet — a l ’ . -alma- sabb útvonalon. Hátán a ri­kító cédulákkal. Ez volt n bosszúja a vakáció tovatűnt örömei­ért. De mit tehet erről sze­gény pedellus? Igaz, ő nyitja ki az iskolakaput, ő húzza meg a csev-’t. Az életben is sokszor azok járják meg, akik a népszerűtlen felada­tokat végrehajtók. * A képeslevelezőlapokat reklámr trükkfUrnen meg­jelenik a hőn- s fia­talember, esücsöri c ókot cuppant a giccses rózsákra s azok lángba' ......ak, mint ahogy az ifiú is lángot vet a szerelemtől. Tipeg levelező­lapjával az öreg néni, a Tél­apó, az újévi malac, készül a trükkös képeslan a Bala­tonról, mindjárt lenyúl a kislány a névnapi üdvözlő kártyáról és meghúzza a címzett kist’ í fülét. Lohol, - robog, repül a konya baju- szú postás. Viszi a képesle­velezőlapokat, melyeket „öröm küldeni, öröm kapni”. Miért hördül, mordul mé­gis a nézőközönség. Nem eléggé szellemes talán a trükkf ilm? Sőt. Hát akkor miért mondja szinte felhá­borodva a hátam mögött egy női hang? — Ügy megutáltam ettől a filmtől a levelezőlapokat, hogy jóidéig nem küldök senkinek! A nagyfilm előtt rövid szünetre kigyűl a villany. A nézők zúgolódása tovább tart. Megtudom, hogy há­rom hónapja minden áldott előadáson lepergetik a rek­lámfilmet. Ezért unják már, csaknem irtóznak tőle. Lám, reklámozásban sem lehet át­örülnek, hogy egy-egy hajtás napon bzugorhatnak valami rövid ebédre, élénkítő dupla- feketére, vagy egy deci ét­vágycsináló borocskára. Az átmenők pedig kirándulók, városnézők, vagy hivatalos úton járók. Mindig nagy a forgalom, gyors a kiszolgálás, a kony­hát csak dicsérni lehet, hisz minden olyan gusztusos, hogy már a látvány is étvágyger­jesztő. Bejön azonban egy térd- nadrágos, fehérsárga vászon­kalapos öregúr. Arcúm fény­lik a feszes, kiszáradt bőr, keskeny szájaszélén olyan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom