Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

1962. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az irányelvekről beszélnek Simon Ferenc szobrászművész Rendkívül nagy érdeklő­déssel olvastam az irányel­vek minden egyes sorát. Ter­mészetesen a kulturális fej­lődésről szóló résznél időz­tem legtovább, hiszen egész életem, művészeti problé­máim ehhez a fejezethez kapcsolódnak. Mindenekelőtt azt szeret­ném leszögezni, hogy művé­szi elveimet, emberábrázolá­si törekvéseimet igazolva lá­tom a megjelent irányelvek­ben. Az igazi művészt em­bersége irányítja. Ahhoz, hogy ezt legteljesebben ki­fejlessze önmagában, szüksé­ges a munkája iránti biza­lom. a kísérletezés joga és szabadsága, amelyet az irányelvek oly szépen dek­larálnak. Jól esett olvasni az értelmiség, ezen belül a mű­vészi értelmiség szerepéről és pozitív értékeléséről. Második megjegyzésem szoros kapcsolatban van az elsővel. Azt remélem ugyan­is, hogy a kultúrpolitikával foglalkozó elvtársak a gya­korlatban is diadalra viszik a művészettel kapcsolatos jogokat és kötelességeket. Mi azt szeretnénk, ha bennünk, néphez hű művészekben megbíznának annyira, hogy kísérletezéseinkhez a leg- messzebbmenően segítséget nyújtsanak és ebben nekünk szabad kezet adjanak. Az irányelvek — helyesen — el­ítélik a dekadens formalista törekvéseket, az öncélú mo­demkedést. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy a jó­Törvénytelen eljárás A közelmúltban panasszal fordult hozzánk V. L.-né ho­moki lakos. Panaszlevelében megírta, hogy a helyi bolt­ban vásárolt kristálycukor szemetes volt. Meggyszár, ap­ró falevél, csirkecsont, dög­lött kukac volt a cukorban. Megírta V. L.-né azt is. hogy a boltvezető a reklamációt gorombán visszautasította, a panaszkönyv kiadását is megtagadta. V. L.-né panaszoslevelét elküldtük — annak rendje szerint — a földművesszövet- kezetek szolnoki járási köz­pontjának, mint a panasz ki­vizsgálására illetékes felső szervnek. A kivizsgálás so­rán beigazolódott, hogy a panaszosnak igaza van. Az FJK járási központjától ka­pott levélben többek között ez áll: „Hivatkozással a hoz­zánk intézett levelükre, a pa­naszt kivizsg; tűk ... Pana­szosnak a cukor piszkosságá­ban teljes egészében igaza van, a cukrot a boltvezetővel kicseréltettük... Az egység vezetőjét a vevővel való dur­va bánásmódért és a panasz­könyv ki nem adásáért meg­rovásban részesítettük és amennyiben még ilyen eset előfordulna, úgy a fegyelmi felelősségrevonást fogjuk ve­le szemben alkalmazni”. Tiszaföldvár Községi Tanács VB. Tárgy: V. L.-né homoki homoki Kirendeltségétől, Homok. lakosról jellemzés Földműves szövetkezet Tiszaföldvár V. Lh Tiszaföldvár—Homok, Ö Kincsem szöllö II. út 31 szám alatti lakos 2 kh. szöllövel egyéni dolgozó pa­raszt. A fentiek szerint társadalmunknak nem hive és politikánkkal nem ért egyet. A homoki Tanács kirendelt­ségén több esetben szokott megjelenni, de hasonló dol­gokat még nem tapasztaltam nála. A véleményem, hogy elsősorban is a gyermekét vonja felelőségre a történtek miatt. Á községi tanács részéről javaslom, hogy a nevezet­tel, illetve a panasztevő felé komolyabban kell vetni a felelőség kérdését a tett kijelentéseivel kapcsolatban, mivel ilyen kijelentéseket lázításnak is lehet minősíteni és ezzel lejárassa egyes üzletek kereskedelmi tevékenysé­gét és az üzletek dolgozóit. Tiszaföldvár—Homok, 1962. július 21. Kiss István sk. kirendeltségvez. Mennyibe kerül egy mázsa búza? Tapasztalatok a jászsági Állami Gazdaságból Teljesen érthetetlen előt­tünk az FJK eljárása, amellyel a panaszos személye után vizsgái gat. Az pedig egyenesen felháborító, amit a h omoká tanácskirendeitség szándékú, de művészeti szakkérdésekhez kevésbé ér­tő emberek nem látják éle­sen a határvonalat kísérlete­zés és modemkedés között, s hajlamosak lesznek az előb­bit az utóbbival összetévesz­teni. Ezért kérünk nagyobb bizalmat. Ügy gondolom, ez felel meg leginkább az irányelvek szellemének. Herényi Gábor, a Szigligeti Színház igazgatóm „Tanítsuk meg az embe­reket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni” — milyen mérhetetlen lehető­séget és felelősséget jeient a kongresszusi irányelvek­nek csak ez az egyetlen mondata is művészeink szá­mára. — Néhány évvel ez­előtt a kultúra, a művészi produkció puszta léte is nagy eredményt jelenthetett: szín­házat adtunk olyan embe­reknek, akik számára ez az első művészi élmény volt. Hol vagyunk már ettől ma, amikor az egész ország ta­nul művelődik, gyerekek és felnőttek százezrei ülnek is­kolapadba, hogy műveltség­ben, szakképzettségben lé­pést tudjanak tartani mai életünk egyre fejlődő köve­telményeivel. „Kiművelt emberfők soka­sága” ül egyre inkább szín­házaink nézőterén, új, ne­mesebb igényekkel. Többet, szebbet, igazabbat vár mű­Ez derék dolog — mond­hatná mindenki. A felettes szerv intézkedett, ahogyan az a „nagykönyvben” meg van írva. Az FJK levelének olvasásakor bennünk is ez az érzés keletkezett. De a levél gondosabb tanulmányozása után találtunk egy félmonda­tot, ami nagyon lerontja a dicséretesen gyors és alapos intézkedés értékét. Ez a fél­mondat így szól: „...vala­mint a homoki tanácsnál is érdeklődtünk a panasztevő után”. Jogos a kérdés, a panasz kivizsgálása mellett miért kell a panasztevő után is ér- í deklődmi? ".'éleményünk sze- ’ rint a fenti esetben az FJ K - nak csupán azt kellett volna ' vizsgálnia, tényleg piszkos a j cukor, vagy sem, valóban go- j romba a boltvezető vagy j sem. A panasztevő személyé-1 nek ehhez nincs köze. Vagy talán a panasz jogosságának vizsgálatán túl valami más szándék i? vezetett? Nem tudjuk, de következtethetünk erre abból a tényből, hogy az FJK válaszleveléhez mellé­kelték VL-né „jellemzésé­nek” másolatát. Ugyanis a; homoki tanácskirendeltség ( vezetője eleget tett az FJK) kérésének és VL-néról az J alábbi jellemzést készítette: vezetője ír. Milyen címen mi­nősíti úgy V. L.-t, mint aki „társadalmunknak nem híve és politikánkkal nem ért egyet”. Ennél súlyosabbat be­csületes magyar állampolgár­vészeinktől és ez természe­tes is. A nagy teljesítmé­nyek, nagy versenyek izgal­mas korát éljük, ebben a versenyben lemarad a kö­zépszerű, az átlagos, csak a kiemelkedő teljesítmény szá­míthat sikerre. így van ez az üzemekben, mezőgazda­ságban, sportban, techniká­ban és a művészetben egy­aránt. Ami még tegnap jó és sikeres volt, ma már ke­vésnek, bátortalannak, szür­kének és érdektelennek hat. Az az alkotói szabadság, amelyet pártunk és államunk minden művésznek biztosít, egyrészt arra kötelez ben­nünket, hogy mi, művészek is kiemelkedő teljesítményt hozzunk létre, másrészt meg­követeli felelősségünket. Ma­gunknak kell eldöntenünk: mi a jó, senki sem gondol­kodik helyettünk, csak fan­táziánkra és tehetségünkre támaszkodhatunk. Az elmúlt évek tétova út­keresései, meg-megtorpanásai után nagy nekibuzdulások és sokszor középszerű pro­dukciók után az elkövetkező évektől a színművészet je­lentős fejlődését várjuk, eh­hez tudatosan és következe­tesen kell harcolnunk a be­vált régi eszközök, rutin és sematizmus ellen, hogy él­ményszerű, a közönség nagy tömegeit megmozgató és megrázó igazi művészi pro­dukciók születhessenek, hogy az embereket „nem közép- iskolás fokon” taníthassuk szocialista módon élni, dol­gozni és gondolkodni. ról nem lehet állítani. Miért minősíti „lázításnak” azt, oa valaki a szemetes cukrot nem hajlandó szó nélkül elfo­gyasztani? Véleményünk szerint mind a szolnoki járási FJK. mind a homoki tanácskirendeltség vezetőjének eljárása jogsér­tő, törvénytelen. Reméljük, hogy az ügyben érintettek számára ezt az illetékes fe­lettes szervek is kellő hang­súllyal megmagyarázzák. Bár a termelési évad még nem fejeződött be, a Jász­sági Állami Gazdaságban jónéhány cikk költségalaku­lásáról már megközelítően pontos adatokkal rendelkez­nek. Szalai Géza főkönyvelő tudja, hogy mit, mennyiért termeltek. Megmondja, hogy egy mázsa búzának, egy kiló húsnak mennyi az előállítási költsége. Következtet a még lábon álló növények és a hízó állatok várható termés- eredményeire is. A kedvezőtlen időjárás el­lenére 1665 holdon 17 má­zsás átlagtermést értek el búzából. A gazdaságot fagy­kár érte, s emiatt 30 vago- nos kiesésük volt búzából, mégis 178 ezer forint terme­lési költséget tudtak megta­karítani. Legjobban a Bezo- sztája 1-es és a Bónkuti 1201-es fizetett. Mindkét faj­ta 18 mázsán felül adott. San Pastoreból 16,27 mázsa átlagtermést értek el hol­danként. Ezt sújtotta leg­jobban a száraz fagy. Az állami gazdaságban a tervezettnél kedvezőbben alakultak az általános költ­ségek. Hónapról hónapra csökkentették a kiadásokat. Tudják, hogy a termékegy­ségeket eddig milyen összegű általános költségek terhelik. A KPM Autóközlekedési Tanintézetében új igazgató fogadott — Deák Ferenc mérnök személyében. Társa­ságában találtam Szász Lász­lót, a székesfehérvári — az ország egyik legszebb, leg­jobban működő testvér-isko­lájának igazgatóját, aki a fiatal mérnököt hasznos ta­nácsokkal segíti a kezdeti nehézségek megoldásában. — Milyen tervek várnak megvalósításra? — Kétszáznegyven fő be­iskolázását kell elvégeznünk a következő félévben. A mi­nisztérium elrendelte a kö­zépfokú tanfolyamok beindí­tását, mely a kétéves gya­korlattal rendelkező gépko­csivezetők részére kötelező. A következő évben már Ez év végén sem változik lényegesen. Rövid számítás után a főkönyvelő meg­mondta: EGY MAZSA BÜZAT, 156 FORINTÉRT TERMELTEK Csupán egy forinttal drágáb­ban, mint tervezték. A takarmánygabona (őszi és tavaszi árpa, meg két­szeres) 18,87 mázsás átlagot adott. Az árpákból a terve­zettnél több, a kétszeresből kevesebb termett. Egy mázsa takarmánygabonát 150 fo­rintért állítottak elő. Hat forinttal olcsóbban, mint azt várták. A jászságiak jó növény- termelési eredményeikkel di­csekedhetnek. Kukoricájukat négyszer öntözték, mintegy 250 milliméter csapadékkal függetlenítették az időjárás szeszélyeitől. A főagronómus tudja, hogy sikeres lesz a törés eredménye, de nem nyilatkozik róla előre. A cu­korrépa kevesebb lesz a ter­vezettnél, de nem sokkal rosszabb a vártnál. A gyümölcsös jól fizetett az idén. Sárgabarackból 700 ezer forint többletbevételük ezerötszáz fő kiképzését vé­gezzük el. — Mely tanfolyamokon oktatnak az intézetben? — Sokan nem tudják, hogy vizsgaelőkészítő tanfo­lyamunk is van, ahol a hallgatók komoly elméleti oktatásban részesülnek. Vi­déki városainkban is — megfelelő jelentkezés esetén — beindítunk ilyen oktatást. A részvételi díj 150 forint, ötven órán át foglalkozunk a hallgatókkal. Ezenkívül különböző szaktanfolyamok, alap-, közép- és felsőfokú autóvezető-képző és „úrve­zetőképző” tanfolyamok mű­ködnek. Az év végén motor- kerékpárokat is kap intéze­tünk és megkezdjük a mo­torkerékpárosok oktatását is. volt. Ugyanezt lehet elmon­dani az öntözött szőlőiskolá­ról is. A növénytermesztésben te­hát okosan és nagy szakér­telemmel gazdálkodnak. A főagronómus úgy mondja: a jó termést előző évben kell megalapozni. Fontos az elő- vetemény kiválasztása, a ta­lajerő-utánpótlás és a talaj­előkészítés. Az őszieket még a télen fejtrágyázták, hogy az olvadással egyidőben, a vegetáció megindulásával hasznosíthassa a növény a táplálékot. Van olyan területük is, ahonnan A HARMADIK TERMEST TAKARÍTJÁK LE Őszi takarmánykeverék után csalamádét, majd ismét csa- lamádét vetettek. Az állattenyésztésnél már nem ilyen szépek az ered­mények. — Több ágazatban drágán, a tervezettnél jóval drágábban termelnek. Pél­dául havonként és tehenen­ként 17 liter tejjel keveseb­bet fejnek. Egy liter tej 1,87 helyett 2,21 forintba kerül náluk. Ennek okát abban látják, sok a meddő, selejtezésre vá­ró tehenük. A felső-jászsági üzemegységben három helyen vannak az állatok. A köny­velés jelezte a hibát, s a ve­zetőség intézkedéseket tett az egyedek cseréjére. Az itatásos borjak nevelé­se kedvező képet mutat. — Egy kiló súlygyarapodás 16,51 helyett 15.90 forintba kerül. A növendék üszők tartása már jóval költségesebb. Itt egv kiló súlvgyarapodás 15.22 helyett 19,10 forintba van. — Magas a takarmányozási költség. A szárazság kiölte a legelőjüket és a „zsákból él­nek” az állatok. A marhahizlalás kifizető­dő vállalkozás a Jászságban. Egy kiló hússzaporulat ugyan a tervezettnél néhány fillér­rel többe kerül, de a költsék állandóan csökken. — Most 13.45 forintért állítanak elő egy kiló marhahúst. A nem­rég hízóba fogott fiatal KERESZTEZETT EGYE- DEKNEl, 50—55 KILO­GRAMM SÜLYGYARA- PODAST IS F.LfiRTEK. A jászsági gazdaság az idén 4861 hízott sertést akar ebben az évben leadni. — Augusztus végén 2605-nél tartottak. Jelenleg 2776 álla­tuk hízik, tehát nem marad­nak adósak. A sertéshizlalás költségei is csökkentek, mert javult a takarmányértékesí­tés. így is drágábban állíta­nak elő egy kiló húst, mint; néhány élenjáró szövetkezet. 10.71 helyett 11.40 forintba kerül egy kiló sertéshús. — Mindjárt hozzátehetem, hogy ezt előreláthatólag négy fo­rint általános költségtöbblet terheli majd. A hizlalás azon­ban gazdaságos, mert kilón­ként 18.47 forint az árbevé­telük. Az állami gazdaság 23 000 helyett eddig 28 230 csirkét szállított közfogyasztásra. A tervezettnél ezt Is drágáb­ban. Túl magas — 9.1 száza­lékos volt az elhullás. Dicséretükre legyen mond­va a tojást olcsón, mindösz- sze egy forintért állítják elő darabonként, ötezres törzs- állományuk kiváló egyedek- ből áll és meghálália a lelki- ismeretes gondozást. Csak­nem félnv11 ió toiást szállítot­tak el eddig a jászságiak. A Jászsági Állami Gazda­ság az idén is nyereséggel zária az évet. A növényter­melés árbevétele bizonvos fo­kig ellensúlyozza az állatte­nyésztés némely ágazatának eredményeit. A nvereség ará­nya tehát a két főágazat kü­lönbözőségétől fűiig. — Kár. hogy a gazdaság állattenyész­tése k’^sé feledteti a növény­termelés dicséretre méltó eredményeit. Máthé László Lámpást gyújtottak az emberi értelem sötétjében Az ünnepség meghitt hangulata még ott lebeg a levegőben. Hangfoszlányok halnak el, kezek találkoznak búcsúzára... aztán kettéválik az ünneplők csoportja. Ki megy vissza hivatalába, vagy meg­szokott iskolájába. Tanévnyitó előtt mil­lió tennivaló vár egy pedagógusra. Ki pedig hazaindul... haza, hogy többéves pedagógiai munkája után megérdemelten pihenhessen. Csupán az újságíró van zavarban. Most az ünnepségről, az elhangzott kö­szöntőkről kellene beszélnie, melyekkel a szolnoki városi tanácsnál a nyugalomba vonuló pedagógusokat búcsúztatták. S ehelyett csupa személyes élmény, emlékek szivárványhídja sajdul fel benne. Ezen a délelőttön — meglepetésére — az ő egykori tanítónőjét is búcsúztatták. Erzsiké néni! Maga éppen olyan, mint húsz évvel ezelőtt volt. Csupán a hajá­ban lett több az ezüst, s szeme köré vont apró térképet az idő. Négy éven át talál­koztunk minden nap. öntől tanultam gömbölyíteni az a betűt, s ropogtatni az rrr-eket: répa-retek-mogyoró, ritkán rik­kant a rigó! Most, amikor ezen a kis ünepségen találkoztunk, ön egy régi ünnepséget, egy régi vizsgát emlegetett: Énekeltél, jól em­lékszem rá — mondta. Bennem egy másik emlék ébredt. S amit akkor nem volt bátorságom beval­lani, most mondom el: — Tanító néni! En egyszer hazud-, tam magának! Emlékszik? Már megkez­dődött a tanítás az első osztályban... csak én érkeztem pár nappal később. Akkor jöttünk Szolnokra lakni. Tele voltam fé­lelemmel és ijedtséggel... és amikor apám bevitt az osztályterembe — ahol már együtt ült a sok szőke, barna lány —> megláttam magát és az addig össze- gyülemlett rettegés sírással buggyant ki belőlem. — Miért sírsz? — kérdezte ekkor. — Hiszen te már nagylány vagy! Iskolás! Belenéztem a szemeibe és megszé­gyelltem magam. Csak ennyit szóltam: — Ügy fáj a fogam... ön nevetett... és tálán lehet, hogy tudta: füllentett leendő tanítványa. Mégis megsímogatott, megmutatta a padot, ahová ültetett és csak ennyit mondott: — Remélem, rövidesen elmúlik a fogfájásod, kislányom. Régen volt. De ugye, nem haragszik, s ugye, megbocsát? Húsz évig jóformán nem találkoztunk, csak ezen az ünnepsé­gen vetett össze minket a sors. Ezen az ünnepségen, amelyen Önt, kedves Balyi Erzsiké tanító néni búcsúztatták a többi idős pedagógustársaival együtt. Harmincnégy éven át tanította a ne­bulókat, s talán még most is ott állana a katedrán, ha szívét meg nem sanyar­gatta volna az idő. Mit mondhatnék Önnek, s a többi nyugalomba vonuló pedagógusnak: Ka­tona Kálmánnak, Friedrich Ellának, Ká­dár Ágostonnénák, Molnár Jánosnénak, Schembeck Elvirának, Szabados Józsefné- nek és a kedves öreg pedellus bácsinak, Szabados Jánosnak? Az ünnepi szavakat már elmondották helyettem a pártbizott­ság, a tanács képviselői... a fehér szegfű­csokrok a város asszonyainak megbecsü­lését, köszönetét fejezték ki. A Beloian­nisz úti iskola növendékei a gyermekek nevében búcsúztak Önöktől. Nekem csak az lehet részem, hogy a régi tanítványok nevében mondjak most köszönetét harminc-negyven évi munká­jukért. S higgyék el, kedves tanítóink, tanáraink — kedves Erzsiké néni —, az együtt töltött évek emléke kitörölhetet­lenül a szívünkben él. Éljenek még sok­sok hosszú, boldog évet. Varga Viktória Az autóközlekedési tanintézet terveiből

Next

/
Oldalképek
Tartalom