Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-02 / 205. szám
1962. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az irányelvekről beszélnek Simon Ferenc szobrászművész Rendkívül nagy érdeklődéssel olvastam az irányelvek minden egyes sorát. Természetesen a kulturális fejlődésről szóló résznél időztem legtovább, hiszen egész életem, művészeti problémáim ehhez a fejezethez kapcsolódnak. Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy művészi elveimet, emberábrázolási törekvéseimet igazolva látom a megjelent irányelvekben. Az igazi művészt embersége irányítja. Ahhoz, hogy ezt legteljesebben kifejlessze önmagában, szükséges a munkája iránti bizalom. a kísérletezés joga és szabadsága, amelyet az irányelvek oly szépen deklarálnak. Jól esett olvasni az értelmiség, ezen belül a művészi értelmiség szerepéről és pozitív értékeléséről. Második megjegyzésem szoros kapcsolatban van az elsővel. Azt remélem ugyanis, hogy a kultúrpolitikával foglalkozó elvtársak a gyakorlatban is diadalra viszik a művészettel kapcsolatos jogokat és kötelességeket. Mi azt szeretnénk, ha bennünk, néphez hű művészekben megbíznának annyira, hogy kísérletezéseinkhez a leg- messzebbmenően segítséget nyújtsanak és ebben nekünk szabad kezet adjanak. Az irányelvek — helyesen — elítélik a dekadens formalista törekvéseket, az öncélú modemkedést. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy a jóTörvénytelen eljárás A közelmúltban panasszal fordult hozzánk V. L.-né homoki lakos. Panaszlevelében megírta, hogy a helyi boltban vásárolt kristálycukor szemetes volt. Meggyszár, apró falevél, csirkecsont, döglött kukac volt a cukorban. Megírta V. L.-né azt is. hogy a boltvezető a reklamációt gorombán visszautasította, a panaszkönyv kiadását is megtagadta. V. L.-né panaszoslevelét elküldtük — annak rendje szerint — a földművesszövet- kezetek szolnoki járási központjának, mint a panasz kivizsgálására illetékes felső szervnek. A kivizsgálás során beigazolódott, hogy a panaszosnak igaza van. Az FJK járási központjától kapott levélben többek között ez áll: „Hivatkozással a hozzánk intézett levelükre, a panaszt kivizsg; tűk ... Panaszosnak a cukor piszkosságában teljes egészében igaza van, a cukrot a boltvezetővel kicseréltettük... Az egység vezetőjét a vevővel való durva bánásmódért és a panaszkönyv ki nem adásáért megrovásban részesítettük és amennyiben még ilyen eset előfordulna, úgy a fegyelmi felelősségrevonást fogjuk vele szemben alkalmazni”. Tiszaföldvár Községi Tanács VB. Tárgy: V. L.-né homoki homoki Kirendeltségétől, Homok. lakosról jellemzés Földműves szövetkezet Tiszaföldvár V. Lh Tiszaföldvár—Homok, Ö Kincsem szöllö II. út 31 szám alatti lakos 2 kh. szöllövel egyéni dolgozó paraszt. A fentiek szerint társadalmunknak nem hive és politikánkkal nem ért egyet. A homoki Tanács kirendeltségén több esetben szokott megjelenni, de hasonló dolgokat még nem tapasztaltam nála. A véleményem, hogy elsősorban is a gyermekét vonja felelőségre a történtek miatt. Á községi tanács részéről javaslom, hogy a nevezettel, illetve a panasztevő felé komolyabban kell vetni a felelőség kérdését a tett kijelentéseivel kapcsolatban, mivel ilyen kijelentéseket lázításnak is lehet minősíteni és ezzel lejárassa egyes üzletek kereskedelmi tevékenységét és az üzletek dolgozóit. Tiszaföldvár—Homok, 1962. július 21. Kiss István sk. kirendeltségvez. Mennyibe kerül egy mázsa búza? Tapasztalatok a jászsági Állami Gazdaságból Teljesen érthetetlen előttünk az FJK eljárása, amellyel a panaszos személye után vizsgái gat. Az pedig egyenesen felháborító, amit a h omoká tanácskirendeitség szándékú, de művészeti szakkérdésekhez kevésbé értő emberek nem látják élesen a határvonalat kísérletezés és modemkedés között, s hajlamosak lesznek az előbbit az utóbbival összetéveszteni. Ezért kérünk nagyobb bizalmat. Ügy gondolom, ez felel meg leginkább az irányelvek szellemének. Herényi Gábor, a Szigligeti Színház igazgatóm „Tanítsuk meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni” — milyen mérhetetlen lehetőséget és felelősséget jeient a kongresszusi irányelveknek csak ez az egyetlen mondata is művészeink számára. — Néhány évvel ezelőtt a kultúra, a művészi produkció puszta léte is nagy eredményt jelenthetett: színházat adtunk olyan embereknek, akik számára ez az első művészi élmény volt. Hol vagyunk már ettől ma, amikor az egész ország tanul művelődik, gyerekek és felnőttek százezrei ülnek iskolapadba, hogy műveltségben, szakképzettségben lépést tudjanak tartani mai életünk egyre fejlődő követelményeivel. „Kiművelt emberfők sokasága” ül egyre inkább színházaink nézőterén, új, nemesebb igényekkel. Többet, szebbet, igazabbat vár műEz derék dolog — mondhatná mindenki. A felettes szerv intézkedett, ahogyan az a „nagykönyvben” meg van írva. Az FJK levelének olvasásakor bennünk is ez az érzés keletkezett. De a levél gondosabb tanulmányozása után találtunk egy félmondatot, ami nagyon lerontja a dicséretesen gyors és alapos intézkedés értékét. Ez a félmondat így szól: „...valamint a homoki tanácsnál is érdeklődtünk a panasztevő után”. Jogos a kérdés, a panasz kivizsgálása mellett miért kell a panasztevő után is ér- í deklődmi? ".'éleményünk sze- ’ rint a fenti esetben az FJ K - nak csupán azt kellett volna ' vizsgálnia, tényleg piszkos a j cukor, vagy sem, valóban go- j romba a boltvezető vagy j sem. A panasztevő személyé-1 nek ehhez nincs köze. Vagy talán a panasz jogosságának vizsgálatán túl valami más szándék i? vezetett? Nem tudjuk, de következtethetünk erre abból a tényből, hogy az FJK válaszleveléhez mellékelték VL-né „jellemzésének” másolatát. Ugyanis a; homoki tanácskirendeltség ( vezetője eleget tett az FJK) kérésének és VL-néról az J alábbi jellemzést készítette: vezetője ír. Milyen címen minősíti úgy V. L.-t, mint aki „társadalmunknak nem híve és politikánkkal nem ért egyet”. Ennél súlyosabbat becsületes magyar állampolgárvészeinktől és ez természetes is. A nagy teljesítmények, nagy versenyek izgalmas korát éljük, ebben a versenyben lemarad a középszerű, az átlagos, csak a kiemelkedő teljesítmény számíthat sikerre. így van ez az üzemekben, mezőgazdaságban, sportban, technikában és a művészetben egyaránt. Ami még tegnap jó és sikeres volt, ma már kevésnek, bátortalannak, szürkének és érdektelennek hat. Az az alkotói szabadság, amelyet pártunk és államunk minden művésznek biztosít, egyrészt arra kötelez bennünket, hogy mi, művészek is kiemelkedő teljesítményt hozzunk létre, másrészt megköveteli felelősségünket. Magunknak kell eldöntenünk: mi a jó, senki sem gondolkodik helyettünk, csak fantáziánkra és tehetségünkre támaszkodhatunk. Az elmúlt évek tétova útkeresései, meg-megtorpanásai után nagy nekibuzdulások és sokszor középszerű produkciók után az elkövetkező évektől a színművészet jelentős fejlődését várjuk, ehhez tudatosan és következetesen kell harcolnunk a bevált régi eszközök, rutin és sematizmus ellen, hogy élményszerű, a közönség nagy tömegeit megmozgató és megrázó igazi művészi produkciók születhessenek, hogy az embereket „nem közép- iskolás fokon” taníthassuk szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni. ról nem lehet állítani. Miért minősíti „lázításnak” azt, oa valaki a szemetes cukrot nem hajlandó szó nélkül elfogyasztani? Véleményünk szerint mind a szolnoki járási FJK. mind a homoki tanácskirendeltség vezetőjének eljárása jogsértő, törvénytelen. Reméljük, hogy az ügyben érintettek számára ezt az illetékes felettes szervek is kellő hangsúllyal megmagyarázzák. Bár a termelési évad még nem fejeződött be, a Jászsági Állami Gazdaságban jónéhány cikk költségalakulásáról már megközelítően pontos adatokkal rendelkeznek. Szalai Géza főkönyvelő tudja, hogy mit, mennyiért termeltek. Megmondja, hogy egy mázsa búzának, egy kiló húsnak mennyi az előállítási költsége. Következtet a még lábon álló növények és a hízó állatok várható termés- eredményeire is. A kedvezőtlen időjárás ellenére 1665 holdon 17 mázsás átlagtermést értek el búzából. A gazdaságot fagykár érte, s emiatt 30 vago- nos kiesésük volt búzából, mégis 178 ezer forint termelési költséget tudtak megtakarítani. Legjobban a Bezo- sztája 1-es és a Bónkuti 1201-es fizetett. Mindkét fajta 18 mázsán felül adott. San Pastoreból 16,27 mázsa átlagtermést értek el holdanként. Ezt sújtotta legjobban a száraz fagy. Az állami gazdaságban a tervezettnél kedvezőbben alakultak az általános költségek. Hónapról hónapra csökkentették a kiadásokat. Tudják, hogy a termékegységeket eddig milyen összegű általános költségek terhelik. A KPM Autóközlekedési Tanintézetében új igazgató fogadott — Deák Ferenc mérnök személyében. Társaságában találtam Szász Lászlót, a székesfehérvári — az ország egyik legszebb, legjobban működő testvér-iskolájának igazgatóját, aki a fiatal mérnököt hasznos tanácsokkal segíti a kezdeti nehézségek megoldásában. — Milyen tervek várnak megvalósításra? — Kétszáznegyven fő beiskolázását kell elvégeznünk a következő félévben. A minisztérium elrendelte a középfokú tanfolyamok beindítását, mely a kétéves gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetők részére kötelező. A következő évben már Ez év végén sem változik lényegesen. Rövid számítás után a főkönyvelő megmondta: EGY MAZSA BÜZAT, 156 FORINTÉRT TERMELTEK Csupán egy forinttal drágábban, mint tervezték. A takarmánygabona (őszi és tavaszi árpa, meg kétszeres) 18,87 mázsás átlagot adott. Az árpákból a tervezettnél több, a kétszeresből kevesebb termett. Egy mázsa takarmánygabonát 150 forintért állítottak elő. Hat forinttal olcsóbban, mint azt várták. A jászságiak jó növény- termelési eredményeikkel dicsekedhetnek. Kukoricájukat négyszer öntözték, mintegy 250 milliméter csapadékkal függetlenítették az időjárás szeszélyeitől. A főagronómus tudja, hogy sikeres lesz a törés eredménye, de nem nyilatkozik róla előre. A cukorrépa kevesebb lesz a tervezettnél, de nem sokkal rosszabb a vártnál. A gyümölcsös jól fizetett az idén. Sárgabarackból 700 ezer forint többletbevételük ezerötszáz fő kiképzését végezzük el. — Mely tanfolyamokon oktatnak az intézetben? — Sokan nem tudják, hogy vizsgaelőkészítő tanfolyamunk is van, ahol a hallgatók komoly elméleti oktatásban részesülnek. Vidéki városainkban is — megfelelő jelentkezés esetén — beindítunk ilyen oktatást. A részvételi díj 150 forint, ötven órán át foglalkozunk a hallgatókkal. Ezenkívül különböző szaktanfolyamok, alap-, közép- és felsőfokú autóvezető-képző és „úrvezetőképző” tanfolyamok működnek. Az év végén motor- kerékpárokat is kap intézetünk és megkezdjük a motorkerékpárosok oktatását is. volt. Ugyanezt lehet elmondani az öntözött szőlőiskoláról is. A növénytermesztésben tehát okosan és nagy szakértelemmel gazdálkodnak. A főagronómus úgy mondja: a jó termést előző évben kell megalapozni. Fontos az elő- vetemény kiválasztása, a talajerő-utánpótlás és a talajelőkészítés. Az őszieket még a télen fejtrágyázták, hogy az olvadással egyidőben, a vegetáció megindulásával hasznosíthassa a növény a táplálékot. Van olyan területük is, ahonnan A HARMADIK TERMEST TAKARÍTJÁK LE Őszi takarmánykeverék után csalamádét, majd ismét csa- lamádét vetettek. Az állattenyésztésnél már nem ilyen szépek az eredmények. — Több ágazatban drágán, a tervezettnél jóval drágábban termelnek. Például havonként és tehenenként 17 liter tejjel kevesebbet fejnek. Egy liter tej 1,87 helyett 2,21 forintba kerül náluk. Ennek okát abban látják, sok a meddő, selejtezésre váró tehenük. A felső-jászsági üzemegységben három helyen vannak az állatok. A könyvelés jelezte a hibát, s a vezetőség intézkedéseket tett az egyedek cseréjére. Az itatásos borjak nevelése kedvező képet mutat. — Egy kiló súlygyarapodás 16,51 helyett 15.90 forintba kerül. A növendék üszők tartása már jóval költségesebb. Itt egv kiló súlvgyarapodás 15.22 helyett 19,10 forintba van. — Magas a takarmányozási költség. A szárazság kiölte a legelőjüket és a „zsákból élnek” az állatok. A marhahizlalás kifizetődő vállalkozás a Jászságban. Egy kiló hússzaporulat ugyan a tervezettnél néhány fillérrel többe kerül, de a költsék állandóan csökken. — Most 13.45 forintért állítanak elő egy kiló marhahúst. A nemrég hízóba fogott fiatal KERESZTEZETT EGYE- DEKNEl, 50—55 KILOGRAMM SÜLYGYARA- PODAST IS F.LfiRTEK. A jászsági gazdaság az idén 4861 hízott sertést akar ebben az évben leadni. — Augusztus végén 2605-nél tartottak. Jelenleg 2776 állatuk hízik, tehát nem maradnak adósak. A sertéshizlalás költségei is csökkentek, mert javult a takarmányértékesítés. így is drágábban állítanak elő egy kiló húst, mint; néhány élenjáró szövetkezet. 10.71 helyett 11.40 forintba kerül egy kiló sertéshús. — Mindjárt hozzátehetem, hogy ezt előreláthatólag négy forint általános költségtöbblet terheli majd. A hizlalás azonban gazdaságos, mert kilónként 18.47 forint az árbevételük. Az állami gazdaság 23 000 helyett eddig 28 230 csirkét szállított közfogyasztásra. A tervezettnél ezt Is drágábban. Túl magas — 9.1 százalékos volt az elhullás. Dicséretükre legyen mondva a tojást olcsón, mindösz- sze egy forintért állítják elő darabonként, ötezres törzs- állományuk kiváló egyedek- ből áll és meghálália a lelki- ismeretes gondozást. Csaknem félnv11 ió toiást szállítottak el eddig a jászságiak. A Jászsági Állami Gazdaság az idén is nyereséggel zária az évet. A növénytermelés árbevétele bizonvos fokig ellensúlyozza az állattenyésztés némely ágazatának eredményeit. A nvereség aránya tehát a két főágazat különbözőségétől fűiig. — Kár. hogy a gazdaság állattenyésztése k’^sé feledteti a növénytermelés dicséretre méltó eredményeit. Máthé László Lámpást gyújtottak az emberi értelem sötétjében Az ünnepség meghitt hangulata még ott lebeg a levegőben. Hangfoszlányok halnak el, kezek találkoznak búcsúzára... aztán kettéválik az ünneplők csoportja. Ki megy vissza hivatalába, vagy megszokott iskolájába. Tanévnyitó előtt millió tennivaló vár egy pedagógusra. Ki pedig hazaindul... haza, hogy többéves pedagógiai munkája után megérdemelten pihenhessen. Csupán az újságíró van zavarban. Most az ünnepségről, az elhangzott köszöntőkről kellene beszélnie, melyekkel a szolnoki városi tanácsnál a nyugalomba vonuló pedagógusokat búcsúztatták. S ehelyett csupa személyes élmény, emlékek szivárványhídja sajdul fel benne. Ezen a délelőttön — meglepetésére — az ő egykori tanítónőjét is búcsúztatták. Erzsiké néni! Maga éppen olyan, mint húsz évvel ezelőtt volt. Csupán a hajában lett több az ezüst, s szeme köré vont apró térképet az idő. Négy éven át találkoztunk minden nap. öntől tanultam gömbölyíteni az a betűt, s ropogtatni az rrr-eket: répa-retek-mogyoró, ritkán rikkant a rigó! Most, amikor ezen a kis ünepségen találkoztunk, ön egy régi ünnepséget, egy régi vizsgát emlegetett: Énekeltél, jól emlékszem rá — mondta. Bennem egy másik emlék ébredt. S amit akkor nem volt bátorságom bevallani, most mondom el: — Tanító néni! En egyszer hazud-, tam magának! Emlékszik? Már megkezdődött a tanítás az első osztályban... csak én érkeztem pár nappal később. Akkor jöttünk Szolnokra lakni. Tele voltam félelemmel és ijedtséggel... és amikor apám bevitt az osztályterembe — ahol már együtt ült a sok szőke, barna lány —> megláttam magát és az addig össze- gyülemlett rettegés sírással buggyant ki belőlem. — Miért sírsz? — kérdezte ekkor. — Hiszen te már nagylány vagy! Iskolás! Belenéztem a szemeibe és megszégyelltem magam. Csak ennyit szóltam: — Ügy fáj a fogam... ön nevetett... és tálán lehet, hogy tudta: füllentett leendő tanítványa. Mégis megsímogatott, megmutatta a padot, ahová ültetett és csak ennyit mondott: — Remélem, rövidesen elmúlik a fogfájásod, kislányom. Régen volt. De ugye, nem haragszik, s ugye, megbocsát? Húsz évig jóformán nem találkoztunk, csak ezen az ünnepségen vetett össze minket a sors. Ezen az ünnepségen, amelyen Önt, kedves Balyi Erzsiké tanító néni búcsúztatták a többi idős pedagógustársaival együtt. Harmincnégy éven át tanította a nebulókat, s talán még most is ott állana a katedrán, ha szívét meg nem sanyargatta volna az idő. Mit mondhatnék Önnek, s a többi nyugalomba vonuló pedagógusnak: Katona Kálmánnak, Friedrich Ellának, Kádár Ágostonnénák, Molnár Jánosnénak, Schembeck Elvirának, Szabados Józsefné- nek és a kedves öreg pedellus bácsinak, Szabados Jánosnak? Az ünnepi szavakat már elmondották helyettem a pártbizottság, a tanács képviselői... a fehér szegfűcsokrok a város asszonyainak megbecsülését, köszönetét fejezték ki. A Beloiannisz úti iskola növendékei a gyermekek nevében búcsúztak Önöktől. Nekem csak az lehet részem, hogy a régi tanítványok nevében mondjak most köszönetét harminc-negyven évi munkájukért. S higgyék el, kedves tanítóink, tanáraink — kedves Erzsiké néni —, az együtt töltött évek emléke kitörölhetetlenül a szívünkben él. Éljenek még soksok hosszú, boldog évet. Varga Viktória Az autóközlekedési tanintézet terveiből