Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

1962. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Dunaújvárosi képek Két közepesből egy kiváló Az ország legmo­dernebb, 32 tan­termes iskoláját Császár Ildikó építőművész ter­vezte. A korszerű épületben két tornaterem, kis csillagvizsgáló és ezer személy el­látására szolgáló konyhát építettek Harmadszor bontott virágot egy öreg akác Szolnokon Érdekes természeti jelen­séget figyeltek meg a napok­ban a szolnoki temetőben. Mintegy két hete másodszor, most pedig harmadszor bon­tott virágot egy öreg akác. A nyári nagy kánikulában a fa csaknem teljesen eltik­kadt, s a harmadszori virág egy új hajtásán, egy új ágon nyílt ki. Az öregek vélemé­nye szerint ez a virágzás hosszú, szép őszt Ígér. Szedik a másodvetésű borsót Vezsenyen Modern, nyolc­emeletes épüle­tek a város szé­IP»1 A napokban Tiszaderzsen, a Kossuth Tsz-ben jártunk, — az idén először. Nem ve­rik dobra eredményeiket, pedig kiválóak azok. Ez év elején KOSSUTH NÉVEN LÉPETT HÁZASSÁGRA a Tisza menti falucska két szövetkezete: az Üj Barázda és a Szabadság. Az előbbi 37, az utóbbi 24 forintos munkaegységemként! részese­déssel zárta a múlt évet. Tehát mindkettő a közepes gazdaságok közé tartozott. Hét hónap nem nagy idő. különösen a mezőgazdaság­ban nem, ahol év végén mérhetőek a gazdálkodás eredményei. Következtetni azonban már most is lehet, látni, hogy mi várható. A 3500 holdas szövetkezet­ben még javában csépelnek. Csupán búzából ezer holdat meghaladó mennyiséget kel­lett betakarítaniok. Termé­sük jobb lett, mint erre szá­mítottak. A San Pastore 16,5, a Bezosztája 4-es 14,5 má­zsát ad holdanként. — Első az állam — mond­ja Fótos Sándor elnök. — Eddig 56 vagon búzát szál­lítottunk el. Negyven vagon­ra szerződtünk, 37 már eb­is a raktárban van. Né­hány mázsával többet adunk a tervezettnél. Andrási János főagronó- mus a fajtakísérleti parcel­lákról tájékoztat. — Veréb István üzemgaz­dász irányítja az ötholdas búzakísérleti parcellák mun­kálatait. Ezt a Földművelés- ügyi Minisztérium Mezőgaz­dasági Szervezési Intézet Tájkutatási és Nagyüzemi Kísérleti osztályának meg­bízásából végezzük. A par­A vezsenyi Tiszamenti Termelőszövetkezet gazdái a korai termények betakarítá­sa után az idén először ve­tettek másodnövényként borsót ötven holdon az aszályos időjárás ellenére is másfél hónap alatt beérett az értékes növény és most augusztusban ismét zöldbor­sót szállítanak a piacra, va­lamint a nagykőrösi kon­zervgyárnak. A zöldborsót a hüvelytől saját üzemükben tisztítják meg és egy-egy hold termé­séből hat—hét mázsát fejte­nek ki. Az előrelátó gazdál­kodás eredményeként a ve­zsenyi gazdák a másodvetés­ből csaknem kétszázöven- ezer forint bevételhez jut­nak. Ugyanakkor a közös állatállomány részére a hü­velyből és borsó szárából ér­tékes, fehérjedús silótakar­mányt készítenek. cellák érdekes eredményt hoztak. A TERV ÉS A VÁLLALÁS A tiszaderzsi szövetkezeti gazdák a pártkongresszus tiszteletére 1,2 millió forint­tal akarják túlteljesíteni áru­értékesítési tervüket. Pedig az eredeti sem volt alacsony, közel járt a 7,5 millióhoz. — Vállalásunkat tartani, sőt tetőzni tudjuk — mond­ja Szabó Pál párttitkár. — Tervünket legalább másfél millió fori^tal túlteljesítjük. Jelenleg a? évi terv 40 szá­zalékánál tartunk. Vajon mire alapozzák a tiszaderzsi vezetők optimiz­musukat? A tényekre, eddi­gi eredményekre, a jó ter­méskilátásokra és nem utol­só sorban a tagság szorgal­mára. A Kossuth Tsz gazdái már túl vannak az árpa cséplé- sén. Kétszáznyolcvan hold őszi árpájuk 19 mázsával fizetett, a 80 hold tavaszi pedig 17,40 mázsát adott. Túlteljesítették a tervezettet és a kongresszusi vállalásu­kat is. Befejezéshez közeledik a fajtaborsó szállítása is Tiszaderzsen. Mintegy 24,5 vagon export­minőségű vetőmagot adnak át a termeltető vállalatnak. A borsó szintén kiváló ter­mést hozott és többet tud­nak szállítani, mint gondol­ták. A tsz 330 Jioldon termel közös kukoricát és 150 hol­don cukorrépát. Kukoricá­jukról 28 mázsás (májusi morzsoltban), cukorrépájuk­ból 230—240 mázsát várnak. Száznyolcvan hold lucerná­jukról 250—300 mázsa magra számítanak. — Hogyan sikerült ezt el­érni? A vezetők így válaszolnak: — Öntözéssel. Ötszáztíz helyett 600 holdon árasztunk és permetezünk. Az öntöző­gépek mindig nyújtott, vagy kettős műszakban üzemel­nek. IGAZUK VAN A DERZSIEKNEK — És az állattenyésztés? — Azzal sincs baj — vá­laszol a főagronómus. — Negyven bikánk már a jövő évi átadásra hízik. Sertés­ből együtt var. az első félévi hízónak való. A megerősödött Kossuth Tsz-ben 13 forint előleget osztottak munkaegységen­ként, s év végére 31,17 fo­rint helyett 40 forint lesz a tagok részesedése. A tiszaderzsdek eredmé­nyeit hallva bárki mond­hatja: jók az adottságaik. Ez igaz. De az adottságokat csak okos, tervszerű gazdál­kodással lehet kihasználni. Igazuk van a tiszaderzsi vezetőknek: nem lehet min­dent az időjárásra fogni. — máthé — Jelentkezés meghosszabbítása A Hódmezővásárhelyi Fel­sőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum (Hmvh, Lenin u. 15.) az állattenyésztési szak nap­pali tagozatára a jelentkezés határidejét aug. 14-ig meg­hosszabbította. Jelentkezhet­nek azok a fiatalok, akik eredményes érettségi vagy képesítő vizsgát tettek. Rész­letes tájékoztatást, valamint a jelentkezési lapot az érdeklő­dőknek az iskola megküldi. Százméteres szál­lítószalag épült a martfűi tégla­gyárban. Korsze­rű szekrényes adagolóról kerül rá az agyag Gondolatok és tanulságok a cibakházi per után Pénteki lapszámunkban megírtuk, hogy „Elítélték a cibakházi Vörös Csillag Tsz vagyonának herdálóit.” A bűnper első szakaszára ezzel pontot tett a kunszentmár­toni járásbíróság. Tavaly ősszel megírták szerkesztőségünknek, hogy szomorú állapotok uralkodtak el a tsz-ben. Ezzel egyidejű­leg hasonló tartalmú levele­ket tett le a postás más szervek — közöttük a rend­őrség — asztalára. Az írá­sokban foglalt, a közös gaz­daság, a közös ügy védelmé­re szánt állítások valónak bizonyultak. S a figyelmez­tetések igazsága egyben vá­laszt adott arra a nagyon sokakat érdeklő — és anya­gilag érintő — kérdésre: — Miért nem boldogul az utób­bi esztendőkben a cibakházi Vörös Csillag Tsz tagsága? A bíróság szakértőkből ál­ló bizottságot hallgatott meg a termelőszövetkezet szemé­lyi, természeti adottságairól. A szakértői vélemény meg­állapította, hogy e tsz egyi­ke megyénk legjobb talajú közös gazdaságainak. Terü­letének majdnem harmada könnyen öntözhető; ahhoz pedig, hogy minden felada­tot jól s jókor végezhessenek el, elegendő munkáskéz áll rendelkezésre. Mind e mel­lett közismert a cibaki gaz­dák hozzáértése, szorgalma. Tudják — s tudták — ezt a legközelebbről érintettek is; ezért méltán keserítette őket, hogy a nagy remények­re jogosító termelőszövetke­zet 1959-ben csak 21, 1960- ban 25,20, tavaly meg ép­pen csupán 17,40 forintot érő munkaegységet osztott. Ahhoz, hogy a cibakházi eseményekről, a volt veze­tőkről, különösen pedig László János elnök szerepé­ről átfogó képet alkothas­sunk, gondolatban vissza kell szállnunk néhány esztendőt. László 1950-ben lett a ci­bakházi Vörös Csillag Tsz elnöke. A mainál lényegesen kisebb — szőlővel sem bíró — közös gazdaság élén Jól helytállt, elhivatott vezetőnek bizonyult. A fejlődést köve­tően azonban mindinkább bebizonyosodott, hogy a meg­növekedett tsz ügyeinek kéz­bentartására László tudása már kevés. Jóllehet, maga sem vette észre, hogy helyé­be más. nagyobb tudású, erő­sebb akaratú elnök kellene. Látni látta a volt elnök, hogy a termelőszövetkezet kocsija akadozik. A bajok orvoslására abban keresett írt, hogy az „összeköttetések megszilárdítására” törekedett. Főagronómusával egyetértés­ben úgy osztogatott a közös vagyonból terményt, italt, mint hajdan — nagylelkű- ségi rohamában — egy-egy földesúr a magáéból... Eféle jogosulatlan és idejétmúlt gavallériával engedélyezte, hogy egyik gyárunk anyag- beszerzője ellenérték nélkül burgonyát, több községi és járási tanácsi munkavállaló bort, egyik gépállomásunk igazgatója mázsaszám kuko­ricát kapjon. Tudták-e ezt a gazdák?... Persze, hogy tudták, hiszen sem László János elnök, sem Görög János főagronómus, sem Öllé Sándor üzemegy­ségvezető nem a maga hátán hordta el törvénytelenül a kukoricát, ocsút, szénát — hanem nekik adott utasítást az elszállításra. De miért nem emelték fel előbb tiltakozó szavukat? Hol volt, mit tett az ellen­őrző bizottság, melynek alap­szabály adta joga — és köte­lessége — a gazdálkodás menetének figyelemmel kí­sérése, a közös vagyon örök­kön nyílt szemű őrzése?... Bizonyos mértékig ezeknek az embereknek az óvatosko­dását meg lehet értenünk. Ök nem csak azt látták, hogy a borpincében úgy „könyvelnek”, hogy a teli korsóval távozók nevét fel­írják a falra, s mikor már földigérő a lista — lemesze­lik az egészet. Látták azt is, hogy a községi tanács vb néhány vezetője milyen szo­ros jóbarátságot ápol a ve­zetőkkel; így könnyen estek abba a tévedésbe, hogy „a vezetőségnek az isten is ba­rátja/.” Nem tudhatták azt, hogy a vezetők minél magasabb fórumhoz fordulnak útmu­tatásért, anyagi támogatá­sért, annál inkább kapnak minden ellenszolgáltatás nélkül — törvényadta jogok alapján, elvtársi elhatározás­ból — segítséget a tsz ré­szére. Sokukban él még a régi világ tapasztalata, és természetesnek tartják, ha valamit el akarnak érni, a kereket kenni kell. Mind a községi, mind a járási tanácsi vezetés részé­ről elmaradt az intelem; el­maradt a pártszervezet részéről a szigorú figyel­meztetés. Ez az oka, hogy a volt elnök talán nem is ér­zett különös lelkiismeret- furdalást akkor, midőn 1957- ben a közösből vitetett saját háza építéséhez még ezer forintot sem érő terméskö­vet. A követ cement, a ce­mentet a magánház udvarát díszítő, nyalábnyi rózsatő követte. . . S mit szólt mind­ehhez az elnökkel szükség­szerűen szoros együttműkö­désben dolgozó főagronómus, Görög János?... • ö messzi földről került Cibakházára. Jószándékú, megyénk mezőgazdaságának fejlődését szívükön viselő emberek sokat jártak, fára­doztak azért, hogy a közös gazdaságba valóban nagy­képességű főagronómus jus­son. Sajnos, ezek az elvtár­sak megfeledkeztek arról, hogy az ember értékét nem egyedül tudása, munkája szabja meg, de jellembeli adottságai is. Ezért elmu­lasztották, hogy Görög előb­bi munkahelyein kellő kö­rültekintéssel érdeklődjenek korábbi magatartása felől. Ha másként járnak el, meg­tudják: Görög állhatatlan jellemű, kapzsi, ugyanakkor ravasz és áskálódó természe­tű... S megtudják, értésére adhatják az elnöknek, hogy az új főagronómussal szem­ben mihez célszerű tartania magát. Mint már tudjuk, nem így történt. Igaz, Görög tudása hozzásegítette a szövetkeze­tét, hogy egyes termelvé- nyeivel érmeket hozzon el Erfurtból a nemzetközi ki­állításról. Ez a haszon azonban eltörpül a kár mel­lett. melyet a felelőtlen fő­agronómus okozott. A bíróság ítéletében kere­ken hatvanezer forintos kárt említ mindössze. Könnyű belátni, mennyivel nagyobb az a kár, mely azzal kelet­kezett, hogy a tsz lényegesen kevesebbet termelt annál, mint termelhetett volna. Ez a veszteség — úgy véljük — intelmül szolgálhat mind a cibakházi Vörös Csillag Tsz, mind valamennyi olyan tsz gazdáinak, kiknek portáján a szövetkezeti demokrácia inkább csak papírra rögzí­tett elv, mint eleven gyakor­lat. Tanulságos lehet a cibak­ház! eseménysorozat a ter­melőszövetkezeti vezetők számára is. A kezükbe adott hatalommal, a beléjük he­lyezett bizalommal vissza­élni nemcsak rút dolog, — de veszélyes is. Az önkény, a kiskirálykodás, kisebb sza­bálytalanságok elnézése könnyein vezethet törvénybe ütköző cselekmények elkö­vetéséhez. Legalább ilyen mértékben kívánatos tanulságosnak lenni a cibakházi pernek adott esetben a községi, illet­ve a járási vezetők részére. Senki nem látja kárát an­nak, ha közöttük és a szö­vetkezeti gazdák, vagy ép­pen vezetőségi emberek kö­zött a hivatalos érintkezésen túl őszinte, baráti kapcsolat alakul ki. Az apró ajándé­kok elfogadását, egy-két koccintást azonban hamar követheti a jelentősebb érté­kek elfogadása, a közvéle­mény által méltán elítélt elvtelen kapcsolat — mind­ezeket pedig (akár legutóbb) törvénykezés, szigorú bírói figyelmeztetés; megszégye- nülés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom