Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-31 / 203. szám

1962. augusztus 31. a/OI.NGE MEGYEI NÉPLAP *> U Újítási őrjárat az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál A KPVDSZ Szolnok me­gyei bizottsága összehívta a vállalatok igazgatóit, SZB titkárait, hogy megvitassák a szeptemberben kezdődő újítási hónap előkészületeit. Tóth Jenő, a KPVDSZ mun­katársa ismertette a keres­kedelem és a vendéglátóipar soron következő feladatait, majd értékelte a vállalatok újító mozgalmát. Megállapí­totta, hogy 1959 óta egyen­letesen fejlődött az újító­mozgalom, viszont a tapasz­talatcserék sűrítésére van szükség ahhoz, hogy ez a fejlődés gyorsabbá váljék. A tanácskozáson többen felszólaltak. Elsősorban arról beszéltek a jelenlevők, hogy nagy szükség lenne több ren­delet felülvizsgálására, eset­leg módosítására az újító­mozgalom egészséges fejlő­dése érdekében. Milota Ferenc, a TÜZÉF vállalat újítási előadója ja­vasolta: a vállalatok adja­nak ki pályázati felhívást egy-egy szakterület újítási programjának megvalósítá­sára. Többen szóvá tették, hogy a néhány évvel ezelőtt elutasított újítási javaslat közül többet felül kellene vizsgálni, mert előfordult, hogy felelőtlenül, szakszerűt­lenül bíráltak el egyes újí­tásokat. Az Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat képviselője kifogásolta, hogy a Belke­reskedelmi Minisztérium munkaügyi osztálya több mint egy éve hallgat egy olyan újítás sorsáról, amit több megyében már beve­zettek és sikerrel alkalmaz­nak. Az újítások körül ta­pasztalható huzavona meg­szüntetése érdekében a ta­nácskozás résztvevői javasol­ták: szervezzenek az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­latnál újítási őrjáratot. Tíz éves a kisújszállási háziipari szövetkezet (Tudósítónktól) Háziasszonyoknak, sok gyermekes családanyáknak már tíz éve nyújt kereseti lehetőséget a kisújszállási háziipari szövetkezet. Meg­alakulásukkor mindössze 28—30 asszonynak tudtak munkát biztosítani. Éves Felkészült a nagyjavítási szezonra a szolnoki Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat. Már most többszáz erőgép fel­újított motorja várja a cserét. Kelemen Gyula a Diesel üzem vezetője műszaki átvétel előtt mégegyszer alapo­san megvizsgálja a motorokat Mézes bácsi dinnyéje Zagyva-parti nyárfás lege­lőn kanyarog az út a kunyhó felé. Ide húzódik be hűvös éjszakákon a csősz, itt pihen­teti meg fáradt lábait Fergyi bácsi is, a mezőőri Köröskörül, mindenütt dinnye, de olyan sok, hogy szinte nem is látszik tőle a szürke, homokos föld. Ha más mondaná, ha éppen nem látnám, el se hinném, hogy annyi van belőle. Sárga, meg görög összesen 75 hold. Olyan ízű, mint a méz, ami nem is csoda, hiszen ,.mézes” aki termelte. Mézes István bácsi dinnyéje ez itt mind. Ügy ismerik a piacon is, pedig ő „csak” nevelgette, tulajdonképpen a jászfelsö- szentgyörgyi Űj Hajnal Ter­melőszövetkezeté a termés. Három éve dolgozik az öreg a közösben. Érti a mesterségét, az apja is dinnyés volt, a hét gyerekéből pedig négy maradt a szakmában. S hogy a húsz unokából hány diny- nyés lesz, azt még nem lehet tudni. Tény, hogy amit Mézes bá­csi termelt, az nagyon jó. Nemcsak én állítom ezt, ha­nem mindenki a faluban. Sőt a pestiek is szívesen fogad­ják a szövetkezet küldemé­nyét. Naponta szállítják a friss árut a fővárosba. A dél­utáni szedéssel pedig még éj­szaka is elindulnak, hogy mi­nél előbb piacra kerüljön; Nem könnyű feladat egy dinnyével megrakott teher­autót vezetni. Ügy kell arra vigyázni, mintha mind csupa hímes-tojás lenne, különben össze törődik. Ehhez pedig [ Fel-sőszentgyörgyön senki nem ért jobban Mézes Imrénél. Körülbelül kétszáz mázsát szállított el eddig. Két hét óta jóformán nem is aludt, ha csak azokat a félóráikat nem számítjuk, míg rakodás közben a kormánykerékre hajtotta a fejét. Nincs váltótársa, de az öreg nem is bízná másra ezt a munkát, mint tulajdon fiá­ra. így nyugodt, tudja, hogy biztos kezekben van az áru. Hiszen ha mór eddig ápol- gatta, kár volna most össze- rázatni. Kettévágjuk. Szép, bárso­nyos pirosbélű dinnye. Leg­alább tizenöt kilós. Magot szinte alig találunk benne. A legjobbkor vettük le. A ké­sőn szedett már túlérik és a magok körül látszik — kezd apadni. De előbb sem jó, meg kell várni, míg megérik. Ezt ugyan lehet siettetni a szár megcsavarásával, csak éppen ízetlen lesz. Mézes bá­csi azonban ilyet nem csinál. Ő csak a jó dinnyét szereti, s a piacra sem küld rosszat. Visszaemlékezik, mennyi baj volt vele, míg felnevelte. Először nyolcvan holdat ve­tettek. Azután jött a homok­verés, elvitt öt holdat. Ké­sőbb sok eső volt, majd mi­kor kellett volna, nem esett egy csepp sem. Mégis jó ter­mésük lett Ez persze nem egyedül az öreg érdeme. Ott volt a sok segítség, elsősorban a „Mézes­brigád” tagjai: Pintér István, Juhász Imre és Turján Jó­Szolnok megyében elsőnek a riszajenői Üj Tavasz Termelő- szövetkezet, kongresszusi ver­senyben dolgozó növényterme­lési brigádja kezdte meg az őszi árpa vetését. A szikesedésre haj­lamos talajon bárom Zetor-von- tatású vetőgép dolgozik és csü­törtök délig 114 katasztrális hol­don került földbe az őszi árpa. \ termelőszövetkezet és a gép­állomás szakemberei komplex- munka folyamattal szervezlek meg a vetést. Az őszi árpa ré- *zére kijelölt területen fűkaszá­val vágták le a szegletesledrie- ket, kombájnnal nyomban csé­pelték a termést, utána sekély szántást végeztek, majd a szo­kásos gyűrűs henger helyett a Tószegi Gépállomás főagronó- musa Kalmár János és brigád­vezetője Zablánszki István által konstruált nehézsímítót alkal­maztak. Ezt kővetően állították be a három szovjet típusú vetőgépet. Jól szervezett munkával a hét végéig kétszázötven holdon te­szik földbe az őszi árpát. zsef. A családtagokról nem is beszélve. Most éppen rakodnak. Egy­másnak adogatják a jókora dinnyéket. (A legtöbb öt ki­lón felüli — tehát elsőosz­tályú!) A szélső azután fel­teszi a teherautóra. így megy, míg el nem fogy az összegyűjtött halomból. Utá­na a sofőr indít és tovább mennek a következő kupacig. S holnap virradóra már Pesten lesz Mézes bácsi diny- nyéje... Ami pedig itt ma­radt még, arra ÉzsiáS Sán­dor, a szövetkezet Fergyi bá­csija vigyáz a következő sze­désig. Fehér Mária tervük pedig 100 000 forint volt. Ma 336 tagja van a szö­vetkezetnek. éves tervük pe­dig meghaladja a négy mil­lió forintot. A konfekció részleg főleg gyermekruhákat készít. Nor­vég kesztyűik, gobelin hím­zéseik éppoly keresett cik­kek a Szovjetunióban, mint Angliában és Bulgáriában. Szűrhimzésekbő], vertcsip­kékből szintén exportálnak. A szövetkezet tíz éves fennállását 103 százalékos tervteljesítéssel ünnepelték. Hozzájárul az eredményhez az is, hogy ma már nemcsak kisújszállási, hanem kende- resi és kunhegyesi asszo­nyokat is foglalkoztatnak. Üjabban bevezették a házi varró- javító szolgálatot. Az igaz, jelenleg szűk he­lyen dolgoznak. Három ház­ban öt kis helyiség áll ren- ! delkezésükre. Érthető tehát az öröm, hogy most a jubile­umra megkapták a tanácstól az építési engedélyt egy .csipkeház” létesítésére. A létesítendő új épület, mint­egy 40 méter hosszú lenne. Helyet kap a házban a be­mutató mintaterem, több iroda, a szabász-, az export konfekció és a munkakiadó részleg. A csipkeház mintegy fél millió forintos költséggel épül, s legkésőbb tavaszra átadnák rendeltetésének. A szövetkezet 336 tagja nemcsak a munkában van együtt Most éppen három napos ismeretterjesztő ki­rándulásra készülődnek Ba­laton, Pécs környékére. Távlati tervük? Ha fel­épül a csipkeház, még több asszonynak adni munkát, még nagyobb hírnevet sze­rezni a kunsági háziipamak. Nincs egyetlen homályos pontja sem Munkásőrök a párt. téziseiről Az augusztus 19-én megje­lent kongresszusi irányelvek az elkövetkező évekre adtak szerteágazó útmutatást. Or­szágunk közvéleményét azóta is élénken foglalkoz­tatja ez a közösségi és egyé­ni életükre olyannyira kiha­tó dokumentum. A kisújszál­lási pártbizottság helyiségé­ben éppen szolgálatot teljesí­tő Szilágyi Lajos és Szöllősi István munkásőr elvtársak­kal is a kongresszusi tézisek hatásáról beszélgetünk. — Egyetértünk a Központi Bizottsággal, világos, nyílt beszéd ez, nincs egyetlen ho­mályos pontja sem a tézisek­nek. Csak örülni lehet ezek­nek a lelkesítő távlatoknak — mondja Szilágyi elvtárs, aki civilben a Nagykunsági Álla­mi Gazdaság párttitkára. — Azt csak helyeselhet­jük, hogy végre megszűnnek a származási nyilvántartá­sok. Hiszen nem tehetett arról az a kulák gyerek, aki nem tanulhatott tovább, hogy 40—60 hold földön gaz­dálkodott az apja. A fontos csak az, hogy segíteni akar­jon nekünk a gyerek — je­lenti ki Szilágyi Lajos. — A kisiparosoknál azon­ban már nem ennyire egy­szerű a helyzet — veti közbe Szöllősi István, a Búzakalász Tsz kerékgyártó mestere. — Talán lehetne megoldást ta­lálni, hogy némelyikük ne élhessen vissza a lakosság rászorultságával; Tudom, hogy nélkülük sok szakmá­ban nem lehetne az igénye­ket kielégíteni, meg a szö­vetkezetek sem tudják min- dőjüket befogadni, dehát azért nem ártana a nyerész­kedők körmére ütni. .Mégha kevés is akad köztük; Ez persze inkább városi probléma. A mezőgazdaság számára megszabott felada­tokra térnek ezután. Szövetkezeti gazdák áutóbusz kirándulása a Balatonra és küiönvonaton az Országos Mezőgazdasági Kiállításra A Bezosztája 1-es 16,40 mázsát adott Jászdózsán Az idei terméseredmények ismételten bebizonyították az intenzív búzafajták fölé­nyét. Különösen a szovjet Bezosztája 1-es vizsgázott jól. A többi fajtákhoz képest jobban tűri a fagyot és ke­vésbé viseli meg a szárazság. A jászdózsai Tarnamenti Tsz 182 holdon 16,40 mázsás át­lagot takarított be a Bezosz­tája 1-ből. Az egyik 11 hol­das táblájukon 25,70, a 47 holdason 20 mázsás átlagter­mést értek el. A szovjet fajta jóval többet adott az olasz San-Pastorénál és magyar Bánkút! 1201-esnél. A szö­vetkezet vezetői azzal büsz­kélkednek. hogy a szovjet búzájukból 15 vagont maga­sabb áron; vetőmagként ér­tékesítettek; A szeszélyes időjárás miatti terméseredmények gondolkodásra késztetik a Tarnamenti gazdákat. Le­vonják az idei tanulságokat, gondosabban válasszák meg a fajtákat, jobb magágyat készítenek, több műtráeyát adnak és idejében vetnek. André Béla főagronómus- tó] hallottuk: — A San-Pastore a késői, novemberi vetés miatt fize­tett gyengén. Nem erősödött meg a növény és egyrésze kifagyott. Az egyik 61 hol­das Bezosztája táblába csupán disztillerezés után vetettünk. Itt. csupán 13,50 mázsás át­lagot értünk el. Tavaly a bú­záink nem kaptak alapmű­trágyát, csupán fejtrágyáz­tuk azokat. Ez is kiesést je­lentett: A Tarnamenti Tsz vezetői most elemzik a tavalyi hi­bákat, s az idén jobban fel­készülnek a vetésre. Csupán két fajtát, Bezosztája 1-et és Bánkuti 1201-est termelnek. Az előbbit 300. az utóbbit 200 holdon vetik. Alapmű­trágyaként 100 kiló szuper­foszfátot és 50 kiló műtrá­gyát szántanak alá. Az idén minden táblát 18—21 centi­méter mélyen szántanak és nem teszik a magot disztille- rezett földbe. A jászdózsai közös gaz­daságban már hozzáfogtak a vetés előkészítéséhez. A tavalyiaknál nagyobb táblá­kat alakítanak ki. De így is kevesebb kalászos kerül ka­lászos után a földbe. Az egyik 50 holdas parcellát már felszántották és lezár­ták. A többi mag kukorica helyére kerül, melynek gyor­sítják a letakarítását. Tisztítják a búzát és szep­tember végén megkezdik _ a vetést. Először a Bezosztája 1-es, azután a Bánkuti mag­ját teszik a földbe. Ügy szervezik a munkát, hogy október 15-ig valamennyi kalászos vetésével végezze­nek. Joggal bíznak. ho?y jö­vőre gazdagabb termést fog­nak betakarítani.1 gatják Veszprém, Balatonfü- red, Badacsony, Hévíz, Za- márdi és Siófok nevezetes­ségeit. Ugyancsak háromnapos Balaton körüli úton voltak autóbusszal a jásztelki Tol- buchin Tsz gazdái is. Ök augusztus 15-én indultak Dunántúlra. A jászjákóhalmi Petőfi Tsz gazdáinak hatvan fős csoportja szombaton reggel kétnapos budapesti kirándu­lásra mennek. IVjíegnézik a főváros nevezetességeit és hosszabb időt töltenék az Országos Mezőgazdasági Ki­állításon. A szövetkezeti gazdák ki­rándulásait az Állami Biz­tosító járási és városi ki- rendeltségei szervezik. Az utazás, szállás és étkezés költségeit az MTSZ tagok Biztosítási és Önsegélyző csoportja fedezi. Bányásznap? ünnepség Szolnokon A XII. bányásznapra készül­nek az alföldi olajbányászok is. A hagyományos ünnepségeket az Idén is szeptember elsején rendezik meg. Délután öt óra­kor a kőolajbányászok a Hősük terén megkoszorúzzák a szovjet hősük emlékművét, majd a Körösi úti telepen nagygyűlésen vesz­nek részt. Mezősi József, az Al­földi Kőolajfúrási Üzem igazga­tója köszönti a bányászokat és három kormánykitüntetést, va­lamint több miniszteri kitünte­tést ad át a termelésben élenjá­róknak. Az eddigi bányásznapi ünnepségektől eltérően az idén a nagyobb üzemegységekben — Egerben, Orosházán és Hajdú­szoboszlón is hasonló ünnepsé­geket rendeznek. Ezen a napon a kiváló olajbányászok közel 400 000 forint jutalmat kapnak. — . Csak most látjuk iga - zán, hogy mekkora az öntö­zés jelentősége — csillan fe< Szilágyi elvtárs szeme. — Ezen a nyáron már majd 12 ezer holdat öntöznek a határ­ban. Rájöttek az embere!;, hogy gyakran 10 mázsával »*. több a termés, ha nem az időjárásra bízzák magukat. — Nemcsak az öntözésre vonatkozó elképzelések vál­tottak ki mifelénk nagy tet­szést, — jegyzi meg Szöllősi elvtárs. — A fejlettebb mű­velési módszerek is népsze­rűek már nálunk. Tudjuk, hogy a jó földünk nem min­den, kell a műtrágya és a gép. Még a gabona vetéste­rületét is növelni kell, ha meg akarjuk termelni szük­ségletünket. Mint ahogy az idén már többet vetettünk a gabonából, a tavalyinál. Aztán ismét szóba kerül­nek az irányelvek politikai vonatkozásai. Ezek foglal­koztatják a leginkább az embereket. Ez különben természetes is, hiszen politi­kai alapvetés nélkül nem le­het előrelépnünk. — Tudtuk, hogy a személy: kultusz időszakának véglege. lezárása még elkövetkezik majd, hiszen a VII. h&ngresz. szusnak még az ellenforra­dalommal kellett elsősorban leszámolnia — gondolkodik el Szilágyi Lajos. — És ez így is volt jól. Most már hat év eredményei állnak pár­tunk mögött. Bíznak is az emberek a politikánkban. Ezt a bizalmat tükrözi, hogy egy­re több pártonkívüli válla! részt feladatain^, megoldásá­ban. A tisztultabb légkörben igen eleven az emberek ak­tivitása: élénken vitatják a téziseket, bátran nyilvánító ■ nak véleményt. Egyöntetű a régi szektás vezetőség elíté­lése. — Azt, hogy mennyire más a mai politikai légkör, azt csak az elmúlt időkre vissza­gondolva tudjuk igazán be­csülni, — ünnepélyesedbe meg Szöllősi István hangja. — Ma is kötelező a felsőbb szervek határozatainak vég­rehajtása, de ezek az intéz­kedések nemcsak; jók. reáli­sak, hanem a mi meghall­gatásunk révén születnek. Sokkal könnyebben és job­ban megy így a munka. — toll — Egészségügyi ellátásunk színvonala A felszabadulást követően egyre több dolgozót vontak be _ a társadalombiztosítási hálózatba. Ma már megyénk­ben a^ lakosság legnagyobb részéről államunk gondosko­dik bármilyen okból eredő munkaképtelensége esetén. Végeredményben a társada­lombiztosításba bevont sze­mélyek és a szolgáltatások számának növekedése egy­aránt az életszínvonal eme­lését szolgálják. — Jelentős eredmény ez, különösen ha figyelembe vesszük az egész­ségügyi ellátás magas szín­vonalát. Gazdasági helyzetünk ja­vulásával egyre emelkednek a társadalombiztosítási cé­lokra fordított kiadások. — 1961. első félévével szemben — amikor 52 945 000 forint értékűek voltak a szolgálta­tások — 1962-ben ugyaneny- nyi idő alatt t öbb mint 58 000 000 forintot költöttek a dolgozók seséfyezésére. — Ezenkívül még az idén 3 millióval többet fordít az állam egészségügyi intézmé­nyeink ellátására. Mindezek az adatok is bizonyítják, hogy milyen nagy erőfeszí­téseket tesz kormányunk né­pünk egészségvédelme érde­kében. Ha ugyanis a kiadá­sokat elosztiuk a biztosított dolgozók számával, azt lát­tuk. hoev maidnem egv havi átlagbért. 1300 forintot köl­tenek az ^ZTK st«-**» me­gyénk munkavállaló»«** I Ve r>n n SZMT TP elnök A jászberényi Rákóczi, Vörös Csillag és a Március 15 Tsz tagjai kedden reggel háromnapos Balaton körüli kirándulásra indultak. Az ötven fős csoport autóbusz- szal teszi meg a több száz kilométeres utat. Meglátó­Vetik az őszi árpát Tisza jenőn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom