Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-28 / 200. szám

1962. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP íi Falusi könyvtárosok Három arckép A kongresszusi irányelvek szellemében Küldöttválasztó taggyűlésre készülnek pártszervezeteink Pártun.z nagy eseményére, a közelgő VIII. kongresz- szusra nem az irányelvek megjelenésével kezdődött meg a készülődés. Már év elején szinte minden munkahelyen úgy fogtak hozzá az éves feladatok elvégzéséhez, hogy a kongresszust újabb eredményekkel, munkasikerekkel köszönthessék. A munkások, a termelőszövetkezeti tagok versenyvállalásokat, felajánlásokat tettek. Most már a számvetésnek Is elérkezett az ideje. A szeptember 1-én kezdődő küldöttválasztó párttaggyűlé­seken beszámolnak arról, hol tartanak a terv teljesítése­ben, mi valósult meg a pártalap szer vezet ^ vezetőségét új­jáválasztó taggyűlés határozatából. Megkérdeztük néhány termelőszövetkezet párttitkárát, hogyan készülnek a kül­döttválasztó taggyűlésre? Falusi könyvtáros. A két szó tartalma általában más, mint ha csak egyszerűen a főnevet mondanánk, jelző nélkül.' Arról van szó ugyan­is, hogy nem elég a köny­vet kiadni. Tanítani, ne­velni kell. A falusi olvasók közül még nagyon sokan nem tudják, mit szeretnének. Szépet akarnak olvasni, ér­dekeset. És talán van vala­mi a felfedezés izgalmából bennük, amikor az iroda1 om soha nem látott tájakra, ér­dekes emberi sorsok közé viszi őket. S az új tájak idegenvezetője a könyvtáros. Akihez nemcsak azért tér­nek be, hogy elvigyék a könyvet, hanem azért is, hogy elbeszélgessenek vele, mint bizalmas baráttal a felfedezésekről, az újról. A könyvtáros kedves olvasmánya Munkanadrágjába törli a kezét Dajka Miklósné, a kar­csú fiatalasszony, ahogy ab­bahagyja a dughagymasze- dést. Sietni kell, itt az ok­tatási év és akkor nem lesz ideje ilyesmire három könyvtár vezetőjének, a he­lyi iskola pedagógusának, s a szegedi főiskola levelező hallgatójának. — Hogyan bírja? — Bírnom keil. Mindegyi­ket szeretem, mit csináljak? Olyan jó az emberekkel be­szélgetni, és figyelni a fo­kozatosságot. Kezdődik a romantikusokkal, Jókaival, Dumas-val. Aztán jönnek a többiek és büszkén mond­hatom. hogy« ma már leg­olvasottabb íróink Heming­way, Solohov és Nexő. — És mi a könyvtáros kedves olvasmánya? — 0, az nagyon sokféle. Lewis Sinclair: Arrowsmith, Cocteau: Vásott kölykök, s a nagy kedvenc: Németh László. Tőle legjobban az Égető Esztert, meg a Gyászt szeretem. — Folyóiratokhoz hozzá­jut? — Igen. Élet és tudomány, Oj írás jár az iskolának, meg el szoktam olvasni az Irodalmi újságot. (Ejnye, ej­nye, ezt kétszer is mondta!) De ha el is téveszti az Elet és Irodalom mai nevét, a vitákkal tisztában van, ismeri a fiatal költőket. Jevtusenkótól még nem ol­vasott semmit, de hallott róla. Visszatérünk a munkához. Szereti. Az itt, Szapárfalun lakó és Törökszentmiklósra bejáró diáklányok az ő lel­kes társadalmi aktívái. És azt szeretné, ha az ifjúsági és a pedagógus könyvtár mellett a községé is fej­lődne, mert kevés még a felnőtt olvasó. Hozzávetőleg a felnőtt lakosság 7—8 szá­zaléka könyvtári tag. Akad több könyvbarát is, de ezek inkább csak a gyerekeket küldik. — Mit kívánna így hirte- lenében? — Rendes könyvtárhelyi­séget, mert az iskola alkal­matlan. Egyébként minden rendezvényt ott tartanak. Szóval új művelődési ház kellene, könyvtárral. Akkor nézne meg minket. Céllá ? minden írótól egy könyvet A fegyvemeki könyvtár helyiségében csend van. Ilyenkor délelőtt dologidő­ben ritka a kölcsönző, mint a fehér holló. így hát nyu­godtan el tudok beszélni Bujdosó Gyulánéval, a könyvtár vezetőjével. Főhi­vatású könyvtáros. Szorgal­mas, kedves — így mondják az olvasók. A Pesten érettségizett kis­lányból hamarosan család­anya lett, s most várja a má­sodikat. Mivel jellemezhet­nénk? Talán azzal, hogy szí­vós, kitartó és olvasottságá­nak hézagait igyekszik be­tölteni. Célja: Legalább egy könyvet olvasson minden írótól, akinek műve szere­pel a könyvtárban. Ö is meg­járta az utat Jókaitól Jonh Steinbeckig. Folyóirathoz kevéssé jut, ha Pestre megy színházi előadásokat néz. Legutoljára tavasszal nyil- lott erre alkalma: k Loren - zacio-t látta Gábor Miklós­sal. Folyóirathoz kevéssé jut, büszkesége az, hogy az olva­sók jórésze már nem csak klasszikus szépirodalmat, hanem dokumentumkönyve­ket, mai magyar írókat is olvas. Tervei: ki szeretné szélesí­teni az olvasómozgalmat, amely az elmúlt évadbari ötven olvasót hozott a „konyhára”. Tud az emberek nyelvén Szokatlan helyről ugrik le a kuncsorbai könyvtáros: egy épülő családi ház belső állványozásáról. Ősz a haja, de fiatalosan mosolyog, ami­kor meginvitál: Ülnénk le egy vályogtégla halomra. ízesen beszél, széles gesz­tusokkal. Ügy ahogyan azok­kal a parasztemberekkel szokta, akik az olvasói. Be- csüléte van az öregnek, s ennek köszönheti talán a jó arányt is: 190 könyvkölcsön­ző közül csak harmincöt a tizennégy éven aluli. Tud az emberek nyelvén beszélni. Erről magam is meggyőződtem, amikor egyik munkatársa odaszólt neki: — Aztán János bácsi: be­megyek magához délután könyvért, de politikait ne adjék nekem! Inkább szóra­kozni akarok! — Gyere csak nyugodtan Tónikám! Adok én neked olyant, hogy szó sincs benne Augusztus 24-én Jászbe­rényben a városi pártbizott­ság és tanács értekezletre hívta meg a termelőszövetke­zetek elnökeit, agronómusait, az erdőgazdasági szakembe­reket. A váróig fásításáról ta­nácskoztak és megállapodtak abban, hogy a közeljövőben több száz holddal növelik a termelőszövetkezetek fásított területét. * A megyei pártbizottság ipari osztálya mellett létre­hozott alosztályok elkészítet­ték munkatervüket, a közel­múltban tartott tanácskozáso­kon megvitatták és hozzáfog­tak végrehajtásához. * Kenderesen és Abádszaló- kon a községi pártvezetőség megfelelően szorgalmazta a pártoktatási év előkészítését. A különböző oktatási formá­kon tanuló hallgatók többsé­gével már elbeszélgettek, so­kan már az oktatási anyag árát is befizették. * Szombaton a megyei párt- bizottságon azokkal az akti­vistákkal tanácskoztak, akik a szeptemberi küldöttválasz­tó taggyűlések előkészítésé­hez adnak segítséget a párt- alapszervezeteknek. * A Központi Bizottság gép­iparral kapcsolatos határoza­tából adódó feladatok végre­hajtására a jászberényi Ap­rítógépgyárban és a Fém­nyomó és Lemezárugyárban elkészítették az intézkedési tervet. Párttaggyűlésen is­mertették, vitatták meg és egészítették ki ezt a tervet. * Megjelent a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács közös kiadványa „Szolnok megye ma és holnap” cím­mel. A megye fejlődését tük­röző képes kiadványt a párt- szervezetek és az ajitívacso­politikáról aztán' mégis poli­tizál! — No arra én is kiváncsi vagyok! — Odaadom a Csendes Dont — kacsint rám Papp János. — Azt le sem tudja tenni majd. Ismerem az em­bereimet. így is van. Ismeri őket. S bár nincs meg a kívánatos érettségije, vagy tanfolyama, mégis nagyon sokat tett az olvasóközönség toborzására. A Vidám mezőgazdaság so­rozat könyvei az ő agitáció- jára fogynak a faluban. Büszke arra, hogy Faragó Bálint nemcsak a legjobb paraszt-olvasó Kuncsorbán, hanem a leglelkesebb pro­pagandistája is a könyvek­nek. Könyvtári órák? — Az úgy van, hogy a munkából jövet beszólnak Papp Jánoshoz, várj meg minket. Megmosdunk, ruhát váltunk. visszajövünk. — hunyorog. — Én meg várok. Ilyenkor kilenc-féltizig is. * Három arckép. Könyvtáro­sok. Emberek, különböző végzettséggel, különböző igé­nyekkel. Nem hiszem, hogy Papp Jánossal elvitatkozhat- nék Jevtusenkóról, vagy az absztraktokról. De fél tizig virrasztja az olvasókat, ha kell. S Dajka Miklósné Vá­gyai között első helyet ka­pott egy szebb könyvtár, ahol jobban lehet dolgozni. Nem tartoznak a kulturális forradalom vezérkarába, ta­lán tiszti rangjuk sincs. De a „lövészárokban” helyt áll­nak. Művelődési terveink rájuk is épülnek. portok agitációs munkájuk­ban jól hasznosíthatják. * A megyei 'pártbizottság ágit. prop’, és ipari osztálya, valamint az SZMT a közel­jövőben kiállítást rendez, amelyen megyénk iparának új és korszerűsített termé­keit mutatják be. REÁ SZÖGEZÖDÖTT a TV kamerája. Megvilágítot­ták a reflektorok a megha­tott embert, aki nagyot lé­legezve, szerényen vette át a nagy kitüntetést, azt az ok­levelet. amely bizonyítja: Túrkevén a városi művelő­dési ház színjátszó együttese munkájával kiérdemelte a „Kiváló színjátszó együttes” címet. És néhány óra múlva Pelech Zoltán kis lakásába egymás után csöngettek be az érdeklődők, az együtt ör- vendők: grátuláltak a cso­port vezetőjének a nagy si­kerhez, Az egész országban nyolc csoport kapta meg az igen nehéz feltételekhez kötött kitüntető címet. A kis kun városban tehát joggal büsz­kék az oklevélre. Túrkevén igen régi hagyományai van­nak a színjátszásnak. S a mostani csoportban is java­részt azok vannak, akik már a felszabadulás utáni, évek­ben is feláldozták szabadide­jük jelentős részét azért, hogy városuk és a környező helységek közönségét szóra­koztassák. 1949-ben ezek a lelkes színjátszók pakoltak fel teherautókra, hogy jele­netek, szavalatok előadásá­val segítsék a választási har­cot. S amikor az országban az elsők között termelőszö­vetkezeti várossá lett Túrke- ve, a Vörös Csillag Tsz új Pálfi József, a kunhegy esi Vörös Október Tsz párttit­kára így válaszolt: — Saját munkánk, gazdál­kodásunk elemzésénél is a kongresszusi irányelveket használjuk vezérfonalként. Nem is lehet ez másként, hi­szen a tézisek megállapításai. 'színjátszó csoportját Pelech Zoltán vezette szinte az első perctől fogva. KEDDEN ÉS pénteken 3—3 órára összegyűlnek pró­bára a régi és új színjátszók immár tíz éve a városi mű­velődési házban. S ,ha szük­ség van rájuk, elég egy üze­net és együtt vannak. Mivel érdemelték ki a ki­tüntetést? Azzal, hogy bár­mikor, bármilyen- fáradtság árán is kimentek a tanyavi­lágba, termelőszövetkezeti központokba és vitték a szép szót. Azzal, hogy példás kollektívát alakítottak ki, amely veszekedés, féltékeny­kedés, irigység nélkül, test­véri közösségben végzi kul­túrterjesztő misszióját. Hogy résztvesznek a közös vitákon, megbeszéléseken. hogy mindannyian tagjai a József Attila olvasómozgalomnak. Tíz év alatt negyven 3 fel- vonásos színművet vagy száz alkalmi műsort, egyfelvoná- sosokat mutattak be, részt vettek minden nagyobb ün­nepségen, megmozduláson. Megérdemelték nem utol­só sorban azzal, hogy győzni tudtak önmaguk felett, hogy nem a könnyebb feladatokat választották, hanem a nehe­zebbeket, hogy volt bátorsá­guk röviddel az ellenforra­dalom után előadni Fehér István: Bekötött szemmel cí­a feladatok ránk is vonat­koznak. Termelőszövetkeze­tünk még egy esztendővel ez­előtt is sok bajjal küszködő gazdaság volt. Ezévben előbbre léptünk, s ha vannak is gondjaink, ezek már más természetűek, mint a koráb­biak voltak. Megszilárdult a vezetés, sokat javult a tsz pénzügyi helyzete, fejlődött a munkaszervezés, eredmé­mű darabját, bátran nyúlnak hagyományokhoz és kiemel­ték a méltatlan elfeledett- ségből Gyagyovszki Emilt, a tavaly elhunyt öreg munkás írót és költőt, most pedig Brechtet játszanak. Ebben a csoportban mű­ködik immár másfél évtizede Pabar Sándor vasesztergá­lyos, az egyik alapítótag. Tíz éve színjátszó 'Rácz János tsz könyvelő és F. Kovács István, a BELSPED kocsisa, az olyan tagokat, mint a hat éve működő Ducza Katalin, tanítónő, Oláh Margit védő­nő — a fiatalabbak közé Számítják. Mindenkit nem sorolhatunk fel, pedig meg­érdemelnék. Az 54 éves Sándor Mátyás női szabó éppúgy, mint a most kezdő fiatalok. ZOLI BÁCSI — mert min­denki így hívja — méltán büszke a csoportjára. Ha né­ha el is fárad és a lemondás gondolatával foglalkozik, fe­lesége szelíd szóval mondja: úgyás belebetegednél. ha nem dolgozhatnál velük és értük. Ilyen ember a vezető és ilyenek a csoport tagjai. A túrkeveiek Tiszabő, Tisza- derzs és Tiszagyenda lakos­sága pedig kíváncsian várja, mivel lepi meg őket me­gyénk egyetlen kiváló szín­játszó együttese. (H. T.) nyesebb a gazdálkodás. Még­is szinte nekünk íródtak az irányelvekben azok a sorok, amelyek a közös alapok gyorsütemű fejlesztésére, a legfejlettebb termelési és üzemszervezési megoldások bevezetésére, a nagyüzemi munkaszervezésre serkente­nek. — Nagyon fontosnak tar­tom, hoigy szövetkezetünk minden tagja megismerje, ta­nulmányozza az irányelve­ket. Ezért az e havi taggyű­lésünkön, ezt követően párt- csoport üléseken, a munka­csapatoknál pihenés közben rögtönzött beszélgetéseken is­mertetjük. Küldöttválasztó taggyűlésünk beszámolóját — amit már papírra vetettünk — az irányelvek tanulmá­nyozása, s a megyei pártak- tíván kapott segítség alapján egészítjük ki. 2 — Mi összevontan, községi szinten tartjuk a küldöttvá­lasztó taggyűlést — tájékoz­tatott Kiss József né, a tisza- gyendai párttitkár. — Két pártalapszervezetünk van, a 70 tagú termelőszövetkezeti és a 21 tagú területi.. Ha.a kö­zös gazdaság dolgairól szó­lunk, az egész községet érin­ti, mint ahogy az is mind­annyiunk érdeke, hogy a Le­nin Tsz-t a következő évek­ben az átlagosan gazdálko­dók színvonalára emeljük. — Ennek eléréséért már az idén is tettünk egyet s mást. Azok a három-, négy­tagú bizottságok, amelyek 1 a küldöttválasztó taggyűlés be­számolójához gyűjtötték az anyagot, nagyon reálisan, kri­tikusan mérlegelték, hogyan használtuk ki lehetőségein­ket. — Beszámolhatunk majd arról, hogy a kongresszusi tiszteletére tett felajánlá­sunknak jórészt eleget tet­tünk. A tehenészek már a féléves felmérés idejére va- lóraváltották Ígéretüket. Arra vállalkoztak, hogy 500 liter­rel több tejet fejnek minden tehéntől a tervben meghatá­rozott 2500 liternél. Az is szép eredmény, hogy a 8—9 hónapos sertéseket 1100 kilo­grammos súlyban értékesítet­tük. Kettőszázötvenet adtunk át eddig és szeptemberben hízik meg újabb száz. A szarvastnarhahízlalás is jól sikerült, az ötvenet is meg­haladja, amit exportra szállí­tottunk. Baromfigondozóink a tervezett 7000 csibe helyett 11 000-et nevelnek fel, négy, illetve három kilogramm ta­karmányt használnak egy kilogramm hús előállításá­hoz. [F Gyányi László, a török­szentmiklósi Dózsa Tsz pár'-- titkára mostanában mindig kéznél tartja a vezetöségvá- lasztáskor hozott határozatot. — Ez lesz a gerince a kül­döttválasztó taggyűlés beszá­molójának — mondja. — Ter­mészetesen kiegészítjük a ha­tározat végrehajtásáról, gaz­dálkodásunkról összegyűjtött anyagot, az irányelvek meg­határozásaival. a feladatok­kal. Arról feltétlenül beszél­nünk kell, hogy a szocializ­mus építése, második ötéves tervünk teljesítése milyen erőfeszítéseket követel. A mi nyelvünkön ez azt jelenti: többet termeljünk, többet ad­junk az országnak. Alkal­mazzuk a fejlettebb terme­lési módszereket, felkaroljuK a dolgozók kezdeményezéseit. — A tézisek is megerősí­tettek bennünket abban, hogy pártalapszervezetünk létszá­mának növelése mellett erő­sítenünk kell kapcsolatainkat a pártonkívüliekkei. Együtt, egy célért dolgozva érhetjük el, hogy évről évre fejlődjön közös gazdaságunk, s mind több árut adhassunk az .or­szág népének. N. K. — hernádi — A PÁRTÉLEI HÍREI "iiiiiiiiHiiütiimiiiiiMtiMiiimiiiiiiniiiiiiiimmiuiiiiimilAr "nnnimiiiviiiiitiitiiiKiiiiiitiitimmnuiiinHiiiiiimH* Naponta hét és félezer liter szódavizet gyártanak a szol­noki fogyasztók részére. És mégsem elég — tapasztaljuk gyakran az üzletekben. Sajnos, nem Zajacz Jenő szikvíz- töltőn, hanem szállítóeszközök hiányán múlik, ha nem kapunk egy pohár hűsítő szódavizet. Egy színjátszócsoport a reflektorfényben

Next

/
Oldalképek
Tartalom