Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

1962. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IDŐS FEJJEL — szívvel Nemrég azt a bölcs j • megállapítást hallottam egy értekezleten, hogy jóval könnyebb jogokat kiharcol­ni és adni a népnek, mint megtanítani őket árra, hogyan éljenek vele. A művelődés­hez való jog is ezek közé tartozik. Mégis, ha vissza­tekintünk az elmúlt évti­zedre, büszkén szögezhetjük le, hatalmasat léptünk elő­re, akár az új mozilátogatók millióit, akár a könyvtárak megszaporodott létszámú ol­vasóközönségét, akár az egyetemet, középiskolát vég­zett fiatalok számát tekint­jük. A művelődésügy egyik igen fontos ágazatában a felnőtt- oktatásban — nyugodtan el­mondhatjuk — az utolsó két év hozta meg a változást. A tömegek megindultak az iskolák felé, nehézkezű mun­kások, többgyermekes csa­ládanyák láttak neki, hogy a második, sőt harmadik műszak idején rég elfelej­tett tudnivalókat idézzenek, azután erre az új ismeretek szilárd erődítményét építsék fel. Mi indított arra a megyé­ben több mint nyolcezer em­bert az 1961—62-es oktatási évben, hogy átlépje az is­kolák kapuit és az első, reszketegen rajzolt i betűtől sz integrálig mohón igya magába az újat, az isme­retlent? Kétségtelenül nagy moz­gató ereje a- tanulásnak az, hogy sok beosztást bizonyos iskolai végzettséghez kötöt­tek. Nem kell bizonygatni,, hogy a fejlődés legelemibb követelménye: minden veze­tő beosztásiba, legyen az bármilyen kis területe a népgazdaságnak, az állam- igazgatásinak, olyan ember kerüljön, aki eligazodik az élet bonyolult dolgaiban, akinek megvan a vezetéshez okvetlenül szükséges átte­kintése, aki biztos a dolgá­ban, mert biztos tudás szik­láján vette meg a lábát. De az ilyen felnőtt diákok mellett egyre többen van­nak, akik úgy érzik, az élet üteme, a világ szédületes fejlődése kötelezi őket arra, hogy többet, egyre többet tanuljanak. Ez a kötelesség­érzet a legkülönbözőbb alak­ban jelenik aztán meg. Mert az az asszony, aki azért ül le az iskolapadba, hogy ne marad­jon el gyermeke mögött és hozzá tudjon szólni tanul­mányához, vagy az az öreg bútorgyári munkás, aki azzal érvelt: tanulnom kell, hogy megértsem az újságok cik­keit, egyaránt az élet tör­vényének engedelmeskedik, amely szinte sugározza a nemes kényszert: tanulj, hogy megértsd a világot. A felnőtt diákokról I modem hőskölteményt lehetne írni. Sz. J.-mét, aki sírva jött a szolnoki esti tagozat igazgatónőjéhez, hogy segítsen meggyőzni a férjét, mert az elválással fenyege­tőzik, ha ő tovább tanul, csak tisztelet és csodálat illeti, úgyszintén az ötven­hat éves Gulyás Mihályt, a büszke juhászt, akinek volt ereje és bátorsága őszbe- hajló fejjel padba ülni, hogy megismerkedjen az írással. A tavalyi tanévben szín­vonalas, szép munka folyt az esti és levelező tagoza­tokon. Általában jó ered­mények születtek, a szolno­ki esti tagozatosok közül például 58,7% volt a kitűnő, a jeles és a jó tanulók szám­aránya és ez máshol sem kisebb. Jónéhány vizsgán jelen voltunk és tanúsíthat­juk, hogy szó sincs az ered­ményekben elnézésről, libe­ralizmusról. Alapos, min­denre kiterjedő kikérdezés, széleskörű tudás volt jellem­ző az általános iskolát vég­zőkre éppúgy, mint a gim- názistákra. őszinte köszönet jár lel­kes pedagógusainknak, akik a fárasztó napi munka után egy-egy tanítási napon este tízig is foglalkoztak az őszü­lő diákokkal, szeretetteljes türelemmel vették át velük a sokszor nehéz tananyagot és fáradhatatlanul küzdöt­tek azért, hogy minél keve­sebb legyen a lémorzsolódás. Nagyszerű munkájuk teszi teljessé azt a szép képet, amelyet a felnőtt iskolások eredményeiről festhetünk. A tanulás népszerű | lett. Az iskolaigazgatókat egyre másra ostromolják: lesz-e a mi községünkben új levelező osztály? A szolnoki közgazdasági technikumban pedig már a tavalyi iskola­évben is több volt a felnőtt diák, mint a nappali tago­zatos. A fénynek azonban ma­kacs kísérője az árnyék. A sok nagyszerű eredmény el­lenére sem lehetünk elége­dettek. S az ok az elégedet­lenségre: a mezőgazdasági dolgozók alacsony számará­nya. A paraszti lakosság me­gyénk lélekszámának több­ségét teszi. Ezenbelüí közöt­tük a legnagyobb arányú az általános iskola nyolc osz­tályát el nem végzettek szá­ma. Mégis az általános is­kolás öreg diákoknak leg­feljebb egyharmada került ki közülük. Legtöbb helyen a brigádvezetők, gépen dol­gozók iratkoztak csak be az iskolába. Ebbe nem nyugodhatunk bele. Művelt parásztság nél­kül nem tudjuk megfelelő ütemben tovább fejlesz­teni a mezőgazdaságot. Ez olyan nyilvánvaló, hogy szinte szót sem ér­demel. Mégis, ezen a terü­leten jutunk legnehezebben előre. Le kell győznünk — és ez egyelőre igen kevés helyen sikerült — a kon­zervatívizmust, a hamis szé­gyenkezést az iskolapad lát­tán, a nehézkességet és nem Utolsósorban a közönyt. Nyu­godtan mondhatjuk, hogy az új osztályok szervezésé­nél, az oktatás csatájának pergőtüzét erre a területre kell irányítani. Ahol erre lehetőség van, ott a tsz-ben kell kihelyezett osztályokat nyitni. Természetesen ez nem megy a szövetkezeti és tanács vezetők legteljesebb támogatása nélkül. A jó pél­da adott. A napokban írtunk a karcagi Leninről, ahol a fiataloknak kötelezővé tet­ték a nyolc osztály elvégzé­sét és ugyanezt negyven éves korig kívánatosnak tartják. Az eredmény: új osztályok a tsz-ben, lelkes várakozás az új tanév megnyitására. A cukorgyár! célgazdaság Piroskai üzemegységében szintén belátták a tanulás szükségességét: körülbelül negyvenöt fővel indul az idén az általános iskola két osztálya a gazdaságban. Október elején nyil l nak Palántanevelő idők Tiszajenő, furcsa név egy községnek. Első hallásra sze­mélynévnek gondolja az em­ber. Fiatal suhancgyerek ne­ve lehetne. Talán azért, mert a község is oly gyer­mek még: 1955. január el­sején született. A falu messzire nyúlik a homokon. Szárazságban ten­gelyig süppedt itt a kerék, de ha esik, olyan az út, akár az aszfalt. A ritkás házak az enyhe szélben bólogató fák alá húzódtak. Régebben tanyák üzengettek itt egy­másnak. Nem is falu ez még. De az lesz! Azelőtt két megyéhez is tartozott. Itt szorult egymás mellé Szolnok és Pest me­gye. A falut kettéosztotta a határ. És össze is nyomta: egyik gazdája sem törődött vele. Még a régi tanácsháza is több, mint száz éve épült. Régen ott szálltak meg a felsőszentgyörgyi jászok. Ide jártak legeltetni. Ma is sok még a bárány a községben. Ma azonban már nem a pásztorkodás a legfontosabb. Kertészet virul a homokon. A két termelőszövetkezet majd hétszáz holdon termeli a tájba szelídített paradicso­mot, paprikát, uborkát és a többi nagy jövedelmű nö­vényt. A Tiszagyöngyében még a kukoricának is jut az öntözővízből, ha csak á nagy­kőrösiek el nem fogják a vi­zet. Augusztus eleje óta áraszt orvul az ottani Pe­tőfi Szövetkezet. S tetejébe innen a fiatalok. Sőt még a környékbeliek is ide járnak babot, borsót szedni. Egy nap alatt kétszáz forintot is keresnek. És a tervek nagyszerűsége... azonban kétezer holdas kom­binát terveit álmodják. Per­sze, küzdenek is a millió­kért. De hogy előbb-utóbb megegyeznek a sok cifra ne­Hyea a híres tiszajendi paradicsom, mutatja Margit és Tekes Erzsébet Csontos A nyár elején járt errefelé egy nyugatnémet szakember. Mondta a jenőieknek, hogy nem tudják, milyen földet laknak. A faluból azonban már 1929-ben szállított a fő­meg a felnőttek iskolái vidéken. Addig még sokat tehetünk és kell is tennünk: minél több mezőgazdasági dologzó, gyerekeit nevelő háziasszony üljön be, arcán ünnepi izgalommal az isko­lapadba. Nem fizetésemelé­sért, nem rendelet kénysze­rével. Egyszerűen azért, mert több akar lenni, mert jobban meg akarja érteni a világot, amelyben él, mert úgy érzi a teljes emberi bol­dogsághoz a tudás megnyug­tató érzése is hozzátartozik. És vajon ki ne akarna boldog lenni.' Hernádi Tibor Már csak az utolsó simítások hiányzanak az új orvosi rendelő épületén még itt van a kitartó száraz­ság és a szívós hőség. A tagság azért ' reménykedik, hogy nem oszt kevesebbet a tavalyinál. Akkor harminc- három forintot ért egy mun­kaegység. Nem is mennek el városi piacra Fekete Lajos és Csontos András. Rá is csaptak a községre a kupe- cek. Aztán jött az ország- rontó háború. Nem éppen pa­lántanevelő idők szakadtak a jenőiek nyakába. Ma már Az öreg Kóbor összegyűjtötte az embereket. Mind itt volt, akiket hozzá osztottak. Szótlanul jöttek, s kicsit ijedten is. A szemükben rémület tükrözött, ahogy eljöttek ~a szőlő mellett. Egyik se szólt. Kó­bor is csajc annyit. — No, kezdjük, kulák brigád. önmarógúnyú csendesség kö­vetkezett. És dühödt munka. így ment egész tavaszon. A falubeliek, a szövetkezeti gazdák mikor erre 'ártok és meglátták őket együtt dolgozni, nevetve mentek tovább. Qlyan is akadt, aki odakalapolt nekik. — Hej, gazduramék, nehéz-e megszokni a dolgot? Legtöbbet a fogatosok gúnyolód­ik. ök nem szóltak, míg azok a lovak közé csapva vígan tovább nem nyargaltak. Mikorra a kocsi­sok hallótávolságon kívül értek, akkor álltak csak meg. — No, látod, ilyen a világ. — Nálam szolgált, jómunkás bé­res volt. — Régen volt az, — Régen, de most isszuk a le­vét. Metszettek egy sort, mikor Kó­bor tovább fo ytatta a gondolatot. — Hát azért tudjátok, csak így maradjon. Ha dolgozni hagynak bennünket, nem lehet baj. Dolgozni hagynak' de a sző­lőt figyelik. — Hát: aztán. Mi kivetnivalót ta­lálnak benne. A Maszlim-sts&B — Azt őn se tudom, de akkor meg miért hívnak úgy bennünket. — Hát, hogy hívnak? — Jól tudjuk azt mindnyájan. Csattogtatták a metszőollót és le­hajtották a fejüket. Tudták, hogy­ne tudták volna, milyen nevet adott a falu a szőlőnek, amit mű­velnek. A Haladásban találták ki, ott vannak ilyen pihenteszűek. A tavaszon a szövetkezet elnöke in­dult a pusztai szőlőre, s akkor kiáltottak utána. — Vigyázzon elnök elvtárs, ha Nyugat-Serlinbe megy. Ezt a szőlőt jó néhány éve tele­pítették. De aztán isten se gon­dolt rá, embere se akadt a szö­vetkezetnek, aki csinálta volna és a szőlő tönkrement. Annyira tönk­re, hogy ránézni nem akar ózott senkinek S mikorra az egész falu felvette a közös munkát, ők is, a volt nagygazdák, a szőlőért megint csak nem jelentkezett senki. De őket se kapkodták, mikor a bri­gádok alakultait. Olyan brigádve­zető is akadt. aki kijelentette, in­kább itt hagyja a tsz-t, de nem kínlódik olyanokkal, akik xilág életükben nem dolgoztak egy jó­ízűt. Igxj maradtak hoppon: És ak­kor mondta az elnök. — Na, ide figyeljenek. Maguk alakítsanak egy külön brigádot. Odaadjuk a szőlőt. Ahogy dolgoz­nak, úgy keresnek­Ügy is állapodtak meg. A tiszta bevétel 40 százaléka az övék, SO a szövetkezeté. Dekát, mikor lesz abból bevétel. Más lehetőség még sincs. NekigyűrJcőztek és dolgoz­tak. És egyszer csak azt hallották, az ö munkahelyüket Nyugat-Ber- linnejc titulálják. És akkor először, lehajtott fejjel mentek haza. Ki nem mondták ugyan, de érezték, hogy ez az igazságtalanság az új idők igazságszolgáltatása. Gazdag emberek voltak, munka nélkül él­tek és most azokkal együtt dol­goznak, akiket egykor ők dolgoz­tattak. Bele lehet ebbe is törődni, csak akkor az egykori cselédek miért nem állnak már velük szó­ba, miért gúnyolják mindig és máért nem úgy beszélnek velük, mint emberrel. Telt az idő és az elnök aki ez­előtt gyakorta ellenőrizte a szőlőt, egyre kevesebbet jött. Valahol ki is jelentette; oda nem kell sokat vű vállalattal, az bizonyos, * 1959-ben Szénási István lett a vb-elnök. Nyúlánk, ke­ménykötésű fiatal férfi. .Tö­mött haja rakoncátlanul ágaskodik. Jobbkeze konyá­kig bepólyálva. Nem, nem a karját törte, csak a kis- ujját. Motorral szorult egy villanyoszlophoz. Hét éve még a petróleum világított itt. Három év óta azonban na­gyot nőtt a falu. Az új ta­nácsháza tavaly készült ei. Régi kúriákra emlékeztet, a? oszlopos bejárat. Mögötte épül az új orvoslakás és a rendelő. Most a vízhiány a falu kínzó szorultsága: 1800 lakosból csak hatszáznak jut artézi víz. Nem is tervez mást az ötéves tervbe a ta­nács, csak a vízvezetéket. Az emberek azonban ma­guktól is építkeznek. A fog­híjas főutcán egyre több új ház készül el. Vályogból, de modern ízléssel. Még szol­nokiak is emelnek itt házat. Ki tudja, miért? * Az iskolaigazgatót Görbe Emánuelnek hívják. Siófokra készül. A konyhaasztalon két pőrére kopasztott tyúk, fele­sége egy szürke bőrönddel küszködik. A nagyszobában rádió szól: a hangok törede­zetten fognak körül. Bartók. — Szereti ezt, vagy csak lusta elzárni? — Szeretem. Népdalt és népszokásokat is gyűjtök. Az igazgató siet, de azért az iskolát megmutatni még í jut ideje. Három év alatt háromszázezer forintot köl­töttek bővítésre, mégis szű­kén vannak. A százharminc- hat gyereknek már emeletes iskola kellene. • A kultúrház a falu szélén épült. 1960. augusztus 20-án avatták. Hetente háromszor filmet is vetítenek itt. Száz- nyolcvan férőhelyes, de a Szigligeti Színház vagy a? ŐRI előadásán ennél jóval többen szorongtak az arany­cirádával agyonnyomott kis színpad előtt. Most fiúk, lá­nyok takarítják a nézőteret. Készülnek az alkotmány ün­nepére. Nyáron a tánctanfo­lyam van itt, az után teszik társadalmi munkával rendbe a termet. Mi kellene még a faluba. — Park — mondja Kovács ifi Aranka. Szolnokon járt tech­nikumba. — Sportkör — véli Halász «Ernő —, ahol kézilabdázni «is lehet. — Ö egy év múlva ; kazánkovács lesz. Gajdos Irén és Murányi Szeréna most kezdik a gim­náziumot. Irén visáza akar járni, ott megy a munka. És itt volt a mostani közgyűlés. Az elnök dicsekedett. Egyenesen dicsekedett, hogy milyen a' szőlő Nyugat-Berlinben. Azt mondta olyan, hogy megszólal. És azt mondta, reményen felüli. Meg azt is mondta, hogy példát vehetnek tőlük, akik megtalálták a helyüket és becsülettel dolgoznak. És akkor az öreg Kóbor gyűlés után odament az elnökhöz. — Elnök elvtárs köszönjük a dicséretet. De van nekünk egy kérésünk. — Kivele. Kóbor csak forgatta a sapkáját, csak pislogott a többiekre, de az­tán kinyögte végül. — Azt kérnénk mi, ha lehetsé­ges, hogy azt a szőlőt másnák ne­vezzék él. Az elnök tágranyitotta szemét. j — Ne úgy hívják, hogy Nyugat­Berlin, hívják úgy, hogy Moszkva- szőlő. 'P Az elnökből kacagás buggyant ■ l ki. Nem gúnyos kicsengésű jóízű, IJ meglepett nevetés. I; És vállonverte az öreg Kóbort. ■ — Jól van, Kóbor bácsi. Nem ígérte, hogy megkapják a > Moszkva-szőlő nevet. De úgy ; mondta — az öreg Kóbor hangon- P ként visszaemlékszik rá — Kóbor P bácsi. £ És ilyen barátian még ez is elő- P szőr hangzott el. Borzák Lajos "jönni a faluba, Szeréna nem. “Maga sem tudja, mi is akar ; lenni. • ; Autónk mögött lassan fá­tyollá áll össze a por. Le- ; begő uszályában lassan el­tűnnek Tiszaienő fehér há- ■ zai. Tompa LászM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom