Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
1962. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ü A párton kívül, a párt közelében „Igazgatóhelyettes vezetőfőmémök” — ez a pontos beosztás jelzése. Júniusban nevezték ki a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság parancsnoki posztjára. Évente 100 millió forintot termelő, közel háromezer embert foglalkoztató, 80 millió forint értékű géptulajdonos, hatósági tevékenységet folytató vállalat. A vezetőfőmémöki beosztás, nagyon is bizalmi állás. Ár- vízvédelem, belvízlevezetés, a földek öntözése, folyamszabályozás sok, még sok nagyon fontos munka összpontosul itt a legfőbb műszaki vezető kezében. Meg kell nézni, ki kerül ebbe az állásba. És ezúttal jól meg is nézték. Meglepte a kinevezés. — Mindenre gondoltam, csak erre nem. Két okból is. Mert mindössze harminc- négyéves még Fiatalember. A másik. Korábban ilyen fontos munkakörbe párttagok kerültek csak. És ő pár- tonkívüli. A Cegléden tanárkodé édesapja, Budapesten dolgozó nővére, az egész család pártonkívüli. Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője jött le Szolnokra beiktatására. És ott volt az igazgatóság párttitkára, Hajdú Lajos is. — Mi bízunk Karcagi elv* társban. Ezt mondta a párttitkár. Meg azt is hozzátette: a párt- szervezet segítségére mindig számíthat Karcagi Gábor. És ez olyan nagyon jól esett. A kommunisták bátorítása. Ismeri a párttagokat, munkatársai, barátai, tisztában van a párt politikájával is, de az előző párttitkár évekkel ezelőtt nagyon elvetette a sulykot. Személyi konfliktusokba bonyolódott és Karcagi Gábort is bele akarta keverni szennyes históriába. Nem értette, mire való ez az egész. Etet a titkárt leváltották, sőt a vízügytől is elkerült, de az emberekben, s benne is nyomot hagyott rosszindulata. Aztán, hogy látták, a pártot nem szabad összetévesztem egy ember személyével, s hogy tapasztalták, gyönyörű, új fordulat következett a pártmunkában, a pártpóliti- kában, magukra találtak. De azért Karcagi Gábor azt mondta. — Én a munkámmal politizálok. Négy kitüntetés tanúsítja, nem akárhogyan. Az első: ^Árvízvédelmi Emlékérem”. — A dunai védekezésnél kaptam. Eteerkilen cszázötven négy ben Győrnél azon a szakaszon dolgozott, ahol Magyarországon elsőnek törte át a gátat a fékevesztett Duna. Egész életében végig kíséri a borzalmas látvány. Volt, hogy 24 óra munkából állt a napi Mohácsnál az önkénteseket vezette. A második: „Kiváló dolgozó”. — ötvenhétben belvízvédelmi tevékenységemért. A harmadik: „Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója”. — ötvennyolcban vízgazdálkodásért. A negyedik: „Munka Érdemérem”. — Most kaptam április 4- én vízhasznosításért. Munkájával politizál. Emlékszem, három éve — mikor felfutott az öntözési igérty a megyében — az akkori igazgató panaszkodott: nem bírják az iramot tovább. Karcagi Gábor, a legjobb mérnökük, akit az isten se tudna megterhelni, már kiborul. Nevet a kopaszodó fiatal mérnök. — Ilyesmi is megesett. Neve megyénkbeli, és a viselője? — Felvidékiek vagyunk. Érsekújváriak. Egyetemista korában részt vett az ifjúsági mozgalomban, mint a MEFESZ szimpla tagja. Szenvedélye nincs, két szórakozásnak hódol: a család és a bélyeggyűjtés. A világűr-hódítás motívumait rakja össze bélyegekben és Ildikó nevű lányát sétáltatja feleségével esténként. Pózmentes ember, nyílt barátságé. — Most nagyszerű dolgozni nálunk. Évről évre fiatalodunk. A vízügyi igazgatóság mérnöki garnitúrájának átlag életkora alig harminc év fölötti. A tervezési csoportban teljesen ifjú mérnökök dolgoznak. A vezető tisztikar fiatalitásának hatása az idei évben látszik meg. Tavaszi árvíz után, kegyetlen tavasz után túlteljesítették féléves tervüket. Az idén először egyenlítette ki kilencvenezer holdas öntözési tervét a me- gye. Az igazgató, Hegedűs Lajos is fiatalember. Vele együtt nevezték ki. Azám az igazgató. Kitolakszik belőlem a kérdés. — És a kommunista igazgatóval jól összeférnek? Felkacag. — Az is pártonkívüli, a direktor is. Most már komolyan utána teszi. — Pártonjcívüli vezetők vagyunk, a párt bizalmából. És a párt közelében. Borzák Lajos MUNKÁS SZEMMEL A jó vezetési módszerek kialakítása napjaink egyik legfontosabb feladata. Tanácskozásokon, beszédékben, lapokban, rádióban sok tanács, vélemény, nyilatkozat hangzott már el arról, hogyan lehet jól irányítani, jól szervezni a munkát. Haladtunk is előre, nem is keveset. A vezetésről szóló vitákban a mnukások hangja, véleménye eddig még kevés helyet kapott. Cikksorozatunkkal ezt igyekeztünk pótolni. Azok szóltak, akik tanúi, formáAz európai szocialista országok közös villamosenergiafej- lesztési programjának keretében annyi villamosenergiát kapunk a Szovjetuniótól, amennyi a Borsodi Hőerőmű teljes termelése. Képünkön: Szovjetunióból érkező villa- mosenergia nagyfrekvenciás védelmére szolgáló berendezés Ismét ott lesznek Budapesten Az országos mezőgazdasági kiállításra készül a mezőtúri Petőfi Tsz Az elnök szobájában kis üveges szekrény áll. Telistele serlegekkel, emblémákkal, oklevelekkel — utóbbiból friég a falra is jut. Valóságos kis történelem ez a szekrény; Arról „beszél”, hogy a mezőtúri Petőfi Tsz nemcsak a megyében, hanem az • országban is versenytársa a jól gazdálkodó közös gazdaságoknak. Az országos mezőgazdasági kiállítást — tréfásan szólva — nélkülük talán meg sem tartanák. Az elmúlt években Is T is zabon üzembe helyezték az ország legnagyobb teljesítményű úszó vízkivételi művét. A kormány határozata értelmében a második ötéves terv végére háromszorosára kell emelni az öntözött területeket. Az új vízkivételi mű nagyban hozzájárul ennek a programnak a megvalósításához. A partról elektromos távirányítással működtethető két hatalmas PFA 1100-as szivattyú másodpercenként 3—400 liter vizet emel ki a Tiszából lói üzemeink,, tsz-eink változó, alakuló életének. A legilletékesebbek, a munkások beszéltek a vezetésről, akik a mi társadalmunkban nem egyszerűen vezetettek, hanem egyben gazdák is. A tapasztalatok gyűjtése, a munkásokkal való beszélgetés ismételten tanúsította, hogy a vezető dolga egyetlen poszton sem könnyű. Ezt a munkások is tudják. Értik és igénylik, hogy a vezetés több legyen a puszta dirigálásnál. A szakmai hozzáértés mellett magában hordja a vezetettekkel való törődést, együttműködést is, Még akkor is, ott is, ahol nem választott, hanem kinevezett igazgatókról, vezetőkről van szó. Az emberekkel való szoros kapcsolat, a véleményük meghallgatása nélkül vezetni lehetetlen. Egyre több, kisebb nagyobb beosztású ember tudja, hogy a legértékesebb célkitűzést, a legsürgetőbb feladatot is csak így lehet elérni. A munkásokkal folytatott eszmecseréken újból és újból hangsúlyozták: helyeslik, fenntartás nélkül követik pártunk és kormányunk politikai irányvonalát Bíznak üzemük, szövetkezetük vezetőiben is. S a bizalommal együtt felkínálják segítő szándékukat is. De majd mindenütt hozzátették, hogy a párt és a kormány jó politikai irányvonala, a vezetők helyes elképezelései egyes helyi vezetők hibái miatt többször eltorzulnak. A beszél gtések alkalmával főleg a hozzájuk legközelebbi vezetők magatartásáról szóltak a kérdezettek. Erről van több tapasztalatuk, hisz velük vannak mindennapos kapcsolatban. Számukra minden, amit vezetés alatt értünk, a brigádvezetők, művezetők tevékenységében nyilvánul meg. Érthető, hogy tőlük, a brigádvezetőktől, műhelyvezetőktől kérnek, várnak még többet. A munkások nem azt a vezető típust kedvelik, nem azt becsülik legtöbbre, aki naponta buzgón látogatja őket, beszélget velük, ci- garettázgat, vagy éppen jő vicceket mesél közöttük. Szívesen veszik, sőt el is várják az ilyenfajta közvetlenséget Is, de alapjában véve nem eszerint mérik a tekintélyt. Az az igazi vezető a szemükben, aki .akkor is velük érez, akkor is a velük való kapcsolatokra alapoz, ha nincs a közvetlen közelükben. Aki nemcsak szavakban, hanem érzéseivel Is hozzájuk húz. Egy-egy feladat végrehajtásánál abból indul ki, hogy mire képesek azok a dolgozók, akiknek a bizalmát élvezd, akiket vezet. Azt mondták a Tisza-cipő- gyáriak: nekünk érdekünk, hogy jól dolgozzunk^ mert aszerint keresünk. A Szolnoki Fűrészüzem munkásainak sem közömbös, ha jó anyag helyett csak gyenge minőségűt adhatnak ki a kezükből. Mit bizonyít ez? Azt: szeretik a munkások, ha a barátság, s a vezetők iránt érzett tiszteletük elsősorban a munkában való szoros együttműködésben alakul ki, azt teszi teljessé. A szolnoki Fűrészüzem dolgozói azt is mondiák: Szeretnénk, ha a fegyelmet erősebben kézbe tartanák az üzem vezetői. Nem tűrnék meg a hanyagságot. Jobban megkövetelnék a munkaidő kihasználását. Ezt ügy lehetne összefoglalni, hogy a jó munkás a jó vezetőt szereti. Azt aki mindig emberséges, de a cél érdekében kemény kézzel kormányoz. Sok helyen hangoztatták, hogy: az igazgatóval, a tsz- elnöklcel nincs különösebb bajunk, de a művezetőkkel, brigádvezetőkkel már nem tudnak olyan jól együtt dolgozni. Ez arra int: a termelést közvetlenül szervező, irányító vezetőket is meg kell tanítani arra, hogy szakmai munkájukhoz használják fel az emberekkel való bánásmód tudományát. Meg kell tanítani őket arra. hogy ne. húzódozzanak meghallgatni a munkásokat. Ne féljenek az őszinte hangtól. Kik tehetnek leghamarabb, legtöbbet a középvezetők munkájának javításáért? Mindenekelőtt az üzem: pártszervezetek. A brigádvezetők, művezetők és a más kisebb poszton álló vezetők munkája eddig ugyanis eléggé kiesett a pártszervezetek nézőpontjából. Az igazgatókat, tsz-elnököket. vállalatvezetőket már sok helyen beszámoltatják, de a közvetlen vezetőket ritkábban. Legtöbbnyire megelégszenek azzal, ha jó az igazgató és a párttitkár kapcsolata. Ha az megvan, könnyen mondják: jó a párt és a gazdaság- vezetés viszonya. Az alapszervezetek hivatása az emberek nevelésével, gondjaival törődni. Mindazzal, ami a mindennapi munka során felmerül. Nem új dolog ez, s nem is független a termeléstől, hanem a pártszervezetek termelést kisegítő munkájának egyik oldala. A pártszervezetek felelősek azért, hogy az üzemekben, a tsz-ekben, a gépállomásokon, s minden munkahelyen, olyan légkör alakuljon ki, amelyben szívesen, odaadással dolgoznak az emberek. Cikksorozatunk tükrözte, hogy a kérdezettek döntő többsége őszinte volt. Nem méricskélték, hogy vezetői-' két egyforma arányban illessék bírálattal. dicsérettel. Főleg bíráltak. De amit mondtak, abból a felelősség- érzet, a segítőszándék csendült ki. Van olyan hely, ahol tartanak attól, őszinteségüket megtorolják. Valószínű, hogy ez a félelem nem alaptalan. A jászfényszarui Zöld Mező Tsz agronómusától például már megérkezett hazzánk a levél, amelyben rágalmazónak, felelőtlen fe- csegőnek bélyegzi mindazokat, akik az újságírónak elmondták véleményüket. Tegyük fel a kérdést. Jogot tarthatnak-e a tsz-tagok arra, hogy kifejezzék: szeretnék, ha mindenről tájékoztatnák őket. Joguk van-e bírálni. ha a szövetkezet ügyeiben nem látnak tisztán. Igen! A Zöld Mező Tsz agronómusa is, a szövetkezeti tagok munkája után kapja a fizetését, velük együtt kell dolgoznia. Vegye tehát ő is természetesnek, ha megkérdezik tőle, mit miért fizetnek ki még akkor is, ha jó lehet a motorkopási pénz megilleti őt. A hiba nem abban keresendő tehát, hogy az asszonyok panaszkodtak az újságírónak — s eközben talán nem is mindent pontosan mondtak Figyelmeztetőbb jel az. hogy ebben a tsz-ben nem tudnak mindenről a tagok, ami jogosan megilleti őket. Nyilván azért, mert egyes vezetők csak tagnak és nem a szövetkezet gazdáinak tekintik őket. Több helyen is azt kérték a munkások, ne írjuk meg nevüket, de azért elmondták véleményüket. Ez arra mutat, hogy az irányító munkakörben dolgozók közül még sokakat csak szőrmentén, csak ünnepélyes keretek között, megfelelő dicséret kíséretében szabad megbírálni. Nem jó ez, mert mi máson is mérhetné le, mivel hasonlíthatná össze intézkedéseinek eredményességét egy vezető, mint a vezetettek véleményével. Tévedés azt hinni, hogy a termelési feladatok maradéktalan teljesítése egyenlő a jó vezetéssel. Ez a legfontosabb dolog, a legszámottevőbb a vezető munkáiénak elbírálásában. De nemcsak ez az egyedüli mérce. Előfordulhat, hogy a vezetés stílusát ott is javítani kell, ahol a tervteljesítés az adott időben jó. Ott is rendszeresen körül kell nézni, mert talán már most, csírájában . felfedezhetők azok a vez«7 tési módszerbeli hibák, amelyek ma még könnyen meg-»' szüntethetők, de a holnap az azutáni tervteiie-e' } nek már akadályai * B. E. : mindig ott voltak a kiállítók 1 között, 1958-ban elhozták a kiállítás nagydíját, a búzájukért pedig a termesztési díjat A következő esztendőben sem jöttek haza üres kézzel az országos „vetélkedőről”. S az ugyancsak ebben az évben Mezőtúron rendezett Jászkun Napokon pedig annyi díjat nyertek, hogy felsorolni is sok. A kiállítás és növénytermesztés nagydíját, valamint a növénytermesztés és állattenyésztés I., II., III. díját hec | lyezték el akkor az üveges . szekrénykében; j Bezotztája és őszi árpa mustra 5 r Csete Lajos tsz elnök új- ságolta. hogy az idei orszá- i gos mezőgazdasági kiállítás- í ra Bezosztája búzájukból és , őszi árpájukból visznek min- ■ tát. Igaz, hogy most a rend- ; kívüli aszályos időjárás- szinte megfelezte a tavalyi . termésátlagot, de erről a- szövetkezeti gazdák nem tehetnek, s nem is a különben bő termést adó vetőmag az oka. Tavaly Bezosztájából 300 hold átlagában 21,77 mázsás termést takarítottak be a Petőfiben, őszi árpából pedig — amit 348 holdon termeltek — 21,60 mázsa lett az átlag. Most az 500 hold Bezosztája 10,50 mázsájával fizetett, a 341 hold őszi árpa 12,80 mázsát adott egy holdról. Marcsa, a „tehénsztáru A helyi kiállításokon jószágaikkal is elismerést és dicséretet nyertek a Petőfi Tsz gazdái, de Budapestre először „utaztatnak” teheneket és növendékállatokat. Bizonyára nem vallanak szégyent az országos kiállításon sem az 50-es Marcsa nevet viselő tehénnel, amely 300 nap alatt 8268 liter tejet adott, Tejzsír százaléka 3,85. A „sztár” legmagasabb napi tej hozama 35 liter. N. K.
