Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-02 / 179. szám

JS82. augusztus 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP <y Az illetékes válaszol Nagy Mihály tószegi lakos július közepén levélben ke­reste fel szerkesztőségünket, s arról panaszkodott, hogy a községükben nemrég fel­épült filmszínház WC-vel ellátott ugyan, a mozi kö zönsége mégis az ő udva­rára jár. Az illemhely csalt egyszemélyes, s ez nem elég nagy forgalom esetén. Sok­szor kellemetlen az emberek figyelmetlensége, mert két kisgyermeke, felesége van, akik a drótkerítéssel ellá­tott udvarban tartózkodnak napközben. Miután többszö­ri kérelmére sem intézke­dett a helyi tanács, ezért fordult lapunkhoz. A szolnoki járási tanács egészségügyi osztálya meg­vizsgálta a panaszt, s mivel jogosnak találta, határozati- lag intézkedett. Elrendelte, hogy az Építésügyi Minisz­térium rendelkezésének meg­felelő számú illemhelyet ké­szíttessen a szolnoki Mozi­üzemi Vállalat Igazgatósága. « Termelőszövetkezettel szem­beni követelése volt Nagy M. Ferenc jászfelsőszen t- györgyi lakosnak. Az ottani Üj Hajnal Tsz eddig hallani sem akart arról, hogy olva­sónk által beadott ló után kártérítést fizessen. Érdeklődő levelünkre úgy tájékoztatta szerkesztőségün­ket a jászberényi járási tanács mezőgazdasági osz­tálya, hogy intézkedtek az ügyben s elrendelték, hogy az Űj Hajnal Tsz a ló ellen­értékét küldje meg a pa­naszosnak. Ez meg is tör­tént. • Id. Sándor Antal török­szentmiklósi lakos adóval kapcsolatos panaszát juttatta el hozzánk. Kérésünkre a törökszentmiklósi városi ta­nács pénzügyi osztálya meg­vizsgálta az ügyet s ennek eredményeként elrendelte az adóhelyesbítést, mivel téve­sen több terület után tör­tént az adókivetés. Így a panaszost károsodás nem érte. SZOLNOK SZEREPE ABA-NOVÁK VILMOS FESTÉSZETÉBEN* A Szovjetunióban végétért a Rajkó­zenekar kéthónapos vendégszereplése Moszkva (MTI) Befejezr te két hónapig tartó vendég- szereplését a Szovjetunióban a KISZ Központi Művész- együttesének Rajkó-zenekara. A tizenkilenc tagú zenekarral két énekes: Kovács Apolló­nia és Veres Gyula, valamint a bécsi VIT-en első díjat nyert Révényi Edit—Períusz Sándor- táncospár vett részt a turnén. Az együttes több mint 15 000 kilométeres utat tett meg a Szovjetunió terü­letén. Csaknem húsz szovjet városban 47 hangversenyt adtak. (MTI) Aba-Novák Vilmos mű­vészpályájának kezdetét és végét egy-egy szolnoki mű­ve jelzi: a kettő közötti ne­gyedszázados munkásságának remekei zömben Szolnokon készültek vagy gyakran szolnoki ihletésűek. Ha te­kintetbe vesszük, hogy Aba- Novák budapesti születésű és illetőségű volt, hogy hazánk minden táját ismerte, s hogy a félvilágot bejárta a festő­ként is mindezek ismereté­ben mégis Szolnokot válasz­totta festészetének állandó kikötőjéül —, akkor e vidé­ken kell felismernünk művé­szi magára- és otthonratalá- lásának helyét, festői képze­letének és emberi otthonos­ságának ihlető légkörét. A magyar festészetben igen gyakori az a jelenség, hogy éppen a legeredetibb, legerő­teljesebb művészegyéniségek nem a fővárosban, hanem hazánk valamely más táján ütik fel tanyájukat, onnan merítik témáikat, s ezeknek viszi hírét az egyetemes fes­tészet fóruma eíé. Ezt tette például Tornyai. Koszta, Rudnay, Mednyánszky, Egry, Rippl-Rónai a nagyjaink kö­zül. Szolnok is búvárára ta­lált az osztrák Pettenkofen óta, múlt századunk jelesei közül Bihariban, Deák-Éb- nerben, művésztelepe révén századunkban is egy sor olyan festőben, akik állandó kapcsolatot találtak itt a sa­ját művészi mondanivalójuk és e táj. e nép élete, látvá­nya között. De Fényes Adolf volt az, aki Aba-Nováknak felcsillan­totta a szolnoki kincsesbánya mélyebb titkait, vagyis azt, hogy mint lehet az itteni emberi-művészi élményekből szintézist teremteni, ízes, ma­gyar, modem festői világot. A huszas-harmincas években ők azon kevesek közé tartoz­nak, akik következetesen szembeszegültek nemcsak a műcsarnoki konzervatív fes­tészettel, de a l’art pour l’art szemlélet téma tálal mával is, mely a motívumot, a cselek- ménymentes látványt hirdet­te a festészet magasztos fel­adatához egyedül méltónak. Akinek ennél több. elevenebb mondanivalója volt az élet­ről s az emberről, azt mara­dinak, s a festészet maga­sabb, esztétikai céljához kon­tárnak tartotta. S éppen, mivel a mo­dernség, a korszerűség zálo­gaként is a „tiszta festésze­tet” jelölték meg — különös érdemmel jelentkezik e két mester szerepe ma, harminc év távlatából: éppen ők azok, akik a festészet esztétikai is­mérvei szerint is a legmoder­nebbek voltak és maradtak, azon kevesek között, akik az- időben „témáikat” a népélet­ből merítették. „Szakítottam a modem esztétikának azzal a babonájával, hogy nem szabad témához nyúlni, ha­nem csak motívumhoz... Van téma, mert élek, és van véleményem róla. Ezt közölni kell!... A kizárólagos festőiséggel ezért nem fog­lalkozom, mert nemcsak sze­mem van, hanem ember is vagyok.!’ Az egyszerű témafestésze­ten, a cselekményábrázoláson túl, Aba-Novákról az is el­mondható, hogy sajátlagosan elbeszélő festőnk huszadik­Folytatódnak a garanciális javítások a szövetkezeti házakban Bálvány utcai — Nem kell csodálkozni kérem. Ügy látszik '■Myers volt a fa. amelyből az ajtókat készítettük! kicsit századi értelemben őrajta kí­vül nincsen. Egyedül ő tudta megdönteni azt a jogos ellen­szenvet, amelyet a művészek­ben és a közönségben egy­aránt ébresztett a hosszúéletű műcsarnoki ízetlen népszín­műfestészet, ez a hamis fes­tői tápszólást mimélő, tartal­mában is giccses népéletáb- rázolás. Aba-Novák nyíltan is szemükre vetette, hogy amit csinálnak, éspedig „nemzeti piktúra” címszó­val, az nem egyéb a múltszá­zadi müncheni akadémizmus magyarossá hazudott válto­zatánál. Aba-Novák szerint a festő elsőrendű kötelessége „életet csinálni a vásznon”, és mint írta: „túl minden izmuson, időálló, korszerű, aktuális piktura kellene, kultúrált fes­tők kellenek, -kik életükkel teremtenék életet vásznaikon, egészség kell itt, mely meg­öli végre a piktorában a múlt század csökevényeit, s lehe­tetlenné teszi az izmusok ál­tal nehezen szült ál-modem- séget, ad azonban a véglete­kig konstruktív, ép és ko­kain-mentes művészetet!” Ennek az ép és kokain­mentes művészetnek a felté­telit találta ő meg Szolno­kon. Hiszen „ez a pesti mo­dernség annyira híján van minden emberinek, — hogy fennmaradása már nem is kérdés ... élményt a képre, és nem dekoratív ötletet!” Az élményt találta meg Szol­nokon, s ettől az élménytől termékenyült meg képzelete, és fittyet hányva a korabeli esztétikai aggályoknak — ízes, széles elbeszélő kedvére bízta magát: „Ezen pon­ton okozok fájdalmat pusz­ta létem által... sokat szid­nak ők engem, ám legyen, felkészültségem teljesebb, — fantáziám dúsabb, nem le­hetek pesszimista a harc ki­menetelében”. És Aba-Novák festészeté­nek páratlan értékei éppen abban a módban mutatkoz­nak meg, ahogyan a kép­zeletét festészetében fogana­tosította. Elsősorban is úgy, hogy mondanivalóját egyete­mes értékűvé szélesítette. — Ehhez új stílust, új festői elő­adásmódot kellett teremte­nie, hiszen elavult nyelve­zettel — bármily eleven lett légyen is az életszemlélete — nem tudott volna európai szintre, korszerűségre emel­kedni. Festéstechnikai szem­pontból a temperához folya­modott, hogy nagyon is hang­súlyos mondanivalóját, em­berábrázolását nyomatékkai, tiszta forma- és színvilággal fejezhesse ki. Azzal is forra­dalmasította a korabeli em­berábrázolást, hogy a lélek­tani jellemzést magasra fo­kozta az arc- és kézi játék beszédességével, jellegzetesen abanováki expresszivitással. S éppen a műcsarnokiak ál­tal a legkonvencionálisabban jellemzett népéletkép műfa­jában végzett vakmerő mű­tétet a lagymatag, hizelgő, hamis és éppen ezért sértő „rózsaszín” parasztábrázolá­son. Aba-Novák parasztjai nem szépek. Munkában meg­fáradt, súlyos kezű, vésett arcú, szótlan emberek — így látta őket a mezőn, ebédjük közben, vagy rövid pihené­sükben. Vásáraikon, ünne­peiken azonban szélesked- vűek, tüzes vérűek — viga- dozásukban nagyon hasonla­tosak Ady Endre magyarjai­hoz: „Már nem várunk, sem­mit se várunk, de egyet még ugrik a kedvünk, egyefene, hátha vigabb lesz a halá­lunk”. Súlyos betegen, élete utolsó szakaszában, ha áll­ványhoz tudott még ül­ni budapesti műtermében: hát Szolnokra zarándokolt képzelete, megelevenedtek benne a vásárok, iddogáló öreg parasztok, kondér mel­lett álló kenyértestű me­nyecskék; és a művész öt érzékszervével érzékelte még utoljára i§ ezt a földi vilá­got, melyet elhagyni, néki éppen, művészi teremtőké­pessége teljében, oly végte­lenül nehéz volt. Életműve az utókor számára nagysze­rű tanúságtétel arról, amit Aba-Novák oly tömören tett a művész tökéletességévé: — „Életet csinálj a vásznon!” B. Supka Magdolna * Megjelent a Jászkunság 1962. évi 2. számában. Lapunk ezt a megemlékezést a budaipesti Aba- Novák kiállítás alkalmából közli. Naponta ötszázhatvanezer billió grammkalória hő zuhog hazánkra A rövid kánikula után is­mét bíráljuk a Napot, amiért nem gondoskodik-számunkra az ilyenkor illendő nyári me­legről. Pedig igazán nem te­het róla, hiszen — amint Nagy íjászióné Dávid Aran­ka, az Országos Meteoroló­giai, Intézet tudományos munkatársa elmondotta most is folyamatosan „kül­LAZA DAS Argentin film Cukornádat aratnak Floridában. Forronganak a parasz­tok, és a társadalmi osztályok összeütközése közepette egyéni tragédiák teszik még érzékelhetőbbé a nádvágók nehéz életét. dozi” a Földre sugarait. Még­pedig olyan bőséglesen, hogy a merőlegesen érkező suga­rak a légkör külső határának mindjén négyzetcentiméterére másodpercenként csaknem két grammkalória hőroeny- nyiséget hoznak. Annyit, amennyivel 2 gramm 14,5 Celsius-fokú vizet 15,5 fokra lehet felmelegíteni. Ez az energia azonban nem jut át hiánytalanul a légkö­rön. Az egészen hosszú rádió­hullámok, valamint a gam­ma-, és röntgensugarak pél­dául egyáltalán nem. A fény­sugarak közül a levegőtenger a legnagyobb mértékben a piros, legkevésbé pedig az ultraibolya színűeket engedi át, a közbeeső színek sorsa viszont mindig a felhőzettől, a levegő páratartalmától, szennyezettségétől stb. függ. Szervezetünknek azonban nemcsak ezeknek a merőle- gésen érkező • sugaraknak a melegével kell megbirkóznia, hiszien a sugárzás szétszóró­dik a légkörben, visszaverő­dik a felhőzetről és a kör­nyezetről, úgyhogy minden irányból ér bennünket és bő­rünkön már együttes hatá­sukat érezzük. A meteorológusok ezt az értéket is mérik. Megállapí­tásaik szerint kánikulában napkeltétől napnyugtáig a légkör szűrőjén át is átlag 600 grammkalória hőmennyi­ség „zuhogd a Föld minden négyzetcentiméterére. Ha­zánk területére átszámítva ez csaknem 560 000 billió grammkalóriát jelent Ezt a hőmennyiséget „mestersége­sen” mintegy 130 millió ton­na dorogi kőszén eltüzelésé­vel tudnánk előállítani. — (MTI) Apró emberkék nagy öröme Elutaztak a Balatonon üdülő gyermekek Hiába — kiesd már a szol- noiki vasútállomás; kinőtte a megyeszékhely forgalma, akár a kamasz az első hosz- szúnadrágot... Ki azt, még szürke hétköznapokra is; hát még olyan ünnepire, mint a tegnapi volt! A peron felől a bejárók özöne tódul, a város irányá­ból a Karcagra, Mezőtúrra, Budapestre igyekvők özönle­nek. A jegypénztárak csarno­kában megannyi leányka, kisfiú tarka serege kavarog. Az aprónép örvényéből pe­dig — ha szabad ezzel a ha­sonlattal élnünk — nádszál- kónit hajladozó felnőttek ter­mete magasiik ki. — Pityuka! A fogkefe a bőrönd jobb alsó felében van; ne felejts el minden étkezés után fogat mosni! — Katikám, mihelyt meg­érkeztetek, azonnal írj! — így egy szőke (s felettébb op­timista) mama immár máso­dikos (!) nagylányához. — Bogiáriak! — Szántódiak, gyülekező! — Figyelem, figyelem, az első vágányra... — ezt a megafon recsegi. — Évi, el ne veszítsd a piros labdát! Tudod', hogy anyú egy álló napig szalad­gált utána... Semmi detektív-taientum nem szükségeltetik ahhoz, hogy a szemlélő perceken be­lül kérdezősködés nélkül is megállapítsa: nyaralni indu­ló gyermekek s fájó szívvel búcsútó szülők társaságába pottyant Ej, mit beszélünk; miért csak szülők? ... Hiszen a papírgyári Pintér György, ki a negyedikes Naszvadi Jóskát kísérte ki, már rég nagypapává „serdült”. S a fehér fürtöket tekintve: nagy­mamában sincs hiány. Az egekre, nem azért, mi­vel e sorok írója leányos pa­pa, de az igazságért: a kislá­nyók felnőttesebben búcsúz­nak, mint a fiúk. A karakán Bálint Péter — az AKÖV forgalomirányítója — szemé­ben mintha csillogna valami gyanús; Marika lányáéban is ragyog valami: az öröm az, félreérthetetlenül. A szél-ci- rógatta, hosszú „lófarokkal” büszkélkedő Gál Katin sem látni az elérzékenyülés nyo­mát, pedig először válik meg a szülői háztól. Boros Csaba — jóllehet már tavaly is „önállóan” nyaralt — annál megilletődöttebben toporog anyu és apu kezét szoron­gatva .; . Príma idegei lehetnek Wenz Ernőnek, az SZMT üdültetési felelősének: ezen az egy napon négyszázhet- venhárom lurkót bocsát szárnyra, s eközben mégis jut ideje arra, hogy néhány perces „sajtóértekezletet” tartson. — Aludjanak nyugodtan a kedves szülők — úgymond —, gyerekeikre gyakorlott kísé­rők vigyáznak. lEés Béla az MTH-ból, Kenyeres Lajos a VIZIG-től, Lencse Jenő az Áchim úti iskolából, Kővári Ernőné nyugdíjas, Csepregi Mária SZMT-aktíva nem az első truppot kíséri ;.. Ezen a nyáron tizenkét szakma dol­gozójának hatszázöt gyerme­két nyaraltatja megyénkből az SZMT; létszámban öttel a fiúk vezetnek. Tavaly ötszáz­harminc gyerek számára tud­tunk helyet biztosítani. A most indulók Balatonszaba- diba, Balatonzamárdiba, Ba- latonboglárra és Szántódra mennek. — A kéthetes üdülésért egy-egy gyermek után mind­össze nyolcvannégy forintot kell fiziestai; ami körülbelül az útiköltséget fedezi. A töb­biről a szakszervezet gondos­kodik. Mellettünk megmozdul az első csoport, indul a peron felé. A harmadik vágányon különlkocsik várják az apró- népet, melynek mindössze (!) két szerelvényen kell hátizsá­kosán, bőröndösen keresztül- kecmeregnie. A MÁV tanúsí­totta fejlődés vitathatatlan: egy korábbi csoport szerelvé­nyét meg a hatodik vágány­ra irányították, gondoskodva arról is, hogy az ötödik vá­gányon egy mocorgó teher- szerelvény borzolja a szülők idegeit..; Szerencsére, sem­mi baj nem történt. Mintha csokoládétorta vár­ná a kocsikban a gyereke­ket, olyan lendülettel pattan­nak a lépcsőre^ Ismét megafon, megint mozdonyfütty, újra targonca­csörömpölés; zsivajba tóié búcsúszavak, gyermeki fele­désre ítélt jótanácsok. Meg­indul a hosszú szerelvény; az utolsó kocsik ablakából gyer­mekfejek kandikálnak, gyer­mekkezek lobogtatnak fehér zsebkendőt, piros úttörő- nyakkendőt. Nagyokat nyele felnőttek integetnek a mind sebesebben gördülő szerel­vény után: — Jó utat! Vidám nyara­lást! — b. z. — NEM KELL SORBAN ÁLLNI, tolakodni szeptemberben, ha már most megvásárolja az iskolaszereket a papírboltokban! író- és rajzszerek, füzetek, iskolatás­kák nagy választékban a megye összes állami és szövetkezeti papír- és írószer- boltjában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom