Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-19 / 167. szám

1962. július .19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 RAKETAK és hadászat A globális rakéta: elhárít­hatatlan fegyver. — Az ame­rikai rakétagyártás lemara­dásának újabb bizonyítéka. — Komoly figyelmeztetés az agresszoroknak. Nyiikita Szergejevics Hrus­csov ismételten kimutatta, hogy teljesen tarthatatlan az Amerikai Egyesült Államok agresszív köreinek politikája. E körök újabb háború ki­robbantására törekednek, de ugyanakkor arra számítanak, hogy elkerülhetik a megtor­lást, háborítatlanul „ülhet­nek” az óceán túlsó partján. Amerika katonai körei, hogy elkerüljék a Szovjetunió el­lencsapását, radar- és egyéb berendezések rendszerét épí­tették. Szándékuk ezzel az, hogy megkíséreljék röptűk­ben elfogni azokat a rakétá­kat, amelyek körülbelül az Északi Sarkon keresztül, vagyis a legrövidebb útvona­lon jönnek. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok katonai köreinek a ra­kéta ellencsapás kivédéséhez fűzött reménykedése ma hiá­bavalóbb, mint valaha. A szovjet tudósok és mérnökök , új interkontinentális raké­tát állítottak elő. Ez a glo­bálisnak nevezett rakétafegy­ver a rakétaelhárítás részé­ről „sebezhetetlen’’. Az új, globális Takéták minden irányban körülrepül­hetik a földgolyót és csapást mérhetnek bármely kijelölt célra, A számítások pontos­ságáról tanúskodik a Vosz- tok—1 és a Vosztok—2 űrha­jók repülésének példája. A helyzet tehát az, hogy nem járt haszonnal az a rop­pant pénzösszeg, amelyet az Amerikai Egyesült Államok radar- és egyéb jelzőeszközök rendszerének a létesítésébe beleölt. Mindez ma már el- jxeszítette jelentőségét, mint- - hogy a rakétáknak koránt­sem abból az irányból „kell” berepülniük az Egyesült Ál­lamok területe fölé, ahol az említett jelzőberendezések te­lepítve vannak. Amint az egyik angol lap írja, a glo­bális rakéta jóvoltából a Szovjetunió „a hátsó lépcső” felől bombázhatja az Egye­sült Államokat, amikoris ra­kétái a Csendes-óceánon át, vagy akár a Déli-sarkon és Dél-Amerikán keresztül te- . szik meg útjukat. A szovjet tudósok és mér­nökök új alkotása: a globális rakéta újból megerősíti, hogy az Amerikai Egyesült Álla­mok milyen jelentős mérték - ■ ben elmaradt a Szovjetunió mögött a korszerű, nagyere­jű rakéták gyártásának fej­lesztésében. E tekintetben jellemző a külföldi lapok közlése arról, hogy a nyugati katonai szakértők ' a globális rakéták létrehozását legfel­jebb a hatvanas évek végére ' várták. És ez akkor történt, amikor az amerikai milita­risták mindent elkövetnek, hogy a tudomány legújabb eredményeit a fegyverkezési hajsza szolgálatába állítsák. Hiszen nem titok, hogy az Amerikai Egyesült Államok­ban a világűr meghódítására irányuló minden munkálat­nak elsősorban katonai cél­ja van. Ezt a hivatalos amerikai politikusok és katonai ténye­zők sem rejtik véka alá. Lás­sunk erre két példát. John Kennedy, az Amerkai Egye­sült Államok elnöke 1960- ban, még szenátor korában kijelentette: „A világűrben való uralom a köve'kező év­tized tartalma. Az az állam, amely ellenőrizni fogja a vi­lágűrt, ellenőrizheti majd a Földet is”. Ritland vezérőrnagy, a ballisztikus lövedékek hiva­talának vezetője ezt nyíltab­ban is kifejezte: „Mi nem azért igyekszünk a világűrbe, mert. mint minden ismeret­len, csalogat bennünket, ha­nem azért, mert olyan felvonulási terület, ahonnét nagy hatékonyságú hadműveleteket lehet foly­tatni”. Télj ességgel nyilvánvaló, hogy a világűrnek katonai célból történő elméleti és gyakorlati meghódítása első sorban - hadászati érdek, mi­vel a különféle űrhajózó j rendszerek és repülő szerke­zetek megalkotása és beve­tése nyomban jelentős hadá­szati sikert eredményezhet. A világűrből jövő csapások hatékony kivitelezési eszkö­zeinek és a kozmikus táma- dóesziközök elleni harc mó­dozatainak a kidolgozása, a magfegyverrel kombinálva, újabb eszközt ad a hadászati vezetőség kezébe, amellyel komoly mértékben befolyá­solhatja az ellenfél hadi-gaz­dasági potenciálját és kato­nai ütőképességét. A nyugati elméleti szak­emberek véleménye szerint a kozmikus eszközök és' a hő- magfegyver bevetésével folyó háború olyan háború jelle­gét ölti, amely „nem ismer határt, sem térben, sem időben, sem hatóerő tekintetében, vagyis anyagosított globális meg­semmisítő rendszerré válto­zik”. Az amerikai hadászatban ez a globális megsemmisítő rendszer abban jut kifeje­zésre, hogy a kozmikus lég­teret egy eljövendő háború döntő jelentőségű hadszinte- rének tartják. E stratégia anyagi ereje: a kozmikus lég­térben működő magfegyver, amelyet a győzelem fő té­nyezőjének tekintenek. A kozmikus hadviselés gyakorlati . alapját a követ­kezők alkotják: az aerodina­mikai repülő szerkezetek, amelyek közé a nagyhatósu­garú repülőgépek, a ballisz­tikus rakéták és mind a már meglevő, mind pedig az ez­után tervezendő különféle űrrepülési berendezések. Az amerikai politika irá­nyítói és a Pentagon straté­gái nem számítanak arra, hogy a legközelebbi években utolérhetik a Szovjetuntiót a világűr meghódításában. Ép­pen ezért úgy vélik, hogy ezt hosszúlejáratú programok ki­dolgozásával és megvalósítá­sával lehet elérni. Vannak más okai is annak, miért verik dobra oly nyiltan az ameri­kaiak űrfegyvertáruk bővíté­sének távlati terveit Az Amerikai Egyesült Államok ilymódon akarja űrfegyver- erejének, valamint nagy tu­dományos és műszaki lehető­ségeinek a látszatát kelteni, így akarja helyreállítani csor­bát szenvedett tekintélyét a támadó célú tömbökhöz tar­tozó partnerei szemében. Látszatra az 1975-ig bezá­rólag szóló amerikai katonai űrkutatási program valóban eléggé impozáns. Végrehaj­tását három szakaszban ter­vezik. Az első szakaszban, 1962—1965. folyamán olyan hadi célú űrrendszert akar­nak létesíteni, amelyek biz­tosítják a fegyveres erők si­keres bevetését minden te­rületen: a földön, a levegő­ben és a tengeren egyaránt. Ide tartoznak azok az esz­közök, amelyekkel fel lehet deríteni az ellenfél földi, víz feletti és víz alatti telepítésű hadászati eszközeit, továbbá azok. amelyek biztosítják a rakétával felszerelt tenger­alattjárók és a magfegyvert vivő repülőgépek rádióirá­nyítását. A földi célok felderítésére 1962. folyamán 20, Samos rendszerű kísérleti példányt akarnak pályára állítani, a továbbiakban pedig évente iNövekszik ta külön fé'e ZÚjságok száma tMagyar­lországon ♦ még 8 mesterséges holdat * Az utóbbi eszten- szándékoznak fellőni. «dőkben jelentősen A távközlési célú műhol- «megnövekedett az dák felhasználása alapján % újságforgalom egységes globális távközlési í Magyarországon. rendszert szándékoznak létre- ?a Posta Központi hozni. Ez lehetővé tenné az ? Hírlapterjesztő anyaország területén es kul- ♦ földön állomásozó amerikai * havonta több haderő, valamint az összes |mint 62 millió imperialista, .támadó célú ?iap(,t továbbít az tömbhöz tartozó országok }újságárusító he. fegyveres erőinek az irányi- ♦ J ö tását. Jlyekre. Budapes­Az 1965-re előirányzott * ten háromszáznál tervrészlet a következő: esz- |több külföldi na- közök előállítása a balliszti- ♦ kus rakéták elleni harchoz \flUpoi es.f°1>0* a röppálya aktív szalcaszán, »iratot vásárolnák műholdakat észlelő és elhá- ♦ az újságolvasók rító eszközök előállítása. De ♦ ■ már most bizonyos borúlátás ♦ mutatkozik e tekintetben, ki- ♦ vált a szovjet globális ra- ♦ kéta előállításáról érkezett * jelentéseit óta. „A nyugati » országok elhárítási szakértői * írja az angol Daily He- j Kétfajta neutrínók elektronokat ter­melnek, amikor más atom- részécskékkel összeütköznek. A tudósok most felfedezték az ún. my-mesonokat (insta­bil elemi részecske). A kísér­letet a világ legnagyobb ré­szecskegyorsítójával végezték Brookhavenben. Az ottani berendezés az atomrészecs­kéket 33 milliárd elektron- volt energiára képes felgyor­sítani. A tudósok hidrogénproto­nokat lövelltek ki, közel fénysebességgel, a beryllium atommagjai ellen, s ezzel rengeteg neutrínót termel­tek. A neutrínókat egy 12 m vastag acélfalon lövelltek át, majd a *,szűrő” túlsó ol­dalán szikrafogóba irányítot­ták, ahol más elemi részecs­kékkel ütköztek össze. így alakultak my-mesonok, s ‘ a reakció során a szikrafogóban a szikrák keletkeztek, ame­lyeket különleges gyorsaság­gal működő felvevőgépek fényképeztek. Ez a magfizikai ;,detektív- munka” hat hónapig tartott. Az eredmény: ötven esetben ki tudták mutatni az eddig ismeretlen neutrínót. A kí­sérleti sorozat alatt 100 billió neutrino száguldott át a jel­zőkészüléken. Hogy újtípusú neutrínóról van szó, ez kide­rül abból, hogy az acéllemez­szűrőben nem találtak elek­tronokat. Az első típusú neutrino esetében ugyanis az acélban feltétlenül ma­radtak volna elektronok. Ä rákosligeti űrrakéta meg­figyelő állomás 1959-ben lé­tesült a TIT keretén belül. Az állomás az összes eddigi műholdak jelzéseit vette. Ga­garin és Tyitov hangját *— a Szovjetunió után — elsőként rögzítették magnetofonsza­lagra. Ugyancsak itt észlelték ezredmásodpercnyi pontos­sággal a holdrakéta becsapó­dását is. Az új rádióvevők, melyek hullámtartománya 20—250 Megaciklusig terjed — nagyban elősegítik az ál­lomás további eredményes munkáját. Horváth Tibor, az állomás vezetője és Kóth Aladár munkatárs összesze­reli az új vevőkészülékek be­mérésére szolgáló álló hul­lám aránymérőt még 8 mesterséges holdat szándékoznak fellőni. A távközlési célú műhol­dak felhasználása alapján egységes globális távközlési rendszert szándékoznak létre­hozni. Ez lehetővé tenné az anyaország területén és kül­földön állomásozó amerikai haderő, valamint az összes imperialista, .támadó célú tömbhöz tartozó országok fegyveres erőinek az irányí­tását. Az 1965-re előirányzott tervrészlet a következő: esz­közök előállítása a balliszti­kus rakéták elleni harchoz a röppálya aktív szalcaszán, műholdakat észlelő és elhá­rító eszközök előállítása. De már most bizonyos borúlátás mutatkozik e tekintetben, ki­vált a szovjet globális ra­kéta előállításáról érkezett jelentések óta. „A nyugati országok elhárítási szakértői — írja az angol Daily He­rald — szinte megoldhatatlan problémával kerültek szembe”. A világűr katonai célú fel- használására vonatkozó nagy­szabású amerikai tervek 1905 utánra új fegyverzeti rend­szerek létesítését irányozzák elő. Ezek rendeltetése az, hogy önálló támadó és vé­delmi hadműveleteket végez­hessenek velük a világűr­ben. Az előirányzatban sze­repel továbbá kozmikus rendszerek létrehozása földi céloknak atomcsapásokkal való megsemmisítésére. A program szerint e szakaszban tökéletesíteni kell a meg­levő ballisztikus rakétákat. Emellett új típusait is elő kell állítani, amelyek segít­ségével űrhajókat juttathat­nak földi pályára. Ez utób­biakról nyíltan megmondják, hogy esetleg termonukleáris töltetet visznek magukkal. A tervek értelmében egy ilyen űrhajón két-három ta­gú személyzet, továbbá opti­kai, televíziós és fényképező­készülékek lesznek. Ügy szá­mítják, hogy 1968-nál nem korábban készülnek el azok­nak az űrrepülő szerkeze­teknek a kísérleti példányai, amelyeknek” a rendeltetése földi célok eltalálása nukleá­ris töltetekkel „Világűr— Föld” osztályba tartozó löve­dékek segítségével. A távolabbi jövő terve [1970 után) más bolygók meghódítása és katonai tá­maszpont létesítése a Holdon. Jóllehet ezek a perspektívák igen távoliak és kérdésesek, az amerikai teoretikusok már nőst lázasan találgatják a Hold katonai jelentőségét s azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel meghódítása kecseg- :et. Az Air Force című folyó­irat egyik munkatársa pél­dául ezeket írja: ,,...a Hold meghódítása, tisztán tudomá­nyos jelentőségén kívül, fon­tos katonai szerepet tölt majd be. A Holdon felállí- ott hatalmas teleszkópokkal ielderítést lehet végezni, há- x>rú esetén pedig a Hold támaszpont lesz, ahonnét a magfegyvert be­vetik”. Így festenek hát az ame­rikai imperialisták tervei, amelyek a világűrnek kato­nai célú felhasználására irá­nyulnak. Ám megvalósításuk lehetőségeit még maguk az amerikai szakemberek is kétkedőén ítélik meg. így például a világűrkutatási szervezet vezetője egyik nyi­latkozatában beismerte, hogy „egyik-másik űrszerkezet-ter- vünk nem eléggé reális. Elő­ször is kiderült, hogy az űr­kutatási technikában még azt a szintet sem értük el, amit korábban beterveztünk. A si­keres fellövések száma a ku­darccal végződöttekéhez vi­szonyítva lényegesen nem változott... Számos komoly nehézségbe ütköztünk a haj­tóművek és a beirányzó rend­szerek területén. Leginkább * a megbízhatóság kérdése ag- ? gaszt bennünket. A közeljö- ♦ vőben négy próbálkozás kö- ♦ zül három sikeres fellövésre • sem számíthatunk”. ? Az általános és teljes le- ? szerelés mellett síkra szállva, ♦ Az élet jelenléte más boly- í a Szovjetunió határozottan 2gókon olyan probléma, —■ sssjwrv&Äi-*- « nyos és műszaki haladásnak ?emberek képzeletét. Doktor az amerikaiénál magasabb ♦ Rainier Berger asztrofizikus színvonala lehetővé teszi a jmég azt sem tartja lehetet- Szovjetumonak, hogy meg-* , ,, . ... .. tartsa elsőségét a világűr tu- pnnek, hogy élet szulethes- dományos célú 1 feltárásában, »sék a világűrben. Ez a meg- Napjainkban világszerte ?lepő -lmélet bizonyos kísér­tárgyalják azt a hírt, hogy 2letek alapján jött létre. - A megszületett a világ első glo- t ., . ,, bális rakétája. Nem lehet »tudós egy metánból, ammo- kétséges, hogy a globális «niákból és vízből álló keve- fegyvef létrehozása a Szov- Jréket mínusz 230 fok Celsius- jetunióban, a külföld katonai ♦ hűtött , maid a fagvasz_ szakértőinek beismerése sze- 2ra nutoU le’ maja a 8- rint. komoly hatással lesz a «tott keveréket protonokkal korszerű hadászatra és meg- «^drogén ionokkal) bombáz- gondolásra készteti a katonai * kalandok kedvelőit. *ta egy részecskegyorsítóban. y‘J:a,r5on,°V alezred« _ «Kétszáz másodpercig tartó a hadtudományok kandida- J tusa «besugárzás után ureum, ace­Az élet szintézise a világűrben? tamid és aceton nyomok ke­letkeztek. Ezek mind olyan szerves vegyianyagok, me­lyeknek szerepe van az élő folyamatok lebonyolódásánál Dr. Berger ezen az alapon ügy vélekedik, hogy a csilla­gok sugárzása nyomán szer­ves molekulák szintézise jö­het létre a kozmoszban. Fel­tehető, hogy e molekulák kö" zött akadnak olyanok is, — amelyek kulcsfontosságúak az élet megindulásához, így például az aminosav-mole- kulák. Ha ilyen fagyott pro­toplazmák egy forró bolygón kötnek ki, ott megindulhat az élet. A tudósok nemzetközi cso­portja hosszas és bonyolult kísérletek után kimutatta, a neutrínók egy eddig ismeret­len fajtáját. Ez igen jelentős tudományos felfedezés. — A neutrino egyike annak a mintegy 30 elemi részecské­nek, amelyeket az atomfi­zikusok évek óta nagy figye­lemmel kutatnak. A neutrí­nónak nincs elektromos töl­tése és oly parányi, hogy fel­merülhet a kérdés, van-e egyáltalán tömege. Létezését azonban az bizonyítja, hogy a magreakciónál ellenlökést vált ki. A neutrino első típusát — mintegy hét évvel ezelőtt fe­dezték fel a Föld körüli at­moszférában. — Eddig arról volt tudomásunk, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom