Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-21 / 169. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. július 21. a Mim A Nap kél: 4.08 h-kor, nyugszik: 19.32 h-kor. A Hold kél: 22.07 h-kor, nyugszik: 8.45 h-kor; ' idöjárásjelentés j Várható időjárás: felmele­gedés. Száraz, napos, csendes idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 28—32 fok között. A lotíó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze_ j rint a 29. játékhéten a bala- | tonlellei szabadtéri színpadon megtartott lottósorsoláson a következő nyerőszámokat húzták kj: 34, 38, 42, 73, 77 — KISÚJSZÁLLÁSON augusztus 5-én (vasárnap) országos, állat és kirakodó vásárt rendeznek; Ebből az alkalomból az állami és a szövetkezeti kereskedelem többmillió forint értékű áru­féleséget visz a kunsági vá­rosba. — T, ISTVÁN tiszaföldvá- ri lakos motorkerékpárjával szabálytalanul a járdán köz­lekedett. 'Ezért a rendőrkapi­tányság szabálysértési elő­adója 100 forint pénzbírság­gal sújtotta. — A TÜRKE VEI Vörös Csillag Tsz tagjai eddig 15ŐÖ holdon végeztek az ara­tással. A szövetkezeti gazdák ugyanakkor megkezdték a kalászosok értékesítését; A fölvásárló szervnek eddig 75 vagon őszi árpát és 25 va­gon búzát adtak át — A SZOLNOKI Alföldi Állami Áruház dolgozói és a szolnoki Helyőrségi Klub ba­ráti estet rendez ma 20 órai kezdettel. Az estet divatbe­mutatóval kötik egybe, ame­lyen felvonultatják a leg­újabb nyári és őszi ruhamo­JÚLIUS 21 Szombat Dániel Szabályos gól..„ Az újpesti uszodában lejátszott Újpesti Dózsa—Szolnoki Dózsa vízilabda rangadón nagy vihart váltott ki a közön­ség körében a Szolnoki Dézsa második negyedben elért egyenlíts gólja, mellyel 2:2 lett az eredmény. A gólbíró ugyanis nem jelezte, a játékvezető ennek ellenére meg­ítélte. S mint a képen Is látható teljesen szabályos volt MOZI: SZOLNOK VSrSs Csillag: Kasmír földjén Tisza: Carmen Jones Kert: Üj barázdát szánt az eke m. rész TÖRÖKSZENTMIKLOS Dózsa: Tamangó Kert: Hintónjáró szerelem TÜRKE VE Nagykun: Fehérek és feketék MEZOTÜB Béke: Az Ígéret földje Szabadság: Az éjszakai vonat Dózsa: Szerelmi levelezés KISÜJSZALLAS Ady: A rendőr JÁSZBERÉNY Lehel: Két szoba, összkomfort Déryné: Északi történet. Szolnoki Rádió műsora a 322 méteres középhullámon 18.00—19.00-ig Szombatesti jegyzet. — Kinek mi tetszik. — Hétvégi krónika. — Itt a Szolnoki Szúnyog, — Üj le- mezeinkböi. TELEVÍZIÓ: 18.30: Júliusi kiáltvány. Meg­emlékezés a Lengyel Népköztár­saság nemzeti ünnepéről. 19.00: A kisfilmek kedvelőinek. — 19.30: TV Híradó. — 19.45: Hétről hétre. — 20.05: Anna, Panni, Anikó, vidám zenés műsor. — 21.05: A jég művészei. Részletek a párizsi jégrevü műsoréból. Fllmfelvé- tel. — Kb. 22.35: Hírek. A TV Híradó ismétlése. Néprajztudós, vagy hivatalnok? Beszélgetés a jász Múzeum igazgatóiéval Vallomásra bírni egy fiatal tudóst négy évi munkájáról, beszélgetni a meg­valósult tervekről, a későbbi elképzelé­sekről — egy kicsit az álmokról is — igen szép feladat. Különösen, ha az új­ságíró elmegy Jászberénybe, s megkeresi a múzeumban Tóth János igazgatót. Nép­rajz diplomáján még meg sem száradt a tinta, amikor elfoglalta a múzeum igaz­gatói székét. Azonnal munkához látott, a legfontosabbhoz: a meg­lévő anyag tudományos rend­szerezéséhez, katalógizálásá- hoz. | — Két évig tartott — mondja Tóth János —, de az anyaggyűjtést és feldolgozást ezzel párhuzamosan tovább folytattuk. Szép, és sok szem­pontból feltáratlan terület a , Jászság, nemcsak néprajztu­dós, hanem a muzeológus, a régész, a művészettörténész, a helytörténész számára iS. £n csak néprajzos vagyok, de a többi ro­konszakmával is foglalko­zom, hiszen muzeológus stb- szakember nem dolgozik a Jász Múzeumban. Nem túlzunk, ha azt állít­juk: Tóth János a legedfog- laltabb herényiek egyike. Elég, ha igazgatói teendőit vesszük számba. Ä tudomá­nyos anyaggyűjtő és feldol­gozó munka mellett a járás műemlékeivel, Jászberény és Lezuhant Thaiföldön egy lökhajtásos utas* szállítógép Bangkok (MTI). A péntek­re virradó éjszaka az Egye­sült Arab Köztársaság légi- társaságának egyik Comet tí­pusú lökhajtásos utasszállí­tógépe a thaiföldi dzsungel­be zuhant. A 84 személyre méretezett repülőgépen 23 utas és nyolc főnyi személyzet tartózko­dott Egyelőre nem lehet tud­ni, túlélte-e valaki a repü­lőgép katasztrófáját a többi község helytörténeté­vel, régészeti problémákkal, időszaki kiállítások szerve­zésével, különböző népi­együttesek, több honismereti szakkör patronálásával, időn­ként zsűrizéssel is foglalko­zik. Társadalmi funkciói: a járási pártbizottság agitációs és propaganda osztálya mel­lett működő társadalmi ak­tíva csoport egyik tagja, ügy­vezetője a városi műemlék- védelmi bizottságnak, tagja a járási művelődési tanács­nak, a Hazafias Népfront já­rási és városi elnökségének. Tóth János minden felada­tát lelkiismerettel ellátja. Napi munkájához, igazgatói teendőihez tartozik a külön­féle havi, negyedévi stb, je­lentések elkészítése is, a fe­lettes szervek részére. Itt már egy félműszakban dol­gozó adminisztrátor is se­gíti. A hozzávetőleges felsoro­lásból kitűnik: nem unatko­zik a Jász Múzeum igazga­tója. Ellenkezőleg... Felve­tődik azonban a kérdés: ma­rad-e elegendő ideje az átfo­góbb jellegű, színvonalasabb, jelentősebb tudományos, ku­tató-elemző munka végzésé­re ilyen túlterhelés mellett? — Válasza: — Marad, de nagyon ke­vés. Publikáltam már több cikket szaklapokban, folyó­iratokban. Többek között Jászberény zenei múltjáról, írtam ismertető, népszerűsítő cikkeket is. A jelentősebb munkák? Két évvel ezelőtt már elkészítettem a Jászbe­rényről szóló ismertető mo­nográfia téma tervezetét, de a megíráshoz még nem tud- tarti hozzákezdeni. Szándé­komban áll a híres jászsági szűcs-központok néprajzi anyagának feldolgozása, Az anyag felét már összegyűj­töttem, megírására most nincs időm. Ugyanez a hely­zet Jászárokszállás és több más falu zenei monográfiájá­nak megírásánál is. Néhány magnó-tekercsnél többre idáig itt sem futotta erőm­ből. Indokolt hát a kérdést fel­vetni: — Végső soron mennyi ideje marad a kimondottan tudományos munkára Tóth Jánosnak? — Pillanat alatt kiszámít­ható — válaszolta. — Mun­kaidőmnek több mint felét improduktív munkával töl­tőm. S ez így nincs rendjén. Ezért várok sokat a megyei múzeumok rövidesen meg­alakuló szervezetétől, amely majd a szolnoki Damjanich Múzeumban székel. Megala­kulása azt jelenti, hogy az adminisztratív, az improduk­tív munka jelentős részétől megszabadulhatok. — S ez a könnyítés ele­gendő lesz? — Korántsem, Ä Jász Mú­zeumban kellene még egy muzeológus és tanár-diplo­más munkatárs, egy törté­nész-régész státusz, s nem utolsó sorban a félnapos ad­minisztrátori státusz egész- naposra való emelésére volna szükség. Az is sokat lendí­tene a tudományos munkán, ha végre megfelelő bővítést vagy újabb helyiségekét kap­nánk az összegyűjtött és fel­dolgozott anyag kielégítő, szakszerű elhelyezéséhez. Szeretném, ha a tanács — ahogy a járási könyvtárnak — ugyanúgy a múzeumnak is biztosítana egy bizonyos összeget múzeumi kiadvá­nyok finanszírozására és az anyag gyarapításához pénz­zel is hozzájárulna. — bubor — delieket. — HELYREIGAZÍTÁS, a tegnapi lapszámunkban téves információ alapján közöltük, hogy Törökszentmiklóson jú­lius 21-én országos állat- és kirakodó vásárt rendeznek, A vásárt július 28-án tartják meg., — A SZÉKESFEHÉRVÁRI István-kápolnában megkez­dődött Aba-Novák Vilmos, mintegy 120 négyzetméternyi falfestményének restaurálása. Az 1936—1933 között készült freskókat most eredeti pom­pájukban állítják helyre. köszönetnyilvánítás K<jsi3n<5tünlcet nyilvánítjuk minoaioknak, akik drága felesé­gem, felejthetetlen kislányunk elhunyta alkalmával együttérzé­süket fejelték ki és a temetésen résitvettek. Bamaki Ferenc, Dobi Sándor és családja Kunhegyes Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szocialista Munkás­párt Szolnok megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Varga József Szerkesztőség: Szolnok, Irodanáz, L emelet Telefon: 20—93, 23—20, 20—09 Kiadja a Szolnok megyei Néplap Lapkiadó Vállalat Igazgató: Fülemen Lajos Kiadóhivatal: Szolnok, Irodaház, földszint 3. Telefon: 20—94 A lapot előfizetésben és árusí­tásban a Szolnok megyei pos­tahivatalok és fiókposták ter­jesztik. A lap előfizetési dija •gy hóra 11.— Ft. Előfizethető bármely postahivatalnál és kézbesltőnéL őcolnoki Nyomda Vállalat Felelős vezetői Mészáros Sándor KeMTöRTenet a második világháborúból 2. Megtanították a rövidhul­lámú rádió kezelésére, a francia hidak és viaduktok szerkezeti adataira, a vasúti berendezések Ismeretére, a robbanóanyagok kezelésére és a postagalambbal való híradásra. Ügy látszott, különösen fontos feladat vár rá, mert sok mindenre megtanították. Alaposan meg kellett ismer­kednie valamennyi francia és német autótípussal, úgy, hogy ne csak felismerje, ha­nem hibátlanul vezetni is tudja őket. De mindez csak mellék­tantárgy volt. A legfonto­sabb az volt, hogy megvál­toztassa személyiségét. A kiképzésnek ez az ol­dala mindjárt az elején megkezdődött. — A neved mától fogva Pierre Touehette, — mon­dotta a kiképző intézet ve­zetője. — 1903. augusztus 10-én születtél. És felsorolta az összes személyi adatot. Végül kissé aggódó arccal hozzáfűzte: — Szüleid egyetlen gyer­meke vagy. Sajnos, szelle­mileg nem fejlődtél tökéle­tesen. Szomorú az ilyesmi, nem? George Dupré szelíden bó­lintott. Figyelemmel hallgat­ta oktatóját és lassan kiala­kult benne annak az új személyiségnek képe, ame­lyet magára kell öltenie. Ez az új személyiség: egy kis benzinállomás 37 éves segédkezelője egy Saint Lo körüli falucskában. Szelle­mileg visszamaradott ember — felnőtt férfi egy 8 éves gyermek szellemi képessé­geivel. Az igazi Pierre Touehette a háború alatt nyomtalanul eltűnt. Szülei már meghal­tak. Az a néhány ember, aki egykor ismerte, szintén' részese volt a földalatti mozgalomnak. George tört franciaságát csak egy kis normand táj­szólással kellett színesítenie; csekély szókészlete éppen elegendő egy félkegyelmű­nek. A fontos csak az volt, hogy külsőleg hasonlítson az ,,eredetihez”; Ez volt a 9 hónapos ki­képzés legfáradságosabb ré­sze. George sohasem fogja elfelejteni azt a percet, ami­kor Johnny Patterson belé­pett, helyesebben berohant a szobába. Johnny volt az élő mintakép: szellemileg visszamaradott, harmincegy- néhány éves férfi. Kedves, barátságos gyermekiélek, akit a természet kegyetlen szeszélye felnőtt férfi testé­be öltöztetett. Johnny berontott a szobá­ba, féktelenül, mint egy kis csikó és rögtön elkérte az íróasztalon látott virágcsok­rot. — Ez itt Pierre, az új barátod — mutatták be Georget Johnnynak. — Ugyanis panaszkodtál, hogy nincs kivel játszanod. Hoz­tunk számodra egy pajtást. Pierre játszani fog veled, együtt mentek az erdőbe és talán még villanyvasutat is kaptok. Johnny először bizalmat­lanul nézett Duprére. de egy kedves mosoly elég volt, hogy feladja gyanakvását; — Csuda jó haverok le­szünk, majd meglátod — mondta George és átölelte Johnnyt, akinek lélegzete is elállóit a boldogságtól. Ezentúl együtt töltötték minden szabadidejüket. Ki­lenc hónapon át egy szobá­ban laktak, együtt étkeztek, együtt játszottak mindenféle gyermekjátékokat. George hamarosan úgy találta, hogy a dölog nem is olyan nehéz, mint hitte. Lassan eltanulta Johnny személyiségének vonásait. Az idegorvos minden héten ellenőrizte a haladást. Több­nyire elégedett volt, de né­ha kijavított valami apró­ságot. — Túl finoman eszel, Pierre. Meg kell tanulnod, hogy a levest kilötyögtesd az abroszra., Egyél olykor az ujjaiddal. A kezednek állan­dóan mozognia kell, lassan, céltalanul, de folyton. Ez az állandó kézmozgás fontos vonásod. A szádat tartsd nyitva. Lógasd az alsó ajka­dat és ne beszélj olyan szé­pen, olyan érthetően. És George Dupré fordított Demosthenes lett: kavicsot tett a nyelve alá, hogy csú­nyábban beszéljen. Hónapo­kon keresztül csak akkor vette ki a kavicsot a szájá­ból, amikor evett és aludt. Beszéde lassan érthetetlen dadogássá vált — akkor is, amikor már nem volt a szá­jában a kavics. Megkínzott nyelve felmondta a szolgá­latot és George érthetetlen hangokat hallatott beszéd helyett. Közben persze jövendő feladataival is ismerkedett. Megtanulta az angol felde­rítő szolgálat felosztását: az MI—5 osztály anyaggyűjtés­sel foglalkozik, az MI—3 di- verzióval, az MI—9 pedig a szökések szervezésével. George az MI—9 osztályhoz fog tartozni. Feladata az lesz, hogy megszervezze a Franciaország felett lelőtt pilóták hazaszökését. George tudta: egyik ki­csiny, de. nagyon fontos láncszeme lesz az ún. „egér- útnak” — így nevezték azt az utat, amelyen a lelőtt pilóták visszajuthattak Ang­liába. Persze, csak egy ré­szüknek sikerült elkerülni a fogságot, csak egy részük volt ölyan szerencsés, hogy megtalálja az „egérutat”. De az „egérét’’ létezett és ezt tudták az angolok is, a né­metek is­pierre Touehette dolga az lesz, hogy megállapítsa' a jelentkező lezuhant pilóta válóban az-e, akinek mond­ja magát. A németek ugyan­is minden eszközzel igyekez­tek felfedezni az „egérutat” és erre a célra angol egyen­ruhába öltözött, angolul tö­kéletesen beszélő ügynökö­ket alkalmaztak. Az egérét” Franciaorszá­gon keresztül a tengerhez vezetett. Kedvező időben halászbárkán szállították ki a nyílt tengerre a pilótát, onnét szedték fel az angol haditengerészet gyors motor­csónakjai. Ha a németek ébersége miatt ezt nem le­hetett megvalósítani, vagy a tenger túlságosan viharos volt, akkor Spanyolországon keresztül kísérelték, meg a szökést; A vállalkozás rendkívül kockázatos volt. Az ..egérét” állomásait összekötő szálak gyakran megszakadtak és a szervezők nemegyszer ke­rültek a Gestapo karmaiba. De mindig akadtak utódaik, akik újra összekötötték a szálakat és helyreállították az „egérutat’’: George Dupré lassan hoz­zászokott a normand pa- rasztvis^lethez, a nehéz bocskorhoz, meg a lóhúshoz és az olcsó borhoz. Egy hg- lom levelet is írt feleségé­nek. szépen lemásolva az elébe tett szövegeket. Sejtette, hogy a kiképzés végéhez közeledik. Az inté­zetben azonban nem volt szokás a munka megkezdé­sének időpontjáról kérdezős­ködni. Egy éjszaka váratlanul, durván felébresztették. Né­hány centiméterről vakító lámpafény világított az ar­cába. Ezenkívül a szobában teljesen sötét volt. • — Wie heissen S:e?_ — dörrent rá egy idegen hang. — Je suis Fierce Touchet- te — hebegte féiálomban George A kérdések egymást kö­vették: mit csinál itt? Kik voltak a szülei? Hol szüle­tett? Csak egy félóra múlva gyújtották " meg a villanyt a szobában. George kitalálta, hogy ez volt az utolsó pró­ba és már csak néhány nap választja el a munka meg­kezdésétől. Szép, holdfényes éjszakán dobták le a repülőgépről, 400 méter magasságból ug­rott és baj nélkül földet ért. Felnézett az égre, hogy még egyszer lássa a repülőgépet: az utolsó pontot, ami össze­köti hazájával és régi éle­tével. De nem látott sem­mit, csak az elhalkuló mo­torzúgást hallotta. Vissza­fordította hát tekintetét és a holdfényben körülnézett a vidéken, amelyről mindent tudott és amelyet most lá­tott először életében. “(Qüentin Reynold ame­rikai író könyve nyo­mán.) (Folytatjukl Mm WiMZQf' RÄDIÖ • TV» MOZI* SZÍNHÁZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom