Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-21 / 169. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1962. július 21.

a

Mim

A Nap kél: 4.08 h-kor, nyugszik: 19.32 h-kor. A Hold kél: 22.07 h-kor, nyugszik:

8.45 h-kor;

'

idöjárásjelentés j

Várható időjárás: felmelegedés. Száraz, napos, csendes idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 28—32 fok között.

A lotíó nyerőszámai

A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze_ j rint a 29. játékhéten a bala- | tonlellei szabadtéri színpadon megtartott lottósorsoláson a következő nyerőszámokat húzták kj:

34, 38, 42, 73, 77

— KISÚJSZÁLLÁSON augusztus 5-én (vasárnap) országos, állat és kirakodó vásárt rendeznek; Ebből az alkalomból az állami és a szövetkezeti kereskedelem többmillió forint értékű áruféleséget visz a kunsági városba.

— T, ISTVÁN tiszaföldvá- ri lakos motorkerékpárjával szabálytalanul a járdán közlekedett. 'Ezért a rendőrkapitányság szabálysértési előadója 100 forint pénzbírsággal sújtotta.

— A TÜRKE VEI Vörös Csillag Tsz tagjai eddig 15ŐÖ holdon végeztek az aratással. A szövetkezeti gazdák ugyanakkor megkezdték a kalászosok értékesítését; A fölvásárló szervnek eddig 75 vagon őszi árpát és 25 vagon búzát adtak át

— A SZOLNOKI Alföldi Állami Áruház dolgozói és a szolnoki Helyőrségi Klub baráti estet rendez ma 20 órai kezdettel. Az estet divatbemutatóval kötik egybe, amelyen felvonultatják a legújabb nyári és őszi ruhamoJÚLIUS

21

Szombat

Dániel

Szabályos gól..„

Az újpesti uszodában lejátszott Újpesti Dózsa—Szolnoki Dózsa vízilabda rangadón nagy vihart váltott ki a közönség körében a Szolnoki Dézsa második negyedben elért egyenlíts gólja, mellyel 2:2 lett az eredmény. A gólbíró ugyanis nem jelezte, a játékvezető ennek ellenére megítélte. S mint a képen Is látható teljesen szabályos volt

MOZI:

SZOLNOK

VSrSs Csillag: Kasmír földjén Tisza: Carmen Jones Kert: Üj barázdát szánt az eke m. rész

TÖRÖKSZENTMIKLOS

Dózsa: Tamangó Kert: Hintónjáró szerelem TÜRKE VE

Nagykun: Fehérek és feketék MEZOTÜB

Béke: Az Ígéret földje Szabadság: Az éjszakai vonat Dózsa: Szerelmi levelezés KISÜJSZALLAS Ady: A rendőr JÁSZBERÉNY

Lehel: Két szoba, összkomfort Déryné: Északi történet.

Szolnoki Rádió műsora a 322 méteres középhullámon 18.00—19.00-ig

Szombatesti jegyzet. — Kinek mi tetszik. — Hétvégi krónika. — Itt a Szolnoki Szúnyog, — Üj le- mezeinkböi.

TELEVÍZIÓ:

18.30: Júliusi kiáltvány. Megemlékezés a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepéről. 19.00: A kisfilmek kedvelőinek. — 19.30: TV Híradó. — 19.45: Hétről hétre. — 20.05: Anna, Panni, Anikó, vidám zenés műsor. — 21.05: A jég művészei. Részletek a párizsi jégrevü műsoréból. Fllmfelvé- tel. — Kb. 22.35: Hírek. A TV Híradó ismétlése.

Néprajztudós, vagy hivatalnok?

Beszélgetés a jász Múzeum igazgatóiéval

Vallomásra bírni egy fiatal tudóst négy évi munkájáról, beszélgetni a megvalósult tervekről, a későbbi elképzelésekről — egy kicsit az álmokról is — igen szép feladat. Különösen, ha az újságíró elmegy Jászberénybe, s megkeresi a múzeumban Tóth János igazgatót. Néprajz diplomáján még meg sem száradt a tinta, amikor elfoglalta a múzeum igazgatói székét.

Azonnal munkához látott, a legfontosabbhoz: a meglévő anyag tudományos rendszerezéséhez, katalógizálásá- hoz.

| — Két évig tartott —

mondja Tóth János —, de az anyaggyűjtést és feldolgozást ezzel párhuzamosan tovább folytattuk. Szép, és sok szempontból feltáratlan terület a , Jászság, nemcsak néprajztudós, hanem a muzeológus, a régész, a művészettörténész, a helytörténész számára iS. £n csak néprajzos vagyok, de a többi rokonszakmával is foglalkozom, hiszen muzeológus stb- szakember nem dolgozik a Jász Múzeumban.

Nem túlzunk, ha azt állítjuk: Tóth János a legedfog- laltabb herényiek egyike. Elég, ha igazgatói teendőit vesszük számba. Ä tudományos anyaggyűjtő és feldolgozó munka mellett a járás műemlékeivel, Jászberény és

Lezuhant Thaiföldön egy lökhajtásos utas* szállítógép

Bangkok (MTI). A péntekre virradó éjszaka az Egyesült Arab Köztársaság légi- társaságának egyik Comet típusú lökhajtásos utasszállítógépe a thaiföldi dzsungelbe zuhant.

A 84 személyre méretezett repülőgépen 23 utas és nyolc főnyi személyzet tartózkodott Egyelőre nem lehet tudni, túlélte-e valaki a repülőgép katasztrófáját

a többi község helytörténetével, régészeti problémákkal, időszaki kiállítások szervezésével, különböző népiegyüttesek, több honismereti szakkör patronálásával, időnként zsűrizéssel is foglalkozik. Társadalmi funkciói: a járási pártbizottság agitációs és propaganda osztálya mellett működő társadalmi aktíva csoport egyik tagja, ügyvezetője a városi műemlék- védelmi bizottságnak, tagja a járási művelődési tanácsnak, a Hazafias Népfront járási és városi elnökségének.

Tóth János minden feladatát lelkiismerettel ellátja. Napi munkájához, igazgatói teendőihez tartozik a különféle havi, negyedévi stb, jelentések elkészítése is, a felettes szervek részére. Itt már egy félműszakban dolgozó adminisztrátor is segíti.

A hozzávetőleges felsorolásból kitűnik: nem unatkozik a Jász Múzeum igazgatója. Ellenkezőleg... Felvetődik azonban a kérdés: marad-e elegendő ideje az átfogóbb jellegű, színvonalasabb, jelentősebb tudományos, kutató-elemző munka végzésére ilyen túlterhelés mellett? — Válasza:

— Marad, de nagyon kevés. Publikáltam már több cikket szaklapokban, folyóiratokban. Többek között Jászberény zenei múltjáról, írtam ismertető, népszerűsítő cikkeket is. A jelentősebb munkák? Két évvel ezelőtt már elkészítettem a Jászberényről szóló ismertető monográfia téma tervezetét, de a megíráshoz még nem tud- tarti hozzákezdeni. Szándékomban áll a híres jászsági szűcs-központok néprajzi anyagának feldolgozása, Az

anyag felét már összegyűjtöttem, megírására most nincs időm. Ugyanez a helyzet Jászárokszállás és több más falu zenei monográfiájának megírásánál is. Néhány magnó-tekercsnél többre

idáig itt sem futotta erőmből.

Indokolt hát a kérdést felvetni: — Végső soron mennyi ideje marad a kimondottan tudományos munkára Tóth Jánosnak?

— Pillanat alatt kiszámítható — válaszolta. — Munkaidőmnek több mint felét improduktív munkával töltőm. S ez így nincs rendjén. Ezért várok sokat a megyei múzeumok rövidesen megalakuló szervezetétől, amely majd a szolnoki Damjanich Múzeumban székel. Megalakulása azt jelenti, hogy az adminisztratív, az improduktív munka jelentős részétől megszabadulhatok.

— S ez a könnyítés elegendő lesz?

— Korántsem, Ä Jász Múzeumban kellene még egy muzeológus és tanár-diplomás munkatárs, egy történész-régész státusz, s nem utolsó sorban a félnapos adminisztrátori státusz egész- naposra való emelésére volna szükség. Az is sokat lendítene a tudományos munkán, ha végre megfelelő bővítést vagy újabb helyiségekét kapnánk az összegyűjtött és feldolgozott anyag kielégítő, szakszerű elhelyezéséhez. Szeretném, ha a tanács — ahogy a járási könyvtárnak — ugyanúgy a múzeumnak is biztosítana egy bizonyos összeget múzeumi kiadványok finanszírozására és az anyag gyarapításához pénzzel is hozzájárulna.

— bubor —

delieket.

— HELYREIGAZÍTÁS, a tegnapi lapszámunkban téves információ alapján közöltük, hogy Törökszentmiklóson július 21-én országos állat- és kirakodó vásárt rendeznek, A vásárt július 28-án tartják meg.,

— A SZÉKESFEHÉRVÁRI István-kápolnában megkezdődött Aba-Novák Vilmos, mintegy 120 négyzetméternyi falfestményének restaurálása. Az 1936—1933 között készült freskókat most eredeti pompájukban állítják helyre.

köszönetnyilvánítás

K<jsi3n<5tünlcet nyilvánítjuk minoaioknak, akik drága feleségem, felejthetetlen kislányunk elhunyta alkalmával együttérzésüket fejelték ki és a temetésen résitvettek.

Bamaki Ferenc, Dobi Sándor és családja Kunhegyes

Szolnok megyei

NÉPLAP

A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő:

Varga József Szerkesztőség:

Szolnok, Irodanáz, L emelet Telefon: 20—93, 23—20, 20—09

Kiadja a Szolnok megyei Néplap Lapkiadó Vállalat Igazgató: Fülemen Lajos Kiadóhivatal:

Szolnok, Irodaház, földszint 3. Telefon: 20—94

A lapot előfizetésben és árusításban a Szolnok megyei postahivatalok és fiókposták terjesztik. A lap előfizetési dija •gy hóra 11.— Ft. Előfizethető bármely postahivatalnál és kézbesltőnéL

őcolnoki Nyomda Vállalat Felelős vezetői Mészáros Sándor

KeMTöRTenet

a második világháborúból

2.

Megtanították a rövidhullámú rádió kezelésére, a francia hidak és viaduktok szerkezeti adataira, a vasúti berendezések Ismeretére, a robbanóanyagok kezelésére és a postagalambbal való híradásra.

Ügy látszott, különösen fontos feladat vár rá, mert sok mindenre megtanították. Alaposan meg kellett ismerkednie valamennyi francia és német autótípussal, úgy, hogy ne csak felismerje, hanem hibátlanul vezetni is tudja őket.

De mindez csak melléktantárgy volt. A legfontosabb az volt, hogy megváltoztassa személyiségét.

A kiképzésnek ez az oldala mindjárt az elején megkezdődött.

— A neved mától fogva

Pierre Touehette, — mondotta a kiképző intézet vezetője. — 1903. augusztus

10-én születtél.

És felsorolta az összes személyi adatot. Végül kissé aggódó arccal hozzáfűzte:

— Szüleid egyetlen gyermeke vagy. Sajnos, szellemileg nem fejlődtél tökéletesen. Szomorú az ilyesmi, nem?

George Dupré szelíden bólintott. Figyelemmel hallgatta oktatóját és lassan kialakult benne annak az új személyiségnek képe, amelyet magára kell öltenie.

Ez az új személyiség: egy kis benzinállomás 37 éves segédkezelője egy Saint Lo körüli falucskában. Szellemileg visszamaradott ember — felnőtt férfi egy 8 éves

gyermek szellemi képességeivel.

Az igazi Pierre Touehette a háború alatt nyomtalanul eltűnt. Szülei már meghaltak. Az a néhány ember, aki egykor ismerte, szintén' részese volt a földalatti mozgalomnak.

George tört franciaságát csak egy kis normand tájszólással kellett színesítenie; csekély szókészlete éppen elegendő egy félkegyelműnek. A fontos csak az volt, hogy külsőleg hasonlítson az ,,eredetihez”;

Ez volt a 9 hónapos kiképzés legfáradságosabb része. George sohasem fogja elfelejteni azt a percet, amikor Johnny Patterson belépett, helyesebben berohant a szobába. Johnny volt az élő mintakép: szellemileg visszamaradott, harmincegy- néhány éves férfi. Kedves, barátságos gyermekiélek, akit a természet kegyetlen szeszélye felnőtt férfi testébe öltöztetett.

Johnny berontott a szobába, féktelenül, mint egy kis csikó és rögtön elkérte az íróasztalon látott virágcsokrot.

— Ez itt Pierre, az új barátod — mutatták be Georget Johnnynak. — Ugyanis panaszkodtál, hogy nincs kivel játszanod. Hoztunk számodra egy pajtást. Pierre játszani fog veled, együtt mentek az erdőbe és talán még villanyvasutat is kaptok.

Johnny először bizalmatlanul nézett Duprére. de egy kedves mosoly elég volt,

hogy feladja gyanakvását;

— Csuda jó haverok leszünk, majd meglátod — mondta George és átölelte Johnnyt, akinek lélegzete is elállóit a boldogságtól.

Ezentúl együtt töltötték minden szabadidejüket. Kilenc hónapon át egy szobában laktak, együtt étkeztek, együtt játszottak mindenféle gyermekjátékokat. George hamarosan úgy találta, hogy a dölog nem is olyan nehéz, mint hitte.

Lassan eltanulta Johnny személyiségének vonásait. Az idegorvos minden héten ellenőrizte a haladást. Többnyire elégedett volt, de néha kijavított valami apróságot.

— Túl finoman eszel, Pierre. Meg kell tanulnod, hogy a levest kilötyögtesd az abroszra., Egyél olykor az ujjaiddal. A kezednek állandóan mozognia kell, lassan, céltalanul, de folyton. Ez az állandó kézmozgás fontos vonásod. A szádat tartsd nyitva. Lógasd az alsó ajkadat és ne beszélj olyan szépen, olyan érthetően.

És George Dupré fordított Demosthenes lett: kavicsot tett a nyelve alá, hogy csúnyábban beszéljen. Hónapokon keresztül csak akkor vette ki a kavicsot a szájából, amikor evett és aludt. Beszéde lassan érthetetlen dadogássá vált — akkor is, amikor már nem volt a szájában a kavics. Megkínzott nyelve felmondta a szolgálatot és George érthetetlen hangokat hallatott beszéd helyett.

Közben persze jövendő feladataival is ismerkedett. Megtanulta az angol felderítő szolgálat felosztását: az MI—5 osztály anyaggyűjtéssel foglalkozik, az MI—3 di- verzióval, az MI—9 pedig a szökések szervezésével.

George az MI—9 osztályhoz fog tartozni. Feladata az lesz, hogy megszervezze a Franciaország felett lelőtt pilóták hazaszökését.

George tudta: egyik kicsiny, de. nagyon fontos láncszeme lesz az ún. „egér- útnak” — így nevezték azt az utat, amelyen a lelőtt pilóták visszajuthattak Angliába. Persze, csak egy részüknek sikerült elkerülni a fogságot, csak egy részük volt ölyan szerencsés, hogy megtalálja az „egérutat”. De az „egérét’’ létezett és ezt tudták az angolok is, a németek ispierre Touehette dolga az lesz, hogy megállapítsa' a jelentkező lezuhant pilóta válóban az-e, akinek mondja magát. A németek ugyanis minden eszközzel igyekeztek felfedezni az „egérutat” és erre a célra angol egyenruhába öltözött, angolul tökéletesen beszélő ügynököket alkalmaztak.

Az egérét” Franciaországon keresztül a tengerhez vezetett. Kedvező időben halászbárkán szállították ki a nyílt tengerre a pilótát, onnét szedték fel az angol haditengerészet gyors motorcsónakjai. Ha a németek ébersége miatt ezt nem lehetett megvalósítani, vagy a tenger túlságosan viharos volt, akkor Spanyolországon keresztül kísérelték, meg a szökést;

A vállalkozás rendkívül kockázatos volt. Az ..egérét” állomásait összekötő szálak gyakran megszakadtak és a szervezők nemegyszer kerültek a Gestapo karmaiba. De mindig akadtak utódaik,

akik újra összekötötték a szálakat és helyreállították az „egérutat’’:

George Dupré lassan hozzászokott a normand pa- rasztvis^lethez, a nehéz bocskorhoz, meg a lóhúshoz és az olcsó borhoz. Egy hg- lom levelet is írt feleségének. szépen lemásolva az elébe tett szövegeket.

Sejtette, hogy a kiképzés végéhez közeledik. Az intézetben azonban nem volt szokás a munka megkezdésének időpontjáról kérdezősködni.

Egy éjszaka váratlanul, durván felébresztették. Néhány centiméterről vakító lámpafény világított az arcába. Ezenkívül a szobában teljesen sötét volt. •

— Wie heissen S:e?_ — dörrent rá egy idegen hang.

— Je suis Fierce Touchet- te — hebegte féiálomban George

A kérdések egymást követték: mit csinál itt? Kik voltak a szülei? Hol született?

Csak egy félóra múlva gyújtották " meg a villanyt a szobában. George kitalálta, hogy ez volt az utolsó próba és már csak néhány nap választja el a munka megkezdésétől.

Szép, holdfényes éjszakán dobták le a repülőgépről, 400 méter magasságból ugrott és baj nélkül földet ért. Felnézett az égre, hogy még egyszer lássa a repülőgépet: az utolsó pontot, ami összeköti hazájával és régi életével. De nem látott semmit, csak az elhalkuló motorzúgást hallotta. Visszafordította hát tekintetét és a holdfényben körülnézett a vidéken, amelyről mindent tudott és amelyet most látott először életében.

“(Qüentin Reynold amerikai író könyve nyomán.)

(Folytatjukl

Mm WiMZQf'

RÄDIÖ • TV» MOZI* SZÍNHÁZ