Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-17 / 165. szám

' 1MB. Július 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Állami támogatással fokozatosan kicserélik a fertőzött tehénál’ományt A Magyar Közlöny július 14-i számában megjelent a földművelésügyi miniszter rendelete a szarvasmarha- gümőkór leküzdésére irá­nyuló egyes intézkedésekről. A rendelet kimondja többek között, hogy az ország egész területén minden szarvas- marhát évente egyszer meg kell vizsgálni gümőkór szem­pontjából. Az állami gazda­sági és termelőszövetkezeti tehenészeteket a mentesítés előkészítése érdekében cso­portosítják fertőzöttség, illet­ve az elkülönítés szerint. A háztáji és az egyéni gazdaságok szarvasmarha­állományát ugyancsak minő­sítik, s kijelölik mindenütt a aümőkórmentes udvarokat. A gümőkórmentesítést meg­határozott ütemben, fokoza­tosan hajtják végre: a men­tesítésre kijelölt területeken először megteremtik a nö­vendékállatok gümőkórmen- tes felnevelésének feltételeit — megfelelő borjúnevelők, növendékistállók építésével — majd a fertőzött tehene­ket gümőkórmentes vemhes üszőkkel cserélik ki, a fertő­zött növendékállatokat pedig kivonják a tenyésztésből. A termelőszövetkezetek kiese­iéit fertőzött szarvasmarha­állománya és a helyette be­állított gümőkórmentes vem­hes üszőállomány közötti ér­tékkülönbözetet az állam megtéríti. Ugyancsak megté­rítik a megállapított tejter­melési kiesés értékét is. Ha azonban valamely, egyszer már mentesített szarvasmar­haállományban újabb fertő­zés jelentkezik, — az újabb mentesítés költségét az állat­tartó fizeti. Gümőkórmentesítés előse­gítésére 1963. január 1-től a gümőkórmentes tehenésze­tekből származó tej- és tej­szín után felár illeti meg a termelőket. (MTI). Művelődési házat avattak Jászladányon Először húzták szét a füg­gönyt a színpadon, első al­kalommal foglaltak helyet a jászladányiak a színházterem széksoraiban. Sok embernek nem jutott ülőhely, mégsem szabadulás előtt sem a poli­tikai, sem a gazdasági felté­tele nem volt meg annak, hogy a dolgozók kielégíthes­sék kulturális igényeiket. Részletesen ecsetelte Váczi Bana Zsigmond döntése Ott túl a vasúton, a nyár- fasor mellett arat az öreg Zsiga — mondják a szövet­kezet kévehordó asszonyai; úgy mutatják az utat, úgy magyarázzák, mintha vala­milyen nevezetes, híres em­bert keresnék Bana Zsig­mond személyében. — Rajtam kívül legalább még tíz egyéni arat a kun­szentmártoni határban — mondja, amikor a dűlő vé­gén megtalálom. Kora délelőtt van, most vágja a hatodik rendet, öre­gesen hajlik a kasza után, hiába, már ötvenkilenc éves. • Minden rend után leteszi a kaszát, kötelet csavar és föl­szedi a markot. Egyedül arat. — Csak az idén csinálom egyedül, mert máskor segí­tett a kisfiam, de most nincs ■itthon, az asszony meg be­teges. A jjkásfiam” Zsiga bácsi húszéves Bandija, most vé­gezte az agráregyetem - má­sodik évfolyamát. Idáig min­den évben hazajött ilyenkor, ő szedte a markot az apja után. Most KISZ munkatá­borban dolgozik Esztergom mellett; Ö a legkisebb, a többi gyerek már elkerült a háztól. — Öt dédelgettem mindig, meg az asszony is — mondja az öreg, csak úgy magának. — Ha már Bélából kovács lett, Karcsi fiam traktoros, a lányok meg férjhezmentek legalább ez az egy maradjon meg nekem. Ügy gondoltam, majd átveszi a földet tőlem, gazdaembert akartam nevelni belőle. Nem sikerült. Bandinak elő­ször csak a traktoros iskola kellett. Várták, hogy majd utána visszajön, ö meg egy­szer csak bejelentette: — fel­vették a gépészeti techni­kumba. Most - már egyete ­mista, kitűnő tanuló. Éppen haza várják. — Nagyon örül a gyerek, hogy belépek a téeszbe — fűzi a szót tovább Zsiga bá­csi. Nehezen szánta rá magát. Pár évvel ezelőtt, mikor agitálták, hallani sem akart róla. Nem Is tárgyalt a szer­vezőkkel. Asszony vigyázz a házra j a mamával, míg én megjö- J vök. Azzal vonatra ültem, irány Ceglédbercel — meséli „szökését”. Ott húzódott meg néhány hétig Annus hugáéknál. Nem megfutamodásból, de nem szeret vitatkozni, meg mind járt dühös lesz. Mert dühös volt, szinte forrt benne a méreg. Méghogy ő belépjen? Pontosan amikor végre „egyenesbe jött”. Mikor min­denük megvan, a bútor, a hízók, az új szerszám a lóra, s ném kel] már filléreskedni. — A csikót sajnáltam na­gyon = mondja. — Azt a gyönyörű csikót, azért nevel­tem én, hogy elvegyék? És a földet is, az apám földjét, a nagyapámét?! Nem adom! Mert az az enyém, egyedül az enyém! Ezt hajtogattam magamban — idézd Bana Zsigmond a múltat, immár harag nélkül, inkább öngúny- nyab Azután hazajött Bércéiről, s nem „háborgatták” többé. Dolgozgatott tovább egyedül a hét holdján, ahogy ereje bírta. Nem törődött a szövet­kezetiékkel. Gondolta, csinál­ják csak nélküle. — Később már nem is hívtak — mondja —, pedig vártam. Zsúfolásig megtelt a nagy színházterem „tágítottak”, ott álldogáltak a fal mentén, mert részesei, tanúi akartak lenni a nagy eseménynek, a művelődési ház átadásának. A színpadon az ünnepség elnöksége foglalt helyet, köz­tük Váczi Sándor országgyű­lési képviselő, a megyei párt- bizottság titkára, Fodor Mi­hály a megyei tanács vb. el­nökhelyettese. Nádas József, a Szolnoki Járási Pártbizott­ság titkára, Tóth György, a Szolnoki Járási Tanács vb elnökhelyettese, valamint a község vezetői, dolgozói. Major Miklósba községi ta­nács vb. elnöke köszöntötte a vendégeket, az ünnepség résztvevőit. Majd Váczi Sán­dor elvtárs emelkedett szó­lásra. Ünnepi beszédében többek között ezeket mon­dotta: A művelődési ház felépí­tésével régi vágya teljesült a község lakosságának. Jászla- dány lakói mindig szomjaz­ták a kultúrát, művelődni, szórakozni kívántak. A fel­elvtárs a község lakosainak múltbeli életét, azt. hogy csu­pán Jászladányból ezer— ezerkétszáz ember járt el kubikolni. Sokszor gyalog rótták az országutakat, és a Teleki téren aludtak. Váczi elvtárs ezután arról beszélt, hogyan változott meg a jászladányiak élete a fel- szabadulás óta, azóta, hogy a hatalom a dolgozók kezébe került. A nincstelenek, kis- oarasztok földet kaptak. Je­lenleg négy termelőszövetke­zet gazdálkodik a ladányi ha­tárban 13 200 hold földön. Tanulnak, művelődnek a község lakosai. Két könyv­tár működik 4600 kötet könyvvel, az újság előfizetők száma meghaladja az ezer­egyszázat. Hatvanhárom te­levízió. 1230 rádió ezenkívül 540 vezetékes rádió sugároz műsort. Hatvan tagú ének­kar, irodalmi színpad és szakkör működik a község­ben. S most birtokába vette a község lakossága a két mii­A könyvtár is a művelődési házban kapott helyet. Kalmár Jánosné most Is, csak úgy, mint egy évtizede már szíves szóval ajánl­ja a könyveket Váczi Sándor elvtárs mondja ünnepi beszédéi Persze, úgyis tiltakozott volna. Azért, ha hívják, ha látja, hogy szükségük van rá, az jól esett volna. Makacsul és dühösein dolgozott. Nem akart ő túltenni a szövetkezetieken. csupán megmutatni, bírja a munkát egyedül is. Néha azért meg­nézte a környékbeli szövet­kezetek földjeit is. Kíváncsi volt, mekkora a búza, a ku­korica, s azt a sokat győzik-e bekapálni? Később látta, hogy idejében elkészültek. Az ara­tással sem késlekednek. — Most két hét alatt beta­karítanak háromezer hold gabonát. Annyi ideig tart ez a négy hold ■ekem is — mondja. — Elhatároztam, vem kínlódok tovább. Negyvenegy nyáron át ara­tott maga Zsiga bácsi, de a negyvenkettediken már nem lesz egyedül, ősszel belép a szövetkezetbe. Fehér Mária Norton kút társadalmi munkával — Sikerrel zártuk a félévet Jónak ígérkezik a szőlő — Irtsák a szövőlepkéket — Géppel aratunk Levelezőink írásaiból Régi probléma a vízellátás Száj ólban, — írja Szombati László levelezőnk. — A ta­nács és a lakosság összefo­gása eredményeképpen rövid idő alatt megoldottuk ezt a nehézséget. A Vorosilov és a Táncsics úti lakosok tár­sadalmi munkában segítet­ték a vezeték kiépítését. — Mindkét utca lakói a föld­munka elvégzését vállalták és így meggyorsult a vízhá­lózat bővítése. Ma már új Norton kút adja a vizet. Cseh Zoltán, a járműjavító levelezője arról számol be, hogy a teherkocsi osztály dolgozói júniusban 100.11 százalékra teljesítették ter­melési tervüket úgy, hogy a termelékenységük elérte a 102 százalékot. Mint írja, eredményeik azért is jelen­tősek. mert a betervezett je­lenléti óráknál 3000-rel keve­sebbet használtak fel. • A cserkeszöli ői Magyar— Román Barátság Termelő- szövetkezet levelezője, Pin­ezés Pál arról számol be, hogy a szőlőben dolgozó munkacsapatok lelkismere- tesen törekednek a soronlévő munkák ellátására. Ezt bizo­nyítja az is, hogy a Kolto- vári brigád három, a Molnár és Dancsó brigád pedig két nappal korábban fejezte be a kötözést a tervezettnél. A szőlőben dolgozó tsz tagok számítása szerint jónak ígér­kezik a termés. Ügy számol­ják, körülbelül 20 hektót is megad holdanként. ♦ IVesniczky Antal besenyszögi levelezőnk arra hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy községükben az útmenti fá- korí vígan lakmároznak az amerikai szövőlepkék her­nyói. Helyes volna, ha a Nö­vényvédő Állomás sürgősen permetezne, ne pedig akkor menjenek amikor már kopa­szon állanak a fák. • A túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, — mint Csótó Géza levelezőnk írja, — 99 százalékban gépi erővel végzik az aratást. Jú­lius 12-én már 6000 mázsa ősziárpa került a kombájn- szérűre, Megjelent a Tisza Cipő első száma Megjelenését már régen vártuk. így érthető, hogy jú­lius 11-én örömmel vettük kezünkbe a megye új sajtó­orgánumát. a martfűi Tisza Cipőgyár dolgozóinak lapját, a Tisza Cipő-t. A négyoldalas újság hírt ad a megye nagy cipőgyárának munkájáról, aZ ott élő és dolgozó emberek hétköznapjairól, gondjairól és örömeiről. Már az első pél­dányszámban is több érde­kességet olvashatunk. Meg­tudtuk például, hogy az üzem fiataljai Gottwaldovba utaz­tak, a Svit Művek meghívá­sára. Kiss Tibor szervezőtit­kár az üzem pártszervezeté, nek életéről írt, míg Övári Gyula a bevezetett újítások- kapott az újságban a mart­fűi sportkör munkájáról írt tudósítás is. örülünk a martfűi újság megjelenésének, s vem aka­runk ünneprontók lenni, amikor az első példánysszám- ról néhány megjegyzést te­szünk. Több apró írással, s több képpel színesebbé, vál­tozatosabbá tudják tenni lap­jukat a cipőgyáriak. A Tisza Cipő, a marfűi üzem dolgozóinak lapja min­den hónap második és negye­dik szerdáján jelenik meg. Szerkesztéséhez sok sikert kívánunk, s várjuk a további lapszámokat. Tranzisztoros viüanypászíor A Budapesti Ipari Vásáron mutatták be először a VI. kerületi Kézműipari Vállalat tranzisztoros villanypásztorát. Radcsics Géza újítása azt a célt szolgálja, hogy a villany- pásztor gépei berendezései könnyebbekké váljanak, s így a szállítás egyszerűbb le­gyen., A tranzisztoros villany­pásztorból ötven darabot rendelt az Agrotröszt és az új berendezések még az idén használatba kerülnek. (MTI) lio hétszázezer forintot erő művelődési házat, építéséhez társadalmi munkával és a községfejlesztésre befizetett összeggel járult hozzá. Ezt a lelkes, eredményes munkát jutalmazta a megyei tanács azzal is, hogy 150 ezer forint értékű felszerelést adott a művelődési háznak. Befeje­zésként köszönetét mondott Váczi elvtárs a község lakos­ságának, a párt. állami, gaz­dasági és társadalmi szervek­nek, melyek segítették e fon­tos létesítmény felépítését. Azt kívánta, hogy eredmé­nyesen töltse be hivatását a művelődési ház, s érezzék jól magukat ebben a szép épületben a község lakosai. A művelődési ház ének­kara és az irodalmi színpad — a művelődési ház név­adója — József Attila életé­ről szóló műsorával aratott sikert. Este pedig a szolnoki Tisza Táncegyüttes műsorá­ban gyönyörködhettek a jászladányiak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom