Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-11 / 160. szám

1962. július. 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 * Férfimódra Képek a Karcag-pusztai ifjúsági építőtáborból Szombat délután! A majd egy kilo­méter hosszúságú csatomanyom mentén szünetelt a munka. Az egész héten át kitermelt földikupacok hosszú sáncot ké­peztek a kígyózó vonal két oldalán. Hat napja dolgoznak itt, Karcag-pusztán a Rékai János önkéntes ifjúsági építőtá­borban a megye középiskolás diákjai. Ezalatt a hat nap alatt 200 híján 3000 köbméter földet termeltek ki ásóval, csá­kánnyal. A munkában első a tiszafüredi gimnázium egyik brigádja. A második helyet szintén a tiszafürediek biztosítot­ták maguknak, míg a harmadik helyre a törökszentmiklósi fiúk kerültek. A DÉLUTÁN úgy, mint a hét többi napján — a pihe­nésé, a szórakozásé. Alig fo­gyasztották el farkasétvágy- gyal az ebédjüket, máris elő- kferültek a focik, s izgalmas mérkőzés kezdődött a karca­gi és a tiszafüredi fiúk kö­zött. A szolnokiak ezalatt a sátorrend helyreállításán munkálkodtak. Vasárnap biz­tosan megérkeznek a mamáék látogatóba, nem akarják, hogy lássák, milyen rendet­len a fiacskájuk. Egyébként a szolnokiak bi­zalmasan elárulták, hogy va­lamennyien egy kéréssel for­dultak a szülőkhöz: csomag­ban, vagy személyesen sok­sok mákos beiglit hozzanak, mivel igen ráéheztek erre a finom csemegére. Kiszámí­tották, fejenként legalább két-két rudat megesznek egy evésre. Nem mintha itt nem kapnának eleget enni, szó sincs róla, de mégis csak más a hazai; Mások ezen a délutánon ‘ a kultúrsátorban a televízió ké­szülék előtt üldögéltek, s iz­gatottan várták a pillanatot, hogy a képernyőn megkez­dődjék a tornász világbaj­nokság közvetítése. S most. joggal csodálkozhat bárki. Televízió a pusztán? Igen. A TITÁSZ társadalmi munká­ban vezette el a táborba a villanyvezetéket. így aztán villany ég minden sátorban, ^rádiók szólnak és este reflek- rtorfényben áll a tábor. Aí ügyeletes őrszemeknek nem kell sötétben botorkálniok a sátrak között; ESTE! Ezen a szombat es­tén irodalmi fejtörőt rende­zett a táborban a KISZ me­gyei bizottsága, a Ságvári Endre Művelődési Ház és a megyei könyvtár. Ami igaz, az igaz, nem könnyű kérdé­sekre kellett választ ,adniok a fiúknak. De itt is helytálltak becsülettel. Micsoda izgalom volt egész idő alatt. Nem volt mindegy, ki nyeri a ver­senyt, mivel az első díj, a 35 forint értékű csokoládé, ott lapult egy csomagban a zsűri asztalán. A többi díj is cso­koládé volt, kiadós mennyi­ségben. S a fiúk, akik egész héten át férfimódra dolgoztak, ezen az estén úgy örültek a nyert édességnek, mint a kisóvo- dások. Egyébként az irodalmi fejtörő első díját a Verseghy Ferenc fiú gimnázium diákjai nyerték, — s a díjat becsü­lettel megosztották a többi­ekkel. Ugye azt mondtam, hogy férfimódra dolgoznak a fiúk? Nos, akkor azt is hozzá kell tennem, hogy úgy is gondol­kodnak legtöbbször. A MINAP Zalányi László, a kisújszállási gimnázium tanulója, — jó munkája ju­talmául — engedélyt kapott arra, hogy a hét végén haza­látogasson szüleihez. Az egyik esős napon, — mert akkor sem szünetel a munka a táborban — Zalányi Laci megállította a tábor parancs­nokát, Csausz Vilmost. — Parancsnok elvtárs. egy kérésem lenne, — kezdte. — — Ki vele fiam, mi baj van? — Engedélyt kaptam arra, hogy a hét végén hazautaz­hassam. ; . — Tudom, felolvastuk a napiparancsban is. — Csakhogy most azt sze­retném kérni, ha lehet, he­lyettem inkább a barátomat engedjék haza, mivel neki beteg az édesapja. Mit tehetett a táborpa­rancsnok. A meglepetéstől (saját bevallása szerint a meghatottságtól is) csak nyelt egyet és így szólt: — Haza mehettek fiam, mind a ketten. S hogy mennyire gyerekek is ezek a táborbeli „férfiak” azt viszont a következő meg­történt eset is példázza. Egyik délután egy síró „gyerek” (olyan tizenhét év körüli) állított be a táborpa­rancsnokhoz. — Parancsnok elvtárs.;. — hüppögte. — Mi történt legény, mi baj? — A fiúk megették a cso­magomat. .; tessék szólni ne­HÁT IGEN! A hasát min­den fiú szereti. Ági néni, a tábor főszakácsa igyekszik ellátni ezeket a most 'férfia­sodó legényeket minden jó­val. Nem kell izgulni kedves szülők, nem maradnak éhen a gyerekek. A reggeli rend­szerint tepertő, vagy szalon­na. fél liter kávéval. Ebédre leves főzelék, hús és tészta jár. Ezenkívül tisztességes adag tízórai és vacsora. A koszttal mindenki elégedett. Még a tábor önkéntes mun­kása, Szabó Jancsi is, hete­dik osztályos tanuló. Jancsi gyerek itt nyaral Karcag- pusztán a nagynéniénél. A tábort azonban annyira meg­szerette, hogy reggeltől-estig ott lábatlankodik, hol a konyha, hol pedig a fiúk kö­rül. Ö vág gyűjtést a főzés­hez, kimossa a víztartályt s ha valamelyik fiú betegeske­dik. (helyesebben ha lusta a vacsoráért menni) ő viszi el a sátorba az ennivalót, ne­hogy éhezzen a munkás; így telik az élet a Karcag- pusztai táborban. Varga Viktória Nem hivatásos színészek, hanem szardíniái parasztok játsszák e díjnyertes olasz film szerepeit. A tragikus történet színhelye szülőföld­jük, szereplőtársaik rokonaik, barátaik. A szenvedélyek fű­tötte légkörben játszódó da­rabot Vera Gherarducci és Vittorio de Seta írta; az utóbbi fényképezte és ren­dezte. A túrkevei Nagykun Filmszínház 30-án és 31-én játssza. Mivel magyarázható a szabolcsi pusztító zivatar ? Szabolcs-Szatmár megyében júniusban hatalmas zivatar volt, mely sajnos, több helyen emberéletet követelt. Mint a Meteorológiai Intézet jelen­tette, e zivatar. frontbetörés eredménye volt és a nyári időszakban az ország terüle­tén az ilyen „égi háborúk”- gyakoriak lesznek. Hazánk éghajlata földrajzi helyzeté­nek következtében igen sajá­tos. Nem mondhatjuk, hogy éghajlati jellegét tekintve egynemű. Országunk területén a földközi-tengeri, $ nedves óceáni és a száraz hideg, il­letve meleg kelet-európai lég­tömegek találkoznak. E lég­tömegek jellegüket tekintve igen különböznek egymástól. Egymással való találkozásuk és az így bekövetkező keve­redésük azt eredményezi, hogy hazánk területének bár­mely részén az időjárás nem­csak egyik napról 0 másikra, hanem egyik óráról a másik­ra is megváltozik. Az óceáni éghajlat (atlanti, óceáni) hatása a legjelentő­sebb Magyarország éghajlatá­ban, mert az óceáni légtöme­gek szolgáltatják a csapadék zömét. A csapadékhullásra ha­zánkban a legtöbb esetben az időjárási frontok érkezésekor kerül sor. Ezek elég gyako­riak. Budapesten például több évi átlagban 660 köze­pes fejlettségű frontot ész­leltek. Az ország területére betörő frontok 80 százaléka hideg, igen szeszélyes, zápor- jellegű csapadékeloszlással. A frontok 20 százaléka meleg. A meleg lég- jnegek a hideg­re siklónak fel. Ezek főleg ősszel és tél elején gyakoriak, csendes, az egész országra ki­terjedő esőzéssel (áztató eső). A hazánk területére betörő levegőfajták különböző jelle­gűek. A különböző levegőfaj­ták nem fokozatosan mennek át egymásba, hanem aránylag hirtelen. Tiz-húsz kilométer távolságon belül a másik le­vegőfajtába kerülhetünk át, ami hirtelen időváltozással jár együtt. A különböző le­vegőfajtákat elválasztó felü­letest légköri választófelüle­teknek, ezeknek a felszínnel való metszésvonalát frontvo­nalnak vagy röviden front­nak nevezzük. Mivel a választófelület ál­landó mozgásban van, termé­szetesen mozog a front is. Ha a frontvonal keresztül­halad lakóhelyünkön, akkor frontátvonulásról beszélünk, ami rendesen ugrásszerű idő­változással jár együtt. A hir­telen bekövetkezett időjárás változást a reumatikus be­tegségben szenvedők erősen érzékelik. A frontokat aszerint kü­lönböztetjük meg, hogy a hi­deg vagy a meleg légtöme­gek nyernek teret egymás rovására. Eszerint beszélhetünk hi­deg, meleg, okkluziós és veszteglő frontról. Az okkluziós front eseté­ben a meleg frontot követő hideg front utoléri az előb­bit, tehát ez a fronttípus két részből tevődik össze. Ha egyik légtömeg sem tudja a másikat pillanatnyi­lag kiszorítani, akkor vesz­teglő front jön létre, melyből később hideg vagy meleg front lehet. A Kárpátok ha­talmas védőkoszorúja útjába áll a betörő légtömegeknek. De ha a betörő légtömeg igen intenzív, akkor a hegység nem tud ellentállni és a be­özönlő légtömegek -„megülik" a Káspát-medence — nagy­jából hazánk — területét. A Kárpátok negatív sze­repe abban van, hogy a már betört levegőt sem engedi ki könnyen. Ennek eredménye­ként hazánk területét gyak­ran hosszú ideig hideg vagy méleg légtömegek ülik még. A fent említett Szabolcs- Szatmár megyei zivatar a hideg óceáni és a meleg szub­trópusi légtömegek harca volt, a bekövetkező országos légcsere szerves része. Sajnos az ilyen frontbe­törés gyakran záporszerű esőkkel, jégesővel és erős villámlással jár, melyek je­lentős károkat okoznak. A-légtömegek áramlására a szél megerősödését jelenti, mely helyenként viharossá válhat. Tóth László Agresszív gyökök karmaiban 8. Újból sötét bazaltrétegek­ben halad a hajó. Hirtelen vakító, tüzes folyadékba ke­rülünk. Visszahőkölünk, mert az a benyomásunk támad, mintha a következő pillanat­ban ránk ömlene a videosz- kóp ernyőjéről. — Csakugyan ez lenne a magma? Ügy úszunk benne, mint a bűnösök a pokolban — mosolyog Jegorov. A távolból szörnyű dübör­gés fojtott moraja szűrődik hozzánk. A magma azonban ugyanolyan váratlanul eltű­nik, mint ahogy megjelent. Most bazalt vesz körül ben­nünket. A vezérlőasztalon elhelye­zett, átlátszó földgömbben egyre mélyebbre hatol a ha­jó útját jelző fényes, ponto­zott vonal. Közeledünk cé­lunk, a titokzatos akadály leié ... Vajon sikerül-e meg­fejteni a rejtélyt? Talanyin feszülten figyeli az izzónak tűnő ernyőt. Az én laboratóriumomban az elektronikus bioóram- elemzők automatikusan ■ el­lenőrzik fiziológiai funkciói­kat. A mélységmérő mutatója elhagyta már a 495-ös beosz­tást és elérte az 500-at. Hol van hát az akadály? — Az a meglepőbb, hogy egyelőre nem mutatkozik — suttogja értetlenül Jegorov. Valamennyien feszült csendben várjuk a fejlemé­nyeket. S lám, a mélységmérő mu­tatója hirtelen megáll, s kis­sé visszarezdül. A hajó út­ját jelző szalag megakad. Mű­ködésbe lép az üzemzavart jelző készülék. Megáll a ha­jó. — Mennyi a nyomás? — Jegorov, az imént suttogott, most pedig úgy tűnik, mint­ha ordítana. — 260 000 légkör.. s — vá­laszolja Talanyin. — Megfelel a számításnak. Mennyi a hőmérséklet? — 1905 fotk. — Ez is megfelel. Milyen a vegyi összetétel? — A szokásos. Fokozott kén- és oxigénkoncentráció. A hajó szempontjából ez veszélytelen... Az ernyőre pillantva fehér- izzásig hevült kőzeteket lá­tunk. Nos, ez a titokzatos akadály. A műszerek a hajót megállítva figyelmeztetnek bennünket arra a veszélyre, amelyre a program összeállí­tói nem gondolhattak. Dehát miféle veszély is ez? Erre a kérdésre kellett megtalál- hunk a választ. Talanyin kikapcsolja a programvezérlést és maga ül a kormányhoz. Megindul a hajó; mintegy legyőzve a gé­pek néma ellenállását. Felüvölt a sziréna. A vezérlőasztalon kigyúl a hajó körvonalait feltüntető tabló. Változnak a hajóburok vastagságát jelző számok: 300... 295... 290... Ég a bu­rok. Lángokban áll a hajó! S a titokzatos tűz' katasztro­fális gyorsasággal kezdi fel­emészteni a hajó testét. Talanyin gyorsan átkap­csol és visszafelé irányítja a hajót. Amikor végre a tablón megszűnik a számok szörnyű tánca, Talanyin leállítja a hajtóművet és letörli arcáról a verítékcseppeket. — Nem értem a dolgot! — Jegorov hangja most nyugod­tan cseng, hétköznapi, mint mindig, amikor agya különö­sen megfeszített munkát vé­gez. — Micsoda pokolian agresszív oxigén- és kénve­gyületek ... Feltehetőleg ak­tív gyökök .;. De honnan ke­rülnek ilyen mélységbe? 800 fokon minden kénvegyület szétesik..; Itt meg kétszer akkora a hőmérséklet... — Vizsgáljuk meg logiku­san a dolgot.;. — indítvá­nyozza Talanyin. — Mielőtt a hajó ezt az övezetet el nem érte, addig nem voltak gyökök? — Hát honnan lettek vol­na?! Persze, hogy nem vol­tak ... — így hát a következőről van szó: az agressz'-' vegyü- letek csupán akkor keletkez­tek, amikor a hajó megje­lent ebben a rétegben. — De hiszen ti ez abszur­dum! Hajónk mozdulatlanul áll a rejtélyes akadály fölött. Felborult a megszokott mun­karend. Három teljes nap egyetlen időröggé sűrűsödött össze. Elindulásunk óta az expedíció sorsa még soha­sem függött ilyen nagy mér­tékben a mi elhatározásunk­tól. S ezt az elhatározást egyetlen „eszes” gép sem te­hette meg helyettünk. E há­rom nap alatt az egymást olykor teljesen kizáró hipo­tézisek tucatjait hoztuk fel, ellenőriztük s vetettük el. Pedig a válasz, mint min­dig, most is csodálatosan egy­szerűnek bizonyult. — Barátaim ... Gratulálok nektek ... — újjongott örö­mében Jegorov, s közben ün­nepélyes képpel forró kávét töltött apró csészékbe a ter­moszból. — Az expedíció teljesítette feladatát. A rejtélyes aka­dály titka megoldódott... Röviden szólva: az akadály tulajdonképpen az ilyen mélységekben szokásos anyag, amelynek , azonban kén- és oxigéntartalma igém magas. Azon á helyen, ahol a hajó burka "ezzel az anyag­gal érintkezik, aktív gyökök, rendkívül agresszív vegyüld tek képződnek, amelyeket a tudomány eddig úgyszólván még nem is vizsgált. — Most a vegyészeken a sor — folytatja Jegorov. Re­méljük, megtalálják e reak­ció lefékezésének módját, s akkor majd a földalatti ha­jók még tovább mennek bolygónk ma még ismeretlen mélységei, a Föld magja fe­lé. .. — Mi pedig visszaté­rünk?. .. kérdi Talanyin. S arca közben igen elkomolyo­dik. — Az expedíció elé tűzött feladatot teljesítettük. — Nagyjában-egészében igen. De nem tudjuk meg, hogy meddig terjed ez az akadály. Talanyin ezzel az asztalra teszi csészéjét, s Jegorov is mellé a magáét. — Ezt majd a következő expedíció kideríti. — De hisz, mi is kiderít­hetjük. .; Jegorov a fejét csóválja. — Kideríthetjük — ismét­li Talanyin, s ezzel a tabló­hoz lép. — Nézzétek csak.,. A hajó burkának vastagsága lehetővé teszi, hogy folytas­suk utunkat. Ha a burok egy részét az aktív gyökök fel is emésztik, ezzel a hajó szi­lárdsága, biztonsága semmit sem veszít. — Azt javasolod tehát, hogy menjünk előre a veszé­lyes övezetben? — Igen... — De mi történik, ha a burok vastagsága nem lesz elég ahhoz, hogy áttörjünk az akadályon? Mi lesz, ha az akadály túlságosan erősnek bizonyul? — Ekkor majd visszaté­rünk, de már úgy, hogy fo­galmunk lesz az akadályról. Úgy állítom össze a progra­mot, hogy hajónk csupán ad­dig haladjon előre, amig a burok vékonyodása el nem éri a kritikus értéket..; Ha viszont sikerül áthaladnunk az akadályon, akkor... — Talanyin nem fejezi be a mondatot, hanem reám te­kint. Jegorov is rám néz, kissé mosolyogva. — Nos, mit mond az orvos- tudomány? — Szergej Petrovics javas­lata csábító, de... — Csábító? Kimondottan nagyszerű indítvány! — tör fel Jegorovból az elismerés. — Nagyszerű indítvány! Ezzel egyhajtásra kiissza kávéját. Következik: Az áttörés *-»-» «ni ww<b • m »—*»■■ ■ «»»uw ■•■ m km jooonc<a<yvv«l^rirtiW^B Banditák

Next

/
Oldalképek
Tartalom