Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-07 / 157. szám

1902. július 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP tt «str Magamban már belenyu­godtam, hogy a riportnak befellegzett. Az esztergályos nem áll gépe mellett és nem dolgozik. II. Tóth Miklós éj­szakás és odahaza alszik. — Legalább is úgy gondo­lom, hogy ilyenkor még alud­ni szokott, mivel fél tizen­kettő felé jár az idő — mond­ja Hirt László főművezető. — De nem tesz semmit — nyugtat meg aztán. — Majd mindjárt behivatom. — A világért se! — próbá­lom lebeszélni. Nem teszem zsebre azt, amit attól az em­bertől kapok majd, hogy ilyenkor, „hajnalban” hábor­gatom. — Mem olyan gyerek az, — mondja, és hangjából büszkeség érzik. — Addig is, míg... jól van, mindjárt megyek. Látja, mindig van valami probléma, most is hívatnak. A művezető gondjaira bí­zott, azzal elsietett. Míg az esztergályosra vártam, meg­mutatta a régi forgácsológé­peket. Mire visszaértünk, már megérkezett az én emberem is. Róla és munkájáról sok mindent megtudtam útköz­ben. — H. Tóth Mihály vagyok — mutatkozik be mosolyog­va. Mit óhajt tőlem? — Nem haragszik, zavartam? — Nem lehet nappal ren­desen aludni. Ügy is nem­sokára felkeltem volna. — Hogyan lett esztergá­lyos? — 1952-ben jelentkeztem ipari tanulónak a mezőgép­gyárba. Akkor éppen eszter­gályos tanulókat vettek fel. Nem voltak különös álmaim, elképzeléseim. . De azután, hogy belekóstoltam a szak­mába, nagyon megszerettem. — Hát az a bizonyos tüske? — Tüske? Ja, az üregelő tüskére gondol? — Arra bizony. Tudom, nagy része van az 1961-es év sikeres tervteljesítésében. — Azért nem kell túlozni, — mondja. — Tavaly Buda­pesten a szakma ifjú mestere kiállításon láttam egy üre­gelő tüskét. Ekkor elhatároz­tuk, hogy mi is csinálunk olyant. El is készült, de az esztergapad nem bírta a hú- zási megterhelést. Biztattak, hogy egy gépet is csináljunk hozzá. . — Persze, minden segítsé­get megkaptak a gép elké­szítéséhez? — Dehogy kaptunk. Ócska­vasból és eldobott, haszna­vehetetlen anyagokból készí­tettük el a gépet. — Hogyan sikerült az első persely üregelése? — Remekül, kérem. Gyö­nyörű munka volt. A mi hogy gépünkkel kezdtünk dolgoz­ni és teljesítettük az Orká­nokkal éves tervünket. — Jutalom? Kétezer forin­tot kaptam, de még jár egy év gazdasági eredményének tíz százaléka. — És az erkölcsi siker? — kzól közbe a főművezető. — Ennek is köszönhető, hogy megkaptad a kiváló dolgozó jelvényt. A gépipar kiváló dolgozója jelvényt Nagy Sándor kapta. — Hol van Nagy Sándor? — kérdezem, mert már sok­szor hallottam a nevét em­legetni. — Elment az üzemből — mondja Miklós. — JCalandos természetű ember az. A kun- hegyesi vízgépészeti vállalat­hoz ment művezetőnek. De nem ez a végső célja. Nem­sokára befejezi tanulmányait a gépipari technikumban és akkor hajógépész lesz. Már, kapott is ígéretet erre. Hiá­ba, ő a tengerre vágyik. — És maga? — Én...? Hjlt én úgy gon­doltam, hogy inkább lehor­gonyzóm. Most fogok a ház­építéshez. Tudja már... El­végre huszonötéves elmúl­tam. Rajtam nem fog múlni az esztergályos utánpótlás... — Bognár — Ötszáz fiatal tanul szakmát a helyiiparban Érdeklődés a mezőgazdasági szakmák iránt Az iskolai tanulmányaikat befejező fiatalok közül me­gyénkben is sokszázan, mondhatnánk: többezren ta­nulnak szakmát. A megyei tanács vb. ipari osztálya még a kora tavasszal elkészítette (érvéit, összesítette, hogy a tanácsi irányítás alatt álló vállalatok, a ktsz-ek és ma­gániparosok műhelyeiben hány fiú és leány tanulhat szakmát. A Könnyűipari Mi­nisztérium és az Országos Tervhivatal jóváhagyása után az iratok — és bennük a tervszámok — visszaérkez­tek Szolnokra, Eszerint a tanácsi vállala­tok százkilenc fiatallal köt­nek szerződést, egynegyedük érettségizett. A fiúk elsősor­ban az esztergályos, az autó- és villanyszerelő szakmákban helyezkednek el. A jóváha­gyott tervszámok szerint me­gyénk kisipari termelőszö­vetkezetei kétszázhuszonnégy főt foglalkoztatnak, míg a kisiparosok százhetvenöt ta­nulót szerződtetnek. A kimutatások arról ta­núskodnak. hogy a magán- kisiparban szakmát tanulók között az asztalos mesterség az egyik legkedveltebb. Har­minc fiú választotta ezt a pá­lyát, ennél többen már csak a szabászatnak hívei. Szám szerint negyvenötén. Húsz fiú és leány fodrász, tizenegy fiú pedig lakatos lesz, Értesüléseink szerint a me­zőgazdasági szakmák iránt is egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. A mezőgaz­dasági munkák nagyméretű gépesítése és a sajátos mező- gazdasági gépek speciális szakembereket kívánnak. Ezek is vonzzák a pályát vá­lasztó fiatalokat. Sokan je­lentkeznek azonban egyéb mezőgazdasági szakterületek­re is. Halászattal, vadászat­tal, illetve vadőrzéssel, állat- tenyésztéssel kapcsolatos szakmákat tanulnak a többi között. Az ipari tanulók szerződte­tése már megyeszerte meg­kezdődött. Az elsőfokú ipari hatóságok, a járási- és városi tanácsok ipari csoportjai végzik. Az idén június 20. és augusztus 10. között zajlik le az ipari tanulók szerződés- kötése. A megyei ipari osz­tálytól nyert legfrissebb ér­tesüléseink szerint az elmúlt évek gyakorlatától eltérően, az idén csak a megadott ha­táridőben lehet szerződést kötni, A határidő meghosz- szabbításáról most szó sem lesz. Nem várnak idegen segítségre Jászszentandráson — a. Ha­ladás Termelőszövetkezetben — sok baj, sok gond gyűlt össze tavaly. Húsz forintnál alig többel zárták az 1961- es évet Sokak véleménye szerint valahogy nem fűlött a foguk az embereknek a munkához úgy, mint ahogyan kellett volna. így történt meg, hogy alig-alig kapálták meg a kukoricát, a szőlőről nem is beszélve. Azután töb­ben annyira „magukénak” te­kintették a közöst, hogy ti­tokban jócskán vittek haza a termésből, meg más egyéb­ből saját háztáji gazdaságuk­ba. Egy reggelre harminchét élő barackfát lopott el a gazdaság gyümölcsöséből va­laki — vagy valakik. Változott-e a helyzet itt, a Jászság szívében fekvő szövetkezetben? Ügy látszik, mintha ebben az esztendőben fejfglé ível­ne a Haladás tagjainak sora. S ezt saját maguknak kö­szönhetik! Rájöttek az em­berek, hogy csak altkor lesz nagyobb jövedelmük, ha nem engedik bepókhálósodni a kapákat a kamrákban. Ha saját maguk érdekében be­Jó summa pénz jár nyolc vagon borsóért A karcagi Május 1. Tsz II. számú üzemegységében egy hét óta a szokottnál is népe­sebb a határ. Megérett a 80 hold kapáslucerna közé ve­tett borsó. Asszonyok, gye­rekek, a szövetkezeti gazdák családtagjai, meg mások is — közel háromszázan szedik a termést. Perge István bácsi, az üzemegység vezetője újsá­golta, hogy nyolc vagon bor­sót adnak el a nagykőrösi konzervgyárnak. Rácz Lajos- né pedig így toldotta meg az információt: — Két forint 35 fillért fi­zet a konzervgyár egy kilo­gramm borsóért. — Ma is megszedtünk egy vagonra valót — mondja elégedetten az üzemegységve­zető, s még hozzáfűzte: — Szombaton befejezzük a borsó szedését. csületesebben, lelkiismerete­sebben. dolgoznak, s ha együttesen vigyáznak a kö­zös vagyonára. Mesélték, hogy a szövet­kezet egyik pártvezetőségi tagja — mondván, hogy neki kell elsősorban példát mutat­ni a munkában — elhatároz­ta: hajnali négykor kimegy a reá osztott területre k '.pálni. Amikor kiért, látta, hogy szomszédai már megelőzték. Másnap három órakor — amikor még aliff pitymallott — ért ki a földre. .De ekkor sem lett első... csak az el­sők közé került. A szövetkezet vezetői ezt a nagy munkakedvet nagy­részt az idén bevezetett pré- miumos művelésnek tulajdo­nítják. Majd minden terüle­tet százalékos művelésre ad­tak ki a gazdaság tagjainak. Négyszázötven holdas kuko­ricatáblájukban, de még a kétszázhúsz hoJdinyi silóku­koricában sem látni szinte egyetlen szál gyamot sem. A lucerna második kaszálásá­val, illetve a hordással is vé­geznek nemsokára. Kétszáz- hatvan holdnyi lucernájuk eddig tíz mázsát fizetett egy- egy kaszálásnál. Ezenkívül az idén háromszáztíz hold újvetésű lucernát telepítet­tek. Jövőre — ha ez is ter­mőre fordul — már egyálta­lán nem lesz gond náluk az állatok takarmányellátása. Volt a szövetkezet határá­ban nyolc holdnyi szőlő, amire kimondták a tagok: „ebből se lesz semmi”, mivel majd embermagasságú gyo­mok fojtogatták az elsat- nyult tőkéket Aztán volt a szövetkezetben néhány „ma­kacs” ember is (szerencsére), akik váltig kötötték az ebet a karóhoz mondván: „már­pedig olyan szőlőt csinálunk mi ebből, hogy csudájára jártok!” így is lett. Mamin- ta-sző!ői elepr.ek lehet nevez­ni ezt a területet. S bár nagyrésze elfagyott, a szövet­Esős időben is a gabona érik Beszélgetés az aratásról a Mezőtúri Állami Gazdaságban Huszonöt milliméter csa­padék hullott az elmúlt na­pokban Szolnok megye ki­száradt földjeire is. A föld, különösen a szikesek, nem tudták beinni a vizet sáros lett a határ s az aratás meg­állt. A kombájnosok hiába álltak készenlétben, egy-két napig pihenőre kellett vo- nulniok. Pedig az elmúlt na­pokban az árpa aratásánál már kimagasló teljesítménye­ket értek el. A Mezőtúri Ál­lami Gazdaságban például A jászapáti Vete­tni Endre Terme­lőszövetkezetben peronoszpóra el­len permetezik a dohányt. A kerté­szeti munkacsapat tagjai fáradságot nem sajnálva ápolgatják a ti­zenöt holdas do­hány területüket csak három napig arattak, de máris közel 35 vagon gabona a magtárakba került Egy-egy SzK—3-as kom­bájn napi teljesítménye meg­haladta a 300 mázsát. Az AC—100-as kombájnokkal 160 mázsás teljesítményt ér­tek el. Nemes vetélkedés in­dult meg, melynek eredmé­nye számokban mérhető. Me­zőtúron Király István hét és fél vagon gabonát aratott le. A gazdaság igazgatója a szá­mok hallatán huncutkásan mosolyog s elárulja, hogy e figyelemre méltó teljesítmé­nyek mögött komoly, úgy­mond zsebbevágó „agitációs” érv is van. A gazdaság vezetősége — magyarázza — még^ az ara­tás megindulása előtt jutal­mazási feltételeket dolgozott ki mindazok részére, akik kimagasló eredményeket ér­nek el a kongresszus tiszte­letére indított munkaver­senyben. Ügy tervezték, hogy mindennap kifizetik a terven felül aratott gabona utáni jutalmakat. A terv va­lóra is vált. Van olyan kom- bájnosunk. akinek jutalma a segéd vezetővel együtt meg­haladja a napi százötven fo­rintot. Napi 150 forint iutalom — Premizálási rendsze­rünk jóságának az eredmé­nye, hogy például hétfon reggel, amikor teljesein har- matmemtes hajnal volt, kom­bájnjaink már reggel öt óra­kor kiindultak. Az elmúlt években, hétfőnkint sokszor csak 10—11 órakor kezdték meg a miunkát. Nem sajnál­juk tőlük a jutalmat, hisz ennek kettős haszna van. A dolgozók mellett az állam ?s nyer, hisz kevés szemveszte­séggel idejében biztos helyre kerül így a gabona — mon­dotta a gazdaság igazgatója. Az eső lassan szemerkél. Felvetődik akaratlanul is: Mi lesz a gabonákkal? Az el­múlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ilyen eső után, már 20—25 foltos, napi- sütés es meleg esetén is a ga­bona fél, vagy egy nap alatt tökéletesen beérik. Ilyenkor sokkal inkább várható a ka­lásztörés, ami a kombájno- sokra feladatot ró. Minden erőnkkel arra kell töreked­nünk, hogy a kalásztöréseket, a szem veszteségeket, a per- gést megszüntessük, gyorsab­ban kell aratnunk. Hogy bírják-e a kombájno­sok a nagy munkát? A vá­lasz egyöntetű: igen. Ahol minden eshetőségre felké­szültek, ott fennakadás nem történik. Az idejében jött eső csak hozott egy-két mázsát a ku­koricánál és a kapásoknál. Az aratásból kieső néhány nap, amint azt a mezőtúri példa is bizonyítja, hátráltat, de károkat nem okoz. regős — kezeitek számítgatása szerint megadja a száz hektolitert ez az egykor „halálraítélt szőlő”. S ez főként Albin bá­csinak, meg a szőlész munka­csapat tagjainak köszönhető, akik nem százalékosan, ha­nem munkaegységre hajnal­tól késő estig gyógyítgatták a beteg szőlőtőkéket. A Haladás Termelőszövet­kezet gazdáinak az idén már sikerült elérni, hogy három­száz hold szőlőjükből száz hold újtelepítésű egy tagban van, melyet már nagyüzemi módszerrel művelnek. Ha sikerül a számításuk, hétszázezer forint . tiszta be­vételük lesz szőlőtermelésből. m Nagy felháborodással vet­ték tudomásul a télen a t-- gok, hogy a vezetőség Gsány- ról hozott dinnyéseket a fa­luba. „Volt itt dinnyés elég, minek ide idegen!” — mon­dogatták. Arról azonban nem beszéltek, hogy tavaly a lel­kiismeretlen munka miatt alig lett valami bevétele a gazdaságnak diimyefarmesz- tósbői. Most meg két hét múlva már ízes sárgadimy- nyét vihetnek a . piacra. Igaz, ha bárki megkérdezd a szentandrási embert, ide­genek-e a csányiak, ők sér­tődnek meg a legjobban, Fe- leségestől, gyerekestől együtt becsületesen dől gaznak a csá- nyi dinnyések. Negyven hol­don termelnek sárga- és gö­rögdinnyét. Azután — hogy jobban kihasználják az .ide­jüket, hogy többet keresse­nek, öt holdon uborkát, öt holdon pedig tököt termesz­tenek. Már napokkal ezelő'.t megkezdték a szállításukat. Több, mint ötven mázsa tö­köt vittek eddig piacra. Uborkát Szolnokra, Miskolc­ra, Budapestre küldtek, Ezekben a napokban az új kenyérnekvaló betakarí­tására készülnek a szövet­kezetben. Szinte kivétel nél- ikül a falu apraja-nagyja azt [latolgatja minden nap: mi­lyen lesz a termés? Milyen [lesz? Árpából fizeti a tíz mázsát, búzából meglesz a nyolc holdanként, s a rozs se ígér sokkal kevesebbet, öt kombájn falja majd éhes szájjal a kalászokat, s száz­ötven aratópár vágja egymás mellett a rendet. Egy-kettőre végeznek így a több mint ezernyolcszáz hold gabona aratásával. A jövő hétre, amikor le­vágják az első kalászokat, már elkészül az új beton kombájnszérűjük is, 834 négyzetméternyi területen. Ezért hordják a köveket, ke­verik a betont váltott mű­szakban. ’ m Az emberek saját sorsu­kon tanulták meg az igazsá­got: „Magunk erejéből, két kezünk munkájával válik ízesebbé a kenyér’.’. Ök már nem várnak idegen segítség­re! Maguk akarják kiharcol­ni, hogy a legjobb szövetke­zetek közé kerüljenek. Ter­vük az idén tizenhárom és félmillió forintos áruérté­kesítés, a tagoknak a több mint harminc forintos mun­kaegység biztosítása. V. V. A Szolnok megyei ményseprő Vállalat Ké­Iparl tanulókat vesz fel. Jelentkezés le­vélben a személyi adatok és az iskolai végzettség feltüntetésével. Cím Szolnok, II. sz. Irodaház. Az esztergályos, meg a tüske

Next

/
Oldalképek
Tartalom