Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1962-07-06 / 156. szám
1962. július 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Legveszedelmesebb exportcikkünk Két új egyetemet létesítenek Norvégiában A RE ANAL Finomvegyszergyár a Fővárosi Állatkertiéi együttműködve új exportcikk termelését kezdi meg a közeljövőben: kígyó- méreggel kívánja ellátni a hazai „fogyasztókon” kívül a külföldi piacot is. Az Állatkert a gyár költségére vásárolja fel a világ legveszedelmesebb mérgeskí- gyóit, mambókat, kobrákat stb. elszállásolja őket és gondoskodik táplálásukról. A néhány hazai viperával nem nagyon érdemes foglalkozni, mert „méreghozamuk” meglehetősen csekél”. A különr böző fajokat különböző időközökben — hetenként, kéthetenként, esetleg havonta — rendszeresen „megfejik”, előreláthatólag pohárba-harap- tatással hogy a méreg a pohár alján-gyűljön össze. Egyetlen .„fejés” átlagban a gramm huszadrészének megfelelő-mennyiségű mérget „termel”, de egyes adatok szerint ez is elegendő csaknem 700 ember kiirtásához. A cél természetesen ebben az esetben nem a gyilkolás, hanem éppen ellenkezőleg a . A cserkeszőlői Magyar— Román Barátság Termelő- szövetkezetből Pinczés Pál levelezőnk arról számol be, hogy megkezdték az aratást. Jelenleg három aratógéppel már vágják is a kalászosokat. Természetesen az aratás mellett a szőlőben is munkálkodnak. Különösképpen az asszonyokból alakult munkacsapatok veszik ki részüket a szőlő kötözéséből. * A szolnoki I. kerületi párt- szervezet legutóbbi taggyűlésén a párttagság a VIII. pártkongresszus tiszteletére társadalmi munkát vállalt a Gyermekváros építésénél. Somogyiné és Juhász élvtársak mintegy 50—50 órával kívánnak hozzájárulni ehhez az építkezéshez. A kerület fiataljai facsemete-ültetést vállaltak, — írja özv. Pető Béláné levelezőnk. * Sági János tiszaburai levelezőnk a község legkorábban kelő embereiről számol be levelében. Mint írja, elsők a tsz állatgondozói. Ök már a hajnali derengéssel elgyógyászat. A kígyóméregnek ugyanis vannak olyan mesterségesen elő nem állítható alkatrészei, amelyek fontos alapanyagai különböző értékes vegyszereknek, főtleg gyógyszereknek. A méreg tartósításáról a REANAL-gyár gondoskodik. Mire — előreláthatólag júliusban — sor kerül az első „fejesre”, teljesen kész lesz az eljárás az anyag fagyasztással való desztiHálására, besűrítésére. Kígyóméreg termeléssel az egész világon nagyon kevés helyen foglalkoznak, kicsi a kínálat, a kereslet viszont — a biológiai, biokémiai, gyógyszerészeti stb. kutatások fejlődésével kapcsolatban — állandóan növekszik, úgyhogy van olyan méregfajta, amelynek grammjáért ezer dollárt is megadnak. Az egyes fejesek között pedig, amíg gyűlik bennük a méreg, a leendő export új „bázisai” éppen úgy látnivalói lesznek ' az Állatkertnak, mint „munkakerülő” lakótársaik. Indulnak, s a növényápolók követik őket 4 és 5 óra között. Bizony, az utóbbi évben megváltozott falunkban a munkához való viszony, és jó látni, mikor az emberekkel megrakott zetorok öt órakor indulnak a határba. Reméljük, az eredmény nem marad el.’! * Szüle László kisújszállási levelezőnk a VIII. országos vasutas ifjúsági találkozó nagyszerű megrendezéséről számol be. Mint írja, a pompás ünnepségen sok élményt és kedves emléket szereztek. Mégsem volt teljes az örömük, . mert - Kisújszálláson a debreceni különvonatra szálltak fel, hogy Szolnokon csatlakozzanak a járműjavító által indított külön von áthoz. A debreceniek nagyon csúnyán fogadták őket. Hazafelé Szolnoktól a menetrend- szerinti vonattal jöttek, mert a debreceniek föl serrr engedték a különvonatra a csoportot. Ezt bizony nem vártuk tőlük, — fejezi be levelét Szüle László. A norvég kormány bejelentette, hogy az országban működő jelenlegi két egyetemen kívül további két egyetemet létesítenek és az egyetemi hallgatók számát a jelenlegi 9 ezerről 18 500-ra emelik. Az új egyetemeket a sarkkörön túl, Trondheimban, illetve Romsoeban létesítik. Norvégiának jelenleg két egyeteme van: a 150 éves oslói és a háború után megalapított bergeni egyetem. Az angliai Great Brickhill falucska 428 lakója valóban megható ajándékkal kedveskedett a közeli vakok intézete száz lakójának. Egy meghatározott napon teljes két órán át a falucskára tökéletes csend borult: a gyerekeket és a kutyákat Trondheimban már létezik egy műszaki és egy pedagógiai főiskola, e kettő összevonásával fogják létrehozni az új egyetemet, a hallgatók számát pedig 2 ezerről 4 ezerre emelik. A másik új egyetem a Tromsoe-i múzeumból és régészeti kutató intézetből épül ki; ezt az egyetemet természettudományi nyelvészeti, valamint a lapp nemzetiségi kultúrával foglalkozó szakokkal bővítik. nem engedték ki a házakból, nem szólalt meg a harang, egyetlen rádiót sem kapcsoltak be, minden ajtót csendesen kezeltek, az autósokat plakátokon szólították fel, hogy ez idő alatt kerüljék el a falu határát. Johannes Gutenberg. a könyvnyomtatás feltalálójának 562. születésnapján, Mainzban, a feltaláló szülővárosában ünnepélyes keretek között megnyitották az újjáépített és jelentékenyen bővített Gutenberg múzeumot, amely most már a „nyomtatás művészetének világmúzeuma” lett. A mainzi székesegyház közelében fekvő múzeum egyik legértékesebb kincse egy 42 soros Gutenberg biblia. * Kiadóhivatalok képviselőinek nemzetközi értekezletén megvitatták azt a kérdést: ki az őszintébb és nyíltabb önéletrajzíró a férfi vagy a nő? Az értekezlet résztvevőinek többsége úgy vélte, hogy a férfi önéletrajzírók nyíltabbak, mint a nők. A nőknél általában érezhető az igyekezet, hogy a tényeket lehetőleg elködösítsék. Scripps amerikai kiadó így fejezte ki magát: „A férfi önéletrajz tükör, a női önéletrajz szépítő púderpamacs”, * Az olasz F. U. L. S. — C. I. S. L. szakszervezet nyilatkozatot adott ki, amelyben hevesen támadja a Soth Century Fox amerikai filmvállalatot, amely Olaszországban forgatja „Cleopatra” című filmjét. A nyilatkozat szerint; „Az amerikai filmgyár súlyosan vétett a vendéglátó Olaszország szabályai ellen. Lehetetlen helyzetet teremtett azáltal, hogy vagy 300 külföldi technikust hozott az országba, megsértve az olasz technikusok szakmai tekintélyét, holott az olasz filmtechnikusok képességeit külföldön mindenütt elismerik,” * Hongkongban óriási összegeket keres Jack Chen szobrász, aki ismert höllyiooodi filmsztárok viaszképmását mintázza meg fényképek és pontos méretek után. A inaszbabák „frizuráját" Jack Chen felesége készíti. méghozzá hetelcq tartó igen fáradságos munkával.. A hiteles színre festett hajat szálanként. speciális tűvel kell befűzni a viaszkoponyába, ami nyilvánvalóan nem kis munka. A viaszbabákat nem is fizetik rosszul: egy férfi filmsztár 1200, egy női 1500 dollárba kerül. * Kennedy elnök hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai hadseregben új rangot létesítse„divattanácsadó” megjelöléssel. Az új rang viselőjének feladata az Európában állomásozó amerikai tisztek feleségeit segíteni az ízléses öltözködésben.- * Egy Prűd nevű hollywoodi lakos az egyik laphoz intézett levelében a legkomolyabban követeli, hogy „rövid szoknyákba” öltöztessék a teheneket, „nadrágba” a lovakat és hasonló öltözékbe valameny- nyi állatot — egy állatfajta kivételével: a madarakat hajlandó megkímélni a ruházattól. A prűd Mr. Prűd azzal érvel, hogy a gyermekeket nem szabad kitenni a meztelen állatok látványának. * „Emberi arcok története az évszázadok folyamán” címmel Gerard de Viliiére író legutóbb tanulmányt készített, amelyben a többi között az Ikrek hasonlatosságával és a hasonmások furcsa jelenségével foglalkozik. Franciaországban Jelenleg leghíresebb e téren dr. Fraisard, De Gaulle tábornok hasonmása, aki annyira hasonlít az elnökre, hogy emiatt már legfurcsább kalandok történtek vele. Mindennapos eset, hogy amikor a vendéglőben fizetésre kerül a sor, a vendéglős így szól hozzá: „Nagyon kérem, hagyja csak mon général; büszkék vagyunk, hogy ellátogatott hozzánk l’< Felhívás A dolgozók lakáshoz, juttatásának érdekében az építésügyi miniszter és pénzügyminiszter 1/1962. ÉM— PM. sz. együttes rendelet értelmében a statikailag és városrendezésileg megfelelő állami, vegyes és magántulajdonban lévő épületekre, emeletráépítést és tetőtér beépítést engedélyez. Részletes, pontos felvilágosítást ad ennek ügyviteléről, a rendeletben foglaltakról és az engedélyezés lefolytatásáról a Szolnok Városi Tanács VB Építési és Közlekedési Csoportja (emelet 125 szám, Kurucz Katalin). Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy az Országos Takarékpénztár kölcsön folyósításhoz igényeket csak 1962. augusztus 31-ig fogad el ez év folyamán. VÁROSI TANÁCS VE Szolnok JCcucleUb'át néhány sorban Carmen «tones Bizet világhírű, Carmen című operájának modern változata a „Carmen Jones?’ színes, szélesvásznú amerikai film. Az operában dohány-, a filmben ejtöemyőgyár szerepel; s mivel a történet nem spanyolhonban, hanem az Egyesült Államokban — Chicagóban — játszódik — hiába várjuk a bíkáviadalt: bokszmeccset kapunk helyette. A kortól s környezettől eltekintve, érvényesül az eredeti opera története — s főként zenéje. A filmet Otto Preminger rendezte; megyénkben a szolnoki Tisza Filmszínház játssza 19-től 25-ig. A csend ajándéka MINDENFÉLE nek: Tudományos-—fantasztikus novella Irta: Borisz Sejnyln Az ősember tanyáján 4. A földhajó vezérlő asztalán elhelyezett átlátszó földgömböt halvány fény tölti meg. A gömbben világos, pontozott vonal fogja jelezni a hajó tartózkodási helyét. Egyelőre rr^g csak egyetlen fényes pont látható közvetlenül a felszín közelében. — Megszűnt a kőzetnek a felszínre való kilövése, bekapcsolható a gammakvantum videoszkóp! — adja ki az utasítást Talanyin. Szétgördül a függöny, g a fal teljes hass ában me"isié- nik egy óriási világító képernyő. Az ernyő hatalmas méretei azt a benyomást keltik, mintha mi is a földhajór. kívül lennénk. Ügy tűnik, hogy a hajó haladása közben be- omló mésztömbök nyomban eltemetnek bennünket. Az átlátszó földgömbben hajónk — ez a morzsányi mécM — sokkal lassabban halad, mint a videoszkóp ernyőjén feltűnő kőzetek. Ez a kis mécses még csak a skála első beosztása felé közeledik. Pedig az ernyőn egymást váltják a kőzetrétegek... Az utazás megkezdődött. Lassan megfeledkezünk a „fenti” dolgokról, körülnézünk, hozzászokunk munkahelyünkhöz, ahol hosszú hónapok várnak ránk. A földhajó megalkotói nagyszerűen gondoskodtak a mélykutatók kényelméről. Még elektromos masszírozógépeink és súlyzóink is vannak. Üzemzavar esetén, a hajóból kiszállva, nukleáris robbantással jelzést adhatunk a földi megfigyelőállomásnak, amely meghatározza koordinátáinkat és segítséget küld. Miután laboratóriumunkban beszabályoztam az automata műszereket, végül rászánom magam, hogy leereszkedjem a központi szalonba. Az ernyőn lassan elvonuló kőzetek csodálatos látványa lebilincseli a figyelmem. Hirtelen megborzongok, mintha hideg kéz érintett volna meg. Valahol a mélyben feltűnik, majd egyre közelebb kerül hozzám és egy pillanatra az egész ernyőt betölti egy csontos, alacsonyhomlokú, ferde állkapcsú emberi arc, amelyből mélyen ülő szemek tekintenek rám. ’ Mindez olyan gyorsan történik, hogy egyikünk sem tud szóhoz jutni. S ebben a pillanatban hajónk nagyot zuhan, majd megáll. Jegorov a videoszkóp beállító gombját csavargatja. Mindnyájan lélegzetvisszafojtva figyeljük az ernyőt, amelyen kibontakozik egy barlang sötét panorámája. Valóban emberek éltek itt? — Barlangi őseink több mint 20 000 évvel ezelőt éltek — szólal meg végül Jegorov, mintha önmagával vitatkozna. — Ennyi ideig még a bebalzsamozott test sem maradhat meg. — Pavel Dmitrijevics... ön azt mondta, hogy ennyi ideig nem maradhat meg az ember .;. De mi láttuk őt. Mi ez? Vízió? A barlangban teljes sötétség van. Valahol a tetején azonban hirtelen megjelenik egy világos folt: kitárul a, földhajó kivezető nyílása. Fémfülkénk, amelynek segítségével nemrég a hajóra szálltunk, leereszkedik a barlangfenékre; Két álarcos alak — Talanyin és én — száll ki belőle. A reflektorok fénye megtörik a földalatti folyosó falain. Tapogatózva haladunk előre a folyosóban, amely egyre szűkül és egy sötét alagútba torkollik. A szűk csatornában egyszer csak eltűnik előlem Talanyin, Hallom a kőtörmelék pergését, miközben társam átmászik a keskeny részen. Ezután csend lesz. S ekkor, valahonnan' a sötétből felhangzik Talanyin hangja. Ügy tűnik, mintha száz meg száz hangszóró erősítette volna fel: \ — Micsoda gyönyörű itt! Talanyin segítségével én is átbújok a résen. Hófehér cseppkővilágban találjuk magunkat. Lépéseink alatt csikorog a szta- lagmit. De mi ez? Egy másik dallamos hang is megüti a fülemet. S ez a hang meghatározott időközökben mégis métl ódik. — Hallja? Azt hinné az ember, hogy valaki fuvolá- zik. — Erről ne tegyen említést Jegorovnak, mert kineveti magát. Folytatjuk előrenyomulásunkat a barlangban. Talpunk alatt a sztalagmit csengése és az említett fuvolahang most egyetlen gyönyörű dallambar olvad össze. A reflektor fényében mély és keskeny lyukat pillantunk meg, amelyet a felülről lehulló vízcseppek vájtak ki. — Lám, megtaláltuk a fuvolát .. j Talanyin a lyuk fölé tartja a tenyerét, mire a „fuvola” nyomban elhallgat. Erre Talanyin visszahúzza a kezét, s a természet alkotta csodálatos hangszer felújítja elbűvölő játékát. — Bizonyára ide jártak a föld melódiáját hallgatni távoli őseink — fantáziái ok. — Ha valóban idejártak a barlangi emberek, akkor isteníteniük kellett ezt a hangszert. Itt, csakis itt kell keresnünk .. j Talanyin tovább megy előre, a barlang egyik keskeny folyosójába, s megbotlik valamiben. — Megtaláltam! — mutat felém egy csiszolt kődarabot. — Szerszám... Talanyin hirtelen a fal félé fordul, s mintegy extázisba esve tapogatni kezdi a szikla felületét; — Fényt!;.. Fényt ide! A Talanyin által jelzett helyre irányítom a fénysugarat, s a sziklán ismeretlen ál- iat rajzának körvonalai bontakoznak ki előttünk. Hosszasan álldogálunk a sziklarajznál, és meghatottan szemléljük a történelem előtti ember kezének művét. Kissé hátrább állok, hogy jobban át tudjam tekinteni a rajzot, s íme újabb elképesztő felfedezés: a megkövesedett talajon apró bemélyedések láthatók. Egy... kettő... három... semmi kétség: mezítlábas ember lábnyomai. A nagyszerűen kivehető lábnyomok eltűnnek a folyosó sötétjében. Á múlttal váló találkozás leírhatatlan érzése kerít hatalmába; Mozdulatlanul állok, s egyetlen lépést sem tudok tenni. Képzeletemben megelevenedik a ki tudja hányezer évvel ezelőtt végbement jelenet: izmos lábak lépkednek végig az itt látható nyomokon, s a történelem előtti kor művésze elfoglalja helyét a szikla mellett. Egyik kezében füstölgő fáklya, a másikban kovakő, amellyel bevési a rajzot Néhány lépést teszek a sötétben, s hirtelen dermesztő hideget érzek. A közelben pedig megpillantom a kékesen csillogó ősember óriási alakját. Mintha élne. Ügy tűnik, hogy ez az óriási Gulliver rámmosolyog, a liliputi emberkére, aki háborgatni merészelte nyugalmát. — ö az.j. —• suttogom. Talanyin nevetni kezd. Le hét, hogy nevetése nem : túlságosan hangos, de a falai sokszorosan visszaverik és felerősítik. — Itt van a vízió! —folytatja még mindig nevetve Talanyin. — De hogyan került ez az ősember e jégtömb közepébe? — Hogyan került oda? Nem ez a lényeg... S Talanyin elgondolkozva nézi a kezében tartott Írószerszámot. Következik: »Az élet forrása” 1 ^ y*M*W%P& ll UTAZÁS
