Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

1962. július 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mit lellek a gépállomások a gyenge szövetkezetekért ? HÉT HÓNAPPAL ezelőtt megyénk tizenhárom gépállo­másának igazgatója azt a pártmegbizatást kapta, hogy segítsen egy-egy gyengén működő termelőszövetkeze­tet. Mindenki tudja, hogy a gépállomásokat a nagyüzemi útra tért parasztság támoga­tására hozták létre. Azért, hogy erő- és munkagépeikkel csökkentsék a nagy fáradság­gal járó fizikai munkát és szakmai tanácsokkal lássák el a közös gazdaságokat. A kapott pártmegbízatást a gépállomások szívügyük­nek tekintették. Patronálási szerződést kötöttek a szövet­kezetekkel, melyben rögzí­tették, hogy milyen szakmai tanácsot, gépi erőt, politikai és gazdasági segítséget ad­nak. A gépállomások vezetői és szakemberei gyakoribb lá­togatók lettek a gyengébb közös gazdaságoknál. Részt- vettek Vezetőségi és közgyű­léseiken, csiszolgatták azok irányítási módszereit. A GÉPÁLLOMÁSOK igaz­gatói, párttitkárai és fő­könyvelőik segítették a zár­számadások előkészítését. A szakemberek 51 ipunkanapot töltöttek el a tsz'-ekben, az idei termelési tervek össze­állításakor. Jónéhány szövet­kezetben kimunkálták a táv­lati fejlesztés tervét is. A tsz-ek örömmel tapasz­talhatták hogy patronálóik előnyben részesítették őket a gépek elosztásánál. A szo­kásosnál több erő- és munka­gépet, kombájnt és aratógé­pet kaptak. A patronálók áll­ták adott szavukat, s a gépi munkákra kötött szerződéses kötelezettségüket 103,2, a ta­talmunkéért pedig 105,2 szá­zalékra teljesítették. A jász­berényi, a tiszafüredi és más gépállomások díjmente­sen kölcsönöztek műtrágya­szórót, tárcsát, símítót, kulti- vátort és öntöző motort a tsz-eknek. A Jászkiséri Gép­állomás házilag állított elő ároknyitó- és töltögetőgépet a jászszentandrási Haladás Tsz szőlészetéhez. Pusztán pzzel a segítséggel a Haladás Tsz gazdái 800—900 munka­egységet. tehát sok fizikai munkát tudtak megtakarí­tani. A KUNHEGYFSIEK fel­térképezték a helybeli Tán­csics Tsz területét és kivá­lasztották az öntözésre alkal­mas földeket. Nehéz lenne felsorolni a gépállomási ve­zetők és szakemberek által nyújtott segítséget. Különö­sen azt, amely forintokban sem mérhető, de végered­ményében mégis a közös gaz­daság megerősödéséhez já­rult hozzá. így például a számviteli munka segítése, a munkaerőmérleg elkészíté­se és az üzemszervezés ki­alakítása. Ebben az évben nyolc vezetőbeosztású szak­ember — igazgató, főagronó- mus — és tizennyolc trakto­rista. szerelő és brigádvezető vállalt állandó munkát a gyenge tsz-ekbem Sajnos, a politikai segítség- adással kevésbé dicsekedhet­nek a gépállomások. Szinte egyedülálló a Mezőtúri Gép­állomás dolgozóinak kezde­ményezése. Meglátogatták a helyi Uj Élet Tsz család­tagjait, beszélgettek velük problémáikról és segítették azok megoldását. a 13 gépállomás kö­zül a legeredményesebben a Mezőtúri, a Kunhegyesi és a Jászkiséri Gépállomás tett eleget megbízatásának.­Ugyanakkor a cibakháziak, a kunmadarasiak. és a tósze­giek patronálása ötletszerű és kampányjellegű volt. A gépállomások megyei igazga­tósága is többet tehetett vol­na a segítőmunka megszerve­zéséért és összefogásáért. A gépállomások patronálá­sa összességében jónak mondható. Végeredményét azonban csak az év végén a zárszámadásokon, a jelenlegi gyengén gazdálkodó tsz-ek eredményeivel lehet lemérni. — m. L — Első a kötelesség Hogyan teljesítik megyénk tesz-ei az állam iránti ga­bonaszerződési kötelezettsé­güket? — kérdeztük meg Horváth János elvtársat, a Szolnok megyei Malomipari Vállalat felvásárlási osztály­vezetőjét. Az állam iránti kötelezettsé­gek teljesítése most az előző éveknél nagyobb gondot okoz a közös gazdaság ve­zetőinek. A megye csaknem 200 ter­melőszövetkezetében 5800 vagon kenyérgabona beszál­lítására kötöttek szerződést. Az elcsépelt búza szállítását szórványosan már két hete megkezdték vállalatunk ki- rendeltségeihez. Ezek kö­zött legjobb a tiszaföldvári malom, ott több mint 250 vagon búzát vettek át eddig. A helyi szövetkezeteken kí­vül a mezőhéki Táncsics Tsz is odaviszi a gabonáját, ed­dig a legtöbbet, mintegy 150 vagont adott át. Ez nagyon szép eredmény, mert a me­gye többi tsz-e ennél keve­sebbet hozott be. A Táncsics Tsz-nek persze jóval nagyobb a te­rülete, mint a többinek, ezért rájuk még 200 vagon búza beszállítása vár. Terü­letéhez mérten legjobbak a tiszaföldvári Lenin Tsz ered­ményei, több mint 100 va- Eonos szerződési kötelezett­ségüket egy-két nap múlva teljesítik. Vállalatunk szolnoki tár­házába még vasárnap is hozzák a gabonát, előzetes megállapodás alapján. Az egyik este, még 9 órakor is tartott az átvétel. Naponta 20 vagon árugabona kerül a kirendeltség raktárába. A baj csak az. hogy a tsz-ek főleg az adót és a géprészt szállítják be, a szerződés teljesítését pedig későbbre halasztják. Ugyanez a hely­zet Törökszentmiklóson is. A helyi malom eddig 200 vagon búzát vett át, de eb­ből alig van szerződött. Lemaradtak a felvásárlás­sal a Jászságban. Igaz, ott az aratást is később kezdték. A kis tsz-ek jobban igye­keznek a kötelesség teljesí­tésével. Dicséret illeti a ti- szaigari Petőfi Tsz gazdáit. Több helyről, így a kétpói Dózsa Tsz-ből, a törökszent­miklósi Dózsa Tsz-ből és még más tsz-ekből a magas víz­tartalom miatt nem hozták be a gabonát. Csak a 17 százaléknál ke­vesebb vizet tartalmazó bú­zát vesszük át. Tárolásra még sem alkalmas, de a ma­lomban régi búzával kever­ve fel tudják használni. Vi­szont van szárító berende­zésünk a földvári, a kisúji, és a karcaai malmokban. Megalakult a megyei tejter­melési bizottság A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület, az Élelmiszer- ipari Tudományos Egyesület és a MEDOSZ országos ta­nácskozásán határozták el megyékként tejtermelési bi­zottságokat alakítanak. Szol­nok megye tejtermeléssel tu­dományosan foglalkozó bi­zottsága már meg is tartotta első ülését. Ezen elnöknek Kasza Bélát, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztály- vezetőjét választották. A bi­zottság tagjai többek között Dr. Tóth Bálint állatorvos, dr. Gedő Tibor orvos, Szép­halmi István megyei állat­tenyésztő és többen a me­gye egészségügyi-tejipari szakemberei. A tudományos bizottság elsősorban elméleti munká­ra hivatott. Kutatási terü­letei között szerepel: hogyan serkenthetők anyagiakkal is arra a tehenészetben dolgo­zók, hogy vigyázzanak a tej tisztaságára. A bizottság terveiben szerepel mintafe­jőház létesítése, tájjellegű tapasztalatcserék rendezése, a tej tisztántartási módsze­reinek propagálása szak­brosúrákban, plakátokon és egyéb módon. A bizottságnak jó munkát kívánunk, de van néhány aggályunk. Többek között az is, hogy tagjai zömmel olyan emberekből állanak, akiknek munkaterülete is egész em­bert követel és ezen kívül még sok-sok egyéb bizottság tagjai. Felvetjük; nem len­ne-e hasznosabb olyan szak­emberekkel tölteni meg a bizottságot, akik több időt tudnak szentelni a tejterme­lésre, a tejhigiéniára? — b. 1. — Kádár János elvtárs visszaérkezett szabadságáról j Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, a Mi­nisztertanács elnöke, aki ez- évi szabadságát a Bolgár Népköztársaságban töltötte, pénteken visszaérkezett Ma­gyarországra. (MTI) »A felébe tört szó...« Sallai és Fürst meggyilkolásának harmincadik évfordulójára AZ 1930. SZEPTEMBERÉ­BEN lezajlott nagy munkás­tüntetés, s a budapesti és vi­déki munkások, parasztok, haladó értelmiségiek, kisem­berek egyéb megmozdulásai félelemmel töltötték el Hor­thy Miklóst és a népellenes rendszer többi urát. Ezért levetettek minden ál­arcot és megkezdődött a haj­sza, hogy — amiként azt egy korabeli röpirat találóan mondotta — „a statárium edényét forradalmárok véré­vel töltsék meg”. 1932. július 15-én nagy napja volt Horthy rendőrsé­gének. Elfogták Sallai Imrét, Fürst Sándort és Karikás Frigyest, a párt vezető har­cosait és — néhány nappal később — Kilián Györgyöt, a KIMSZ fiatal titkárát. Eredetileg a négy elfogott kommunistát a csak halálos ítéletet kiszabó statáriális bí­róság élé akarták állítani. Amikor azonban Sallaiék le­fogása kitudódott, mind az országban, mind külföldön olyan nagy lett a felháboro­dás, hogy ezt a lépést Hor- thyék nem merték megkoc­káztatni. Az 1919-es Tanács- köztársaságban szerepet ját­szó Sallai Imrét és a kom­munista szervezkedésért már elítélt Fürst Sándort válasz­tották ki. EGYIDEJŰLEG arcátlan cinizmussal, olyan nyilatko­zatot adtak a külföldi sajtó tudósítóinak, hogy nem lesz statáriális tárgyalás. Romain Roilandof, Henri Barbusset, Karin Michaelist azonban éppen úgy nem tudták mes­terkedéseikkel becsapni Hor- thyék, mint az öntudatos- ma­gyar munkásokat, mint Jó­zsef Attilát, áld — több tár­sával együtt — a halálbün­tetés elleni liga röpiratát fo­galmazta és aláírta. (Vállalva ezért a „nemzetrágalmazás vétségét”.) „Nálunk még min­dig akasztanak azért, mert az emberek nem bírják az éhséget, mert a társadalmi berendezkedések javítását vagy megváltoztatását kíván­ják” — kiáltotta ez a röp­irat, amelyet a „megfölleb- bezhetetlan lelkiismeret pa­rancsára” július 28-án Buda­pest utcáin terjesztettek; JŰUUS 29-ÉN — egy for­ró pénteki napon — teljese­dett be Sallai Imre és Fürst Sándor drámája, ez a „mo­dem” népballada, amelynek során két igazat és jót akaró embert elveszejtettek. Min­den jogszokást felrúgva, Sal­lai és Fürst egyetlen percig sem beszélhettek védőikkel, akik csak az utolsó percben kapták meg az értesítést, hogy „védhetik” a vádlotta­kat. A tárgyaláson az ügyés2 nem meggyőző érvekre épí­tett, hanem négyezerötszáz budapesti rendőrre, á fővá­rosban állomásozó és készen­létbe helyezett katonaságra és a vidékről Budapestre ve­zényelt csendőrzászlóaljakra. Még a polgári sajtó kép­viselőinek körében is tiszte­letet parancsolt az a mód, ahogyan a két testileg meg­tört, de lelkében megtörhe­tett ennek maradt kommunis­ta a tárgyalásnak nevezeti komédián mselkedett. Egy pillanatra sem bánták meg „bűnük”-et, kommunisták­nak, magyar hazafiaknak érezték és vallották magu­kat, akik biztosak voltak ab­ban, hogy a magyar nép — kiszabadulva a törvényszéket és az országot körülvevő csendőrgyűrűből és a testi­lelki nyomorúság gyűrűjéből is — végülis azok mellé áll, akik tiltakoztak az igazság­talanság ellen. Nem kívántak az utolsó szó jogán felszólal­ni, a siralomházban töltött két óra alatt az volt a fő­gondjuk, hogy hozzátartozói­kat vigasztalják. Arról pedig, hogy a kivégzés előtt mi­ként viselkedtek, hadd idéz­zük az illegális párt megbí­zottjának sok év után csodá­val határos módon előkerült jelentését: „ i.. A bitófához közéi a hóhér tagbaszakadt alakja mozgott, mellette a két hó, hérsegéd. Várni kellett Hosszúnak rémlett az idő A fogház ajtaján kilépeti Sallai magas, vékony alak­ja. Két őr az asztalhoz ve­zette. Ott az ügyész felol­vasta a rendelkező vég­zést és befejezte: „Az íté­Mi lesz a sorsa? let végrehajtandó”. Sallait megragadták, a kezét összekötözték, vitték a bitófához. Ugyanakkor Sallai elkezdett erős han­gon kiabálni: Éljen a porletár világ- forradalom! Éljen a Kommunisták Magyarországi Pártja! Éljen a nemzetközi... Itt megszakadt a hangja. Az arca egy pillanat alati mozdulatlanná vált. A hóhér a szemét fogta le. A két hóhérlegény tel­jes erőből húzta a lábához kötött kötelet. Többé nem tudott semmiről. Mikor az. ajkán megakr ' szó, a nézők közül egy gúnyos hang szólalt meg: „Na, most kiabálj!” — de a fe­lébe tört szó már elszállt túlment a gyűjtőfogház fa­lán, kihangzott a Maglód: útra és tovább. Akik mesz- sze kívülálliak, azok is hallották., Messze állunk már — har­minc esztendő annyi pusztu­lást látó, de győzelmet is hozó távolában — attól a perctől, amikor Sallai Imre, Tavaly nyáron a martfűi gyártelepen jelentős költséggel elkészült a Tisza vizén úszó kosár-medence. Nagy volt az öröm, amikor a gyáriak birtokba vehették a sok mun­kával elkészült úszó-kosarat. Sajnos, az öröm csak rövid ideig tartott, mert ősszel az úszó strandot kf kellett emelni a vízből. Azóta sokszor kérdezgetik a gyáriak, va­jon ebben az évben ismét fürdőzhetnek-e benne? Majd Fürst Sándor torkán megszorult a gyilkos kötél. Felébe tört szavuk azonban ott visszhangzik szívünkben és fülünkben. a. 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom