Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1962-07-24 / 171. szám
Szolnok megyei néplap 1982. július 24. A szovjet kormány nyilatkozata Megalakult az politikai bizottsága Ünnepélyesen aláírták a Laosz függetlenségét és semlegességét szavatoló nyilatkozatot Moszkva (TASZSZ). A szovjet kormány vasárnap az alábbi nyilatkozatot hozta nyilvánosságra: A Szovjetunió évek óta szorgalmazza, hogy örökre szüntessék be az atomkísérleteket. Az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei azonban e kérdésben megakadályozzák a megállapodás megkötését. Az Egyesült Államok az utóbbi hónapokban a Csen- des-Öceánon és Észak-Ame- rikában — Nevada államban — egymásután atomfegyverkísérleteket végez. Ez a kísérletsorozat messze túlszárnyal minden eddigit: ■ az Egyesült Államok nemrégiben a nagyarányú tiltakozás, közte tudósok ellenvetései dacára többszáz kilométeres magasságban — nagyerejű atomszerkezetet robbantott fel, s ezáltal a népek számára oly gyűlöletes fegyverkezési hajszát kiterjesztette a világűrre. Az Egyesült Államok kormánya még mielőtt hozzáfogott volna a jelenlegi atomkíséri et-sorozat végrehajtásához, jól tudta, hogy ha robbanni kezdenek az amerikai atombombák, úgy a Szovjetunió az elé a szükségszerűség elé kerül, hogy atomfegyverkísérleteket végezzen. Az Egyesült Államok kormánya nem titkolja, azért kezdte az új atomfegyverkísérlet-sorozatot, és különösen a magaslégköri kísérleteket, hogy katonai fölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben. A szovjet kormány nem volna méltó a szovjet nép bizalmára, nem gondoskodna megfelelőképpen a szovjet állam jövőjéről, ha nem vonná le a megfelelő következtetéseket. A Szovjetunió azonban nem szerez ilyen örömöt azoknak, akik agresszív terveket táplálnak hazánk ellen, akik megelőző háborúval fenyegetnek bennünket és szövetségeseinket. A szovjet emberek nem felejtették ef és sohasem fogják elfelejteni . a hitlerista Németországnak hazánk ellen elkövetett hitszegő támadását. Az 1941-ben szerzett tapasztalatokból tudják, milyen létfontosságú, hogy az ország honvédelme a tudomány és ä haditechnika legújabb eredményeinek színvonalán legyen, s hogy minden pillanatban készen álljanak és teljes fegyverzetben fogadják az agresszort. A szovjet kormány válaszképpen az amerikai atom- f egy verkísérl et-sorozatra elrendelte, hogy végezzenek kísérleteket a szovjet atomfegyver legújabb típusaival. A Szovjetunió rákényszerült erre a lépésre. E kísérletek elvégzésénél minden szükséges intézkedést megtesznek abból a célból, hogy a rádió- aktív csapadék minél mini- málisabb legyen. Minden . igazságszerető és előitéletmentes embernek látnia kell, hogy ha egyszer az Egyesült .Államok elsőnek kezdte meg az atomfegyver- kísérleteket és szövetségeseivel együtt sokkal több atomkísérletet végzett mint a Szovjetunió, úgy a másik félnek — a Szovjetuniónak, — amely mindig csak válaszképpen hajtott végre atomkísérleteket — joga van arra, hogy utolsóként 6 fejezze be az atomkísérleteket. A szovjet kormány csatlakozik ahhoz a felhíváshoz, amelyet a leszerelési és béke világkongresszus intézett a világ népeihez: erősítsék a békét, harcoljanak a leszerelésért, az emberiségnek az atomveszedelemtől való megszabadításáért. Ebben a felhívásban megtestesül a népek akarata s ez az akarat a történelem elsőrendű parancsa. A harc az atomkísérletek megszüntetéséért, a leszerelésért, a békéért tovább folyik és a béke ügyének győzelmével kell befejeződnie. Tlemcen (MTI). Bumendzsel, a Ben Bella algériai miniszterelnökhelyettest támogató csoport szóvivője vasárnap este bejelentette, hogy a több napja tartó tanácskozások eredményekép- ben megszületett a nemzeti felszabadítási front, az FLN politikai bizottsága. A bizottság hét tagból áll. öten közülük hosszú éveket töltöttek francia fogságban. Ezek: Ben Bella, Khider, Bitat, Budiaf és Ait Ahmed Bella. Részt- vesznek még a bizottságban: Hadzs ben Álla, az ötös számú vilaja és Szaid Mohammed, a hármas számú vilaja volt vezetői. A bizottságnak csupán két olyan tagja van, akiket Ben Khedda miniszterelnök híveiként, tartanak számon, maga Ben Khedda nem szerepel a névsorban. A szóvivő közölte, az új testületet felhatalmazták, az ország irányításának, az FLN és az ALN átalakításának, az alkotmány kidolgozásának ellenőrzésére és arra, hogy 1962 végéig készítse elő az FLN kongresszusát. A politikái bizottság összetétele egyébként azonos azzal, amelyet a Nemzeti Forradalmi Tanács — az algériai parlament — Tripoliban tartott ülésén júniusban javasoltak — Ezen az ülésen azonban szavalásra nem került sor, mert Ben Khedda és hívei elhagyták az üléstermet. Megalakulása után közvetlenül a politikai bizottság felhívást intézett az algériai néphez, felszólítva mindenkit, hogy „vallási hovatartozására Való tekintet nélkül, egységesen munkálkodjék az ország függetlenségének megszilárdításán és a polgári szabadságjogok megteremtésén”. A hírügynökségek megállapítják, hogy Algírban az új testület bejelentése bom- •barobbanásként hatott. Azt várták ugyanis, hogy ameny- nyiben megegyezés születik a vilaják vezetőinek tanácskozásán, azt Tlemcenben és Algírban egyidőben fogják közölni. Jazid, az ideiglenes kormány tájékoztatásügyi minisztere egyelőre várakozási álláspontra helyezkedett. — Krim Belkasszem miniszterelnökhelyettes viszont kijelentette, hogy amennyiben a hír igaz, a politikai bizottság megalakítása véleménye szerint törvénytelen. London, (MTI) A Mosley-fasiszták gyűlése a londoni Trafalgar-téren, a kivezényelt óriási rendőri karhatalom erőfeszítései ellenére tökéletes kudarcba fulladt. 15 000 főre becsült tömeg — harcos antifasiszták — lépte el a teret, amelynek közénpontjában, a Nelson-szobor többszörös rendőrgyűrűvel körülvett talapzatán igyekeztek a fasiszták a tömeghez beszélni, de az első szónok szavaira kitört a tömeg egetverő kiáltása: „Fasiszta söpredék, takarodjatok! — Le Mosley- vel!’’ A tömeg a rendőrgyűGenf, (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentései beszámolnak arról, hogy Gromiko szovjet és Rusk amerikai külügymi(Folytatás az 1. oldalról) között Hruscsov szovjet miniszterelnöknek az értekezlet résztvevőihez intézett írásbeli üdvözletét. Ebben a szovjet kormányfő üdvözli a Laosszal foglalkozó genfi értekezlet résztvevőit abból az alkalomból, hogy munkájuk rűt áttörve ledöntötte a hangszórókat. A gyűlés megnyitása utón 12 perccel a rendőrség óriási erőfeszítésekkel igyekezett egérutat biztosítani a ,,rendezőknek”. A rendőrök . 55 embert letartóztattak. Eközben mintegy ezer londoni lakos tartott gyűlést Sargent anglikán lelkész vezetésével a Trafalgar téri Szent Márton templom . lépcsőjén. Valamennyien a sárga náci csillagot, a fajüldözés megalázó jelvényét viselték, emlékezésül a hitleri tömeg- mészárlásokra. niszter vasárnap Genfben ismét találkozott, hogy megvitassa a berlini helyzetet. A két politikus 24 órán belül már másodszor folytatott megbeszélést; sikeresen véget ért a nagy nemzetközi jelentőséggel bíró megállapodások megkötésével. „A Laoszra vonatkozó genfi megállapodások nemcsak azon ügy igazságos voltának nemzetközi elismerését jelentik, amelyért Laosz hazafias erői küzdöttek, hanem a különböző társadalmi rendszerekhez tartozó országok együttműködésének és a béke politikájának jelentős győzelmét is. A laoszi béke megteremtése veszélyes háborús tűzfészket tüntet el Délkelet-Ázsiából és elősegíti e vidék békéjének és biztonságának megszilárdítását” — állapítja meg üzenetében Hruscsov. „A genfi értekezlet munkájának sikeres befejezése világosan mutatja, hogy amennyiben jóakarat és őszinte óhaj mutatkozik az együttműködésen és az érdekek kölcsönös tiszteletben- tartásán alapuló megegyezés létrehozására, akkor még' a függőben lévő igán bonyolult nemzetközi problémák is megoldhatók. Bizonyog vagyok abban, hogy az értekezlet résztvevői továbbfolytatják erőfeszítéseiket és biztosítják a hozott döntések megvalósítását”) „A Szovjetunió kormánya őszintén kívánja, hogy Laosz népe egységes, független és semleges államban sikereket érjen el a fejlődés útján” — fejeződik be Hruscsov üzenete a Laosszal foglalkozó genfi értekezlet résztvevőihez. Az okmányok aláírása után Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök mondott rövid, meghatott hangú beszédet, ígéretet tett arra, hogy mindent elkövet a semleges, független és virágzó Laoszért Kudarcba fulladt a Mosley- fasiszták trafalgartéri gyűlése Gromiko és Rusk újabb sme§|keszélése Genfben Ha megfizeti, GONDOLKODUNK ÖN HELYETT Zsoldos professzorok, gondo'atgyárak az Egyesült Államokban KENNEDY, az „ifjú” amerikai elnök megválasztásakor talán túl fiatalos meggondolatlansággal is állította ö.sz- sze programját. A többek között azt ígérte, 5 százalék alá szorítja vissza a munka- nélküliséget, biztosítja az államháztartás egyensúlyát és a termelési volumen ingadozásnélküli emelkedését. Bizonyos jelek azonban egyre inkább arra vallanak, aligha lesz valami a fiatalos hévvel vázolt perspektívából, ami elnöki székbe segítette a nagyreményű politikust. Az Egyesült Államok tíz év alatt egymás után három recesszióba süllyedt és csak nagynehezen lábolt ki belőlük. Legnehezebben az utolsóból, melyet még súlyosbított az is, hogy az 1958—1960. évi talpraállási időszak az előzőeknél is rö- videbb volt. A fejlődés azóta sem éri el azt az ütemet, melyet a Kennedy kormányzat meghatározott és mely szükséges lenne ahhoz, hogy a munkanélküliség, mely jelenleg egymillió amerikaiból 50 000 családfenntartó férfit érint akár valamelyest is csökkenjen. (Tudniillik az amerikai statisztika munka- nélkülinek csak azt ismeri el, aki már egyszer tartós munkaviszonyban volt és nincs, aki eltartásáról gondoskodjon.! A BEÍGÉRT fellendülés elmaradását bizonyos mértékig még megmagyarázhatja az új kormány a régi — Eisenhower-féle gazdaságpolitika — hibáival. Nem így a 7 milliárd dolláros deficitet, amit az idei adminisztratív költségvetés mutat. Ezért már nem moshatják kezeiket. Mit lehet itt tenni? A harmincas évek elején a gazdasági válság mélypontján különféle variációban bejárta Európát egy anekdota: új cégvezetőjelölttel tárgyal a csőd szélén álló tőkés. — A fizetése havi 1000 pengő lesz — tesz ajánlatot a tulajdonos. Ezer pengő...? És honnan tud rnaga nekem ennyit fizetni, amikor pang az üzlet? — Ez lesz a maga első gondja. A második az, hogy nekem is jusson havi kétezer. Nos, nagyon profán hasonlattal élve az Egyesült Államokban a „gondolkozó cégvezető” szerepét a tudósnak, illetve a tudósok egy fajtájának szánják, akik közvetlenül a kormánynak dolgoznak hivatalnokként vagy „független” kutatóintézetekben. Kennedy elnök tervezete megvalósítás előtt áll. Eszerint „minden egyes minisztériumban tudományos,, technikai és gazdasági ügyekkel foglalkozó államtitkárt rendszeresítenek, aki tudós munkatársaival előkészíti és tervezi hatósága tevékenységét”. A TERVEZET persze nem teljesen új. Lényegében egy már régebben fennálló gyakorlatot intézményesít. Amerikában például jól ismerik Bundy, Clar Kaysen, Schlesinger, Kissinger és Wiesner professzorok nevét, akik a Fehér Házban és egyes minisztériumokban vezető tisztséget töltenek be. Sokkal kevesebben tudnak arról, hogy rajtuk kívül a tudósok egész serege szállíj a kormánynak ötleteket, bírálatokat. sőt egyre inkább döntéseket. Természetesen nem hazafias buzgalomból. A Die Weltwoche értesülése szerint a kormány évenként egymilliárd dollárt juttat a „gondolatgyáraknak”. Ebből tartják üzemben egyes kutatóintézetek író és számológépeit s az emberi agyakat. Egyes gondolatgyárakat kizárólag abból a célból alapítottak, hogy a kormányzat rendelésére termeljenek. Ilyen pl. a Rand-Corporation kaliforniai kutatóintézet, mely a légierő vagy az Institute for Defense Analysis, mely a Pentagon rendelésére szállít. Jó pénzért Amerikában nemcsak a „gondolatgyárak”, hanem az egyetem-i katedrák is szállítanak készterméket. Amikor nemrégiben nyilvánosságra hozták az USA száz 1 égj elentősebb f e gyverkezési intézményének nevét, az amerikai polgár meglepetéssel olvashatta köztük a mas- sachusettsi műszaki egyetem vagy pl. a balti morei Hopkins egyetem nevét. Ebben az évben az előbbi 100, az utóbbi 50 millió dollárt kapott a kormánytól, melynek fejében szerződéses alapon bizonyos kutatómunkát kell elvégezniük. A tudósok bevonása tehát már nem újkeletű, különösen ami a miiitarizmus szolgálatát illeti. A fegyverkezés fokozása már egymagában is megoldhat a kapitalizmusban bizonyos gazdasági problémákat, így pl. növeli a profitot a nehézipar egyes ágaiban, leköt valamit a munka- nélküliek hadából. A KORMÁNYZAT most azonban ezen túlmenően is igénybe akarja venni professzorai segítségét. A napokban pl. a Fehér Ház felhívást intézett az emberi magatartással foglalkozó tudósokhoz, hogy „gyümölcsözőbb kutatómunkát végezzenek és végre már szállítsanak megfelelő alapanyagokat, melyele felhasználásával a kormány végrehajthatja politikáját”. Azaz magyarán, találják ki az okosak, mit csináljanak, hogy valóra is váljék, amit az elnök oly fiatalos meggondolatlansággal ígért. Ehhez már túl kicsi a Fehér Ház bársonyszékeiben ülők koponyája, az adófizetők pénztárcája viszont még bírja. Ha megfizetik, gondolkodunk Önök helyett — mondják erre egyre többen. S a tudósok jelentős részét csalogatják le a „pártatlan tudomány” elefánt- csonttomyából a dollárköte- gek. Gondolhatnánk mi rossz van ebben? A tudomány emberei képesek arra, hogy megfontolt javaslatokat tegyenek, melyek az amerikai népet, az emberi haladást egyaránt szolgálják. Talán képesebbek, mint a szamárlétrán feljutott állami tisztviselők demokrata pártfunkcionáriusaiból lett politikusok? Valóban! De igazi tudóst az emberi értelem logikája a haladás felé viszi. 1949-ben pl. I. R. Oppenheimer, az amerikai atomerő bizottság tudományos tanácsadó bizottságának akkori vezetője azt ajánlotta, ne invesztáljanak a hidrogénbomba gyártás költségeire, miután ezen bombák békés célokra és ilyen tudományos kutatásokra nem alkalmasak. Ez a javaslat — ha elfogadják — feltehetően az emberiség javát szolgálta volna — nem fenyegetné a világot azóta is az atompusztulás. Ám ez nem felelhetett meg a „nem tudós’-’ tábornok, — nagyiparosok érdekeinek. Mi sem könnyebb: kerestek és találtak más tudóst Edward Teller személyében, aki pont ellenkezőjét javasolta, mint kollégája. És persze megindult a hidrogénbomba-gyár- tás s vele az atomfegyverkezési verseny. Hasonlóan ellentétes álláspontok alakulnak ki az atomprofesszorok között az atomkísérletek megszakításának problémája körül. S hogy kiét fogadják el, azt mutatják a legutóbbi csendesóceáni amerikai nukleáris kíséri etsorozatok. LÉNYEGÉBEN tehát szó sincs arról, hogy az amerikai politikusok a józan ész és az emberi elme alkotásaira támaszkodjanak döntésükben; ők csak gondolkoz- tatnak pénzért, s a zsoldosnak mindig azt kell szolgálnia, aki megfizeti, még ha tudós is. Ám a kapitalizmus törvényei mást is lehetővé, — sőt szükségessé tesznek. Ezek az állami alkalmazott profesz- szorok a kormány tanácsadóiként szerzett értesüléseiket saját magángazdaságukban Is felhasználhatják. — Avagy időnként a magángazdasági érdeket juttatnak kifejezésre tanácsadói minőségükben. Könnyű elképzelni, az a tudós, akinek mértékadó véleményére hallgatva pl. megkezdenek egy nagyarányú magaslégköri atomkísérletsorozatot, önmaga, vagy az a tőkés csoport, melynek igazgatóbizottsági tagja, uránbánya részvényeket vásárol. A gyártás megindulása után a tőzsdén megindul a kereslet, felverik az árakat s a professzor úr zseb- revágja az árfolyamkülönbö- zetet. Hasonlóan, ha a közgazdász nagyobb állami beruházást, pénzügyi intézkedéseket, kamatlábváltozást javasol, az előzetes értesülés a tőkés társadalomban arany- rudakat é. A TUDÓSOK egy része, tehát — legtöbbször mint egy tőkéscsoport tagja — maga is vállalkozóvá lesz. Nem kétséges, hogy az általa szállított javaslatok, gondolatok is teljesen megegyeznek a tőkések, illetve az általuk uralomrajuttatott Kennedy kormány céljaival. Az állami zsoldon kívül ez a másik biztosíték arra, hogy se a fegyverkezési verseny ellen, se a munkaerőpiac- csökkenéséért, de még a kis adófizető érdekében sem gyakorolhassanak befolyási a kormányra. Ezzel ugyanis saját érdekeik ellen tennének. Nem egyéb tehát fügefalevélnél a nyugati lapoknak és szakembereknek egyre gyakrabban hangoztatott fejtegetése: Amerikában a kapitalista és militarista hajtóerőket a tudomány hajtóereje váltja fel és új korszak van kialakulóban. Palatínus István
