Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-09 / 133. szám

1.962. Június 9 S/OLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kulturált étkezés Valamikor az étkezés szer­tartást jelentett. Nem a ré­git akarjuk visszaidézni, de az utóbbi években teljesen elfeledkeztünk arról, hogy lehet az étkezés igényes, szép és kultúrált. S ez első­sorban a terítésen múlik. Az alapfeltétel csaknem minden háztartásban adott. Minden­hol található étkészlet. Kezdjük talán a reggeli­nél. Az orvostudomány sze­rint a reggeli étkezés igen fontos. De még fontosabb, hogy nyugodtan költsük el. Az pedig, hogy rendezetten, szépen terített asztalnál együnk — igény lehet még azokban a háztartásokban is, ahol a feleség dolgozik. Reggelire terített asztal. Korszerű és ízléses, csupa műanyag: a csésze, a cukor­tartó, a tojástartók, sütemé­nyestál. Ha este odakészít­jük, s reggel csak a zsem­lét rakjuk ki, nem végez­tünk sok és fárasztó mun­kát. Viszont gusztusosán, íz­lésesen tálaltuk , családunk­nak a reggelit. Ezt az asz­talterítést a serdülő kislány, a nagyobb fiúk is elvégez­hetik a családban. Nemrégiben színes, fa- jensztányérok, tálak jelentek meg a boltokban. Élénk sár­ga, kék, zöld színekben. Mu­tatós, s tekintettel arra, hogy a tányér „fogyóeszköz”, igen figyelemreméltó, hogy csak 3,90 forint az ára. Műanyag­abroszon, azonos színekben, vagy ahol több tagú a csa­lád — kinek-kinek más szín­ben —, szép és célszerű. Esküvőn, eljegyzésen, há­zassági évfordulón, születés­napon vajon mivel emeljük ki a családi esemény ünnepi jellegét. Természetesen o te­rített asztallal. Ilyenkor ke­rül elő a porcelán étkész­let, ilyenkor rakjuk ki a terítési szabályoknak megfe­lelően a csiszolt poharakat a teríték mellé. Az ünnepi ebéd, vacsora tálalása köz­ben nagy segítséget jelent, ha kis szekrényre, tálalóasz­talra odakészítjük a sütemé­nyestálat, a feketéscsészéket, ezzel elkerüljük, hogy étke­zés közben még külön fá­radjunk. (2.) A gyermek számára a nyá­ri szünidőnek testi megerő­södést és szellemi felfrissü­lést kell jelentenie. A szün­idő ilyen irányú felhaszná­lása azonban csak akkor va­lósulhat meg, ha a szülők világosan látják, hogy mire való a szabadidő. Sokan úgy vélik, hogy a gyermek szá­mára a nyári szünet a „sem­mittevés” ideje. Ez a felfogás igen helytelen, már csak azért is, mert aká ismeri a gyermeket, az tudja róla, hogy az állandóan tevékeny­kedni kíván. A belső erők, a fejlődés mozgásra, cselek­vésre késztetik, tehát maga a szervezet tiltakozik a sem­mittevés ellen. Nyilvánvaló, hogy az egészséges gyermek a szünidőben is — reggeltől estig — állandóan tevékeny­kedni fog, akár irányítjuk őt cselekvésében, akár nem. És vajon hová vezetne az, ha gyermekeink a nyári szünidőben teljesen magukra maradnának, és ők határoz­nák meg napi tennivalóju­kat? Az eddig elmondottak­ból világosan következik, hogy gyermekeinket a nyá­ri nagy szünidőben is terv­szerűen kell foglalkoztat­nunk, ami természetesen nem azt jelenti, hogy mun­kával töltse el az egész va­kációt. A blúz is divat, — egyszerű, csíkos, mintás, pettyes — a legkülönbözőbb anyagokból készíthető. Szívesen hordják a nők. mert könnyen mosható, vasalható. Csak egyre ügyeljünk: mintás szoknyához egyszínű blúzt viseljünk, sima szoknyához mintás és sima blúz egyaránt hordható. KÉVÉS HELY —sok holmi A REND alapja egyrészt, hogy minden tárgynak le­gyen meg az állandó helye, amit a család minden tagja ismer és tiszteletben tart. Ha ez a családban megszokottá válik, akkor nincs vita a fe­lett, hogy hol van a ruhakefe vagy a cipőhúzó kanál, min­denki tudja, hogy mit hon­nan kell elővenni — és hová kell visszatenni. Másrészt, hogy a közösen használt és a közös helyen tárolt holmik (edények, könyvek, stb.) ki­vételével, lehetőleg a család minden tagjának legyen egy fiókja, szekrényrésze vagy polca, ahol saját személyes holmijait őrzi. Gyermekek a tanszereiket, játékaikat, fér­jek a bélyegalbumot, sakk­táblát. feleségek a háztartási könyveiket, „ékszeres” dobo­zukat stb. A szekrénybe is lehetőleg úgy helyezzük el a ruhaneműt, hogy egy család­tag holmija egy helyen le­gyen, és amint lehet — ahogy a gyerekek nőnek — minden családtag maga kezelje hol­miját. „Hol az esernyőm?” — „Nem láttad a korcsolyá­mat?” — Ezek a felelősségre- vonó, és már-már szemrehá­nyó kérdések nem, vagy leg­alább is nagyon ritkán han­gozhatnak el olyan család­ban, ahol nemcsak az asz- szony joga és kötelessége a tárgyakat a helyükre paran­csolni. Közösen alakítsuk ki az otthon rendjét, legyen mindenkinek beleszólása abba. hogy az új tárgyakat hová helyezzük el, és a házi­asszony ha megváltoztatja valaminek a helyét, közölje azt a család többi tagjával. A SZEKRÉNYEK jobb ki­használása érdekében fontos, (Mr az egy célt szolgáló, körülbelül azonos nagyságú tárgyakat egy helyre tegyük. A hosszú kabát után ne lóg­jon a blúz. hanem a ruhane­műket nagyság szerint he­lyezzük el. Ezáltal a kisebb ruhaneműk alatt újabb lég­térhez jutunk. Célszerű pél­dául a fehérneműs szekrény egy-két alsó polcát kivenni, és helyére huzalt kifeszíteni a blúzok számára. A kivett polcokat pedig helyezzük a meglévők közé, így újabb helyet nyerünk például a ka­lapok. kesztyűk, retikülök elégséges elhelyezésére. A szekrények polcai közötti tér általában túl nagy, ez arra kényszerít bennünket, hogy egymásra rakjuk a sok hol­mit. ami sietség esetén ha­mar rendetlenséghez vezet. A fehérneműt úgy helyezzük él a polcokon, hogy a gyak­rabban elővett holmik (zseb­kendő, fehérnemű, stb.) az ágynemű, törülközők fölé ke­rüljenek, hogy ezáltal is ke­vésbé bontsuk meg a polcok rendjét. Ha szükséges, újabb polcok közbeiktatásával te­gyük tagoltabbá szekrényein­ket, még mindig olcsóbb és kevesebb helyet foglal el. mint egy új szekrény. A SZEKRÉNYEK ajtajá­nak belső felét is jól kihasz­nálhatjuk, ha — a régi mód­szer szerint — zsineget feszí­tünk ki, és erre akasztjuk nemcsak a nyakkendőket, öveket. hanem a sálakat, kü­lönálló gallérokat, hajszala­gokat, esetleg esernyőt, stb. is. Ugyanígy a harisnyák, zoknik számára minden csa­ládtagnak készíthetünk egy kis karton vagy műanyag (sokzsebes) zacskót, amit az ajtó belsejére erősítünk. Ha­sonló módon a konyhaszek­rény ajtó belső részét is jól felhasználhatjuk, kis kampó­ra akasztva a szűrőket, ga­luskaszaggatót, merőkanala­kat, stb. Az ide feszített zsi­neg alkalmas lesz a fedők tárolására. A kamraajtó bel­ső oldalára akaszthatunk seprűféleséget — színes füg­gönnyel eltakarva. I A szabadidő helyes fel- I használásában is — mint | minden más területen — a ! szülők példája döntő hatású. A példa azonban nem elég, a szabad idő ésszerű fel- használásáról elsősorban a szülőknek kell gondoskodni­uk. Ebben a munkában so­kat segít a Szakszervezetek Országos Tanácsa azzal, hogy nyaraltatja, üdülteti és tár­sadalmi munkába is bevon­ja a gyermekeket. Sok isko- i Iában már a tanév alatt kü- i lönböző rendezvényekkel i igyekeznek biztosítani a ta- ] nulók nyári üdülésének, ki- ■ rándulásainak anyaig felté- í teleit. I A táborok életét változa- I tos és hasznos szórakoztató j napirend teszi örömteljessé és értékessé. A szülők nyu­godtan végezhetik munká­jukat. mert gyermekeik hi­vatásos nevelők felügyelete alatt töltik a nyarat. Több helyen a szülők is bekap­csolódnak ebbe a munkába. Falusi gyermekek — na­gyobb mértékben, mint a nagyvárosban lakók — már a tanév alatt is segédkeznek szabad idejükben a háztar­tási és mezőgazdasági mun­kában. A lányok főképpen a konyhában, lakásban fog­lalatoskodnak, a fiúk inkább a mezőgazdaságban dolgoz­nak. Középiskolások elmen- > nek szüleikkel répát ritkí-1 tani, gyomot irtani, szénát; gyűjteni, gereblyézni, továb- ; bá babot, borsót, burgonyát, répát, kukoricát szedni, gyü­mölcsöt, szőlőt szüretelni. A nyári szünidőben ilyen és ehhez hasonló munkákba fokozottabban bevonhatjuk gyermekeinket. Amennyiben az aratás kézierővel törté­nik, ebben a munkában is részt vehetnek: kötelet terít­hetnek, keresztekbe rakhat­ják a kévébe kötött gabo­nát. így nem csupán a mező- gazdasági termékeket isme­rik meg behatóbban, de a munkaeszközöket, szerszámo­kat és azok használatát, a munka technikáját is, és ez­zel jobban megbecsülik, meg­szeretik a mezőgazdasági munkát. Csip-csirip nagyon szemte­len volt. Tele torokkal fü­tyült volna a világra, ha egy­általán tudott volna fütyülni. Azért hívták egyszerűen Csip-csiripnek, mert afféle szürke verebecskéliez illően egész álló napon át csak csi­pogóit s ez a csipogás egy­szerű verébnyelven annyit jelent, hogy én bizony nem törődök a világgal, a világ­nak száz bajával. Könnyen veszek mindent. Eltelt a nyár. Rövidültek a napok. Nagy csapatokba verődve készültek tengeren­túli útjukra a fecskék. A gó­lyák is méltóságteljes ko­molysággal szedelőzködtek. Csip-csirip csak csipogott. Körültáncolta örömében az udvart, ha a csirkék elha- gyogattak néhány szem ku­koricát. A gólya megvetéssel nézte a veréb bohóckodását. De azért utóbb megesett a szíve rajta. — Csip-csirip! Hát te nem készülsz? — Ugyan hová? — csóvál­ta értetlenül fejét a veréb. — Ne bolondozz! Jön az ősz. Pacallá ázol az esőben. Utána beköszönt a tél. A csikorgó hidegben megfagysz. Csip-csirip elgondolkodott. Végülis igazat adott az oko­sabbnak. Nagy csipogással körülrepülte a határt és har­sány hangon másnap délután­ra összecsiripelte gyűlésre a verebeket. Az eperfa ágai zsúfolásig voltak. Csip-csirip a legfelső ágon bögyösködött. Néhány értelmes csipogással elma­gyarázta a többieknek azt, hogy mit tanult a gólyától meg a fecskéktől. Mivel több százan voltak Csip-csirip ja­vaslatot terjesztett a veréb­gyűlés elé. — Remélem, nem lesz el­lene kifogásotok, ha én le­szek a vezéretek. Nagy csiripelés volt a fe lelet és minden volt abban csak éppen elismerés nem, — Hogyisne! Éppen te len­nél a legalkalmasabb a ve- zérségre! — Dehogy bízzuk magun­kat ilyen kelekótyára! — Semmibe nem egyezünk bele! — Majd gondolkodunk! — Holnap újra összegyű­lünk! Indítványozunk és sza vázunk! — Majd aki a legtöbb csi­pogást kapja, az lesz a vezér! Másnap ismét együtt vol­tak a fán. Órákon át csipog­tak, de nem tudtak meg­egyezni. Újra elhalasztották a döntést. így ment ez nap mint nap. A gólyák már útra keltek. A fecskék is indu­lásra készen álltak a ház­gerinceken. Többször is pos­tát küldtek a csiripelő had­nak. — Gyertek, mert itt ha­gyunk benneteket! A verebek a nagy csiripe- lésben meg sem hallották a küldött szavait. Arra sem figyeltek, amikor a fecskék nagy suhogással elindultak dél felé. Nap mint nap összegyűltek az eperfán. Csiripeltek, de nem tudtak megegyezni. Azóta is minden nap csiripel­nek fákon, háztetőkön, kar­csú villanydrótokon, de nem tudnak egyetérteni abban, hogy ki legyen a vezérük. Rossi Károly KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Zavaros — más­salhangzói. 4. ... a csodák cso­dája. 5. A látogatás (idegen szó­val). 7. Betű kiejtve. 9. A papír mértékegysége (névelővel). 10. Növény. 12. Akta. 13. Mai ma­gyar író keresztneve (az Ábel- sorozat szerzője). 14 Képző. 15. A Tisza egyik mellékfolyója (né­velővel). 18. Morse-jel. 19. A Ti­sza egykori szabályozásakor a kanyarok átvágását nevezték így. (Első kockában két betű!) 20. Kóbor vége. 21. Komárom megyei kisközség. Függőleges: 1. A nyár időnkém ilyen. 2. Becézett Róza. 3. Gya­kori jelenség a nyári égbolton. 6. Zamat. 7. Budapesti Ipari Vá­sár. 8. Kor. 10. Gyermekváros. 11. A kis Anna. 16. Szabálytalan. 17. Közlekedésre kijelölt rész. Megfejtésül küldjétek be a függőleges 1-est és 3-ast. Bekül­dési határidő: június 14. Múlthe^ keresztrejtvényünk helyes meg fejtése: televízió, magnetofon. — Könyvjutalmat kapott: Jobbág' Gábor, Karcag. (A könyvet pos­tán küldjük el.) «ÄSalk. JLfc j&sg, L Í7yorijaciiQöi CIO Miért nem tudnak megegyezni a verebek ? Akiire vo/ó a szünidő ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom