Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-08 / 132. szám

1962. június 8. SZOLNOK MEGYEI NEPLA k 3 T’ A magunk portáján ßß A titkár, Antal József rö­vid beszámolót tartott, nem húzta, nem is cikornyázta mondanivalóját. Néha maga elé tette a gondosan megfo­galmazott írást, s keresetlen szavakkal magyarázta: A mezőgazdaságban jelen­leg a növénytermesztést kell főleg fejlesztenünk, ott érhe­tünk el hamarabb eredmé' nyékét. S mindjárt „haza" is tért, saját portájukra: „Áprilisi taggyűlésünkön úgy határoztunk, hogy a ta­vaszi késés ellenére is gyor­san végzünk a vetéssel. Si­került is. Igaz, van néhány csík a zabvetésben, itt-oít sorhiány a kukoricában. Ez azok rovására írható, akik nem vették észre, hogy a vetőgép csöve Deragadt. Legfontosabb takarmány- növényünk a kukorica. Eb­ből ötéves tervünk idejére az országos átlagtermést 18 mázsára kell emelni. Nálunk megvan a feltétele annak, hogy ezt hamarosan elérjük. Minden kukoricánkat őszi mélyszántásba tettünk és mind az 1063 holdon magas termőképességű hibrid ma­got vetettünk. Az eredmény azonban most jórészt azon múlik, hogy a szokásos tíz­ezer helyett meghagyjuk-e a tizenhat-tizennyoleezer tövet, s időben megkapáljuk-e. A cukorrépa sarabolását, egyelését befejeztük. A tő­állomány — ahol kelési hiba nincs és a szélvihar sem tett kárt — megvan hatvanöt­hetvenezer. Külön köszöne­tét mondhatunk azoknak a családtagoknak, akik segítsé­günkre voltak abban, hogy május 25-re befejezhettük ezt a munkát. A lucerna jó és gyors be­takarítását Szűcs Gyula és Tóth Béla zetorosoknak kö­szönjük. A mi tsz-ünkben így még nem kaszált géppel senki, mint ők. A sarkoknál elhajlott szálakat keresve sem találunk. Szép ráfogás- sal kifogástalanul dolgoztak. Kettőjük munkájával is so­kat nyertünk. Nem veszett kárba takarmány, a sarok­vágók máshol dolgozhattak.” Mikor a titkár befejezte, a tagok folytatták: Kádár Sándor: Jó, hogy a titkár elvtárs elmondja, ho­gyan dolgozzunk. De van itt más teendő is. A takarékos­ság se a legnagyobb eré­nyünk. Próbáljuk meg ezt is Bár terveztük, de ne ve­gyünk zsákot abba az üzem­egységbe, ahová nem kell. Mi a kimaradt, használt ara­tózsineggel kötöztük le a szénakazlakat is. Megtakarí­tottuk a drót árát. Figyel­meztetőül mondanám, hogy a gyümölcsösben hamarosan érik a termés. Szedjük gyor­sabban, gondosabban, mint tavaly. Abból is pénzt lát­hatunk. Molnár Jánosné: Ha már szó esett a zsákokról, meg­vallom a taggyűlés előtt: Bár megtiltotta a vezetőség, hogy foltozzunk, mi az üzemegy­ségünkben titokban mind megvarrogattuk. — Az rendjén, hogy taka­rékoskodunk — veszi át a szót a következő felszólaló —. de azt is nézzük meg, mivel. Leellett száz tehe­nünk. A borjúk között sok van, amelyiket tovább kell tejjel táplálnunk, mint szán­tuk. Ezért sokan méltatlan- kodnak. De kérdezem: érde­mes-e néhány liter tejért kockáztatni a borjú egészsé­gét? Ugye, hogy nem. — Tudjuk mi azért, ha nem mondjuk is mindig, hogy ha takarékoskodunk, magunknak tesszük — vitat­kozik Borsós elvtárs. — Azért építettünk most egy darálót szedett és bontott anyagok­ból. A tégláért bejártuk a régi tanyahelyeket is. Most én mégis kiadást javaslok. A brigádszállásra ugyanis kaptunk egy televíziót. Azóta minden este ott van a kör­nyék apraja-nagyja. A be­rendezés meg mindössze há­rom rozoga asztal. Ha arra ülünk, mind recseg-ropog. Legalább néhány lóca kel­lene. De ezt csak úgy mel­lesleg mondtam. Legfonto­sabb mondanivalóm az. hogy a silókukoricát kapálni kell. Ezen áll vagy bukik a mi állattenyésztésünk. — Ez egy kicsit túlzás — folytatja Ács Imre. a főál­lattenyésztő. — A hízott ser­tés és a szerződéses baromfi átadását — ha nem egészen időarányosan is, de az eddig | kötelezőt már teljesítettük. , Csak tojásból adtunk keve­sebbet a szerződöttnél. I — Én az önitatókkal nem vagyok kibékülve — mondja Erdei Mihály. — Annyit ér­nek azok, mint a fütty. Tele­szalad a jászol, ha a tehenek isznak, s utána dobálhatjuk ki a takarmányt. Nem eszik meg az állatok. Miért nem javíttatjuk már meg? A ser­téskifutóknál is tele vannak az aknák. Pedig nyár jön. Akkor kapkodunk majd, ha valami betegség beüt a ser­tések között?... ... így, a maguk nyelvén folytatták tovább, szinte mindenki, aki ott volt. És Kapai Mihályné e sorokkal zárta a párttaggyűlési jegy­zőkönyvet: Mi, a mezőtúri Béke Tsz tagjai, szövetkeze­tünk gazdasági munkáját se­gítve készülődünk az MSZ­MP VIII, kongresszusára. B. E. o Ki tartsa a hátát ? E hét eleje óta csatatérhez hasonlítanak, a. szolnoki Bál­vány utcában lévő I. szövet­kezeti ház lakásai. Egyik he­lyen bontják a kéményt, a másik helyen építik. Közben a por, a korom úgy rakódik az ágyneműre, a falakra, a bútorokra, mintha lapáttal szórnák rájuk. A különben edzett lakók közül többen elsírták magu­kat lakásuk, holmijuk pusz­tulását látva. Nem első eset pedig, hogy javítanak vala­mit a házban. Az építkezés ugyanis a műszaki átadással csak látszólag fejeződött be. Az azóta eltelt két év alatt annyi hibát leltek ezeken a házakon, mintha legalább év­tizedek óta laknák azokat. Egyszóval már az építkezés időszakában eléggé csapni­való munkát végzett az ÉM Szolnok megyei Építőipari Vállalata. Igaz, mentségükre is szol­gál néhány tény — így pél­dául az, hogy a nekik száll í­A régi néphagyományok alapján a méhészek valami­kor különös alakú méhkaptá- rokkal védték a méheket. A néprajzi kutatók felderítése szerint az volt a hiedelem, hogy az ember és állat alakú méhkaptárok megvédik a rabló madaraktól a mézelő méheket. A néphit azt tar­totta. hogy az emberformájú méhkas alapján könnyebben hazatalálnak a kaptár lakói. A farkastorkú kaptárból pe­dig — a nép szerint — farkas étvággyal indultak mézszerző útjukra a méhek. Képünkön: a XVIII. századból származó emberalakú méhkasok. Kőművestanuló, lakatos, villanyszerelő a kenderesi művelődési otthon társadalmi tanácsában c SZAKTANÁCS Megjelent a burgonyabogár A mostoha kitavaszodás után a május elejei hirtelen felmelege­dés következtében fokozottan megindult az áttelelt burgonya- bogarak felszínre jövetele. A vá­ratlanul hűvösre forduló időjárás jelenleg fékezi a bogarak további rohamos előjövetelét, de amint ismét bekövetkezik a felmelege­dés, erős burgonyabogár kártétel várható. A burgonyabogár a burgonya egyik legveszedelmesebb kárte­vője. A bogár és a lárva egy­aránt károsítja a növényt. Lerág­ják a leveleket, a fiatal hajtáso­kat és csak a vastagabb szárak maradnak meg. A burgonyán kí­vül a paradicsomot is károsítják, de tápnövényül szolgálhatnak a burgonyafélék család iába tartozó gyomnövények is, például: a be- léndek, a piros és fekete eb­szőlő, a maszlag. A bogár domború hátú, 1 cm nagyságú, szárnyfedőié sárga, 10 hosszanti fekete csíkkal, tojásai narancssárgák. A kikelő lárvák vérpirosak, később — vedlések után — minden iárva narancssár­gává válik. Bábja ugyancsak na­rancssárga színű, kizárólag a tá­laiban található. A kártevő bogár alakban telel át a talajban, 10—-20 cm mélységben. Az április végén, május elején előjövő bogarak szétvándoro’nak és május második felében kezdik meg a tóiásrakást. — Tolásaikat 20—30-as csomókban rákiált a le­vél fonákiára. Egv nőstény átlag f>—600 toiást rak le egy nyáron. \ líirvák 8—12 nanra kelnek ki és a fiatal leveleken kezdenek fín^‘k07ni. Hérom-néery bét múl­va kifejlődnek, bebábozód*«ra a fala«ba vonulnak A báb ál anot 5—10 napig tart és a fiafal bogár °—4 nan múlva a talaj felszínére ;<*n. Nálunk a bur**onvabogárnak két, nem-mdék«» fejlődik ki. A védekezési munkát már ta­vasszal. az átleleit bogarak osz- •czeszedésévpi és elpusztításával megkezdeni. \ vegvszeres kiweléct a fjat.oi lárvák tömo<m«3 mMle.lenése ideién kell alkal­mazni — mert a növényvédősze­rek az idősebb bogárra kevésbé hatnak — és azt a nyár folyamán szükség szerint meg kell ismé­telni. A vegyszeres védekezés végez­hető kh-ként: 15—20 kg 10 százalékos DDT po­rozószerrel, vagy 5—8 kg 20 szá­zalékos DDT porozószerrel (Nike- rol-lal), vagy 1—1.2 kg 50 száza­lékos DDT porozósz^rrel, vagy 1.5—1.7 kg 30 százalékos DDT tar­talmú pép „Pernit”-tel, vagy 5—6 kg „Holló 10’ DDT olajos emul­zió kipermetezésével. HCH tartalmú növényvédőszert alkalmazni tilos, mert a burgo- \ nya dohos ízt kap tőle. CSIZMADIA LÁSZLÓ | Szolnok megyei Növényvédő - Állomás 2 NEMZETKÖZI VERSENY SZÓFIA BELVÁROSÁNAK Újjáépítésére A szófiai városi tanács végrehajtó bizottsága nem­zetközi versenyt hirdetett Szófia belvárosának kereske­delmi városrésszé történő újjáépítése céljából. A ver­seny anonim, s a tervek be­nyújtásának határideje mind a külföldi, mind a bolgár szakemberek részére 8 hó­nap. A versenyzsüriben a bolgár szakembereken kívül résztvesznek a Nemzetközi Építész Szövetség képviselői, valamint a Szovjetunió, Len­gyelország és Csehszlovákia három városépítési szakem­bere. A következő díjakat tűzték ki: I. díj 8000 léva. a II. díj 6000 léva, a III. díj 4000 léva. öt tervet pedig 1000 láváért vesznek meg. A KENDERESI művelődési otthon többször szerepelt la­punkban. Fénykép is megje­lent róla: „A község szégyen­foltja” címen. Érthető kíván­csisággal kerestük fel újra Kenderest, milyen most a helyzet? A szó szoros értelmében nem hittünk a szemünknek. Ez a barátságos, pasztellszí­nekkel festett, parkírozott előterű épület lenne az a lé­tesítmény, amit mi annak idején láttunk? Belül is öröm végigjárni a szobákat, szépen kifestett, kényelmes bútor­zattal ellátott klubhelyiség, televíziós szoba, biliárd te­rem. olvasóhelyiség. A régi mocskos olajozott padló he­lyén lakkozottat találunk. Mindenütt rend. tisztaság, felsöpört udvar, sehol az ék­telenkedő szeméthalom, még az udvaron lévő melléképület is új palánkét kapott. Racionális gondolkodású emberek lévén, egy pillanatra sem gyanakodtunk varázs­latra. Azt viszont tudtuk, hogy gyökeres változásnak kellett bekövetkeznie a köz­ség kulturális életében. Nem is tévedtünk. Amikor Oláh Mihály, fia­tal pedagógus tavaly átvette a művelődési ház igazgatá­sát. jóformán csak a falakat és a kultúrától való idegen­kedést kapta örökségül. Egyet bizonyosan tudott: se­gítség nélkül egy lépést sem tehet előre. Minél előbb jól működő társadalmi tanácsot kellett tehát szervezni. Igen ám. de kikből. A tapasztalat azt bizonvította, hogy a túl­terhelt állami-, párt- és tö­megszervezeti vezetők — ha el is vállalják a közreműkö­dést — elfoglaltságaik miatt képtelenek hatásos tevékeny­ségre a művelődési otthon­ban. Csak olyanok jöhetnek számításba, akiknek ez az egyetlen társadalmi munká­juk... A GONDOLATOT tettek követték és megalakult az első olyan társadalmi tanács a megyében, amely egysze­rű. a társadalmi életben eddig részt nem vett fiatal emberekből adódott. Az ala­pító tagok közül Veres Mi­hály ifjú kőműves, Agócs János is az, Erdei István szo­bafestő. A kezdet óta szorgal­masan dolgozik a tanácsban Lévai Ilona fmsz pénztáros és Kinczel Éva, a község könyvtárosa. A tanács nem sokat této­vázott. Ki ki hozta a bará­tait és nekiláttak az épület rendbehozásának. Mint Oláh Mihály elmondja: az egész úgy kezdődött, hogy öt von­tatóval szállítottuk el az ud­varból és az épületből a szemetet...” Aztán az történt, hogy a fiatalok megszerették a saját munkájukból újjászületett épületet és minden este ott találkoztak. Ma már hétköz­naponként hetven—nyolcvan, vasárnap három—négyszáz ember is megfordul benne. Hogy mit csinálnak? Tán­colnak, beszélgetnek, olvas­nak társasjátékokat játsza­nak. Résztvesznek a tánccso­port, honismereti szakkör, színjátszó ,s bábcsoport éle­tében. Könyveket kölcsönöz­nek. mert hetenként három estén Kinczel Éva „beköl­tözik” a művelődési otthonba és a fiókkönyvtárt vezeti. A társadalmi tanács pedig tovább dolgozik. Most már háromszor annyian vannak, mint az indulásnál, de egy- egy ülésükre sokkal többen eljönnek, mint ahánv tagja van a tanácsnak. Egészen demokratikus vezetési szerv­vé növi ki magát ez a terület. Péntekenként jönnek össze. Megvitatják a szabálytalan­ságokat. a következő hét ter­veit. Legutóbb például arról volt szó: hogy a felelősök, az ügyeletesek gondatlanok vol­tak: égve maradt a klubszo­ba villanya és nyitva az ab­lak. Beszéltek az őrizetlenül maradó kerékpárokról is, meg a következő táncmu­latság rendező gárdájának összeállításáról. Apró dolgok ezek. de egv eeészséges kö­zösség munkáiét éppen az apróságokon lehet lemérni. A tervek? Kifestik a naev színháztermet, meg a padlót. Aztán az ablakokat, ajtókat olaifestékkel teszik szebbé. A társadalmi tanácsnak dön­tő szava lesz a jövő évi ter­vek összeállításában. BÜSZKÉLKEDVE mutat­ják a szép körfüggönyt, amit a Haladás Tsz-től ka­pott hatezer forintból vettek. Az új berendezési tárgyakat, a komplett stúdiót meg a megyei tanács támogatásával szerezték. Ez így törvénysze­rű: ahol látják a kezdemé­nyezőkészséget, lendületet, oda könnyebben gurulnak a nagyon szükséges forintok is. Bár nem mindenünnen. A Haladás például magának ér­zi a művelődési otthont és segíti is sok mindennel. A másik nagy tsz a Vörös Cse­pel már kevésbé... Hadd Írjuk ide végezetül a kenderesiek kérését: Sok mindent meg tudnak szerezni saját erőből, de a nagyterem­ben még mindig ócska, rozo­ga kerti székek szégyenkez­nek. Nagy segítség lenne kétszáz új szék. Ha a község­nek, a járásnak, vagy a me­gyének volna erre a célra úgy 25—26 ezer forintja, nyúljon a zsebébe, mert meg­érdemlik azok a lelkes mun­kás, paraszt és értelmiségi fiatalok. — ht — tott nyílászáró szerkezetek nedves anyagból készültek, s száradás után az ablakok ha- sadékain kedvére kószálha­tott a szél. Erről az építők nem tehetnek — de a lakók sem. Volt azonban jónéhány hiba, amit elkerülhettek vol­na az építők, ha felelősség­teljesen készítik el a lakáso­kat, vagy ha hiányzott belő­lük a kötelasségtudat, kellő ellenőrzéssel rávették volna őket a jómunkára; A kéményátrakás — a két éve tartó garanciális javítá­sokra tett korona — a bíró­sághoz került. Az dönt maid arról, mennyiben hibásak az elfuserált kéményekért a ter­vezők, s amennyiben a kivite­lezők. Annyi a laikusok szá­mára is könnyen érthető, hogy a hosszan vezetett fek­vő kéményektől nem várha­tó az, ami az állóktól. A ter­vezők is ludasok lehetnek te­hát a szövetkezeti ház fűtési problémáiban. Nem ránk tartozik, hogy ítélkezzünk, de néhány gon­dolat mégis ide kívánkozik: A szövetkezeti házak lakói általában egyszerű munká­sok, kispénzű emberek, akik­nek minden vagyona la­kás. Éveken át gyűjtögették a pénzt, hogy megfelelő fedél alá kerüljenek. Megérdemel­nék, hogy nyugodt körülmé­nyek között lakjanak. Nem nézhető szó nélkül, hogy né­hány felelőtlen ember hibá­jából napról napra bosszúság érje őket. S csak ennek az egy épületnek a lakói van­nak kitéve ilyen bosszúsá­goknak? A Bálvány utcában három ház épült egymás mellett azonos terv szerint. Ki tudja, az ország más városaiban hányán küzdenek hasonló problémákkal. Ezért lenne jó. ha a típustervek elbírálására nagyobb gondot fordítanának a minisztériumban, hogy ne kelljen — a lakók beköltö­zése után — lényegében új kéményeket húzni egyetlen házban sem. A szövetkezeti lakásépítési mozgalom nagyon népszerű. Előnyös volta tagadhatatlan. De ha a Bálvány utcai régi házak mintájára építkezünk, megcsappan a vállalkozói kedv. Az ilyen munka na­gyon rossz propagandája a szövetkezeti lakásépítő moz­galomnak. A Bálvány utcában történ­tekre nem mentség sem a tervezők gyakorlatlansága, sem újatakarása, még ke­vésbé az építők elkapkodott munkája. Nem volna igazsá­gos, hogy mások mulasztásá­nak a lakók igyák meg a jle­vét. Fizesse meg a tandíjat az, aki nem hivatásszeretet- ből, hanem rossz hivatalnok módjára foglalkozott a Bál­vány utcai lakásokkal. S ideje lenne annak is, hogy a vállalatok, tervezőin­tézetek vezetői ilyen esetek­ben számonkérjék beosztott­jaiktól, hogy miért kell két­szeres munkával, jókora többletköltséggel, sok lakó zaklatásával elvégezni azt a javítást, amit egyszeri, s ko­rántsem megszakító munká­val letudhattak volna. (S. B.) Végeztek az első kapálással A tiszaburai Lenin Tsz KISZ fiataljai vállalták, hogy szokásos napi munkájukon túl 20 hold kukoricát művel­nek meg az idén. A tizenkét tagból álló fiatal gárda két nap alatt végzett az eiső ka­pálással. Emellett arra is vi­gyáztak, hogy jóminőségű munkát végezzenek. Céljuk az. hogy a terület művelése után járó munka­egység értékét, valamint a kilátásba helyezett 15 száza­lékos prémiumot a KISZ szervezet céljaira használják fel. Veres András, a KISZ tit­kára a csoport élén szorgos­kodott. Földesi Sándor. Mol­nár Imre. Fehér Imre, Babó Lajos. Sági Ilona, Sági Mária. Molnár László. Nádasdi Er­zsébet, Oláh József, Parázsó Erzsébet lelkes munkájának eredménye, hogy kiérdemel­ték a III. üzemegység veze­tője, Füleki Gyula őszinte elismerését. Ifj. Sági János levelező Mezőgazdasági üzemek Állami Gazdaságok. Termelőszövetkezetek figyelem! Kedvező feltételekkel raktárkészletről még tudunk adni Zetor traktorjukhoz elsőke­rék súlyt! Megrendelé­süket a Szolnoki Vas­ipari Vállalat. Szolnok, Hunyadi út 4. sz. címre küldjék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom