Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-28 / 149. szám

2

8ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1962. június 28.

Az amerikai csapatok thaiföldi tartózkodásáról

dik, ahol úgymond „termelési gyakorlatra” tesznek szert. De ezek az egységek készen állnak arra is, hogy az első jelre átlépjék a laoszi határt. Másszóval: a Pentagon főkolomposai Thaiföld területével megkapták azt a régóta követelt hídfőállást, ahonnan kiindulva harcolhatnak a délkelet-ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalmai ellen.

Az amerikai csapatok jelenléte Thaiföldön még egy célt szolgál, nevezetesen az imperialista monopóliumok gazdasági behatolását ebbe az országba. Jellemző, hogy egyetlen hét leforgása alatt bejelentették: a Firestone amerikai vállalat abroncsgyárat fog építeni, nyugatnémet és japán bankok fiókintézeteket szándékoznak nyitni Tahiföldön.

pán Szakszervezeti Főtanács (Sohyo) a japán szakszervezeti kongresszus, az üzemi Szakszervezetek új kongresz- szusa és a Semleges Szak- szervezetek Szövetsége —közös nyilatkozatot adtak ki és követelik, hogy az ország valamennyi intézményében és ipari vállalatában vezessék be a negyvenórás munkahetet.

A szakszervezetek hangsúlyozzák, hogy Japán egyike azoknak a kapitalista országoknak, ahol a munkások renkívül alacsony fizetésért heti 48 órát dolgoznak. (MTI).

A% úf török kormány kilátásai

Ä német és a nyugat-berlini

kérdésről

Csütörtökön érkezik Moszkvába Gorbach osztrák kancellár

Moszkva (TASZSZ).

A Pravda szerdai száma cikket közöl Szkalkinnak, a lap Thaiföldön járt tudósítójának tollából a tahiföldi és a délkelet-ázsiai helyzetről. Mint a cikk szerzője rámutat: >,az imperialista körök akaratából Thaiföldet az egész Délkelet-Ázs’ia békéjét és biztonságát fenyegető agresszió veszélyes felvonulási területévé változtatták”. Egyre újabb csapatok és hadianyag küldemények érkeznek Tahiföldre, bár a laoszi helyzet, amely ürügyül szolgált az intervencióra, tisztázódik s a nemzeti egységkormány megalakulásával lassanként végérvényesen megoldódik.

Mint Szkalkin írja, Sárit Thanarat tahiföldi miniszter- elnök majdnem minden felszólalásában azt bizonygatja, hogy a külföldi csapatok jelenlétét a „kommunista veszély” indokolja. Ez a magyarázat azonban nem talál túlnagy megértésre helyi politikai körökben, hiszen mindenki tudja, hogy az igazi ok nem a misztikus „kommunista veszélyben” keresendő, hanem az amerikai imperializmus Délkelet-Ázsiára vonatkozó elgondolásaiban. Az amerikai katonákat Thaiföldről Dél-Vietnamba külA PÄN-AFRIKAI ŰJSÁG- IRÓ SZÖVETSÉG TILTAKOZÁSA

Bamako (TASZSZ).

A Pán-Afrikai Újságíró Szövetség nyilatkozatban tiltakozik amiatt, hogy Abdurrahman Mohammedet, a szövetség titkárát, a Zanzibári Nacionalista Párt főtitkárát 15 hónapi börtönbüntetésre ítélték, mert cikksorozatban leplezte le a gyarmatosítók zanzibári rendőri rendszerét

Ankara (BTA)

A három párt képviselőiből alakult új török koalíciós kormány programja lényegében ismeretessé vált: előirányozza egy ötéves gazdasági terv megvalósítását, az állam és magánkapitalista szektor egymás mellett élését, a föld- és az adóreformot. A három párt abban is megállapodott, hogy részleges amnesztiába részesíti az elítélt egykori török államférfiakat. Októberben hirdetik meg a részleges amnesztiát, amelynek kegyelem jellege lesz. A három párt kijelenti, hogy harcolni fog „a szélső baloldali és szélső jobboldali irányzatok” ellen.

Inönü új kormánya a parA japán szakszervezetek követelése

Tokió (TASZSZ).

A legnagyobb japán szak- szervezetek — köztük a Jalamentben kisebb többséggel rendelkezik majd. mint az előző kormány. Azonkivül magukban a koalíciós pártokban ellenzéki áramlatok érvényesülnek a kormánnyal szemben. A legerősebb ilyen áramlat a köztársasági néppárt 63 képviselőből és szenátorból álló reformista frakciója, amely elégedetlen amiatt, hogy a kormányba nem vonták be képviselőit. Lapvélemények szerint előfordulhat, hogy a reformista frakcióhoz tartozó képviselők és szenátorok nem szavaznak majd bizalmat a kormánynak és akkor első parlamenti fellépésekor összeomolhat az új koalíciós kormány. (MTI)

Moszkva, (MTI) Csütörtökön a déli órákban ünnepélyesen fogadják Moszkvában dr. Gorbach osztrák szövetségi kancellárt, aki Hruscsov miniszter- elnök meghívására egyhetes hivatalos látogatásra érkezik a Szovjetunióba. Kíséretében lesz Bruno Kreisky külügyminiszter.

A csütörtöki protokolláris látogatások után pénteken

Berlin (ADN). Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott a Központi Bizottság most sorrakerülő ülésén. Beszédében a német és nyugat-berlini helyzettel foglalkozott. Hangoztatta, az NDK hajlandó'békés tárgyalásokon rendezni minden vitás kérdést. Öva intette a nyugati hatalmakat attól, hogy részt vegyenek a Nyugat-Rerlin területéről kiinduló NDK-el- lenes provokációkban.

Adenauer nyugatnémet kancellár azt javasolja, hogy a négy nagyhatalom kezdjen tárgyalásokat a berlini ha- tárincidensekről. Ezzel azt próbálja elérni, hogy kudarcra kárhoztassa a német békeszerződés előkészítésére hivatott bizottság megalakulását Az Adenauer-javasolta négyhatalmi tárgyalások mór csak azért is feleslegesek, mert a határincidensek megszűnnek, mihelyt Nyugat- Berliniben felhagynak a provokációkra való bújtogatás- sal, a revansista és háborús propagandával j u ;,

kezdődnek meg a szovjet-r osztrák államközi megbeszélések. Ezután Gorbach és kísérete Leningrádba és Ir- kutszkba látogat, ahonnan a világ legnagyobb erőművéhez, a bratszki óriáshoz utazik. A Bajkál tó festői vidékének megtekintése után a kancellár visszautazik Moszkvába, ahol nemzetközi televíziós beszédet is mond.

Moszkvai politikai körök„Államhatárunk sérthetetlen. Az agresszorok méltó választ kapnak” — ezzel a figyelmeztetéssel fordult Ulbricht azokhoz az erőkhöz, amelyek szeretnék bevonni a nyugati megszálló csapatokat' a provokációkba. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy e provokációk bizonyos amerikai körök támogatásával történnek. Mindez még veszélyesebbé teszi a provokációkat és még jobban megnöveli a nyugati' hatalmak kormányainak nagy felelősségét — hangoztatta.

Végül Ulbricht kifejezte az NDK-nak azt a készségét, hogy tárgyaljon a nyugatberlini szenátussal. Mindez azonban nem tartozik a nyugati megszálló csapatokra. Ami a nyugatberlini megszállási rendszer megszüntetését illeti, az viszont már a négy nagyhatalom ügye — mondotta. „Erről a kérdésről tudomásunk szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselőinek megbeszélésein már tárgyalnak” (MTI)

ben hangoztatják, hogy a kancellárt rendkívül szívesen látják a szovjet fővárosban. Gorbachot az úgynevezett Raab-vonal folytatójaként tartják számon és olyan politikusként ismerik, aki az államszerződés és a semle- gességi törvény tiszteletben tartásának híve, aki fontosnak tartja . a szívélyes osztrák—szovjet viszony fenntartását.

Hruscsov és Gorbach megbeszélésein nyilván szóbake- rül majd — amint erre az osztrák kancellár már korábban is utalt — Ausztria és az Európai Gazdasági Közösség kapcsolatainak kérdése. Moszkvában rámutatnak, hogy Ausztria és a közös piac már megindult közeledési folyamata közvetlenül érinti az állandó semlegesség alkotmányosan rögzített státuszát.

A nyugatnémet imperializmus epvik legfontosabb gazdasági arzenálja, márpedig az államszerződés világosan megtiltja Ausztriának, hogy bármilyen közvetlen vagy köz%'etett politikai és gazdasági társulásba lépjen Németországgal.

Amikor Bécsben egy sajtóértekezleten megkérdezték a kancellárt, nem veszélyeztetné-e az osztrák államszerződésből folyó kötelezettségek teljesítését az EGK-val tervezett szorosabb kapcsolat, Gorbach kijelentette, ez elkerülhető. ha az Európai Gazdasági Közösséggel létrejövő „gazdasági elrendezés” szigorúan figyelembe veszi az államszerződés valamennyi szakaszának előírásait és csak olyan gazdasági kötelezettségek vállalását hárítja Ausztriára, amelyek összeegyeztethetők az osztrák semlegességgel. Szovjet sajtókörökben azonban rámutatnak. hogy a közös piacban való részvétel gazdasági oldalát lehetetlen elválasztani a politikai mozzanatoktól,

Sál só László:

FORRADALOM

A

7unták Földjén

XI.

KUBA NEM KAPITULÁL

Két géppisztolyos milicista állítja meg a zsúfolt autóbuszt

— Momemtito por favor, egy pillanat kérem — szól udvariasan az idősebbik —, az igazolványokat kérem. — Az utasok többségének: a mexicoi, a kolumbiai, a venezuelai, a perui és a többi latin-amerikai országból jött újságíró kollegáknak nem szükséges a spanyol szó fordítása.

De az európai újságírók is tolmács nélkül azonnal megértik az igazoltatás célját Az út jobboldalán húzódó drótkerítés mögötti hivalkodó angol nyelvű felirat mindent megmagyaráz:

UNITÉT STATESZ NAVAL

BASE. GUANTANAMO

Néhány perc múlva Cai- manera halászfalu cölöpökre a víz fölé épült házaiból már szabad szemmel is jól látni az Egyesült Államok guanta- namoi tengeri bázisát. Az öböl túlsó partján horgonyzó hajóóriások ágyúi merednek a halászfalu faházaira.

Szívünknek szegezett pisztoly — mutatnak a másik oldalra guantanamoi kísérőink. Szinte nem múlik el nap valamilyen provokáció: berepülés, diverzánsok átdobása, békaemberek felderítő akciója nélkül. Közben pedig az amerikai sajtóban ismételten cikkek jelennek meg a kubaiak állítólagos „támadási előkészületeiről”. A valóságban persze s— és ezt minden kubai jól tudja — a Guantanamo elleni amerikai „öntámadás’’ és az azt

követő valóságos agresszió fenyegeti az országot.

A kubaiak is, utitársaim is ismerik a történelmet; fél évszázaddal ezelőtt így kezdődött a guantanamói öböl megszerzése, majd Kuba — (és egész Latin-Amerika) — gyarmatosítása, a spanyolokat felváltó amerikai monopoltőke uralma, A havannai kikötőben 1898-ban felrobbant „Maine” nevű amerikai cirkáló esetéről ma már az Egyesült Államok-beli történelemtanárak is csak diszkrét, de sokatmondó mosollyal beszélnek...

Éppen ezért, amikor autóbuszunk visszafordult Cai- manerából, a milicisták másodszori éber ellenőrzését már mindenki természetesnek tartotta. Ami a megérkezés utáni első napokban még mellbevágja a külföldit

— néhány hét után megszokott jelenség: a tengerparti sziklák mögött elhelyezett géppuska állás, a városok középületei előtt magasodó homokzsák torlasz, az utcákban szolgálatot teljesítő milicista, a havannai milliós tömeggyűlések színhelyén, a Forradalom terén őrködő légvédelmi ágyú és — az egyenruhás miniszterelnök.

TALÁLKOZÁS FIDEL CASTROVAL

— Este 11 órára várja Fidel a külföldi újságírókat

— közölte velünk váratlanul a vacsoránál, kubai kollegánk.

A találkozó színhelyén, a Hotel Havanna Libre kis szalonjában már nem sok hiányzott az éjfélhez, amikor az egyenkénti bemutatkozás,

a barátságos kézfogás után asztalunkhoz ült a kubai forradalmi kormány elnöke. Kigombolta olivazöld zubbonya nyakát, a szék támlájára akasztotta derékszíját s pisztolyát. Először bennünket kérdezett tapasztalatainkról, azután az előadóasztalhoz indult. Az egyenruhás technikusokkal tréfálkozva igazította majd két méteres atléta termetéhez a mikrofont. Kortyolt egyet a jeges ananász-szörpből, majd fáradhatatlanul, a hajnali órákig válaszolt a tucatnyi kérdésre. Beszélt a kubai forradalmárok és köztük a maga megjárta útról:

— Amikor megkezdtük a harcot, már voltak bizonyos ismereteink. De még nem nevezhettük magunkat képzett forradalmárnak.

S hogy még érthetőbb legyen, szemléletes hasonlattal folytatta:

— A zeneiskolai hallgató — aki csupán néhány órát hallgatott, még nem tekintheti magát zenésznek. Mi is tanuló forradalmárok voltunk. De mivel ehhez meg volt a hajlamunk és elhivatottságot éreztünk, megtanultuk az első hangjegyeket,

majd a forradalomtól, a nagy tanító mestertől elméleti és gyakorlati képzést is kaptunk,

A „Siempre” című mexicoi lap szerkesztőjének kérdésére: vajon azzal, hogy a forradalmat szocialista forradalomnak deklarálták, nem veszített-e Kuba barátai közül — Fidel Castro többek között így válaszolt:

— A forradalom szocialista jellegét a Playa Giron-i invázió előestéjén, április 16-án proklamáltuk azzal a céllal, hogy a nép világosan lássa: miért is harcol tulajdonképpen. Mi egyébként kezdettől fogva sem csináltunk titkot

abból, hogy a latin-amerikai palotaforradalmak, az egymást cserélő katonai junták uralma helyett a kisemmizettek forradalmát akarjuk győzelemre vinni, amely a nemzeti függetlenség kivívása után nyomban hozzálát a társadalmi-szociális problémák radikális megoldásához is. Playa Gironnál a tömegek már a szocialista forradalmat védelmezték legádázabb ellenségük, az amerikai imperializmus és a kubai ki- zsákmányolók támadásával szemben.

— Ami pedig külföldi, elsősorban latin-amerikai barátainkat illeti: azok. akiket esetleg meglepett a kubai forradalom gyors fejlődése — saját tapasztalataik alapján maguk is meg fogják érteni, hogy a nemzeti felszabadító forradalomnak, ha következetesen végrehajtja feladatait — szocialista forradalomba kell torkolnia; a forradalmárnak. ha állhatatosan kitart a nép ügye mellett és rendíthetetlenül keresi az igazságot — el kell jutni a szocializmus, a marxizmus—1 leninizmus igazságához.

Az egymást kergető kérdésekben érezni lehetett a tu- lajdonképeni főkérdést: meg lehet-e védelmezni az ostromolt szigeten — a világimperializmus vezető hatalmának szüntelen támadásával szemben a szocialista forradalom vívmányait?

Az ország és népe tettekben megnyilvánuló jelszóval válaszol:

KUBA NEM KAPITULÁL

A megváltozott vtlághelv- zet reális értékelése nyer kifejezést e szavakban, s nem az alig 7 milliós ország erejének túlbecsülése,

Nem három évig. de három napig sem állhattunk volna ellent a múltban — hallottam gyakran a megállapítást. Amennyiben Kuba nem élvezné a Szovjetunió, a szocialista országok teljes segítségét az olaj, ipari felszerelés, gép és fegyver nélküli országot már rég cukrába fullasztotta volna az amerikai monopoltőke. Ha a szigetország nem számíthatna a latin-amerikai kontinens 200 millió elnyomottjának támogatására — a dolláron vett kormányok már leplezetlenül is követnék Washingtont a nyílt fegyveres intervenció útjian.

Ami nélkülözhetetlen volt a múltban, még fontosabb a jövőben, a Punda del Este-i konferencia után. A washingtoni imperialista kormány a Kuba ellen 1 általára«

blokádra, az ország gazdasági megfojtására mozgósítja az Amerikai Államok Szervezetét. A kubai forradalmi kormány a történelmi jelentőségű II, Havannai Deklarációval fokozott szolidaritásra szólítja a kontinens 200 millió testvéri népét.

Amikor Havannában, a Forradalom Terén Kuba kiáltványt intézett a világ és elsősorban Latin-Amerika népeihez, nem akarta — senki sem képes erre — forradalmát exportálni, A forradalmat — mondja a Deklaráció =* minden nép maga hajtja végre. Amit Kuba adhat Latin-Amerikának: példáját — mór megadta.

És, hogy e példa követőkre talál — nem emberek szubjektív óhajától függ, hanem a latin-amerikai országok Kubához hasonló objektív körülményeiből következik.

„A Karib-térség országaiban, Kolumbiában és Venezuelában — írja a Guardian című angol polgári lap — a politikai helyzet bizonytalan, egyik válság követi a másikat, ezek az országok készek a felkelésre. Br&ziliában az éhező parasztok milliói csapatokat szerveznek és ezáltal kialakul a forradalom reális veszélye.” Ugyanért hangoztatja a New York Times című amerikai lap is: „Latin- Amerika megérett a forradalomra, az egész kontinensen 'nagy a vágy a változások iránt”.

Amikor haza indultam Kubából, a „ReVolucion” című lapban Louig Carlos Prestes, a Brazil Kommunista Párt főtitkárának nyilatkozatát olvastam: j,Gyűlik az olaj és bármely szikra fellobbant- hatja a kontinensen egy olyan hatalmas tűzvész lángját, amelyet senki sem tud eloltani.”

Amit a kubai szigetem győzelemre vittek — a forradalmat — a junták földjén nem lehet tartósan megállítani.

— Vtoe mm

Fidel Castro külföldi újságírók kérdéseire válaszol