Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-27 / 148. szám

1962. június 27.

4ZOI.NOK MEGYE] KEFLnr

3

Sok rókáról két bőr

Pénteken este órámra nézve tértem be a szolnoki Sport Cukrászda kerthelyiségébe. Az órám fél tizet mutatott, s arra számítottam, gyorsán megeszem a napi fagylaltadagomat és tízre még a Kossuth rádió híradását is meghallgatom.

Nos a híreket valóban volt alkalmam hallgatni a Petőfi Rádió 11 órai adásában. Egy teljes órahosszát kellet ugyanis a fagylaltra várni. Ám a szomszéd asztaloknál ugyancsak azzal froclizták a külön- I ben kedves felszolgálónőt, záróra előtt megkapják-e még a rendelést. Kiderült, még így is a szerencsés flóiások közé tartozom. mert ők kilenc óra óta várnak a sörre.1

Senki ne higyje, hogy a Sport cukrászdában a frissen készülő édességek közé tartozik a fagylalt, s így a készülés! idő türe’me szükségeltelik. A nyári tánchelyiség tágas és népesen látogatott kertiében mindössze két felszolgálót alkalmaznak. Ugyanekkora .,platzon” (a pincérek nyelvén szólva) más vendéglátó helyeken négyen sietnek a vendé- f gek szolgálatára. Rossz májak szerint, ha a vendéglátóipar! vállalatnak jól ion a kerthelvi- ség nyári bevétele, az odalátogatóknak sem esne rosszul a : gvorsabb kiszolgálás. A bér- alantakarékosság helyén való, csak ésszerű legyen.

B. I«

A tagjelöltek nevelése ^

A csataszögi Tiszamenti Szebb Élet Termelőszövetkezetben a kétszáznyolcvan holdas ikersoros kukoricát barázdásan öntözik. Képünkön Szabados István csatornanyitó ekével árkot húz az éltető víznek

><

«

Az esőcsinálógép

Szerződésileg 390 hold öntözését irányozták elő ez esztendőben a törökszentmiklósi Kossuth Termelőszövetkezetben. Igyekezett is a vezetőség biztosítani minden feltételt: motort, szivattyút, csöveket, szórófejeket — a terv végrehajtásához. Ugyanis ők már rájöttek: csak az esőz- tető öntözés hasznos náluk, mivel földjeik egyenetlenek, nyugtalanok.

Igen ám! Csakhogy szinte megoldhatatlannak látszó problémába ütköztek. Nem kaptak elegendő szórófejet, s ráadásul a meglévők közül is kettőt javításra kellett kül- deniök Budapestre.

— Tessék, itt vannak a motorok, szivattyúk, még cső is van elegendő, és még sem tudunk öntözni... — fakadt ki egyszer az elnök, Ecsegi Gyula.

— Meg kellene kérdezni Szikit, hátha ő tudna valamit csinálni .:. — így a főagronómus, Stuhl Sándor.

Köztudomású ugyanis, hogy a gazdaság gépészeti vezetője: Szikszai Lajos szívesen foglalkozik effélével. Valóságos ezermester ő a maga szakmájában.

Rábeszélésre-e, vagy az első szóra vállalta-e Szikszai mester a szórófejek készítését, nem tudni. Tény az, hogy ma már hat általa készített szórófejjel öntöznek a törökszentmiklósi Kossuthban.

Néhány adat az új konstrukcióra vonatkozóan: Egy csövön két szár van, tehát dupla vízmennyiséget tudnak ezáltal a földekre juttatni. Óránként 50 milliméter csapadékot adnak a vetéseknek, a gyári szórófejek 26 milliméteres teljesítményével szemben. S ugyanakkor míg az üzemben készült szórófejek ára 3600 forint, addig a

termelőszövetkezet konstrukciója mindössze 500 forintba kerül. A lábazattal együtt körülbelül 7—800 forint az előállítási költsége. Emellett az az előnye is megvan, hogy ha meghibásodik, a gazdaság műhelyében kijavíthatják.

Az új szórófejek híre már túljutott a szövetkezeten. Egyre-másra jelentkeznek a környező gazdaságok vezetői, hogy vásároljanak Szikszai Lajos elmés szerkezetéből. Sőt mi több, a tiszapüspöki Haladás és a fegyvemeki Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetői már egy-egy szórófejet elvittek magukkal mutatóba. ,

A tervek szerint, ha saját részükre már elegendőt készítettek, további 50 szórófejet a közeli gazdaságoknak juttatnak.

A Kossuth Termelőszövetkezetben nagyrészt Szikszai Lajosnak köszönhetik, hogy bőven locsoltak eddig vizet 61 holdnyi burgonyavetésükre, hogy kertészetükben szinte szünet nélkül öntöznek, hogy már csapadékpótlásban részesült 20 hold cukorrépa és 35 hold kukorica. A vörösherére most jutattják el a vizet, a jövő héten pedig 204 hold kukoricavetés öntözését kezdik meg.

Most, hogy az idei öntözési feladatok tervei teljesülnek, már a jövő évi terveken is gondolkodnak. 700 holdra elegendő mesterséges esőt akarnak biztosítani 1963-ban.

Megjegyzésül csak annyit: Nem lenne érdektelen, — miután mind többen és többen meggyőződtek Szikszai Lajos újításának jelentőségéről, — egyre több közös gazdaságban elterjeszteni ezt az új konstrukciót.

V. V.

|C>ártszervezeteinkben ld- } • alakult az a helyes

gyakorlat, hogy nem bízzák . a véletlenre a tagjelöltfelvé- | telt. Sok párttagnak van jé- | lenleg is olyan megbízatása ■ — többek között az öcsödi , Szabadság Tsz-ben, Tisza- j ugon, Tiszakürtön és Tisza- I inokán —, hogy a pártonkí- vüliekkel törődjék, vállaljon | felelősséget egy-egy párton- ! kívüli neveléséért, azért, hogy | megismerjék a párt politikáját és képviseljék is azt. Nem elkötelezett módon, nem úgy, hogy mindenáron tagjelöltet „faragjanak” vala- i kiből, hanem azzal a meg- ! győződéssel, hogy mindenkit lehet nevelni.

A tagjélöltfelvótelt azonban már nem mindenütt követi ilyen körültekintés. Több pártszervezetben előadódik az a. furcsa aránytalanság, hogy a tagjelöltség idején kevesebbet törődnek egy-egy emberrel, mint előzőleg.

Akit elfogad egy alapszervezet kollektívája, arra még korántsem szabad úgy tekinteni, mint aki mindent tud és gyakorlott a pártmunká- ban és mindenben megfelel a párttag követelményeinek. A kommunistává nevelődés elsősorban attól függ, hogy a kollektíva, amely befogadott egy tagjelöltet, hogyan segíti őt tovább, mert ekkor van csak szüksége valóban sokirányú támogatásra.

A tagjelöltek mind különböző egyéniségek. Vannak, akik nagy-nagy akarattal igyekeznek megmutatni alkalmasságukat, s kérik, hogy bízzanak rájuk valami munkát. Van közöttük ’ szerényebb, bátortalanabb, aki csak több biztatással, bátorítással lesz igazán aktív. Azt várják, hogy tagjelöltségük idején is legyen, aki megfogja kezüket, segít nekik abban, hogy munkájukban kifogástalanul helytállhassanak, eligazodhassanak a politikai események megítélésében stb. De van egy közös vonás, amely minden tagjelöltre jellemző: elsősorban az, hogy dolgozni, tenni akarnak valamit. Valami olyat, amit eddig nem tettek, hogy bebizonyítsák, érdemesek a bizalomra.

Ezt az őszinte törekvést nem mindenütt veszik figyelembe. S az ilyen helyen az új tagok fejlődése egyenetlen, sőt sok helyen megreked. Tanácstalanok lesznek önmaguk felmérésében, elbírálásában, s nem egyszer meginog önbizalmuk. Az egyik üzemi taggyűlésen így beszélt erről egy elvtárs, amikor felvették párttagnak: „Olyan sokszor méregettem magam, amikor már részt vettem néhány taggyűlésen, hogy megfelelek-e én, lehetek-e valaha is olyan, mint akik itt olyan körültekintéssel tudnak törődni nagy feladatokkal és az emberekkel egyaránt”.

Ez is azt mutatja, hogy akit a tagyűlés felvett, a tagjelöltsége idején számtalanszor értékeli, találgatja, helyt tud-e majd állni a reá váró feladatok végrehajtásában. Erre azonban csak akkor kapnak megfelelő választ, ha van a kezükben hiteles mérőeszköz. Mi lehet ez? A rájuk bízott munka. Ezt a megbízható mércét, sajnos, nem minden alapszervezetben adják a tagjelöltek kezébe. Nemcsak az alapszervézet vezetői, hanem sokszor az ajánlók is megpihennék a

taggyűlés döntése után. Legfeljebb a tagfelvétel előtt kezdenék el újból beszélgetni a tagjelölttel.

Ez a rapszodikusság, rendszertelenség sokszor hátrányos következményekkel jár. Nem egyszer azzal, hogy egy- egy ember tagjelöltsége ideje elhúzódik, a hat hónap, vagy egy év alatt sem tudják felmérni ki, mit fejlődött és így senki se szorgalmazza, hogy így vagy úgy döntsenek a sorsáról.

Kevés az olyan példa, mint a karcagi, ahol a tagjelöltekkel gondosan foglalkoznak. A pártbizottság illetékes osztálya az alapszervezeti párttitkároktól rendszeresen szá- monkéri a tagjelöltek sorsának intézését. S már maga ez is szinte állandó „készenlétet” teremt. Nemrég a társadalmi osztályok segítségévéi töfyb alapszervezetben megvizsgálták, adnak-e munkát, megbízatást a tagjelölteknek. Sok helyen tapasztalták azt, amit a rizshántoló- ban. Amikor elfogadják valakinek a felvételi kérelmét, megkérdezik, milyen társadalmi munkát végzett, s mit szeretne dolgozni ezután. Aztán közösen határoznák. így döntötték el Balázs Miklóssal felvételekor, hogy a fiatalok szemináriumát fogja vezetni. Amikor pedig az oktatási év befejeződött, a városi pártbizottság ipari társadalmi osztályában kapott újabb feladatot.

A ajánlókra különösen nagy felelősség hárul. A karcagi alapszervezetekben nemrég egy pedagógus kérte felvételét, de az alapszervezet nem fogadta eL A párt vbj tagjai nem a felélősségrevo- nás szándékával, de beszélgettek azokkal, akik ajánlották őt Tanulságul, hogy hasonló esetben körültekintőbbek légyenek. Az alapszervezetek többségében az ajánlók nemcsak az egyik .felvételtől a másikig vállalják a jelentkezők nevelését, hanem a tagfelvétel után két évig még felelősséget vállalnak politikai, szakmai fejlődésükért. Azért, hogy a kommunista erkölcs szerint élő és dolgozó . ember legyen azokból, akik rájuk voltak bízva.

A tagjelöltek sorsa nem

** papírmunka, nem határidők dolga. Állandóan foglalkozni, törődni kell velük. Éppenezért tanácsos volna feleleveníteni és általánosítani azt a néhány helyen már bevett szolsást is, hogy a szervezeti szabályzatról a pártbizottságok képviselői rendszeresen beszélgetnek a tagjelöltekkel. Túrkevén több éven át pld. a szervezeti szabályzat pontjait a pártbizottság vezetői ismertették a tagjelöltekkel és ott mindjárt azt is megbeszélték: ők betartják-e ezeket a követelményeket.

A pártoktatásban való részvétel is egyik kedvező lehetősége á tagjelöltek nevelésének. Ezért már most kell gondoskodni arról, hogy ez- évben ők is ott legyenek a hallgatók soraiban. .Ugyanígy az állami oktatásban is.

Emberekről, a párt leendő tagjairól van szó, akik csak úgy lesznek, úgy lehetnek méltó utódai a párt mai harcosainak, ha útjuk kezdetén is segítjük őket (B. E.)

Húsz vállalat gyártja a tankönyveket

A nyomdák számára minden évben nagy feladatot jelent a tankönyvek elkészítése. Az idén azonban a Könnyűipari Minisztérium szakembereinek véleménye szerint sokkal jobban, zavartalanabból halad a tankönyvgyártás, mint az előző években. A kongresszusi versenyben meggyorsult az iskolai könyvek készítése. Húsz vállalat kapcsolódott be a tankönyvek gyártásába és külön versenyt indítottak a középüzemek és a nagy nyomdák. A kongresszusi verseny eredményeként az idén előreláthatólag nem lesz semmi fennakadás a tanulók könyvellálásában.

ről 1961 közepén 5 580 000-re emelkedett.

Érdemes arra is felfigyelni, hogy az automatizálás terjedése tőkés országokban nemcsak a termelésben foglalkoztatott munkásokat fenyegeti. Az USA-ban 1961-ben 10 000 elektronikus számológépet vettek használatba, amelyek kb. 1,4 millió ember munkáját teszik nélkülözhe- tővé. E gépek terjedésével mind nagyobb számban válnak „felesleges emberekké” az adminisztrációban és az ügyvitelben foglalkoztatott dolgozók is és a munkanélkülivé vált ipari dolgozókhoz hasonló helyzetbe kerülnek. Az automatizálással a kapitalizmusban együtt járó tömeges munkanélküliség az egyik legfőbb akadálya terjedésének.

3. A FEJLETT tőkés országokban az automatizálás terjedésével gyorsan növekedő munkanélküliség csak megsokszorozta a létbizony; talanság rémét. Ezt fokozza, hogy az automatizálással a fejlett tőkés országokban is gyorsan nő a magas szak- képzettségű dolgozók, mérnökök. technikusok és karbantartók száma, ugyanakkor a munkások zömét képviselő betanított és segédmunkások száma és részarányuk gyorsan csökken. Új szakmák keletkeznek, az utóbbi években pl. az Egyesült Államokban 400—600 új szakmát vettek nyilvántartásba. Ezzel kapcsolatban egyre égetőbb társadalmi probléma lesz a fejlett tőkés országokban az átképzés, legalábbis a fiatal munkások számára, hiszen az idősebb dolgozók átképzés útján már nem tudnak új életet kezdeni. Az átképzés költségei azonban magasak, a kis- és középtőkések egyáltalán nem

hajlandók annak terheit vállalni, s a legtöbb tőkés országban az állam nem segíti az átképzésre szorultakat. Az automatizálás előrehaladásával a Szovjetunióban is tömegével kell dolgozókat más, magasabb általános és szak- képzettséget igénylő munka- területekre átirányítani. Ez azonban tervszerűen, az ingyenes közép- és felsőoktatás és szakképzés segítségével az állam számlájára történik, nem terheli a dolgozókat.

4. AZ AUTOMATIZÄLÄS

a fejlett tőkés országokban rendszerint a munka intenzitásának további növelését eredményezi, egyszerűen azért. mert a gyárosok, hogy takarékoskodjanak a munkabérrel, egy-egy munkást any- nyi munka elvégzésére kényszerítenek, amennyihez kettőre lenne szükség. A munkaintenzitás növekedésével kapcsolatos, hogy az automatizált tőkés üzemekben a különféle ideg- és szívmegbetegedések „szakmai” betegségekké váltak. így pl. az USA-ban a betegség miatt kieső összes munkanapok 55 százaléka ilyenekkel kapcsolatos. A Szovjetunióban is takarékoskodnak a munkabérrel, csak nem a dolgozók rovására. A termelés automatizálásának eredményeként valóban javulnak a munkafeltételek. Jól mutatja ezt az a kép, amelyet S. Lilley, az automatizálás ismert angol szakértője írt az automatizált moszkvai go- lyóscsapágy-gyárról: „a legfeltűnőbb számomra az új gyárban nem az új gép. hanem a munkahely tisztasága volt... A munkahely légköre inkább egy modem hivataléhoz hasonlított. A munka azonban jóval kevésbé volt hajszolt, mint egy hivatalban. Az emberek láthatóan kényelmesen dolgoztak, figyelték egyik vagy másik gép működését, alkalmilag kisebb szabályozó műveleteket hajtottak végre stb. Semmit sem lehetett érezni abból a másodpercekért folyó harcból, amely a legtöbb gyári munkát napjainkban jellemzi.” (Az automatizálás és társadalom, Kossuth, 1958, 131. old.)

EZEK UTÁN joggal kérdezhető, vajon milyen jövő vár az automatizálás terjedésével az amerikai munkásokra? A tények nem sok biztatót mutatnak. Erre vonatkozóan helyes lesz, ha közöljük az AFL—CIO amerikai szakszervezeti szövetség gazdaságpolitikai bizottsága vezetőjének, Reuther-nek az adatait a .,The Economist” c. angol polgári lap 1962. január 5-1 számából. Ezekből az derül ki, hogy a technikai haladással az USA-ban a következő 10 évben 28 millió munkás válik feleslegessé. Ezenkívül a háború után született fiatalok további 13,5 millióval növelik majd a foglalkoztatottságért versenyzők számát, még akkor is, ha leszámítjuk az időközben meghalt, illetve munkaképtelenné vált dolgozókat. E számításból következik, hogy az USA-ban egy évtizeden keresztül hetente 80 000 új munkaalkalmat kellene teremteni ahhoz, hogy mindenki munkát találjon. Ezt még a polgári szakértők is megoldhatatlannak tartják.

Az automatizálás Igazi haszna csak a szocialista országokban nyilvánulhat meg. Sőt, a korqjnunista társadalom felépítése el sem képzelhető a termelés automatizálása nélkül. A termékbőség, ugyanakkor a munkanap 3—4—5 órára csők kentése csak a munkaterme lékenység olyan magas szín vonalával biztosítható, ami kizárólag a legkorszerűbi technikával, az automatizá lássál lehet elérni. Ezért ; kommunizmus felépítésénél az SZKP XXII. kongresszu sán elfogadott programja a: automatizálás nagyarányi elterjesztését irányozza éli az egész népgazdaságban. / következő 20 esztendőben 60 szorosára emelkedik a prog ram szerint az automata é félautomata gépek termelése Segítségükkel a munkatér melékenység az iparbar ugyanebben az időszakba! több mint 4-szeresére nő. P nemzeti jövedelem 1980-if tervezett emelkedésének i tized részét a munkatermelékenység növekedése adja Ez gyakorlatilag azt jelenti hogy a termelő munkábar foglalkoztatottak jelenleg létszámánál alig valamivel több dolgozóval emelik a? Ipari termelést több mint 6- izorosára, a mezőgazdaságéi sédig 3,5-szeresére.

Az automatizálás széleskörű alkalmazása mindezek niatt az egyik döntő tényelője lesz annak, hogy a szovjetunió túlszárnyalja az ügyesült Államokat a munkatermelékenység színvona- át tekintve és annak alapén a világon a legrövidebb nunkanap mellett a legmagasabb életszínvonalat biz- osítja dolgozóinak.

Dr. Nyilas József