Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-26 / 147. szám

2 SZOi .NOR MEGYEI NÉPLAP 1962. június 26. Egy könyv — száz szerző Moszkvában a Lenin hegyi Lomonoszov Egyetem köz­ponti épületében, ott, ahol a külföldi lapokat árusítják, van egy hirdetőtábla. Ha va­lakinek nyelvészkedő hajla­mai vannak, gazdag vadász- területre Äläl rajta: 61 or­szágból tanulnak diákok a Moszkvai Állami Egyetemen, s a hirdetőtábla éppen ezeké a vendégeké. Az arab, kínai, vagy éppen magyar közlemé­nyek mellett van a táblán orosz nyelvű is: ha valame­lyik kisebb nemzeti közösség nemcsak a honfitársaihoz, hanem az egész egyetemista társadalomhoz akar szólni, az érintkezésnek ezen az itt legközérthetőbb nyelvén fo­galmazza meg mondanivaló­ját! Nemrégiben érdekes orosz nyelvű szöveget akasz­tottak a falitáblára: „A külföldi diákok könyvet írnak arról, hogyan élnek a Moszkvai Állami Egyetemen. Legyél te is a szerzők között! Kéziratokat bármely nyelven elfogad a szerkesztőbizott­ság.” De hát kik vannak ebben a szerkesztőbizottságban és egyáltalán hogyan született a könyv gondolata? A szerkesztőbizottság ele­inte csak néhány tagból állt: Samani Yakoba (Szudánból), Finn Erkki (Finnországból) és persze a ciprusi vegyész­jelölt: Elefterioszi A létszám szinte napról napra duzzad: a kéziratokkal kopogtató szerzők száma már jóval a száz felett van: Főszerkesztő­nek Samanit kell tekinte­nünk, ezt a tehetséges fekete fizikus-hallgatót, akinek agyában először ötlött fel a könyv megírásának gondola­ta Samanlnak nem a nyugati sajtó rágalmai adták az ötle­tet, de a készülő kötet sok egyébb mellett azért is idő­szerű, mert a Wall Street Journaltól az egyébként mér­téktartó londoni Observerig polgári sajtót szinte szabály- szerű rendszerességgel be­járják a hihetetlenebbnél hi­hetetlenebb rémtörténetek, — kezdve a még enyhe ha­zugságon. hogy az ázsiai és afrikai diákokat a „Lumum­ba egyetemre deportálják”, s végezve azon, hogy a színes- bőrű vendégeket kitiltják az egyetemekről, ha csak rá­néznek egy fehér lányra.- — A képtelenségek halmazának jó cáfolata ez a Moszkvában készülő kötet, s nemcsak azzal., amit mond, hanem már annak puszta tényével is. hogy a külföldi diákok szükségét érezték egy ilyen könyv megírásának. Hogy ki­kívánkozott belőlük az elis­merő szó, az igazság. — Mindenkinek tudnia kell az igazságot a Szovjet­unióról — Samani Yakabu ezt így fogalmazta meg.- S mert rájött, hogy ha száz­ezer levelet Ima az is kevés lenne, egyszer csak úgy mel­lékesen odavetette társainak: mi lenne, ha könyvet írná­nak az egyetemről, életünk­ről tanulmányainkról.- A többiek felkarolták az ötle­tet s Ivanov az egyetem rek­tora is megígért minden tá­mogatást az első szerkesz­tőknek; Azóta egyre áradnak a kéziratok. A minap a Kom- szomolszkaja Pravda talá­lomra kiválasztott néhány idézetet belőlük. Változtatás nélkül lemásoljuk ezeket a vallomásokat. Paul Catin (Bordeauxból): „Este van, a társalgó ablaka szélesre tárva. Vacsora után szívesen üldögélünk itt. Orosz barátom, Tolja gitárt hoz, halkan énekelni kezd. A sza­vakat még nem értem mind. De hát egyébként is nem mindegy-e. hogy a nó­tabeli találka a kerítés­nél volt-e, vagy a hídnál, és a legény a gyárban, vagy a falun volt-e a legkülönb, a lányok sóhajtását nyírfa, vagy nyárfa hallotta-e? Elő­ször hallom ezt a dalt, de mégis olyan, mintha már na­gyon régen ismerném...” Kell-e mondani, mennyire otthon érzi magát ez a fran­cia fiú Moszkvában, ha így tud írni egy hangulatos esté­ről, egy isa .eretlen orosz me­lódiáról: Ibrahim Rifad (Irak) „Mi­előtt útnak indultam volna, óvatosságra intettek, mond­ván, hogy az oroszok majd mindenképpen ateistát meg kommunistát akarnak faragni belőlem. Nos eltelt egy hét, egy hónap, végül egy eszten­dő, de mind a mai napig senki nem akart még megdol­gozni engem. A tanárok vi­szont valóban nagyon szigo­rúak az első naptól kezdve vasmarokban tartanak, de ennek csak örülünk”. Bhacsataria indiai aspi­ránsnak, akármilyen különö­sen hangzik, az a négy hó­nap hozta meg a felejthetet­len élményt, amit kórházban, betegen töltött Meleg sza­vakkal ír az orvosokról, tár­sairól, s különösen kellemes felfedezés számára, hogy az ápolásért nem kellett fizet­nie. S még sorolhatnánk a tanúságtételeket napestig. A könyvet eredetileg ezzel a címmel akarták kiadni: „A Szovjetunióban tanulunk. Száz külföldi diák riportja”. De a kézirat-áradat olyan nagy, hogy a százas számot alighanem százötvenre, vagy száznyolcvanra kell majd ja­vítani. A szerkesztőbizottság mindenesetre megállapodott: a címadással megvárják a szedés előtti utolsó napot... Serényi Péter Véget ért a szovjet párt- és kormányküldöttség romániai látogatása Bukarest, (MTI) Az N. Sz. Hruscsov vezet­te szovjet párt- és kormány- küldöttség egyhetes romá­niai látogatás után hétfőn reggel elutazott Bukarestből. A szovjet párt- és kormány- küldöttség romániai tartóz­kodása során párt és állam­közi tárgyalásokat folytatott a román pórt és kormány képviselőivel és ötnapos vi­déki körutat tett az ország­ban. A látogatás befejezése után a két küldöttség va­sárnap közös közleményt írt alá a megvitatott kérdések­ről. A bukaresti Baneasai re­KÖNYVBARÁTOK KÖZÖTT c/ TISZAIQARON A Hortobágyhoz közel fek­vő Tiszaigar község minden élőlénye pihegett a kánikulá­ban; A fák és bokrok po­ros levelei, mint parázsra vetett papírlapok, lassan összekunkorodtak; Az ember leghőbb vágya ilyenkor egy üdítő hűs szoba. A község la­kóinak nagyrésze azonban most sem pihent. Közel két­százötvenen szorongtak a be- fűtött kemencéihez hasonlító hőmérsékletű kultúrterem­ben, melynek színpadát ez a felirat díszítette: „Az olvasással eltöltött órák nem lesznek hiábava­lók”, A megyei könyvtár igazga­tója, dr; Nagy János köszön­tötte a kömyvbarát ünnepség résztvevőit, a kis község lel­kes kultúrharcosait, akik vál­lalásukat június 15-e helyett június 7-re teljesítették és győzelemre vitték a „minden házból legyen olvasó” moz­galom jelszavát. Ezzel a tel­jesítményével Tiszaigar nem­csak Szolnok megyében, ha­nem az egész országban is az elsők között érte el. hogy minden házhoz eljusson a könyv, Csodálatos az 1500 lelket számláló község lakói­nak könyvszeretete, tudás és ismeretek utáni vágya, — A párt és államunk an­nak a célnak az elérésére ösztönöz bennünket, — mon­dotta Dr. Nagy János, — hogy 1965-re ezer lakosra 1200 könyv jusson. Ma me­gyénkben ezer lakosra 710 kötet könyv jut. Ez is nagyon szép, de még mindig messze áll a Szovjetunió 2940-es, Csehszlovákia 1270-es vagy Lengyelország 870 kötetes eredményétől. Tiszaigar község tanácsa ez évben is hozzájárult a községi könyvtár állományá­nak gyarapításához.- Az álla­mi költségvetésből és a köz­ségfejlesztési alapból össze­sen 8000 forintot fordított a könyvtár készletének bővíté­sére. Ez nem túlságosan nagy összeg, mégis 1962. év végére a községben ezer lakosra már 1117 kötet jut. tehát majd­nem elérik, azaz az ünnepsé­gen átadásra került 123 kötet könyvvel már túllépték az 1965-re tervezett kötetszámot. Nem kis része van ebben a kis község lelkes olvasó­szervezőinek: Gazdag János, a Petőfi Tsz magtárosa 35, Kőszegi János könyvtáros 106. Emődi István bácsi a hetven éves volt könyvtáros 35 olvasót szervezett. Sorol­hatnánk tovább a három út­törőn és idős Somlai nénin keresztül azokat az aktívá­kat, akik ezt a szép és ne­mes munkát végezték. Mun­kájuk jutalmául a megyei könyvtártól 1000 forint érté­kű könyvet, a községi könyv­tár pedig 3400 forint értékű könyvet kapott, A lelkes könyvbarát ünnepség után a tiszafüredi fmsz kultúrcso- portja szórakoztatta a nagy hőségben végig kitartó, kul­túrát szomjazó tiszaigari né­zőket püjőtéren a szovjet küldött­ség tagjainak búcsúztatására megjelent Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke, Ghe- orghe Maurer, a Miniszter- tanács elnöke, valamint a Román Munkáspárt Politikai Bizottsága és Központi Bi­zottsága, az Államtanács és a kormány tagjai, Románia politikai és társadalmi éle­tének vezetői. A baneasai repülőtéren a szovjet párt- és kormány- küldöttség tagjait Gheorghiu- Dej búcsúztatta, majd be­szédére N. Sz. Hruscsov vá­laszolt. A küldöttség repülő­gépe kilenc óra után néhány perccel emelkedett fel a ki­futópályáról s elindult Mosz­kva felé. Hruscsov, a Szovjet Mi­nisztertanács elnöke a Ro-„ mán Népköztársaság határai felett elhaladva, az IL—18-as repülőgép fedélzetéről távira­tot intézett Gheorghiu-Dej- hez és I. G- Maurerhez. A táviratban a szovjet párt­ós kormányküldöttség, vala­mint saját nevében köszöne­tét mond azért a meleg, ba­ráti fogadtatásért amellyel a Szovjetunió küldöttségét Romániában fogadták. Hétfőn a déli órákban IL— 18-as különrepülőgéppel visz- szakérkezett Moszkvába a Hruscsov vezette szovjet párt- és kormányküldöttség, amely egyhetes hivatalos lá­togatást tett a Román Nép- Köztársaságban. A szovjet főváros serem e- tyevói repülőterén virágcsok­rokkal, üdvözlő feliratokkal, több ezer moszkvai dolgozó várta a küldöttséget, A re­pülőtér betonján Hruscsov- nak és kíséretének fogadta­tására megjelent Brezsnyev, Kirilenko, Koszigin, Kozlov. Kuuszinen, Mikojan, Pcljan- szkij. Svernyik, Szuszlov, Gyemicsev, Ujicsov, Selepin. Ctt voltak a szovjet kor­mány tagjai, az állami bi­zottságok vezetői, a Szovjet­unió marsalljai. Megjelentek a Moszkvába akkreditált diplomáciai képviseletek ' ve­zetői, köztük Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. A szovjet miniszterelnök a repülőgépből kiszállva ba­rátságosan kezet fogott az SZKP és a szovjet kormány vezetőivel, majd sorra fo­gadta az Moszkvába akkre­ditált nagykövetek, követek és ügyvivők üdvözlését. A repülőtéren megjelent dolgo­zók tapsviharral és virágok­kal árasztották el a szalma­kalapjával vidáman integető, napbarnított arcú H ruses o- vot. (MTI) Indonés önkéntesek támadása Djakarta, (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint körülbelül 200 indonéz önkéntes szállt le ejtőernyővel Nyugat-Irián délkeleti részén. A hétfő reggeli indonéz lapok közlik, hogy az önkéntesek most Merauke város felé vonul­nak. Az indonéz keleti front­parancsnokság rádiója je­lentette, hogy nyolcvan hol­land gyarmati katona elesett az indonéz önkéntesekkel vívott harcban. Az Indonéz előrenyomulás hírét a nyugat-iriáni holland hatóságok is megerősítették. Nasution indonéz hadügyi és belbiztonsági miniszter hétfői nyilatkozatában rámu­tatott: az indonéz önkénte­sek és a holland gyarmato­sítók között most folyó harci cselekmények meggyőző bi­zonyítékai Indonézia azon szándékának, hogy egyesíte­ni fogja az országot. — Ez nem lehetetlenség, ha az in­donéz fegyveres erők is be­avatkoznak a harcba — je­lentette ki Nasution. Salgó László: FORRADALOM A 7üNTÁK IX. A DISZNÓ ÖBÖLBEN, AZ INVÁZIÓ SZÍNHELYEN — Nagy kerülő után érkez­tek haza — fordultam a gép­kocsivezető mellett ülő Gar­cia Bautistához és Roland Rodriguezhez. — Aki autó-stoppal utazik, annak számolnia kell ezzel — felelte az egyébként szűk­szavú Garcia. Májd — szo­kásától eltérően, nem elég­szik meg a rövid válasszal. A csendes utitárs a Jaguey Gramdetól dél felé tartó úton, szinte bőbeszédű ide­genvezetőként magyaráz. Úgyszólván minden házcso­portról, pálmaligetről van mondanivalója. Az utat kétoldalt szegélye­ző mocsárról, a sűrű nádas­ról, majd a Disznó-öböl szür­kés vizéről természetesen ma­gyarázat nélkül is tudtam: Kuba déli partján, A ZAPATA FÉLSZIGETEN, a múlt évi invázió színhe­lyén járunk. Órámra nézek. Mk.dössze másfél órája még az északi parton a Mexicói-öböl menti másik partraszállási helyen voltunk. Ugyanezt az utat — amely légvonalban alig több mint 100 kilométer — akar­ták az intervenciós erők le­rohanni. A terv szerint a szi­getet darázs derekánál kellett kettévágniok. — Amott a playa-gironl üdülőtelep szélén — mutat­ja Roland — a repülőtér. Tá­volabb Playa Largánál, ki­sebb kikötő az utánpótlást szállító hajók számára. A Za­pata félsziget mocsárvilágát átszelő jó út a gyors előnyo­mulást, a jobbra-balra elte­rülő imgovány megbízható védelmet látszott biztosítani a kubai erők oldaltámadásá- val szemben. Egyszóval, ami o természeti feltételeket il­leti, a gyors sikert ígérő terv — reálisnak látszott. A HALAK HÚZNAK... Nem lehet azt állítani, hogy az intervenciós vezér­kar a katonai, a harcászati feltételek precíz számbavéte­le mellett figyelmen kívül hagyta a vidék, sőt az egész ország társadalompolitikai körülményeit. Ellenkezőleg. A földreform végrehajtása utáni legváltozatosabb esz­közökkel végrehajtott agresz- sziós sorozat: az Egyesült Ál­lamokba irányuló cukor-ex­port leállítása, a Floridából átdobott diverzánsok szabo­tázs és terrorakcióinak foko­zása, a gazdasági blokád megszervezése után úgy vél­ték, hogy az okozott rendkí­vüli nehézségekkel sikerült a I meglátogassuk! — hangzót e nap hajnalán az egyik tit­kos floridai rádió figyelmez­tető felhívása. A gyanútlan hallgató az1 hihette, hogy a Miamiban üdülő idős amerikai üzlet­emberek közös halászatra, az ifjú szerelmes párokat pedig pompás természeti jelenség megtekintésére invitálja a bemondó. De az Egyesült Államok, Guatemala, Nicaragua rej­tett támaszpontjain meghű­lt rohamcsónakok kikötöttek. — Az amerikai hadihajók és légierők fedezetével vég­rehajtott hajnali partraszál- t lás gyors kezdeti sikert ho- í zott. Playa-Giron épülő üdfl­- lőtelepén — amelyet május J 1-én akart a kormányzat l ünnepélyesen átadni a Za- ! pata félsziget lakóinak — i mindössze 16 milicista állt őrséget. A hadihajók, páncé- , losok, repülőgépek tüzében • a megadási felszólításra rö­- vid a válaszuk; „PATRIA O MÜERTE” A „Haza* vagy Halál” kiáll- tást néhány rövid sorozat kö­vette, amíg a géppisztoly dobtárából futotta... Április 17-én hajnalban ez volt az a nagy siker, amely­től az intervenciós erők ve­zérkara teljesen megrésze- gült, Miro Cardona, a kubai ■„ szabad” kormány leendő miniszterelnöke egy ameri­kai hadihajó fedélzetén, a Playa-Giron előtti vízen vár­ja a hídfő kiszélesítését, és a Zapata földjén tartandó első minisztertanács megkez­dését. Mindenesetre addig is nyilatkozik és elismerőn szól a partraszállóknak nyújtott népi támogatásról: „Ezt a csapást — mondotta — mint a megelőzőket is kubaiak mérték Kuba határain belül, szabadságuk érdekében’’? A reggeli órákban a nyu­gati hírügynökségek rádiói már ontják a híreket: — A partraszállók elfoglalták Santiagot...? a kubai kor­mány csapatai demoralizá- lódtak..a milicia egységei egymásután állnak át apart- raszállókhoz..Raul Castro fogságba esett... Fidel Castro menedékjogot kért Mex'co- ban.. Délelőtt 11 órakor Was­hingtonban sajtóértekezlet kezdődik. — Jeán Rusk, az Egyesült Államok külügymi­nisztere az első sikerekről szóló jelentések kézhezvéte­le után „a kubai diktatúra és Kuba népe közötti viszály­ról” nyilatkozik, amely — úgymond — világosan mu­tatja, hogy Castro kormá­nyának „meggyűlt a baja sa­ját népével”. Következik: MIÉRT MARADT EK A MINISZTERTANÁCS , ÜLÉSE lakosság jelentős részét szem­beállítani a fiatal forradalmi rendszerrel. Mindezek után következett 1961. április 17.? a csupán néhány napra tervezett — playa-giromi fegyveres invá­zió, hogy a junták kontinen­sén végleg kioltsák a kubai forradalom világító fáklyá­ját — Figyelem, figyelem! A halak húznak. Nézzétek a szivárványt Chico otthoná­ban van! Itt az ideje, hogy zódó ellenforradálmárok — mint Thursby, a Daily Ex­press című angol lap tudó­sítója jelentette — azonnal kapcsoltak. Tisztában voltak azzal, hogy az Egyesült Ál­lamokban működő titkos adó, az amerikai kormány intencióinak megfelelően — őket szólítja: itt az ideje, hogy Chicot , azaz Kubát meglátogassák... Gardával együtt ott áll­tunk a hullámverte korall- sziklás parton, ahol az első

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom