Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-23 / 145. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. június 23. A „BOMBAKNELKÜLI VILÁGÉRT n Accra (TASZSZ). Nkru­mah, ghanai elnök beszédet mondott a „bombáknélküli világért” jelszóval tartott accrai nemzetközi értekezle­ten. Az elnök beszédében el­ítélte azokat a vezetőket, akik a melegháború kategó­riájával foglalkoznak és akik például, megakarják győzni a népeket, hogy óvóhelyek építésével megmenekülhet­nek a haláltól egy atomhá­ború esetén. — Valójában — hangsú­lyozta az elnök — mind a kis nemzetek védelme, mind pedig a nagyhatalmak biz­tonsága végső fokon nem a tömegpusztító fegyverektől függ, hanem az emberek kol­lektív felelősségérzetétől. Ma a legcélravezetőbb politika — a béke, a leszerelés és az atombombakísérletek be­szüntetése. Korunkban nincs egyetlen olyan probléma sem, amelyet világháború útján lehetne megoldani. Ma azok a realis­ták, akik a hidegháború be­szüntetése mellett szállnak síkra. Az igazság az ő olda­lukon van. — Véleményem szerint — folytatta az elnök — korunk­ban a béke számára a kö­zöny a legveszélyesebb. Né­hány ország lakosságát arról igyekeznek meggyőzni, hogy a béke megőrzésének létfon­tosságú problémája olyan kérdés, amelyet az úgyneve­zett katonai szakértők kis csoportjára kell bízni. Az ilyen nézet nemcsak hazug, hanem erkölcstelen is. Atom­századunkban a béke és a háború kérdése mindenegyes embert érint. Az emberi faj jövője — ez olyan felelősség, amely elől senki sem térhet ki. Nkrumah ezután foglalko­zott a második világháború után kialakult nemzetközi helyzettel és hangsúlyozta, hogy a föld óriási része, — amely korábban gyarmati elnyomás alatt sínylődött — nem egészen húsz évvel a háború befejezése után sza­baddá vált. Ez a szocialista országok kialakulásával együtt olyan irányban befo­lyásolta az erőviszonyokat, amire 1939-ben senki sem gondolt volna. A békés együttélésről szól­va, az elnök hangoztatta, — megítélése szerint ez azt je­lenti, hogy minden nemzet, mind a kicsi, mind a nagy, szabadon választja meg azt az utat, amelyen tovább akar haladni. Afrikában sok meg­oldásra váró feladat van. — Ezeket maguk az afrikai né­pek is meg tudják oldani anélkül, hogy ezzel veszé­lyeztetnék a világbékét. Az Afrikát fenyegető leg­nagyobb veszély a fekete földrész balkanizálása, vagy­is az afrikai országoknak olyan kis csoportokra törté­nő szaggatása, amelyek kép­telenek megőrizni önállósá­gukat és nem tudnak meg­állni saját lábukon. A ghanai elnök a követke­zőképpen folytatta: függetle­nül attól, hogy a rakétatech­nika és az űrhajózás korá­ban milyen kicsinynek tűnhet földünk, elég nagy ahhoz, hogy békésen megférjen raj­ta mindenki, — kommunis­ták és kapitalisták, feketék, fehérek és sárga bőrűek. — Olyan ponthoz érkeztünk — jelentette ki Nkrumah — hogy örökre el kell dönteni mindenkinek: emberi és bol­dog életet éljünk-e vagy pe­dig megsemmisüljünk egy atomháborúban. (MTI): A szovjet vendégek megérkeztek Graiovába Bukarest, (MTI) A szovjet párt- és kor­mányküldöttség pénteken reggel megérkezett Craiová- ba, a román viHamosgéo- gyártás fellegvárába. A kül­döttséget a román dolgozók tízezrei köszöntötték kitörő lelkesedéssel amerre a kü­lönvonat végighaladt. Hrus­csov és kísérete Craiován mindenekelőtt megtekintette az Elektroputere Villamossá­gi Gépgyár négy üzemegysé­gét. majd a nagygyűlésre ment. A szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagjai mi­után meglátogatták Craiovát, visszatérnek Bukarestbe. A vendégek este részt vesznek a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, az Állam­tanács és * a Miniszter- tanács fogadásán, amelyet a küldöttség tiszteletére ren­deznek. Hruscsov és kisérete szombaton Constantát láto­gatják meg. A Contemporanul című ro­mán hetilap pénteki száma cikkben foglalkozik a szovjet párt- és kormányküldöttség romániai látogatásával. A lap megállapítja, hogy a szó­szoros értelmében az egész ország részt vesz e nagy ese­ményben. A szovjet vendégek grivi- cai látogatásával foglalkozva a lap kiemeli Hruscsov sza­vait. amelyek szerint őrült­ség volna háborút indítani a szocialista tábor ellen. A mai nemzetközi erőviszonyok, ameyeket elsősorban a Szov­jetunió és az egész szocialista tábor állandóan növekvő ha­talmas ereje, másrészt pedig az Egyesült Államok közvet­len sebezhetősége határoz meg, alapot szolgáltatnak a bizakodásra. A béke biztosí­téka, a béke védelmében ha­talmas világerők szállnak síkra s e hatalmas front leg­főbb ereje a szocialista kö­zösség egysége és sziklaszi­lárd összetartása — fejezi be cikkét a Contemporanul, Áttelepülők Algériából Párizs, (MTI) Az Algériában bekövetke­zett enyhülés ellenére az eürópai telepesek továbbra is tömegesen költöznek át Franciaországba. Boulin ha- zatelepítésügyi államtitkár Indonéz kezdeményezés Subandrio indonéz külügy­miniszter csütörtökön talál­kozott Ki A. Vensinyin lég­ügyi főmarsall-al, a szovjet légierők főparancsnokával, aki hivatalos látogatáson van Indonéziában. Subandrio később újság­írók előtt kijelentette, tudo­mására hozta Versinyinnek, hogy Indonézia készen áll fegyverrel is felszabadítani Nyugat-Iriánt.- Ugyanakkor Tahir ezredes, a nyugat-Lriáni katonai tér­ség vezérkari főnöke, aki je­lentéstétel végett Djakartá- ban tartózkodik, közölte az újságírókkal, hogy Nyugat- Iriánban az indonéz erők ke­zében van a kezdeményezés. New York. — Az ENSZ new yorki központjának köz­lése szerint U Thant csütör­tökön magához kérte Hollan­dia ENSZ-képviselőjét, aki­vel megvitatta az indonéz— holland tárgyalások újrameg- indításának több technikai részletkérdését. (MTI) közlése szerint június I—17- ig 137 OOO-en érkeztek Fran­ciaországba. Algír városát több mint 90 000 személy, az európai lakosság egyharmad része hagyta el eddig. Sidi- Bel Abbes-ben 60 000-ről 20 000-re csökkent az európai telepesek száma. Június má­sodik felében naponta több mint 10 000 személy érkezett az anyaországba. Negyven milliárdos hiány az argentin költségvetésben végéig, tehát június 30-ig 40 milliárd pesóra duzzad &Z ál­lami költségvetés hiánya. Ér­tésére adta az ország lakos­ságának, hogy június végén útra kel az Egyesült Álla­mokba és igyekszik az ameri­kai kormány pénzügyi segít­ségét megszerezni — viszont hallgatott arról, hogy az ar­gentin kormány milyen köte­lezettségeket vállal majd ma­gára „ Washington esetleges „jóindulatáért”. Alsogaray nem hagyott két­séget afelől, hogy eladóso­dásának terheit az argentin kormány a dolgozókra akarja hárítani. Felhívta az argen­tin dolgozók millióit, tegye­nek erőfeszítéseket az ország gazdasági életének a csődtől való megmentésére, anélkül azonban, hogy ezekért az erőfeszítéseikért bérre tarta­nának igényi Tovább drágul a megélhetés Angliában London, (MTI) Mialatt Angliában a meg­élhetési költségek index-szá­ma újból 5,5 százalékkal emelkedett, a szaksajtó az élelmiszerek további drágu­lását jósolja. A Financial Times szerint a megélhetés drágulásának fő oka az alap­vető élelmiszerek — a bur­gonya, a zöldség és a hús — árának állandó emelkedése. A burgonya ára 50—60 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt, s az árak tovább emelkednek, mert az ellátás nem kielégítő. Ugyan­ez áll a zöldségfélékre is, amelyeknek ára 20—30 szá­zalékkal magasabb az idény- szerű átlagnál. A húsellátás csökkent, főleg az ausztráliai- szállítmányok késedelme miatt. (MTI) Salgó László: FORRADALOM A 7unták ^ÖLMÉN vn. BANÄN ÉS PAPRIKA A cukornád ültetvényt át­szelő keskeny földúton in­dultunk a község felé Két­oldalt, mint valami fal emel­kedik a 3—4 méteres, száraz­levelű nád. Lábunk alatt a kubai föld finom, vörös pora kavarog. Hónapok óta — ez a száraz évszak — egy csepp eső sem hullott a földekre. A község határában, a dombot követő sík vidéken már MEGKEZDŐDÖTT A NADVAGAS A Jósé Martyról elneve­zett szövetkezet földjein a machetek, a súlyos nádvágó kések, az erős férfikarok csa­pásai nyomán dől a magas nád. A levelektől megtisztí­tott, gyakran gyermekkar vastagságú szár a szekerek­re, onnan a körzeti cukor­gyárba indul. Mire a földre hulló sárga leveleket a tehe­nek elfogyasztják, lassan megérkezik az esős évszak. Azután ..; azután itt a ci- konádültetvényeken a munka már jórészt a természetre, a 7. sőt egyes fajtáknál 10 éven át is kihajtó nádtőre, a lan­gyos számövelő esőre, a le­veleket sárgító trópusi nap­ra vár... A természet végzi 12 hóna­pon át a maga dolgát. De mit csináltak és mit csinálnak az emberek a zafra, az ara­tás januártól áprilisig tartó munkálatainak befejezése után. SZEZONMUNKA Rogelio Fernandez, idős mezőgazdasági munkás fel­tolja izzadt homlokán széles- karimájú sombreróját, leráz­za a hamut az elmaradhatat­lan szivarról, azután vála­szol: — Ezen az óriási ültetvé­nyen, ahol most a szövetkezet­ben 996 ember dolgozik, a latifundium idején mindösz- sze 36 állandó munkás volt. Ha egy évben a teljes 3—4 hónapos szezont végig dol­goztuk — örültünk. De volt olyan esztendő, hogy mind­össze 15 napra volt munkánk. Azután ebből a keresetből éltünk, majd az előlegből, a cukorgyári kantinban uzsora­kamatra kapott hitelből. — Hogyan alakult meg a szövetkezei? — Itt, nálunk, akárcsák másutt az országban, az Ilyen hatalmas cukornád ültetvé­nyeket nem lehetett ugyan­úgy felparcellázni, mint a munkaigényes kávé, dohány, déligyümölcs termelésre bér­beadott földeket. Azok a pa­rasztok (kb. 120 000), akik régebben a földesúrtól kis- parcellákat béreltek, meg­kapták a földeket és hozzá a birtoklevelet. De mi itt hiába kaptunk volna csalá­donként 5 vagy 10 hektárt az ültetvényből. Ennyi cu­kornádból kenyérre sem tel­lett volna, még kevésbé egész évi munkára. Ez pedig országos átlagban egész ki­vitelünk mintegy 80 százalé­kát kitevő cukortermelés visszaesését eredményezte volna. — Ezért a mezőgazdasági munkások, akiknek azelőtt még bérelt földjük sem volt, a forradalmi kormánnyal egyetértésben a cukornád és rizsültetvényeken szövetke­zeteket, a nagy állattenyész­tő farmokon pedig állami gazdaságokat szerveztek. A beszélgetés közben szin­te észre sem vettük, hogy elhalkult a nádvágó kések zaja. Elérkezett az ebéd ide­je. Mivel a tűző trópusi na­pon jóval hosszabb a déli szünet mint nálunk — a kö­zelben lakók otthonukban fogyasztják el ebédjüket* „HALA FIDELNEK” Rogelio Hemandezzel együtt indulunk el a köz­ségbe. Itt a poros út mentén régi, düledezö bohiok, desz­kából összetákolt, yagua le­véllel fedett viskók — ame­lyekhez képest a havannai bádogházak valóságos luxus­lakások — a lebontást vár­ják. Amott, a királypálma- liget mellett épülő új »tele­pülés, sorozatban készült házai a beköltöző új lakókat fogadják. Első1 pillanatban kívülről a Balaton parti víkendházakra emlékeztetnek ezek az ízlé­ses, sokszínű kertes házak. Nem kell szakértőnek lenni annak megállapítására, hogy Kubában a trópusi klíma mellett lehetséges, sőt szük­séges az egyszerű építkezés olcsó, előregyártott beton­elemekből. A rekkenő déli hőségben jól esett Rogelio Hernandez kőpadlózatú, szel- lös, hűvös lakásába lépni. A négy szobás házból itt sem hiányzott a részletre vásá­rolt új bútor, a konyhából ’ a villanytűzhely, no és termé­szetesen a veranda, a Latin- Amerikában elmaradhatatlan hintaszékekkel... A Jósé Marty szövetkezet­ben látottak — jóllehet vél letlenül, motorhiba miatt cseppentünk ide — már nem jelentettek számomra meg­lepetést. Legfeljebb további adalékul szolgáltak ahhoz az általános tapasztalathoz, amit a szigetországban, több mint 1000 kilométeres úton szerez­tem: a forradalmi kormány- mindenekelőtt a bohiókbán lakó. legszegényebb paraszti tömeget akaria emberi kö­rülményék közé juttatni. Ugyanerről meséltek a leg­nagyobb elragadtatással kö­zös kubai utazásaink során Latin-Amerika országaiból érkezett kollegáim és erről olvasok most itthon a The Sunday Times nagyon is kri­tikus tudósítójának, Tom Stacey cikkében: „A parasz­tok mélységesen hálásak Castronak. Azelőtt nem volt földjük és most sincs, tehát nem jelent semmiféle jog- fosztottságot számukra, hogy dez szavai jutnak eszembe: — Már csak mint rossz emlékre gondolunk az egy­kori (évi 15 napos, vagy jobb esetben 3—4—5 hónapos sze- zonmunkára. Most a nádter­melés mellett fokozatosan EGÉSZ ÉVI MUNKÄT igénylő kultúrák meghonosí­tására és az intenzív állatte­nyésztésre is áttértünk. A község északi határában hangzottak el e szavak, ott ahol a cukornád ültetvényt — a banánpálma liget után Üj városnegyed Santiagoban ilyen, vagy olyanfajta állami gazdaságban, szövetkezetben dolgoznak; Nyomorúságos viskóikat felcserélték előregyártott elemekből készült szép négyszobás, házakkal ame­lyekben folyóvíz és vil­lany van. Míg a múltban a legtöbbjüknek évente csak négy vagy öt hónapig akadt rendszeres munkája. most az állandó munka eddig nem tapasztalt biztonságát élvezik. A házukra írt „hála Fidel- nek” felírása mélységesen átérzett köszönet ezért a cso­dáért. A The Sunday Times cik- Két olvasva. Rogelio Heman­— paradicsom és hegyes pap­rika táblák váltottál: fel. — Ezzel — mutatott Her­nandez a paradicsomot szü­retelő lányok hangos csapa­tára — hozzálátunk a gyar­mati uralom cukorra épült monokultúrás öröksége és az ezzel járó munkanélküliség felszámolásához. A falun — ahol azelőtt az ország 600 000 munkanélkülijének mintegy kétharmada élt — az 1962-es aratáskor már munkaerő- hiány mutatkozott. Ugyanis most aratás közben — csak­úgy, mint előtte és utána — szedni kell a paradicsomot, a paprikát, kapálni kell a ku­koricát, gondozni kell a ba­romfit. *. És ez az oka annak, hogy a kubai parasztok — a Sun­day Times tudósítójának sza­vaival — „az állandó munka eddig nem tapasztalt bizton­ságát élvezik”. Az új kultúrák művelése ellenére a kubai cukor ter­melése 1961-ben elérte a 6,5 millió tonnát, azaz 15 száza­lékkal volt magasabb, mint 1959- ben. S miközben a cu­kor megmaradt továbbra is az ország fő kiviteli terméke, fokozatosan növekedett azok­nak az élelmiszereknek a ter­melése, amelyeket a kimon­dottan agrárországnak ré­gebben importálnia kellett. 1959. előtt évente 500 000. 1960- ban 200 000 láda para­dicsom érkezett az Egyesült Államokból. 1961-ben már 2 500 000 láda paradicsom tertnett az országban és eb­ből 500 000 került exportra; Hasonló a helyzet a burgo­nyával, a kulíoricával és más mezőgazdasági termékkel is. Mig azelőtt a kiscsibéket, sőt a baromfieledelt is az Egyesült Államokból hozták be. most ez év végére lénye­gében a hazai farmok bizto­sítják majd a baromfihús el­látást; — De miért nem lehe* most gyakran a luxus szállo­dákban sem vajat kapni reg­gelihez? — hallottam több­ször külföldiek szájából a kérdést. Miért kell a forra­dalom győzelme után három évvel a jegyrendszert beve- zetjii? — kerestem magam is a választ az élelmiszerüzle­tek előtti sorbanállást és a Jósé Marty szövetkezet dú­san termő paradicsom tábláit látva; Bőven jut idő erre is ma­gyarázatot kapni. — Egyelőre nem tudunk tovább indulni — közli a szervizből visszatért gépko­csivezető. A Chevrolett agyon javított, szedett-vedett alkatrészekkel életben tartott motorjához új alkatrész kel­lene. .: KÖVETKEZIK: KUBAI GONDOK Buenos Aires (MTI). Also­garay, argentin gazdasági mi­niszter csütörtökön rádióelő­adásban tájékoztatta az ar­gentin közvéleményt az Ar­gentína fölött tornyosuló gaz. dasági bajokról. Mint hallgatóival közölte, az 1961—62. költségvetési év

Next

/
Oldalképek
Tartalom