Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

4 SZOLNOK MEGVEl NEFLAl .1962, május 20. Jesus Colén : Kicsi néha dolgok nagyok A Megemlékezés Napjá­nak* előestéjén történt. Késő éjszaka volt már. A nő a harmincnegyedik utcai Penn­sylvania megállónál szállt fel n földalattira. Ma sem értem, hogyan sikerült be- préselődnie, jobbkarján cse­csemővel, balkezében útitás­kával és nyomában két gyer­mekkel, egy hároméves fiúcskával és egy ötéves kis­lánnyal. Bájos fehér nő volt, alig húszesztendős lehetett. A brooklyni Nevins Streethez érve, készülődni kezdett, hogy a következő megállónál, az Atlantic Avenue-n leszálljon. Történetesen úgy adódott, hogy ott kellett leszállnom nekem is. De amennyire ne­héz lehetett felfurakodnia, éppen olyan nehéz volt le­szállnia is a földalattiról a két kisgyermekkel, jobbkar­ján a csecsemővel és balke­zében egy közepes nagyságú útitáskával. Magam is az Atlantic Ave­nue-n készültem leszállni, és nem volt semmi csoma­gom — nem számítva hó­nom alatt a szokásos könyvet amely nélkül úgy érzem ma­gam, mintha nem volnék tel­jesen felöltözve. Mikor a vonat az Atlan­tic Avenue megállójához ér­kezett, néhány fehér férfi felállt a helyéről és segített az asszonynak leszállnia, kive­zette a gyerekeket a nép télén hosszú peronra. Csupán két felnőtt volt a csöndes föld­alatti állomáson a két gyer­mek és csecsemő mellett. A fital nő és jó magam. A fehér férfiak, akik ki­segítették az asszonyt a ko­csiból, visszaértek a helyük­re és folytatták útjukat. U9V adódott hát, hogy csak a nő a két gyermek és én tartóz­kodtunk a hosszú peronon jóval éjfél után, a Megemlé­kezés napjának előestéjén, x Láthattam a hosszú, me­redek lépcsőt, amely lefelé vezetett a Long Island vas­úthoz, illetve fel az utcára. Felajánljam segítségemet, mint a földalatti ajtajában a fehér amerikai férfiak, akik kivették a két gyermeket a kocsiból? Gondjaimba ve­gyem a kislányt és a fiúcs­kát, kézenfogva vezessem őket, amíg az Atlantic Ave- nue-i hosszú, meredek lép­cső végére érnek? Portoricói embernek jel­lemző tulajdonsága az udva­riasság. És néhány órával éj­fél után itt álltam én, egy portoricói férfi, két fehér gyermek és egy fehér asz- szony, karján csecsemővel, s ♦ Memorial Day: május 30, ami­kor feldíszítik a polgárháború halottjainak sírját. Pedagógiai pályázat — jó kezdeményezés A jászberényi járási tanács művelődési osztálya és a pe­dagógus szakszervezet járási bizottsága pályázatot hirdet a pedagógusok részére. A pá­lyázat célja: a pedagógus to­vábbképzés elősegítése, segít­ségnyújtás a gyakorlati isko­lai munkához. Olyan kérdésekre várnak feleletet, amelyek a szocia­lista ember kialakítását, a szocialista típusú iskola meg­valósítását hasznosan segíti. Az óvodai munka területén pl. az alábbi címmel hirdet­tek pályázatot: A szemlélte- lés és megfigyeltetés szerepe a gyermek világnézetének kialakításában. Az iskolai nevelés egyik témája: „Ho­gyan tettem érdekessé taní­tási óráimat”, vagy „Isko­lánk és a termelőszövetkezet kapcsolata”. Hasonlóan gya­korlati kérdésekre várnak vá­laszt a pályázaton a népmű­velés területéről is. A helyes kezdeményezést csak dicsérni lehet. Hason­lóképpen azt a mozgalmat, amelyet szintén a jászberényi járási tanács indított a Nép­művelés című folyóirat elő­fizetésére és olvasására. az asszonynak szemmel lát­hatóan szüksége volt valaki segítségére, legalább addig, amíg lemegy a hosszú lép­csőn. De hogyan közeledhetnék én, a portoricói néger, egy néptelen állomáson és késő- éjszaka, ehhez a fehér nő­höz, aki bizonyára előítélettel viseltetik a négerek és min­den idegenes kiejtéssel be­szélő ember iránt? Vajon mit szólna? Milyen hatást váltana ki a dolog ebből a fehér amerikai nő­ből, aki talán valamelyik kisvárosból érkezett útitáská­jával, a két gyerekkel és jobbltarján a csecsemővel? Azt mondaná: igen, persze, hogy segíthet. Vagy tolako­dónak vélne? Vagy talán rosszabbat is gondolna ró­lam? Mit csinálnék, ha s:- koltana, amikor odamegy, hogy felajánljam a segítsége­met? Rosszul ítéltem volna meg? Az újságok annyi rágalmat szórnak naponta a négerekre és a porto- ricoiakra. Egy hosszú­hosszú percig tétováztam. — Harcot vívtam magamban az ősi erkölccsel, amelyet a leg­műveletlenebb portoricói is apáról fiúra hagyományoz. Itt álltam, éjfél után, szem­ben egy olyan helyzettel, — amely könnyen a mai társa­dalom „oszd meg és ural­kodj'’ politikája kitermelte előítéleteket és soviniszta el­fogultság kirobbanásához ve­zethetett. Hosszú perc volt. Elsiet­tem mellette, mintha nem látnék semmit. Mintha érzé­ketlen volnék a baja iránt. Mint két lábon járó oktalan állat, félig futva haladtam végig a hosszú földalatti pe­ronon; otthagytam a gyér- j mekeket és az asszonyt, kar­ján a csecsemővel. Kettesé- : vei ugrottam át a hosszú j lépcső fokait, míg végül fel­jutottam az utcára és for­ró arcomat megcsapta a hi­deg levegő. Ezt teszi az emberekkel, egy egész néppel a fajgyű­lölet, a sovinizmus, a hivata­losan ápolt mesterséges meg. különböztetés! Lehet, hogy az asszonynak egyáltalán nem voltak elő­ítéletei. Vagy nem olyan mértékben, hogy rikoltson, ha egy néptelen földalatti állomáson éjfél után oda­megy hozzá egy néger. Ha nincsenek előítéletei, csúnyán viselkedtem önnel, kedves asszonyom. Tudom, legfeljebb egy milliomodnyi a valószínűsége annak, hogy elolvassa ezeket a sorokat. Élni akarok ezzel a millio­modnyi eshetőséggel is. Ha nincsenek előítéletei, csú­nyán viselkedtem önnel, asz- szonyom, csúnyán viselked­tem veletek, gyerekek, csú­nyán viselkedtem önmagám­mal is. A megemlékezés Napján kora reggel, eltemettem az udvariasságomat. De itt és most megfogadom magam­nak: ha valaha még ilyen alkalmam- nyílik; felajánlom a segítségemet, tekintet nél­kül arra, hogyan fogadják. Akkor majd ismét udvari­as ember lehetek. Jánosházi György fordítása A SZOLNOKI Művész­telep múlt évi buda­pesti kiállítására készült ka­talógus előszavában Cseh Miklós műtörténész kísérle­tet tett arra, hogy — ha váz­latosan is — értékelést ad­jon az immár hatvan éves telep egyes korszakairól. Egy katalógus előszava természe­tesen nem lehet művészet- történeti tanulmány, de az jogos igény, hogy az előszó író támaszkodjon az eddigi kutatások eredményeire, s jellemző megállapításai — legyenek azok bármily rövi­dek, tömörek — a tényeken alapuljanak. Megfelelt-e Cseh Miklós írása ennek a követelmény­nek? E kérdést nem mi fo­galmaztuk meg. A Művészet című folyóirat hasábjain hó­napokig vitatkozott erről a szerzővel Kaposvári Gyula. Ehhez a vitához kívánunk néhány megjegyzést fűzni — hangsúlyozottan, nem kép­zőművészeti, hanem elvi-po­litikai oldaláról. Szombat délig több mint tizenötezer aláírást számoltak össze a szolnoki politechnikai kiállítás vendégkönyvében. Szülők tanárok, diákok érdeklődők tömegesen keresik fel a múzeum épületét Szolnokon. Ez a kis diákcsoport az egyik iskola óvodások számára készített játékait tanulmá­nyozza. Idézzük Cseh Miklós so­rait: „Szolnok tragédiájává vált később (Cs. M. nem ha­tározza meg, de feltehetően a 30-as évek végéről, a 40-es évek elejéről van szó. Szerk.) a félgiccsőr tájképgyártók el­uralkodása. A Szolnoki Mű­vésztelep — eredeti indulá­sát végképp megtagadva — ellenlábasává vált minden korszerű forradalmi, művé­szeti törekvésnek, s volta­képpen a rosszemlékű „régi Műcsarnok” művészeti se­gédcsapatává züllött”. Ezt az állítását Cs. M. a vitában később kibővíti. Megírja, hogy ebben az idő­ben már keresztül-kasul ér­vényesült a gazdag mecéná­sok, a megyei és városi urak, földbirtokosok, nagypolgár­ság befolyása a művésztelep életében. Nemcsak az érték­telen képek gyártása, hanem az egész telep közélete iga­zolja ezt. „Az elegáns gar­den partyk, a különféle mű­bohém léháskodások — írja — persze szórakoztatlak le­hettek (és megrendeléseket is hoztak) ám a telep ko­molyságát, erkölcsi tekinté­lyét bizony jócskán megté­pázták. De pusztán ettől még esetleg nem következett vol­na be a telep szétzüllése. Nagyobb része van ebben a jobboldali szellem egyre nyíltabb eluralkodásának”. Kaposvári Gyula vitába száll ezekkel a megállapítá­sokkal: „Rosszindulat, vagy a dolgok nem ismerése írat­hatta a fenti — előszóba kü- különben sem illő, ünnep­rontó szavakat — a 30-as évek vége, a 40-es évek eleje Szol­noki Művésztelepéről”. El­lenérveket Is hoz igazolásul. Felsorol sok, valóban jelen­tős művészt, akik az említett időben hosszabb-rövidebb ideig Szolnokon a művészte- lepep éltek — mintegy azt jelezvén: hogyan lehet a te­lep e korszakát úgy jelle­mezni, mint Cseh Miklós, amikor ilyen rangos művé­szek is megfordultak ott. Ki is mondja: „Pusztán a ne­vek felsorolása is... elegen­dőnek látszik a fenti meg­állapítás cáfolatául”. A nagy művészek nevének puszta felsorolása nem bizo­nyíték. Bemáth Aurél, Fé­nyes Adolf, Pátzai, Kerényi és a többi felsoroltak való­ban megfordultak Szolnokon, hosszabb, rövidebb ideig. De az ő ma is elismert művé­szeti rangjuk — „pusztán a nevük felsorolása” — nem cáfolja, hogy rajtuk kívül Az ünnepi könyvhétre jelenik meg Ráth*Végh István : Az emberi butaság (Gondolat kiadó) mások is jártak ott, hogy születtek ott nem kis szám­ban „félgiccsek” és giccsei- mázolásából egzisztáló em­berek is. K ülönbséget keli tenni a téma kedvéért lejá­ró, ideiglenesen ott alkotó művészek és az ott élő törzs- tagok között. Nyilván ez utóbbiak embe­ri, politikai magatartása ha­tározta meg a telep közéleti helyét és szerepét. Ami a gazdag mecénásokat illeti, K. Gy. szerint befolyó- suk nem érvényesülhete; abban, az időben. Sőt mé panaszkodik is, mondván: > Szolnoki Művésztelep inkát ; lelt anyagi támogatást a fo városban, mint Szolnn!. urainál. S igazolásul eimoni ja, hogy a Kulfuszminiszlt rium 1940-ben az egyik ép let renoválásához 7.000 pen­gőt adott. Szinte kívánkozi : a kérdés: mi a különbség . feudális-nagytőkés osztói' helyi képviselőinek pengői, illetve a kormány által nyúj­tott pengők között? Egy bi­zonyos. Nehezen tételezhető fel, hogy a félfasiszta kor­mány kultuszminisztere h „realizmus fellegváraként emlegetett” K. Gy. szerint — a szerk.) művésztelepet támogatta. Inkább bizonyítja ez a tény is Cs. M. megálla­pítását a jobboldali szellem eluralkodásáról. Hogy kinek a befolyása érvényesült a művésztele­pen? Maga K. Gy. írja le a vitában, amikor idézi a Szol­nok és Vidéke c. lap alapján, hogyan zajlott le 1944-ben a Művészeti Egyesület tisztika­rának választása. „Kedden délben tartotta közgyűlését a ’Szolnoki Művésztelepet fenntartó Művészeti Egyesü­let a vármegyeháza jobbol­dali kistermében br. Urbán Gáspár főispán elnöklésével. A közgyűlésen megjelentek a szolnoki' festőművészek majd­nem teljes számban ... Ber- náth Aurél javaslatára a Mű­vészeti Egyesület elnökeivé ismét br. Urbán Gáspár fő­ispánt és Szabó Ferenc pol­gármestert választották meg. A tisztikar nagyobbrészt a ré­gi maradt”. A javaslattevő Bernáth Aurélt mi is tisztel­jük művészetéért, de talán mégsem az a döntő, hogy ki javasol, s annak ma milyen rangja van a magyar festé­szetben, hanem az a tény, hogy az elnök báró Ur­bán volt. Elképzelhető, hogy az a művésztelep, — amelynek ilyen vezetői vol­tak, a realizmus fellegvára­ként emlegethető? Nem in­kább annak van igaza, aki a jobboldali szellem elural­kodását tartja jellemzőnek a telep e korszakában? Ä VITA egyes, szerintünk . elvi-politikai vonatko­zású részleteit nem azért ele venítjük fel és fűzünk hoz zá megjegyzéseket, mintha ■ döntőbíró szerepében óha- tanánk tetszelegni. A mű vésztelep alapításának közel­gő 60. évfordulója jó alka­lom, hogy kellő hozzáértés­sel megfogalmazzuk a Szol­noki Művésztelep egyes kot - szakainak marxista értékelé­sét. A vitázók erre kísérlete tesznek, de Cs. M. hibája; felróható, hogy megállapó sait nem támasztotta alá ke.- lő érvekkel, dokumentumok­kal. K. Gy. viszont túllő célon. Az az érzésünk, hog\ egészségtelen lokálpatriotiz­mus vezethette, amikor visz szautasítja, sőt kemény sza­vakkal ostorozza Cs. M. bí­ráló megjegyzéseit. Bái-mem nyíre is a szívünkhöz n > ; ez a város, és a városnak e kulturális értéke, őrizzük meg a történelem vizsgálata hoz szükséges objektivitás:. Lökjük ki a múlt hagyomá­nyai közül azt, anü nem oda­való. És ne fájjon a szívünk érte. A szocialista kultúra magáénak vallja mindazt a: értéket, amit a megelőző ko­rokban az ember teremtett, de idegen tőlünk mindaz ami művészet címén folyt, s ugyanakkor az igazi művé­szet megcsúfolását eredmé­nyezte, (V. J.) AMI HáOYÖMÁiY- és ami nem-— Hozzászólás egy képzőművészeti vitához — ken. Meglátogathatják, bele­ülhetnek a közepébe, és él­vezhetik a tulajdon tudatá­nak örömeit, akár a nagy­városi zsugori, mikor odaha­za az asztalán végigpergeti megtakarított aranyait. Most j 'n a java. Vihar zúdul végig a szige­teken, a tengerár kicsap a partra, s mi::or visszahúzó­dott, magával sodorta néhány jómódú polgár lábatlan jó­szágát, az udvarokon tehén- kedd óriási malomköveket. A vész elmíiltával felkutat­ták a kincset: ott pihentek szépen a tenger fenekén, kö­zel a parthoz. Fölösleges volt a kiemelésükre fárad­ságot szánni; mindenki tudta, hol van a víz alatt az ő saját külön malomköve. $ így a család gazdagsága semmine­mű csorbát nem szenvedett... Olvasom, h- z Kövesült Államok aranykincsét ve­szély esetén víz alá lehet süllyeszteni. Az arany nyu­godtan pihenhet akármeddig a Fort Knox (Knox erőd) víz alatti kazamatáiban, ez sem­miképpen sem érinti az odafönn keringő sok milliárd­nyi dollárbankjegy értékét. Az aranyfedezet hiány nél­kül megvan, ha a víz alatt is... Csak az a meglepő, hogy Yap-sziget tanulatlan vad­emberei milyen fölényes in­telligenciával előzték meg a mi modern civilizációnk nemzetgazdászait. csoport termékére, egy ma­lomkőnek allcalmas kőfajtám esett. A lelőhely messze van, a követ fáradságosan kell malomkővé csiszolni: ime a csereértékkel büszkélkedő pénznem. Egy láb átmérőjű malomkő körülbelül a váltópénznek felel meg, A közepébe fúrt lyukon botot lenet keresztül­dugni, s vállra akasztva el lehet vele indulni a vásárra. Amennyivel nagyobb a !cő, annyival nagyobb az érték-. Valóságos ezresbankót jelent a tizenkét láb átmérőjű nagy malomkő; ennek a közepén már akkora lyuk van kika- nyarítva, hogy elférhet ben­ne akármilyen kövér ember. De csak nem hengergetik ezt a sok mázsás kőtömeget ide-oda, amikor vesznek va­lamit rajta? Nem is. Az ős- lakónak van magához való esze. A malomkő ott marad, ahol eredetileg volt, az első tulajdonos udvarában, s egy­szerűen átírják az új tulaj­donos nevére. Persze, csak szóbeli ..de ez náluk többet ér. mini az írás, mert nem lehet ráfogni, hogy „papírrongy”. Gazdag sziget­lakók vagyona emitt is, amott is hever idegen telke­adatok az igazi műveltség megismerésére és szeretetére serkentsenek. ' Maga az író nyilatkozott erről egy ízben: „...ezek az én olvasóim lesznek a tudo­mányos magyar könyvek ol­vasói. A kuriózum tereli őket az igazság, a furcsaság, a ko­molyság, a ritkaság, a tör­vényszerű rend vizsgálására és kedvelésére Az alábbiakban a könyv egy részletét ismertetjük. — ARANY! ARANY! A Csendes-óceán hullámai a Karolinák táján megtörnek egy magányos szigetcsoport partjain. Ügy hívják: Yap. Talán 7—8 ezren éldegélnek rajta. Akármilyen paradicsomi ősártatlanságban élnek is, is­merik a civilizáció ötletes ' -’^Imányát: a pénzt. De a Yap szigetek testében nem rejtőzik semmiféle érc, más valutát kellett hát kieszel­niük. Helyes ösztönük azt súgta, hogy a kagyló valuta, s más efféle könnyen szerez­hető pénznem a komoly ér­tékmérő szerepére nem al­kalmas. Kell, hogy a pénz­nek magas csereértéke is le­gyen. Választásuk a 200 mér- földnyire eső Pelew-sziget­Nemrégiben elhunyt neves művelődéstörténészünk össze­gyűjtött munkáinak kiadását kezdi meg a Gondolat. Az emberi butaság történetéről írott trilógiát egy kötetbe egyenesítve, új tematikai ta­golásban nyújtják át az olva­sónak. Kuriózumok, anekdoták, ér­dekes kordokumentumok kö­vetik egymást ebben a mun­kában, a szépprózához közel­álló népszerű esszé sajátos műfajában. Az emberi gyar­lóságok valóságos panoptiku­ma bontakozik ki a könyv lapjairól. Az emberi műve­lődéstörténet fonákját láthat­juk magunk előtt. Könnyedén cseveg az író a spanyol eti­kett ostoba szabályairól ép- penúgy, mint a megfiatalí­tás körüli hókuszpókuszokról vagy az ostobaságokat bőven produkáló nyugati rekord- őrületről. Mindezt oly módon teszi, hogy felvilágosult gondolko­zása és igazságszeretete min­dig a társadalmi és kulturális haladás nagy eredményeinek árnyékában láttatja a szá­zadok során át burjánzó os­tobaságokat és aljasságokat. Az írónak az a célja, hogy e halomrarakott tények és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom