Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-18 / 114. szám

1962. május 18.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

<*»

«.S'

yNánási illés hazajött

A KÖZÉPKORÜ, köpcös elnök egy évvel ezelőtt került a szövetkezet élére; A tiszagyendai Lenin Tsz gazdái közül még jónéhányan emlékeztek rá. Tizenkét évvel ezelőtt ugyanis a kunhe- gyesi járási pártbizottságon dolgozott és többször ellátogatott hozzájuk a fiatal pártmunkás. Nánási Illést azután elszólították a Kunságból. Pártiskolára ment, majd tíz évig a Viharsarokban dolgozott. a Békés Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályát vezette;

Nánási Illés tavaly visszajött a megyébe. Nem „lebukott káderként” hanem hi- vásra, önként. Bár tudta, hogy mivel cseréli fel osztályvezetői beosztását. Egy rosszul gazdálkodó, adósságokkal küszködő szövetkezetben vállalt elnöki tisztséget. Ebben a tsz-ben 1960-ban például 200 ezer forintot fizettek ki az idegen munka- vállalóknak — kapálásért.

A szövetkezeti gazdák jó szívvel fogadták az új elnököt; Akik nem ismerték őt, azok is hamar megszerették. Mindenkihez van egy-két kedves szava; s nem veszti el a türelmét, ha egy-egy dolgot többször meg kell beszélnie valakivel. A faluban azt mondják róla, ért az emberek nyelvén;

TAVALY már sok minden megváltozott Tiszagyendán. Ami a legfontosabb — az öntöző módszerek hatására — megjött az emberek munkakedve. A kukorica termés 20 százalékát a tagok kapálták, s ezenkívül minden megtermelt mázsa után 0,5 munkaegységet írtak nekik jóvá.- A cukorrépa után mázsánként egy kiló cukrot vihettek haza. A kertészetben 30 százalékos részesedést vezettek be". Az állattenyésztésben is megtalálták a premizálás helyes módszereit;

így nem csoda, ha a négyezerholdas gazdaságban tavaly nem szorultak idegen munkaerőre. Például 360 hold lucernájukat három nap alatt levágták. Az idén sincs baj a munkafegyelemmel, 1500 holdon a koratavasziakat április végére elvetették. A vezetők nem győzik dicsérni Lange Sándor és Fe- renczi Imre. traktorosokat, akik késő estig vetettek, éjszaka talajelőkészítésen dolgoztak, s amint kivilágosodott, ismét a vetéshez fogtak. Hasonlóan beszélnek a foga- tosokról és a gépfarosokról is.

FÖLDBE kerültek a diny- nye, a paprika és paradicsom palánták, s már öntöznek is. A növénytermelő. brigádok a répa. a kukorica táblákon szorgoskodnak. Bőven van kapál nivaló. hisz kukoricából 800 holdat vetettek. Ebből 100 holdnyit öntöznek, s az összterületükről 18 mázsás átlagot akarnak betakarítani.

A Lenin Tsz az állattenyésztésben is előrelépett, méghozzá dicsérendő módon. A sertéseknél 7 helyett 9 volt tavaly a fialási átlag, s az idén 11-nél tartanak. Négyszáz helyett hétszáz hízottsertést adnak át az állatforgalmi vállalatnak. A szövetkezetben lecsökkent a hiz- lalási idő: az állatokat kilenc hónapos korukban szállítják el a gazdaságból. A tavalyi 50 mázsa helyett az idén 72 mázsa húst szállít a közös gazdaság 10o holdanként;

A Szövetkezeti vezetők felkarolták a pártszervezet kezdeményezését. Ne csák a közös, hanem a háztáji gazdaságok is több húst adjanak az államnak. A kiváló törzstenyészetből 160 anyakocát helyeztek ki a háztájiba. A mozgalom eredményeként 200 helyett 400 hízó szállítására szerződtek a Lenin Tsz tagjai;

A TEHENÉSZET fejlődését a tejtermelés növekedése igazolja. öt-hat literes fejési átlagról a tíz fölé emelkedett.

Az életnek nemcsak napfényes. hanem árnyoldalai is vannak. A Lenin Tsz gazdái is küzdenek még bajokkal, Adósságuk is van. Senki se várja, hogy az idén a legjobbak között lesznek; Ám a fejlődés mégis tagadhatatlan. S ezt nem szabad csupán az elnök javára írni. Az előre lépés a vezetőség és a tagság kölcsönös bizalmának, a szorgalomnak, és összefogásnak az eredménye. S ennek részese az új elnök, Nánási Illés

lS;

Máthé László

A finnek is szeretik a paprikát?

Messze északon élő finn testvéreinkről eddig csak azt tudtuk, hogy nyelvi és etnikai rokonság fűz össze bennünket; 'Most kiderült, hogy étkezésünk is sok mindenben hasonló. Többek között a sok tejen és tejféleségen kívül, amit mi magyarok szintén szeretünk, ők is kedvelik a paprikát. De hideg éghajlatú hazájukban nem terem meg.

Ezért tőlünk importálnak a húsos zöldségáruból. A homoki MÉK kirendeltség ez évben nagyobb mennyiségű paprikát szállít Finnországba A finneken kívül Kelet- és Nyugat-Németországba. Csehszlovákiába vándorol a tiszazugi termelőszövetkezetek exportra is megfelelő gyümölcs- és züldségtermése.

Megyénkben az átvett termékek arányát véve a homoki kirendeltség exportál á legtöbbet. Évente 300 ezer láda gyümölcsöt, zöldséget juttat el külföldre. A mai napon már 12 ezer fej salátát indít útnak a Német Demokratikus Köztársaságba. Ugyanilyen mennyiségű salátaszállítást ugyancsak az NDK-ba szombaton ismételnek a homokiak;

Borbély Kálmán MÉSZÖV

EgymmsíM

C egymást tanítani

A szolnoki járás pártvégrehajtó bizottsága tapasztalatcserére hívta a gyengén működő és nagy feladatokkal küszködő tsz pártszervezetek titkárait a tószegi Dózsa Tsz- be. Azzal a szándékkal kezdeményezte ezt a beszélgetést, hogy az aránylag jól működő alapszervezetben új, illetve hasznos módszereket ismerjenek meg a titkárok. — Dicsérendő és követésre ajánlható kezdeményezése ez a járási párt-végrehajtó bizottságnak. Termelőszövetkezeti párttitkárainknak — ha helyt akarnak állni posztjukon — tanulni, tapasztalni kell, miközben maguk is tanítanak, nevelnek. Ez a tanácskozás módot adott arra, hogy a nagyjából azonos feladatokkal, gondokkal küzdők kicserélhessék gondolataikat. Megvitassák munkájukat, hagy tanítsák egymást. Hogy a gyakorlat nyelvén szólva tanuljanak egymástól.

A tanácskozás során Kiss Vince, a Dózsa Tsz párttitkára hasznos tapasztalatokat, példákat mondott el saját gyakorlatából. A legfontosabbak között említette azt, hogyan segítik a gazdasági vezetést. Egy friss példát is felelevenített. Azt, hogy milyen megoldásokat javasolt a pártvezetőség az árvíz okozta károk enyhítésére.

Javasolták, hogy a háztáji kukoricaföldet ne mind a partos, jó földeken mérjék ki, ahol eredetileg tervezték, hanem megosztva. Felét ott, másik felét pedig a vízjárta

helyeken. így kell fennünk — indokolták — mert másként nem maradna terület ahol a közös állatállománynak megtermeljük a kukoricát. A pártvezetőség javaslatát taggyűlésen is elfogadták. Tovább azonban már nem intézkedtek. A tsz gazdasági vezetői is megvitatták és el fogadták a javaslatot. Közösen, egy nyelven szólva beszélték meg a> szövetkezet pártonkívüli tagjaival az intézkedést, akik helyeselték azt-.

A gazdasági munka segítése módszereinek megvitatása helyes volt, mert érzékeltette, milyen szerepet tölt be a közös gazdaságban a pártszervezet. Nagyon szükséges volt ennek tisztázása.

Több párttitkai* szavából kicsendült ugyanis, hogy nem tudja a megfelelő helyére ténni a pátvezetőség és a gazdasági vezetés kapcsolatát a szövetkezet életében. Gere Mihály, a járási pártbizottság munkatársa így szólt erről a tanácskozáson: Nem lehet egyértelműen kimondani, hogy a párttitkár vagy a vezetőség ne avatkozzon gazdasági kérdésekbe, de azt sem, hogy igen. Ennek szükségét esetenként legjobb eldönteni. Lehetetlen dolog volna ugyanis, ha mondjuk nem szólnának azoknak, akik túlságosan kiritkítják a kukoricát, kiverik a répát, vagy hasonló hibát követnek el. — Ugyanakkor az is tarthatatlan — ami Tiszavárkonyon többször is előfordult —,

A japán Inuyama ban futotta le próbaútját az u.

n. „egysínű” vonat. A vonat egy 14 kilométer hosz- szú pályán közlekedik mintegy 50 kilométeres sebességgel MTI Külföldi Képszolgálat

VÖRÖSCSILLAQ

A TÜKÖR ALATT

Nagyapó éleiéről sokan azt ondhatnák: közönség? s

unkásélet. Ilyen volt száz eg ezer ember életet aki ég a múlt században szü- tett. Gyerek volt még, nikor már meg kellett fogta a munka vastagabbik vért. A nagybirtokosnál, mint ■eléd kezdte járni azt az is* ólát, amelyben azt tanítót- k, hogy vannak akik pa- mcsolnak és vannak, akik- ?k dolgozniok kell. Nagyot ígott a dolgozó társadalom inglétráján, mikor mintvíz- ,ű- és villanytelepi munkás rzdett szakmával ismerjced- i.

De jött a parancs, kato- ínak kellett mennie. Papok úcsúztatták őket. Gyönyörű- •ges igékkel hivatkoztak a agasságos istenre, akinek irtelen az az óhaja támadt, így a magyar munkások, Pa- isztok színe-virága fegyverül essen neki a szerb mun- ások, parasztok legdere- abbjainák.

Mikor a montenegrói hegek nyomorult kis kunyhóit itték, hallották az apa, férfi élkül maradt családok síra- U s amikor ezredükből alig íaradtak életben nyolcán- zen, ő is kesergett bajtársival. Miféle isten lehet az, ki abban leli kedvét, hogy gymásra uszít magyar, rósz. szerb vagy olasz munkást, parasztot, tanult embert? Küldi őket körül a fél földgolyón, hogy dúlják fel más szegény emberek otthonát. Olyanokét, akiket sosem láttaji, akik nekik sosem ártottak s akiknek egyformán gond a falat kenyér előteremtése.

Nagyapó is fogságba esett, előbb, mint ahogy idehaza kitört a forradalom. Hurcolták őket szerb, albán, olasz földön, tengereken át Franciaországba. Ott éveken át istállókban laktak, alagutat vasutat építettek a francia gazdagoknak s ezért még enni is alig kaptak. Volt úgy, hogy a lóganét gyűjtötték s abból bicskaheggyel kapir- gálták ki a meg nem emésztett árpaszemeket, zabot. Megmosva, főzni lehetett belőle. Franciaországban kínaiakkal is dolgoztak együtt. Azok még náluk is szerencsétlenebbek voltak. Harmadrésznyi terhet nem bírtak el, mint ők általában s azok azelőtt sem ettek egy jót életükben.

Mikor hazajöttek, megint isten nevével fogadták őket s faggatással, hogy nincse- nek-e felforgató eszmékkel megmételyezve.

Azután soha nem ment templomba.

Nem kis szerencsével bejutott a vasúthoz. Tanfolyamokat végzett, fütő lett. Huszonhat esztendeig szolgált hűségesen. Hogy milyen jól? Ha erről érdeklődik valaki, csak annyit, mond: „Kérdezzék meg a masinisztákat, akik mellett dolgoztam’. Nyolc-tíz évig szolgált egy- gyel-eggyel s ha valahova pontos ember jcellett, így kérték: „Szeberényit osszák

mellém”.

Negyvenöt-negyvenhatban furcsa világ volt a vasútnál. Sok régi, hűséges mozdony- vezetőt, fűtőt szanáltak, öt is. Azon a címen, hogy „rossz munkaerő”. Pedig elbocsátásának igazi oica —1 ma már alig hiszik el némelyek — az volt, hogy a bizottság fő- korifeusainak Szeberényiék nem vittek hízott Jtacsát. Nagyapó akkor 54 esztendős volt. Az igazságtalanság any. nyira összetörte, hogy (ezt az idén, május elseje előestéjén vallotta be) az öngyilkosságot forgatta fejében. Két szép gyereke tartatta benne a lelket.

De rettenetes volt mégis tovább élni. A háborúk kiábrándították a papi igékből, de miben, kiben higyjen ezután?! Az emberekben lehet? Másojt számára a felszabadulást jelentette negyvenöt, őt éppen azok, felettesei tették tönkre, akik legjobban tudták, milyen hazugsággal fosztották meg hivatásától, nyugdíjától.

Pár évig virágoskertek gondozását vállalta. A virágok szépek s ha jó hozzájuk az ember, meghálálják. Nem bántanak senkit, mint az emberek. Hosszú évek múltán talált csák magára nagyapó. „Ne add meg magad, Pista!” — ösztökélték őt a kommunista rokonok. Később tényleg sikerült kiharcolni jogos nyugdíját, de az évek már elszálltak, a mozdonyra nem mehetett többé vissza.

Munkába állt azonban ott, ahol legénykorában elkezdte: a vízműtelepen. Azóta csak a haja fehéredett meg teljesen, de munkakedve, lelkiismeretessége a régi. Ha valakinek az órája rosszul jár, hozzá bátran igazíthatja. Ha éjszakai szolgálatra megy, nyolc óra tizenkét perckor pontosan ugyanott lehet őt látni biciklijén á Beloiannisz úton, minden este.

Ha reggel megjön a munkából, felesége már ébren várja. Csendesen kükérdezge- tik egymást. Ö arra kíváncsi, nincs-e valami baja az unokának este óta; nagymama meg azt kérdi fejcsóválva: „Még mindig nem fekszel le? Majd ráér az a büdös galamb, ha felkelsz.”

Ez az egyetlen szenvedélye nagyapónak: a galambászat. Pedig sokat kell a madarak miatt hallgatnia, de csak el- bazsalyogja, ha nagymama szidja a kincseit. Legfeljebb ő is zsörtölődik egy sort a tyúkok miatt, amik meg a galambok elől eszik el a magot.

Munkájáról beszél a legtöbbet. A hét esztendős unoka, a család lassan olyan tájékozott lesz a szivattyúkezelésben, á derítés rejtelmeiben, mint a vízműtelepiek. Csak télen nem irigyli senki nagyapót. Amikor hét évtizedével a vállán, jeges, csúszós vaslétrán Jcell lemásznia a sötét aknába, vagy mint ezen a télen is, a Tisza folyó hátán libegő pallón kell figyelni a szivattyút. Hófúvás, ban, dermesztő hidegben. Ráadásul az odajutás még ifjú embert is próbára tenne, mert köves, meredek, síkos partrészen, kézzel-lábbal kapaszkodva kell lemászni.

Akik meleg ágyból, kényelmes alvás után ébredve megnyitották otthon a vízcsapot, nem is igen tudták, milyen hűséges virrasztók gondoskodtak arról, hogy legyen víz Szolnok városában, még olyankor is, mikor a folyó befagy s a viz megká- sásodik a szivattyúknál.

Május előestéjén nagyapót szolgálatból hívták el az irodára, Zavarbajött már attól, hogy öregje, fiatalja felállt munkája mellől és kezét nyújtotta feléje: „Gratulálunk, Pista bácsi .,

Hetvenegy éves korában szép kitüntetést kapott: „Kiváló dolgozó” jelvényt,, oklevelet és 600 forint prémiumot.

Odahaza feleségének, lányának, fiának, nejének elhomályosodott a szeme, mikor a ragyogó vöröscsillagos érmet letette az asztalra. Hogyne, mikor olyan egyszerűen tudta mondani: „Azért csak nem éltem hiába".

Az érem ott áll a belső szobában, csipketeritön, a tükör alatt.

Kozák Gábor ,

hogy a pártvezetőség' a gazdasági vezetőktől függetlenül igyekszik végrehajtani határozatát. Ez rendszerint ellentéteket, torzsalkodást szül.

Kiss elvtárs elmondotta azt is, hogy a párttagok egyrésze nem jár el rendszeresen a taggyűlésekre. Ezért a bizalmiak többször értesítő-ívvel keresték fel őket. Aláíratták velük, hogy önmagukat igazolják. Amint ez kiderült, ezt a módszert máshol is alkalmazták már, hozzátehetjük: kevés eredménnyel. E módszernek az elemzésére azonban nem fordítottak elég figyelmet. Egyoldalú az ilyen „szervezés” — még ha ideig- óráig segít is — és nem lehet megnyugtató. Főleg nem azokon a helyeken, ahol a tagok 30—40 százaléka távolmarad a taggyűlésről.

Ilyen esetben csak az segít, ha — legalább az adminisztratív intézkedésekkel egy- időben azt is megvizsgálják, miért nem vesznek részt a tagok a taggyűlésen. A közömbösségnek legtöbbször mély, nyomós oka van. Emö- gött rendszerint megtalálható az, hogy egy-két ember készíti a vezetőségi beszámolókat, vagy nem elég tartalmasak a taggyűlések. És valószínűleg más egyéb oka is lehet annak, hogy a párttagok távol maradnak a rendezvényektől.

A tanácskozás alapján ítélve, a nem termelőszövetkezetben dolgozó, de a tsz alapszervezetéhez tartozó kommunistákat nem kötik le a tsz problémái. Nagy elvtárs, a tiszavárkomyi titkár mondta ei. hogy közülük még a vezetőségi tagokat sem tudják megfelelően aktivizálni. Ezen is segífeneasokoldalúság. Az, ha olyan feladatokkal bíznák meg őket, amihez kedvük van, s ami. hasznos is a közösségnek. Értelmetlenség volna piyan pártmunkát adni valakinek, amihez nem ért, és amit kedvetlenül csinál. Nem egészen megnyugtató az a vélemény sem, ahogyan ezt a gondolatot a vitában,kibontották.,,A vezetőségi tagok tartózkodása miatt sok feladatat az egyszerű tagokra kell bízni, pedig azok kevésbé értenek a végrehajtáshoz” — mondotta az egyik párttitkár. Tisztáztuk: a tagoknak adott * megbízatást egyáltalán nem szabad szükségmegoldásnak tekinteni. Azzal természetesen számolni lehet, hogy a gyakorlatlan emberek nehezebben boldogulnak. De még így is sokkal többre megy a pártszervezet, mintha csak néhányan dolgoznának.

Erről a nagyvonalakban vázolt tapasztalatcseréről elmondhatjuk, hogy iól sikerült és eredményes volt. Még- inkább az lett volna azonban, ha Kiss elvtárs is jobban rendszerezi mondanivalóját. Ha a pártmumkának néhány alapvető, időszerű kérdéséről mondja el saját véleményét, tapasztalatait. Ugyanis egy alapszervezet minden irányú tevékenységét, lehetetlen alaposan, részletesen elemezni egyetlen alkalommal. Ehhez járult még az, hogy akiknek valóban szükségük van a segítségre, nem teljesen úgy fogták fel ezt a tanácskozást, ahogyan a leghasznosabb lett, volna. Párttitkáraink inkább az eredményekről beszéltek, h >- lőtt éppen nehézségeiket kellett volna elvtársi bizalommal feltárni. Ezzel a lehetőséggel nem nagyon éltek.

Még ezek a hibák

sem csökkentik a tapasztalatcsere értékét. Sőt, falusi párttitkáraink gyakorlai i munkája megjavításának egyik legbeváltabb módszer;' lehet ez. A szolnoki járási párt-vb a közeljövőben még több, ehhez hasonló tanácskozást is tart A résztvevő- kön múlik azonban, hogy az adódó lehetőségeket valóban arra használják-e, hogy egymástól tanulva saját munkájukat javítsák, könnyítséu Borsi Eszter