Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-17 / 113. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NEPLAí 1962, május ft. A Szocialista In ternacionálé ny Hath osa t tér veretéről Új iparágakra terjed át a spanyol dolgozók sztrájkmozgalma Moszkva, (TASZSZ) A Pravda szerdai száma szerkesztőségi cikkben bírálja a Szocialista Intemacio- nalé nyilatkozat-tervezetét, amely a Die Zukunft című folyóiratban, az Osztrák Szocialista Párt lapjában jelent meg. A Pravda rámutat arra, hogy a nyilatkozat-tervezetet válasznak szánták a 81 kommunista és munkáspárt képviselőinek részvételével megtartott moszkvai értekezlet nyilatkozatára, majd az SZKP új programjára. Létrehozásában a Sz cialista International legkiemelkedőbb politikusai — Guy Mollet, Gaitskell és mások — működtek' közre — írja a Pravda. — A tervezetet háromszor megvitatta a Szocialista International Irodája, kétszer a szociáldemokrata pártok vezetői. Mindent elkövettek, hogy olyan dokumentumot alkossanak, amely elvonja a tömegeket a kommunista eszméktől. — Ámde ez egyre nehezebbé válik. A kapitalizmus egyre mélyülő általános válsága egyúttal a jobboldali szociáldemokrata irányzat válsága is — állapítja meg a Pravda, majd hangsúlyozza, hogy ennek magyarázata a jobboldali szociáldemokrata vezérek politikájában rejlik. A politika azt eredményezte, hogy azokban az országokban, amelyekben ' a szociáldemokraták alakítottak kormányt és vezették az államügyeket, semmit sem tettek a kapitalizmus megváltoztatására a szocializmus javára. A szociáldemokraták tekintélyének hanyatlását mutatja, hogy míg a második világháború befejezése után 22 burzsoá állam kormányában vettek részt a szocialista pártok, ma már csak nyolc ilyen ország kormányában találhatók. Erősen kiéleződött a belső harc is a szociáldemokrata pártokban, mert a haladó elemek fellépnek a jobboldali Reformisták politikája ellen. Míg 1950—^1955-ben csak két szociáldemokrata pártban történt szakadás, addig 1956 —1961 között már kilencben. A szóban forgo nyilatkozat-tervezet magán viseli a fenti „fejlődés’’ bélyegét. A tervezet szerint a burzsoá állam „képes végrehajtani szocialista átalakításokat”. Ez már nem is reformizmus, hanem a kizsákmányolok uralmát biztosító burzsoá állam megszilárdítására irányuló gondoskodás. A tervezet szerint az újonnan függetlenné vált országok népeinek továbbra is a kapitalizmus útján kell halad- niok, legfeljebb az „új”, a szociálreformisták segítségével kifoltozott kapitalizmus útján. A nyilatkozat-tervezet cinikusan ezt hirdeti: a NATO „a béke hatalmas bástyája”. — Vajon nem világos-e — jelenti ki ezzel kapcsolatban a Pravda —, hogy a világméretű atomkatasztrófát előkészítő agresszorok tömbjét csak olyan emberek nevezhetik a béke bástyájának, akikből a legcsekélyebb szégyenérzet is hiányzik. Ilyenformán nem meglepő, hogy a tervezet helyesli a fegyverkezési hajszát, mélyen hallgat a német kérdéssel kapcsolatos imperialista politikáról, ez pedig Washington és Bonn politikájának hallgatólagos támogatását jelenti. — A nyilatkozat-tervezet összeállításával a jobboldali szocialista vezetők ismét megmutatták, hogy a munkásmozgalom barrikádjának túlsó oldalán vannak, elvetették a marxizmust, az osztályharc, a szocialista forradalom gondolatát — írja a Pravda, majd befejezésül megállapítja, hogy a jobboldali szocialista vezetők csak a burzsoázia nevében és megbízásából beszélnek, nyilatkozat-tervezetük nem talált visszhangra a tőkés országok munkásai körében. A tervezet, amelyet még el sem fogadtak, halva született. (MTI) Madrid (MTI). A hetek óta tartó spanyolországi sztrájkmozgalom újabb iparágakra terjed át. A hatóságoknak egyes esetekben sikerült ugyan a dolgozókat erőszakkal arra kényszeríteni, hogy ismét visszatérjenek munkahelyükre, de máshol a munkások tömegével csatlakoznak a sztrájkolok - hoz. Jelentések szerint a barcelonai textilipari dolgozók munkabeszüntetése átterjedt a fémipari üzemekre és a barnaszénbányákra is. Barcelonában sztrájkol az ottani autógyár 8000 munkása is. Indonéz ejtőernyősök és holland hadi- tengerészek összecsapása Hága, (MTI) Hivatalos holland közlemény szerint holland hadi- tengerészek szálltak partra a nyugat-iriáni Fakfak város közelében és felvették a harcot az ott hídfőállást elfoglalt indonéz önkéntes ejtőernyősökkel. A harc a várostól keletre folyik. Az összetűzés hírét az Antara indonéz hírügynökség is megerősíti» Portugáliában tovább lart a diák-sztrájk Lisszabon, (MTI) Portugáliában tovább tart az egyetemi hallgatók sztrájkja. Az AP összefoglaló jelentése szerint kedden délután mintegy 3000 diák hallgatta meg Lindley Cintra tanár beszámolóját a helyzetről és lelkesen megtapsolta a diáksággal együttérző professzort. Amikor Coste Leite tanár a hatóságok nevében akart felszólalni, a diákok hátat fordítottak a szónoki emelvénynek és eltávoztak a gyűlés színhelyéről. Jóllehet a rendőrség nagy készültséggel vonult ki. összetűzésre nem került sori Cordova tartományban 4000 bányász tette le a munkát. Madridban az épületek falain a következő jelszók jelentek meg: „Éljen a köztársaság!’’ „Éljen a demokrácia!” Bilbaóba« — ahol jelenleg csaknem 50 000 munkás sztrájkol — a hatóságok a napokban 350 dolgozót vettek őrizetbe. A rendőrök sor- rajárták a munkáslakásokat és megkísérelték, hogy a munkásokat erőszakkal bírják a sztrájk beszüntetésére. Az asturiai bányavidékről számos munkást az ország más területére tolancoltak át. A spanyol fővárosban egyébként hamarosan sztrájkba lépnek a közlekedési dolgozók. A rendőrség Párizs (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint szerdán reggel a francia kormány több tagja benyújtotta lemondását. A miniszterek az MRP (Köz- társasági Népi Mozgalom) tagjai. Közülük Pierre Pflimlin, a párt elnöke, az afrikai országokkal való együttműködés ügyeinek államminiszteri tisztségét töltötte be. Paul Bacon, a munkaügyi, Robert Búron a közműnkaügyi, Joseph Fon (anet a közegészségügyi és Maurice Schumann áliamminiszteri tárcával rendelkezett. A miniszterek mór kedden este elhatározták lemondásukat. A francia kormány szerdán ülést tartott, az ülés előtt félórával az öt MRP- párti politikus felkereste és tájékoztatta döntéséről De Gaulle-t. Az öt lemondott miniszter szerdán kiadott közleményében azzal indokolta lemondását, hogy nem értenek egyet De Gaulle elnök keddi sajtóértkezleten ismertetett európai politikájával már meg is szállta az autóbusz- és villamos kocsiszíneket. Az is ismeretesssé vált, hogy a madridi építőipari munkások a közeli napokban megkezdik sztrájkjukat. Az AFP értesülése szerint a múlt héten Barcelonában letartóztatott diákok közül 30-at katonai bíróság elé állítanak. Valenciában erőteljes diák- tüntetésre került sor. A rendőrség durván a tüntetőiére támadt és 60 fiatalt őrizetbe vett A madridi nők keddi tüntetése során a hatóságok 50 személyt tartóztattak le. A foglyok között van Éva Sast- re, Alfonso Sastre drámaíró felesége és Concha Lagos költőnő is. Valamennyi hírügynökség megállapítja, hogy a kormány több tagjának kiválása súlyos megrázkódtatást okozhat a francia politikai életben. Az MRP-nek a parlamentben 58 képviselője van, s ezért Pompidou kabinettjének fennmaradása veszélybe került. De Gaulle 1959, januárjában bekövetkezett hatalom- rajutása óta ez az első komolyabb szakadás a francia kormányban. Mint a hírügynökségek rámutatnak, az MRP sürgette a nyugateurópai országok politikailag egységes uniójának megteremtését, szorgalmazta, hogy ezt az uniót, „nemzetek fölötti” hatalommal ruházzák fel. Hangolják egybe országainak pülpolitikáját, katonai, szociális és kulturális politikáját. De Gaulle elnök viszont egy lazább konfederáció, „a hazák Európájának” híve, Elgondolása szerint az egyes országoknak nagyobb önállóságot kell biztosítani, a közös problémák eldöntésében — minden országnak vétójogot kell adni. Indonézia kész hadat viselni Nyugat-Inán felszabadításáért Djakarta, (MTI) Subandrio indonéz külügyminiszter a Djakartába folyó nemzetközi diákkongresszus kedd esti ülésén mondott beszédében kijelentette, hogy ha a hollandok a háborús megoldást óhajtják Indonézia kész hadat viselni Nyugat- Irián felszabadításáért, jóllehet országa a békés megoldás hive. Hozzáfűzte, hogy Nyugat-Iriánt még az év végéig felszabadítják. Sukamo elnöknek ez a bejelentése nem üres szólam. A Reuter iroda közli, hogy holland forrás szerint Nyu- gat-Irián északi partvidékén, manokwari térségében, har-, cok indultak indonéz partizánok és holland tengerészek között. Nagyszabású békemenetet rendeztek Nápolyban Nápoly (TASZSZ). „Le a háborúval!’' — „Meg keil valósítani a leszerelést!” — Nápolyban nagyszabású békemenetet rendeztek e jelszavakkal. Fél évvel ezelőtt a békeharcnak ez a formája még új és szokatlan volt Olaszországban és sokan nem vártak tőle sok sikert. Minden újabb békemenet azonban egyre nagyobb számú részvevőt ragad magával, köztük olyanokat is, akik először lépnek a békemozgalom soraiba. A nápolyi békemenet élén megyei tanácstagok, polgár- mesterek szakszervezeti vezetők, parlamenti képviselők, szenátorok haladtak. A menet a város központi terén rendezett gyűléssel ért véget. A résztvevők határozatot fogadtak el, amelyben kijelentik: e mozgalomnak magával kell ragadnia a legszélesebb néptömegeket, harcba kell vinnie a dolgozókat és Dél-Olaszország egész lakosságát a háborús veszély megszüntetéséért, a népek barátságáért és a békéért Lemondott a francia kormány öt tagja Lenin a koz Nemrég találkoztam Alek- szandr Magaram idős, nyugdíjas festőművésszel, aki Moszkvában lakik. Az ősz mester az első világháború idején, mint politikai emigráns Svájcban gyakran látta Lenint, akinek arcképét is megfestette. „1916 augusztusának végén Montreuxben — olvassuk Magaram visszaemlékezéseiben — felültünk a hajóra, amely a Genfi tavon szállította az utasokat. Az égbolt kimondhatatlanul ünnepélyes volt, bársonyos sötétjén fényesen ragyogtak a csillagok. Sokáig szótlanul néztük a látványt,” Leheíséges, hooy van élet a naprendszer más bolygóin is Aztán beszélgetni kezdtek a csilagokról, a vallási legendákról, a mindenség végtelenségéről. A festő néhány olyan megjegyzést tett, amely — mint most mosolyogva emlékezik rá — nem volt éppen szerencsés. Lenin kedvesen és türelmesen igazította helyre. „— Dehát az élet? — kérdeztem. — A me; '’elei ő körülmények között élet is mindig volt — felelte Lenin. — Na- :yonis lehetséges, hogy a naprendszer bolygóm, s a ' ilágmindenség más helyén van élet, értelmes lények laknak. Meglehet, hogy ezek az értelmes lények az illető bolygó gravitációs, légköri és egyéb viszonyai következtében másként. » mi érzékszerveinktől jelentősen eltérő szervekkel érzékelik a külvilágot. — Gondolja csak meg — folytatta Lenin —, hogy még nemrég is azt hitték, hogy az óceán mélyén, ahol óriási erejű a víztömeg nyomása, nem lehetséges az élet. Most viszont már megállapított tény, hogy az óceán mélyén is élnek különböző lények, amelyek hozzáidomultak az ottani viszonyokhoz. Tehát az élet, mint láthatja, olyan körülmények között is létezik, amelyekről korábban azt hitték, hogy kizárják ennek lehetőségét. Persze, még itt is sok mindén van, amit egyelőre nem tudunk, de a jóistennek ehhez semmi köze... — fejezte be gondolatmenetét Lenin.” Aligha kell hangsúlyozni, hogy Lenin fentebb idézett kijelentései milyen rendkívül érdekesek. S még hány felbecsülhetetlen értékű gondolatot kell kibányászniok a történészeknek, amelyet Lenin az űrkorszak tudományos és filozófiai kérdéseiben kifejtett. A feladat nehéz. Azokban az időkben, amikor Lenin élt és dolgozott, az űrkorszak hajnalpírja még csak halványan derengett, a hivatalos tudomány mit sem akart tudni róla. Nem mindennapi elme kellett ahhoz, hogy valaki felismerje és megfelelően értékelje e hajnalhasadás első sugarait. Lenin ilyen nem mindennapi elme volt. Mi most igyekszünk felkutatni a nyomokat, amelyek a világűrkutatás kérdései iránti érdeklődéséről tanúskodnak. S találunk is ilyen nyomokat. De hadd említsek most egy másik, érdekes epizódot. it És ön elsőnek fel is repül?“ 1920 végén Moszkvában ülést tartott a feltalálók kormányzósági konferenciája. Egy Cander nevű fiatal mérnök beszámolt a bolygóközi sugárhajtásos repülőléghajó tervéről. Cander még diákkorában megismerkedett Ciol- kovszkij munkáival, s a nagy tudós eszméinek bajnoka lett. (Cander 1930-ban halt meg, barátaihoz és munkatársaihoz írott utolsó levelében ez állt: „Előre, elvtársak, csak előre, emeljétek mind magasabbra a rakétákat — a csillagokig!”) Azon a bizonyos ülésen ott volt Lenin is, aki — mert a teremben sötét volt — tenyerét ellenző gyanánt a szeméhez emelve figyelte, hogyan szaladnak fel, s alá a táblán az előadó összeltrétázott, vékony ujjai — Lenin Candert hallgatta. Ami azután történt, arra Cander így emlékezett vissza: „Eleinte nagyon izgatott voltam és idegeskedtem, de látván, hogy Vlagyimir n- jics milyen figyelmesen hallgatja a beszámolómat, megnyugodtam, s lelkesen beszéltem tovább az én konstrukciómról, arról, hogy milyen lehetőségei vannak az ember utazásának más bolygókra, s ismertettem számításaimat Az előadás végeztével Leninhez hívtak. Ügy éreztem, rendkívül nagy zavarban vagyok, de Vlagyimir Utica Olyan érdeklődéssel kérdezgetett munkámról és terveimről, hogy végül talán túlságosan is kihasználtam az idejét: részletesen beszéltem neki munkámról és arról az álmomról, hogy bolygóközi rakétajárművet szerkesszek .., Vlagyimir Iljics megkérdezte: És ön elsőként fel is repül? Azt feleltem, hogy másként el sem tudom képzelni, mert nekem kell példát mutatnom, utánam majd felrepülnek mások Is. A beszélgetés végén Vlagyimir Iljics keményen kezet szorított velem, sok sikert kívánt és támogatást ígért...’’ Arról, hogy a fenti epizód milyen fontos, nem kell sokat beszélni. Az itt leírt eset egyelőre az egyetlen történészek által ismert tény, amely arra utal, hogy Lenin közvetlenül érintkezésbe került a szovjet asztronauták alkotómű helyével. A lenini gondolat bevilágította az űrkorszak kezdeteit. Van itt valami, ami újra meg újra szinte elképeszti az embert. Gondoljunk csak az idézett epizódra. 1920 telében járunk, a moszkvai utcákon hóbuckák, köd, hideg, a szárított hal, amit az emberek esznek, csont kemény, az ipar romokban hever. S egy fiatal szovjet mérnök — lábán halinacsiz- ma, nyakában sál — lesoványodott ujjaival egy űrhajó tervrajzát vázolja fel a fekete falitáblára» És Lenin hallgatja ezt a fiatal mérnököt, helyeslőén bólogat, 9 a tervezőnek megígéri a szovjet hatalom támogatását. Micsoda anyag ez a történészek és az írók számára! A lenini gondolatnak milyen új és lényegében még feltárásra váró rétegeil „Át kell értékelnünk valamennyi elképzelésünket“ Az élet nem földi formáinak, s az emberiség más világokkal való kapcsolatának kérdését Lenin filozófiai és világnézeti szempontból nagyfontosságú kérdésnek tekintette. Ezzel kapcsolatos a harmadik értékes tanúvallomás, amely csak a közelmúltban lett az olvasóközönség közkincsévé. Jelizábeta Drabkina Idős bolsevik asszony tavaly decemberben „Nincs lehetetlen!’’ címmel cikket közölt, amelyben beszámol egy beszélgetéssel kapcsolatos történeti kutatásairól. A beszélgetés a szovjetek VIII. kongresszusának napjaiban, a Nagy Színház színpada mögött egy szobában zajlott, s egyik résztvevője Lenin volt. Az idő tehát 1920 december vége. Lenin bszélt, hallgatói a kongresszus résztvevői voltak: Mescserjakov, Dvo- lajckij, Sztyepanov-Szkver- cov és más elvtársak. Ott volt az akkor még nagyon fiatal Liza Drabkina is. A beszélgetés az atomenergia körüli kérdésekről folyt: nemrég érkezett a híre, hogy Ruthe- fordnak sikerült az atommaghasítás. Szó került az űrrepülésről is. Drabkina világosan emlékszik rá, hogy Lenin beszélt erről. S mi megerősíthetjük Drabkina visszaemlékezését azzal, hogy Lenin éppen ezekben a hetekben hallgatta meg Cander már említett előadását. Ugyancsak ebben az időben találkozott Lenin Herbert Wells-szel, aki feljegyezte Lenin szavait: „Lenin azt mondta? az Időséé című regényt olvasva. megértette, hogy az ösz- szes emberi elképzelések egyes egyedül a mi bolygónk arányaira vonatkoztatva alakultak ki. Ezek az elképzelések arra a feltételezésre alapultak, hogy a technika ereje soha nem lépi túl a földi határokat. Ha tehát — folytatta Lenin — sikerül bolygóközi kapcsolatokat teremtenünk, akkor át kell értékelnünk valamennyi filozófiai, társadalmi és erkölcsi elképzelésünket. S ebben az esetben a technika immár határtalanná vált ereje véget vet az erőszaknak, mint á haladás egyik tényezőjének...” Negyven esztendő telt el azóta, hogy ezek a szavak elhangzottak, s a technika ereje a győztes szocializmus kezében túllépett a földi határokon. Egyidejűleg ugyanez az erő a másik oldalon a Szovjetunió rakétaegységeiben összpontosítva az egész emberiség biztonságának záloga lett, kiküszöbölte a háborúk végzétszerű elkerülhetetlenségét és megteremtette az alapot ahhoz, hogy „vége legyen az erőszaknak, mint a haladás egyik tényezőjének’’. Lenin. messzire előre látott, s tudós géniusznak nagysága rendkívül jól mutatkozott meg ebben az epizódban. A kozmosz korszaka — a leninizmus korszaka. A feladat, amit az jelent, hogy az űrkorszak fényében élesebb megvilágításba kell helyeznünk a filozófiai, társadalmi és erkölcsi elképzeléseket — ez a feladat még megoldásra vár. S ezt a fel- datot a szovjet nép fogja megoldani — Lenin tanítványai, a szovjetország filozófusai és tudósai. Irfa: Vlagyimir Lvov Ford.: Serény Péter
