Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-12 / 109. szám

1962, május 12. SYOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Becsületre négy a verseny I Jobbágy Károly: 0 Tiszdburán Természeti szépségek­ben bővelkedik e kis Tisza- menti falu. De a gondoknak sincs szűkében. Megvan min­denkinek a maga kisebb-na- gyobb ügye, baja. Nem jár­nak kölcsönkérni — mármint gondot — az ugyancsak szép környezetű szomszéd közsé­gekbe. Kiváltképpen a Lenin Termelőszövetkezet vezetői nem. Tavaly még két szövetke­zet próbálkozott a gazdálko­dással. A Lenin boldogult is valahogy, osztott is valamit, de a Rákóczinak megalaku­lása óta az idei volt az első zárszámadása. A múlt évek­ben zárszámadást sem tar toltak, mert nem volt miből. A hozzá nem értő gazdál­kodásnak, a felelőtlenségnek (nem is egészen az ő hibá jükből) még most is isszák a levét a tiszaburai gazdák. — Van néhány család, ahol a családfő azon töri a fejét; hogyan tudja kenyérrel tar­tani az asztalhoz ülőket újig. — Egyszóval; mindenkinek megvan itt a maga gondja A tiszaburai helyzet gondot okoz a járási, megyei veze­tésnek is. Ezért keltett örömet és meglepetést a hír, hogy Ti- szaburán készülnek a párt­kongresszusra, s hogy a ti­szaburai Lenin Termelőszö­vetkezetben egészséges mun­kaverseny indult, amelyben részt vesz a szövetkezet va­lamennyi tagja, öregje, fia­talja. Amikor megszülettek az első versenyfelhívások és kö­zölte azokat a sajtó, olvas­ták, hallották Tiszaburán is. Nem azzal válaszoltak, hogy szerkesztettek valamiféle lát­ványos versenyvállalást, s azt elküldték a járásnak, , megyének. Figyelmesen elolvasták és azt mondták; mi ettől mesz- sze vagyunk, hogy ilyen cé­lokat tűzzünk magunk elé. A vezetőség semmiféle ver­senyt senkire még csak rá­beszélni sem akar. Ha lesz kezdeményezés, örülnek ne­ki, s támogatják. így gondol­kodtak. A kezdeményezés mégis született. — Egészen frisskeletű. Taggyűléseket tartottak a szövetkezet há­rom pártszervezetében. A hármas üzemegység párt- szervezetének kommunistái azt mondták: Kongresszusra készül az ország. Üzemek, gyárak, szövetkezetek mun­kaversenyt indítottak a kongresszus tiszteletére. Mi lenne, ha mi is a magunk erejéhez mérten, a magunk körülményeinek megfelelően itt a szövetkezeten belül ver­senyt indítanánk? A taggyűlésre meghívták a legjobban dolgozó pártonkí- vülieket is. Az üzemegység kommunistái és a pártortkí- vüliek végighallgatták a tag­gyűlést, a vitába is beleszól­tak, hogyan gondolják ők a versenyt. A taggyűlés elfo­gadta. A kommunisták szá­mára tehát kötelező máris. És igaz. hogy ott voltak a pártonkívüliek, igaz, hogy tudnak róla a szövetkezet­ben, mégis az a pártszerve­zet álláspontja: a legköze­lebbi közgyűlésen is tárgyal­ják meg a kongresszusi ver­senyt palást, a porozást a második kaszálás után. Ezeknek a kö\ etelményeknek kidolgoz­ták az agrotechnikáját is. Ki­számították: mennyivel ér­hetnek ej magosabb termést a tervezetméi. ha mindezt jól megcsinálják. Nein na­gyok a számok, de amit ki­tűztek, azt ei akarják érni. A szövetkezet vezetőinsk — ahogy ázabó István elnök és Ágoston László elnökhe­lyettes mondja — a legna­gyobb veesenycélja egész éven át: becsületet szerezni az emberek előtt; Eddig még soha sem tudták a tervezett munkaegységet fizetni. Az emberek már. közömbösen vették egyik évről a másikra, milyen munkaügy ségérté két terveznek, mert tapasztalták, úgy sincs tneg, Az emberek hite, bizalma megingott a szövetkezet terveiben, a szö­vetkezeti vehetők szavában. Az új vezetőség azon töri most magát: ebben az évben megszerezni az emberek hi­tét, visszaszerezni a becsüle­tet. Egyszerűimen szólva: fizetni kell azt a munkaegy séget, amit beterveztek. Töb­bet nem is ígértek, de nem is ígérnek és inkább azt haj­togatják: ha dolgozunk, em­briók, akkor meglesz. És a tiszaburai szövetke réti gazdák igazán példás bei sólettel, szorgalommal dolgoznak. Most hiszik is, meg nagyon kíváncsiak is; meglesz-e év végére, amit terveztek. Ök dolgoznak, őket ne lehessen év végén okolni. — Ez hajtja most valamennyiüket, s amit tesz­nek, becsületből teszik. A tiszaburai munka­versenytől senki sem vár szenzációs eredményeket. A terveik sem szenzációsak, de reálisak, ezért megvalósítha­tók. Náluk az lesz a nagy­dolog; ha jelentik majd a kongressszusnak: teljesítet­tük, amit vállaltunk. ' Borzák Lajos HA 1ÁRSZEMLEN Megjelentek a „légi traktorok“, csődöt mondott a „Hidrotlex“ Elsietni, elkapkodni, el­hamarkodni nem akarják. Lehet, hogy pár bét is bele­telik még, mire teljesen ki­dolgozzák, mire mindenkivel ismertetik a versenyt. Nem az a cél. hogy minél hama­rabb nyélbe üssék tessék-lás- sék módon, hogy ilyen is le­gyen, hanem áz, hogy a ver­seny tényleg méltó legyen a párt * kongresszusához. Nem terveznek nagy dol­gokat. A három üzemegység közötti verseny díjazására a ielenlegi elgondolások sze­rint három versenydíjat tűz­nek ki. A versenycélok kö­zött szerepel; a kukoricát kétszer kéz/ei és háromszor géppel kapálni A rizst má­jus 15-ig elárasztani vízzel. A kapáslucema-földCn elvé­gezni a. feitrásivázást. a ka­Olyan a határ, mintegy megbolydult méhkas környé­ke. Ezrek markolják a kapa­nyelet, vagy hajlonganak a répa- és máktáblákon. Nem nézik letelt-e a nyolcórás munkaidő. Hajnaltól késő estig dolgoznak becsülettel. S ebben a másfél hónap óta tartó, őszig véget nem érő hajrában a gépek, sőt egyre újabb gépek is segítik az ember munkáját. A legújab­bak A „LÉGI TRAKTOROK”, melyek idén először jelen­tek meg a tiszazugi határ­ban. A múlt esztendei nagy­körűi példa nyomán itt is gyümölcsöst permeteztek. Tiszakürt, Tiszaug, Tiszasas és Csépa határában ugyanis mintegy 1200 hold gyümöl­csös, elsősorban szilvás van. E terület egy részéről három évvel ezelőtt közel 50 vagon gyümölcsöt exportált a tisza- sasi Rákóczi Tsz. Megjelent azonban egy kártevő, a po- loskaszagú szilvadarázs. — Ahogy ez szaporodott, ter­jedt, úgy csökkent az expor­tálható szilva mennyisége. Tavaly már csak négy va­gonnal szállítottak el a ko­rábbi ötven helyett. Hasonló helyzet alakult ki a többi szövetkezetben is. Ez rászo­rította a közös gazdaságokat a védekezésre. Így jelentek meg a tiszazugi határ fölött a növényvédőgépek. NÉGY KÖZSÉG ÖT TER­MELŐSZÖVETKEZETE FOGOTT ÖSSZE, hogy a veszedelmes kártevő­től megszabaduljanak. A ti- szakürti Hunyadi Tsz elké­szítette a repülőteret, kivág­ta a le- és felszállást aka­dályozó fákat. A tiszaugi Tiszagyöngye gazdái adták a kádakat, tartályokat és vál­lalták a repülőszemélyzet ét­keztetését. A tiszasasi Rákó­czi embereket adott a vegy­szer keveréséhez. A csépai Űj Barázda a jelzőket állí­totta ki, míg az Alkotmány szivattyút biztosított a víz előteremtéséhez. A gyakorlatlanság és a kel­lő tapasztalat hiánya miatt döcögve indult a munka, de végüli s két repülőgép négy nap alatt mintegy ezer holdat bepermetezett. Saj­nos a termelőszövetkezetek nem kötöttek szerződést, így a repülőgépeket fél nappal előbb elszólította más, ugyanilyen sürgős és szerző­dött kötelesség. Ezért ma­radt kétszázholdnyi gyümöl­csös „szárazon”. Jövőre már bizonyosan szerződéssel kötelezik a ti­szazugi termelőszövetkezetek is a repülőgépeket maradék­talan munkavégzésre. Míg a csépai termelőszö­vetkezeteket a repülőgépek korai elvonulása érintette kellemetlenül, addig a tisza­ugi Tiszagyöngye Tsz gaz­dái a szórófejes öntözőberen­dezések miatt bosszankod­nak. Ugyanis a szekszárdi gyártó cég (valószínűleg az ottani vasipari vállalat) egy újítást alkalmazott és a ré­gebbi gyors peremkapcsolás helyett úgynevezett Hidro- flex (gumibetétes) csatlako­zással készíti a csöveket. Ez pedig — ha a terep nem asz-/ talsímaságú — könnyen szét­kapcsolódik. Márpedig a szántóföldek, különösen a tiszazugi határban többnyi­re hepehupásak. A Hidrofle- xes csövekkel annyi baj volt, hogy nyolc nap alatt mind­össze 8 hold lucernát tudtak a szórófejes berendezéssel megöntözni. A Tiszagyöngye Tsz gaz­dái, de a többi szövetkeze­tek is, akiket ez a rosszul sikerült újítás boldogít, örül­nének, ha bíráló szavuk el­jutna a szekszárdi üzembe és problémájuk minél előbb megoldódna. — pé —­»iHiiimimiimmiimniiiiiiiiiiiMiiiiiMiMMii 7 770 tanulót szerződtetnek a tsz-ek és állami gazdaságok Állandó jellegű üzemi . iskolák a leendő mezőgazdasági szakmunkások részére Az általános iskolát végzett fiatalok előtt néhány évvel ezelőtt új pályaválasztási, to­vábbtanulási lehetőség nyílt: bevezették a mezőgazdasági szakmunjkás-képzést. Az ál­lami gazdaságok és termelő- szövetkezetek évről-évre mind több mezőgazdasági ta­nulót szerződtetnek; az idén már 7700-at, csaknem kétszer annyit, mint tavaly. A 20 mezőgazdasági szak­ma iránt a fiatalok körében nagy az érdeklődés. Az álta­lános iskolák VIII. osztályá­ból eddig már ötezren jelent­keztek. Május elején megkez­dődtek a szerződéskötések is, s június közepéig tartanak. A következő tanévben megalakulnak a mezőgazda- sági tanulóképzés első állan­dó jellegű üzemi iskolái. Egyelőre 20—25 ilyen iskolát hoznak létre, arra alkalmas, jól felszerelt állami gazdasá­gokban és termelőszövetkeze­tékben, s egy-egy mezőgazda- sági szakmában ezek lesznek majd a tanulőkénzés bázisai. Ezekben az iskolákban a ter­melőszövetkezetek előre ki­képezhetik szakmunkásaikat a csak most vagy a közeljö­vőben létesítendő új üzem- áeaik részére. (MTI) Tűrés és lázadás A jászapátán megalakult Mészáros Lőrinc kollégium diákjainak ajánlom. Görnyesztő, nehéz századokon át hirdette sok pap, szőrcsuhás barát a türelem szent evangéliumát: „...boldog a szegény... s jaj, ti gazdagok!.” s a boldogság nem ért csak gazdagot, a szegénynek volt „jaj”, ő zokogott. Vasárnaponként zsolozsmáiban a pór úgy vélte, hogy fönt, magosán a „türelem” bölcs istene suhan. Mert tűrt a nép; nem csak nyomort, botot, (azt megszokta) — elrabolt asszonyok sikolyát és csuklóból lecsapott kezek, tépett ’ nyelv, levágott fülek kínját; tüzesvas-bélyegzés felett a pörkölt bőr szagát... Hány rémület? S akkor Mészáros Lőrinc nagybotú, bajszos barát, bit átjárt ez a bú, látta, hogy itt az idő; szigorú új istent kell hirdetni idelenn, hol nem erény többé a türelem, nem segít már a meggyötörteken. S a lázadás bosszuló istenét hirdette szerte. Hitt benne a nép, dicsfényét pernyék szava vitte szét. Tüzek jelezték, hol van „áldozat”, bitók jelezték hozzá az utat, kiáltás, mely a jövőbe mutat.M Lőrinc pap! Nézz szét! Megfogant szavad, A kerékbetört, megvert szolgahad utódai előtted állanak. Győztek! S talán épp azok a nevek, kiket a tábor az ajkára vett: „Balog”-ok, „Tót”-ok, „Nagy”-ok, „Keszeg”-ek készülnek most bevenni azt, amit elzárt előlük úri kény s a hit: a végtelen tudomány várait. * Ma ünnepli az iskola fennállásának 50. évfordulóját, a Jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium. Jobbágy Károly, neves köl­tőnk, a jubiláló iskola barátja, az ünneplő intézet hatszáz növendékének és sokezer öreg diákjának ajánlja alkalmi költemé­nyét. A félévszázados £ jászapáti gimnázium II. rész. A második világháború éveire újra benépesült a gimnázium, s létszámban megnőtt a tanári kar is. A súlyos anyagi nehézségek, szénszünetek, s az ifjúság lelkét erősen felzavaró szel­lemi és történelmi hatások azonban megakasztják azt a lényegében egységes és egész­séges fejlődést, mely a ko­rábbi . három évtizedet jelle­mezte. A Simon Ignácot 1938- ban felváltó új igazgató nem újszerű, hanem az iskola ha­gyományaitól idegen szelle­met hoz magával, s itt is, mint mindenhol, megválto­zik, megkeseredik az élet. 1944-ben minden a feje te­tején áll, az igazgató elme­nekül, a tanárok közül ép­pen a legagilisabb, legki­emelkedőbb emberek, mint Bognár József, Bodonyi Fe­renc, Leskó Pál, mint egy szétvert hadsereg katonái ta possák valahol az őszi sarat, vagy már hadifogságban van­nak. Leskó Pál, a szemüve­ges, szelíd szavú történelem- földrajz szakos tanár nem is tért vissza többé soha. 1944 őszén a háborús ese­mények miatt félbeszakadt a tanév, a diákok egy ré­szét — mint leventét — nyugatra hurcolják. A zsidó vallásúak már .rég haláltá­borokban vannak; közülük mindössze egy tért vissza. Majd a felszabadult Jász- apátin állomásozó ^ szovjet katonai parancsnokság utasí­tást adott az iskola rendbe­hozatalára, a tanítási felté­telek megteremtésére, s a munka megkezdésére. A gim­názium az első világháború nehézségei után ekkor élte második hőskorát. A veze­tést az új kormány megbí­zottjaként az ügyes és de­mokratikus érzésű Páll Fe­renc hittanár vette át, s a diákok Pókász Endre, Győri Gyula tanárok és Járvás Jó­zsef tanárjelölt (az intézet pár évvel előbb végzett nö­vendéke) vezetésével — ki­takarítják az épületet, meg­tisztítják az udvarra és pad­lásra rámolt bútorokat, he­lyére tesznek mindent. A következő tanévek — bármilyen nehézségekkel kell az Iskolának küzdenie — szépek és eredményesek. — Nagy erősítést kap az inté­zet a fogságból hazatért Bo­donyi Ferenc, Rédl Jenő, Bognár József, Kovács Zol­tán, s az újonnan idekerült Bolváry Ödön, Rédl László. Kovács Gyula személyében, a gimnázium népesebb és zsibongóbb, mint valaha, s felcsendül a dal; Palestrina. Neuwach, Viadana, Luca Marenzio. Mozart, Bartók, Kodály, Ádám Jenő, Bárdos Lajos kórusai zengnek na­ponta a megtisztított falak között; Bodonyi Ferenc, ez az univerzális tudású görög­latin szakos tanár honosít meg a gimnáziumban egy olyan énekkultúrát, amilyet még nem látott a Jászság. Évente rendezik meg az Öt Iskola Versenyét (Jászberé­nyi Tanítóképző, szolnoki Verseghy Gimnázium, gyön­gyösi, hatvani és jászapáti gimnázium), s az apáti gim­názium énekkara verhetet­lennek bizonyul. A diákok nem elégednek meg a közös, száz tagú énekkarban való részvétellel, hanem osztá­lyonként is kamarakórusokat szerveznek; május elsejének éjszakáján a diáklányok ab­lakai alatt évről évre Mo­zart, Brahms, Schubert da­lai csendülnek fel, három, négy, sőt hat szólamos elő­adásban. De ezek a kórusok zengtek 1945 őszén és 1946 nyarán a Mátra erdőségei­ben is: az apáti diákok ma­guk termelték ki az iskola tüzelőszükségletét tanáraik­kal együtt. Az iskolában pe­dig fiatalos lendülettel dol­goznak az öreg tanárok: Tóth Kálmán, Halász Imre, Fellner Ferenc; a fiatalok — Turchányi Ágota, Dósa Edit, Rusvai Erzsébet — mint a gimnázium történetének első tanárnői, új, kedves színt hoznak az iskola életébe. A gimnázium valóban a jászsági kultúra fellegvára kezd lenni. A környék la­kossága ezerszámra mozdul meg, mikor az iskolai szín­padon Pókász Endre egy-egy rendezvényét adják elő. A fiatal, csendes-derűs mű­vészember, mielőtt itteni rajztanári állását elfoglalta volna, az Operaház díszlet- tervezője volt, s bejárta Itá­liát, Franciaországot, Angliát; a színpad örök szenvedélye maradt. 1944 tavaszán pá­ratlan sikerrel adták elő Ar- nould Greban XV. század­beli minisztérium-játékát, az Igazi Passiót; az ország első képeslapjai nagy riportok­ban vitték szét hírét. 1948- ban a Bizánc, 1949-ben a Bánk bán, 1950-ben a Ham. let következett. Az 1950/51- es tanévben a Szentivánéji álom zenés, szabadtéri elő­adását tervezte, válogatta hozzá a szereplőket, rajzol- gatta hozzá a kosztümöket, és díszleteket, amikor várat­lanul elvitte egy vakbélgyul­ladás. Igazi művész volt, maga sem vette észre veszé­lyes megbetegedését, a vi­lágot és a valóságot össze­húzott szemekkel, kiugró vo­násaiban és színfoltjaiban, sziluettjeiben szemlélte; E nemes nagyvonalúság lett tragédiája is; Az államosítás óta 6 volt a gimnázium igaz­gatója. Az 1948-ban bekövetkezett államosítás megteremtette a feltételeket a minden tekin-l tetben korszerű iskola kiala­kításához. Az oktató-nevelő­munka szüntelen nehézségei közepette érkeztünk el nap­jaink történetéig. A fejlődést nemcsak a létszámadatok mérik, hanem az iskolai költségvetés is; ma már nin­csenek alapítványok, nincse­nek sorkosztos, „szegény sor­sú” tanulók, magától, hiva­talos ceremónia nélkül halt el — szinte nem is tudjuk, mikor — a Segélyző Egye­sület is. Nem lenne azonban értel­me annak, hogy az iskola öt­venedik születésnapja alkal­mából az öndicséret frázisai­val halmozza el azokat,, akik múltja és jelene iránt érdek­lődnek. Fejlődésükről akkor adunk igazi képet, ha nem tagadjuk le: ma még súlyo­sabb nehézségekkel küszkö­dünk, mint elődeink a gim­názium hőskorában. A hatal­masan megnövekedett tanu­lólétszám, a közoktatási re­form, mély a forrongás álla­potában van, a tanári testü­let állandó fluktuációja, mely gátolja a valódi egységek ki­alakulását, az iskolába kerü­lő ifjúsági tömegek rendkí­vül vegyes előképzettsége, az erősen ingadozó színvonal, a túlterhelés, s másfelől a ta- .nulók egy részének a munka- erkölcsben megmutatkozó la­zasága, a nevelés ezerféle súlyos gondja nagyobb próbá­ra teszi az iskolai nevelő tes­tületét. mint valaha. Sok esetben a szülők is túlzottan követelődzőek az iskolával szemben, s hajlamosak arra, hogy elvárják: az abnormi- san magas óraszámban taní­tó. túlfeszített munkatempó­ban dolgozó tanárok helyet­tük is tökéletes emberré ne­veljék gyermekeiket. De az átalakulás nagy, fel­fokozott munkájának köze­pette most megállunk egy percre. Az iskola köszönti di­ákjait. Az öregeket az ős deáknyelven: „Alma mater filiis suis salutem dicit”. A maiakat a hétköznapi tan­órák egyszerű és szigorú szavával: „Annyit értek, amennyit használni tudtok”. Imre Lajos Felhívás Felhívjuk a mezőgazdasá­gi lakosság figyelmét, hogy az 1962. II. negyedévi adóju­kat, mely már április hó 1 napján esedékessé vált május hó 15 napjáig adópótlékmentesen fizethetik meg. Saját érdekében tegyen eleget minden adófizetésre kötelezett lakos adófizetési kötelezettségének. Megyei Tanács VB Pénzügyi Osztálya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom