Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-11 / 108. szám

1962. május 11.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

A félévszázados jászapáti gimnázium

Május 12-én ünnepük a Jászapáti Mészáros Lőrinc Általános Gimnázium fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból rövidítve közöljük Imre Lajosnak, a gimnázium tanárának tanulmányát.

1. rész.

,j... S most, midőn őszinte örömnek adok kifejezést, hogy ez intézet létesült, s midőn hálás köszönetét mondok mindazoknak, akik ezen iskola létrehozásában fáradoztak, a jászapáti kir. kath. főgimnáziumot megnyitottnak nyilvánítom.’*

Ezzel fejezte be beszédét fél évszázaddal ezelőtt Haugh Béla, az akkor már ismert nevű ifjúsági író, a gimnázium első igazgatója. Vannak rég megőszült, egykori diákok, akik még emlékeznek rá.

Haugh nagy szakértelemmel és példás lelkiismeretességgel fogott a reá bízott új iskola talpraállításához és megerősítéséhez. Mikor 1912 augusztusában egyetlen tanártársával, Mihály Béla mennyiségtan — természettan szakos tanárral összeültek tanévnyitó értekezletre, azt is tudta, hogy nemcsak új és a táj jövőjére messze- messze kiható fejezetét nyitja meg a Jászság művelődésének, hanem egy rég megszakadt hagyományt is folytat. Az 1912—13-as évkönyv számára részben felkutatta és megírta a jászapáti ősgimnázium történetét, mely 1787 és 1779 között működött itt Dósa Pál egykori jászkapitány 2000 forintos alapítványának jóvoltából.

Jászapátin sürgető igénynyel jelentkezett egy nagy befogadóképességű középfokú tanintézet felállításának gondolata, hiszen a századforduló táján évente csak Jászapátiról már 70—80 diák megy szerteszét, hogy iskolát keressen magának. Az akkoriban kiépülő jász vasútvonal is nagy felvevőterületet biztosítana az új iskolának. Bár nem hiányzott a minisztérium néhány vezető tisztviselőjének pártfogása, Jászapáti és a környék népének erkölcsi és anyagi támogatása nélkül sohasem valósulhatott volna meg ez az iskola. A 150 000 korona óriási tehertétel volt; s jellemző, hogy az 1767. november 5-én megnyílt ősgimnázium tanévnyitó ünnepélyén többször ugyanazok a jászapáti családnevek szerepelnek, amelyekkel 150 évvel később az új gimnázium első évkönyvében is találkozunk; részben közülük kerültek ki a Segélyző Egyesület alapító és pártoló tagjai. A névsorban azonban szép számmal akadnak jász- dózsai, jászkiséri, jászladányi nevek is. Sőt, a községtől rég elszakadt, de a szülőföldhöz eltéphetetlenül ragaszkodó apátiak tesznek alaiiiiiiimiiiiimiiiiiiiimiiiiniiiiiiiimiiiiiiinn

Talpraáll egy technikum

Kora ősszel — a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatára támaszkodva — megírtuk, minő nehézségekkel küzd a kunhegyesi mezőgazdasági tecnikum. A Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási és kísérletügyi főigazgatósága elfogadta a népi ellenőrzés megállapításait. s intézkedett a hiányosságok megszüntetéséről.

Az FM. a tecnikum élelmezési épületének befejezéséhez 100 000 forintot adott. Az intézet saját kezelésű konyhája így előre láthatólag már ez év őszén megkezdheti működését. A diákotthon lakói a tecnikum konyháján kifogástalan minőségű és a jelenleginél lényegesen olcsóbb élelmezéshez jutnak majd.

pítványokat az új gimnázium kiváló tanulói számára.

Az új épület 1914. augusztus 1-re készült el Fábián Gáspár budapesti műépítész tervei szerint. A hatalmas, impozáns iskolapalota 1700 négyzetméteren épült, 100 méter hosszú, mindkét oldalán az udvar felé betörő szárnyakkal. A termek várják azoknak a fiait és unokáit is, akik akkoriban még libát, malacot, tehenet őriznek a közeli gyepes térségeken, s csak kívülről csodálják a soha nem látott palotát.

Közben kitört a világháború. Az intézetnek súlyos nehézségekkel kell küzdenie, hadikórház lesz belőle, a diákoknak újból az elemi iskola szűk termeiben kell folytatniuk tanulmányaikat. A háború emberben is megköveteli a maga áldozatát az iskolától: a Doberdó poklában gránát tépi szét Lórik Ernőt, a jászdózsai születésű latin-történelem tanárt, akinek azokban az időkben kissé hóbortos, de szent ideája volt, hogy minden jász parasztgazdának érettségi bizonyítványt kell adni a kezébe. Ez a hit fűtötte tanári munkásságát, ez hozta haza az első alkalommal kitűnő máramarosszigeti állásából.

További baj, hogy Haugh Béla igazgatót, aki kezdettől fogva éles ellentétben állt Markovits Pál plébánossal, aki a kir. kath. gimnázium „érseki biztosa” volt, 1916 decemberében az ellentét következményeképpen váratlanul elhelyezik Jászapátiról. Az új igazgató, Simon Ignác, ki emberségével, műveltségével, férfias határozottságával méltó utódja lett elődjének. Az ő idejében köszönt rá az országra az 1919- es proletárforradalom. Simon, a polgári humanista, tartózkodó az eseményekkel szemben. Mikor azonban két tanárát, Fellner Ferencet és Ádám Jánost meghurcolják a proletárdiktatúra alatt kifejtett tevékenységük miatt, kiáll mellettük és megmenti őket, hasonlóképpen vigyáz arra is, higy néhány diákja, akik vöröskatonának álltak, nyugodtan és év-veszteség nélkül folytathassák tanulmányaikat.

A két világháború között válságos két évtizedet élt át a gimnázium. A tanulólétszám erősen csökkent, a tanulmányi alap megvonta pénzbeli támogatását, s az iskola fenntartásának minden terhét a községre igyekezett áthárítani. A gimnáziumot szinte minden félévben a bezárás veszélye fenyegette. Simon Ignác szakadatlan elszántsággal harcolt és érvelt, igénybe vett minden összeköttetést, hogy az iskola fennmaradhasson; legfőbb segítőtársa Gyurkó János tanár volt, a jászberényi kovácsmester fia, aki Lőrik Ernővel jött haza Má- ramarosszigetről még a gimnázium második tanévében, s aki diák korában együtt verte a vasat édesapjával. 1943. július 19-én temették el. Ma a jászapáti gimnázium a megye legnépesebb iskolája, s az egykor hatalmas iskolapalota eltörpül az ezer felé közelgő tanulólétszám, s a modern oktató-nevelőmunka igényeivel szemben. Hajdan még klasszika-filológiai szertár és külön orvosi szoba is volt az intézetben, ma pedig a színpadi öltöző is tanteremnek van berendezve.

A két világháború közötti időszak azonban — bármilyen nehéz is volt — mégis feledhetetlen az intézet történetében. Ekkor alakult ki a tanári törzsgárda, s vele együtt az iskola sajátos szelleme, humora, lelke; tanárok és diákok harcoltak itt szüntelenül egymással, s szerették meg közben egymást. Lassan állandósultak a szokások, a színvonal, az erények és a rosszaságok, melyeket egyik generáció a másiknak adott tovább, éppen úgy, mint a tanári törzsgárda beceneveit. Nem sértjük a kegyeletet, ha megemlékezünk itt ezekről is, hiszen egykori tanáraink szkeptikus elnézéssel és megadással viselték őket, tudván, hogy úgyis sírkövükre fogja vésni a rájuk emlékező sok-sok diákgeneráció. Volt közöttük Kompér, Köcsög, Puli, Farom, Bütyök, Fogas; meglett, komoly, tanult férfiak ma is így emlékeznek egykori tanáraikra, s immáron nem a csúfolódás, hanem inkább a be- cézgetés e nevek hangulati velejárója.

IMRE LAJOS (Folytatjuk.)

Munkásklubok épülnek Romániában

Romániában jelenleg 12 szak- szervezeti klub és művelődési ház épül. Az új kulturális létesítmények modernek és építészeti stílusuknál fogva harmonikusan illeszkednek bele a városok rendezési tervébe. E létesítményekben 600—1000 férőhelyes dísztermek, könyvtárak, olvasótermek, előadótermek épülnek, valamint helyiségek a különböző szakkörök (képzőművészek, fotóművészek, modellezők, stb.) számára.

A román szakszervezetek jelenleg 276 klubbal és művelődési otthonnal, több mint 4500 díszteremmel rendelkeznek. A klubok erőteljes kulturális és nevelőmunkát fejtenek ki. A legtöbb klubban vonós, vagy fúvószenekar és más művészegyüttes működik.

Báthory István

pénze

Egy háromkrajcáros érme, melyet Báthory István lengyel király veretett 1581-ben, a napokban a svájci Aarau- ban került elő — egy Kanadából érkezett búzaküldeményből. Az érme nyilván lengyel emigránsok révén került Kanadába és medáliaként nyakban hordták, mert át van fúrva. A gazdája feltehetőleg mezőgazdasági munkát végzett és az érme így került a gabona közé. Most. mint váratlan importcikk hazatért az „óvilágba”.

Külföldi takarmányt hoztunk be

___-.4.«»-alt- £ű/A

— Nem rossz, de jobb lenne már egy kis friss hazai

(Fülöp György rajza)

Parányi kórokozó:

a milliméter milliomodrészének 80-szorosa

Új elmélet a vírusok fertSzSképességének magyarázatára

A vírusos betegségek gyógyításának egyik legnagyobb nehézsége, hogy az eddig ismert gyógyszerkészítmények nem hatnak a vírusokra. — Egyes antibiotikumok elpusztítanak ugyan bizonyos „nagyobb” vírusokat, de a közép- és kisebb vírusokra ezek is hatástalanok. A szervezetet nem lehet mesterségesen immunizálni az összes virus- betegségek ellen. Részben sok ilyen betegségre még nem

Szolnoki (apró) bosszúságok

Szép, kultúráltan parkosított a szolnoki Eötvös-tér. — Padjain öreg, fiatal szívesen megpihen a nap minden szakában. Az esti órákban mégsem kellemes az ottartózko- dás: sötét a park. Talán lehetne módot — és anyagi lehetőséget — találni néhány lámpa felállítására.

•

A megyeszékhely peremvárosaiban — főként a Kert utca és a cukorgyár környékén — nem a legjobb a boltok ellátása. Elég gyakran

Óriási

keltetőgép

A szovjet szakemberek 67 000 tojás befogadására alkalmas keltető-gépet szerkesztettek. Az óriási keltetőgép bármely szárnyas tojásának kikeltésére felhasználható.

Az első ilyen keltető-gépeket a tavasz folyamán üzembe helyezik.

előfordul, hogy kevés a tej; a kenyér, pedig többnyire de. 8—9 óra tájban érkezik. E miatt a háziasszonyoknak nem egyszer, de kétszer kell naponta felkerekednie, hogy bevásárolhasson. Akinek volt valaha háztartása, könnyen elképzelheti, hogy ez menynyire kellemes...

•

Növekszik az emberek testmagassága ... Erről valószínűleg sokat olvasott az, aki a vasútállomás menetrend- tábláit annak idején felagat- ta. Azokat a magasabb ter- metűek lábujjhegyen pipis- kedve tanulmányozhatták ugyan, a kisebb növésűek- nek azonban fel kellett lép niök a padokra. Az állomás épület átfestése óta megszűnt ez a panasz, — ugyanis eltűntek a táblák. Reméljük, az új menetrend megjelenésekor ismét köszönthetjük őket, — lehetőleg valamivel alacsonyabban.

Szegénységi

bizonyítvány

Ha elfogadnánk azt a szólásmondást, hogy az okos ember azt is eltagadja, amije van. a szamár meg azzal is kérkedik, amije nincsen, Rívó Pétert a világ legokosabb emberének kellene tartanunk. Mert Rivónak ebben olyan tehetsége van, hogy még a csizmát, meg a nadrágot is le tudja hazudni, tagadni magáról. Ügy tud sírni, de úgy, hogy aki hallja, legszívesebben egy tízest nyomna a markába, csakhogy megszabaduljon tőle.

Péter sír is lépten-nyomon: panaszát hallja a munkacsapat, a vezetőség, a tanács, az utca és a kocsma, tehát minden fontos falusi fórum, minthogy ahol megjelenik, másról nem is lehet szó, csak az ő keserves életéről, nagy nyomorúságáról. Elmondja, hogy minden gúnya, ami rajta van, kölcsön jószág, tegnap már egy sütet liszt nem volt otthon, enni sem tudnának, ha meg nem szánja őket egy szakajtónyival a szomszédasszony. A szalonna, he), az már régen elfogyott, de még csak sültzsír sincs a kamrában, amivel meg lehetne egy kicsit kenni a kenyeret. Az egerek is elpusztulnak már a padláson, mert egy szem gabona nem sok, annyit sem látnak.

Zárszámadás után különösen keservesre hangolta nótáját Péter, s úgy rítt, mint a húsvéti csirke a vércse karma között. Ha pedig hivatalos emberrel jött össze, még erre is ráduplázott azzal a célzattal, hogy értsék meg: ennek a fene nagy szegénységnek egyedüli oka a szövetkezet.

Mikor a járási titkár megszólította a melegházban, Péter még Tiborc fájdalmas panaszát is túllicitálta. Csinálta pedig mindezt olyan hitelesen és élethűen, hogy a titkár kétségbeesetten ösz- szecsapta a tenyerét:

— No, majd segítünk magán valahogy, ha már eny- nyire bajban van — mondta Péternek, s azzal már karon is kapta, majd betuszkolta az udvaron várakozó autóba. — Először elmegyünk magukhoz, hogy lássuk a szegénységet, azután meg betekintünk a tanácshoz, hogy mit lehetne tenni.

Péternek idegesen ugrált az ádámcsutkája, szívesen visz- szafordult volna, mondta volna már, hogy hát azért

találtak megfelelő védőoltást, részben pedig — mint a legtöbb megbetegedést okozó influenza-vírusok esetében — a virustörzsek változékonysága miatt korlátozott a védőoltás hatása.

Éppen ezek a körülmények teszik jelentősé az Országos Közegészségügyi Intézet Vi- rusosztályán folytatott korszerű, új kutatásokat, amelyekről az egyik kiváló fiatal kutató legutóbb kandidátusi értekezésében számolt be. — Ezek a kutatások arra a kérdésre keresnek magyarázatot, mi az alapja annak, hogy a vírusok képesek a szervezet sejtjeihez „kötődni” és ez úton különféle betegségekét előidézni.

A mintegy másfél évvel ezelőtt megkezdett kutatások az influenza-virusok felszíni tulajdonságainak megállapítására irányultak. E feladata nehézségét érzékelteti, ha elgondoljuk, hogy olyan parányi kórokozók felszínének tulajdonságait kell tanulmányozni, amelyeknek nagysága mindössze a milliméter milliornodrészének 80-szorosa. Elképzelhető, hogy milyen finom mérőeszközökre, alapos elméleti meggondolásokra, értékelési módszerekre volt szükség ebben a munkában. A kutatók megállapították, hogy a vírusoknak a sejthez kötődésében — ami egyben támadásuk első lépé- se — a felszínükön uralkodó elektrosztatikus töltés játsz- sza a főszerepet. A vírusok töltése a szervezet körülményei között általában pozitívnak vélhető. Ugyanakkor a fogékony sejtek negatív töl- tésűek. Az elektromos vonzás törvénye alapján meg- van. tfhát a fizikokémiai lehetősége, hogy a vírusok megtapadjanak a sejten.

Ez a megállapítás magában hordozza a vírusfertőzések elleni kémiai védekezés egyik lehetőségének elméleti alapját is. Ha a szervezetbe olyan ártalmatlan anyagot juttatunk, amelynek pozitív töltését a vírusokéhoz hasonló vegyület-csonortok adják, akkor megfelelő koncentráció esetén ez az anyag kötődne a sejtekhez és mintegy leszorítja róluk a vírusokat. A virus tehát nem tud a sejthez tapadni, még kevésbé tudja a sejtfalon át behatolva romboló munkáját elvégezni. így életfeltételétől, szaporodási lehetőségétől megfosztva elpusztul. A kutatás további része tehát most már arra irányulhat, hogy a fenti elmélet alánján megpróbálnák megkeresni a vírusok elleni kémiai védekezésre alkalmas anyagokat.

Az értekezés opponensei — a magyar mikrobiológia és biokémia nemzetközileg ismert nevű szaktekintélyei — elismeréssel fogadták az Országos Közegészségügyi Intézet kutatóinak az értekezésben feltárt eredményeit. Egybehangzóan rámutattak: a ma még elméletinek látszó eredmények reményt nyújtanak arra. hogy nem túl távoli jövőben megoldódhatik a virusbetegségek elleni kemoterápiás. gyógyszeres védekezés kérdése, (MTI)

segíts, mert én nem tudok pálinkát szívni a hordóból, a muskotály meg még nincs is megkezdve.

Péternek szót kellett fogadni, mert otthon neki volt legkisebb rangja, így kapta hát magát, egy csinos szürke öltönnyel átballagott a másik szobába, átöltözött, s hozta a bort, meg a pálinkát. Tölteni is neki kellett.

— Hát akkor... egészségünkre! — emelte meg a poharát kénszeredetten, de a titkár nem nyúlt a pálinkához.

— Nincs szívem egy éhező, szegény családnál enni- inni. Meg nem is azért jöttem. Inkább intézzük azt a segélyügyet, aztán megyünk, mert sietős a dolgunk másutt is.

— Segélyt? — ragyogott föl az asszony szeme. — Az bizony a legjobbkor jönne, mert az uram motort akar venni. Hiába papolok neki, hogy jobb lenne egy televízió, ő csak a motort fújja. De ha egy kis segélyt kapnánk, akkor tán mind a kettő meglenne még a tavaszon.

— Csak egy bökkenő van

— vakarta meg a fejebúbját a titkár.

— Mivel indokoljuk?

— Mivel? A szegénységgel'. — vágta rá az asszony.

— Mert azért, hogy jól élünk, mégis csak szegények vagyunk ám. Mink már így szoktuk meg.

Sz. Simon István

éppen nem olyan fekete az ördög, de már késő volt. A gépkocsi fékezett a Rívó- porta előtt, s ki kellett szállni.

A motorzúgásra előjött az asszony, lelkendezve fogadta a vendéget, aki mögött Péter integetett, kacsingatott.

— A titkár elvtárs... — csetlett-botlott Rívó. — Eljött megnézni, hogy s mint élünk.

— Jöjjenek csak beljebb — lelkesedett Rivóné —* benn szokás fogadni a kedves vendéget. Aztán egy kis bor is, disznóság. miegymás is ott benn akad.

Rívó újra integetett, fejét rázta, szemeit meresztgette asszonyára, aki úgy értette, rosszul szólt, ezért újra nekilendült.

— Vagy ha a bort nem szereti, hát akad még egy kis pálinka is. Ha a hideg disznófélét nem szeretné, van jó töltöttkáposzta, de rity- tyenthetek egy kis jó rántot- tát, vagy ha nem sietnek, jófajta csirkepaprikást is. Ami éppen a legjobban esik.

A mondat végét már a tiszta szobában hadarta az asszony, ahol székkel kínálta a vendéget, meg a gépkocsi- vezetőjét. Közben az urát is rendbeszedte.

— Te meg, Péter, kapj már magadra valami rendesebb gúnyát, ne ebben a dolgozó bekecsben ténferegj itt a vendégek körül, aztán