Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-11 / 108. szám

1962. május 11. 870LN0K MEGYEI NÉPLAP 3 Az SzB irodán A születéstől a szemfedőig mindenféle ügyben fordulnak ide — mondta Tóth elvtárs, a járműjavító SZB titkára. •— Alig intézzük el a szülési segély kiutalását, máris jön­nek azzal: segítsünk helyet szorítani a napköziben, az­után a technikumba vagy az egyetemre való bejutásban, a házasság után pedig a ná- zastársnak a járműjavítóban való munka biztosításában. Azután kezdődik a kör is­mét élőiről. — Ma már a házasság- kötésekkel is többet foglal­kozunk— folytatta Tóth elv­társ. — Régebben agitálni kellett a fiatalokat azért, hogy ne templomban esküd­jenek. Ma már fontosabb­nak. magukhoz méltóbbnak találják azt. hogy csak az anyakönyvvezetőt keresik fel. Ilyen házasságkötésre invi­tál bennünket most. szombat­ra Fehér Mária és Kovács Sándor. — A szakszervezeti bizott­ság — erejéhez mérten — megajándékozza az ifjú há­zasokat, s arra törekszik, hogy valamelyik üdülőbe beutalót szerezzen számuk­ra. megkönnyítve a nászúti gondokat. A lakásprobléma megoldásáról Tóth elvtárs a következőket mondta: — Sajnos, ma még nem tudjuk valamennyi ifjú há­zas lakásgondját megoldani, de tőlünk telhetőén igyek­szünk segíteni — többek kö­zött a szövetkezeti lakás­akcióval. Tavaly tizenegy család kapott ilymódon la­kást. Az idén is huszonhá­rom jelentkező van szövet­kezeti lakásra — köztük olyan fiatalok, akik félre­rakják a pénzt, s addig nem nősülnek, míg meg nem lesz a lakás. A termelőmunka segítésé­vel kapcsolatos kérdésünkre Jánosi elvtárs, a szakszerve­zeti bizottság termelési fele­lőse adott választ: — Az idén tértünk rá az úgynevezett ötvenkétezres, acélvázas kocsik gyártására, s ez rányomja bélyegét az egész üzem munkájára. Az utóbbi hetekben még szinte mindent a rajzok állandó figyelemmel kísérése mellett kellett elkészítenünk, s így lassabban halad a munka, mint mikor már gyakorlat­ból is tudják a munkások, mit, hogyan kell csinálni. — Erőfeszítésünk arra irá­nyul, hogy dolgozóink minél előbb elsajátítsák a szakmai fogásokat. Ezért javasoltuk például a vállalat vezetői­nek: küldjék el szakmunká­sainkat olyan üzemekbe, amelyekben már régóta fog­lalkoznak ilyen kocsik szé­riagyártásával. Javaslatunkat meg is fogadták. Időközben beszólt vala­ki: együtt vannak a műhely­bizottságok titkárai. Tóth elvtársék átadták nekik a felszabadulásukért küzdő né­pek támogatására kibocsáj- tott bélyegeket, szót ejtettek a társadalmi munkáról, hi­szen mostmár megint segí­teni kell az úttörővárosban és a strand sincs még ké­szen. A műhelytitkárokkal tar­tott rövid megbeszélés után folytattuk az eszmecserét a szakszervezeti bizottság mun­kájáról. Az újítómozgalomra terelődött a szó. A vasutasnap tiszteletére újító hónapot szervezünk — mondotta Tóth elvtárs. — A gazdasági eredmények fo­kozása mellett a balesetek megelőzésére törekszünk ez­zel. Az utóbbi időkben — jórészt Drávái József mun­kavédelmi megbízott szorgal­mas munkájának eredmé­nyeként — csökkent ugyan a balesetek száma, de a sé­rülések miatt kiesett mun­kanapok száma nem sokkal. — Fokoznunk kell ezért a nevelőmunkát, hogy minden dolgozó használja a védőfel­szerelést, aktivizálni a mun­kavédelmi őrségeket. Beszélgetésünk során sokminden szóbakerült Megtudtuk például, hogy 1962 első félévére több, mint 31 ezer forintot irányzott elő a szakszervezeti bizottság a dolgozók üdültetésére. A gyer­mekek üdültetésére előirány­zott pénz nem szerepel az előbbi összegben. Megtudtuk azt is, hogy az üzem egész­ségvédelmére öt szakorvos ügyel. Befejezésül azt kér­deztük Tóth elvtárstól: — Milyen feladatot akar­nak megoldani a közeljövő­ben? — Nem régen vol a mű­helybizottságok újjáválasztá- sa — hangzott a válasz. — Szakképzett, friss erők ke­rültek a vezető szervekbe. Ezt a kedvező helyzetet sze­retnénk kihasználni, hogy a szakszervezet az eddiginél jóval hatásosabb politikai munkát tudjon kifejteni, se­gítve ezzel az üzem legfon­tosabb feladatainak megol­dását. (S. B.) Hatezer holdon repülőgéppel vetették el a rizst az állami gazdaságokban Ezen a héten befejezik a rizs vetését az állami gazda­ságok. Főleg Szolnok megye tiszántúli részén, a Hajdú­ságban, Békés és Heves me­gye szikes területein 12 000 holdon termelnek rizst az idén. Az idei rizsvetés érdekes­sége, hogy az eddigi jelenté­sek szerint a vetésterület mintegy felén, körülbelül 6000 holdon repülőgépről szórták ki a vetőmagot. Erre az időre a mezőgazdasági lé­giflotta nyolc új lengyel gyártmányú gépét rizsterme­lő állami gazdaságokba küld­ték. A levegőből vetettek többek között, a Hortobá­gyon, Szarvason, Tiszasülyön, a Középtiszai, a Nagykunsá­gi és a Körösi Állami Gazda­ságban. (MTI) Megkezdték adohánypalánták kiültetését Országszerte befejezték a dohánytermesztési szerződé­sek kötését, a múlt évi ter­mőterülethez képest körülbe­lül 10 százalékkal nagyobb területre szerződtek a terme­lőszövetkezetek és az állami gazdaságok. Az általában ta­pasztalható jó termelési kedv elsősorban az átvételi árak rendezésének köszönhető. A legutóbbi napokban Pest. Szolnok, Heves, továb­bá Bács-Kiskun, Szabolcs- Szatmár és Hajdú megyében megkezdték a dohánypalán­ták kiültetését. Az ültetés meggyorsítására országosan többszáz palántaültető gépet ..vetnek be” a jól előkészített talajú dohány táblákon. A minisztérium szakembe­rei — a kedvezőtlen időjá­rás okozta késés miatt — szükségesnek tartják a pa­lántaki ültetés meggyorsítá­sát. Felhívják a termelők fi­gyelmét a palántanevelő me- legágyi telepek további rend­szeres permetezésére a do- hányperonoszpóra ellen, va­lamint arra, hogy a kiültetett palántákat hat nap után gon­dosan permetezzék meg. Ez az első szabadfö.Ji permete­zés kötelező. A dohánypero- noszpóra kártétel elhárításá­hoz szükséges hatékony vé­dőszereket már mindenütt kiszállították a felhasználó üzemekbe. (MTI) Új diák- és turistaszállók a Balaton partján A Balaton déli partján fel­újították és bővítették a diákszállókat. A Bélatelepi szállót hatvanról százhúsz személyesre bővítették. Fo- nyódligeten korszerűsítették a diákszálló épületét, Bala­tonszárszón pedig a régi is­kola épületében rendeznek be szállást negyven diáknak, majd később további húsz helyről gondoskodnak. Siófo­kon a múzeum átépítésével hatvan ágyas manzárd-szál­lóval javul az idegenforgal­mi ellátottság. (MTI) V* Negyvenezer csirke, tízezer kacsa nevelése és hizlalása szerepel a f egy verneki Vörös Csillag Tsz idei tervében. A közös gazdaság baromfite­nyésztői a tervet törvénynek tekintik. — Bizonyság erre, hogy a január 25-én átvett tizenkétezer naposcsibét — 75 dekás átlagsúlyban — már rég elszállították tőlük. Kilogrammonként 27 forintos árat kapott értük a szövet­kezet. Azóta újabb négyezer naposcsibe neveléséhez fo­gott hozzá az asszonybrigád. A csirkenevelés már meg­szokott dolog termelőszövet­kezeteinkben. Kacsát azon­ban már kevesebb közös gaz­daságban tenyésztenek, pe­dig kifizetődő. Fegyverneken évek óta sikerrel foglalkoz­nak pecsenyekacsa nevelés­sel. Az idén a márciusi hóvi­harban vettek át ötezer na­poskacsát a keltetőállomás­tól. Bár az idő nem kedve­zett, a pelyhes jószágok szál­lítására, nevelésére, a Vörös Csillag asszonyai mégis vál­lalkoztak rá. De sikerült, méghozzá ki­válóan. Mindössze egy szá­zalék pusztult el. Ilyen ered­ménnyel kevés baromfite­nyésztő dicsekedhet. A ka­Repülőgépről permetezik a tiszazugi szilváskerteket A Tiszazug nagykiterje­désű szilváskertjeinek termé­sét az elmúlt esztendőkben erősen megtizedelte a szilva­darázs. Ez a rovar a zöld gyümölcsbe rakta petéit és a férgek szétroncsolták, szét­rágták a szilvát, és a férges termésből a termelőszövetke­zetek tavaly egyetlen vagon­nal sem tudtak exportálni. A földről történő védeke­zés is kevésbé volt eredmé­nyes, hiszen a több száz holdnyi szilvások permetezé­se sok időt és fáradságos munkát igényelt. Éppen ezért az idén első ízben a repülő­gépes növényvédelmi szolgá­lat segítségét kérték a kör­nyék szövetkezeti gazdái. Négy nap alatt repülőgépről könnyűszerrel Csépa. Tisza- kürt. Tiszaug, Cserkeszöllő és Szelevény határában az 1200 holdat kitevő szilvás­kertekben permetezték meg a termőfákat. Amennyiben a védekezésnek ez a formája sikerült, akkor az idén a Ti­szazugból már 2—300 vagon szilvát küldenek exportra a szövetkezeti gazdaságok. csák átlagsúlya meghaladja a két kilogrammot és a kö­zeli napokban elszállítják őket. Ha az átlagsúlyuk eléri a 2.20 kilogrammot, 20 forin­tos egységárat számol el ér­tük a szövetkezet. A Vörös Csillag Tsz asszo­nyainak tapasztalata rácáfol a baromfitenyésztéstől húzó­dozó termelőszövetkezeti ve­zetőkre. A csirkék 75 dekás átlagsúlyát ugyanis 2.80 kiló szemestakarmánnyal érték el. A kacsák tartása is kifi­zetődő. — Koncz Piroska, a szakiskolát végzett gondozó­nő mondja: — Kukorica, árpadara, he­reliszt. korpa és csirketáp )£0V''v--í1r»'5--"1' V» r>V ? V C7 A közös gazdaságban 2500 sárga-magyar fajta tyúkot gondoznak. Tojáshozamukra a keltetőállomás tart igényt. A továbbtenyésztésre átvett tojásokért 50 százalékos fel­árat fizet. Czimmer Józseftől, a tsz főkönyvelőjétől hallottuk: — Ebben az évben egymil­lió negyvenhétezer forint jö­vedelmet érünk el a barom­fitenyésztésben. A sertések­kel és hízómarhákkal együtt, száz katasztrális holdanként 88 mázsa húst adunk közfo­gyasztásra. Tizenkét asszony és lány szorgalmas munkája jelentős jövedelemhez juttatja a kö­zös gazdaságot. Koncz Piroska gondozo: atiagsúlyuk kilogrammot. meghaladja a két Gazdász-lányok mit csináltok? Nem nagyon. A te válaszod már kevés­bé határozott. Mint mondtad, esetleg elmennél dolgozni a törökszentmiklósi Alkotmány Tsz-be, mert ott többet ke­resnél, így hamarabb meg­lenne a kelengye. Édesapád­nak tavaly 700 munkaegysé­ge volt. Téged is hívtak oda növénytermesztő brigúdveze- tőnek. Nem mentél. Vezető beosztást egy világért se vál­lalnál. Azt mondod, nem tudnál a szövetkezetben az emberekkel bánni... Érdekes, — a Barnevál-nál miért tudsz? Mert itt csoportveze­tő vagy a hizlaldában. A fő­nökeid nem panaszkodnak rád. Jó neked itt, Rozika? Nem hiszem. Arról ne is beszéljek, hogy a munkaidőd állandóan déltől este 8 óráig tart és ősz óta még moziba se jutottál el esténként. Mégis itt vagy. Nem is akarlak rávenni, hogy menj el innen tsz-be, vagy gazdaságba; Hiszen elő­re tiltakoztál. Példákkal bi­zonyítottad az agronómus- nők „borzalmas” életét. Saj­nálkozva beszéltél Barta Ve­ráról, a Csorbái Állami Gaz­daság növénytermesztőjéről. Magad láttad, mennyi a dol­ga, 50—60 embert irányít, esőben, szélben kint van a határban és (milyen szörnyű!) — csizmában jár. Látod, ez a baj, Rozika! 3 Féltek a sártól, a nagy ha­tártól, a veszekedő emberek­től és nem meritek vállalni a nehézségeket. Pedig a kö­zös gazdaságokban szükség volna rátok! Éppen úgy való ez nektek is, lányok, mint a mezőgazdász fiúknak. Emlékezzetek csak vissza a gyakorlatokra. Mindig az volt a legkedvesebb nap az iskolában — no nem csak azért; mert nem kellett fe­lelni... Amikor az osztály dolgozni • indult a mezőre, s felszabadult örömmel énekel­tétek: „Nincsen párja, de nincsen párja a gazdász- kislánynak...” Fehér Mária Gazdász-lányok vagytok mind a huszonheten. Alig tizenkilenc évesek. Tavaly bocsátott szárnyra bennete­ket a Törökszentmiklósi Me­zőgazdasági Technikum. Olyan nagy lelkesedéssel in­dultatok — mégis most, egy év után, az osztály fele nincs már a szakmában; Mi lett veletek? Csak néhány példát mon­dok. Mint megtudtam, Tóth Róza az OTP-nél dolgozik, Majzik Rozália és Madarász Mária tsz-ben, Kiss Adél gépkocsielőadó, Magyar Bea tanítónő, Szabó Marika, Tóth Katalin, Dögéi Erzsébet (és még nem tudom hányán) ad­minisztrátorok. Halász Mag­da férjhez ment, ő azért hagyta cserben a szakmát. Kettőt közületek a Bame- vál-nál találtam meg. n Rónyai Katalin. Tavaly mentél oda, kitűnő bizonyítvánnyal és most be­osztott normás vagy. — Igaz? Naponként jegyzed a telje­sítményt, a százalék alaku­lását, a selejtet, a bérlevo­nást, stb. írsz, számolsz — ez a dolgod. Ki sem látszol a sok papír közül. Dossziék, füzetek, kartonok, gyűjtőla­pok. A szekrényed is tele van velük; Mezőgazdasági képzettsé­ged akár volna, akár se — nem használod. Minek is? Mert ugye anélkül is meg tudod mondani a normát: 100 kg beles liba koppasz- tása négy óra alatt 25 forint, a belezett libáé meg 34 fo­rint. Csak írsz. Nem nehéz munka, — talán még válto­zatos is. De nem mezőgaz­dásznak való — az egyszer biztos. Szereted? Persze, most már ittmaradsz, ha már egyszer kitanítottak normás­nak. Nem is szép volna, ha cserbenhagynád a vállalatot, S hogy miért nem mentél máshová, például tsz-be. Őszintén megmondod, erre nem is gondoltál. Pedig a bátyád is ott van (a szajoli Vörös Csepelben). No igen, ő fiú, csatangolhat kint a határban — az egészen más. Ez nem nekünk való, — mondtad. Csak nem képze­lem, hogy egy lány...? Ne haragudj, Kati, de — amilyen élénk fantáziám van — el tudok képzelni lány- agronómusokat is. Dögéi Rozika, szerinted se való nőknek a határjárás? Elég lesz-e a sör ? Az utóbbi évek nyári hó­napjaiban időnként „.hiány­cikk” volt a sör, pedig 1950. és 1960. között ötszörösére, azaz 3 550 000 hektoliterre nőtt sörgyáraink évi termelé­se. Ez azt is jelenti, hogy 1960-ban — 10 millió lakost számolva — több mint 35 liter volt az évi „sör-fej­adag”. Az igény azonban en­nél is több, s innen adódnak a nyári hónapok kisebb ellá­tási nehézségei. A Magyar Országos Söripari Vállalat nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az idén nyáron keve­sebb legyen a panasz a sörel­látásra. Az idei két nvári negyed­évben mintegy 100 000 hekto­literrel több a vállalat terve, mint a múlt év azonos idő­szakában elért ténvleges eredmény. s a dolgozók a VIII. pártkongresszus tiszte­letére felajánlották a maga­sabb terv túlteljesítését is. Vállalták, hogy a második negyedévben mintegy 10 ezer, a harmadik negyedév­ben pedig 40—50 ezer hekto­literrel több sört készítenek az előírtnál. Több lesz a palackozott sör is. A választék bővítésére külföldről is hoznak be sört a nyári csucsidényben, (MTI) S Balszerencsém ismét a szolnoki Vasipari Vállalói­hoz sodort. Ez esetben még kellemetlenebb helyzetben, mint eddig bármikor. Meg­döbbent szemlélője, fültanú­ja voltam annak, hogyan be­szél az adminisztratív rész­leg egyik „fejese”, K. Lajos a portással. A portás ugyan­is egy táviratot kézbesítő postást kalauzolt az irodába. A Lajoska — ahogyan K. Lajost szobatársai becézik — így utasította rendre a nálá­nál kétszerié idősebb em­bert: — Miért ide hozza azt a táviratot? Nem tudja, hogy a titkárságra kell vinni! Hé. mért nem figyel, ha magá­nak beszélek — dörögte —. menjen oda, vagy nem ért maga! Maga vén marha!! Ha kicsit is bátrabb va­gyok. ott az irodában tartóz­kodó nyolc-tíz ember előtt kérem ki az öreg portás és minden öreg portás, vala­mint minden öreg nevében ezt a durva modort. De épn rígy hallgattam, mini a vál­lalat többi dolgozója, akik e minősíthetetlen kifakadis után is hízelkedve Lajoskáz- tak tovább. Mert Lajoska akármilyen magas polcon ül. semmi né­ven nevezendő esetben sincs joga megszégyeníteni, így le­hordani senkit, de főleg nincs egy öreg embert. Ha valami kifogása van a mun­kája vagy magatartása el­len, emelhet ellene kifogást, de nem így. Az idősebbektől ő nagyon is sokat tanulhat­na az emberségből. Azért, mert jelenleg övé az irodában a „legfelső” asztal, még v°m biztos, boon mindig és mindenki elhall­gatja. eltűri az Hűen. náliin! ma már szokatlan modort. — borsi — Tizenkét asszony meg egymillió forint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom