Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-09 / 106. szám
SITT, évfolyam, 106. szám. Ára 50 fillér 1962. májas 9., szerda. Koszorúzás a szovjet hősi A náci-fasizmus leverésének. Németország felszabadulásának 17. évfordulója alkalmából Wilhem Meissner, Hruscsov és Brezsnyev távirata Novotnyhoz és Sirokyhoz Moszkva, (TÁSZSZ). Nyikita Hruscsov és Leo- nyid Brezsnyev üdvözölte a csehszlovák népet abból az alkalomból, hogy Csehszlovákia 17 éve szabadult fel a német fasiszta megszállás alól. A szovjet vezetők Antonin Novotnyhoz és Viliam Sirokyhoz intézett üdvözletükben hangsúlyozzák, hogy Csehszlovákia — nagy szocialista közösség méltó tagja, a szocialista tábor egységének és összeforrottságá- nak további megerősítéséért vívott küzdelem aktív harcosa”! A szovjet vezetők hangsúlyozzák, hogy a proletár internacionalizmus Lenin elvein alapuló szovjet—csehszlovák barátság és szoros együttműködés biztos záloga a sikernek a kommunizmus győzelméért vívott harcban. (MTI) Szabadság téri emlékműnél az NDK budapesti nagykövete és a nagykövetség tagjai kedden megkoszorúzták a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. Koszorút helyezett el az emlékművön a hazánkban tartózkodó dr. Wilhelm Girnus, professzor, a Német Demokratikus Köztársaság felsg és szakoktatási államtitkára, valamint a Budapesten tanuló német fiatalok küldöttsége is. (MTI) Országos cukoripari tanácskozás; O Szolnokon A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Tudományos Egyesület cukoripari szakosztálya, a Cukoripari Kutató Intézet és az Élelmezésügyi Minisztérium Iparági Igazgatósága tegnap országos tanácskozást rendezett a Szolnoki Cukorgyárban. Az an- kéton tizenegy cukorgyár igazgatója, főmérnöke, fővegyésze tanácskozott a tudoÁ SZOT székházában kedden folytatta tanácskozását a Pedagógusok Szakszervezetének Központi Vezetősége, a felnőtt-oktatás helyzetéről és az ezzel kapcsolatos feladatokról. A beszámoló feletti vitában egyöntetű volt az a vélemény, hogy a dolgozók iskoláinak továbbfejlesztésénél is a leglényegesebb: közelebb vinni az élethez az oktatást. Hangoztatták a hozzászólók, hogy a jövőben különösen nagy jelentőségű lesz a dolgozók iskoláinak a memányos szakemberekkel a ; cukorgyártás egyik fontos fo- - lyamatáról, a létisztítási el- ; járások tökéletesítéséről. ; Tabák Lajos, igazgató üd- : vözölte a megjelenteket, majd dr. Vukov Konstantin, a Cukoripari Kutató Intézet igazgatóhelyettese és dr. < Vigh Albert, az intézet fő--! mérnöke tartott bevezető elő- < adást. A jelenlévők megálla- < pították, hogy nagyobb < mennyiségű cukor előállttá- < sának fontos feltétele a gyár- < tási cukorvesztesség csökken- ; tése. Ennek érdekében vi- j szont szélesíteni kell a kor-; szerű technológia alkalmazó- ; sát. Az ország több cukorgyá- ; rában. köztük a szolnokiban ; is új dobszűrő berendezések- < kel tökéletesítik a létisztitá-; si eljárásokat. Az eddigi ki-1 sérletek alapján megállapít- ; ható, hogy az új eljárással 1 nemcsak nehéz fizikai mun- ; kát helyettesítenek, hanem; számottevően' csökkentik a ; gyártási cukorveszteséget is, • A tudomány és a gyakorlat! képviselői állást foglaltak; szervezet 1962. évi költség- abban, hogy az új cukorgyár- ; vetését, s egyhangúlag tudó- | tási idény kezdetétől már ; másul vette az elnökség szélesebb körben alkalmaz- muríkájáról készült tájékoz- zák a legfejlettebb módszere- tató jelentést. (MTI) j két. Véget ért a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetőségének ülése zőgazdaságd vidékeken, hiszen már a falut, a mező- gazdaságot is egyre inkább a szakosodás jellemzi. A felszólalásokra adott válasz után a központi vezetőség több határozatot hozott a dolgozók általános és középiskolai oktató-nevelő munkájának fokozott támogatására, ezt követően megtárgyalta és elfogadta a szakA KISZ védnökségével A gyűlésen megjelent No- vák György, a KISZ Központi Bizottság ifjúmunkás és ipari tanuló osztályának vezetője, Vékony Jenő, a Nehézipari Minisztérium beruházási osztályvezetője, Létá- sd István, a KISZ KB. munkatársa. A város vezetőit Kapás Rezső elvtárs, a városi tanács elnöke és Brezvai István elvtárs, a városi pártbizottság munkatársa képviselte. Novák elvtárs a KISZ vegyipar feletti védnökségének jelentőségét hangsúlyozta ezen a gyűlésen — mondván, hogy minden iparág és a mezőgazdaság fejlődése is többé-kevésbé a vegyipar függvényei A védnökséggel ezért a fiatalok tekintélyes feladatot vállaltak magukra; Az építési-szerelési munkák gyorsítása mellett egyéb feladatokra is felhívta a figyelmet — így többek között az ifjúsági szervezet taglétszámának növelésére, hogy a vegyipar feletti védnökség Tegnap, műszak után benépesedett a Tiszamenti Vegyiművek művelődési házának nagyterme. Fiatalok töltötték meg, ifjúmunkások, műszakiak, akik az utóbbi időkben kifejtett munkájukkal az ország hat legnagyobb vegyipari beruházása között folyó versengésben a második helyezést szerezték meg. A KISZ Központi Bizottságának oklevelét érdemelték ki ezzel, s pénzjutalmat is kaptak. ne csak gazdasági eredményeket hozzon, hanem az ifjúság nevelésében is gyümölcsözzék. A Nehézipari Minisztérium elismerését tolmácsoló Vékony elvtárs többek között arról beszélt, hogy a második ötéves terv végére a Tiszamenti Vegyiművek kétszer annyit műtrágyát gyárt, mint régebben az egész magyar ipar. Ez a célkitűzés az új szuperfoszfát- gyár nagyarányú bővítését teszi szükségessé. Azzal a munkával párhuzamosan meg kell kezdeni és felépíteni a harmadik kénsavgyárat. Az ilyen nagy feladatok megoldása meghaladja a gazdasági vezetők erejSt, szükség van az ifjúság lendületes munkájára, segitőkészségére. Kruzslicz József elvtárs az üzem egységes pártvezetősége nevében köszöntötte a fiatalokat; — A második helyezés azt mutatja, hogy az üzemünk területén dolgozó fiatalok sokat tettek a beruházás gyorsítása érdekében, elismerésre méltó munkát fejtettek ki — mondotta; — A KISZ Köz; mti Bizottságának elismerése arra kötelez bennünket, továbbra is munkálkodjunk azért, hogy határidőre többletköltség nélkül átadjuk az új kénsavgyárat és az egyéb létesítményeket. Az idén át kell adni RÉSZLET A TISZAMENTI VEGYIMŰVEK ÜJ BERUHÁZÁSAIBÓL a szuperfoszfátgyár granu- J láló üzemrészét is. Jó lenne, S ha az ott dolgozó fiatalok t úgy munkálkodnának, hogy f az üzempróbát mielőbb meg! lehessen tartani. Kruzslicz elvtáns befejező-; sül a következőket mon- $ dotta: ♦ — A KISZ védnöksége két-' tős feladatot jelent. A beru-! házási munkák hatékonyab- < bá tétele mellett a termelő J üzemet is segíteni kell. Ezért < lenne jó, ha a régi kénsav- ; gyár fluidizáciős kemencéjét j építő fiatalok lehetővé ten- • nék, hogy az ottani üzem-; próbát mir a harmadik ne- l gyedévben megtartsák. Meg- * győződésünk, hogy a fiata- < lókban ezután sem fogunk j csalatkozni. < Ezen a gyűlésen többen fel- ' szólaltak még. Ceczei Már- í ton, a Tiszamenti Vegyimű-! vek vezetőinek elismerését j tolmácsolta. Szabó Dénes az | első helyezést elért Berentei j Vegyiművek fiataljainak < képviselője hangsúlyozta: az< itteni fiataloknak alaposan < rá kell kapcsolniok, ha a má- < sodik helyet meg akarják 5 tartani, s ha őket meg akar- < ják előzni, akkor méginkább. < Szívós .Antal KISZ szervező, < a KISZ Központi Bizottságé- < nak elismerő oklevelét átvé-' ve, arra tett ígéretet, hogy < ezután még hatékonyabb < munkát fejtenek ki. j A zárszót tartó Bihari j László, a KISZ megyei bi- j znttságának munkatársa arra < hívta fel a fiatalok figyel- í mét, hogy ne csak a látvá- j nyos akciókba kapcsolódja- I nak be, hanem apró feladatokkal, így például munka- ! területük rendben tartásával is készséggel foglalkozzanak. Emlékeztette a fiatalokat arra* hogy a szuperfoszfát-; üzemet határidő előtt négy ; hónappal, s 9 millió forint ; költségmegtakarítással adták át; Hangsúlyozta, az ilyen munka váljék gyakorlattá a többi munkahelyen is. (S. B.) : Gondolatok a győzelem napján íí ármily fájdalmas, emlékezni és emlékeztetni Jcell azoknak, akije éltek akkor. Mindannyiunknak, akik úgy gondoltuk 1945 tavaszán, hogy elmúlt, örökre elmúlt a lidércnyomás az emberiség melléről. A Reichstag ormára kitűzték a győzelem vörös lobogóját: a fasiszta fenevad elpusztult, a háború befejez ződött. Olyan egyszerűnek látszott akkor minden, olyan világosnak, annyira magától értetődőnek, Moszkva és New York, Párizs és London, Brüsszel és Varsó, Széfül és Budapest örömmámorban ujjongott. Béke! Az első világháborút követő években feljegyezték Clemenceaunak, a T igris-nek mondását: „Egy ember halála súlyos tragédia lehet. Százezeré — csupán statisztika”. De Clemenceau maga a megtestesült imperializmus volt és szavai éppoly cinikusak, mint mindenkié, aki hasznot húzott az emberek véréből, aki harácsolt — akár kicsiben, akár nagyban — az emberiség nyomorából. Mi azonban nem harácsoltunk és a statisztikai adat: harminc millió — ez a mi apáink, testvéreink, fiaink és asszonyaink. Győzelem. Sokan elfeledték, sokan pedig szeretnék elfeledni, mi rejtőzik a szó mögött, amely élményből lassacskán száraz ténnyé szürkül a történelemkönyvek lapjain. Győzelem — számunkra, magyarok számára — ez azt is jelenti, hogy jóformán nem volt család az országban, amely ne siratta volna valakijét. Majd há- romnegyedmilUó magyar pusztult el a háborúban. Mégis soha népnek nem volt még akkora szeren- cséje, mint nekünk, hogy elveszítettük a háborút, amelybe uraink belehajszoltak. Mit várhatott a győzelemtől az ország, amely a barna birodalom utolsó csat- lósa volt? Mit várhat a vesztes a békétől? A történelem 1945-ig nem cáfolta meg a rómaiak szállóigéjét: „Jaj a legyőzöttnek!” De a Magyar Királyságot, a fasiszta Magyarországot a Szovjetunió hadserege zúzta szét, és világossá vált, nemcsak a magyar nép nem azonosította magát uraival, de a Szovjetunió sem tett egyenlőségi jelet a magyar nép és a magyar fasizmus közé. (1 yőzelem a fasizmus felett — ez hozta meg szá- munkra annak lehetőségét, hogy valóra■ váltsuk szabadságharcos őseink, Dózsa és Petőfi, Kossuth és Táncsics és 1919 álmait. Ez a győzelem teremtette meg a lehetőségét, hogy úgy éljünk, ahogy élünk. Hogy azzal példálódshassunk fiainknak: „Bezzeg, amikor én gyermek voltam...”- Es örüljünk, hogy bosszankodhatunk rajta: nem érti a gyerek, hogy milyen nyomorúságosak azok az idők és azt sem érti, miért eme. legetjük annyit, amikor ma minden egészen más ebben az országban. Emlékezni kell és emlékeztetni. Az idő gyorsan elmossa az emlékeket. Gyönyörű lenne, a legszebb dolog lenne, ha hagyhatnánk, hogy betakarjon mindent, hogy úgy elfeledjük az egész múltat, mintha sohasem is éltük volna át. Felejtenünk kellene. A rémséget, amit úgy nevez* tek: gázkamra, sterilizáció. A szörnyűséget, amit úgy hívtak: Lidice, meg Oradour Sor Glane, A barbárságot, aminek azt a nevet adták: gestapo, meg csendőr* ség. Mindent elfelejteni a Mária Valéria-teleptől a munkanélküliségen és a fajüldöző törvényeken át a helyszínen való felkoncölásig, a király nélküli királyság, tenger nélküli lovastengerészétől a talajgyökeres rögvalóság nemzetvezetőjéig — mindent, mindent. De ezt nem lehet elfelejteni. A békét kaptuk a győzelemtől. Ügy vágytunk rá, ahogy nem áhítozott még gyermek az anyja szerete- tére, ahogy nem épekedett még sivatagi vándor viz után. Tizenhét esztendő múlt el azóta. Még élnek « szemtanúk. Élnek a megholtak testvérei, fiai és leányai, még nem hervadt el a virág a hősök sírján, akik maguk mindenével vették nekünk a nyugalmat, biztonságot. Azóta néhányszor ismét a háború szakadékának szélén táncolt a világ. Azóta Nyugaton ismét úgy vélik, hogy a pénznek nincs szaga, s a legkifizetődőbb árucikk az emberi vér, a legbusásabb hasznot hajtó üzlet a háború. Azóta a rémségek, szörnyűségek, a barbárság vérebei újra készülődnek. Azóta láttunk fényképet a brit királyi haderő délceg zsoldosáról: levágott emberfejét markolt a hajánál fogva trófeaként. Láttunk képeket az OAS áldozatairól, az amerikai zsoldosok kubai „vitéz” tetteiről, és láttunk -fényképeket gyakorlatokról: a Bundeswehr katonái próbálták, hogyan kell falhoz állítani a polgárokat s a régi bevált recept szerint tarkón lőni — és láttunk fényképet a püspökökről, akik beszentelték az új banditák fegyvereit... Nem rajtuk múlt, hogy nem lángol a világ. Rajtunk, a béke erőin múlt, hogy béke van, hogy újra és újra odakényszerítettük őket a tárgyalóasztalhoz. Rajiunk, mindannyiunkon áll vegy bukik a béke ügye. Azon, hogy elég erősek legyünk ismét oda és újra odaültetni őket a tárgyalóasztalhoz, hogy elég erősek és elég egyek legyünk: rossz üzletnek számítson háborúba bocsátkozni velünk. A népek milliói, akik képesek leszorítani a gyújtogatók öklét — egyekből tevődnek össze. Belőle, belőlem — mindannyiunkból bármilyen nemzetiségűek legyünk, akik akkor éltek és akik azóta születtek. Emlékezni kell és emlékeztetni. Zalka Miklós
