Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-08 / 105. szám

1962. május 8. R70LN0K MEGYÉT NÉPLAP 3 Akik a nyárra készülnek Sokára érik még vágásra a kalász, de az aratás gondja már rátelepedett a traktoro­sok vállára; Azok sem kéret­ték magukat, már hozzáfog­tak a nyári gépek kijavításá­hoz szinte minden gépállo­máson. így Tószegen is. Hogyne igyekeztek volna, mikor a nyolc környékbeli tsz gabonája vár rájuk. — Csak 6450 holdra kötöt­tek velünk szerződést — mondja ROCH GÉZA. igaz­gató. — de hogy ezenkívül mennyit kell még learat­nunk, azt nehéz lenne előre megmondani. Jelenleg dolgozóik egyré- sze végzi a gépjavítást, a töb­biek a növényápolásban se­rénykednek; A javítás pa­rancsnoka SZABÓ FERENC, műhelyvezető. — Sok a dolgunk, most ép­pen 13 kombájnt. 27 cséplő­gépei; 4 rendrearatót. 3 rend­felszedőt; .. — és még sorol­ja hosszan — kell rendbe­szednünk: A műhelyben 20—25 em­bert találtunk munka köz­ben. KÓSIK FERENC, trak­toros éppen egy rozoga kom­bájn alkatrészeit cserélte. — Tavaly ez volt az én gé­pem, de a télen még két má­sikkal együtt selejtezték; Most mégis kijavítjuk — megéri. Igaz, hogy a három rossz masina rekonstruálása 300 munkaórát meg ezer forintot vesz igénybe és mégse vágja le soha a gabonát, de a bor­sóhoz azért még nagyon jó lesz; ügy javítja meg Kósik Fe­renc* mintha ismét azon aratna, pedig tudja, — új szovjet gépet kap a nyárra. Ä javítás határideje, júni­us 19. — Addig biztos befejezzük, talán még előbb is —• mond­ja idős SZABÓ JÓZSEF, mi­közben a kormányszerkezetet vizsgálja; Persze célprémiumot is kapnak és ez sem közömbös. Kombájnonként 350 forint, egy cséplőért pedig 200 fo­rint, melynek ötven százalé­ka javítás után, a másik fele meg aratás után lesz kifi­zetve. — Nem a jutalom számít — jegyzi meg Józsi bácsi, Batu khán nevét nem csak a história tartja számon, alig­ha akad olyan ember, aki ne ismerné. Batu pusztítva végig hazánkat, majdnem nyolcszáz esztendeje. Hanem most egy jelenkori Batu khán bukásáról esik szó, ne­vezetesen Batu Pálról, a fo gatosok brigád vezetőj érői: Alig egy hónapja volt csak a közös tagja* amikor már így emlegették. Ó tehetett róla; Igaz, reg­gelente ó volt ott elsőnek az istállónál, de ha nem stim­melt valami, igencsak elga- loppirozta magát. Magyarán mondva: ordított, ahogy a torkán kifért, csűrte* cifráz­ta, hogy a végén maga sem tudta, hogyan is kezdte. Az emberek persze nem vették szívesen az abajgatást. Iga*** ők tették meg brigadérosnak* dehát ez nem ok arra, hogy mindenért csak kiabáljon ve­lük, ne légyen halk szavasé. Ment is a deputádó az el­nökhöz, de annak kisebb gondja is nagyobb volt, mint ezzel bajlódni, leltár, terv- készítés, igénylések, értekez­letek, hát gyorsan elintézte a dolgot: — Neveljétek meg! Ezzel ugyan nem lettek okosabbak, de a deputádót befejezettnek tekinthették. Valahogy azután megcsende­sedett a dolog, a sok munka eltemette. Beletörődtek az emberek. Hanem amikor He­ver Pista hozzájuk került. — mert dolgoznék én anél­kül is. Szeretem a szakmát, nem is tudnék mást csinálni. Nem lehet elhallgatni, hogy Szabó bácsi 12 éves ko­rában kezdte a mesterséget, gépész volt az apja, a nagy­bátyja, meg a négy testvére is — valóságos gépész dinasz­tia. A gyerekeiből csak azért nem nevelt gépészt, mert „szerencsétlenségére” — (kér ezt ne is írjam meg) — lány­nak születtek; — De a középső mégis gé­pészhez ment feleségül — mondja elégedetten. Józsi bácsi két év múlva betölti a hatvanat, akkor nyugdíjba mehetne. — Nem vagyok én még olyan tehetetlen — tiltakozik. •— meg aztán szükség van rám. Sok régi tanítványa dolgo­zik a műhelyben, köztük 30—40 évesek is találhatók — és persze itt vannak az ipari­tanulók, a legfiatalabbak; Nagy szorgalommal dol­goznak ők is. Többségük ez évben vizsgázik, szeretnének azután is itt maradni a mű­helyben, most kel] megmu­tatni, mit tudnak. A 16 éves NAGY ZOLI éppen egy csép­lőváz szerkezetét „ragasztja” — észre se veszi, hogy oda megyünk, s majd elüt a nagy, tűzetszóró hegesztőpisztollyal Jut a tanulókból a kisegí­tő (esztergályos, asztalos, ko­vács, villanyszerelő) részle­gekbe is* Mindegyiknek segít és mindért felelős BERÉNYI MIHÁLY, minőségi ellenőr. Nagyon új még a beosztásá­ban, nemrég hagyta cserbe a motorszerelést. — Csak a javítás befejezé­séig leszek itt — mondja* — addig az én gondom lesz, hogy minden gépbe csak jő alkatrész kerüljön, jól besze­relve. Persze, ilyen sok, hozzáértő műhelymunkás mellett ez nem jelent nehéz feladatot. S mire eljön a nyár. nyu­godtan munkába indulhat minden aratógép és kombájn, az aratásban nem lesz fenn­akadás. — Fehér — Félmilliós bevétel kisállatokból A debreceni műút mentén, a fegyverneki Vörös Csillag Tsz baromfitelepén százával tenyésztik a fehér egereket, fehér patkányokat és a ten­geri malacokat, a különböző tudományos intézetek, labo­ratóriumok részére. Alig egy éve nevelik a kí­sérleti állatokat. Tapaszta­lataik azt igazolják, hogy ki­fizetődő a tartásuk. Nem ta­karmány- és munkaigénye­sek, mindössze két ember kell a gondozásukhoz. A ter­melőszövetkezet félmillió fo­rint bevételt irányzott elő ebből az üzemágbói. Bedics Sándor gondozó szerint azon­ban jóval több lesz ennél. A fehér egerek és patká­nyok még igénytelenebbek. Megszámlálhatatlan sokan vannak; Az anyák 8—10-et fialnak és kéthónapos kor­ban adják át A piros szemű kis állatokat zárt ketrecek­ben tartják, nehogy meg­szökjenek. Kifizetődő a tar­tásuk, mert a két dekás ege­rekért 5,60 forintot, a húsz- dekás patkányokért pedig 10 forintot fizet az átvevő. A fiatal gondozó kifutót épít most a tengeri mala­coknak, mert szeretik a nap­fényt. Alig egy hónapja fog­lalkozik az állatokkal, de máris megszerette őket. Bedics Sándor, a tengeri malacok gondozója Jelenleg 541 tengeri malac — köztük 330 anya — fut- károz az ólakban. A külön­böző színű, sárga, fehér, tarka állatok sokasága érde­kes látvány. Gondozójukat megismerik, de félnek az idegenektől. Örökké rágcsálnak, sok füvet és kevés zabot esznek. Egy-egy anya tizet fial évente, s ezek 2,5 hónapos korukig hat kiló abrakot fo­gyasztanak. Ugyanakkor 60 forintot kap minden állatká­ért a szövetkezet. BATU KHAN BUKÁSA újra ügy tett a dologból: Pis­ta a gyárat hag'Ta ott, e mivel a szakmájában nem akadt munka, lévén lakatos, beosztották a foga tusokhoz, míg neki való munka kerül. Már az első reggel összekoc­cant Batu khánnal. Az Öreg ott vizslatott körülötte, s se­gítség helyett azt leste, mi­kor köthet bele, s az első tétova mozdulatnál már har­sogta is: — Szaporábban te! Nem gyár ez, hogy megcsinálja más helyetted! Erre persze Hevér Pista igencsak fel hörrent: — Életében nem volt ma­ga gyárban! Mit tudja akkor* mi van ott... Batu khán már vágott is volna vissza* de Pista ott­hagyta; Ettől kezdve nem na­gyon állhatták egymást. Egyik reggel* amikor be­ért a majorba Batu Pál* meghökkent; Mindig ő érke­zett elsőnek, most meg már mindenki ott sürgölődött a lovak, s kocsik közt* nem együk már be is fogott. Né­zett, pislogott, nem értette a dolgot, de úgy tett, mintha nem is érdekelné. Kiabált, szitkozódott, közben elso­rolta, kinek mi a dolga, 9 aztán amikor ő is befogott* kiadta az ukázt: — Mehetünk, emberek. Elsőnek indult kifelé, de alig fordult rá a majorból kivezető útra, nyekkent egyet a szekér, s majdnem lebuc- kázott a bakról. Míg vissza­nyerte egyensúlyát, már ki is eresztett fél napra való szitkot. Nézi, nézi, hát bi­zony az egyik kerék eleresz­tette a tengelyt, hasra puf­fanva ott hevert a porban. A többiek ott zörögtek el mellette, persze, nem szó nél­kül: — Mi van, Pali? — No, pont a brigadéros... — Meg kell ám nézni, mi­re ül föl az ember... Ette a méreg, dehát mit szólhat vissza? — Menjetek csak, a Tü- ZÉP-nél találkozunk... Helyrerakta a kereket* a csapezeg pottyant ki, azért esett a baj. Hajtotta magát, s alig késett él a többiek­től Amikor lerakták a te­lepről hozott féglát, rágyúj­tottak, s mintha erővel ott akarnák tartani, össze-vissza kérdezgettek tőle mindenfé­lét az emberek. Ügy kellett véget szakítani a beszédnek, intett, hogy elég volt, dolog­Arany László párttitkár mondja róla: — A régi gondozót te kel­lett váltani, mert csak a munkaegység-részesedést néz­te, az állatokat meg elha­nyagolta. Pedig nincs sok munka velük. Annál több lelkiismeretességet és köte­lességtudást igényel a gon­dozásuk. Néhány hónap óta kísér­leti nyulakat is tenyészt a szövetkezet. Száz anyát kap­tak a szerződő féltől, melyet a szaporulatból adnak vissza. Rövid idő alatt az anyák ra. S mintha csak a sors akarná megtréfálni, ugyan­ott, mint az előbb, megint elült a székén.. Megint hasra puffant a ke­rék. Pulykavörös tett. A töb­biek már fújták: — Hát ezt szépen föltet­ted... — Már megint a brigadé- ro®-.. — Hamar munkának ez az eredménye... Megvilágosodott benne a dolog. Ezek kicsinálták. Reg­gel korábban jöttek... az előbb elcsalták... a méreg­től alig tudta kipréselni aj­kán a kérdést: — Melyikőtök volt? Azok hallgattak, majd meg­szólalt egyikük csendesen: — No lám, tudsz te beszél­ni halkabban is... — És elkocogtak a szeke­rekkel. Ö meg úgy érezte magát, mint egy leseidott gyerek. Amikor egy hét múlva visszajutott a fülébe, hogy az elnök megmosta nagyon Hevér Pista fejét, mert é csinálta a többiek tudtával a dolgot, nem érzett haragot a fiú iránt. És csendesebb lett, mint azelőtt bármikor. S a többiek, akik csak a szemébe hívták Pálnak, vagy Pali bácsinak, egy idő után a háta mögött is így emle­gették, a feledés pora kezd­te betakarni a cseppet sem hízelgő csúfnevet, a Batu khánt. Mészáros Ottó 400 kisnyúllal szaporították az állományt Kissé furcsán hangzik, de a fegyverneki Vörös Csillag Tsz patkányirtással is fog­lalkozik. Szerződést kötöttek a megye termelőszövetkeze­teivel és negyedévenként vadászgörényeikkel és pat- kányozó kutyáikkal megláto­gatják a közös gazdaságokat. Ha a baromfitelepen vagy a sertésólakban elszaporod­tak a rágcsálók, soronkivül is meglátogatják a szerződő feleket. Hajdú János, a patkány- irtás mestere mesélte: — A tiszaszentimrei Hala­dás Tsz-ben legutóbb 180 patkányt pusztítottak el. A kísérleti állatok tenyész­tése a fegyverneki szövet­kezeti gazdák leleményessé­gét Is igazolja. Miközben nem feldkeznek meg a ser­tés- és baromfitenyésztésről — kevés ráfordítással magas jövedelmet érnek el a gyó­gyászati célokat szolgáló kis­állatok szaporításával. — máthé — Ideiében szólunk: Won meg Szo'nokon in a szobosziói gyors! Kevéssel ezelőtt hosszal)!; cikkben foglalkoztunk az e hó végén életbe lépő új vas­úti menetrenddel. Hajdúszo­boszló üdülővendegeinek ké­nyeimére Budapest és Debre­cen között új gyorsmotor-vo- nat indul, mely a két végál­lomás között csak a fürdőhe­lyen áll meg. A menetrendkönyv még írem jött ki —, némi módosí­tásra még látunk lehetőséget. Javasoljuk a MÁV menet­rendszerkesztő bizottságának, tegye lehetővé, hogy a szo- boszlói gyors Szolnokon is megálljon — egyetlen percre. Ezt ajánlva nem a megyei sovinizmus szól belőlünk. Gondolunk ellenben arra. hogy Szolnok megyei szék­hely Is, fürdőváros is. Emlé­keztetünk arra, hogy Hajdú­szoboszlóra nem csupán a fő­városból igyekeznek üdülök, de az ország minden részé­ből, — tehát a Jászságból, a Viharsarok felől. Szeged kör­nyékéről. Ezek a pihenni ké­szülők útjuk során feltétle­nül érintik Szolnokot, s bi­zonyára bosszúsan pillantgat- nának az orruk előtt megál­lás nélkül tovarobogó gyors- motor-vonat után... Szaktanácsok Védekezzünk a kukoricamoly ellen A KUKORICAMOLY sok tápnövényű kártevő. Nálunk elsősorban a kukoricát, ezen­kívül a kendert, cirkot, nap­raforgót, kölest és a dudvás- szárú gyomnövényeket káro­sítja* A kukoricamoly kifejlett lárva alakban telel át, több­nyire az illető növény szárá­nak alsó részében. Tavasszal a lárva nem táplálkozik, csak felkészül a bábozódásra, ami a hőmérséklettől függően ál­talában május hó végén kez­dődik, amikor a hőmérséklet a 16 C fok felé emelkedik és a pára tartalom is magas. A kukoricamoly lepkéi szürkületkor repülnek: A nősténymoly nagyobb testű, potrohája vastagabb, mint a himnek. Testhossza 13—15 mm. Szárnyainak alapszíne aranysárga: Az elülső pár szárnyon 4, az alapszínnél sötétebb haránttól futó cikk­cakkos vonal található; A hátsó szárnyak világosabb színűek, sárgás-szürke ámya- latuak. Két zegzugosan hala­dó sötétebb színű rajzolattal. A szárnyak szélei rojtosak. A himmoly szárnyai sötétebb színűek, kissé ibolyás árnya­lattal. Az első szárnyak el­mosódott halványsárga sáv­val és rojttal rendelkeznek. A hátsó pár szárnyak vilá­gosabb szürkés színűek, kö­zépen világos sávval. A KIREPÜLT lepkék a nappalt eleinte sűrű növény­zettel borított helyeken (lu­cernás) töltik és csak később vonulnak a kukoricásba, ahol a kukoricalevelek foná­kén húzódnak meg. Ha a ki­kelés helyén a lepkék a to­jásrakásra alkalmas helyet találnak, helyben maradnak, (lásd a községhez közeleső te­rületeken); A lepkék kirepülésük után 4—5 nap múlva megkezdik a tojásrakást, ami 2—3 hétig tart. (Többnyire ez a kukori­cacímer hányásával esik egy­be.) A tojásokat lapos cso­mókban 10—20-asával, tető- cserépszerűen a levelek fo­nákjára rakják, s felületüket gyorsan száradó váladékkal vonják be. A tojásokból 1—2 hét múlva bújnak elő az ap­ró. alig észrevehető lárvák. A tojásból kibújt lárva kez­detben szőrös, kifejlődve tollcséve vastagságú 2—2,5 mm hosszú, szürkés-barna, hasa csontfehér, feje és nyak­pajzsa sötétbarna, a testszel­vényeken harántsorban bar­na színű pontok találhatók* A fiatal lárvák rövidesen berágják magukat a növény­be, főleg a virágzatba (eim- mer) levélnyelekbe és ott táplálkoznak. A megfúrt cim- merek könnyen letörnek. A fiatal lárváknak nagy a ned­vesség igénye, és a fény iránt érzékenyek; Csapadékos Idő­járás kedv®: a moly élszapo­rodásának: A kukoricamoly lárvája a növény belsejében fejlődik tovább. A lárvák a szár belsejében szétszóród­nak, és mindegyik külön já­ratot fúr magának. Furkálás közben az embrionális álla­potban lévő csöveket is tönk­reteszik. Ilyenkor ürülékük és rágcsálékuk szürkés, fehér morzsalék alakjában köny- nyen felismerhető a befűró- dás helyén: Később a lárva a fejlődő csövek nyelébe, majd a csuhéjba és a csuhéj- levelek alá a szemek közé rágja be magát, és végzi a kártételét. Évente a kárté­tel több millió forint is le­het. Az egyes táblák 70 szá­zaléka is megfertőződhet: AUGUSZTUS hónapra a legtöbb lárva már teljesen kifejlődött, beszünteti táplál­kozását és telelésre a szár al­só részébe húzódik: Újabb megfigyelések szerint a me­legebb vidékeken a lepkék egyrésze még ősszel kirajzik és kialakul a második nem­zedék. A 36 089/1952. FM. számú rendelet és a 90/1953; FM. számú utasítás a kukorica­moly elleni védekezést köte­lezővé teszi. Védekezés: A kukoricaszá­rat közvetlenül a föld felszí­nén, a gyökémyak alatt kell levágni. — legjobb besilózni — mert így a lárvák elpusz­tulnak; A be nem silózott ku­koricaszárat május hó 15-ig el kell égetni, vagy el vermel­ni* Tetőnek, kerítésnek fel­használni nem szabad. Csizmadia László Szolnok megyei Növényvédő Állomás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom