Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-06 / 104. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. május 6. Hány ezer-j matör fotós barátom nemzetközi pá- lyázatra készül. A pályázat címe: Korunk asszonyai. Témája: minden olyan művészi kivitelű foto, amely jellegzetesen kifejezi, hogy alanya a XX. század második felének szereplője. Ezt hallván tippelek én is egy témát, ami egyedülállóságával a pályázat esélyese lehet. Törökszentmiklóson él Szécsi Ferenc traktoros özvegye kétesztendős kislányával. Férje halálát — mint lapunk megírta — szerencsétlenség okozta. S az asszony kislányával egyedül maradt. Ám a temetés után a Pony okai traktorosbrigád, férjének egykori munkatársai felkeresték az ifjú özvegyet, s közölték, őt és lányát a brigád örökös tagjává fogadják. Tizenhatan segítenek neki és úgyszólván mindenben. A háztáji kukoricaföld művelésében, a költözködésben, a nyugdíj kijárásában, a gyermeknevelésben. Ahogy elmondom a történetet, várom, mint kapja meg az ihlet a fotóst. Nagyon szép, csak azt ne higyjem, hogy egyedülálló téma — válaszolja. S ő mindjárt történettel viszonozza segítőkészségemet. Személyes élményét adja át. Kislányát az egyik budapesti gyermekkórházban gyógyították. Ugyanott egy fekete kislány, egy mulatt gyerek várta gyógyulását. Megérdeklődte, kinek a lánya? A Budapesti Bizományi Áruházé. S hogy nem értette, elmagyarázták. Talált gyerek. Apját, anyját senki nem ismeri. Üj szülei éppen ötszázan vannak. Ennyien dolgoznak a bizományi áruházban, amelynek kollektívája a gyerek élelmezését, ruházását, kórházi költségeit, nevelését magára vállalta. Az áruházi dolgozók mindegyike fizetéséből havonta egy-egy forintot, vagyis havonta ötszáz forintot takarékba tesz a gyerek nevére, a majdani kelengyére. Nem egyedüli a törökszentmiklósi Po- nyokai-brigád nemes tette. Nagyon sok hasonlóról tudunk. A szolnoki Ságvári körúton egy betegeskedő özvegy házi ellátását önkéntesen vállalták a lépcsőház- beliek. A férfiak tüzelőt hordtak fel, begyújtottak, az asszonyok kitakarítottak, kimostak a beteg özvegyre. A sajtóban megszámlálhatatlan esetről olvasunk, amikor egy-egy gyerek örökbefogadásáért százan, többszázan versengenek. Láttam Jászdózsán, hogy az egyik szövetkezeti gazda családjában milyen gonddal nevelnek egy örökbefogadott cigánygyereket. Pedig a cigánysággal szemben még ebben a faluban is van előítélet. S ezzel számolva, ennek ellenére vállalta a barnabőrű pici dajkálását, emberré formálását a jászdózsai parasztcsalád. Jk/legszokott dolog, hogy a munkahelyi kollektíva összefogjon valamelyik munkatársuk családi házának felépítésére. Az sem ritkaság már, ha huzamosabban ' etegeskedik a brigádban valaki, az ez dőre kapott jutalmat, prémiumot vele is megosztja a brigád. A Tisza Cipőgyárban és a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál mondták el azt a szinte teljesen azonos két történetet, hogy a dolgozni nem tudó brigádtag betegsége idején elvégezték helyette a munkát a többiek, és a beteg fizetését ugyanúgy megkapta. Kis úttörők milyen buzgalommal járnak maguk- ráhagyott öregeket gyámolítani. Szintén minden úttörőcsapatnak van ilyen patronált öregje. Mennyi szép történet, mennyi nemes cselekedet, hallja, látja az ember és sok minden eszébe jut. Az első történet — érzékenységtől, lelkiélettől függően még megforrósította a szívet. A másodikat, a harmadikat, az ennediket már csak jól esik hallgatni. Es hovatovább e mélységesen emberi megnyilvánulások magától értetődő, hétköznapi tettek lesznek. Senki nem talál majd abban szenzációt, hogy áldozatokat vállalunk, önzetlenségre vagyunk képesek egymásért. Eljön ez az idő, vagy kicsiben, csírájában már itt is van. A kommunizmus erkölcsi kódexének egyik tétele: „Az ember, az embernek barátja, elvtársa és testvére”. Még alig hagytuk magunk mögött azt a társadalmi rendszert, amelyben szintén létezett egy ilyen, ember, az embernek... törvénye. De az így hangzott: ember, az embernek farkasa. Igaz, hogy nem mondták ki nyíltan. Helyette a szabadgazdagodás ideológiáját hirdették. Azt, hogy a kapitalizmus „nyílt társadalmában” mindenki számára szabad az út az érvényesüléshez, a meggazdagodáshoz. De ha az egyik ember meggazdagszik, tönkremegy a másik. Űj gazdagodás csak új szegényedés kapcsolatában jöhet létre. Azt hirdették: az életrevaló ember gazdagszik, az életképleien szegényedik. Ebből az következett, ne törődj a másikkal, próbáljon az is maga szerencsét, te csak a magad meggazdagodásával, a magad érvényesülésével foglalkozz. Tömören így hangzott: kaparj kurta, neked is lesz. Es a leszért kaparták, marták egymást az emberek. /t kommunizmus azt hirdeti: Az együt- tes érvényesülés hívei vagyunk. A társadalom javaiból mindenki részeljen, de egyenlően. Már a szocializmusban is össztársadalmi meggazdagodást akarunk. A gazdagságnak nem vagyunk ellenzői, de csak akkor, ha mindenki velünk együtt gyarapodik. Ebből következik, és ez az alapja annak, hogy manapság sokezer Ponyokai él ebben az országban. Es hogy a gazdaságilag is gyarapodó szocializmus egyre-másra szüli az ilyen nemes tetteket, amelyek nem is számítanak már hőstetteknek, velejárói, hozzátartozói az új társadalmi rendnek. BORZÁK LAJOS Tudomány az iparért Iparunk gyors fejlődésének jelentős záloga az a szé- ’skörű tudományos kutató munka, melyet kiváló elmé- ti szakembereink az egyetemeken és a különböző tudományos intézményeknél folytatnak. Az itt folyó kutatás zoros kapcsolatban áll a gyakorlattal. Az üzemek külön- 3ző megoldásra váró problémáikkal gyakran felkeresik •/. egyetemeket. Az így kialakult gyümölcsöző együttmű- .Idősnek eredményéről számos példa tanúskodik. Riporte- ünk az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem né- sány tanszékén folyó munkáról számol be. Ez a kísérlet az építőipar egyik problémáját oldja meg. Szegélyborda nélküli, kétszeresen görbült vasbeton tiéjszerkezetét stabilitási határerejének vizsgálatához kerítik a kénen látható modellt a hidénítésl tanszéken. Május 9 én béke nagygyűlés Szolnokon A Szakszervezetek Megyei 1 Tanácsa és a Hazafias Népfront megyei bizottsága a fasizmus felett aratott győ- ! zelem 17. évfordulója alkalmából május 9-én délután 18 órakor béke nagygyűlést tart a Ságvári Endre Műve- j lődési Ház színháztermében. Megnyitót mond Dr. Lévai Károly, a gyűlés előadója Kádas István, a SZOT Nem- ; zetközi Kapcsolatok Osztá- I lyának vezetője. A gyűlésen részt vesznek a május 1-re hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációk és a szovjet alakulatok helyőrségének képviselői is. A gyűlést követő kultúrműsorban közreműködnek a szovjet helyőrség és a Ságvári Endre Művelődési Ház kultúrcsoportjai. « Az öcsödiek is békegyűlést tartanak Május 9-én este 7 órakor a nőtanács rendezésében tartanak békegyűlést Öcsödön, amelyen Kiss Ferencné, a budapesti XIV. kerületi párt- bizottságtól érkező előadó méltatja a fasizmus felett 17 évvel ezelőtt aratott győzelem jelentőségét, a béke megvédéséért folytatott harcot. vA „kukás“ brigád Kora hajnalban kezdték a munkát. Az idő sürget, s ők tudják jól, ha teljesíteni akarják mindazt, amit terveztek, akkor idejében el kell végezniük a répa sara- bblását, egyelését — egyszóval: minden tennivalót. Most joggal kérdezhetné bárki, hogy írásom címe egy „kukás” brigád munkájának Négy mázsa ötven kiló cukor az... — számolgatja a brigádnak a prémiumként járó jövedelmet özvegy Vágó Lajosné ismertetését ígéri, s mégis a cukorrépával kapcsolatos munkákról elmélkedem. Ugyanis tudvalevő, hogy a dohánytermesztőket hívják kukásoknak. (Ezt az elnevezést még a summás időkből hozták magukkal a dohányosok.) Egyszerűen arról van szó. hogy a fegyvernek: Kossuth Termelőszövetkezet kukásai a dohány mellett más munkát is vállaltak a gazdaságban. Pontosan hat hold cukorrépa, tizenhat hold kukorica, két hold takarmány- répa föld megmunkálását. Győzik-e így a vállalt munkát? Természetesen. Tizenhatan dolgoznak a brigádban — s nem is akárhogyan. Ezt Jakab János mondta — márpedig az ő véleménye elfogadható, . mivel ő felel a, kukások munkájáért, 6 a brigadéros. Most Is, hogy a dohány palántálását már befejezték — 20 holdon tették földbe a gyenge növényeket — a cukorrépaföldön dolgoznak. A termelőszövetkezet vezetősége 130 métermázsás átlagtermést tervezett cukorrépából a tervkészítéskor, 255 hold átlagában számolva. Ezzel szemben a kukások elkészítették a maguk külön kis tervét. Eszerint... — Százötven-százhatvan métermlzsás termést kell elérnünk — mondja Jakab János. — így kapunk majd szépen prémium-cukrot. — Mennyit? — A megállapodás szerint, ha a tervet eléri a termés, minden métermázsa után fél kiló cukor illeti meg azt, aki művelte. Jelen esetben bennünket. — Aztán minden hold után még 40 munkaegység is jár... — toldották meg a brigádvezető szavait az asz- szonyok. Most már érdemes volt számot vetni, körülbelül 150 métermázsás termés után mennyi cukrot kapnak... — Négy mázsa ötven kiló cukor az... — számolgatja özvegy Vágó Lajosné. — Plusz a hat hold után járó 240 munkaegység. Elég szép summa ez... — Mikor kezdték meg a sarabolást? — Nemrégen... — Két hete vetették ezt a répát... — És máris ilyen szép? — Még szebb lenne, ha nem kapott volna olyan sebes esőt... nézze, milyen kemény a föld... — Elegünk is lesz, mire végzünk... 150—160 métermázsás termést kell elérnünk — mondja Jakab János — Befejezik a héten? — Már szombatra... Szerencsémre éppen kiértek a tábla végére, s így egy csendes cigaretta-szünetben folytathattuk a megkezdett beszélgetést, Csak úgy, a kapára támaszkodva vidámabban folyik a szó... csak könyebben csattan egy-tkét tréfa. Különösen, ha özvegyek is vannak a brigádban. Idős korban is gondolhat párválasztásra az ember. Nem igaz? S ez nem megy minden kötődés nélkül. Amikor azonban komolyabbra fordul a beszéd, máris arról vitatkoznak; helyesen járt-e el a vezetőség, amikor 800 négyszögöl földben állapította meg a háztáji területet. — Nekünk a legnehezebb, akik egyedül élünk — írv az özvegyek. — Akik többen dolgoznak, azok megkapják az egy holdat. Azok jól járnak. — Mi is hoznánk a férjeket a közösbe, ha volna. — Legalább ezerkétszázat adnának. — No, majd a szombati közgyűlésen megvitatjuk... S már indultak is tovább, elbúcsúzván a váratlan látogatótól. Annyi megjegyzést azonban még megkockáztattak, hogy: — Akinek dolga van, az nemigen1 ér rá beszélgetni. Igazat kellett nekik adnom ebben. Mert hisz attól valóban nem nő meg a répa, ha csak szóbeszéddel töltik az időt. Márpedig ha ők egyszer elvállalnak valamit, azt teljesítik is. — Ezért dolgozik szívvel-lélekkel nyugdíjas létére Zábróczki Sándor bácsi is. Meg se tudna lenni már a kukások nélkül. G sem és a többi férfiember, s az asszonyok sem. összeszoktak már ők az évek hosszú sora alatt. S míg jómagam kifelé igyekeztem az útra a répa- földről, jólesően láttam, hogy nemcsak a dohánykertészek dolgoznak itt szorgalmasan. Több mint százan hajladoztak a sorok között... Amint hallottam, majd egymillió forintot hoz a szövetkezetnek a cukorrépa. (Ha csak valami időjárási viszontagság közbe nem jön.) Szép ■ pénz ez! Mit jelent ez az elszeg? Magasabb jövedelmet mindenkinek... s talán egy új épületet... egy új gépet... Mindenesetre olyat, amivel a a közös boldogulását segítik elő a „kukások” a szövetkezet valamennyi gazdája. Szöveg: Varga Viktória Fotó: Csíkos Ferenc Dolgozik a „kukás” brigád Átadták a R Vasércdúsító Művet Rudabányán kormányzatunk 315 millió forintos beruházással korszerű vasérc- dusító művet építtetett. A vaséredusító ünnepélyes átadására szombaton került sor. Czottner Sándor nehézipari miniszter ünnepi beszédében tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány üdvözletét az üzem építőinek, dolgozóinak. Elmondotta, hogy az új gyár építéséhez jelentős segítséget nyújtottak a magdeburgi Ernst Thaelmann művek dolgozói. Az új gyárban 1963- tól évente négyszázezer tonna gyenge vastartalmú pát- ércet dolgoznak fel. A dúsításnál visszamaradó meddő anyagból kinyerjük a hazai felhasználásra szükséges ba- rit-menyiséget. Ehhez természetesen újabb üzemrész felépítésére lesz szükség. Ennek tervezési munkáit már megkezdték. Befejezésül a szocialista munkaversenyről beszélt, majd ismertette, hogy a vállalat milyen eredményekkel nyerte el az élüzem kitüntetést. Ezután kormány- és miniszteri kitüntetéseket adott át a vaséredusító mű tervezőinek és építőinek. (MTI) Új kiállításokra készül a Mezőgazdasági Múzeum A Budapesti Mezőgazdasági Múzeum két újabb állandó jellegű kiállításra készül. A nagyrészt elavult, régi erdőhasznosítási kiállítás helyén erdőművelési kiállítást rendez, amely elsősorban a fásítás hasznát, az erdei talajok legjobb hasznosítási módszereit, a csemete-nevelés és a korszerű erdőápolás tapasztalatait mutatja be. Ugyanakkor elkészítették a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelő, új baromfitenyésztési kiállítás terveit is. Az erdőhasznosítási kiállítást május közepén, az új baromfitenyésztési kiállítást pedig valószínűleg az év második felében nyitják meg. (MTI)
