Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-30 / 124. szám
1962. május 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Körúton a kíván ügyész Mellékmunkák a rendőrőrsön — Csetepaté a Borostyán előtt Nemcsak pénzkérdés... Hogyan élnek a kunszentmártoni Zalka Máté tsz fiataljai? — ht. — gyermeke. A L’Humanitéből el. Igen szeretnek a mi fiataljaink, sportolni. — Hány tagja van a tánccsoportnak? — Általában tízen tizen- ketten jönnek össze. Ezenkívül nyolc tagú a színjátszó csoport. — Egyéb kulturális élet? — Őszintén megmondom, nem igen van ilyen. A művelődési házzal sem elég jó a kapcsolatunk, hadd mondjam meg, jórészt a mi hibánkból. Lapuné elvtársnő a művelődési ház művészeti felelőse például a télen hetenként járt nálunk a csoportot betanítani. Az új vezető is sokat tesz a jó kapcsolatokért. Mégis úgy látjuk, nem szívesen járnak a mi fiataljaink a művelődési házba. Többen még mindig a régi vezetőkre hivatkoznak, hogy amiatt idegenkedtek el. Többen meg azt nehezményezték. hogy nem szórakozhattak amolyan „magyarosana Szervezetünk éppen ezért sokat foglalkozik a neveléssel. Ez bizony nagyon fontos. zán, hogy a többiek élhessenek... Erről szól a film* Diákokról, akik először a kémiaórákon tanultakat hasznosítják, hogy itt-ott gyújtogathassanak, meg karikatúrákat ragasztanak a falakra a fasiszták bosszantására. Aztán igaz lelkesedéssel merész terveket szőnek letartóztatott tanáruk kiszabadítására. Majd — amikor erre kényszerülnek — fegyvert is fognak, kínvallatást állnak ki, egyre dacosabban, egyre keményebben, mert megismerik az elnyomók elleni szent gyűlöletet, amely erőt ad, ha kell, a halálhoz is. Egy nagyszerű fiatal színésszel találkozunk a filmben. Claude Brasseur, Robert Borelli megformálója az egyik legjelesebb francia színész, Pierre Brasseur (Isten után az első, A nagy családok című fii iböl ismerjük) fia, és már ma több, mint ígéret. Francois Villiers, a film rendezője eredetileg operatőr volt, a háború alatt Kanadában forgatott filmsorozatot a „Szabad Franciaország'’ számára. Visszatérése után készített 20 rövidfilmje utáni A NAGY ÉRETTSÉGI a második játékfilmje. Költőien szépek a film dialógusai. Külön érdekességük, hogy a szöveget Remo Forla- nival együtt az ismert francia színész, Jean-Pierre Au- mont írta. Szombaton délben tükörfényesre tisztított Volga iramodott el a megyei főügyészség épülete elől, s vette útját a Tiszazug felé. Utasa dr. Szurmay Lőrinc volt, a fiatalkorúak ügyésze és az újságíró. — A törökszentmiklósi, fiatalkorú huligánok pere ismét bebizonyította, hogy elsősorban azokban a helységekben fordul elő bűncselekmény, ahol gyenge az ellenőrzés — mondta. — Most körülnézünk egy kicsit: tanultak-e másutt a Török- szentmiklóson történtekből... Tiszaföldváron, Szelevé- nyen, Tiszakürtön, Tuszaugon — igen. Egyetlen italboltban sem találunk fiatalkorút. Vendégek, csaposok mondják el, hogy a rendőrség ebben a tekintetben különös szigorral ellenőrzi a vendéglátó üzemeket. Azt persze — sajnos — nem lehet megelőzni, hogy a szerető (?) apa a kocsmában megvett üveges sört harminc lépéssel arrébb át ne nyújtsa négyéves gyermekének szopogatni... „Proszit az utcán“ Azt ellenben meg lehetett volna akadályozni, hogy Kunszentrnártanban az 1. számú italbolt előtt korsó sör- . rél köszöntse egymást (s a szoihbat délutánt) a Pozsonyi úti Cs. András és a Széchenyi úti K. Ferenc. A csapost valószínűleg elfelejtette kioktatni a földművesszövetkezet arról, hogy korsót, poharat nem szabad kivinni a helyiségből. A legénykéket nagyon meglepi a váratlan ellenőrzés, mely — ezek szerint — e tájon nem lehet túlságosan gyakori... A tizennégy éven aluliak körül sincs minden rendben a járási székhelyen. Az előbb ‘említett italboltban negyed- kilenc után még négyévesnek látszó szőke kislány bóbiskol az egyik asztalnál; szülei a féldecis pohárkákat ürít- getik. A KPVDSZ helyiségében senkinek sem szúr szemet, hogy kilenc óra előtt pár perccel két, amolyan négy-ötéves lurkó csapkodja vígan a piszkos kártyalapokat. Öcsöd nyilvános helyiségeiben nem talál rendellenességet a fiatalkorúak ügyésze. A ».miért nem”-re válaszért érdemes bekukkantani a rendőrőrsre. ízes tájszólásban nyurga őrmester felelget Szurmay dr. kérdéseire. — A mi falunkban sosem tétlen a gyermek- és ifjúság- védelmi bizottság — úgymond. — Gyakori, hogy a szülők kérik a rendőrség segítségét az italozásra hajlamos gyermekük érdekében. Mifelénk sem ritkaság, hogy a tizenöt- tizenhétéves fiú már szépen keres; idősb barátai pedig — elég felelőtlenül! — a kocsmába invitálják... A szülők kívánságára elbeszélgetünk ezekkel a fiatalokkal. Gyakran az újságok bűnügyi cikkeit olvassuk fel előttük tanulságul. Vagy elmondjuk D. Antal néhány héttel ezelőtt bekövetkezett tragédiáját. Ez az alig harminc éves férfi, mint búcsúlevelében megírta, azért menekült a halálba, mert képtelen volt lemondani az alkoholról... Nem szolgálati kötelesség, „mellékmunka” ez csupán számunkra, mégis szívesen végezzük, s látjuk az eredményét. Éppen akkor gördül gépkocsink Mezőtúr főterére, mikor a Borostyán Étteremből tíz-tizenöt vendég seregük az utcára. Szokatlan látvány: egy felindult férfi irgalmatlan nagyokat csap egy szőke nő szájára, az asszony férje pedig ökölbeszorított kézzel kiabál, tiltakozik, Csődület, lárma. A csendháborítók perceken belül a rendőrségen találják magukat, a többi vendég visszatér asztala mellé. Fiatalkorú egy sincs közöttük. Nincs fiatalkorú a Berety- tyón túli vendéglőben sem; a város harmadik éttermében azonban igen. Mindkettő leány. Igaz, egyikük csak citromos bambit iszik — de mégiscsak tizenegy óra tájban nyilvános helyen teszi. Ezt nem szabad! Törökszentmiklóson rendőrtiszthelyettes járja önkéntes rendőr társaságában a szórakozóhelyeket. Tapasztalatuk ugyanaz, ami a fiatalkorúak éjszakai túrára válAz utóbbi hónapokban egyre többet lehet hallani az új táncról, a twistről. Angliában már bajnokot is avattak a twist kedvelői. A bajnok, Kevin O’Brien, aki egy „maratoni” versenyen vett részt, kénytelen volt feladni 84 óra után, bár ez az idő 12 óra 20 perccel rö- videbb saját rekordjánál, melyet öt héttel előbb állított fel. A rekordernek egyébként három vetélytársa tudott csak nyomában maradni, két férfi, egy nő. ♦ Willie Mitchell öttagú jazz-zenekara nemrég Memphisben játszott, ahol új világrekordot állított fel. 87 óráig játszottak egyfolytában. Produkciójuk vasárnap este 21 órakor kezdődött és csütörtök délben 13 óra 30 perckor ért véget. Ez alatt az idő alatt a zenészek legfeljebb 10—15 percre szakították meg játékukat óránként. Az előző rekordot egy kanadai zenekar tartotta, mely néhány évvel ezelőtt 86 óráig játszott egyfolytában. • Franciaország legfiatalabb jegyespárja április 28-án kötött házasságot Limoge-ban. A londoni Old Vic színtársulat Prágában A londoni Old Vic szín- társulat júüus 12—20 között Prágában és Pozsonyban vendégszerepei Shaw Szent Johannájával és Shakespeare Romeo és Juüájával. »I így becézik. Krén István a rendes neve. Hatalmas termetű, szőke, rövidhajú férfi. Segédmunkás jelenleg a papírgyár villanyszerelő műhelyében. Azért jelenleg, mert... De inkább sorjában. Nem dolgozott ő mindig a papírgyárban. És bizony egy időben nem is nagyon szerették az üzemben. — A környezet, a társaság — így kezdi a beszélgetést — nagy hatással van az emberre. — Rossz társaság? — Csak rossz barát, és legyint, a Bubu. Abban az időben tizenhét-tizennyolc éves lehettem és a MÁV színeiben boxoltam. Tudta ő, miért választott barátjának. Testőr kellett neki, nekem meg tetszett a vagány élet. 1952-ben le akartunk „pattanni”. — Mit akartak csinálni? — Bocsánat, önkéntelenül mondtam így — mentegetődiaikozott ügyészéé: az emlékezetes, Hat-vádlottas huligánper óta a város fiataljai megjuhász- kodtak. Valószínű, hogy nem egy érdekelt szülő is rádöbbent: mire vezethet a családi felügyelet, az ellenőrzés hiánya, a fiataloknak tévesen értelmezett szeretetből nyújtott túlzott szabadság ... — Szertelenségre, alkoholizmusra, garázdaságra, bűncselekményre — folytatja a gondolatot dr. Szurmay Lőrinc, immár hazafelé. — b. z. — A feleség, aki mindössze 13 éves, és férje, Guy-Albert Reix, aki 18 éves, az utolsó pillanatban házasodtak ösz- sze. Az ifjú párnak ugyanis van már egy kéthónapos Remo Forlani, aki Henri Victor Brunei regénye nyomán írta A NAGY ÉRETTSÉGI című filmje forgató- könyvét, elmondja, hogy a film hiteles tényeken alapszik. Hősei iskolások. Egy francia kisváros gimnáziumának érettségi előtt álló Rákjai, És elmondja azt is, hogy a film minden olyan fiatalnak szól, akit a remény tettre késztet. Nem akartak ezek a fiatalemberek hősök lenni. Nem is zik. — Beszéd közben néha kísért a múlt. Disszidálni akartunk, de csak a határig jutottunk el. 1955 végéig tizenöt helyen fordultam meg, tizenöt munkahelyem volt. Egy időben vasbetonszerelőnek tanultam. Időnként rámjött a tanulási vágy. Majdnem elfelejtem mondani: két évet lehúztam a gépipari tchnikumban is. — A hatósággal nem volt nézeteltérése? — kérdezem. — Nagy vagány voltam, de még előzetes letartóztatásban sem voltam. — Végül eljutottam odáig, hogy sehol sem vettek fel. A rossz hírem mindenhol megelőzött. Szegény nagyapám helyezett el végül a tüdőkórházban kazánfűtőnek. — Hány napig dolgozott'! — Tényleg nem sokáig, de most nem azért, mert nem tetszett a munka. Itt ismertem meg a feleségemet, — mondja. Hihetetlen lágysággal tudja kiejteni ez a hatalmas, nehézsúlyú birkózóhoz, vagy súlyemelőhöz hasonló ember ezt a szót; feleségem. — Higgye el, mindent neki köszönhetek. Azt, hogy újra rendes ember lettem, hogy kiérdemeltem munkaAz elnök kezében papírlap. Keltezése sem régi. május 4. Rajta felsorolás: mi mindenre használják fel a szociális és kulturális alapot. A 211 000 forintból 80 ezer jut kultúrára, ebből is 15 ezer a tsz KISZ szervezetének rendelkezésére. Az oktatásra ötezret. újság, rádió, tv előfizetésre szintén ötezret terveznek. Két brigád kap televíziót egy rádiót. Tanul- mányutakra. közös kirándulásokra huszonötezer forint megy. — A többit a nőtanács kapja jutalmazásra, mondja az elnök, aztán hozzáteszi. — Igyekszünk a lehető legcélszerűbben felhasználni a pénzt, a KISZ szervezettől most várjuk a tervet, mire akarnak költeni. A szőke fiatalember a számadások fölé hajol. Révész István, a tsz pénztárosa a KISZ titkár, ő meg a vezetőség törte a fejét mire fordítsák a pénzt. — Hatezer forintért táncruhákat veszünk a csoportnak — teszi maga elé a tervezetet. A többit az öt sportszakosztály között osztjuk gondolkodtak egyformán. Egyikyket csupán az bántotta, hogy a megszállók elrontották szórakozásait. Másikuk, áléi ideálokért lelkesedett, tenni akart valamit a szabadságért, A harmadik virtuskodásból akart borsot törni a németek orra dlá. És amikor komollyá fordult az, ami majdnem csak játéknak indult, valamennyien helytálltak. És kettő közülük meg is tudott halni hősként, igatársaim megbecsülését, bizalmát. Csakhát addig még sokminden történt. — Az egész kórház összefogott ellenem, mert mindenki tudta, hogy ki voltam. Nem akarták engedni, hogy megint valami haszontalan dolgot műveljek. Jót akartak az asszonynak és nem is sejtették, hogy engem mennyire megváltoztatott a szerelem. Titokban esküdtünk meg, nehogy kitörjön a botrány. Ekkor hagytam ott a kórházat. — Hová ment dolgozni ezután? — Visszamentem a papírgyárba. — Vissza? — Persze, persze, elfelejtettem mondani, hogy régen néhány napig dolgoztom ott is. De most már egy másik Krén István jelentkezett munkára. Igaz, hogy még most sem ment minden simán. Hirtelen természetű voltam, ha csúfoltak. — Hogyan csúfolták? — Vörösnek. Mégha vörös lennék, hagyján. De szőke vagyok igaz? — kérdezi és érzik a hangjából, kicsit hiú a hajszínére. — Persze, hogy szőke — nyugtatom. — Na, látja, ezért egy-két embert aztán megdorgáltam és mutatja. — Tudom, hogy nem lett volna szabad. Megtörtént. Itt is kezdett jó hírem lenni, pedig rendesen akartam dolgozni, ötvenhét októberében megszületett a kislányunk, feleségem utána csont-tuberkulózist kapott. Egy évig feküdt gipsz-teknő- ben. Három műszakban dolgoztam, de volt úgy, hogy egy hétig egy percre sem hunytam le a szemem. Szegény meg sem tudott mozdulni — mondja szomorúan. — Amikor meggyógyult, akkor engem kapott el a „gép- szíj”. A tüdőmmel kínlódtam hat hónapig. — Mikor került a villany- szerelőkhöz? — Gyógyulás után nem mehettem vissza három műszakba. Török főművezetőm szerezte e helyet nekem. Talán örültek is, hogy megszabadultak tőlem. — Az új helyen aztán nem volt több nézeteltérés? — Még itt is előfordult egy-két sajnálatos eset. Higy- gye el, nem rossz szándékból tettem. Ügy érzem, hogy ezek között az emberek között teljesen megváltoztam, azaz most vagyok az Igazi Krén Pista. Mert sohse volMert a statisztika arról árulkodik: a százhat KISZ tag közel fele a nyolc általánost nem végezte el, A tegnap esti taggyűlés elé kerülő hét felvételi kérelem tulajdonosából háromnak nincs meg ez a végzettsége. Az ötven szervezeten kívüli fiatalnál ez az arány még rosszabb. A beszélgetésekből önként adódik néhány következtetés. Az egyik; A pénz elosztása a KISZ-néi nem szerencsés; Túlzottnak tartjuk a táncruhákra szánt hatezer forintot. A sportszakosztályok is megelégedhetnének arányosan kisebb összeggel.- Ehe- lyet célszerű lenne anyagilag is támogatni egy vagy két kihelyezett általános iskolai osztály megindítását; Biztosak vagyunk benne, hogy a „helybe hozott” iskolába nemcsak a fiatalok, hanem sokan az idősebbek közül is beiratkoznának. A tsz-nek saját nagy kultúrterme. KISZ szobája van; Klubélet még sincsen. Pedig a kulturális alapra fordított összegek egy részén takaros klubot lehetne berendezni a fiataloknak, magnetofonnal, társasjátékokkal, olvasnivalóval. (a tsz könyvállományára is igen-igen ráfér a felújítás) és nem utolsó sorban jó programmal; A művelődési ház szívesen segítene színvonalas klubélet megteremtésében; A Zalkában is kísért az a téves felfogás, hogy a kulturális élet csupán színjátszó és tánccsoportból áll. Pedig ez a két szakkör csupán a fiatalok egytized részét foglalkoztatja; Ezért lenne szükség a klubra, különböző szakkörökre, szakmai, honismereti, fotó, bélyeggyűjtő, zene, báb, és még nagyon sokféle szakköri lehetőség van,) amelyek a fiatalság széles rétegét foglalkoztatnák.Ottjártunkban meggyőződtünk arról, hogy a tsz vezetői meg a KISZ szervezet szívügyüknek tekintik a kultúrát, sportot, tekintélyes áldozatot is hoznak érte. Most csak arról lenne szó, hogy a jószívvel adott pénzt körültekintően, sokoldalúan használják fel. A fiatalság szívesen és eredményesen dolgozik a Zalkában. Talán még nagyobb lendülettel és eredménnyel dolgoznak majd. ha a kulturális élet is fellendül náluk; tam elvetemült rossz ember, csak az a Bubu... — Vele mi van? — A régi. Nem dolgozik. — Javíthatatlan? — Nem tudom. Talán, talán ha valami közbejönne, lehet hogy úgy, mint én... ki tudja — morfondíroz. Észrevettem, hogy már régóta akar valamit mondani, most végre kibökte: — Szakmunkásvizsgára készülök. Azért nem talált a gyárban. Kétszáz kérdés — mutatja a vizsgatételeket. A szobában ülünk a re- kamién. Egyszerű, de ízlésesen berendezett, tiszta szobában. Felesége, ki ajtót nyitott jövetelemkor és kedvesen betessékelt, a konyhában főz. Az ajtó nincs egészen becsukva. Lehet, hogy minden szót hallott. Tudja ő is, így történt ez valóban. Az egykori vagányból példás férj lett, nagyon jó ember. — Jó kellektívába kerültem és ez nagyban hozzásegített a javuláshoz — mondaná az utolsó mondatot Stefi. — És ha véletlenül valaki most mondaná azt, hogy vörös? — Egy nagyot nyelnék és gyorsam számolnék húszig. Bognár János Nyugati rekordok f iLw|f7g4P<6» 1 m-m^ mm m mmw" m■«*'■ mmmßOOK A nagy érettségi
