Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-05 / 103. szám

T962.-fnájTis-'5.

ÄTOLNOK MEGf-m NtPfeAP

ÖTVEN ÉVES A

PRAVDA

BALRA: A PRAVDA SAJTÖPALOTA MOSZKVÁBAN.

KÖZÉPEN: A SAJTÓGÉP, AMELLYEL A PRAVDA ELSŐ SZÁMAT NYOMTÁK. A GÉPET MA A LENINGRÁDl „NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM" MÜZEVMBAN ŐRZIK.

JOBBRA: EMLÉKTÁBLÁJÁT JELÖLTÉK MEG A LE- NINGRÁDI MOJKA-PART 32. SZÁMÜ ÉPÜLETÉT, AHOL 1917 ÁPRILISÁBAN A PRAVDA SZERKESZTŐSÉGE MŰKÖDÖTT.

EMBERFORMALÓ MŰVÉSZET

Bokros László festőművész három éve jár a megyeszékhelyről hetenként Jászberénybe. Ügy mondja, képzőművész szakkört vezet ott a Lehel klubban. Munkások, diákok a tanítványai, kinek soréban szövetkezeti paraszt is akad. A fiatal művész szívesen beszél növendékei fejlődéséről, tevékenységéről. Élvezet hallgatnom, noha a foltok egyensúlyáról, vonalak dinamikájáról szóló fejtegetései a diskurzus második negyedórájában már nem érthetők számomra. Ami keveset e témáról húsz évvel ezelőtt utoljára hallottam a gimnázium rajztermében, rég elfeledtem. Valószínűleg nem is tanulom meg többé soha. Más az, ami papír és toll mankója nélkül is megmarad emlékezetemben Emberek és sorsok.

Nem ritkaság, hogy a két dimenzióban beszélő ember hirtelen tollat fog, s új műfajban — tárcában, novellában hallatja szavát. Csikó Sándor egykönnyen meríthetne a maga életéből témát. Hét hosszú évig feküdt majdnem mozdulatlanul. Hitét a jövőben, az élet szépségében munkája és — művészete adta vissza. Három év alatt az ő tehetsége fejlődött a legtöbbet

Megmarad Grega János olajfestményeinek mondókás hangulata, a parasztművész alkotásainak őszinte egyszerűsége. Villőznak az aprítós Hamar János Csontváry-pa- lettáról szökött színei; s motoszkál a Bokros visszaemlékezése, mint irányította önálló színű, sajátos mondanivalóid alkotások felé tanítványának munkálkodását.

Az általános iskolás Oláh Tamás még aligha tudja, mennyivel többet tanult a képzőművész szakkörben, mint ecsetkezelést, műtörténetet. Megtanulta, hogy az életben létezik több és szebb, mint a vasárnapi futballmeccs izgalma, mely nem is fogható az alkotás elragadtató ttságához.

Fémmel keresi kenyerét, fémbe karcolja legszebb álmait a szakkör nesztora, Mi- zsei István. A kemény acélt formáló esztergagép paran- csolója nappal a mikrométer csavarját, — esténként a rézkarc hegyes tűjét forgatják.

Valószínű, hogy az a bíráló bizottság, mely a Ságvári Endre Kulturális Szemle megyei eredményeit értékelte, nem tudott a most elmondott személyes kapcsolatokról ember és művészet között. Elismerése, mellyel a hat első díjból négyet a herényieknek juttatott — e szerint — egyedül az eredményeknek szólt. S ezekről az eredményekről hadd jegyezzek fel még ennyit: azok nem egyedül a szakköri foglalkozásokon, nem csupán elmélyült otthoni munkából születtek.

Születtek a fővárosi múzeumlátogatások során, a ti- szapüspöki és balatonfűzfői nyári művésztáborozások idején is. Azok feledhetetlen, élménygazdag heteiben került közelebb egymáshoz amatőr és hivatásos művész; s jutottak mindannyian közelebb ahhoz a típushoz, melyet szocialista embernek nevezünk.

— borváró —

Sietnek a hengerexés&el

II

Naponkéfc 35—40 holdon végzi el a hengerezést Túrna Sándor, traktorista a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben. A 116 holdnyi elvetett kukoricát egyenletesen simítja, hogy a kevés kis csapadékot a talaj minél tovább megőrizze

EGYÜTT

MUNKÁBAN

ÖRÖMBEN

GONDBAN

— Újat akarok venni. Jó kocsi a Moszkvics* most is emellett maradok — bizonygatja a brigádvezető. S hogy saját magáról elterelje a szót, munkatársairól, a derék traktorosokról beszél;

— Tudja, mi már rájöttünk arra, hogy a szorgalom sem pótolhatja a tudást; Ezért nemcsak a szokásos téli tanfolyamokat végeztük el, hanem a brigádból már tizen- ketten négy és hathónapos iskolán tanultak; Most Hegedűs Ferenc van oda Kenderesen a hathónapos szerelő-iskolán.

— Iskolásaink is vannak; Az egyik éppen ez a legény — mutat Szűcs Jóskára —, a másik meg Kovács Károly.

<— Hol tanulnak?

— Mezőtúron, a mezőgazdasági technikum gépészeti szakán; Most végezzük a harmadik osztályt. Kovács Karcsi testvére tanító itt a községben, ő segít nekünk, ha valamiben elakadunk. A brigád meg azzal ösztönöz bennünket. hogy a vizsgaidő- szakban megszervezik a helyettesítést — mondja Szűcs József.

— Ezt hogy csinálják?

— összevonjuk a gépeket, s a váltótársak közül mindig jut ember a vizsgázók gépére. Ezt tesszük akkor is, ha valamelyikünk építkezik. Mert azt eddig elfelejtettem mondani, hogy a brigádtagok zömének van már szép. kétszobás családiháza, — ad választ a brigádvezető.

— Beszélj már a „jóléti alapról” is — biztatják a társai Samu Lászlót;

Elmosolyodik, s eleget tesz az unszolásnak:

— Tavaly az ifjú traktorosok országos versenyében harmadik helyezést értünk el. Hétezer forint jutalmat

kaptunk. Ebből tartalékoltunk kétezret „jóléti alapra ’, amiből március 15-én a brigádszálláson férfimurit rendeztünk,

— Hegedűs Ferenc is nagy tréfamester. Sokszor nevettünk már a mókáin; De azért egyszer mi is megadtuk neki. Ott hagyta a kerékpárját a gépállomás udvarán, s elment valamerre. Én meg így szóltam Szűcs Jóskához: tör- lesszünk már valamit Hegedűsnek a sok „kitolásért”. Fogtuk a kerékpárját s a garázs előtti eperfa magas ágára akasztottuk. Volt aztán kacagás. ■ amikor kereste s még inkább a könyörgésén, hogy vegyük le, mert ő alatta letörik az ág.

— Máskor meg Szűcs Jóskának okoztunk gondot. Vadgesztenyét faragtunk meg s azt tettük a karburátor szívótorkába motorkerékpárján. Messziről figyeltük s derültünk, hogy bajlódik Jóska a motorral — mesélik nevetve;

Az ízelítőnek elmondott történetek is bizonyítják: a Samu brigád tagjai nem mennek a szomszédba egy kis jókedvért, vidámságért. De a munkában nem ismerik a tréfát. Hajnalban kelnek, késő este fekszenek s nagyon sok éjszakát a gép nyergében töltenek; Amikor náluk jártunk a késői tavaszodás ellenére már — a kukorica kivételével — minden magot a földbe tettek. Egyek a munkában, az örömben és a gondban is. Mindannyian büszkék arra, hogy április negyedikén a brigádvezetőjük aranykoszorús KISZ jelvény! és oklevelet kapott; Az egész brigádnak szól ez az elismerés*

Nagy Katalin

Adenauer Achilles-saika

Papp Margittal hosszú évek óta nem láttuk egymást. Nem is kísérletezek tehát azzal, hogy kifejezzem* mit éreztem, régi-régi iskolct- társam láttán.

Percek alatt két évtizeddel forgattuk vissza az időt, s ott voltak újból körülöttünk régi játszópajtások, ismerősök, osztálytársak. Deák Sanyi, aki orvos lett, s ha igaz, Szeged környékén gyógyít valahol. A Farkas-gyerekek, Pista, aki egyetemen tanult, Feri, aki most próbálkozik félresiklott családi életének rendbehozásával, a lányok, akik férjhezmentek. Na, meg Tóth tanító néni, aki éveken át tanítgatott bennünket, életutunk induló szakaszán.

A Margittal való beszélgetéssel kicsit törlesztettem is. Annyi, végig se fogalmazott gondolat után most szóban is elnézést kérhettem tőle, tőlük a jogtalan nyaklevesejános

még egyéni

kért Tóth tanítónéni ugyanis sokszor könnyített munkáján. Ügy, hogy akik vallásórára nem készültek, azokat azzal pofoztatta meg, aki leghamarabb elhadarta a „bibliát”, így aztán mondani sem kell, ha valamiért orroltunk egymásra, csak' megtanultuk jól a hittant és a többi már jött...

A beszélgetés során szó esett Jánosról, Margit bátyjáról is. Kicsit szabadkozva, elnézéstkérő tekintettel

mondta:

— Mindannyian megvan gyünk tudod, csak ő... ö...

Megborzadtam, hisz akkor kezdődött a második világégés, amikor a mi útjaink szerteszét futottak onnan, a homoki iskolából. Lassacskán folytatta:

— Tudod, o... = meg*

egyéni. j

S hogy nem is szömyűköd-] tem, kicsit bátrabban föly-\ tatta: 1

— Tiszaföldvár környékén]

gazdálkodik. — S csak fcis-J vártáivá fűzte hozzá: —. me-] zögazdasági technikumba járd Hamarosan végez. A felesé-5 gét is rábeszélte, hogy irat-] kozzon gimnáziumba. Az isi már harmadikos... 3

Tovább kerestük az isme-] rősöket, kutattuk, hogy kiből] mit faragott az élet, a gyér-] mekkoránkat követő új vi-* lúg. Azóta jutott csak újból] eszembe János, a technikum-] ba járó egyéni gazda. Azzal] nyugtáztam a róla hallotta-] kát: János most pótolja, ami] gyermekkorából kimaradt. S] ha birtoklevelét idővel fel-* ajánlja majd valamely tsz-* nek, ott is pótolja ő azt,] amivel az új út kezdés óta', elmaradt.

— borsi —

Fent, szinte beleveszve az égbolt kékjébe, pacsirta repked. A magas, napbarnított arcú fiatalember keskenyre húzott szemmel figyeli az éneklő kis madarat. Aztán ugyanígy tekint a dűlőút felé, amelyen gumikerekű traktor közeleg. Kultivátort vontat. Még távol van, a nyeregben ülő ember alakját csak sejteni lehet, de Samu László, a brigádvezető már felismerte a gép „vezérét”:

— Kovács Dezső az. Ide tart, ezt a földet kultiváto- rozza, kukoricát vetünk bele.

Megfordul, s a másik irányba mutat:

— Amott a DX-vc! .Szűcs Jóska dolgozik. Kicsit távolabb pedig Szegvári József.

Kovács Dezső mellénk ér.

A brigádvezető intésére megáll, lekászolódik a gépről. Alacsonyabb, zömökebb Samu Lászlónál, meg Szűcs Jóskánál, akit szintén odainvitál a brigád vezető. Mégis, ahogy hallgatom a szavukat, mindinkább felfedezem a hasonlóságot a három emberben: a munka, a szakmaszeretet és a derűs jókedvet. Később Szegvári Józseffel és Radics Dénessel is váltottam szót, rájuk is érvényes az említett hasonlatosság. S bizonyára mind a huszonkét emberre, akiket csak így emlegetnek Mesterszálláson: a Samu-brigád.

A Samu-brigád a Mesterszállási Gépállomáson és a községbeli Úttörő Tsz-ben is megbecsülést; szerzett magának Szűcs Károly, a gépállomás főmérnöke — igazgatóhelyettes — elismerően mondja:

— Samuék 1960-ban megszerezték a megtisztelő szocialista brigád címet. Most újból ennek elérését tűzték

, célul. A brigád tagjai egy♦ egy géppel főjavítástól főja- i vitásig kilencezer normálhol- « dat teljesítettek.

t — Ez igaz —= nyugtázza I Samu László —, de míg idá♦ ig jutottunk, addig történt I egy és más. ugye, Dezső?

| — Hát persze — hangzik a

♦ válasz és cinkosan összevil♦ lan a szemük.

| — Dezsőt 1958. tavaszán

| „csábítottam el” vontatósnak | a talajjavító vállalattól. —

♦ Akkor még nem mondhattuk

♦ azt, amit most minden di- X csekvés nélkül említhetek.

♦ hogy két ember kivételével | mindenki rendelkezik vonta- I tóvezetői jogosítvánnyal, löten a gépkocsivezetői jogo- Isítványt is megszereztük. A J brigád tizenhét tagjának van 1 motorkerékpárja.;.

í — Neked meg autód! Ezt lse hallgasd el! — vág Samu J szavába Szűcs Jóska.

| — Igen. Van egy Moszkvi♦ csőm. Tavaly tavasszal vet♦ tem — használtan. Most áru- « lom.

♦ _ Miért? I