Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

1962. május 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A herényi gazdász dicsérete Bozsó József anonymui módjára ült az asztal sarká­nál. A villanyfény nem bán­totta senki szemét, de 6 le hajtotta mégis fejét. Nem U a fény zavarta. Arcát nem láthattam, re éppen ez a fé­lénksége mutatta, mennyire szorongva várja, mit monda­nak majd róla az emberek. Az emberek, akiket három éve irányit. Varga elvtárs, a Vörös Csil­lag párttitkára éppen az előbb jelentette be: *— Az agronómusunk, a Bozsó elvtárs — nem kellót bemutatni — felvételét kéri a pártba. Felkérem a tag­gyűlést, mondjon véleményt. Baráth Bálinti a szövetke­zeti gazdaság elnöke nyújtot­ta fel a kezét. — Három éve ismerem Bozsó Józsefet. Szorgalma ki­fogyhatatlan. Nem néz va­sárnapra, nem fél a hajnal­tól, tudják hogy dolgozik. Szaktudás, emberszeretet pá­rosul benne. Bátran ajánlom a pártba, A többi véleményt már nem fogalmazták meg olyan szabatosan, mint Baráth Bá­lint. Rácz Péter egyik szavát a másikba öltötte, >*■ Olyan ember a mi gaz. dászunk, aki nekem mindig azt mondja: hogy csinálná ezt, Péter bácsi? Az időseb­beknek nagy tiszteletet ad, bárki megmondhatja. Beült az öreg. Bozsó fel­emelte a fejét. Most először emelte fel teljesen és nézte az élvtársait. (A gazdász hallgatott. Be­lül talán beszélt. Gondolatai alighanem Kőtelken járjak- Igen, hogy is ne tisztelném a parasztembereket, az apái. mat, akik Kőtelken és Jász­berényben egyformán becsü­lettel, szorgalommal élnek, dolgoznak.) Dálmandi bácsi szól. — A gazdásznak én is párt­ját fogom. Elsőosztályú em­ber. (Ez olyan jól esett. Hogy ez az idős ember, ki tán két és félszerte korosabb nálam, így beszél rólam. Ezt is akarom.) Most már jelentkezés nél­kül, csak úgy ülőhelyben mondják.-— Mindent megtesz a fo­rintért, ami nekünk legfőbb. — Senkivel csúnyán még nem beszélt. — Közénk való. befogad­juk. (Köszönöm, emberek, elv­társak. Bár eddig is éreztem, hogy befogadtatok. Mégis jól esik.) A szavazatarány: egyhan­gúlag elfogadták. Bozsó Jó­zsef agrármérnök, a. Párt tag­jelöltje, a jászberényi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kommunistáinak bizalmából. Hátát neki^-eti a széknek. Kiegyenesedve ÜL Arca, nap­szítta vonásai felmelegednek. Nem tudja titkolni örömét. Mert hiszen munkájáért ka­pott már dicséretet sokszor, de ilyen magasszintút még soha. B. L. Kórmegállapító műszer — fák számára Jurij Kasiro szverdlovszki biológus olyan műszert szer­kesztett, amellyel pillanatok alatt megállapítható, egészsé­ges-e valamely fa, vagy sem. A tudós megállapította, hogy a fa rostjainak elektromos ellenállása pontosan jelzi a fa állapotát. Az egészséges fa háncsa az áramot Jól vezeti, a beteg fa háncsának áram- vezető képessége viszont lé­nyegesen csökkent. A diagnó­zishoz Ids elektródokkal át kell szúrni a kéreg alatti ré­teget és zárni ~z áramkört; a háncs elektromos ellenál­lása rögtön jelzi, hogy mi­lyen állapotban van a fa. A műszer súlya 1 kilo­gramm. Áramforrásul zseb­lámpaelem szolgálj Három­négy kis elem az egész nyár- rf Idényre elegendő; A mezőgazdasági bemutató üzemek C szerepéről A MEZŐGAZDASÁGBAN dolgozó fizikai munká­soknak, szakembereknek egy­aránt feladata és érdeke a termelés gyorsütemű fejlesz­tése, a több és jobb minőségű áru előállítása. Csökkenteni kell az önköltséget és bizto­sítani, hogy dolgozó paraszt­ságunk mind jobban mente­süljön a legnehezebb fizikai munkától: Kultúráltabban, a mai követelményeknek meg­felelően kell gazdálkodnunk; A mezőgazdasági nagyüze­mek számtalan olyan lehető­ség kihasználásához teremtik meg az alapot, melyre a kis- parcellás gazdálkodás idején gondolni sem lehetett. Állami gazdaságaink és tsz-eink nem egy helyen az állattenyésztésben és nö­vénytermesztésben dupláját, vagy többszörösét termelik annak, amit régen, a kispar- cellás gazdálkodás idején el­értek. Nagyüzemeink fejlődését elemezve megállapíthatjuk, hogy az ugrásszerű eredmé­nyek még nem általánosak. Az állami gazdaságok, de a tsz-ek gazdálkodásának ered­ményei között — figyelembe- véve a természeti adottságo­kat is — nagy az eltérés. Vannak olyan gazdaságaink amelyek például a búza ter­mesztésénél, a legfejlettebb agrotechnikát alkalmazzák és több száz kh-on 18—20 mé­termázsa átlagtermést érnek el, ugyanakkor más üzemek még csak 7—8 métermázsás átlagtermésnél tartanak. Ha­sonló eltérések jelentkeznek az állattenyésztésben is: Magától értetődik, hogyha egves üzemek kiugró ered­mények elérésére képesek, akkor ehhez a másik — je­lenleg még gyengén gazdál­kodó — üzemnek is megvan a lehetősége; A kérdés az: ■mit kell :térm.iök Gazért. hogy a lemaradt üzemek Is gyor­sabban fejlődjenek; A válasz egyszerű, a megvalósítás azonban annál nehezebb, de megoldható. Ha a jelenleg ismert fejlett agro- és zoo- technikai, valamint techno­lógiai eljárások alkalmazása nemcsak az élenjáró üzemek­re szükül le. hanem minden üzemben általánossá válik, a termésátlagok is magasabbak lesznek. A sok gátló tényező között egyik legjelentősebb vissza­húzó erő a maradiság, a ré­gihez, a megszokotthoz való ragaszkodás, az újtól való idegenkedés. Dolgozó pa­rasztságunk egy része, érthe­tően ragaszkodik a régi. meg­szokott módszerekhez, s csak akkor tér át az újra, ha an­nak eredményét szemmel lát­hatóan tapasztalja. Ugyan­akkor jó tulajdonsága: ha valamiről meggyőződik, hal­latlan szorgalommal, követ­kezetességgel tud dolgozni annak megvalósításáért. Ezt a meggyőződésüket elősegít­hetjük, ha körükben terjesz- szük a korszerű szakismere­teket és termelési eljáráso­kat. EMCSAK Magyarorszá­gon és a Szovjetunió­ban, hanem a legfejlettebb kapitalista államokban is — köztük az USA-ban és Ang­liában — nagy gondot fordí­tanak a termelés fejlesztésé­re. Fontosnak tartják a szer­vezett mezőgazdasági szak­propagandát és szaktanács- adást; A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban is újabb területeket tudnak be­kapcsolni a szántóföldi mű­velésbe. mégis, a jelenleg művelés alatt álló egységnyi területről több mezőgazdasá­gi terményt akarnak beta­karítani.- Nálunk nincsenek szűzföldek, tehát a meglévő földjeink hozamát kell nö­velnünk. Pártunk javaslatára a Földművelésügvi Miniszté­rium az elmúlt évben intéz­kedett a szervezett szakpro­pagandáról és szaktanács- adásról: A földművelésügyi kormányzat rendelete alap­ján a Szolnok megyei Tanács VB.huszonkét mezőgazdasági bemutató- és szaktanácsadó .-üiéjnst. Jieiajjtitjíf'l"'«- éáekhez 12—15 tsz-t osztott be, hogy megismerjék a legfejlettebb termelési- tenyésztési- és technológiai eljárásokat, to­vábbá a szükséges üzemszer­vezési tennivalókat.­A mezőgazdasággal foglal­kozó emberek tudják, hogy a létrejött nagyüzemek és gé­pek kedvező irányban vál­toztatták meg a talaj táp­anyag- és vízgazdálkodását. Magától értetődő tehát, hogy ugyanazon a területen a megszokottnál több növényt lehet elhelyezni. Nemcsak le­het, hanem szükséges. is, hogy magasabb átlagtermé­seket érjünk el: Több éves munka után még a régebbi tsz-ekben sem tudtuk minde­nütt elérni, hogy a kukoricá­nál és a cukorrépánál az adott talaj- és klimatikus adottságoknak megfelelő tő­számot alkalmazzák. Annyira megszokták már a régi sor- és tőtávolságot, hogy a meggyőzés ellenére sem akarnak a réginél több növényállományt meghagyni. Szolnok megyében az állami gazdaságokkal együtt mint­egy 160 000 kh-on termelünk kukoricát. Ha a holdankénti tőszámot csak ezerrel tud­juk emelni — de több ezer­rel is lehet — a 160 000 kh- on mintegy 1.5 métermázsá­val számolva 240 000 méter­mázsa többletkukoricát nyer­hetünk. Ez 45 000 száz kilo­grammos sertés meghizlalá- sához elegendő. A LLATTENYÉSZTÉSI példát is említhe­tünk. A megyében a háztá­jiakkal együtt évente 300 000 sertést hizlalunk. Ezeknél a sertéseknél a forgási sebes­ség 14—15 hónap, mert a dol­gozó parasztok megszokták a hosszú süldőztetést. Ha a for­gási sebességet 12 hónap alá tudnánk csökkenteni; ez 400 000 métermázsa abrakta­karmány megtakarítását, az­az 80 000, száz kilógrammos sertés hizlalását jelentené; A mezőgazdasági szakta­nácsadás és szakpropaganda jelentősége tehát rendkívül nagy: A megyei tanács vb. által kijelölt bemutató üze­meknek kell terjeszteniük, a jól bevált termelési eljáráso­kat és • elősegíteniük ’a hpg$.- mok emelését. A bemutatőüzemeR, s azok vezetői propagálják a tudo­mány és a gyakorlat által feltárt és jónak talált agro- és zootechnikai módszereket, az üzemszervezői és elemző munkát. Állandóan kísérjék figyelemmel a nemzetközi és hazai szakirodalmat, a tu­Az Aranykalászon dományos intézetek és a leg­jobb gyakorlati gazdák te­vékenységét, s a tájjellegnek megfelelően válasszák ki azokat a tennivalókat, ame­lyek adott körülmények kö­zött a legindokoltabbnak lát­szanak. Ki kell próbálni az újabb és újabb termelési, tenyésztési és technológiai el­járásokat, s megtanítani azok gyakorlati alkalmazására a beosztott munkatársakat. A szerzett tapasztalatokat pedig adják át az üzemükhöz tar­tozó állami gazdaságoknak és tsz-eknek; A bemutató üzemek veze­tői, a szaktanácsadók azon­ban egyoldalú munkát vé­geznek, ha csak saját üze­mükben alkalmazzák és pró­bálják ki az új eljárásokat Munkájuk úgy lesz teljes és hasznos, ha közvetlen, helyi segítséget adnak a hozzájuk tartozó üzemek vezetőinek, dolgozóinak. A bemutató gazdaságok fontos feladata, hogy nevel­jék azokat a középkádereket akik az újabb és újabb mód­szerek mesterségeit elsajátít­ják, kivitelezik. Helyes, ha a bemutató üzemhez tartozó állami gazdaságok és tS2-e>. munkacsapat-, brigád- és üzemegységvezetőivel is fog­lalkoznak. Ezért indokolt hogy az elméleti és gyakor­lati továbbképzésben a be­mutató üzem és a hozzá tar­tozó üzemek középkáderei, fizikai munkásai együttesen vegyenek részt. A SZAKTANÁCSADÁS ne legyen sematikus és általános. A hozzájuk tartozó üzemeknek mindig azt tanácsolják, ami az adott üzem talaj- és klimatikus adottságainak, közgazdasági tényezőinek, termelési szoká­sainak legjobban megfelel. A bemutató üzem#: fele­lőssége necsak egy-egy ter­melési, vagy , tenyésztési el­járás bemutatására korláto­zódjon. Termelési eredmé­nyeik is legyenek jobbak, mint a hozzá tartozó üze­meké. így a jelenleg még gyengébben gazdálkodó üze­meink is gyorsabban fejlőd­nek és mind több, olcsóbb árut adnak a népgazdaság­nak, ezzel egyidejűleg, a ter­melőszövetkezeti tagok Jöve­delme is emelkedik, Másik oldalról vizsgálva ezt a kérdést: a bemutató üzemek munkája is folya­matosan javul, termelési eredményei mind jobbak lesznek, mert példamutatás­ból származó kötelességük megköveteli, hogy elsőként próbálják ki és alkalmazzák a legjobb termelési, állatte­nyésztési, technológiai, üzem- szervezési eljárásokat. Tévedés volna azt hinni, hogy a termelési és tenyész­tési eljárások általánossá té-' tele csak a bemutató gazda­ságok vezetőinek és dolgo­zóinak feladata. Hiába mu­tatják be élenjáró üzemeink a legjobb módszereket, ha a hozzájuk tartozó gazdaságok saját területükön nem har­colnak következetesen az okos tanácsok gyakorlati megvalósításáért. A GYENGÉBBEN gaz- dálkodó üzemek dpl- gozói ne szégyenkezzenek, amiért jő tanácsra szorulnak. Ugyanakkor a bemutató üze­mek Is vigyázzanak, hogy ne fölényeskedjenek, hanem őszintén, baráti, elvtársi ala­pon közelítsék meg az érin­tett üzemek vezetőit és a tsz-ek tagjait. A következő hetekben és hónapokban a megyei ta­nács vb. megvizsgálja, hogy a bemutató üzemek hogyan teljesítették kötelezettségei­ket; Megnézzük: felkészül­tek-e a további tennivalókra. Tapasztalatainkról időkö­zönként a Néplap útján is tájékoztatjuk Szolnok megye dolgozó parasztságát. A Nép­lap munkatársai egyébként a jövő héten több bemutató üzembe ellátogatnak és ész­revételeikről beszámolnak olvasóiknak. Nyíri Béla a megyei tanács vb. elnök- helyettese Ill; ILYEN kicsi faluban isme­rik egymást az emberek. Azt is megmond iák, kinek a ta­nyája melyik dűlőben fek­szik, melyik szövetkezetbe lé­pett be, mire vitte egyéni ko­rában, mit csinál most a kö­zösben. Más dolog azután, hogy a három közösségbe tö­mörült kollektíva mennyiben segíti, becsüli egymást, vagy mennyire érdeklődnek egy­más módszerei iránt. Nem állíthatjuk, hogy a kö­zeledésről egyáltalán nincs szó. De az. ellenkezőjére is van példa. Gyuri bácsi, a Bercsényi gazdásza mondta: — Ügy hallottam, az Aranykalásznak egy igen agilis elnöke van. Nyomban közbekérdeztem. — Hányszor iárt ott? — Egyszer már voltam — emlékezett vissza Gyuri bá­csi. Az igazsághoz tartozik* hogy az említett mezőgazdász csal: ősz óta dolgozik Jász- boldogházán. S az is igaz, akad dolga a saját szövetke­zetében. Nade, hogy ennyire távol legyen egymástól két szövetkezet! MEG JELLEMZŐBB a má­sik eset. Varga István köz­ségi párttitkár kint járt a Zrínyi istállójában. Körülvet­ték a tehenészek. — Szépek-e a jószágok, ti**sár elvtárs? — akarták hallani véleményét. Csak az igazat mondhatta: szépek. — Hát az Aranykalászé, a Bercsényié szebbek-e? A titkár azt válaszolta: igen, s hogy erre tamásko­dást tapasztalt, kijelentette: — Na, egyszer elviszem magukat az Aranykalász is­tállójába. örültek a Zrínyi tehené­szei, de meglepő amit mond­tak. — Csak aztán, titkár elv­társ, beeng ’nek-e bennün­ket oda? Elgondolkodtató. Ebben a kétkedésben ugyanis benne van az egyéni paraszti gon­dolkodás szövetkezeti válto­zata. És ez létezik Boldog­házán. Amíg az egyéni gaz­dálkodás elfogadott erkölcse ez volt: boldogulj magad, ahogy tudsz; most majdnem így hangzik: boldoguljon a szövetkezetetek, ahogy tud. S amíg Konkoly Béla, a szomszédos Jászberény egyik igen gyenge termelőszövetke­zetének tanácsadó elnöke, amíg a falun túlra ad segít­séget az Aranykalász, ugyan­addig a falu határán belül bizonyos féltékenység ta­pasztalható. A másik két szövetkezetnek kisebbségi ér­zete van az Aranykalász mel­lett. Pedig de sok mindent tudnának csak egymástól is elsajátítani. AZ ARANYKALÁSZ ve­zetői szakképzett gazdák és a leleményességnek, az /'.ei- mességnek sincsenek hiányá­ban, ha a közösségről van szó. S ha a másik két szö­vetkezet vezetői csak szem- fülességben is utánoznák aí Aranykalász vezetőit, már aj is sokat jelentene. Az Aranykalász vezetőiről azt tartják: nem ismernek lehetetlent, ha a közösségről van szó. A kisajtón kiküldik őket, ők bemennek a na­gyon. Anélkül, hogy kalan- dorságra buzdítanánk bár­kit, azt mondjuk: nem árt. ha találékonysággal is ren­delkezik a szövetkezeti veze­tő, És ez hiányzik a Ber­csényi, méginkább a Zrínyi Tsz vezetőiből. Vezetési módszerekben so­kat adhat át az Aranykalász, Ottjártamkor a Zrínyi veze­tői például mind répát egyel­tek. Az Aranykalászbeliek meg tudnák győzni őket ar­ról: a jó vezető nem akkor használ a közösnek, ha nép­szerűség kedvéért maga is kaszát fog (eltekintve sürgős kampánymunkáktól, mint az aratás is), hanem ha a kö­zösség ügyében, érdekét >n lót-fut. intézkedik vagy ép­pen rendeleteket tanulmá­nyoz, sőt szakmailag képezi magát. És maguk is tudják, a Zrínyi vezetői, meg ts vallják: van mit pótolniuk szakmai továbbképzésből; VISZONT az Aranykalász is tud mit elsajátítani szövet­kezet-társaitól: A Bercsényi­ben alkalmazzák az anyagi ösztönzés legbátrabb módsze­reit A Zrínyinek meg a ju- hászata igen jó. És nem csupán a jómód­szerek elsajátításáról van szó. A falu fejlődésének mostani szakasza, a falu gazdálko­dásának mostani állapota már felvet olyan követelmé­nyeket is, amelyeket csak összefogással tudnak külön­■ külön nem képesek megolda- ! ni a szövetkezetek. : Legelsőnek a híres, ponto­sabban egykor híres boldog- 1 házi bikater.yésztés, szarvas- : marhanevelés. Az Aranyka- I lász már csinálja, a ^ercsé- : nyi kezdi. Azt se monda­■ nám, hogy nem olyan siker­• rel, mint amilyené' -t az ■ egyéni gazdák produkáltak. , Csakhogy az egyéni paraszt ■ állattenyésztő tudásához, ha­• gyományaihoz hozzáadva a • szövetkezés ztosította lehe- i tőséget, mindjárt másképpen fest az arány. Vagyis a bol­■ dogházi szövetkezeti állatte- . gvésztés még nem olyan, • amilyen lehetne, amilyennek ■ lennie kellene. A sok egyében kívül az ! állattenyésztéshez szaktudás . is szükséges. És ilyen szak- i értelem létezett a faluban. | Dehát azóta az állattenyész- ' tés is sok új tapasztalattal, ’ tudományos ismerettel gaz­dagodott, amit pótolni kelle­ne a boldogházi gazdáknak. Nem beszélve a fiatalokról. A fiatalok az egyéni gazdál­kodás korában már nem és a kollektív gazdál­kodás ide:ében még nem gyár.. íthatták rendszeresen mezőgazdasági szakismeretei­ket. Vagy csupán nem ser­kentette erre őket senki. Meghallgattam a községi 1 tanács végrehajtó bizottságá­nak egy megbeszélését. Ép­pen a falu olvasottságáról be­szélgettek, tervezgettek. A boldogháziak sem dicseked­hetnek azzal, hogy nagyon kapkodják könyvtárukból a mezőgazdasági szakkönyve­ket. Valójában kiegészítésre vár e tekintetben a községi könyvtár könyvkészlete is. Mi lenne, ha a három szö­vetkezet összefogott anyagi áldozattal teremtene elő egy jól felszerelt, jól ellátott me­zőgazdasági szakkönyvtárt. Vagy a mezőgazdasági szak­oktatást együttesen szervezné meg a három tsz. A ZRÍNYI TSZ elég mos­toha körülmények között mai gárautaltan gazdálkodik. Központjuk és határuk köze­lebb esik Ujszászhoz, Jász- alsószentgyörgyhöz, mint Bol- dogházához, de elválasztja őket a Zagyva a két falutól. Így a Zrínyi őszi sárban, eső­zésben esetenként három erő­géppel huzat be egy rako­mányt a faluba. Egy alkal­mi átkelő hid a hozzátartozó két kilométernyi bekötőútta! kisegítené ezt az istenháta- mögötti szövetkezetét. De a hídépítéshez se a községnek, se a Zrínyinek nincs anyagi tehetsége. S ha a három szö­vetkezet összefogna? Hiszen ez a híd az egész falu javára szolgálna. Jászboldogházáról el lehet mondani ragyogó példáka'. És az mégcsak nem is kira­katpolitika. Mert ebben a faluban talán több a szép és a jó. mint máshol. A jász­ból dogházi szövetkezetek, jót indultak, jól haladnak. To­vábbra sem kell mást ten­niük. mint eddig. Ügy. ahogy eddig, csak egy kicsit jobban. örülnénk, ha ez az írás­sorozat is segítene ehhez. — Vége — Borzák Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom