Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

XIII. évfolyam, 122. szám. Ara: 60 fillér 1962. május 27., vasárnap. Nem fogadkozásokból Cy áll a verseny A megyei pártbizottság, a megyei tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vándorzászlókat alapított a munkaverseny­ben kitűnt vállalatok, gaz­daságok jutalmazására. Jó- néhány üzemünk kollektí­vája tett olyan vállalást a VIII. pártkongresszus tisz­teletére, melynek valóra- váltásával rászolgálnának a zászló elnyerésére. Sajnos, az év első négy hónapja korántsem hozott kellő eredményeket a me­gye iparában. Az első ne­gyedévben például a mi­nisztériumi ipar 4,3 szá­zalékkal kevesebbet ter­melt, mint a bázisidőszak azonos hónapjában. Ez el­sősorban az élelmiszeripar termelésének nagymérvű visszaesésével magyaráz­ható. A minisztériumi irá­nyítás alá tartozó élelmi- szeripari üzemek produk­tuma kb. 30 százalékkal csökkent az első negyedév­ben 1961 azonos Időszaká­hoz képest. Igaz, közreját­szott ebben az is, hogy a Szolnoki Cukorgyár ta­valy januárban is termelt, az Idén pedig nem; Ez azonban nem kisebbíti azt a mulasztást, mely élelmi- szeripari üzemeink elő­irányzatainak valóraváltá- sában mutatkozik, s ami károsan befolyásolja az egész minisztériumi ipar termelését. Más tények is arra inte­nek bennünket, hogy a tervteljesítés érdekében alaposabb munka kellene jónéhány vállalatunknál. Az első negyedévben pél­dául másfélszázzal csök­kent a munkáslétszám, ugyanakkor 4,6 százalék­kal nőtt az alkalmazottak aránya, ami az egy főre eső termelést csökkenti. A készletek növekedtek, a termékek minősége meg­romlott. Jogosan vetődik fel te­hát a kérdés: méltányos lenne-e belenyugodni ebbe a helyzetbe, s a tavalyinál kisebb teljesítményekért adni jutalmul a vándor- zászlókat? Egyáltalán nem volna ez helyes, mert a le­hetőség adott a jobb mun­kára. Ahogy szokták mon­dani: rá kellene kicsit ver­ni, Ennek egyik útja-mód- ja éppen a munkaverseny nagyobbarányú kibontakoz­tatása lehetne. Üzemeink többsége ugyan­is nagyon tetszetős válla­lást tett. A jászberényi Ap­rítógépgyár kollektívája például azt fogadta meg, hogy a termelésnövelést tel­jes egészében a termelé­kenység fokozásával éri el, s a termelési költségeket a bázishoz viszonyítva 3,2 százalékkal csökkenti; A többi üzem vállalása is az évi tervek maradéktalan teljesítését, az önköltségi, minőségi és egyéb elő­irányzatok minél kedve­zőbb valóraváltását ígérte. Az előbb ismertetett té­nyek viszont arra valla­nak, hogy nem mindenütt állják adott szavukat Mi ennek az oka? Egyrészt az. hogy nem mindenhol beszélték meg a vállalást kellő alaposság­gal minden munkással. így volt a martfűi Tisza Cipő­gyárban is, másrészt ko­rántsem általános még a Szolnoki Vasipari Vállalat és a papírgyár példája, ahol rendszeresen ismerte­tik a dolgozókkal teljesít­ményük alakulását, s így azok álandóan figyelemmel kísérhetik Ígéretük valőra- váltásáért kifejtett erőfe­szítésük eredményeit. Az ottani tapasztalatok azt bi- zonyíják: jó az ön-kontrol, máshol is alkalmazni kelle­ne. Több üzemünkben ha­sonló a helyzet a jászberé­nyi Aprítógépgyárhoz, ahol nem tudják kimutatni, hogy egy-egy termék ön­költségének csökkentésé­ben (vállalásuk igen fontos pontja ez), vagy más muta­tó alakulásában milyen szerepe van a lemezmű­helynek, a forgácsoló üzemnek, vagy a szereidé­nek. Az pedig korántsem serkentő, ha a műhelyek munkáját nem tudják ha­tározottan elkülöníteni egymástól, s ügy értékelni. Az Aprítógépgyár kollektí­vájának ilyen szempontból felül kellene vizsgálni a verseny szervezését, s mó­dot találni a különböző üzemrészek eredményeinek minél alaposabb értékelé­sére. Nem mondható kielégítő­nek a műszaki-gazdasági vezetők versenyt segítő te­vékenysége sem. Kevés köztük az olyan, mint Dikó elvtárs, az állami építőipa­ri vállalat I számú főépí­tésvezetőségének irányító­ja. aki fáradhatatlanul te­vékenykedett a szocialista címért küzdő brigádok szervezése érdekében. Most már 18 ilyen bri­gádja van, mint mondja örül ennek, hiszen lelkes munkájukkal, kezdeménye­ző készségükkel nagyon megkönnyítik a főépítés­vezetőség feladatainak megoldását. S ez így is van minden munkahelyen; Ezért érthe­tetlen néhány művezető ál­lásfoglalása, miszerint, „van nekünk egyéb dol­gunk is, mint a szocialista brigádok szervezése”. A munkások azonban a leg­több helyen nem hagyják ezt annyiban. Az Aprító­gépgyár lemezműhelyében például a művezető nem nagyon lelkesedett a szo­cialista címért küzdő bri­gád megalakításáért, de a munkások addig kardos­kodtak, míg meg nem szer­vezték a brigádot, A műszaki-gazdasági ve­zetőknek elsődleges felada­tuk megteremteni a munkaverseny célkitűzé­seihez a kellő feltételeket; Most még sok kapkodás, gyakori programváltozás gátolja a martfűi Tisza Cipőgyárban és még né­hány üzemünkben a ver­senyt. Előfordulnak olyan esetek is, mint az Aprító­gépgyárban (jogosan sérel­mezte ezt az egyik terme­lési tanácskozáson Kucsa Béla csoportvezető), hogy késve kapják meg a tech­nológiai utasításokat. A munkaverseny új váll­fája, a szocialista brigád­mozgalom az utóbbi hetek­ben rohamos fejlődésnek indult. A szocialista címért küzdő brigádok száma pél­dául az állami építőipari vállalatnál harminchétre emelkedett. Az üzemi mozgalmi szerveknek és a gazdasági, műszaki veze­tőknek azt kellene bizto­sítani, hogy teljes egészé­ben valóra válthassák a jelszót: Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni. Főleg a továbbképzés kö­vetel halaszthatatlan elő­készítő munkát. Nem egye­dülálló az aprítógépgyári példa, ahol a dolgozók 36 százaléka még az általá­nos iskola nyolc osztályát sem végezte el; Mivel tanerő- és férőhelyhiánnyal kell számolni, idejében hozzá kellene kezHeni — mint az* már sikerrel tét­■ MA: 0 oldal Levelekben, táviratokban nagy szeretettel köszöntik az ország dolgozói Kádár Jánost oldal A mezőgazdasági bemutató üzemek szerepéről oldal KI A HIBÁS? 0 oldal Jász Kun Kakas 0 oldal Próbafülke a kapu alatt A Szolnok megyei állami gazdaságokban koratavasztól mozgó szerviz-műhelyek járják a határt és a meghibásodott gépeket a helyszínen javítják ki. Képünkön a Tiszasü- lyi Állami Gazdaság szervizkocsija megérkezett a rizsföldekhez, s hozzáfogtak a tárcsák javításához Befejezés előtt a lucerna betakarítása I 600 holdon elvégezték a kukorica első kézi kapálását Tudósítónk, Nagy Sándor, a turkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetben folyó tavaszi munkákról szombat délután a következőket je­lentette: A Vörös Csil’ag Termelő- szövetkezet gazdái 2521 hold kukorica vetésterületükből majd 1600 holdon elvégezték az első kézi kapálást. Öt­száz hold cukorrépájukon végeztek az egyeléssel, míg a kapálást 205 holdon fejezték be péntek estig. A lucerna behordást is rövidesen befe­jezik; Ugyanis 1026 hold lu­cerna termőterületükről már 998 holdon ágasra, illetve kazalba rakták az értékes szálastakarmányt; Az elmeit évtized legszárazabb májusa az Aiföldön Húsz ezer holdat öntöznek megyénk termelőszövetkezetei 0 Sportkitfioteíések Egri Gyula, az MTST el­nöke, szombaton délelőtt ki­tüntetéseket adott át a Testne­velés és sport területén hosz- szú Idő óta kimagasló mun­kát végzett funkcionáriusok­nak és sportvezetőknek. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem aranyfoko­zatát kapta: Borsányi János, a Szolnok megyei párbizott­ság osztályvezetője, a megyei testnevelés és sport, valamint a szolnoki MTE 1956. utáni újjászervezéséért. Fodor Mihály, a Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyet­tese, a szolnoki MTE-ben és a szolnoki Szikrában végzett tevékenységéért. Az elmúlt évtized legszá­razabb májusát élik az Al­földön. A szolnoki meteoro­lógiai állomás mérése szerint ebbn a hónapban az „ara­nyat érő májusi esőből” mindössze 8,6 milliméter csapadék hullott. A rendkí­vüli szárazság nagyban visz- szavetette a tavaszi vetésű növények fejlődését. Éppen ezért megyénk termelőszö­vetkezetei öntözéssel ellen­súlyozzák a jelenlegi aszályt A Középtiszai Vízügyi Igazga­tóság jelentése szerint szom­batig mintegy 20 ezer hold­ra juttatták el az éltető csa­padékot: A Tiszán, Tárnán, Zagyván és a Körösön 86 stabil és úszó szivattyútelep üzemel, amelyek szükség eseten másodpercenként 56 köbméter öntözővizet bizto­sítanak a mezőgazdasági nagyüzemeknek; Az öntözésben élen járnak a kőtelkd Ezüstkalász Tsz gazdái, akik rendszeresen 1200 hold kertészeti és szán­tóföldi növényt locsolnak: A karcagi és a szolnoki Lenin, valamint a mezőtúri Ma­gyar—Mongol Barátság tag­jai is több száz holdas terü­leteket öntöznek. Az állami gazdaságok közül a Közép­tiszai Állami Gazdaság üzemegységeiben mintegy 4 ezer holdra juttatták el a vizet. A héki gazdaság szol­noki üzemegységeiben az ön­tözőhajó segítségével a csa­tornák melletti őszi kalászo­sokat is rendszeresen ellátják csapadékkal. Uj gyártmány a karcagi KTSz-ben ték a Tisza Bútorgyárban az üzemi iskolák szervezé­séhez. Mindent összevetve: sok­oldalú szervezést igényel a munkavers ény hatékonnyá tétele —, de megéri a fá­radtságot, mert olyan mun­kasikereket tesz lehetővé, mint a szolnoki Tisza-híd- nak a tervezettnél két hó­nappal korábban való át­adása, s csak a verseny, a dolgozók egyöntetű kiállá­sa biztosítja üzemeink előirányzatainak teljesíté­sét. (3, E.J Közel egy évtizede készíti az Óbudai Hajógyár megren­delésre a karcagi Általános Szerelő KTSZ az exportha­jók elektromos berendezéseit. Most legújabban az 1200 ló­erős tolóhajóra akkumulátortöltőt és vészkapcsolót ké­szítenek Zoltai Lajos újítása alapján. Ez az új készülék súlyban egyharmada az eddig használt berendezésnek, s ez hajóknál — miután térfogat és súlycsökkentésről van szó — nagyon lényeges. Képünkön az újító és az új berendzés látható A hajógyáriak a napokban, mikor lent jártak Karca­gon, megelégedésüket fejezték ki a gyártmányok Iránt, A megyei ( képviselő- csoport ülése A megye termelőszövetke­zetei 1961-es zárszámadásá­nak eredményeiről, a mező- gazdaság ezévi helyzetéről, közvetlen feladatairól tár­gyalt Jászboldogházán, az Aranykalász Tsz-ben a me­gyei képviselő-csoport. A tanácskozásra a megye minden részéből hívtak meg termelőszövetkezeti elnökö­ket.­Kasza Béla elvtársnak, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya vezetőjének beszá­molója alapot adott a to­vábbi vitára: A képviselők közül Juhász Imréné dr,„ Tisza József, Nánási László és Hodos János kérdéseket tettek fel az öregek helyzeté­ről, az állattartás, illetőleg állattenyésztés fejlődésérői. a tanyavilág átalakulásának üteméről és a földjáradék problémáiról, stb. Détár Mihály, a vezsenyi TI- szamenti Tsz, Friedrich For- dinánd, a szolnoki Lenin Tsz elnöke is gyakorlati problé­mákat fejtegettek; A közép­es hosszúlejáratú hitelek problémáival kapcsolatos kérdésekre Tolna Károly, a Magyar Nemzeti Bank me­gyei igazgatója válaszolt és a tsz-ek anyagi helyzetét is ismertette. Csáki István elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titká­ra Is részt vett és felszólalt a tanácskozáson. Rámutatott, hogy a mostoha időjárás kö­vetkeztében kalászosokból legfeljebb közepes eredmény­re számíthatunk. Azonban megvan a lehetősége, hogy ezt a kiesést kapásokból, ta­karmányfélékből pótoljuk. A gyengébb termelőszövetkeze­tek állandó patronálásának fontosságát is külön hang­súlyozta Csáki elvtárs. Végül a képviselők, illető­leg a tanácskozás résztvevői elhatározták, hogy felhívják a termelőszövetkezeti- és ta­nácsvezetőket, a tömegszer­vezeteket és mozgalmakat: segítsenek e fontos feladatok végrehajtásában.­A sok útmutatást nyújtó tanácskozás után a résztve­vők megtekintették az Aranykalász Tsz állatte­nyészetét, *_ r — a — Versenyfelelősok tanácskozása Szombaton délelőtt az MSZMP Szolnok járási bi­zottságán a járás termelő­szövetkezeteiből, állami gaz­daságaiból és gépállomásai­ról meghívott versehyfelelő* sökkel tanácskoztak a mun­kaversenyről, s főként a szocialista brigádok megala­kításának, működésének fai- tételeiről U * / I« / VILÁG PROLETÁRJA! EG YESÜLJETEK! SZOLNOK M g & m TMIEIí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom