Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-23 / 118. szám

1962. május 23. SZOLNOK IVTEGTEj NÉPLAP Bezárták gyárkaput iía&zMás k&z&eH ...s kívül maradt vagy negy­ven ember. Azt mondta ne­kik az üzem — a Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat — igazgatója, hogy menjenek haza. Aki késik, nincs keres­nivalója a műhelyekben. A notórius későnjövők kö­zött volt jónéhány „újonc”, aki megszeppenve figyelte a fejleményeket. Szó ami szó, ilyesmire még a rutinosabbak sem emlékeztek, márpedig a figyelmeztetéstől, az elsza­lasztott munkaidőre járó bér levonásáig sokminden elő­fordult prakszisukban.. j Néztek befelé a kapun, várva, hogy megenyhül az igazgató. Az azonban tartot­ta magát elhatározásához, hiába akadtak patrónusai kapun belül is a kintreked- teknek. A szemfülesek — látva, hogy ez már több kettőnél — elsomfordáltak, megkerül­ték az üzemet, s a keríté­sen át kerültek munkahe­lyükre. Azt hiszem, első ilyen eset volt ez a válla­lat történetében. A munká­ból szökés előfordul, de a munkába szökés — főleg ilyen arányban — már nem. A végén alig maradt tíz- tizenkét olyan ember, aki­nek el kellett számolnia ide­jével. Azok között is akadtak „gógyés” legények. Egyikük orvosi bizonyítványt szerzett valami úton-módon, azzal bi­zonygatta: a tájékára sem mehetett aznap az üzemnek. A másik megalkudott, utóla­gosan szabadságot kért arra a napra. Aki végképp nem tudta magát kivágni, annak viselnie kellett a penitenciát: ledolgozni az elszalasztott műszakot. Ahogy mondják, nagy port vert fel az eset a gépjavító­ban. S milyen tanulságul szolgál, hogyan ítélik meg az üzem­beliek? — Nem használt a jó szó — mondja az igazgató. — Több ízben kimentünk reg­gel az állomásra, megnézni, tényleg a rossz közlekedés miatt van-e a késés. Nos, mikor megláttak bennünket, igyekeztek az autóbuszhoz, ellenőrző és segítő tevékeny­ségében. Nem tisztázott eléggé az a kérdés sem, hogy a szak- káderek nevelése kinek a hatáskörébe tartozik. Egyes helyeken a pártszervezetek csak a mozgalmi munkások nevelésével törődnek, a szak­emberek nevelését pedig a gazdasági vezetésre bízzák. Az a helyes, ha mindkét te­rület kádereinek nevelésével foglalkozik a pártszervezet, a szakemberek kérdésében ter­mészetesen a műszaki és gaz­dasági vezetéssel egyetértés­ben. A pártszervezet neve­lése nélkülözhetetlen az el­jövendő szakemberek számá­ra is, hiszen nem kisebb tét, mint a párt vezető szerepe dől el azon, hogy a káderek saját területükön hogyan al­kalmazzák a párt politikáját. Ezen egységes nevelési irányelvek mellett természe­tesen különbséget Is kell tenni a mozgalmi és a szak­káderek nevelését illetően. Mozgalmi kádereknek olyan embereket kell válasz­tani, akik a gazdasági veze­tőket szubjektív érzésüktől függetlenül, a ténylegesen elvégzett munka alapján ké­pesek elbírálni. Fontos, hogj> a mozgalmi munkába jó ér­telemben vett népszerű em­berek kerüljenek. Olyanok, akik véleményüket még ak­kor is kifejezésre juttatják, ha az általuk megbírált gaz­dasági vezető egyben a fe­lettesük is. A gazdasági vezetők kivá­lasztásánál nem lehet köve­telmény a párttagság. Nem kell félteni a párt vezető szerepét a pártonkívüliektőj. Számos példát lehetne so­rolni arról, hogy becsületes nem is késtek. Azelőtt vi­szont eltöltötték az időt egy- egy féldecivél. Most már rend van, idejében itt van reggelenként mindenki. — Régebben magam is gyakran küldtem reggelen­ként a kantinból az autó­buszhoz az embereket — így Pataki elvtárs, a lakatosok művezetője, aki egyébként a szakszervezeti bizottság tag­ja. — A kapu bezárását azon- ba mégis helytelennek tar­tottuk, mert harminc-negy­ven ember egésznapi távol- maradása két-három perc ké­sés miatt nem indokolt, ká­rosan érezteti hatását az üzem termelésében. Aki a mi csoportunkból kintrekedt, az­zal utasítás szerint — bár nem értettem vele egyet — ledolgoztattam pótlólag a műszakot. / — Eszerint az igazgató el­járását helyteleníti. S a ké­sésről mi a véleménye? — Azt sem lehet rendsze­ressé tenni, de ha ritkán előfordul, dolgoztassák le az elszalasztott perceket, vagy vonják le az azokra járó bért. — Ezen a véleményen vol­tunk mi is — szól közbe a beszélgetésünket hallgató Bartha Béla üzemvezető, az üzemi pártvezetőség tagja. — Igen, de az igazgató vé­leménye szerint reggel sok volt a késés, s a műszakot sem használták ki, ugyanak­kor túlórázásra kértek enge­délyt, sőt „feketén” is túl­óráztak. Rendet kell terem­teni. — Kooperációs hibák miatt túlóráztunk — vetik ellen —, de megközelítően sem annyit, mint tavaly, s engedély nél­kül sosem maradtunk bent. — Biztos? — A szakszervezet is el­lenőrzi azt. Az egyik munkást, Ecseki Mihályt faggatjuk a „fekete” túlórákról. — Ilyen nem volt — mondja. — JÓ, hogy nem vallja be — jegyzi meg később Ju­hász elvtárs, a főnormás —, hiszen Ecseki felelős az egyik túlórázó brigádért. A kapunál tehát rendet teremtettek — azt kellene beljebb is. Előfeltételként a gazdasági-, műszaki- és moz­pártonkívüli vezetők tökéle­tesen érvényesítik saját te­rületükön a párt politikáját. Üzemi pártszervezeteink­ben a gazdasági és a műszaki vezetők iránti bizalom a párt politikája megértésének leg­főbb jele. A részletes, aprólékos gaz­dasági vezetést minden párt- szervezet teljes bizalommal rábízhatja a műszaki és gaz­dasági vezetőkre. Ez sokak szemében talán felesleges ki­jelentésnek tűnhet, csakhogy a tapasztalat szerint nem ilyen egyértelmű az üzemi pártszervezetek állásfoglalá­sa ebben a kérdésben. Sok pártszervezet ma is úgy kép­zeli el a termelés pártellen­őrzését, hogy maga veszi válláira az egész termelés gondját és elmerül operatív gazdasági feladatok intézésé­ben. Nem ritka ma sem még az olyan párttitkár, aki maga megy például anyag után. Nem szeretnénk megsérte­ni azokat a jóindulatú párt­titkárokat, akiket az ügy iránti odaadás vezérel, ami­kor lépéseket tesznek a jobb anyagellátás érdekében, hi­szen a legtöbb esetben a vég­ső kétségbeesés adja nekik a gondolatot. És valószínű, hogy amíg intézményesen nem javítanak a vállalatok anyagellátásán, továbbra is találunk anyag után szalad­gáló párttitkárokat ország­szerte. Nem is őket marasz­taljuk el e helyen, hanem azokat a pártfunkcionáriuso­kat, akik „az a biztos, amit magam végzek” jelszó alap­ján valósággal kiveszik a feladatokat a gazdasági ve­zetők kezéből és esküdöznek, hogy a főmérnök vagy üzem­vezető nem tudja megnyug­galml szervek vezetőinek egy­öntetű állásfoglalását kellene megteremteni. A lehetőségek adottak a jobb munkára A lakatosok szerint is „mun­ka és anyag van, túlórázásra ebben a hónapban nem lesz szükség”. Ahhoz viszont, hogy min­den „flottul menjen”, a ka­puzárásnál és az ahhoz ha­sonló módszereknél jobbat kellene alkalmazni, elérni, hogy mindenki becsületbeli ügyének tekintse munkája gondos elvégzését, s regge­lenként idejében ott legyen mindig. Jó törzsgárda kelle­ne ehhez, mint más üzemelt­ben van, A tanyába nyárfás dülőút vezetett Azon az úton érke­zett a pártttikár harmad­magával. A vele jövő ‘két ember nem idevalósi, s lát­szott rajtuk, hogy a tanyába igyekeznek. De a titkár a lucernásra mutatott. Az ott terült el jó kétszáz holdas táblán az országút és a dülőjárás bezárta derék­szögben. Három Zetor futva kisebbítette a kaszálót. A föld szélén kezdték a gépek, úgy haladtak egymásután­ban, teljes kört írva. A hid­raulikus fűkaszák metszették a növényt, három rendnyit terítettek le egyszerre. De azért a fordulóban, meg a kasza csatlakozásnál itt-ott elmaradt egy pár szál „ka- tona’’, ahogy a kaszás ember nevezi a talpon álló növényt. A kaszás embernek az volt a tisztje, hogy lecsapkodja a katonát. A titkár invitálta a vendé­geket. — Nézzék már meg, mit ígér az első kaszálás. Bementek a lucernás közé. Kezdeményeznek, segítenek az MSZMP csoport tagjai Sajnos, a gépjavítóból ta­valy is 150—160 munkás állt odébb, s a tíz éve ott dol­gozók száma sem több a háromnál. Ezt főleg a lakás­hiánnyal, a vidékről való bejárással indokolják. De más üzemnek sincs annyi lakása, hogy mindenkinek juttasson, mégis jó törzsgár­da alakult ki vállalataink­nál. Talán az sem volna ha­szontalan, ha a gépjavítóbe­liek tapasztalatcserére men­nének, s azt tanulmányoznák: hogyan lehet elérni ezt — (S, B.) A minap egy jelentés ke­rült a kezembe, amelynek néhány sora azt tartalmazta, hogyan működik a szolnoki városi tanács MSZMP cso­portja. A rövid értékelést bő­vítsük ki azzal, amit a cso­port vezetői, tagjai elmond­tak. A legutóbbi tanácsválasz- tésok óta dolgozik az MSZMP csoport. Hogyan? Erre a kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni. Eredményekről, hibákról, megvalósításra váró felada­tokról egyaránt számot ad­hatunk. Mi az ami a mérleget az Tavaszi vadászati tilalom Fülöp György rajza tatóan megoldani a felada­tokat. Éveken át hangoztattuk annak a bizonyos „transz- missziónak” a szerepét, amely a párt és a tömegek közti elszakíthatatlan -kapcsolat legfőbb biztosítéka — miköz­ben állt a gépezet a transz- missziós szerkezet tökélet­lensége miatt. Nos, most el­érkezett az ideje, hogy a haj­tószíjak a gyakorlatban is hajszálpontosan, fennakadás nélkül működjenek. Ez a mozgalmi élet nyelvére lefor­dítva annyit jelent, hogy rna már minden ilyen szervezet­nek végeznie kell a maga tö­megmozgósító feladatát és sa­játos eszközeivel segíteni kell a párt politikájának érvénye­sítését soraiban. Ma már egyetlen pártszervezet sem bírálhatja a helyi szakszer­vezeti vagy KISZ bizottságot anélkül, hogy önbírálatot ne alkalmazzon saját irányító tevékenysége felett. E nehéz társadalmi-politi­kai feladatok megoldásának alapvető feltétele, hogy első­sorban a pártszervezetek ve­zetői lássák világosan, hogy az új helyzet e téren is új feladatokat követel. Ez a belátás azonban még csak előfeltétele annak, hogy üze­mi pártszervezeteink élenjá­rói lehessenek a szektás, ér­telmiségellenes nézetek fel­számolásának. A jól működő szakszerve­zeti hálózat valóságos ki­nyújtott karja lehetne a pártszervezeteknek. Sok párt­szervezet azonban tőből met­szi le e karokat bizalmatlan­ságával, meg nem értésével, Másutt meg arról feled­keznek meg üzemi pártszer­vezeteink, hogy a tömegszer­vezeti munka sajátos mód­szereket igényel. Még több meggyőző szóra van szükség, mint a pártszervezetben, ahol a kommunistáktól meg le­het követelni bizonyos fel­adatokat. Ugyanakkor egyik­másik üzemi tömegszervezet vezetőgárdája is mechaniku­san másolja a nártéletet. Tö­megszervezeteink némelyike hajlamos arra, hogy eltemet­kezzen a maga szűk problé­máiba, megfeledkezve arról, hogy a párt politikáját hajt­ja végre. Mindezek a hibák és súrlódások elkerülhetők, ha a pártszervezet összehan­golja a tömegszervezetek te­vékenységét és megteremti az agitáció összhangját. Természetesen üzemi párt- szervezeteink egyike sem ké­pes átütő sikert elérni fele­lősségteljes társadalmi- és gazdaság-politikai feladatá­ban, ha egyedül akar hozzá­fogni. A siker döntő feltéte­le, hogy nártszervezeteink osszák meg a vezetés gond­ját a párttagsággal. Az a he­lyes gyakorlat, ha az ellen­őrzés nagyobb részét a -tag­gyűlésre helyezik át, így az egész kommunista kollektíva nagyobb felelősséget vállal a párt politikájának helyes al­kalmazásáért, és egységesebb lesz a szemlélet az egyes pártszervezeteken belül is. A jól irányított kollektív veze­téssel a gyakorlatban bizo­nyíthatjuk be a marxizmus elévülhetetlen tételét, mely szerint a párt erejét és böl­csességét nem egyes párt­funkcionáriusok, hanem a párttagság, a kommunisták nagy közössége jelenti. Valachi Anna eredmények javára billenti? Az évek során számtalan javaslatot tettek, sok min­dennel foglalkoztak ülései­ken, mérlegelték, hogy egy- egy határozat, vagy intézke­dés hogyan szolgálja az em­berek érdekeit, a munka ja­vítását. Mint követendő módszert említhetjük, hogy a kommu­nista tanácstagok mindig akkor tartják üléseiket ami­kor az szükséges; Ha a ta­nácsülés napirendjén olyan fontos kérdés szerepel, amelynek előzetes megtár­gyalását hasznosnak látják, akkor a vezetőség összehívja az MSZMP csoport tagjait. De nem a tanácsülés napján, hanem azt megelőzően, hogy a kommunisták egységes ál­lásfoglalása, javaslata alap­ján még legyen mód a napi­rendi pont kiegészítésére. A komm'mista tanácstagok figyelme sok mindenre kiter­jed. Javaslatukra vizsgálták meg és tanácsülésen tárgyal­ták az állandó bizottságok te­vékenységét. A határozat alapján történt intézkedések máris jótékonyan éreztetik hatásukat. Az MSZMP csoport vezetői gyakrabban résztvesznek az állandó bizottságok ülésein. Ók kezdeményezték azt is, hogy a szabálysértési ügyek tárgyalásánál jelen legyen egy tanácstag. Amikor a vá­ros közbiztonságát tűzte na­pirendre a tanácsülés, szintén az MSZMP csoport javasla­tára hívták meg a rendőrség körzeti megbízottait is; Nemcsak azt kíséri figye­lemmel az MSZMP csoport, hogy a tanácstagok milyen aktívan veszik ki részüket a tanácsülés napirendjének megtárgyalásából, — hogyan tesznek eleget megbízatásuk­nak, hanem azt is, hogy a tanács különböző osztályain az ügyfelekkel, az emberek­kel hogyan foglalkoznak. Ar­ra sem sajnálják a fáradsá­got, hogy a legutóbbi részle­ges tanácsválasztások során megválasztott tanácstagokat „bevezessék” feladatuk el­végzésébe. Az MSZMP cso­port vezetői közül Sárosi Bé­la, Vígh Bálint, Zsíros János sokat tett azért, hogy az új tanácstagok beszámolói sike­rüljenek. Mi okoz gondot az MSZMP csoport vezetőinek? Az utóbbi időben némileg csökkent a csoport tagjainak aktivitása. A függetlenített vezetők a korábbinál jóval gyakrabban résztvesznek az MSZMP csoport ülésein, s hogy a tagok aktivitását is növelhessék a vezetőségi ta­gok beszélgetnek a rendsze­resen távolmaradókkal, — s ahol szükséges, az illető ta­nácstag munkahelyén lévő pártszervezet segítségét is igénybeveszik e cél érdeké­ben. Eredménynek számít az, hogy az utóbbi tanács­ülésen ötvennégyen szólaltak fel, mondták el véleményü­ket. Továbbra is azt tekinti fontos feladaténak az MSZMP csoport vezetősége, hogy mind a kommunista, mind a pártonkívüli tanács­tagok aktivitását növelje, s egységes állásfoglalásukkal, javaslataikkal hozzájárulja­nak a választókörzeti és a hi­vatali munka javításához. ÍN. K.) Fácánok, fürjek, foglyok reb­bentek előttük. Itt raktak fészket, s ahogy fogyott a lucerna a gépek előtt, úgy szorultak össze. A vendégek egyike meg­szólalt: — Magas a tarló, nagyon magas. A kaszás ember közelebb jött. — Bizony, nincsen párja a kézi kaszának. Nyelére támasztotta a szer­számot. En ezt meg se kalapál­tam. A titkár tréfálkozott. — Meg tudod-e kalapálni egyáltalán? ­A kaszás ember nevetett. — Csak tán, hallod. Ha én megverem a kaszát, borotvál­kozhatsz vele. De tegnap este csak későn szóltak, hogy én vagyok a soros. Nem tud­tam élezni. A vendégek kérdezték: — Aztán most nem fog ugye? — Ez-e, elvtársam? Ez nem fog? Kipróbálhatják. A titkár odaállt a rend széléhez. Előre hajolt, a ka­szát kinyújtotta. Suhintott egyet, suhintott kettőt vele. A szerszámot megfektette, hogy szinte nyeste a talajt, tőből metszette a növényt Tíz lépést vághatott nagy sebtében. Kigyenesedett megtörölte homlokát. Mire a kaszás ember: — Ez a munka! Ilyet nem csinál a gép! Valóban szép volt. A párt- titkár végigfuttatta szemét mégegyszer a renden. — No, várjunk egy picit. Ügy tettek. Fél doboz Kos­suth került elő és sorra járt — Ide figyelj, István, te jó kaszás vagy. — Annak tartanaki — Ezt a táblát mennyi idő alatt vágnád körül? István felállt, körülnézett. — Egy nap meglenne, de nem tartanék minden órában pipahuját. Szívtak egy slukkot. — No látod. A gép mennyi idő alatt teszi meg? A kaszás ember leült — Bő negyedóra. A ‘titkár oldalra nézett, ahol már lekaszálva fony- nyadt a széna. Jól kitetszett s rendalja; — No, István, azt mondd még meg, ki vág szélesebb rendet? — A gép, vitathatatlan, de nagyobb tarlót is hagy. Megint a titkáré volt a szó. — Jó számtanísta voltál az iskolában, István. Számold csak ki, hány ember kellene ide. Számold csak ki, mennyi cukorrépát kapálhatnak most be azok. A kaszás ember dünnyö- gött. — Igazad van Sándor, de nagy a tarló. Felálltak, mert odaért a há­rom Zetor. A traktorosok le­álltak. A párttitkár odászólt. — Eresszétek le azt a ka­szát, gyerekek. A traktorosok leszálltak, kulcsot kerestek. A dülőútnál a nyárfák ár­nyékában megállította ven­dégeit a titkár; — Na, elvtársak, így ala­kítjuk a parasztok egységes szemléletét. Azok értetlenül néztek rá. — Ez az ember középpa­raszt. Talán három éve lé­pett be. A vendégek csak nem ér­tették. — Volt agrárproletár már egy se akad a Vörös Csillag­ban, aki ellenezné a gépet. Az újonnan jöttek közt még előfordul. Kacsintott egyet; — Hát aztán küszködünk velük. Neveljük őket. Ami­kor csak lehet. Még kaszálás közben is. Elindultak a nyárfás dülő­út mentén. Az vezetett a turkevei Vörös Csillag nagy tanyájába. Bor2ák Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom