Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-23 / 118. szám
1962. május 23. SZOLNOK IVTEGTEj NÉPLAP Bezárták gyárkaput iía&zMás k&z&eH ...s kívül maradt vagy negyven ember. Azt mondta nekik az üzem — a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat — igazgatója, hogy menjenek haza. Aki késik, nincs keresnivalója a műhelyekben. A notórius későnjövők között volt jónéhány „újonc”, aki megszeppenve figyelte a fejleményeket. Szó ami szó, ilyesmire még a rutinosabbak sem emlékeztek, márpedig a figyelmeztetéstől, az elszalasztott munkaidőre járó bér levonásáig sokminden előfordult prakszisukban.. j Néztek befelé a kapun, várva, hogy megenyhül az igazgató. Az azonban tartotta magát elhatározásához, hiába akadtak patrónusai kapun belül is a kintreked- teknek. A szemfülesek — látva, hogy ez már több kettőnél — elsomfordáltak, megkerülték az üzemet, s a kerítésen át kerültek munkahelyükre. Azt hiszem, első ilyen eset volt ez a vállalat történetében. A munkából szökés előfordul, de a munkába szökés — főleg ilyen arányban — már nem. A végén alig maradt tíz- tizenkét olyan ember, akinek el kellett számolnia idejével. Azok között is akadtak „gógyés” legények. Egyikük orvosi bizonyítványt szerzett valami úton-módon, azzal bizonygatta: a tájékára sem mehetett aznap az üzemnek. A másik megalkudott, utólagosan szabadságot kért arra a napra. Aki végképp nem tudta magát kivágni, annak viselnie kellett a penitenciát: ledolgozni az elszalasztott műszakot. Ahogy mondják, nagy port vert fel az eset a gépjavítóban. S milyen tanulságul szolgál, hogyan ítélik meg az üzembeliek? — Nem használt a jó szó — mondja az igazgató. — Több ízben kimentünk reggel az állomásra, megnézni, tényleg a rossz közlekedés miatt van-e a késés. Nos, mikor megláttak bennünket, igyekeztek az autóbuszhoz, ellenőrző és segítő tevékenységében. Nem tisztázott eléggé az a kérdés sem, hogy a szak- káderek nevelése kinek a hatáskörébe tartozik. Egyes helyeken a pártszervezetek csak a mozgalmi munkások nevelésével törődnek, a szakemberek nevelését pedig a gazdasági vezetésre bízzák. Az a helyes, ha mindkét terület kádereinek nevelésével foglalkozik a pártszervezet, a szakemberek kérdésében természetesen a műszaki és gazdasági vezetéssel egyetértésben. A pártszervezet nevelése nélkülözhetetlen az eljövendő szakemberek számára is, hiszen nem kisebb tét, mint a párt vezető szerepe dől el azon, hogy a káderek saját területükön hogyan alkalmazzák a párt politikáját. Ezen egységes nevelési irányelvek mellett természetesen különbséget Is kell tenni a mozgalmi és a szakkáderek nevelését illetően. Mozgalmi kádereknek olyan embereket kell választani, akik a gazdasági vezetőket szubjektív érzésüktől függetlenül, a ténylegesen elvégzett munka alapján képesek elbírálni. Fontos, hogj> a mozgalmi munkába jó értelemben vett népszerű emberek kerüljenek. Olyanok, akik véleményüket még akkor is kifejezésre juttatják, ha az általuk megbírált gazdasági vezető egyben a felettesük is. A gazdasági vezetők kiválasztásánál nem lehet követelmény a párttagság. Nem kell félteni a párt vezető szerepét a pártonkívüliektőj. Számos példát lehetne sorolni arról, hogy becsületes nem is késtek. Azelőtt viszont eltöltötték az időt egy- egy féldecivél. Most már rend van, idejében itt van reggelenként mindenki. — Régebben magam is gyakran küldtem reggelenként a kantinból az autóbuszhoz az embereket — így Pataki elvtárs, a lakatosok művezetője, aki egyébként a szakszervezeti bizottság tagja. — A kapu bezárását azon- ba mégis helytelennek tartottuk, mert harminc-negyven ember egésznapi távol- maradása két-három perc késés miatt nem indokolt, károsan érezteti hatását az üzem termelésében. Aki a mi csoportunkból kintrekedt, azzal utasítás szerint — bár nem értettem vele egyet — ledolgoztattam pótlólag a műszakot. / — Eszerint az igazgató eljárását helyteleníti. S a késésről mi a véleménye? — Azt sem lehet rendszeressé tenni, de ha ritkán előfordul, dolgoztassák le az elszalasztott perceket, vagy vonják le az azokra járó bért. — Ezen a véleményen voltunk mi is — szól közbe a beszélgetésünket hallgató Bartha Béla üzemvezető, az üzemi pártvezetőség tagja. — Igen, de az igazgató véleménye szerint reggel sok volt a késés, s a műszakot sem használták ki, ugyanakkor túlórázásra kértek engedélyt, sőt „feketén” is túlóráztak. Rendet kell teremteni. — Kooperációs hibák miatt túlóráztunk — vetik ellen —, de megközelítően sem annyit, mint tavaly, s engedély nélkül sosem maradtunk bent. — Biztos? — A szakszervezet is ellenőrzi azt. Az egyik munkást, Ecseki Mihályt faggatjuk a „fekete” túlórákról. — Ilyen nem volt — mondja. — JÓ, hogy nem vallja be — jegyzi meg később Juhász elvtárs, a főnormás —, hiszen Ecseki felelős az egyik túlórázó brigádért. A kapunál tehát rendet teremtettek — azt kellene beljebb is. Előfeltételként a gazdasági-, műszaki- és mozpártonkívüli vezetők tökéletesen érvényesítik saját területükön a párt politikáját. Üzemi pártszervezeteinkben a gazdasági és a műszaki vezetők iránti bizalom a párt politikája megértésének legfőbb jele. A részletes, aprólékos gazdasági vezetést minden párt- szervezet teljes bizalommal rábízhatja a műszaki és gazdasági vezetőkre. Ez sokak szemében talán felesleges kijelentésnek tűnhet, csakhogy a tapasztalat szerint nem ilyen egyértelmű az üzemi pártszervezetek állásfoglalása ebben a kérdésben. Sok pártszervezet ma is úgy képzeli el a termelés pártellenőrzését, hogy maga veszi válláira az egész termelés gondját és elmerül operatív gazdasági feladatok intézésében. Nem ritka ma sem még az olyan párttitkár, aki maga megy például anyag után. Nem szeretnénk megsérteni azokat a jóindulatú párttitkárokat, akiket az ügy iránti odaadás vezérel, amikor lépéseket tesznek a jobb anyagellátás érdekében, hiszen a legtöbb esetben a végső kétségbeesés adja nekik a gondolatot. És valószínű, hogy amíg intézményesen nem javítanak a vállalatok anyagellátásán, továbbra is találunk anyag után szaladgáló párttitkárokat országszerte. Nem is őket marasztaljuk el e helyen, hanem azokat a pártfunkcionáriusokat, akik „az a biztos, amit magam végzek” jelszó alapján valósággal kiveszik a feladatokat a gazdasági vezetők kezéből és esküdöznek, hogy a főmérnök vagy üzemvezető nem tudja megnyuggalml szervek vezetőinek egyöntetű állásfoglalását kellene megteremteni. A lehetőségek adottak a jobb munkára A lakatosok szerint is „munka és anyag van, túlórázásra ebben a hónapban nem lesz szükség”. Ahhoz viszont, hogy minden „flottul menjen”, a kapuzárásnál és az ahhoz hasonló módszereknél jobbat kellene alkalmazni, elérni, hogy mindenki becsületbeli ügyének tekintse munkája gondos elvégzését, s reggelenként idejében ott legyen mindig. Jó törzsgárda kellene ehhez, mint más üzemeltben van, A tanyába nyárfás dülőút vezetett Azon az úton érkezett a pártttikár harmadmagával. A vele jövő ‘két ember nem idevalósi, s látszott rajtuk, hogy a tanyába igyekeznek. De a titkár a lucernásra mutatott. Az ott terült el jó kétszáz holdas táblán az országút és a dülőjárás bezárta derékszögben. Három Zetor futva kisebbítette a kaszálót. A föld szélén kezdték a gépek, úgy haladtak egymásutánban, teljes kört írva. A hidraulikus fűkaszák metszették a növényt, három rendnyit terítettek le egyszerre. De azért a fordulóban, meg a kasza csatlakozásnál itt-ott elmaradt egy pár szál „ka- tona’’, ahogy a kaszás ember nevezi a talpon álló növényt. A kaszás embernek az volt a tisztje, hogy lecsapkodja a katonát. A titkár invitálta a vendégeket. — Nézzék már meg, mit ígér az első kaszálás. Bementek a lucernás közé. Kezdeményeznek, segítenek az MSZMP csoport tagjai Sajnos, a gépjavítóból tavaly is 150—160 munkás állt odébb, s a tíz éve ott dolgozók száma sem több a háromnál. Ezt főleg a lakáshiánnyal, a vidékről való bejárással indokolják. De más üzemnek sincs annyi lakása, hogy mindenkinek juttasson, mégis jó törzsgárda alakult ki vállalatainknál. Talán az sem volna haszontalan, ha a gépjavítóbeliek tapasztalatcserére mennének, s azt tanulmányoznák: hogyan lehet elérni ezt — (S, B.) A minap egy jelentés került a kezembe, amelynek néhány sora azt tartalmazta, hogyan működik a szolnoki városi tanács MSZMP csoportja. A rövid értékelést bővítsük ki azzal, amit a csoport vezetői, tagjai elmondtak. A legutóbbi tanácsválasz- tésok óta dolgozik az MSZMP csoport. Hogyan? Erre a kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni. Eredményekről, hibákról, megvalósításra váró feladatokról egyaránt számot adhatunk. Mi az ami a mérleget az Tavaszi vadászati tilalom Fülöp György rajza tatóan megoldani a feladatokat. Éveken át hangoztattuk annak a bizonyos „transz- missziónak” a szerepét, amely a párt és a tömegek közti elszakíthatatlan -kapcsolat legfőbb biztosítéka — miközben állt a gépezet a transz- missziós szerkezet tökéletlensége miatt. Nos, most elérkezett az ideje, hogy a hajtószíjak a gyakorlatban is hajszálpontosan, fennakadás nélkül működjenek. Ez a mozgalmi élet nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy rna már minden ilyen szervezetnek végeznie kell a maga tömegmozgósító feladatát és sajátos eszközeivel segíteni kell a párt politikájának érvényesítését soraiban. Ma már egyetlen pártszervezet sem bírálhatja a helyi szakszervezeti vagy KISZ bizottságot anélkül, hogy önbírálatot ne alkalmazzon saját irányító tevékenysége felett. E nehéz társadalmi-politikai feladatok megoldásának alapvető feltétele, hogy elsősorban a pártszervezetek vezetői lássák világosan, hogy az új helyzet e téren is új feladatokat követel. Ez a belátás azonban még csak előfeltétele annak, hogy üzemi pártszervezeteink élenjárói lehessenek a szektás, értelmiségellenes nézetek felszámolásának. A jól működő szakszervezeti hálózat valóságos kinyújtott karja lehetne a pártszervezeteknek. Sok pártszervezet azonban tőből metszi le e karokat bizalmatlanságával, meg nem értésével, Másutt meg arról feledkeznek meg üzemi pártszervezeteink, hogy a tömegszervezeti munka sajátos módszereket igényel. Még több meggyőző szóra van szükség, mint a pártszervezetben, ahol a kommunistáktól meg lehet követelni bizonyos feladatokat. Ugyanakkor egyikmásik üzemi tömegszervezet vezetőgárdája is mechanikusan másolja a nártéletet. Tömegszervezeteink némelyike hajlamos arra, hogy eltemetkezzen a maga szűk problémáiba, megfeledkezve arról, hogy a párt politikáját hajtja végre. Mindezek a hibák és súrlódások elkerülhetők, ha a pártszervezet összehangolja a tömegszervezetek tevékenységét és megteremti az agitáció összhangját. Természetesen üzemi párt- szervezeteink egyike sem képes átütő sikert elérni felelősségteljes társadalmi- és gazdaság-politikai feladatában, ha egyedül akar hozzáfogni. A siker döntő feltétele, hogy nártszervezeteink osszák meg a vezetés gondját a párttagsággal. Az a helyes gyakorlat, ha az ellenőrzés nagyobb részét a -taggyűlésre helyezik át, így az egész kommunista kollektíva nagyobb felelősséget vállal a párt politikájának helyes alkalmazásáért, és egységesebb lesz a szemlélet az egyes pártszervezeteken belül is. A jól irányított kollektív vezetéssel a gyakorlatban bizonyíthatjuk be a marxizmus elévülhetetlen tételét, mely szerint a párt erejét és bölcsességét nem egyes pártfunkcionáriusok, hanem a párttagság, a kommunisták nagy közössége jelenti. Valachi Anna eredmények javára billenti? Az évek során számtalan javaslatot tettek, sok mindennel foglalkoztak üléseiken, mérlegelték, hogy egy- egy határozat, vagy intézkedés hogyan szolgálja az emberek érdekeit, a munka javítását. Mint követendő módszert említhetjük, hogy a kommunista tanácstagok mindig akkor tartják üléseiket amikor az szükséges; Ha a tanácsülés napirendjén olyan fontos kérdés szerepel, amelynek előzetes megtárgyalását hasznosnak látják, akkor a vezetőség összehívja az MSZMP csoport tagjait. De nem a tanácsülés napján, hanem azt megelőzően, hogy a kommunisták egységes állásfoglalása, javaslata alapján még legyen mód a napirendi pont kiegészítésére. A komm'mista tanácstagok figyelme sok mindenre kiterjed. Javaslatukra vizsgálták meg és tanácsülésen tárgyalták az állandó bizottságok tevékenységét. A határozat alapján történt intézkedések máris jótékonyan éreztetik hatásukat. Az MSZMP csoport vezetői gyakrabban résztvesznek az állandó bizottságok ülésein. Ók kezdeményezték azt is, hogy a szabálysértési ügyek tárgyalásánál jelen legyen egy tanácstag. Amikor a város közbiztonságát tűzte napirendre a tanácsülés, szintén az MSZMP csoport javaslatára hívták meg a rendőrség körzeti megbízottait is; Nemcsak azt kíséri figyelemmel az MSZMP csoport, hogy a tanácstagok milyen aktívan veszik ki részüket a tanácsülés napirendjének megtárgyalásából, — hogyan tesznek eleget megbízatásuknak, hanem azt is, hogy a tanács különböző osztályain az ügyfelekkel, az emberekkel hogyan foglalkoznak. Arra sem sajnálják a fáradságot, hogy a legutóbbi részleges tanácsválasztások során megválasztott tanácstagokat „bevezessék” feladatuk elvégzésébe. Az MSZMP csoport vezetői közül Sárosi Béla, Vígh Bálint, Zsíros János sokat tett azért, hogy az új tanácstagok beszámolói sikerüljenek. Mi okoz gondot az MSZMP csoport vezetőinek? Az utóbbi időben némileg csökkent a csoport tagjainak aktivitása. A függetlenített vezetők a korábbinál jóval gyakrabban résztvesznek az MSZMP csoport ülésein, s hogy a tagok aktivitását is növelhessék a vezetőségi tagok beszélgetnek a rendszeresen távolmaradókkal, — s ahol szükséges, az illető tanácstag munkahelyén lévő pártszervezet segítségét is igénybeveszik e cél érdekében. Eredménynek számít az, hogy az utóbbi tanácsülésen ötvennégyen szólaltak fel, mondták el véleményüket. Továbbra is azt tekinti fontos feladaténak az MSZMP csoport vezetősége, hogy mind a kommunista, mind a pártonkívüli tanácstagok aktivitását növelje, s egységes állásfoglalásukkal, javaslataikkal hozzájáruljanak a választókörzeti és a hivatali munka javításához. ÍN. K.) Fácánok, fürjek, foglyok rebbentek előttük. Itt raktak fészket, s ahogy fogyott a lucerna a gépek előtt, úgy szorultak össze. A vendégek egyike megszólalt: — Magas a tarló, nagyon magas. A kaszás ember közelebb jött. — Bizony, nincsen párja a kézi kaszának. Nyelére támasztotta a szerszámot. En ezt meg se kalapáltam. A titkár tréfálkozott. — Meg tudod-e kalapálni egyáltalán? A kaszás ember nevetett. — Csak tán, hallod. Ha én megverem a kaszát, borotválkozhatsz vele. De tegnap este csak későn szóltak, hogy én vagyok a soros. Nem tudtam élezni. A vendégek kérdezték: — Aztán most nem fog ugye? — Ez-e, elvtársam? Ez nem fog? Kipróbálhatják. A titkár odaállt a rend széléhez. Előre hajolt, a kaszát kinyújtotta. Suhintott egyet, suhintott kettőt vele. A szerszámot megfektette, hogy szinte nyeste a talajt, tőből metszette a növényt Tíz lépést vághatott nagy sebtében. Kigyenesedett megtörölte homlokát. Mire a kaszás ember: — Ez a munka! Ilyet nem csinál a gép! Valóban szép volt. A párt- titkár végigfuttatta szemét mégegyszer a renden. — No, várjunk egy picit. Ügy tettek. Fél doboz Kossuth került elő és sorra járt — Ide figyelj, István, te jó kaszás vagy. — Annak tartanaki — Ezt a táblát mennyi idő alatt vágnád körül? István felállt, körülnézett. — Egy nap meglenne, de nem tartanék minden órában pipahuját. Szívtak egy slukkot. — No látod. A gép mennyi idő alatt teszi meg? A kaszás ember leült — Bő negyedóra. A ‘titkár oldalra nézett, ahol már lekaszálva fony- nyadt a széna. Jól kitetszett s rendalja; — No, István, azt mondd még meg, ki vág szélesebb rendet? — A gép, vitathatatlan, de nagyobb tarlót is hagy. Megint a titkáré volt a szó. — Jó számtanísta voltál az iskolában, István. Számold csak ki, hány ember kellene ide. Számold csak ki, mennyi cukorrépát kapálhatnak most be azok. A kaszás ember dünnyö- gött. — Igazad van Sándor, de nagy a tarló. Felálltak, mert odaért a három Zetor. A traktorosok leálltak. A párttitkár odászólt. — Eresszétek le azt a kaszát, gyerekek. A traktorosok leszálltak, kulcsot kerestek. A dülőútnál a nyárfák árnyékában megállította vendégeit a titkár; — Na, elvtársak, így alakítjuk a parasztok egységes szemléletét. Azok értetlenül néztek rá. — Ez az ember középparaszt. Talán három éve lépett be. A vendégek csak nem értették. — Volt agrárproletár már egy se akad a Vörös Csillagban, aki ellenezné a gépet. Az újonnan jöttek közt még előfordul. Kacsintott egyet; — Hát aztán küszködünk velük. Neveljük őket. Amikor csak lehet. Még kaszálás közben is. Elindultak a nyárfás dülőút mentén. Az vezetett a turkevei Vörös Csillag nagy tanyájába. Bor2ák Lajos
