Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-18 / 90. szám
4 1962. április 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 0 Ballagtak a cserkei véndiákok Dancsó Eéláné, a fehérköpenyes fiatal tanítónő, és a vizsgabiztos, ott ültek a katedrán. A tanárnő kérdezett: — Milyen az ízeltlábúak felépítése? Az iskolapadban Fodor Márton — a helyi Magyar— Román Barátság Termelőszövetkezet tagja ül — és felel: — Három részből álL Fej, törzs és potroh ... A tanítónő elégedetten bólint, s újabb kérdéseire is precíz, szabatos választ kap. Előkerül a toll, s a bizonyítványban már ott olvasható az eredmény: jeles ... Benke János a következő cserkeszöllői hetedikes vizsgázó- biológiából. A sejtekről és szövetekről felel, szintén jelesre, akárcsak Berecz János, Csányi Károly, Furka Károly, vagy Palotai Mária... A minap vizsgáztak a cserkeszöllői öregdiákok. Megnéztük, meghallgattuk őket, s Dancsó Béla igazgatótól a következőket tudtuk meg róluk: — összesen "huszonhárom VII—VIII. osztályos öregdiákunk van. Többségük tsz- tag, Szorgalmasai^, ami szükséges is, hiszen a hetedikeseknek öt, a nyolcadikosoknak hat tantárgyból kell számot adni tudásukról. — Elégedett-e a felkészüléssel? — Igen. — S a diákok az eredményekkel, az osztályzatokkal? — Erről már inkább ók beszéljenek... Perc múltán már - az új, modern iskola folyosójának mozaikkockái koppantak lépéseink alatt. A folyosón ünneplőbe öltözött lányok, fiatalemberek, asszonyok, férfiak álltak — „bebocsájtásra” várva. — Izgulnak? Barna fiatalasszony adja a választ — a többek nevében is: — Egy kicsit J .; — Gyói Lajosné kézbesítő — mutatta be a vizsgára váró cserkei diákot Dancsó BéÁtvették személyi igazolványukat Épül a Képzőművészek Nemzetközi Központja Párizsban, a Szent Lajos szigettel szemközt, a Szajna jobbpartján már láthatók egy nagyszabású építkezés első nyomai: itt akarják megvalósítani azt a több évtizede kidolgozott tervet, amelynek gyökerei voltaképpen egészen IV. Henrik idejére nyúlnak vissza. Köztudomású, hogy IV. Henrik 1608-ban elhatározta, hogy a festészet, a képzőművészet és a műasztalosipar legkiválóbb mestereinek hajlékot nyújt a „Grande gale- rie-ben, a Louvre és a Tui- leriák között. Még XIV. Lajos idejében is voltak egyes művészek, tudósok, akik élvezték azt az előjogot, hogy ingyen lakhatnak a palotában. E szokás Napoleon ideiében szakadt meg, mivel sokan visszaéltek vele és a Louvre-t elözönlötték a magukat „művésznek” nevező különféle szemfényvesztők.- Párizsban most teljesen modem formában elevenítik fel a régi hagyományokat. A Szajha partján megépül a Cité internationale des \rts”, a művészetek nemzet- özi .varosa, ahol már 1966- ól kezdve 450 művész talál -Hhonra és műteremre. Az -'ső épülettömb száz méter osszúságú és öt emeletes és. 250 „atelier-studió” oül benne. Ezután kerül majd sor a „klub-palota” fel- 'nítésére is. Ebben kiállítási érmék, hangversenytermek, mozi, vendéglő és egyéb szó- •ikozási lehetőségek szólalják majd a művészek teljes kényelmét. A nemzetközi képzőművészeti központot hasonlóan szervezik meg, mint ahogvan az egyetemi város, a Cité "niversitaire működik Párizsban. Állami, vagy mágán mecénások vásárolhatnak meg egyes lakásokat és műtermeket és azokat három hónaptól egy évig terjedő időszakra rendelkezésre bocsáthatják egy művésznek. Ezzel a módszerrel az új központ felépítésének anyagi problémája részben megoldást nyer. Párizs városa 99 esztendőre bocsátja rendelkezésre az ingatlant, a francia állam pedig három millió újfrank hitelt nyújt a létesítménynek. Megnyílt az út a Montblanc alatt Április 5-én 600 méter mélyen a föld alatt felrobbantották az épülő Szent Ber- nát-alagút utolsó három méteres darabját és ezzel a két- felől dolgozó francia, illetve olasz munkások a középen összetalálkoztak. A Szent Bernát hágó,— amely eddig a közlekedést lebonyolította, az időjárási * viszonyok következtében — évente mindössze vagy négy hónapig járható. Nagyiván tizenhatéves fiatal jai. Az ünnepség köszöntőjét Sasvári József általános iskolai igazgató mondotta. Vona Mária KISZ fiatal már megkapta személyi igazolványát Antal Sándor rendőr törzsőrmester körzeti megbízottól. Képünkön Fekete József KISZ titkártól az emléklapot veszi át. * ' |! (Gál Lajos tanár felvétele.) SZUBJEKTÍV széljegyzet »MAGIKA-ÜGY« M M {lelőtt megnéztem a Laterna Magika előadását, hallottam, olvastam néhány véleményt a produkcióról. Olvastam fenntartással teli megállapítást, tanácstalan, afféle se hideg, se meleg bírálatot, de hallottam azt is: csak ez az út lehet a jövő színháza fejlődésében az egyedül célhözvezető. Mi hát az igazság? A kérdés merész és nemcsak az okos szerénység, hanem az óvatos rugalmasság is megkívánja: vigyáz- zunjc a fellebbezhetetlen állásfoglalással... Nem is célom kritikát írni „Magika-ügyben”, csupán néhány felszínes impressziót kívánok papirra- vetni — egy néző vitatható véleményét. Silyen célt milyen eredménynyel szolgál a mintegy kétórás műsor? A kérdés első felére a válasz \ kézenfekvő: a szórakoztatást. Ahogy felgördül a függöny, megjelenik Sylva Danic- ková, a bűbájos konferanszié, hogy még bűbájosabb magyar akcentussal bemutassa a szereplőket, „elhelyezze" térben és időben a cselekményt. Két kolle- ginája is megjelenik a vetítőgép jóvoltából a vásznon, a konferanszié pedig utánozhatatlan rutinnal valósítja meg a tökéletes szinkront velük, s az előadás során a többi háttérre vetített képpel is. Mi tagadás, először ámulunk e szokatlan látványon, és később sem kevésbé, amikor a brüsszeli világkiállításnak, a prágai sport szpartajdádnak, Dvorzsák „Szláv tánc"-a, vagy az Otelló-paródia mozgalmas, szellemes betéteinek vagyunk tanúi. Valósággal elszédíti a nézőt az ötletekben, technikai trükkökben valóban gazdag előadás. Olyan a látvány, a hatás, mint amit gyerekkorunk hajóhintájában éreztünk, vagy amikor a színes kaleidoszkóp csodacsövébe néztünk, hogy bámuljuk a látványt, élvezzük a vizualitás örömét. Ha hirtelenjében megkérdeznének, ennyire emlékeznék az előadásból, meg néhány kitűnő táncosra, zenészre, és kész. , ( Ennyire és nem többre. Mert az a bizonyos többlet, amit a magamhoz hasonló mai és átlagnéző megszokott a film és a színház legjobb alkotásainál, valahogy itt még hiányzik. Esztéták, kritikusok, nézők sokféleképpen elmondták, megírták már, mit is jelent — ízlésük, felkészültségek szerint — ez a bizonyos többlet. Brecht, Piscator, A. Miller, T. Williams, Dürrenmatt színpadon, Csuhraj, Fellini, De Santis, Fábri filmen adta meg a választ (h ogy csak néhány nevet említ_ sek) a néző számára, amikor megteremtette a valóság élményszerű, reális, művészi intenzitásban és hatásfokban maximális értékű, tehát művészi mását. Eredményeikkel igazolták: helyes módszerrel helyes irányban keresik a mából kinövő jövő színházának, filmjének további útját. Ezt külön hangsúlyozni kell azok számára, akik a Laterna Magika előadását: a film és a színház „összeházasítását” vélik a kizárólag helyes útkeresésnek. fő, jó, de ez csak kísérlet — mondhatnák sokan —, amihez joga van a művésznek.” Valóban, Ám ha az útkeresés nyilvánosságot — ezúttal színpaddal kombinált vetítővásznat — kap, már az eredmény is latba kell, hogy essék a mérlegen. És ez a joggal igényelt többleteredmény a Laterna Magika további fejlődésének útján — reméljük — részben vagy egészben már realizálódik is. — bub or — »f la igazgató. — Kollégái, Őszi János és Szűcs Károly postások, szántén idejárnak a nyolcadikba, akárcsak Gyói- né. Kiss Imre tanító, és Sípos Károly (a járási tanács művelődési osztályának képviseletében) vizsgáztatta a másik teremben — a nyolcadikosokat. m Gala- Elek tsz-tag, éppen a Szovjetunió kialakulásáról felelt. Történelémből. Utam a következő vizsgázó Kolum- buszrói, Amerigo Vespucci- ról, Cortezről, a híres felfedezőkről, felfedezésekről beszélt. összefüggő mondatokban foglalta össze Amerika felfedezésének jelentőségét, majd a spanyol, portugál hódítók vérengzéseiről beszéli, az inkák és az aztékok között. Felelete kisebb összefoglalónak is ^elment” volna az eredeti tőkefelhalmozás kérdéséről.i. Nem is zavartuk tovább a vizsgát, inkább visszatértünk a folyosón várakozó többi diákhoz. Kanász Dezső hófehér ingben, sötétkék ruhában, nyakkendőben várt ^jelenésére”. Ö a legfiatalabb ■„túlkoros” diák a gárdában, de idejekorán rájött: jobb minél előbb pótolni azt, amit elmulasztott. ö is tsz-tag, akárcsak Tóth Pétenné, aki kilépve az ajtón, csillogó szemmel újságolta: — Nahát, ilyen szerencsét! A Baeh-korszakot „húztam’1 ki. Azt hiszem, jól memt... Kellene is, mert gimnáziumba készülök. Levelező tagozatra. — Én is — veszi át a szót Fodor Mártonná. — A kunszentmártoni gimnáziumba megyünk. Többen is ... Igen, többén is. De nemcsak gimnáziumba. Németh András, a községi tanács pénzügyi előadója közgazda- sági technikumban, Gyói Lajosné mezőgazdasági szakiskolában szeretne tovább tanulni ... Hiába, aki egyszer megszokta a tudás jóízét, nehezen, vagy egyáltalán nem tud lemondani róla. s. Lassan minden vizsgázó körénk gyűlik, mind a tizenhárom nyolcadikos. És a hetedikesek is... — Mi lesz az esti program? — „Ballag már a vén diák” a nyolcadikosoknak — adta a választ az igazgató. —Búcsúznak az iskolától, a tanítóktól, a hetedikesektől, s a többiektől is. Lesz egy kis bankett is ... Őszintén sajnálom, hogy a banketten, a szívélyes invi- táció ellenére sem lehettem ott. De később hallottam, ez is ugyanolyan jól sikerült, mint a vizsga... B. Gy. niiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiuiHiiiiiiii Nagyapák találkozója a túrkevei Vörös Csillag Tsz-beo Nagy Sándor túrkevei tu dósítónk érdekes eseményr- értesít bennünket. A Vöro Csillag Termelőszövetkezz pártszervezetének indítványa- ra megrendezték a termelő- szövetkezet vezetőinek és a szövetkezet 198 nyugdíjasának találkozóját. Az öregek javaslatokat tettek a szövetkezet gazdálkodására vonatkozóan s arra, hogyan takarékoskodjon a szövetkezet a Vörös Csillag pénzével. Seréi János 84 éves tsz-nyugdíja• azt kérte, tegyék lehetővé, hogy bejárja a szövetkezőt határát, a szövetkezet munkahelyeit. Szeretné látni, hová fejlődött a közös gozd„.ág. amelyet annakidején ők alapítottak. Kalmár Elek, tizenhárom unoka nagyapója, kijelentette: idős ember már, de ha n munka úgy kívánja, unokáival együtt segít a termelő- szövetkezet munkáiban. ^Egy járás jövője — 72 tablón iö, # S£ULI\UÜ nyezéseket, az újabb, kifejezőbb módszerek keresését. Többen az addig nem alkalmazott, de jó, kifejezési módszereket is idegenkedve fogadták. Pedig az emberek érdeklődésére más-más szemléltető eszköz van nagyobb, meggyőzőbb hatással, s a cél: minél több embert megnyerni a feladatok mielőbbi végrehajtására. Néhányuk nézete, ízlése alapján kár volna tehát elejét venni annak, hogy az agitációnak ez a formája is színesebb, változatosabb, ötletesebb legyen. Nem árt azt sem megjegyezni, hogy akik a kiállított tablókat rajzolták, festették, nem hivatásos dekoratőrök, nem is gyakorlott ecsetforgatók, vagy grafikusok. Nem volna helyénvaló tőlük mást követelni, mint amit ez esetben nyújtottak. Helyesebb, ha őket is bíztatják, ösztönzik abban, hogy szélesítsék ennek az agitá- ciós forrnának a színskáláját. B. E. — azonban néhány gondolat köti is ezeket a szemléltető anyagokat. A sok odaadó munka, a sok lelkes tett nem tükrözi eléggé azokat a jó és elterjesztésre váró módszereket, amelyek nem hiányozhatnak a kitűzött termelési feladatok megvalósításából. Nem mozgósítanak pl. az egyes tablók — s így az egész összeállítás sem — az öntözés fejlesztésére, nem segítenek eleget abban, hogy a növényápolásban dolgozó emberek mielőbb szakítsanak a szokásos tőszám meghagyással. Nem utalnak a korszerű növény- ápolásra sem, noha ebben a járásban van a megye egyetlen növényvédő állomása. Ezeket a gondolatokat a vitában résztvevő elvtársak is elmondták, s ez is biztosíték arra, hogy a további munkájukban ezt már figyelembe veszik. Egyes kérdésekben azonban nem volna tanácsos elfogadni a vitában hangoztatott néhány álláspontot. Ez többek között az a törekvés, hogy megkössék, visszaszorítsák a jelentkező kezdeméErdekes kiállítást rendezett a járási pártbizottság Kunhegyesen, a járás községeiben, termelőszövetkezeteiben készített szemléltető agitációs anyagokból. Több száz ember — párttagok, pártonkívüli- ek, szakemberek, tsz-tagok, úttörők, nyugdíjasok és kultúrmunkások — gondos munkájával készült a hetvenkét tabló, melyen a járás . jelene és jövője tükröződik. Az, hogyan gazdálkodnak jelenleg a tsz-ek, mit akarnak elérni az ötéves terv végére, s milyen lesz a lakosság életszín- • vonala néhány év múlva. muiva. Az ötletesen összeállított tablók a helyi feladatok, célkitűzések mellett nagyvonalakban megmutatják, érzékeltetik az országos célkitűzéseket és annak szerves részeként mutatják be egy-egy szövetkezet munkáját, tevékenységét is. A kiállítás legnagyobb értékét is az adja, hogy tükröződik benne: milyennek látják szövetkezetüket, s hogyan gondolják el annak fejlődését a tablók összeállítói, a szövetkezeti tagok. A kiállításról a járási pártbizottság ágit. prop. osztálya vitát is rendezett a községi párttitTcárok között, hogy kicserélhessék véleményüket és így tapasztalatokkal gazdagodva felújítsák, javítsák az agitációnak ezt a módját. A vita résztvevői elismerően szóltak a kiállítás egészéről, s hangsúlyozták, hogy tanultak egymástól. Hiszen az első alkalom, hogy erről járásszerte kicsrél- hessék tapasztalataikat. A. pozitív Vonások mellett
