Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-10 / 83. szám
S70LN0K MEGYEI NÉPLAP 1962. április 10. A kongresszusi rersenyzászlókért (Folytatás 1. oldalról.) A martfűi Tisza Cipőgyárnak például az idén mintegy hatvanezer pár, lemaradása van, s ebből harmincezer pár exportra került volna. Minőségük is közel két és fél százalékkal az előírt alatt van. Ezért helyes, hogy a vállalat vezetői a termelékenység fokozását, az exportkötelezettségek maradéktalan teljesítését javasolják verseny-célként a gazdaságosságra való fokozottabb törekvés meLlett. Ahol még nem történtek meg a vállalások, így kellene eljárni. Az ilyen javaslat azonban sohasem lehet utasításszerű előírás. A dolgozók egyetértése nélkül sem lehetséges semmiféle vállalás megtétele. Nem a gazdasági vezetők hangzatos ígéretei, hanem a dolgozók aktiv, eredményes versenyére van szükség. Ez válik a társadalom egészének. s mint a mostani nyereségrészesedések is bizonyítják: az egyénnek is hasznára. S ez vezethet a legnagyobb erkölcsi siker: a Központi Bizottság ver- senyzászlainak elnyerésé- hp*. fS. B-) GYÜMÖLCSÖZŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS... Szovjetunió az 1948-tól 1960- ig terjedő időszakban csaknem 28 800 teljes műszaki dokumentációt adott át a népi demokratikus országoknak. Közgazdászok véleménye szerint, a szovjet tapasztalatok hasznosítása folytán az utóbbi néhány esztendőben a lengyel ipar körülbelül 1 milliárd zlotyt, a csehszlovák 1,2 milliárd csehkoronát, a magyar pedig többszáz millió forintot takarított meg. Közei 18 millió francia „igen“ az algériai békéért és az OHS ellen A VASÁRNAPI francia- ^ * országi népszavazás a várt eredményt hozta meg az „igen” elsöprő győzelmével. Bebizonyosodott, hogy a francia nép óriási többsége „igent” mond az algériai békére. A közel 18 millió „ifirew” szavazat mellett szinte nevetségesen csekély a „nem’’ szavazólapok száma, még a 2 milliót sem éri el. A ,,nem” szavazatok mindegyike nem könyvelhető csakis az ultrák vagy a fasiszták javára. Nem vitás, hogy az Észak-Afrikából, Indokinából már százezerszám hazatelepült egykori gyarmati birtokosok „vem"-mel reagálnak mindarra, ami szembenáll a gyarmatosítás régi formáival. Az is igaz, hogy a Pétain-i fasizmus néhányszázezer életbenmaradottja is megtalálható a mai Franciaországban. De voltak „balos” nézetek is a francia közvéleményben: sokan csak azt tekintették, hogy az „igen” látszólag De Gaulle javára szolgál. A népszavazás eredményének elemzésekor ki kell emelni: 1. Az „igen” diadala kifejezésre juttatta a francia nép elhatározott szándékát, amellyel az algériai háború végleges befejezését sürgeti. 2. Egyszersmindenkorra szertefoszlottak az ultrák és a fasiszták hiú reményei, hogy Franciaországban tömegbázist építhetnének ki. Mégsem lehet csak pozitívan értékelni a franciaországi népszavazást, főleg azért, mert a degaulleista propaganda az eredményeket a Külföldi jelentések Nehru, indiai miniszterelnök hétfőn bejelentette az új indiai kormány megalakulását. A kormány összetételében nem történt nagyobb változás, csupán négy új miniszteri tárcát létesítettek. • Hírügynökségi jelentések szerint az argentin kormány két tagja az egész vasárnapot tárgyalásokkal töltötte abban az igyekezetében, hogy megtalálja a kivezető utat a hadsereg vezetői által előidézett politikai válságból. Rodolfo Martinez, belügyminiszter előbb a politikai pártok és a szakszervezetek vezetőivel tárgyalt, majd szakértőivel együtt hozzáfogott egy „munkaterv” kidolgozásához; * Zanzibár, angol gyarmat népe erélyesen követeli, hogy Csúnya ENSZ!” A Iberto Franco Noguero rendkívül heves ember. Ez persze még nem lenne baj, mert Noguero úr portugál, és a portugáloknak Salazar óta különösen sok okuk van a heveskedésre. Csakhogy ez a bizonyos Alberto Franco Noguero éppen azok közé a portugálok közé tartozik, akik miatt a többség heveskedik — ő a rezsim külügyminisztere. S ha egy külügyminiszter kezd heveskedni, akkor óhatatlanul bakot lő. Ez történt Senhor Nogueróval is, aki most nyilatkozott a New York Herald Tribune Portugáliával foglalkozó külön melléklete számára. Azzal kezdte, hogy az angolai szabadságharcosokat egyszerűen „maroknyi gyilkos bandájának’^ nevezte, és azzal végezte, hogy „az ENSZ szerint ezeknek a gyilkosoknak kellene függetlenséget adnunk”. S ha már ilyen szépen belelendült, folytatta is: „Ha az ENSZ — mondta — továbbra is kitart jelenlegi vonala mellett, vagyis ha továbbra is az erkölcstelenség és a jog megsértése vezeti majd a józan ész és az Alapokmány betartása helyett, akkor a világszervezet nem lesz- hosszúéletű . ■. és Portugália, amely eleget szenvedett az ENSZ miatt (!), ugyancsak nem fog együttműködni vele tovább.” A miniszter urat szemmel láthatólag elragadta a hév. Mit is mond? Ha az ENSZ határozatban síkraszáll a gyarmatok függetlensége mellett és elítéli Portugáliát véres terror-akcióiért — az erkölcstelenség és a jog megsértése.- De ha Portugália bombázókat küld és ezerszám irtja az angolai négereket — az természetesen a józan ész nevében és az ENSZ alapokmány értelmében történik. Ami pedig a „sokat szenvedett Portugália” és a „csúnya ENSZ” kapcsolatait illeti: nem tudjuk, mire céloz a miniszter úr fenyegetőzésével, hogy kormánya nem fog együttműködni tovább a világszervezettel. Ha jól emlékszünk és ha jól értjük Noguero jelen nyilatkozatát — túlzott együttműködésről eddig sem igen volt szó... (sp) Uralkodók9 ha őszinték... FI él-amerikai kőrútjának ^ egyik állomásán, Pa- raguay-ban, uralkodót megillető pompával fogadták Fü- löp herceget, az angol királynő férjét. A tiszteletére rendezett fogadáson Alfredo Stroessner, Paraguay „örökös” elnöke előzékeny udvariassággal sietett magas vendége elé, hogy elmormolja a protokoll által szentesített üdvözlő szavakat. Fülöp herceg válasza következett. De ekkor;. s Ki tudja mi játszódott le a herceg lelkében akit alighanem halálosan kifárasztottak már dél-amerikai utjának viszonttagsága! Brit-Guyana-i látogatása jutott talán '«■’él’e. ahol neki »m sikerült lecsendesítenie a viharos függetlenségi követelést; Vagy Venezuelára gondolt, ahol őt is meghaji- gálták a nyilván már minden angolszász diplomatának kijáró nyers paradicsommal. Argentínába is a legrosz- szabbkor érkezett, a választások keltette vihar kellős közepébe, s ki tudja, talán még a jó öreg londoni utca is fel- rémlett előtte, ahol mostanában mind gyakoribbak az atomfegyver elleni tüntetések. Tény azonban, hogy Fülöp herceg tűnődve szorongatta a paraguav-i diktátor kezét és így szólt: — Üdítő változatosság végre egy olyan országban tartózkodni. ahol nem a nép kormányoz;.. az országnak már 1962-ben adják meg szabadságát és függetlenségét. A konferencia azonban, amely Londonban két héten át foglalkozott Zanzibár alkotmányos felépítésének kérdésével, kudarccal végződött. Az értekezlet kudarcának oka az angol gyarmatosítók politikája, amellyel minden eszközzel halogatják az ország függetlenségének megadását; * Sukarno elnök hétfőn megjelent az indonéz légierők napja alkalmából Djakartá- ban rendezett ünnepségen. Az ünnepség után beszédet mondott. Kijelentette, hogy Indonézia szívesen veszi a nyugat-iriáni kérdés megoldására irányuló amerikai kísérleteket. Emlékeztetett azonban rá, hogy holland részről semmiféle érdemleges válasz nem érkezett a Bunker amerikai diplomata által a bizalmas indonéz—holland megbeszéléseken benyújtott ENSZ javaslatra. Sukamo elnök közölte, hogy Indonézia változatlanul folytatja előkészületeit a hollandok által megszállt indonéz terület felszabadítására, és az indonéz kormány elhatározott szándéka felszabadítani a területet még ebben az évben; « Műik Radzs Ananda, fró zárszavával vasárnap este befejeződött az indiai orszá' gos leszerelési és békekongresszus. A kongresszus egyhangú' lag elfogadott határozata rámutat, hogy — a megfelelő ellenőrzési rendszerrel ösz- szekapcsolt általános és teljes leszerelés az emberiség legelső szükséglete; A kongresszus üdvözli Nehru, miniszterelnöknek azt a szándékát, hogy részt vesz a genfi leszerelési tárgyalásokon. (MTI) . * Kennedy elnök rendeleti úton vizsgálóbizottságot hívott életre, amelynek feladata végetvetni az Egyesült Államok nyugati partvidékén három hete sztrájkoló tengerészek mozgalmának. Mint ismeretes, a hajózási szak- szervezetek 17,5 százalékos béremelést követelnek tagjaik részére. Kennedy elnök most a hírhedt mur^áselle- nes Taft—Hartley Törvény adta lehetőséghez folyamodott a sztrájk letörésére. • Adenauer kancellár, aki ielenleg az észak-olaszországi Como tó partján tölti‘szabadságát. vasárnap kétórás megbeszélést folytatott Stik- ker NATO-főtitkárral. Stik- mpnaTOíA-í -nysralőiáhnn látta vendégül a kancellárt. A NATO-főb'tkár a megbeszélés után újságíróknak kimentette, hogy az eszmecsere szívélyes légkörben folyt e. A kancellár tátékpztattr őt Fanfanival folytatott beszélgetéséről ezenkívül az “urópai nolitika több kérdé sét vitatták meg. Mindkét Vl rver»* az Aőanauer—Stikker találkozó t«l lesen magánjellegű volt. ÍMTI) maga javára használhatja fel. A népszavazás kimenetele más tekintetben ugyancsak negatívan üthet vissza: nem szavazták-e meg a választók valójában a népszavazási kérdés másik felét is, amely pedig újra teljhatalmat biztosít De Gaulle tábornoknak? Igaz, hogy gyakorlatilag eddig is minden hatalom az elnök és kormányának kezében volt, így talán keveset változtatna a helyzeten, hogy a tábornok újabb „kitöltetlen csekket”, megszorítások nélküli felhatalmazást kapott, Ezért aztán inkább a népszavazásnak propaganda-célokra használhatósága kerül előtérbe. KIYILT TITOK, hogy De *Gaulle a jelenlegi nemzetgyűlés feloszlatásának gondolatával foglalkozik. Állítólag már májusban törvényhozási választásokra kerülhet sor. A degaulleista jelöltek olyan megtévesztő érvvel indulhatnak a választási kampányban, hogy április 8- án a franciák egyszer már De Gaulle mögött sorakoztak fel... Az „igen” millióira hivatkozhatnának, hogy újra bejuthassanak azok a degaulleista képviselők, akik különben o fűbe haraphatnának, hiszen a francia választók többsége szemében jogosan népszerűtlen a degaulleista rendszer antidekomkra. tikus és antiszociális politikája ... A Francia Kommunista Párt jórészt keresztül húzta a degaulleisták számításait, amikor a maga tömegeit arra szólította fel: szavazzanak „i0en”-nel a népszavazáson, tábornok-elnök propaganda- gépezete ezek után nem hi- vatkozhatik arra, hogy minden „igen” De Gaulle politikáját igazolta. A francia kommunisták világosan értésére adták, hogy csak a népszavazási kérdés első felére szól az ,,i<?en”-jük: az algériai békére. A tömegek megértették a párt álláspontját: a fegyverszünet végrehajtását, a béke megteremtését fölébe kell rendelni annak is, hogy a furfangosan megszövegezett népszavazási kérdés második fele a De Gaulle tábornoknak és kor mányának adandó új megbízást foglalja magában. így történhetett, hogy szinte érezhető határvonal választja el négy-ötmillió munkás ,.i0en” de...” értelmű szavazatát a kispolgárok, a jobboldal vagy a centrum pártjainak jétőL Akárhogyan is van, kétségtelen, hogy egyebekben az április 8-i népszavazás fontos állomása volt az algériai béke megteremtésének, sőt az önálló algériai állam kialakulásának is. A franciák megkérdezése közjogi alapot teremtett az eviani egyezmény végrehajtásához: most már törvényes megalapozottsággal lehet megszervezni Algériában a másik, az algériai nép önrendelkezési jogának alkalmazását jelentő népszavazást. Mindeddig a francia alkotmány szerint Algéria o Francia Köztársaság területének integráns része volt. Az a tény, hogy Algériában és a Szaharában április 8-án már nem volt népszavazás, az első gyakorlati jele annak, hogy az ország elindult a függetlenség útján; C REZTÉK is ez azt ült* “ rák, a fasiszták és szervezetük, az OAS. Ezért rendeztek vasárnap Algéria nagyvárosaiban sztrájkokat, sőt: Bone-ban „szavazást” is! Szabályos urnák elé járultak az európaiak és maguk gyártotta „nem" cédulákat dobtak beléjük — természetesen mit sem számított ez az „önálló népszavazási maskarádé”. Az OAS robbantott és gyilkolt április 8-án is. de hiába oltott ki újabb emberéleteket, a terrorral sem tudja megállítani az események feltartóztathatatlan menetét. Az algériai nép hősi harca után ma a franciák millióinak állásfoglalása is végeredményben sietteti a független Algéria megszületését! Pálfy József r így láttam, ezt hallottam v Szolnokon Először jártam ebben a kedves, szép városban. Tősgyökeres hegyvidéki, egri ember vagyok s a Bükk, a Mátra bércei, a mézízű bort termő dombok lankái után csodálatosnak, különösen érdekesnek tűnik ez a most fiatalodó, épülő, szépülő tisza- parti város. Ha Egerben jár a vendég, a vár fokára hág fel, és Dobó István nyomdokaiból tekint szét a völgyben szerényen, csendesen meghúzódó város fölött, vagy éppen a török minaret tornyából keres panorámát. Itt — Szolnokon — a Tiszát kerestem föl először, és a Tisza-hídról csodáltam meg Verseghy, Damjanich városát. És a Tiszát látni egyszer, valóban nagy élmény, kétszer, harmadszor látni, nézni ezt a makrancos szép folyót újabb és újabb élmény. Amikor Szegeden jártam, békés volt és nyugodt, most itt a szolnoki hídról nézve dühöngő és haragos, tajtékos és követelőző. — Árad a Tisza — mondják az emberek és riadtan lesik a gátakat: mennyire jutott a hegyekből lezúduló iszapos áradat. — Igen. Most ilyennek láttam a Tiszát én, a hegyvidéki ember. Ha Egerből hazatér valaki Szolnokra, a várról mesél először, Dobó István és Dobó Katica váráról. Én a Tiszáról beszélek majd, erről a százarcú nagy vízről. De beszélek másról is. Dicsekszem majd a szolnokiak helyett. Elmondom, hogy Szolnok évtizedeket akar ifjodni egy-két esztendő alatt, beszélek arról, hogy bármerre megy az ember„ mindenütt építenek valamit: emitt hidat nyújtóztatnak át a Tiszán, amott új lakótömböt fejeznek be az építők, másutt parányi bogárhátú házikókat fúj el az idők szele, hogy helyén fürdőszobás otthonok épüljenek, A Tisza Szálló előtt egy városbeli idős bácsi magával vitt egy ideig, aztán lelkesen magyarázta: látja azokat a kis házakat, azokat lebontják... igen, igen... mind egy szálig és itt az átjáróház alatt folytatódik majd az út... mert, bizony kérem, szép lesz ez a mi városunk... Elmondom majd az egrieknek azt is, hogy a szolnokiak szeretik, becsülik szűkeb b hazájukat, lelkesednek a nagyszerű tervekért C: ami legfőbb, ismerik is, dolgoznak is e tervek valóraválá- sáért. Láttam — mutattak — egy távlati tervet, amely szerint a szolnoki Tisza-part az elkövetkezendő évek alatt valóságosan újjászületik. Itt hatalmas fürdő, távolabb úttörőváros, gyerekvasút, közcélokat, a dolgozók kényelmét, pihenését szolgáló épületek. Igen, mindez még terv, de amit Szolnokon láttam, az a fejlődés, építkezés garanciája a valóságnak is. És most megkérdezhetik tőlem a szolnokiak: Semmi rosszat, csúnyát, nem tetszőt sem látott mirtálunk? Mit tagadjam? Láttam, hiszen mindenütt kerül tüske is a rózsák közé. Ám egy ilyen ütemben épülő városnál mit merjen szóvátermi az ember, anélkül, hogy joggal ne mondanák: Ugyan kérem, ezt éppen az idén, vagy jövőre tüntetjük el, vagy építjük meg. Igen. Kellene még Szolnokra néhány reprezentatív üzlet, szórakozó hely, szálloda is elférne még, hasonló a „Tiszához”. Aztán hadd említsem meg azt is — rosszmájú ne legyek —, hogy Szolnokon, a Tisza-parton, a halászcsárdában drágább a halászlé, meg a rántott hal, mint Egerben- ahová szintén a Tiszából viszik, szállítják a halat. De bocsássanak meg, kedves szolnokiak az ünneprontásért, ám úgye, érzik észrevételeim nem szúrnak igazán, hiszen a sok széppel, épülővel, szépülővel szemben szinte bagatellnek tűnnek az utóbbi megjegyzések... És most búcsúzom Szolnoktól, a Tiszától, a várostól és mindenekelőtt az emberektől, akik szorgalmukkal és ipar- kodásukkal az utóbbi esztendők alatt valóban csodákat műveltek itt a Tisza-parton, az Alföld közepén. Megmutatták, mit alkothat, művelhet egyetlen város népe is, ha magának építheti a tegnapnál is szebb holnapját... Szalay István Töredékére csökkent megyénkben az ipari tűzkár dasági Gépjavító Vállalat zárt üzemanyag-kamrájában, a MÁV szertárfőnökség olajraktárában. A jászalsószent- györgyi Vegyesipari Ktsz- ben van ugyan elszívó berendezés, „csak” az üzemeltetéséhez szükséges motor hiányzik. A Mezőgazdasági Gépgyárban a festőműhelyből hiányzik a megfelelő légtisztító berendezés; ugyanonnan azonban a szabálytalan, nyílt tüzelésű kályha nem... Kálmán István alezredes megbecsüléssel emlékezett meg azokról a tűzrendészeti előadókról, kik fegyelmezetten, jól végzik munkájukat, s természetesen üzemük szocialista felelősségtudattal bíró vezetőiről is. A tűzrendészeti hatóság (Folytatás az 1. oldalról.) Gyakori hiba, hogy az építtetők vajmi keveset törődnek a tűzrendészeti előírá sokkal. Kisújszállás új csibekeltető állomásának épületén — például — nincs villám' hárító; az udvaron elhelyezett tűzcsapot nyáron csak jóidőben és szerencsével lehet gépjárművel megközelíteni. Ugyancsak Kisújszálláson, a Faipari Vállalatnál efr gedély nélkül emelnek újabb épületeket, — ami ellen eddig £ megyei tanács építési csoportja sem tett észrevételt. A csoportnál feltehetően nem tudnak arról, hogy a tűzesetek legtöbbjét a felügyelet nélkül hagyott gyermekek játszadozása; majd rögtön ezután a szabálytalan építés okozza. Foglalkozott az előadó az elektromos tüzek megelőzésének kérdésével is. A túlméretezett biztosító, a „talpalt" vezeték. a szakaszos áramta- lanftó berendezés hiánya mind-mind növeli a tűzveszélyt. Nem egy üzemben a meg nem felelő szellőztetésből ered a tűzveszély. Nincs jó szellőztetés az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 20. számú háztartási boltjának kar- bidraktérában (I), Mezőgazaz erkölcsi és anyagi elismeréssel, tíznél több üzemi vezetőt és tűzrendészeti előadót dicséretben részesített; a karcagi Hántolómalom, a jászberényi dohánybeváltó, a kisújszállási terményforgalmi vállalati kirendeltség tűzrendészeti előadóját pedig pénzjutalommal örvendeztette meg. A jutalomkiosztás után többen hasznos tapasztalataik ismertetésével segítették a tűzrendészeti előadók további munkáját.
