Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-25 / 95. szám

1962. április 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 (- Néhány szó a sertésfelvásárlásról Megyénk termelőszövetke­zetei az év első felére lénye­gesen több hízottsertés érté­kesítését vállalták, mint a korábbi évek hasonló idősza­kában. Ez érthető, mert a népgazdaság is ehhez mérten segítette és segíti jelenleg közös gazdaságainkat takar­mánnyal. A takarmányjuttatás alap- feltétele, hogy termelőszö­vetkezeteink állják adott sza­vukat, megtegyenek mindent azért, hogy vállalásaikat ma­radéktalanul teljesítsék. Az I. negyedéven túl vagyunk és közeledik a félév vége, amikor mérlegre kerül az adott szó, amikor a terme­lőszövetkezetek vezetőinek be kell számolniuk válla­lásaik teljesítéséről. Az eddig eltelt hónapok­ban szövetkezeteink többség© arányosan teljesítette válla­lását; A nagyobb feladat azonban az elkövetkező idő­ben vár a közös gazdaságok, ra. mert a kötelezettségek nagyobb mértéke erre az idő­szakra esik. Azokban a tsz- ekben, ahol a tagság és a ve­zetőség ismeri a feladatok nehézségeit, már intézkedtek a félév utolsó hónapjainak tehermentesítéséről* így például: a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetben fel­mérték a lehetőségeket és olyan intézkedéseket tet­tek, hogy a júniusra szer­ződött sertésállományból mintegy 3—400-at május­ban adnak át az állatfor­galmi vállalatnak. A kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezet az áprilisra szerződött állatok­ból már márciusban leadott 119 sertést Ugyancsak he­lyesen mérték fel a lehetősé­geket a karcagi Május 1; Tsz-ben és már a májusra esedékes sertéseikből márci­us végéig 200-at átadtak. Vannak azonban, — sajnos — olyan gazdaságok is, ame­lyek nem teljesítették köte­lezettségeiket. így például: a jászteleki Tolbuchin Terme­lőszövetkezet március hónap­ról 100 sertéssel, a kenderesi Vörös Csepel Tsz 90 sertéssel, a cibakházi Vörös Csillag Tsz ugyancsak márciusról 87 sertés beszállításával ma­radt adós. Minden szövetkezeti gazda­ságban meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, hogy a meglévő takar­mányt szakszerűen hasz­nálják fel. Fontos, hogy a hizóállomány- nál visszaesés — takarmány- adag-esökkentés miatt — ne álljon be. A megfelelő gon­dozás és helyes takarmányo­zás biztosíték arra; hogy a sertések időre elkészülnek. Csökkenteni kell a hizlalá- si időszakot, melynek egyik legfontosabb elősegítő mód­szere, a hízóba fogott állo­mány súlycsoportonkénti fal- kásítása. Ezzel elérhető, hogy a későbbi hónapokra vállalt kötelezettség egyrésze már áprilisban és májusban — teljesíthető legyen; Az előzőekben említett he­lyes intézkedés a túrkevei Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetben ezen az elven alapszik. Tisztában volt a túrkevei Vörös Csillag vezetősége és tagsága azzal, hogy az idő­beni falkásítással jóval le­rövidíthetik a hizlalási idő­szakot és nem utolsó sorban lényeges mennyiségű takar­mányt takarítanak meg. A hízók közül ki kell se­lejtezni a továbbtartásra al­kalmatlan; csökött, senyvedt egyedeket és a „kutya” serté­seket; A 100 kilogramm súly­határt elérő állatokat vi­szont haladéktalanul le kell adni* Javaslatunk az, hogy vala­mennyi termelőszövetkezet­ben újból rendezzék súlycso­portonként a falkákat és a súlycsoportnak megfelelően takarmányozzanak. Ezzel nagymértékben csökkentik a június hónap túlzsúfoltságát és elősegítik az áprilisi, má­jusi húsellátás biztosítását. Retter Béla Szolnok—Heves megyei Állatforgalmi Vállalat Hivatást választottak Iskolai bizottságok tárgyalják az érettségi előtt álló fiatalok to­vábbtanulási kérelmeit. A tisza­füredi gimnázium hatvannégy most végző tanulója közül har­minchat kíván egyetemre, főis­kolára menni. A korábban érett­ségizettek közül nyolcán jelent­keztek továbbtanulási kérelem­mel, egy hallgató pedig a leve­lező tagozatról. Adám István mezőgazdasági akadémiára szeretne menni. Pa­rasztgyerek. Édesapja tízholdas gazda volt, ma szövetkezeti em­ber. A fiú szünidőben volt már növénytermesztő, állattenyésztő, segédtraktorista. Végh Jánost a katonai pálya is vonzza, a me­zőgazdasági is. Haj, nehéz a választás... Ami biztos, biztos: tiszti iskolára is pályázott, me­zőgazdasági főiskolára is. Pedagógusnak huszonöt fiatal készül, köztük Molnár Lajos is Ö tavaly csak „megfelelővel” végzett, mint képesítés nélküli nevelő azonban az élet iskolájá­ban kitűnőre vizsgázott. Igazga­tójának véleménye szerint Mol­nár Lajos munkálkodásának kö­szönhető, hogy az iskolában fel­lendült a KISZ kulturális élete. Nagy János tudósító Tiszafüred r Érzékenyebbek a falusi emberek Katonai szolgálatot tel­jesítettem nemrégen. Alaku­latom állományába igen so­kam kerültek Szolnok me­gyéből. így megyénk két jó­nevű szövetkezeti gazdasá­gából is szolgáltak velem. Az egyik vasárnap úgy déltájban személygépkocsi fékezett laktanyánk kapuja előtt, s abból a katonatáx- sam tsz-ének elnöke szállt ki. Meglátogatta a szövetke­zeti kollektíva katonafiát. Hozta a család üzenetét, csomagját, hozta a szövetke­zeti gazdatársak jókívánsá­gait, bíztatását. Sőt, még egy bütykös bort is. A bornak ugyan nem tudom, mi lett sorsa végül, mert a katonai szabályzat nem engedélyezi, hogy szeszesital belül kerül jön a nagykapun. Tegyük fel, hogy katonacimiborám Szögezhető üveg Szöget vernek az üvegbe, s a hatalmas üveglap nem re­ped meg; 800 gramm súlyú golyót ejtenek 3 méter ma­gasságról az üveglapra, s az nem törik el. Ilyen anyagot nyertek az Üvegkutató Intézet szaratovi kirendeltségének laboratóriumában, ahol az úgynevezett réteges autó-ab­laküveg előállításán fáradoznak. Az új üvegfajtát úgyne­vezett zóna-edzéssel sikerült előállítani. A képen a labo­ratórium egyik dolgozója L. Kulesova az új autó-ablak­üveggel Salamon Pál: EGY LÉPÉS 11; — Mivel többet le nem mehetsz, nem is engednénk téged... Szünetet tartott; hogy le­gyen időm felfogni, amit mond és nyugodtan örülhes­sek. Éreztem, hogy kimegy a vér a fejemből. — Igen... — Szóval jól is jön nekünk a vezetésben egy ilyen bele­való gyerek ... Úgy gondol­tuk, hogy átvennéd a mun­kásellátási osztály vezetését. Közelebb lépett hozzám. Megszorította a csuklómat. — Mi nem feledkezünk meg a hűséges embereinkről; Nem hagyjuk a fájtánkat.. Éreztem, hogy megreszket a keze. Elfordította a fejét és nem tudta befejezni. Az én torkomat is meg­markolta valami - '.álatos görcs. Az anyám felsírt és az ablakhoz ment, Vera utána. Sokáig nem tudtam szólni. Előbb még valami buta szé­gyent éreztem, amiért egy férfi markolássza a kezemet, most már nem bántam; Hiszen mégis csak szép és nagy dolog az összetartás, a bányász-barátság. — Lassan megfordítottam a karomat & visszaszorítottam Fekete János kezét. Erre rám né­zett: — Na akkor rendben ... — mondta elváltozott hangon és szégyenlős, suta mozdulattal gyorsan megdörzsölte mind­két szemét. Akkor láttam, hogy Mik­lós öcsém mindkét kézzel az ágyam végét markolja és ri­adt, vádoló tekintettel für­kész engem; Magam se tu­dom, hogyan érthettem meg olyan gyorsan az öcsém pil­lantását. Azt hiszem, csakis úgy, hogy bennem is ott volt az az érzés. — Köszönöm az elvtársak­nak ;.. nagyon..: de én sze­retnék visszamenni.— Az ágy szélébe kapaszkodva fel­jebb húztam magamat — A bányába... Anyám és Vera egyszerre kapták fel a fejüket. Megbolondultál fiam — sírt anyám — soha..: tudd még, soha ... Nem volt elég? . a. Miklóst se engedem már;.. hát akkor téged.*. Fekete János kicsit elmo­solyodott az anyám kétségbe­esésén. Látszott, hogy feles­legesnek véli a nagy kiabá­lást. Nyugodt, megértő han­gon mondta; — Tessék csak hagyni... Péter igazi bányászgyerek ;.* nehéz neki... de ő is belát­ja, hogy ilyen lábbal nem mehet vissza. És különben is szép nagy feladatat kap. Ha nem történt volna semmi akkor is örülni kellene. — Péter — mondta szem­rehányóan, de kedvesen Ve­ra* — Igen .*. hát nagyon kö­szönöm — mondta megzava­rodva, holott már egyszer megköszöntem azt, amit ké­sőbb nem fogadtam el. — Na jól van — tette rá nyugtatóan a kezét Fekete János a ’'államra. Bizonyára úgy vélte, hagy a hirtelen jött öröm zavarta Ässze a fejemet. — Na jól van, nem kell semmit köszönni. Amint ki­engednek, azonnal elfoglal­hatod a helyedet. Ameddig nem erősödsz meg, kocsit küldünk érted minden reg­gel, ezt is megbeszéltük; Azután eltelt a látogatás két órája. Vera maradt utol­jára; Megcsókolt és azt mond­ta: — Nem értelek kedves... miért nem örülsz úgy... én már tudtam mindent... Csak meglepetésnek tartotta/39—•• Ö is elment. Életemben akkor éreztem először, milyen csúnyán egye­dül marad az ember. És ezen nemigen lehet segíteni. Kire haragudtam volna? Kire? Verára? Ö kitart mellettem. Csak éppen azt nem érti, mi­ért nem örülök úgy, mint ő. De ahhoz, hogy megértse, ami bennem van, ahhoz ugyanazt kellene átélnie, amit én átéltem. Mikor elmentek, még örül­tem is. Elgondoltam, hogy osztályvezető vagyok* Sok beosztottam van és rengeteg munka. Munkásellátás, ha jól tudom, odatartozik a vé­dőétel, ruha, még talán a bölcsőde, óvoda is. Kérések, panaszok, viták. A nehéz esetekben dönteni fogok* Kí­nomban — és mert a magam ügyében szükségem is volt rá — végigolvastam a Mun­ka Törvénykönyvét. Fekete elvtárs elmenőben azt is pedzegette, hogy ezután jobban számítanak majd rám a pártmunká­ban is. Alapszervezeti titkár­nak vagy pártvébé tagnak is megválaszthatnak.. * Na­gyon jelentőségteljesen né­zett rám... íFohitatíuk) nem ivott a borból. Ám az érzés afeletti öröme, hogy a közösség, gondol rá, a bornál is kellemesebb ízt hagyott benne. Nem egyen csodálkoztak a látogatáson, s nem egyen ar­ra gondoltak, lám, így is kell bánni, így is kell tö­rődni az emberekkel. És itt kapcsolódik be a történetbe a másik, — megyénkből — bevonult fiatalember esete. Róla akkor szereztünk tudomást, amikor a megyei pártvezetők felkerestek ben­nünket. Mindannyiunknak igen jól esett, hogy beszá­moltak a ,,szűkebb hazai’’ hírekről, s érdeklődtek, mi­lyen gondjaink vannak. Nos, akikor állt elő ő. Ízes kunsági dialektussal adta elő panaszát. Nős, csa­ládos ember. A munkában sem utolsó, hiszen hatszáznál több munkaegységet gyűjt össze évente. Keresetnek is szép ez. De a katonáskodás idején nagy a kiesés egy családjáról gondoskodó apa keresetében; A rendelkezések lehetővé teszik, hogy a ter­melőszövetkezet vagy a ta­nács segéllyel siessen a csa­lád segítségére. A szóban forgó katona felesége is be­ment a tsz vezetőségéhez ez ügyben. Meg is kapta a vá­laszt. Így: — En adjak segélyt? Nem én küldtem az urát katoná­nak — hangzott az elutasí­tás — ilyen választ kapott. Elgondolható, milyen hatást váltott fei a kérelmezőből. S ide kívánkozik az eset tanulsága. Sajnos, nem az első eset, amikor egyébként kiváló gazdaságvezetőkről, szakem­berekről, kiváló szervező- készséggel bíró vezetőkről ilyet lehet hallani: igen, igen... jó vezető, csak az em­berekkel tudna bánni. Állítom, ha nem is álta­lános. de nem is egyedi je­lenség, amikor jóképességű szakemberek a számok mö­gött, a termelés mögött el­feledkeznek az emberről. Miről van szó? t Arról, hogy a mezőgaz- aság átszervezése új köve­telményekkel lépett fél. Azt sem lehet eltagadni, hogy ebben az időszakban vezető beosztásban dolgozó falusi funkcionáriusokra többszörös terhet raktak ezek az évek. A párt jelszava az volt: át­szervezni a mezőgazdaságot, s közben emelkedjenek a hozamok is. Nos, nem kis dologról volt szó; Valóban elképzelhető, hogy aki e kö­vetelménynek eleget akart tenni, másra nemigen jutott idejéből. Különösen a terme­lőszövetkezeti vezetők nehéz­ségei ismertek. Legtöbbjük a lehetőséghez képest kor­szerűen művelt kis gazda­ságból került a nagyüzem élére. A falu legjobb gaz­dáiból lettek szövetkezeti vezetők. S nem könnyű fá­ba vágták fejszéjüket. Addig öt-hat, esetleg 15 hold föld parcellás méreteiben gondol­kodtak, s most ezt a gondol­kodásmódot táblás szemlé­letre kellett állítaniuk. Meg kellett küzdeniök azzal, hogy most már nem tíz, hanem ezer holdakban gondolkod­nak. S ezt a nagy többség meg is tanulta. Igenám, de a kö­vetelményhez más is társult. A kis- vagy középparasztból lett nagyüzemi vezető egyéni korában csak a saját család­jával törődött, csak arról gondoskodott. S most az öt, esetleg hat tagú család he­lyett az ezer vagy kétezer tagú. nagy szövetkezeti kol­lektíva emberi gondjai is nyakába szakadtak. És azt könnyebben megtanulták az új falusi vezetők, hogy ezer holdakban gondolkodjanak, mint azt, hogy ezer ember­ről gondoskodjanak. A dolog természetéből fakad, hogy a holdakat mégha ezres muta­tószám méri is, könnyebb igazgatni, mint az embere­ket* Csakhogy falusi veze­tőink, szövetkezeti vezetőink zöme maga is kisparaszti gazdálkodást folytatott. Élte akarata ellenére is, tudata nélkül is az önös, magának- való életmódot, amitől nehéz elszakadni; Mert észre sem vesszük, hogy az olyan gon­dolkodásmód. mit ahogyan a kérelmet figyelmen kívül hagyó vezető is tanúsított és még jónéhány szövetkezeti vezető tanúsít, igenis, az egykori kistulajdonosi vi­szony szemléletének a ma­radványa még. S az is igaz, hogy a kettős feladat a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek megszi­lárdításának esztendei nehéz, esetenként idegfeszítő helyt­állást kértek. S meglehet, hogy ezekben a napokban észre sem vettük, ha egy­két ember indulata szaba­dabban mozgott. S ezekben az években többet beszél­tünk mi magunk is a szer­vezésről, a gazdaságosságról, a termelékenységiről, mint az emberekről történő gondos­kodásról, az emberies maga­tartásról. De most már érzékenyeb­bek a falusi emberek és ez az érzékenység találkozik a párt elgondolásával. A párt azt mondja: a mezőgazdaság előtt most már csak egy fel­adat áll: a termelékenység növelése; S ha ez nem is könnyebb a kettős feladat megvalósításánál, mégiscsak nyugodtabb, kevésbé ideg­feszítő körülmények között megy végbe. Ha úgy tetszik, a gazdaságvezetőknek most már több az idejük, jobb a feltételük ahhoz, hogy gon­doskodjanak a közösség tag­jairól. Borzák Lajos Felvételi pályázat az MSZMP Szolnok megyei bizottsága Marxizmus—Le­ninizmus Esti Egyeteme 1962/63. tanévere. A* MSZMP Szolnok megyei bizottsága pályázatot hirdet a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemére való felvételre —. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egy etemének célja: szervezett marx­ista-leninista oktatás biztosítása a párt, állami, gazdasági veze­tők propagandisták, értelmiségiek számára — egyetemi szinten. Az egyetemen a tanulmányi idő három év. A hallgatók az első évben filozófiát, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben nemzetközi és magyar munkásmozgalom törté­netet tanulnak. A tantárgyakból félévenként vizsgáznak és a tanulmányi eredményekről bizonyítványt kapnak. Ennek törvé­nyes elismerését az 1088/1957. M t. rendelet biztosítja. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart, hetenként egy­szer meghatározott napon, dél után 2—6 óráig kötött foglalkozás van (előadás, osztályfoglalkozás), melyen a részvétel kötelező. Az egyetemre való felvétel feltételei: felvételüket kérhe­tik, akik érettségivel, vagy annak megfelelő általános műveltség­gel rendelkeznek és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik fel­vételüket. Nem kérheti felvételét az, aki más egyetem, iskola, stb. hallgatója. Az egyetem hallgatóinak a forradalmi munkás-paraszt kor­mány 1088/1957. sz. (XI. 25.) határozata alapján a félévi vizsgák előtt 6 nap, az évvég) vizsgák előtt 12 nap és év közben szabad választás szerint 6 nap tanulmán yi szabadság jár. A tandíj egy évre: 150 Ft. Mellékelni kell: I db részletes önéletrajzot, a vállalat, intéz­mény igazolását jelenlegi műnk aköréről, az Illetékes pártszerve­zet ajánlását, a vállalat, Intézmény vezetőjének a tanuláshoz való hozzájárulását. A pályázat a városi, járás! pártbizottságon beszerezhető — kérdőív alapján történik. A pály ázatot az illetékes pártbizottság­ra kell küldeni május hó 15-ig. MSZMP Szn’nnk megyei végrejwűló bizottsága

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom