Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-03 / 78. szám

1982. április.3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ARANYHOMOK — ZÖLD MEZŐ Megható pillanat: az Arany­homok Tsz elnöke összeölel­kezett a Zöld Mező Tsz elnö­kével. így kezdődött a közös megbeszélés arról, hogy a két szövetkezet egymáshoz közel lévő majorságába együtt ve­zetik be a villanyt. A felhőt­len barátság akjcor vált kissé borússá, amikor az Arany- homok elnöke megkérdezte: •— Na és melyik majorba vezessék be előbb? • — A mienkbe — mosoly­gott a Zöld Mező elnöke. — No persze “ felelt sava­nyúan az aranyhomokosok képviselője, — Ti gyengéb­ben álltok, mint mi. Bizony a Zöld Mező tagság egész év­ben munka helyett enyhén szólva — csak kirándulgatott i határba. — Na-na! Acsargunk tár­gyalás helyett? A Zöld Mező elnöke dühbe gurult. Az aranyhomok sárga homok, vagy még az se len­ne, ha járás meg a megye nem dédelgetné. Sőt! Kölcsön injekciókkal tartják fenn. Fel­fújt hólyag — finoman be­szélve — az Aranyhomok. Szúrja csak egyszer meg a kritika, rögtön szétpattan! No, a vádak kíméletlen sa­tuja összesz^ritotta az Arany­homok elnökének szivét. A Zöld Mező Tsz elnöke inkább azzal törődnék, hogy a saját agronómusá"ak ne aludjék meg a tej a szájában, mert az olyan ember. Meg kinek gyomirtottak, kinek kapáltak, kinek törtek tengerit, szedtek cukorrépát tavaly társadalmi munkában? Nem a Zöld Me­zőnek? Zöld még ez a tsz kö­zös építési akcióra. S még ilyenek akarnak villanybeve­zetésben közösködni? Miből? A fej nem fizetett hitelekből? Maholnap a Zöld Mezőt hoz­zácsatolják az Aranyi öntök­höz. Hozzácsatolják? A szár­nya alá helyezik, mint végel- gyengültet... — így nem lehet tárgyalni! — felkiáltással haraggal és megegyezés nélkül mindkét elnök eltávozott. S mit tudott meg mindezekből a tagság? Az Aranyhomok elnöke így számolt be szövetkezetének a közgyűlésen. =— Hát, elvtársak, nehéz ügy a villany közös bevezeté­se. A Zöld Mező elnökével baráti beszélgetésen meg­egyeztünk abban, hogy korai még a közös akció... — Megállapodtunk az Aranyhomok elnökével ab­ban — mondta saját közgyű­lésükön a Zöld Mező elnöke —, hogy mindkét szövetkezet érett a közös feladatra, de mégis jobb, ha egy kicsit vá­rakozunk még. Ne siessünk, elvtársak, nem kell a szocia­lizmust kapkodva építeni... Közben mindketten egyre gondoltak: külön-külön hi­telt kérnek a villanybeveze­téshez. Igaz, így többe kerül, de az állammal legalább nem kell vitázni! KÖZLEMÉNY A Törökszentmiklósi Me­zőgazdasági Technikum leve­lező tagozata az 1963. január 20-án induló tanévben tovább tanulni szándékozók figyel­mét felhívja az alábbiakra; A jelentkezők igényelje­nek tájékoztatót és jelentke­zési lapot az iskola levelező tagozatának vezetőjétől, me­lyekből pontos eligazítást kapnak a továbbtanulás kö­rülményeiről és a jelentke­zéshez szükséges iratokról. Az 1963. tanévben Szolno­kon nyitunk kihelyezett első osztályt, a központban is működő első osztállyal pár­huzamosan. __ . au gusztus 15. A felvételi és különbözeti vizsga kérdéseit csak a jelentkezési iratok be­küldése után adja ki a ta­gozatvezető, • Mindenkinek kötelessége, hogy az általa észlelt rágcsá­lókat, azok tartózkodási he­lyét a városi tanács egészség- ügyi osztályán (emelet 132.) bejelentse; Kérem azokat, kik tudnak arról, hogy váro­sunk valamely területén na­gyon elszaporodott a pat­kány, vagy az egér, hívják fel erre osztályunk figyelmét. Dr. Szittya János Szolnok város főorvosa Új kiváló és érdemes művészek A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulá­sának 17. évfordulója alkal­mából a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett ki­magasló érdemeik elismeré­séül a Magyar Népköztársa­ság kiváló művésze kitüntető címet adományozta Várkonyi Zoltán, kétszeres Kossuth-dí- jas színművész, rendezőnek; a Magyar Népköztársaság ér­demes művésze kitüntető cí­met Gábor Miklós Koßsuth- díjas színművésznek, Lázár Mária színművésznőnek, Bóth Bélának, a Madách Színház igazgatójának. Bilicsi Tivadar színművésznek, Kormos La­jos Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, a szegedi Nemzeti Színház tagjának, Gárdonyi László színművésznek, a győri Kisfaludy Színház tagjának, Kiss Manyi Kos- suth-díjas színművésznő­nek, Simándy József Kos- suth-díjas operaénekesnek. C> Őszinte szándékkal egymásra találnak AZ EGYIK községben a nőtanács aktivistái társadal­mi munkában az egészséghá­zat takarították. Munka köz­ben beszélgettek. Többek kö­zött arról, hogy vajon értel­miségi foglalkozású nő, vagy egy értelmiségi felesége mi­ért nem vesz részt az ilyen­fajta munkában, mint a ta­karítás? A nőtanáccsal se na­gyon szimpatizálnak, nem jönnek el a rendezvényeink­re — fűzték tovább a szót az asszonyok. Majd egyikük igy fakadt ki „Akkor lesz közöt­tünk a helyük, ha ők is sú­rolnak, a dolog nehezebb ré­szét is vállalják”; E kijelentésben világosan tükröződik az a vélemény, az a tartózkodás, amivel a mun­kás és paraszt származású, és fizikai munkát végző em­berek egyrésze még sok eset­ben az értelmiség iránt visel­r ' jjfjk-v* • ~ § : A 11 m A mezőtúri gépészképző technikumban Tóth József tech­nikus tanár nagyon ötletes, házilag elkészíthető markoló­szerkezetet készített. A képen látható markolószerkezet hidraulikával működik és minden MTZ, Bjelorusz és Utos traktorra könnyen felszerelhető. A mezőtúri Uj Remény­ség Termelőszövetkezet máris megkérte a technikumot, traktorukra készítsenek ilyen markolószerkezetet.' Öt má­zsa terhet, három méter magasra képes felemelni. tetik. Az emberek tudatában nem könnyű ledönteni azt a válaszfalat, ami nem is olyan régen még valóban na­gyon távoltartotta egymástól a különböző osztályokhoz, ré­tegekhez tartozókat. Az az asszony is, aki az említett módon vélekedett, a múltból merítette tapasztalatát; S mivel még azóta se került közvetlen közelségbe a mai értelmiségiekkel, változatla­nul a régi mértékkel méri őket. Pedig ma már más az értelmiség és más a mérce is. Helyes a nőtanácsoknak az a törekvése, hogy a mozga­lomba, a feladatok elvégzé­sébe a nők minden rétegét bevonják. Eddig leginkább csak a pedagógusnők kerül tek közel a nőmozgalomhoz és ez érthető, mert a nőta­nács, a szülői munkaközös­ség és a tantestület a legtöbb helyen éredménvesen együtt­működik. Szolnokon sok asz- szony ismeri Kozma Sándor- nét, a tapasztalt pedagógust, aki négy év óta a városi nő­tanács elnökeként is lelkesen dolgozik. Markó Julia, cukor­gyári óvónő kézimunka-szak­kört vezet már esztendők óta. Pásztor Józsefné, Dr. Barta Lászlóné, a nők akadémiáján tartottak előadásokat. Tóth Jánosné, a Sipostéri iskola igazgatója a IX: kerületi-, Kohut Györgyné pedig a VI. kér. nőtanácsban dolgozik. MEZŐTÚRON a Petőfi Tsz-ben Takács Józsefné, az Uj Reménységben Miskolczi- né — mindketten tanítónők — nőbizottsági titkár; Ök már megtalálták az utat a nőmozgalomEoz; Ez mondha­tó a tiszaföldvári Kádár Im- rénére is, aki a községi nő­tanács titkára. Öcsödön Hor­váth Győzőné a nők akadé­miájának volt egyik előadó­ja. Mohácsi Lajosné tiszasa- si iskolaigazgató gazdaasz- szonykört vezetett. Dr. Sze- Jei Sándorné és Sebők Lajos­né, kunszentmártoni tanár­nők előadásokat tartottak. Őszintén szólni kell azon­ban arról is, hogy sok hely­ségben még a pedagógusnő­ket sem sikerült, vagy csak igen csekély számban meg­nyerni. Méginkább igy van ez más értelmiségieknél. Az orvos­nők, gyógyszerésznők, mér­nöknők, agronómusnők kö­zül még nagyon kevesen dol­goznak a nőmozgalomban. Nem sok olyan orvosnő van, mint a kunszentmártoni dr. Szabó Julia, aki a nőtanács és a Vöröskereszt munkáját egészségügyi előadások meg­tartásával is segíti; Ugyan­csak itt dolgozik igen aktí­van dr. Babiczky Lászlóné, aki orvosfeleség léttére na­gyon jól érzi magát a pa- raSztasszonyok társaságában. Sok helyen a nőtanácsok sem törődtek a nőknek ezzel a rétegével. Több nőmozgal­mi vezető elmondta, hogy ők is gyakran a könnyebb meg­oldást választják: azokhoz az asszonyokhoz fordulnak — ha munkáról van szó — még a pedagógusok közt is, akik egyszer-egyszer már megcsi­náltak valamit. Az utóbbi hónapokban több helyen ér­telmiségi találkozókat ren­deztek. Igen jól sikerült Szol­nokon az orvosnők, orvosfe­leségek, gyógyszerésznők, gyógyszerészfeleségek, vala­mint a műszaki értelmiségi nők találkozója.- Jászapáti­ban és Mezőtúron úgyszin­tén; E kezdeményezések csak az első lépések. De hasznuk máris megmutatkozik, mert a találkozók óta a nőtanács rendezvényein is több értel­miségi nő vesz részt, mint korábban, s bizonyára a moz­galmi munkától sem fognak húzódozni. A NÖTANÁCSOK vezetői akkor dolgoznak valóban a mozgalom céljainak megfe­lelően, ha igyekeznek a kö­zös nyelvet megtalálni; s olyan programokat kidolgoz­ni, amely az értelmiségi nő­ket is érdekli és leköti. Mind a két részről van pó­tolni való; S ha őszinte a kö­zeledési szándéka az értelmi­ségi nőknek, másrészt a nő­tanácsokban eddig is tevé­kenykedő asszonyoknak/ — s hisszük, hogy az — minden bizonnyal megtalálják az egymáshoz vezető utat. Nagy Katalin Hűt édett IL A Scheftsik-féle kiadvány szerint 1934. szeptemberében 7938 férfi, 3733 nő, 2339 gyer­mek, azaz 14 010 Szolnok megyei munkás keresett munkaalkalmat. Hogyan él­tek ezek? íme az ’ eredeti dokumentum: „Mi mezőtúri földmunká­sok azon kérelemmel fordu­lunk a Nagyméltóságos Bel­ügyminisztérium elé — te- kintéttel arra. hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok­ban már a tavaszi munkála­tok is kevés volt, úgyhogy az egész tavaszi munkálatok­ból alig volt képes egy mun­kás 80, vagy 100 pengőt ke­resni... Ennélfogva alázattal fordulunk Nagyméltóságod elé munkát és keresetet lé­tesítsen.* 3. Szabó Lajos, Kun János, Olasz János és 147 aláírás. Ä „Magyarország* című napilap 1931. március 29-i számában jelent meg Móricz Zsigmondi a nagy magyar író egyik riportja „Kenyéren és vizen” címmel. Ebben így ír róluk: „Véghetetlen sze­génység és gyötrelem ez az élet. A községbe?. ezer család egyik napról a másikra ten­gődik, mást nem esznek csak kenyeret. Kenyeret és vizet. Kenyéren és vizen él a nép és a gyermek az élet rabsá­gában. Semmit sem lehet tenni. Máskor már ilyen idő­tájt a munkásság el volt szerződve aratási munkára, most a főszolgabíró azt mond­ja, hogy nem tudja az ura­dalmakat szerződésre bírni... A Dunántúlra innen százá­val vitték a munkásokat még tavaly is egész évi mezei munkárai az idén egyetlen embert sem kérnek... Az egész országon a takarékos­kodás mániája vett erőt. Senki sem épít, senki mun­ka alkalmat nem teremt. Az egész telet átheverik és bele­őrülnek hogy egynapi mun­kát nem tudnak szerezni, csak szomszédolnak és disku- válnak és ugyanazokat a sza­vakat ismételgetik*. A nagy magyar író a sze­gény nép sorsá' elbeszélé­sekben, novellákban, színmű­vekben is feldolgozta. Meny­nyi elkeseredettség, s mily nagy igazság van az ,,Egy­szer jóllakni" című elbeszé­lésben, a Kiss János szájába adott szavak mögött: „Étvá­gyam az van... mert én már 36 éves vagyok, de én éle­temben mindig csak hitvány ringy-rongy leveseken éltem— Már az anyám is azzal tar­tott, vízzel... ha én kijövök a mezőre dolgozni, mit hozok magammal? Egy liter vizet hozok a tarisznyámban, hogy ne kelljen a kútra men­ni, hogy még addig is .csak dolgozzak, míg vízért me­gyek... Ha szédülök a mun­kában, csak iszok egy kor­tyot, avval elütöm a szédü­lést ... Várhatom az ebédet, míg kihozza az asszony... A főtt vizet... megeszem... akkor újra neki a munká­nak... Hát nekem ez ke­vés ...A munka nem kevés, abból marad holnapra is, mi­óta élek csak... a grófnak dolgozok tavasztól őszig.”­Kommentár nélkül idézzük a Szolnoki Ojság 1932. má­jus 10-i számából „Itt az ol­csó fiú, itt a jó lány!” 15-ért már lehet kapni.’! — című cikket. „Egy idősebb asszony kiál­totta bele a különös ajánlatot a vásár zajába, de elhalt szavaira minden lárma. Az asszony egy kocsi tetején ál­lott és a kocsiban ott ült szorosan egymás mellett vagy 20 gyermek. Szőke, barna, fekete, 8 éves, IC éves, van, aki 12. Kis tarisznya az olda­lukon, a lányok kezében kendőbe kötött motyó. Bá­mészkodva, csillogó szemmel kipirulva nézték, hallgattak, figyelemre sem méltatták, hogy a fél vásár körülöttük tolong, szemléli őket, must- rálgatja érdemes-e megvenni valamelyiket? Megvenni, igen. Mert erre­felé. így tavasz táján szokás a gyermekek vétele és eladá­sa. Gazdasági okai vannak ennek. Mezőkövesdről és kör­nyékéről tavasszal gazdasági munkára megy minden mun­kabíró férfi és nó. Híres, dolgos sommások a köves- diek, viszik ókét őrömmel az Alföld és Dunántúl nagy gazdaságaiba. De gyerek nél­kül! A nagybirtok teljes munkaerőt kíván, nem en­gedi. hogy lekösse a mun­kások figyelmét. Maradjon otthon ä gyermek] De ki a< nekik enni? Ki gondozz; ezeket a magyar csemete két? Meg aztán a kis gye rekből is lehet okosan hasz not húzni! így született me; a gyermekvásár gondolata A gyerekeket eladják hat hó napra, tavasztól őszig terje' dő időre. Ahol sok van eladnak be lóié. ahol nincs, vagy kévéi van és szükség van rá vesz' nek. Jó a gyerek a liba mel­lé, disznó mellé, a nagyob­bacskák meg a géphez, vágj marokszedőnek. Szentandráson is fgy kerüli a kocsiderék gyerek eladóba El is keltek szépen, egymás­után. A legerősebbért 11 pengőt adtak, a leghitványab­bért 15 pengőt. A végén csak egy 10 éves kislány maradi a kocsin. Rá nehezen akadt vevő, mert súlyos tehertétele volt. Vele volt egy 5 éves öccse és egy három éves hú­ga. ., Ingyen adom a Margitot annak, aki viszi és eltartja a két kicsit is’* — mondta végül a gyerekkereskedő né­ni. Akadt aztán egy jószívű idős gazda, aki megszánta a kicsiket... Kis apróságok, akik hamar megismerik az életet.1’ Ilyen állapotok mellett á gyermekek nem tudtak is­kolába sem járni s ezért ijesztően magas volt me­gyénkben az analfabéták száma. 1941-ben a megye 6 éven felüli lakói közül minden tizedik analfabéta volt. Tiszabői, például 100 felnőttből 16 nem tudott ír­ni. olvasni. Nemcsak a nincstelen zsel­lérek sorsa volt ilyen szo­morú. Elet-halál harc foljrt a kisbirtokon Is a fennma­radásért. Nehezen tudták tartani a versenyt, sőt mind többen maradtak alul ebben á küzdelemben. Scheftsik úr is kénytelen beismerni a té­nyeket: „A kisbirtokon az ekén, boronán, hengeren kí­vül többnyire csak lókapát lehet találni. A kisgazdák­nak a drága gépek beszerzé­séhez nincs elég tőkéje, de ami a legfőbb, nincs olyan igásereje sem, mely nagyobb gépek vontatásához szüksé­ges. Részben ebben van az oka annak is. hogy nem elég mély a talajművelés, pedig ez lenne a szárazság ellen a leghatékonyabb fegyver." A rosszul művelt, kiélt földek gyengén fizettek. 1934-ben a búza például csak 6,8 mázsát adott holdanként. A nagybirtok gazdaságosab­ban és többet tudott termel­ni. így jobban bírta a gaz­dasági válságból eredő ter­heket is, melyek a kisgazda­ságokat tették elsősorban tönkre. Ezt bizonyítja az 1930. XII. 31-1 állapot is, amely szerint 50 holdig 201 pengő, 1000 holdon felül 55 pengő átlagos teher jutott a gazdaságok egy holdjára. Finoman fejezi ki magát vitéz Scheftsik úr: „Bottlik Bálint földbirtokos __ 1903 ót a gazdálkodik önállóan, 26 holdról 170 holdra gyarapi- tott birtokán”. A gyarapítás és az árverés, a bank és adó­teher szorosan összefüggött. A tönkrement kisemberek vagyonából gyarapodott a te­hetősebb, a gazdagabb. , Ki törődött a szegények gondjaival, amikor olyan képviselők voltak, mint báró dr. vitéz paczolai Hellenbach Gottfried földbirtokos, vagy mint a nemzetáruló vitéz iákfai Gömbös Gyula altá­bornagy. miniszterelnök, aki 1920 tavaszán kisgazdapárti programmal indult Török- szentmiklóson? Talán az 0 bólét tál váltották meg a pa­rasztságot? Vagy mit lehe­tett várni Váczi Györgytől, Szolnok képviselőjétől, aki tagja volt annak a vésztör­vényszéknek, amely Bajcsy- Zsilinszky Endrét, az anti­fasiszta harc egyik vezetőjét halálra ítélte Mennyivel volt különb nála a már idézett vitéz szolnoki Schef­tsik György, a NÉP titkára, aki Somogyi Béla legjdlko- lásának volt a részese, s a felelősségrevonás elől Ame­rikába disszidált. Másfajta úri passziói voltak. ■„Vármegyénk területén ez idő szerint is működő egye­sületek sorát a Jász Nagy­kun Szolnok Vármegyei Aga- rász Egylettel kell megnyit­nunk, mert ez alakult meg legkorábban. A magyar agarászatban vármegyénk földbirtokosai mindenkor vezető szerepet vittek. Ügy a vármegyei egy­let, mint a szövetség éven­ként többször is versenyszerű agarászatokat szokott ren­dezni. Ezek az agarászatok nemcsak vármegyei, de or­szágos jelentőségű sport és társadalmi események?- — olvashatjuk a korabeli ki­adványból. „Kövér János földbirtokos elnökletével 1909-ben alakult meg a Jász Nagykun Szol­nok Vármegyei . Űrikocsisok Szövetkezete... A szövetke­zet évenként országos érdek­lődés mellett távhajtási ver­senyeket rendez. E versenyek közül kimagasló eredményt hozott az 1930-ban megren­dezett Békéscsaba—Szolnok közötti távhajtás. • E verse­nyen Jurenák Lajos Agnes nevő lovát vitéz Csiszár De­zső a 230 kilométeres távon 14 óra 44 perc alatt hajtotta végig? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom