Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-03 / 52. szám

1962. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 CÍMZETT: a H areagi Gépállomást igazgatója \ Emberségből jeles ­A törökszentmiklósi helyi járatú autóbusz vezetője Szabó Ferenc. A kalauznőt, csak így ismerjük: Erzsiké Ök ketten sokszor jelesre vizsgáztak már emberség­ből ; A minap egy idős néni szaladt nagy csomagokkal a busz után, de már nem bírta, amikor a vezető észrevette és megállt A kaláuznő ki­szállt, elébement és fel cipel­te a csomagjait. Senki nem szólt semmit, de mindenki egyre gondolt. Igen. Jól esett látni a figyelmességet, az egymás iránti emberséget. K. B.-né Törökszentmiklós, Szondi u. 7.­Kisleány a nagy tanácskozáson Panaszos levélírónk nem kérte a nyilvánosságot, csu­pán csak a segítséget az igazságtalanság megszünte­tésére. Kérése ellenére is közöljük levelét, — mert a bennefoglaltak sok tanulsá­got nyújtanak. „Itt fekszik előttem a Szolnok megyei Néplap 1862. Januári szá­mában megjelent „Szív Is kell hoz­zá” című cikk, amelyet kivág­tam és elteszem a jövő kor szá­mára. Egy gondolatot Idézek belőle: „A panaszos — miután végképp elfogyott a türelme — levelet írt szerkesztőségünkhöz.” fin is ezt cselekszem. Levelet írok, habár nehezen szántam rá magamat, de már az elkesere­dés adja kezembe a tollat. Soraimat rövidre fogom, s csak a legfontosabbat írom meg. 1861. május hö 8-án ajánlott levélben határozatot kaptam, amelyben a már megszerzett jo­gaimat akarta a Karcagi Gép­állomás igazgatója megnyirbál­ni. Cgy éreztem, igazságtalan a határozat s a Szolnok megyei Területi Egyeztető Bizottsághoz fordultam. A bizottság a Sz—17/ 1861. számú határozatával tör- vényadta jogaimat helyreállí­totta. Ezek után 1861. december 15-én ismételten kaptam egy újabb határozatot, amelyben a gépállomás igazgatója felmon­dotta munkaviszonyomat. Panaszommal ismételten a TEB-hez fordultam. A TEB 1962. január 22-én tárgyalást tartott Szolnokon, ahol újra helyreállí­totta munkaviszonyomat/ Elma­radt munkabéremet január 23-ig megítélte (amit meg is kaptam). A tárgyalás atkaimával a TEB elnöke utasított, hogy másnap vigyem he a munkakönyvemet a gépállomásra, az Igazgató eír­! Olyan szerényen üldögélt ' egy sarokban, hogy amikor az elnöltségben a nevét ol- ' vastálc, nem is gondoltam I volna; ő az a híres kukori- ! catermesztö. Igaz, több mint ! másfélszáz fiatal növényter- ! mesztő tanácskozott ezen a ! délelőttön, s ilyen tömegben t könnyen belevész egy . kis- ! leány. No, de a megyei KISZ ! bizottság - jelenlévő munlca- í társainak segítségével mégis ! csak rövid időn belül szem- I tői szembe álltam Teleki ! Máriával, a tiszaigari Petőfi : Termelőszövetlcezet ifjú mun- ! kacsapatvezetőjével. Nyolc lány. öí fiú: ennyien ; dolgoznak Mária munkacsa- patában. Az iffii kukorica- • termesztők országos verse­X //' • • % Magunktól, fiainktól safitatnrnk? 720 000 forintos sajáterős beruházás a jászalsógzentgyörgyi Petőfi Tsz-ben Alig dereng még, s máris nagy a forgalom a székház udvarán. Noha lucskos az idő, olyan tisztán indulnak kifelé a traktorok, mintha nem is a sáros szántóföld, hanem valamely parádé vár­ná őket A szürkületben nem könnyű megismerni, melyik traktoros lenne Nagy Jenő, Szabó K. Imre, F. Tóth Já­nos, Győri István, Povedák István, Tóth L. Ferenc, vagy éppen Szabó István — kik valamennyien a jászalsó- szentgyörgyi Petőé Tsz ne­veltjei. Furcsa jószág a gép. Vonz­za, csalogatja a fiatalságot akár virág a mehet S mivel ebben az évben ismét sze­retnének néhányan gépre ül­ni — nem is szólva a gaz­daság érdekéről — az immár jóváhagyott tervek szerint újabb nagyarányú vásárlás esedékes. SZ—100, DT, Maul­wurf érkezik mihamar Alsó- györgyre; jön velük fűkasza, kultivátor és sok más mun­kagép. Ahol ennyi a masina, min­den vigyázat ellenére is sok a javítanivaló. llát nem a saját műhelyben megy leg­gyorsabban, legolcsóbban a reparálás...? Ebben az év­ben akkumulátortöltő, por­lasztóbeállító, 2200 millimé­ter csúcstávolságú eszterga­pad kerül a tsz javítóműhe­lyébe: Ezzel az újdonságözönnel az elnök, Grósz Ferenc árasztja ei a látogatót, ki csupán az építendő takar­mánykeverő házról óhajtott volna egyet s mást hallani. Jó; jó lesz is, hiszen kell —, de mi annak 60 000 'orintos értéke a termelőszövetkezet ez évi 1 620 000 forintos be­ruházásához képest? Még a százholdas kémiai talajjaví­tásért kifizetendő 145 000 fo­rint is majdnem háromszo­rosa :.. A negyvenezer forin­tért építendő tízvagonos kukoricagóré szinte elvész a tervezett sok új létesítmény között. 720 000 forintot ebben az évben saját erőből olvasnak le a szövetkezet fiazdái. — Nem sajnáljuk — véle­kedik az elnök. — Amit ed­dig építettünk, vettünk, ah­hoz javarészt az állam adott pénzt. Most már nekünk is telik rá. Nem koplaljuk meg a fejlesztést! 35,10 forintos munkaegység értéket tervez­tünk, s nem csodálkoznánk, ha éppúgy felülfizetnénk, mint a tavalyi 28,46 forintra tervezettet:.. S nékünk, megletteknefc a felnövekvők­re is illő gondolnunk. >. *A Petőfi Tsz-ben nem kell lámpással keresni az olyan fiatalt, kát elkergetni sem lehetne innen. Szöllősi Gabi mezőgazdasági tanuló az idén veszi át tehenész okle­velét, Nagy P. Sándor a sző­lészeti ismeretek megszerzé­séről tanúskodott. Ludányi Laciról a karcagi mezőgaz­dasági technikumban emlé­keznék meg dicsérő szóval tanárai. Igyekszik ' a lurkó, erőnek erejével meg a kiírja szolgálni a falu bizalmát; azt, hogy társadalmi ösztön­díjjal segítették továbbtanu­láshoz. — b. z. —■ nyében ők tizenhármán (már ebből is látszik, hogy a tizenhárom mégiscsak sze­rencseszám) másodikok leje tek. Huszonöt holdas terü­leten 35 métermázsás kuko­ricatermést takarítottak be átlagosan, májusi morzsolt- ban számolva. Úgyszólván hajnaltól, a csillagok feljö­veteléig dolgoztak. Megérte? — Meg bizony! — vála­szol a számára érthetetlen Itérdésre. — Négyezer forint jutalmat Icaptunk, pedig a munkaegység is jól fizetett nálunk az elmúlt esztendő­ben. — És mit csinálnak ezzel a pénzzel? — Ügy gondoltuk, ezer fo­rintot a termelőszövetkezet KISZ szervezetének adunk. A többit- meg szétosztjuk magunk között. A szervezet majd csinál valamit ezzel az összeggel... Aztán lassan a beszélge­tésük során kiderült, hogy á tiszaigari Petőfi Termélő- siövetk&zét fiataljai gondos­kodtak saját szórakoztatá­sukról. Klubszobájuk van, tánczenekaruk... így aztán kellemesen telnek a vasár­nap délutánok. S természete­sen szorgalmas látogatói va­lamennyien a mozi-előadá­soknak. — De csak télen, mert nyáron nem igen van rá időnk... — mondja. — Az előbb említette, hogy jól fizetett a szövetke­zet zárszámaláskor... — Huszonnyolc forintot éri egy munkaegység. Én négyezemyolcszáz forintot Icaptam, több mint nyolc métermázsa búzát,... másfél métermázsa árpát... meg a háztáji föld is hozott vala­mennyit... — Akkor már meg van a kelengye... Szemérmes pirulás a vá­lasz, s néhány elrebegett szó: — Kelengye van... de vő­legény még nincs... most ka­tona... egyébként itt dolgo­zik a szövetkezetben, csak másik munkacsapatban. Itt abbamaradt a beszélge­tés, a szünet végétért, foly­tatódott a tanácskozás. —• Felszólal? — kérdezem. — Á... nem tudok én be­szélni. Meg aztán mit mond­hatnék? Ebben az évben többet alcarunk termelni 35 métermázsánál holdanként, s öt holddal növeljük a vállalt terület nagyságát is. A töb­biről meg... mármint a meny asszony Ságról... igazán nem kell itt szót ejteni. Varga Viktória Jászberényben a csőíüifé ^ a jovo Évről évre növelik az öntözött területet Jászberény termelőszövet­kezetei tavaly 500 holdon öntöztek; ebben az évben 700 holdra kívánnak vizei juttatni. Ez a többlet éppén akkora, mint amennyién az idén zöldségfélét locsolnak Ugyanekkora területen ön­töznék a herényiek évelő he­refélét. A dohány, burgonya, gyümölcsös sántán kap vi­zet. Az élővíz annyira kevés a jász főváros határában, hogy a 210 holdas élő vizes locso­lás mellett már is 490 kh-t terveztek csőkutas öntözésre. Az öntözött terület harmadá­nál nagyobb részén a nodern, szórófejes öntözést, alkalmaz­zák. A nagy fejlődéssel kecseg­tető tervek megvalósításához a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság biztosít szakmai és technikai segítséget. A támogatás igen szükséges: 150—200 csőkutat kell majd megfúrni. 1963-ban előre láthatólag újabb háromszáz csőkút ad­ja majd a vizet a Lenin, a Rákóczi és a Vörös Csillag Tsz 100—100 holdjára: A szövetkezetiek akorra egy- egy esőáető berendezés vá­sárlását is terveák. Az öntözésből fakadó elő­nyök érzékeltetésére megem­lítjük, hogy az ez évi 200 holdas többlet-öntözés , ezer- ötszáz vagon zöldlucerna megtermelését tenné lehető­vé. Azért „tenné”, mert — mint említettük —, termé­szetesen más kultúrára is jut majd a vízből. Az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére áldozott' költ­ség számítások szerint jó­részt már az első évben megtérül: Szolnoki ipari vállalat azonnali belépés mellett közgazdasági technikumi végzettséggel rendelkező MUNKAVÁLLALÓKAT alkalmaz. Cím: a kiadóhivatalban. A kereket kenni kell? A KÖZELMÚLTBAN le­** velet kaptunk egy idős falusi asszonytól. Arra kért bennünket, intézzük el egy régen húzódó ügyét. Hallot­ta, hogy a szerkesztőségben segítenek a panaszosoknak, tanácsokat adnak, sőt eljár­nak és intézkednek ügyes­bajos dolgaikban. A végén hozzátette: „Nem kívánom ingyen: Szívesen megfizetem a fáradságukat”. Az ügyét elintéztük, természetesen úgy mint másnak, teljesen díj­talanul. Olyan eset is előfordult már, hogy egy levélíró előre beletette a pénzt a panaszát tartalmazó borítékba. Ami­kor értesítettük ügyének in­tézéséről, pénzét is vissza- küldtük. És nem sértődtünk meg nagyképűen; Mert tudtuk, hogy a múltban tanult igaz­ság vezette őket, s vezeti azo­kat, akik ma is így gondol­kodnak: a kereket kenni kell, ha azt akarod, hogy jól fo­rogjon. A múlt társadalom rotha­dó erkölcse nevelte arra az embereket, hogy pénzzel min- . dent el lehet intézni. Sőt csak azzal lehet. Ezért ha hi­vatalos ügyben elindult vala­ki, azzal kezdte. Hogy az út­baigazító portásnak egy pen­gőt nyomott a zsebébe. (Az ügyintézőnek persze többet!) Majdnem íratlan szabály volt, hogy kórházban az ápo­lónővértől az orvosig min- denkint megillet a borravaló, s a tanító néninek vizsgára jár a selyemharisnya vagy a hízott liba, kosár tojás, gyümölcs. Igaz, a közhivatalnokok be- csületesebbje a múltban is tiltakozott a megalázó vesz­tegetés és a borravaló rend­szere ellen — de az is elő­fordult, hogy ezért bizony kinevették. Mert. ha nem fo­gadta el, járhatott élete vé­géig kopott nadrágban, roj­tosodó ujjú zakóban. Mit te­hetett, lassan megedzette a sors, beletörődött. Legfeljebb kicsit elpirult, ha egy nála még szegényebb ember pen- gőcskéit elfogadta. így volt ez, mert ilyen volt annak a kornak az erkölcsei Sokszor beigazolódott — s ezesetben is erről van szó —, hogy a letűnő kapitalista vi­lág sok szennyet hagy maga úgy hiszik, csak akkor kap­nak rendes gyógykezelést a kórházban, ha jól bélelt bo­rítékot nyújtanak át az or­vosnak. De vajon minden or­vos el is fogadja? Nem, csak egy csekély hányad. A többi, a nagyobbrész visszautasítja, sőt maga is elítéli az. olyan kollégáját, aki hasonló eset­ben enged az anyagi csábí­tásnak. Ügy, ahogyan a pe­dagógusok nagyrésze sem fo­gadja el ma már a jogtalan és méltatlan, lealázó ajándé­kokat. Kevesekről van tehát sgó. de e kevesekről sokat beszél nek, éppen azért, mert az ilyen gondolkodás és maga­tartás már idegen a mi tár­sadalmunkban; Nem lehet számokban kifejezni, de na csupán az ezernyi becsületes emberrel szemben egy is akad ilyen — azt is szóvá kell termi. S viselkedését úgy kell elbírálni, mint a régi világ kigyomlálandó marad­ványát. Magyarázzuk meg annak, aki még ma is kenné a ke­reket, hogy nem kell. Nincs szükség rá. A mi társadalmi rendszerünk gépezete nem ilyen kenőanyagtól forog jobban; Ha akadna olyan alkatrésze, amely netán ilyen olajozásra vágyik, azt köny- nyen kicseréljük. És ki is kell cserélnünk. (V. J.) után. Az apró vesztegetések szokása, a borravaló osztoga­tása is ilyen. P GYSZER nagyon elszé­“ gyelltem magam. Szo­kás szerint borravalót adtam egy cukrászdában. És visz- szakaptam. Azzal, hogy tes­sék csak eltenni, van énne­kem fizetésem. Szeretnék még sokszor így járni— de nem is az egy-két forintos cukrászdái, vendéglői borra­valóról vagy a borbélyról van szó. Remélem, egyszer majd ez is kimegy a divat­ból. Ennél sokkal károsabb, hogy még mindig úgy gon­dolkodnak egyesek: jó, ha megkenjük a kereket. Akad­nak például stréber mamák, akik időnként gyűjteni kez­denek, hogy a tanító néninek a nevenapjára megvegyék a legközelebbi toronyórát lán­costul. Peijig ha tudnák, mi­lyen rosszul érzi magát ilyenkor a tanító néni, s mennyivel jobban örül, ha a gyerekek spórolt pénzecské­jükön közösen vesznek neki egy csokor virágot. Még mindig azt kérdezik egyesek a kórházból gyógyul­tan távozó beteg ismerősük­től: no és az orvosnak meny- nyit csúsztattál? Igaz, akad olyan orvos, aki nem utasítja vissza a zsebbe csúsztatott borítékot; Az eOLműlt hónapokban a népi ellenőrzés szervei, sőt az ügyészség is vizsgílta, ld mindenkinek juttatott né­hány tsz vezetősége jogtalan háztáji földet Egy-két köz­ségben szinte mindenki ka­pott akinek valami köze volt a tsz-hez. Adták a tsz veze­tők, mert úgy gondolták: nem árt, ha olajozzuk a kereket. Azt szokták mondani ilyen­kor: a krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, mi sem kívánhatjuk, hogy ez vagy az a hivatalbéli ember olyan sokat fáradozzon a mi ügyünkben ellenszolgáltatás nélkül. De arról megfeled­keznek, hogy ama bizonyos koporsóőrök ma becsületesen megfizetett dolgozók, akik­nek hivatali kötelessége a szóbanforgó ügyek intézése. A Z APRÓ — vagy nem is olyan apró — veszte­getés is olyan vásár, amely kettőn áll. Azon, aki adja és aki elfogadja. Egy közsé­gi funkcionárius mondta el íelelősségrevonásakor véde­kezésül, hogy egy szép na­pon ott talált a portáján két zsák ocsút. A tsz küldte. Egy darabig szabadkozott kérte, hogy vigyék vissza: Aztán csak ott maradt. A felsorolt példákból kitű­nik, az ilyen vásárok létre­jöttéhez az kell, hogy mind a két fél hasonlóan gondol­kodjon; Hogy a pé1dáknál maradjunk: egyes betegek í Dél-Alföld legnagyobb és legkorszerűbb keltető álloiná- [sát a hódmezővásárhelyi állami gazdaságban rendezték í be. A baromfikeltető már az idén 60® 000 naposcsibét és t kacsát szállít a termelőszövetkezeteknek. » társnak pedig azt mondta, 'állít­son munkába. Erre az igazgató ; valótlan állításokat sorakozta­tott fel, s hivatkozott: nincs munka, nincs béralap, stb. — Mindezekre a TEB tagjai vála­szoltak. s „ j -/ En a munkakönyvemet január 23-án bevittem a gépállomásra, s vártam a munkábaálUtáK*. Az igazgató akkor azt mondta, a könyvet adjam le, s menjek ha­za, ha szükség lesz reám, majd űzzenek. A mai napig sem dol­gozom. Még ezzel nem ért véget a „kálváriám”. Január 29-én be­mentem Szolnokra a TEB-hez és elpanaszoltam, kogy az igaz­gató nem állította vissza a mim- fcaviszonyomot. Azt a tanácsot adták, hogy az általuk adott ha­tározatot vigyem el a Karcag városi bírósághoz és tegyek panaszt — amit február 1-én meg is tettem — hogy a TEB által hozott határozatot hajtas­sák végre. Karcagról Szolnokra küldték irataimat végrehajtás végett. Ennek már három hete, s még mindig nem tudok ügyemről semmit. Még annyit szeretnék megjegyezni, hogy én egy 65 éves ember vagyok, — nyugdijamhoz 14 hónap szüksé­ges. Április 9-én lesz hat éve, hogy a Karcagi Gépállomáshoz kerültem áthelyezéssel”. K. Sz. f. Karcag * A szerkesztőség véleménye szerint K. Sz. I. karcagi pa­naszos kérése jogos. Ezt a TEB is úgy látta és jogerős határozatot hozott K. Sz. I. jogos panaszainak orvoslá­sára. Kérdezzük a Karcagi Gépállomás igazgatóját, — miért nem hajtja végre ezt a törvényes határozatot?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom